Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-04 / 260. szám

Gs&iörtök, 1365. november 4. föS 35 AKT« ACT A RORSZÄG 3 Határidő eit befejezlél; i rudabányai fasercÉsilémö nagyjavítását ( Btadabányán a gyengébb vastartalmú pátércet megpör­kölik, majd mágneses szepará­ltok segítségével az ércet kü­lönválasztják a meddőtől. Ez­által. az érc vastartalma 23 százalékról 41—42-re dúsul fel, ágy nagyolvasztóink gazdaságo­san hasznosíthatják. A fontos üzemben most fe­jezték be a szokásos évi nagy­javítást, a tervezett 10 nap he­lyett 9 alatt. Ez idő alatt a bo­nyolult, berendezések hibás és megkopott alkatrészeit kicse­rélték, s mintegy húsz olyan technológiai módosítást való­sítottak meg, amelyek kedve­zően befolyásolják majd a mi­nőség és a termelékenység ala­kulását. A szeparáló üzem­részben például a vasércpor szállítására házilag készített, az eddiginél nagyobb teljesít­ményű berendezést állítottak munkába, és a 20 méter hosz- szúságú hűtődob tönkrement acélköpenyét néhány nap alatt kicserélték. Az igen jó minősé­gű nagyjavítás lehetővé tette, hogy az első félévben keletke­zett mintegy háromezer ton­nás elmaradást az év végéig pótolják a dúsító dolgozói. Ezt a törekvésüket segítik a bányá­szok is, akik az eddiginél jobb minőségű pátércet szállítanak részükre. IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI és gazdasági irányító? mióta széles körökben á ismertté vált. hogy az országos vezető szer­vek gazdasági irányító rendszerünk megre­formálásán dolgoznak, több téves nézet és felfogás is ke­letkezett. A tévedések Eor- rása többek között a gazdasá­gi irányítás és a gazdaságpo­litika különbségének, illetve kapcsolatuknak nem megfelelő ismerete, A gazdasági irányító rendszer nem más, mint „gé­pezet”, amelynek egymással összefüggő legfőbb részei: a tervezés rendszere, a pénz­ügyi- és hitelrendszer, a piaci' viszonyok felhasználását sza­bályozó rendelkezések köre és az anyagi ösztönzés rendszere. A gazdasági irányító rendszer­nek az a feladata, hivatása, hogy segítségével megvalósul­janak fő gazdasági célkitűzé­seink, vagyis gazdaságpoliti­kánk. Mit értünk gazdaságpoliti­kán? A gazdaságpolitika nem más, mint egy adott időszakra vonatkozó legfőbb gazdasági célkitűzések összessége. Ide A cukorrépa „másik oldala" Két panaszos írás jelent meg eddig. Mindkettő a cukorgyár mellének szegezve. A cukor­gyár eddig nem nyilatkozott- A panasz tehát nem lehet ál­talános. A gyár mind a helyszínen; mind a gyárba szállított cukor­répa minősítésénél a legna­meg a cukorrépa helyes keze­lésére. Helyes lenne, ha a ter­melőszövetkezeti vezetők több gondosságot tanúsítaná­nak e tekintetben. Ez az egyik, ami fontos. A másik pedig az. hogy a cukorrépa vasúton tör­ténő szállításánál bizonyos kö­zegek ugyancsak sok gondat­gyobb gondossággal jár el. Mi- lanságot, hanyagságot tanúsí- inősítő embereit gondos élőké- tanait, szítésben részesíti megfelelő tanfolyamokon, és állandóan ellenőrzi munkájukat. A minő­sítést az érdekelt fél bevoná­sával, vita esetén szakszerű Próbatisztítással végzi. A gyár­nak nincs szüksége rá, hogy a termelő cukorrépáját jogtalan ®s túlzott levonással csökkent­se. A helyes levonásra pedig a népgazdaság érdekében