Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-09 / 264. szám

'fasämap, £965. November 7. ßSZATCMAGYARORSZÄG A film liosei — az Auróra cirkáló matrózai A leningrádi „Filmkrónika” stúdió dokumentumíilmet ké­szít a legendás Auróra cirkáló 65 éves történetéről. A szerzők „Az Auróra matrózai” címet adták a filmüknek, ezzel is alá­húzva, hogy a hajó „életraj­zát” azok sorsán keresztül akarják bemutatni, akik szol­gálatot teljesítettek rajta. Az első filmkockák Jevdo- kin Ognyev irányzótüzérről szólnak, aki 1.917. november 7-én ágyúlövéssel jelet adott a Téli Palota ostromára. Ognyev a cirkáló komisszár­jának, Alekszandr Belisevnek a parancsára lőtt. Belisev, a forradalom veteránja gyakori vendég a múzeum-hajóvá vált Aurórán. A film központi té­mája Belisev elbeszélése a tör­ténelmi eseményekről. A je­leneteket az Auróra fedélzetén fényképezték. A filmesek fel­használják továbbá az Aurora építőinek elbeszéléseit. Az Aurora cirkáló 1903. október 16-án került az orosz flotta hadihajói közé. Kétezer lakás épiiit az idén OTP kölcsönné! Megyénkben a dolgozók év­ről évre fokozottabb mérték­ben veszik igénybe az OTP se­gítségét, hogy lakásgondjukat megoldják, illetve kényelme­sebb, modernebb otthont bizto­sítsanak maguknak, családjuk­nak. Ebben az évben eddig ke­reken kétezerháromszáz eset­ben folyósítottak az igénylők­nek hosszúlejáratú kölcsönt, több mint száztízmillió forint összegben. Miskolcról és a környékbeli községekből pél­dául mintegy ötszázan, az ede- lényi, ózdi, szerencsi járásból három—négyszázan kaptak kölcsönt ebben az évben. Az idén eddig kétezer lakás, zö­mében kél-háromszobás, össz­komfortos családi ház épült a takarékpénztári hálózat hatha­tós anyagi támogatásával. Az építkezők több mint fele az OTP útján jutott megfelelő te­lekhez is. Hivatalos átadás előtt a TVK ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ LENIN NEVE Amikor bekopogtam a Tiszai V egyikom bi nát tervosztályá­nak vezetőjéhez, várnom kel­lett egy kicsit. Éppen riportot készítettek nála a rádiósok, majd a televíziósok, és mialatt velem beszélgetett, ismét be­jelentették két pesti lap, a Magyar Nemzet és az Ország —Világ munkatársait. műtrágyafélék közül jelenleg legmagasabb nitrogéntartal­mú műtrágyát ad mezőgazda­ságunknak. A jól szervezett, jól összehangolt munka ered­ménye ez. Mennyi erőfeszí­tés, újítás és töprengés, sok­szor kudarc is megelőzte a kö­zeli napokban sorra kerülő át­adást. Legendákat mesélnek a Impozáns vonalú, nagytcljcsííményű daru a műtrágya­gyár mellett. Foto: Paulovits Miért e nagy érdeklődés? Néhány nap múlva sor kerül a TVK hivatalos átadására. Határidőre, jó minőségben Van miről beszélni, van mivel dicsekedni! A TVK egyike azon beruházásaink­nak, amelyek határidőre, jó minőségben, a tervezett beru­házási előirányzat keretein belül épült meg. De a TVK nemcsak megépült: a próba­üzemelés során már eddig is igen jelentős mennyiségű, és a Magyarországon gyártott tavalyi augusztus 20-a körüli napokról. Akkor került sor a termelő berendezések ki­próbálására, a gépek megfor- gatására. Az építők: műszakiak és fizikai dolgozók hetekig nem mozdultak el az üzem te­rületéről, volt, akinek a csa­ládja helyébe hozta az enni­valót; sebtében, kapkodva et­tek, és sebtében borotválkoz­tak a gép oldalához állított kis tükörnél. Emlékszem: egy kis