szükség van. A cukorrépa a nép vagyona, amiből fontos táplálékunk, a cukor készül. De csakis a tisztán tartott cu­A hibát meg lehet és meg kell keresni. Lehet, hogy a vasúti kocsikat a helyi répa­átvevő szabályosan rakta meg, de hogy a cukorgyárba föld­del, ' homokkal keverten, nagy kődarabokkal súlyosítva érke­zett meg belőle nem is egy- kettő, azt e sorok írója saját szemével látta. A termelő és a cukorgyár érdeke közös: jó répából jó minőségű cukrot termelni gazdaságosan. A ter­melőszövetkezeti vezetők és tagok ne legyenek restek el­fáradni a cukorgyárba, az át­vételi és minősítési munkát Nilcodémusz János répaminősítő | korrépából. A helytelenül ke- saját szemükkel ellenőrizni, s Zeit répából kára származik bizonyosra vesszük, hogy a népgazdaságunknak. pana'sz me« fo* szűnni- s a vi~ „ .. , tás ügy közmegelégedésre Nemcsak a répa tisztasága; hanem a lépa helyes fejelése^ tnegoldast nyer. is fontos. A cukorgyár jó előre szemléltető eszközöket, képes hirdetményeket küld a terme­lőknek, s a cukorrépafelügye­lők útján is állandóan igyek­szik ránevelni őket a cukor- nápatermelés' és betakarítás tudnivalóira. Tapasztalatunk, hogy sok termelőszövetkezet Vezetősége egyáltalán nem használja fel ezeket a felvilá­gosító eszközöket a termelők irányításánál. A termelő a leg­több esetben azzal védekezik, hogy őt senki sem tanította tartoznak pl. az egyes uép- gazdasági ágak arányaira vo­natkozó tervek, elképzelések, amelyek azt mutatják meg, hogy egész termelésünk mek­kora részét tegye ki a kohá­szat, a vegyipar, stb; melyik iparágat milyen gyorsan cél­szerű fejleszteni egy adott időpontban. Ide tartoznak a lakosság életszínvonalának alakulására vonatkozó elkép­zelések. A gazdaságpolitika a vezető párt- és állami szervek döntése arról, hogy anyagi eszközeinket, termelési eszkö­zeinket. miként osszuk el az iparágak, illetve' a lakosság között. A gazdaságpolitika te­hát a sokféle belső és nem­zetközi tényező gondos mérle­gelése alapján született dön­tés-sorozat: amelyekben a párt- és az államvezetés meg­szabja: hogyan, s milyen irányba fejlődjön népgazdasá­gunk, hogyan tudjuk a leg­célszerűbben kihasználni a rendelkezésünkre álló lehető­ségeket.' legendő-e csak kitűzni a célokat, rögzíteni a fejlődés irányát akkor, amikor e célok csak milliók mindennapi termelőmunkájával valósul­hatnak meg? Nyilvánvaló, hogy nem elegendő, mert a bonyolult gazdasági kapcsola­tok, összefüggések szakszerű ismeretével meg kell szervezni a feladatok végrehajtását, ki kell alakítani azokat a gazda­sági eszközöket, amelyeknek segítségévei el is lehet érni a E‘ kitűzött célokat. Erre hivatott a gazdasági iányítás rendsze­re. Ez tehát szorosan össze­függ a gazdaságpolitikával és ha összhangban áll azzal, se­gíti annak teljesülését, ha hi­ányzik az összhang, akadályoz­za. Az elmúlt évek tapasztala­tai közül több arra figyelmez­tetett, hogy gazdasági irányí­tó rendszerünk már nem eléggé korszerű és a jövőben egyre nehezebb lenne vele megvalósítani gazdaságpoliti­kánkat. Ezért kerül sor az irá­nyító rendszer átalakítására. Mindebben semmi rendkívüli s különös nincs. Ahogyan a bo­nyolultabb feladatok megoldá­sára bonyolultabb, finomabb szerszámokat készít az