csoportot már kissé mér­gesen küldött haza Huszár Andor, a TVK akkoriban ki­nevezett fiatal igazgatója: „Miért nem pihennek, hiszen régen letelt a munkaidejük, időben váltották magukat!” — Nem megyünk mi, igaz­gató elvtárs! — felelte egyi­kük, miközben fél szemmel a kompresszor peremére állított zsebtükörbe pillantva borot­válkozott. — Ezt a gépet mi szereltük, itt maradunk a ki­próbálásánál ... Az utolsó három napon az­után tényleg nem aludt, nem pihent szinte senki sem. Augusztus 20-ára virradva a szórótorony mellett őrködő emberek ujjongva kiáltották a hírt: „Jön! Megérkezett a műtrágya!” Kis zacskókba csomagolták, ujjaik között forgatták, nézegették a még meleg szemcsés anyagot. Min-, denki oda rohant, jelen akart lenni ennél az ünnepélyes pillanatnál. Azután persze jelentkeztek a gondok is. A próbaüzemelés megmutatta a hibákat. Leállt egy gépegység, elromlott egy műszer. Ilyenkor szerelők hada lepte meg. szakembe­rek törték éjjeleken át a fe­jüket. De a termelés most már nem állt meg. s bár a TVK számára nem írtak elő tervei, hónapról-hónapra mind több műtrágyát küldött az ország minden tájára induló vago­nokban. It eh (t pestit adtak us exportba is Az itt gyártott lúgos am­mónia feléből salétromsavat, a másik feléből nitrogénműtrá­gyát készítenek. Az ammó­niagyár, mint beruházás, már­is többet termel, mint a terv­feladat volt: az ez évre terve­zett százezer tonnányi meny- nyiséget csaknem legyártot­ták, tehát minden negyedév­ben száz százalékon felül ter­meltek. A belföldi ammónia­igény nagy hányadát innen látják el, és exportra is — a terven felüli mennyiségből — mintegy ötezer tonnát küld­tek. A nitrogénműtrágyagyár évi terve 300 ezer tonna volt. A felsorolt számok azonban nem fejezik ki, csak érzékel­tetni tudják, mit jelent nép­gazdaságunknál: az új gyár­óriás, amely máris bővül, to­vább épül. Jövőre 471, az azt követő évben pedig már 737 milliót fordítanak további be­ruházásokra. Megépül a poli­etilén zsákgyár, teljes létszám­mal termel majd a karbamid- üzem, amely napi harminc tonnás, átlagosan 46 százalé­kos nitrogéntartalmú termé­ket ad. S a gyárral együtt to­vább épül, terjeszkedik, bő­vül az erdő melletti hangula­t % os, romantikus kisváros. *•Gyorsan dolgoznak az építők, K ét évtized a rengeteg időben relatíve sok és relative kevés. Most sem tudom, soknak ne­vezzem-e, vagy kevésnek. Talán mindegy is. Jól emlékszem mindenre. Arattunk. 1945 nyarán. Még azt a terményt vág­tuk, amelyet az uraságnak vetettünk, de a történe­lem nagy sorsíordulata úgy hozta, hogy már ma­gunknak arathattuk. Ezzel még nem is lett volna kü­lönösebb problémánk, mert kaszák maradtak és dol­gozni is bírtunk. Hanem a talajművelés, az őszi vetés, ez mindennél jobban izgatta az újgazda aratókat, s még a régi -gazdákat is, mert igavonó állat, és gazda­sági felszerelés nagyon kevés maradt. Akkor hozták a hírt, és én, mint fiatal fiú. akkor hallottam először ilyesmiről, hogy Szerencsen állítólag szövetkezetei ala­kítottál: a kiosztott földön és közösen aratnak. Én Tiszalúcon éltem akkor, s jól emlékszem, mennyire felkavarta ez a hír a falu népének lelkületét. Sokan voltak olyanok, akik azt mondták, hogy nincs és nem is lehet más megoldás, más kivezető út a tehetetlen­ségből, csakis az összefogás, de mások, persze, jöttek a csajka-mesével, a minden közös — még a