ember, úgy jelentkezik a bonyolul­tabb gazdasági feladatok na­pirendre kerülésekor a megfe­lelő iránvító rendszer kidolgo­zásának igénye. relenlegi gazdasági irá­nyító rendszerünk a szocializmus építésé­nek kezdeti szakaszán alakult ki. Akkor még a termelés mennyiségének nö­velése volt a legfontosabb fel­adat, ezt segítette például az anyagi érdekeltség rendszere is. Ma már a minőség és a gazdaságosság javításában kell érdekeltté tenni a gazda­sági vezetőket, a dolgozókat egyaránt. A tervezés rendsze­rében az volt a helyzet, hogy szigorú központi tervelőírá­sokkal biztosítani kelleti: a népgazdaság számára szüksé­ges és csak szűkös mennyiség­ben meglevő ciltkek termelését. Most már lényegében túl va­gyunk ezen. s az a döntő, hogy a tervezés és ennek nyo­mán a termelés is gyorsab­ban, rugalmasabban alkalmaz­kodjék a váltakozó belföldi és külföldi igényekhez. Ez a tervezésben is feltételez bizo­nyos decentralizálást, össze­foglalva: a gazdaságpolitikai célok sikeres megvalósítása megfelelő gazdasági irányító rendszert követel. Bognár Gyula iFolytatjuk.) J Lekvárfőzés I ■ : >' >; • 1 'mmk Bn fJiSliÄ Fortyog a kimagozott szilva a jókora üstben, savam it ás füstöt és finom, meleg illatokat terjengetve maga körül. A hegyek, vagy a síkságok községeit járva, mindenütt láthatók a lekvárt kavargató asszonyok. A képen látható kavarófa azonban csak igen ritka he­lyen. Ha elkopik, már nem nagyon készítenek he­lyette újat: a lomok közé kerül, vagy a múzeumba. sz. Gr. Hereegfkúton szüretelnek Három földgáztüzelésű mészégető Kemence működik már Hejíícsabán A Hejőesabai Cement- és Mészműben korábban száz- *hiUió forint költségelőirány­zattal megkezdett korszerű ?}észüzem épitése befejezés fe- közeledik. Három földgáz­tüzelésű kemence már üzemel, K ezekben eddig próbaként ^áár több mint 2500 tonna ége- í®tt mész készült. A negyedik kemence szárítását is megkezd­ek már, s hamarosan sor ke- í[ül az utolsó, ötödik kemence üzembe helyezésére. A részben gépesített, részjben automatizált üj üzemet, amelyben egy év “üatt 115 ezer tonna égetett ü^ész készül majd az épít.kezé- részére, jóval a határidő r>tt átadják, DERES MÁR A HATÁR... A bágyadt déli fényben itt-ott még egy-egy kései ökörnyál úszik, s a fák is lassúbb ütemben hullatják rozsdás leveleiket az erdőn, mint más években szokták november elején. Az éjszakák azonban már fagyosak, s reg­gelre vastag dér csillog a ha­tárban. Ahol meg répa-, vagy káposztalevelek maradtak künn a földeken, olyanok a táblák, mintha már vékony hótakarót húztak volna ma­gukra. Aztán a ködön át utat tör magának a Nap, fényében megfürdeti a búcsúzni készülő tájat, s már a kora reggeli órákban megelevenedik a ha­tár végig az egész Bodrogköz­ben. Különösen az asszonyok, lányok baboskendője virít a termelőszövetkezeti földeken: szedik a burgonyát, ássák a cukorrépát, törik a zörgő le­velű kukoricát. Kicsit csípős, friss még az idő. gyorsabban megy ilyenkor a munka. A járási tanács mezöaazda- sági osztályának munkatársai sem ülnek mostanában az iro­dákban, hanem a községeket. a földeket járják. Tanácsok­kal, útmutatásokkal látják el a tsz-vezetőket, a helyszínen nyújtanak segítséget a szövet­kezeti gazdaságok szakembe­reinek, hogy