fekvő ágy is — elrémítő históriáival. Lemortdtunk hát a szövetkezetről, s kínlódtunk tovább úgy, hogy egy te­henet fogtunk be a járomba, s nem egyszer a boronát magunk húztuk. A szerencsi szövetkezetről is egyre kevesebbet hal­lottunk ezután, egészen 1949 őszéig, amikoris való­sággal robbantott a hír a faluban, hogy Szerencsen, a járás székhelyén szövetkezet alakult, mégpedig Le­nin nevével. Az én falumban sem sokat tétováztak ezután, húszegynéhány ember hamarosan megalakí­totta a Vörös Hajnalt. A minap eszembe jutott, hogy a szerencsi Le­nin valamikor november hetediké körül ala­kult 1949-ben, s gondoltam, végre megtudom, mi is volt az a korai szövetkezet, meg azt is, hogy miért éppen Lenin nevét írták a zászlójukra? Szerencsém volt. ifiért a szövetkezet irodájában ép­pen együtt találtam a vezérkart, köztük Köves Józsi bácsit, a párttitkárt. — Emlékszem a régi szövetkezetre, a „vadhajtás­ra”. hogyne emlékeznék — mondotta, — Valóban úgy volt az, hogy már 1945-ben alakulgatott, de végered­ményben csak 1949 őszén alakult meg. — Miért nevezték vadhajtásnak? — kérdeztem. — Mert nem volt az olyan igazi szövetkezet, leg­feljebb csak a neve, és elég vad dolgokat csinált. Fog­lalkozott terményfelvásárlással és fakereskedéssel, meg más effélével, de engedély nélkül, és néhány ember ki is használta a káoszt, a rendezetlenséget, meg a tapasztalatlanságot De azért szövetkezet volt az, csak vadhajtásnak nevezték el... Nem felelt meg a lenini szövetkezeti gondolatnak. — Az igazi szövetkezet alapító tagjai közül nincs itt valaki? — kérdeztem ezután. — Dehogy nincs — mondta a párttitkár —, azon­nal hívom, itt van Hubay Kálmán ... Éltesebb, veteránféle férfit vártam, és ugyancsak meglepődtem, amikor egy jóvágású, fiatal, barna fér­fi lépett az irodába. Bemutatkozott. — Maga alapító tag? — kérdeztem kissé csodál­kozva. ' — Igen — felelte. — Hány éves volt akkor? — Húsz. — Földdel lépett be? — Igen. Tizenhét holddal. — Az édesapjával együtt? — Nem. Apám akkor már nem élt. Enyém volt a tizenhét hold föld. — És most mit csinál a szövetkezetben? — Főmezőgazdász vagyok. E z a válasz is meglepett, bár nincs ebben kü­lönös, vagy csodálatra méltó semmi. A húsz éves fiatalember a szövetkezeti munka mel­lett tanult és ma főmezőgazdász. Sok ilyen ember van a mi országunkban. És ez ma már nem különös, nem csodálni való, hanem éppenséggel ter­mészetes. De ebben érzek valamit abból is, ami 1917. november 7-én Péterváron kezdődött, 1919-ben nálunk is folytatódott, majd elbukott, és 25 éves elfojtás után ismét parázslani, majd lángolni kezdett. Mert a közös aratás 1945 nyarán az elfojtott tűz parázslása volt, s majdnem négy év kellett althoz, hogy Szerencsen lángra lobbanjon, majd átterjedjen más falvakba, más területekre is. Persze, nemcsak Szerencsen kez­dődött el az izzás, majd a lángolás, hanem sok he­lyen, szerte az országban. — Mégis, milyen indokkal választották akkor Lenin nevét? — kérdeztem a fiatal agronómustól. — Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy ezt a szövet­kezetét volt cselédek, volt agrárproletárok alakították meg, húszán, ha jól emlékszem, és csak ketten-hár- man voltunk köztük úgynevezett középparasztok — mondotta Hubay Kálmán. — Lenin eszménykép volt, a szegényparasztok között különösen. De Lenin ma is eszménykép, csak nézzen körül ebben az irodá­ban ... Körülnéztem. A falakon néhány oklevél, működési engedély és három kép Leninről. Az egyik: Lenin suszenszkói parasztok között, a másik: Lenin a Szmol- nijban, a nagy október napjaiban. A harmadik köz­ismert kép: Lenin a tribünön, vöröszászlók között. — Nem emlékszem már pontosan, ki javasolta Le­nin nevét — folytatta az agronómus. — Talán Orosz néni, Orosz Jánosné. aki most is itt dolgozik a szö­vetkezetben. A mesterségesen nevelt borjakat gon­dozza és a tejházat kezeli. — Hány éves? — Hetvenkettő. De ma is lelkes, igen aktív tagunk. Volt már ő párttitkár is... Azt viszont tudom, hogy mivei indokolták Lenin nevének választását... Azzal, horv Lenin fogalmazta meg a szövetkezés gondolatát és Lenin volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezére. A mi szövetkezetünk meg éppen úgy alakult, hogy november hetedikének megünneplésére készül­tünk ... Lenin neve és november hét viszont, mond­hatnám. egy és ugyanaz... így aztán Lenin nevét választottuk. A z országban, különösen abban az időben igen sok termelőszövetkezet választotta Lenin ne­vét. Később, emlékszem, jónéhány termelő­szövetkezettől el rs vették a Lenin nevet, mondván. Jioev nem méltóak erre a névre. A szeren­csi termelőszövetkezettől viszont soha nem vették et. Szendrei József merészen ívelnek az új házak mind magasabbra. Fiatal a város és nagy többségükben fiatalok lakói is. Az ország minden részéből jönnek ide szakmát tanulni, megteleped­ni, dolgozni, itt élni. Amikor néhány évvel ezelőtt a Tisza melletti réten elkezdődött az új mű építése, sok ember szá­mára nyílt meg az érvényesü­lés lehetősége. Így kapcsoló­dik össze a lakkfestékgyár, az oxigéngyár, a műtrágyagyár, a karbamid-üzem; gyűjtőnevén a Tiszai Vegyi Kombinát, az ország és az egyének érdekei­vel, s mert ezek az érdekek azonosak, a közeli napokban hivatalosan is átadásra kerülő TVK mindjobban bekapcsoló­dik a közösség vérkeringé­sébe. Ónod vári Miklós Munkásvédelmi konferencia a Dicsöven Gépgyárban (Levelezőnktől.) Munkásvé­delmi konferenciát tartott a Diósgyőri Gépgyár szakszerve­zeti bizottsága és a vállalat vezetősége. A konferencián 250-en jelentek meg. Hámori Sándor műszaki igazgató be­számolójában rámutatott, hogy főleg az anyagmozgatással fog­lalkozók körében történik sok baleset, valamint a röpdöső forgácsok közelében. A beszá­molót élénk vita követte. Ez­után dr. Fövényi Mihály üzem­orvos beszélt az egészségre ár­talmas munkaterületekről. Bollobás Józsefné i szerelt, a kolhoz elnöke lett, < majd a halászflotta kapitánya < itt, Zvejniekciemsben. ' Most* meg nyugdíjas. Csak arra va-< ló már, hogy kötözze a hálót,* foltozza a ladikját. Ezt marj jól tudja az őrnagy. Jóllehet,^ hm... jóllehet, ismeri a régi j történetet is, de az egészen* más. Megmondta, mindig meg-4 mondja, valahányszor hazajön^ az őrnagy, hogy ami az Auró-* rával kezdődött, az egészen j más. ^ * — Na, hát akkor szveild, őr-j nagy, viszontlátásra! Aztán* igyekezz, igyekezz, nehogy szé-j gyent hozz a falura! í O leg Blaumanis lesepri 3 nadrágjáról a homokot, i s a fészer felé indul,] hogy megmutassa ma-4 gát Birzitis anyának is. Ar-1 vids apó pedig fürge ujjakkal* kötözgeti tovább a hálót, lesij a tengert, rákiált a hullámokra,* ha a víz meglocsolja lábát. így] él. Számolailanul gyűjtögeti* éveit, és ősz felé várja az őr-j