minél előbb fedél alá kerülhessen a termés. — Elégedettek lehetünk a betakarítás ütemével — mond­ja Belinszky János elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetö- je._ — A termelőszövetkezeti nőbizottságok 54 női munka­csapatot alakítottak a járás­ban, s a tavaszi gondos nö­vényápolás után különösen most, az őszi betakarításkor vár rájuk nagy munka. És tsz- asszonyaink helyt is állnak a határban derekasan, férfi módra. — Jórészt nekik köszönhető, hogy a sátoraljaújhelyi járás­ban általában jól állunk az őszi munkákkal, hiszen a nan- raforgó már mind a 2167 holdról magtárban van, az 5117 holdnyi burgonya és a 2586 holdnyi cukorrépa beta­karításának is ‘végén járunk. Egyszóval a nyári munkák el­tolódása miatt semmivel sem vagyunk hátrább, mint más években. A fagyveszélyes tar­-A més fóformán már mind fe­dél alatt van, s így teljes erő­vel folytathatják a 12 ezer 633 holdnyi kukorica törését. Ennek a munkának a 70 szá­zalékát már szintén elvégez­ték. zért a férfiakról sem szabad megfeledkez­nünk, hiszen ők is kitettek magukért. Ugyanis november 1-én estére végeztünk a ke­nyérgabona vetésével, s a ter­vezett 24 ezer 596 holdon az utolsó szem gabona is földbe került. Ebből 16 ezer hold a búza, 6000 hold a rozs, a töb­bi pedig ösziárpa és takar­mánykeverék. Mélyszántási tervünk a tavasziak alá 45 ezer 175 kntasztrális hold. ennek harmadrészével készen va­gyunk, s ha az idő engedi, to­vábbra is jó ütemben halad­hat a szántás. így aztán de­cember elejére ezt is befejez­hetjük, hoay a mezönazdasáai szempontból elég szeszélyes esztendő ellenére is adósság nélkül léphessünk majd át az új évbe..; (h. }.) terem, abból részt kap kS-ki, Persze, a munkaegységnek van értéke. Az idén amolyan negy­venöt forint körüli lesz. Mert búzából például tizenhat má­zsa (!) volt az átlagtermés... Zöld ülő vetés — és néhány gondolat Azután dal, tréfa, vidámság, ahogy ez egyébként az egész Tokaj-Hegyalján általános. Stumpf Miklós és a gyerek­sereg lekísér bennünket egé­szen az alsó dülőútig. Nézzük a talajt, és megint csak cso­dálkozunk. — Hogy bírták ilyen porha- nyósra eldolgozni. Hiszen sok­felé nem bírnak a rögökkel. Pedig itt is igen nehéz, szívós a talaj. Ahogy kiérünk a széles mű­útra, eszembe jut a járási szék­helyen még a reggeli órákban folytatott beszélgetés. Éppen a termelőszövetkezetek munká­járól, a jövedelemről, az elosz­tási módszerekről volt szó. Né­hány szakember szerint, a ré­szes művelés azért nem rossz, mert a tagság érdekelt abban, hogy minden munkát gyorsan elvégezzen. Ugyanakkor pa­naszkodtak is: néhány helyen a burgonya kiásása után ki-ki elvitte a maga harmadát, nem volt aki a többit kiválogassa. Más helyen letörték a kukori­cát, de sok gondot okoz a szár kivágása. Pedig részesen mű­velték a kapásokat. Itt van viszont Hercegkút, ahol hallani sem akarnak a fejlődést gátló részességről. Mert szerintük úgy lehet iga­zán boldogulni, ha az ember mindent a legjobb módon old meg. Ha vetni kell, vet, ha aratni, arat, ha kukoricát tör­ni, akkor a szárat is letakarít­ja, s ha itt van a szüret ideje, akkor szüretel. Igaz, ahány község annyi szokás. De egy bizonyos, széles e megyében ma Hercegkút a legszebb falu, a hercegkúti határ a „legtisz­tább”. a hercegkúti vetések talajmunkája a legmorzsalé- kosabb. S ez arra is válasz, melyik a jobb módszer! Sara» Sándor — mondja a járási pártbizott- t ság titkára az „ügyeletes” vb- 1 titkárnak. S mindjárt aggodal- t másán hozzá is teszi: — Csak \ nehogy a kapások betakarítása t lássa majd kárát. s A tanácstitkárnak szinte ke- , rekre nyílik a szeme a csodál- ‘ kozástól. < — Hiszen afféle munka már nincs. Tegnap kivágtuk az utolsó szál kukoricakórót is. — ‘ Ettől viszont a mi szemünk '■ nyílik kerekre. Mert ha így ' van. akkor jelenleg Hercegkút s az egyetlen „sziget” az egész s környéken, ahol már tiszta a k határ. S hogy így van, néhány < perc múlva meggyőződhettünk róla. i „így van rendjén...“ j A vb-titkár elmondja, merre < szüretel Stumpf Miklós, a pártszervezet titkára. Fentről, i a szőlőhegyről át lehet tekin- 1 teni az egész határt. És való- í ban, sehol egy lábon álló ku- t koricaszár. A párttitkár, erős, j pufókarcú ember már messzi- 1 ről integet. 1 — Ide, ide, van még szabad s puttony. i Megtekintjük a szőlőt. Meny- 1 nyiségileg jó a termés, de a c cukrosodásnak mar nem ked- r vezett az időjárás. Savanykás z a legsárgább bogyó is. c — Mennyi kár éri a termelő- \ szövetkezetét a gyenge minő- I ség következtében? Kell-e se- c gítség? fc — Semmi kár nem éri, mert v a mi telepítéseink csak ezután fordulnak termőre. S reméljük, jövőre már sikeresebb lesz a “ szüret. ­Ezzel tehát nincs baj. De ha 1 már ití vagyunk, érdemes z megtudni, hogv-hogv ilyen ha- r mar túl vannak minden őszi r munkán. Stumpf Miklós eső- a dólkozik a kérdésen. — De hiszen ez nálunk így ■* van rendjén, fgv volt tavaly a is. így lesz jövőre is. Különle- ges módszer? Nincs ilyesmi k nálunk. Csak annyi, hogy ha r valamit tenni kell. akkor min- a denki oda áll. Nincs nálunk ' se részes, se természetbeni jut- íj tatás, az csak rontaná, lassí- " taná a fejlődést. Munkaegység- 11 re dolgozunk, s ha terven felül — -w vált tisztasági mozgósítás. Nos, Hercegkúton kevés kivétellel minden ház falán ott díszük a felírás: „Tiszta udvar, rendes ház.” De ahol hiányzik, oda is ki lehetne tenni! A titkár az „ügyeletes“ Keressük a tsz vezetőit. Ép­pen szőlővel egybevágó ügy­ben. S üres a falu. Azaz fel­tűnik néhány puttonyos ember, odébb meg egy lovasszekér. — Az elnököt keresik? Ügy tudjuk, szüretel... Az agro- nómus? ... Ö is szüretel... A párttitkár? Ök is a szőlőt sze­dik. Mert ma szüret van ná­lunk! A tanácsházán is csak a ta­nácstitkár tart ügyeletet. — Alaposan kiürült a falu ... Szüretelnek, de nem olyas­formán mint más hegyaljai községben. Nem. Aki tokaj- hegyaljai ember, tudja, hogy Tálíyán, Tolcsván, vagy akár Tarcalon, Tokajban két-három hétig tart a szüret. Mert köz­ben más teendő is van. Her­cegid! ton azonban csak két- három nap a szüret, de az semmi más csak szüret. Az elmúlt években például nagy divat volt a bekötőutak építése. Nem divatból, hanem szükségből. Építettek tehát, mindenütt, ahol lehetett, jó utakat. Sok helyen igen nagy huzavonával. Hercegkúton ez is másként történt. Elhatároz- I ták: kell a jó út, s napokon át ezt csinálta az egész falu. Vagy ) ott van a szintén „divattá”

Next

/
Thumbnails
Contents