nagyot, akit kicsiny gyerekkora* óta ismer, s akinek annyiszor,* de annyiszor elmesélte mar] azt, amit most is elmesélt, öt* már csak két dolog örvendezte-^ ti meg igazából. -Ha jó fogással* hajóznak be a zvejnieksií halászok, meg, ha az őrnagy* megjön Leningrádból. j S ahogy erre gondol, hirtelen* fordít a törzsén. * — Hé, őrnagy! Mondd csak,* Oleg, ott van még a Néván az* Auróra? j — Ott, persze — feleli az őr-< nagy. < Az öreg megnyugszik. S va-* Ínmi olyasfélét motyog, hogy:< akkor jó, nagyon jó ■.. * Csal» László egy gyalogos? Ördögöt! Navi­gációs tiszt voltam én, őrnagy, és gyorsabban szereztem a csillagokat, mint te! Na, hát hol is hagytam abba? „Elme­gyek, komisszár elvtárs, hogy­ne mennék, ha küldenek!” — mondtam. Hát így kerültem a navigációs tiszti iskolába. Ott találkoztam Lenin elvtárssal... Egyszer, ha jól emlékszem, hu­szonkettőben történt — hej, de légen volt! —, hogy megláto­gatott bennünket. Tavasz kö- zelgett, de akkor hó esett. Jól emlékszem, akár Lenin elv- tára arcára. Nem egyedül jött. Vele volt Trockij is. Mind a ketten beszédet mondtak. Előbb Trockij, azután Lenin elvtáre. „Katonák! Elvtársak! A- mondta Lenin. — Ne hall­gassatok Trockijra. Trockij elvtára nem jól beszél. Ű há­zat akar építeni, fundamentum nélkül. Előbb fundamentum kell, s csak arra épülhet a •ház.” Ahányan voltunk, mind azt kiáltottuk, igaza van Lenin elvtársnak. Éljen Lenin elv­táre! Éljen a forradalom! Az­tán, amikor vége volt a gyű­lésnek, láttuk, hogy Lenin megborzong. Átázhatott cipője a lucskos időben. Egyszerre gondoltunk rá, egyszerre fu­tottunk Leninhez. Tizen a váltunkra vettük, többen nem fértek hozzá, örültek, ha meg­érinthették a ruháját. Úgy vit­tük Lenin elvtáreat, ölben, nehogy megfázzon ... E zzel aztán véget is ér a beszélgetés. Arvids _____I Birzitis leül a homok­ba, megint ölébe veszi az elnyűtt hálót. Többet nem mond. A többit már úgyis tud- : ja az őrnagy. Hogy miután lé­é n nem láttam egyetlen mi­nisztert sem a nagy sokada- lomban, pedig igen szerettem volna látni, kik azok, akik ed­dig parancsolgattak nekünk ... Arvids Birzitis elhallgat. Felegyenesedik ültében és te­nyerével nagyot csap az imént tűrt homokbucka tetejébe, egyetlen ütéssel ellapítja. így történi a palota ostroma, egy- csapásra. Nem mondja, csak a szeme villantja gondolatát. De Oleg Blaumanis így is elérti. Hogyne értené! — Hát Lenint látta-e, Ar­vids bátya? — kérdezi soká­ra. A z öreg matróz már vár­ta a kérdést. Mindig ezzel a fejezettel ér vé­get beszélgetésük. Ai-- vids Birzitis ilyenkor feláll, hátra teszi kezét, s alá és fel sétálva, komoly hangon me­séli. — Lenint? Már hogyne lát­tam volna! Ilyet kérdezni! Lát­tam bizony, még kezet is fo­gott velem, én meg ... Na, de várj, sora van annak! A forradalom győzelme után nem szereltem le. Egyszer ma­gához kéretett a komisszár. ..Birzitis elvtára, te jó katona vagy. Ha küldenénk, elmen- nél-e tiszti iskolára?” — kér­dezte. Én akkor hirtelen nem arra gondoltam, hogy na, mégis csak jobb sorsa van egy tiszt­nek, mint nekem volt a ha­lászbárkákon, hanem arra, hogy kellenek a tisztek, elza­vartuk a fehéreket, hát a pro­letárokból kell azokat pótolni. Erre gondoltam bizony, hiába mosolyogsz, őrnagy! Hogy mon­dod? Hogy azért nevetsz, mert olyan peckesen lépkedek, mint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents