Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

Tí*6S, november Sí'. ßSZ AKM AGY AR.ORSZ ÄG 9 LAKAS 196 S Feljegyzések egy kiállításon Bár hazánkban, és sok más európai államban egyik leg­nagyobb gond a lakásigények kielégítése, évről évre többen jutnak új lakáshoz, nagy többségében korszerű, új lakó­telepeken. E korszerű, új la­kások egyik szembetűnő jel­lemzője, hogy kisebbek a szá­zadforduló környékén, vagy akár a húszas-harmincas évek­ben épült bérházak lakrészei­nél, s ennélfogva más beren­dezést, sőt, bizonyos mértékig más életmódot is kívánnak. Hosszú évek óta folyik a vita, és még előreláthatóan sokáig tart, hogy a kereskede­lem elsősorban a több évti­zedes ízlést követő, sötét tó­nusú, nagyméretű, célszerűt­len és modern lakásokban szinte el sem férő bútorokat árusítsa-e, vagy mind többet nyújtson választékban és mi­nőségben egyaránt az új laká­sokhoz illő és célszerű kisbú­torokból, amelyekkel beren­dezetten a kislakás is na­gyobbnak hat, és jobban ki is használható, szellősebb, derű­sebb, otthonosabb, barátságo­sabb lesz. E modern bútorok részben kis számban kaphatók, részben bizonyos közönség­nyomásra igen sók elavult be­rendezés kerül forgalomba. Mindezt el kellett mondani akkor, amikor a Miskolcon megnyílt, Lakás 1965 című ki­állítást megnéztük. Az Ipar- művészeti Tanács, a Belkeres­kedelmi Minisztérium, az Épí­tőipari Tudományos Egyesület cs több szerv rendezésében megszervezett kiállítás hasz­nosan, és igen szemléltetően szolgálja a lakáskulturális tu­datformálás nemes célját, jó példákat ad a korszerű otthon megteremtéséhez. A rendező szervek mellett elismerés ille­ti Miskolc város tanácsát, amiért a befejezés előtt álló Kossuth utcai új bérház föld­szinti üzletsorát és első eme­letének nyolc lakást a kiál­lítás céljaira átengedte, mert hasznosan csak így, ilyen kör­nyezetben, mai, korszerű, és tegyük hozzá: kisméretű laká­sokban tudjuk érzékeltetni, hogy így lehet és így jó be­rendezni otthonunkat. A földszinti öt üzlethelyi­ségben egybefüggő kiállítás- sor látható. A korszerű la­kásépítés anyagait, technoló­giáit, adatait mulatja az egyik helyiség anyaga, a modern la­kás dísztárgyait a másik, a textíliákat a harmadik, és így tovább a műszaki fel­szereléseket, háztartási kis­gépeket stb. Ez á rész az ál­talánosabb. A nagyobb ér­deklődést az emeleti nyolc lakás váltja ki, mert a ren­dezők minden lakást úgy rendeztek be, mintha mind­egyikben más-más létszámú, összetételű, foglalkozású és érdeklődési körű családok él­nének. A lakások mérete kis eltéréssel egyező (hat teljesen azonös, egy kisebb, a nyol­cadik pedig, építészeti adott­ságainál fogva, egy fekhely- nyivel nagyobb a többinél), s bár valamennyi viszonylag kicsi, a korszerű, kisméretű, világos bútorokkal történő berendezés mellett kellemes, barátságos otthonok lesznek, míg a korábbi sötét, tömör berendezéssel túlzsúfoltak, mozgást, életfunkciókat le- hetetlenítők lennének. A bemutatott bútorok és egyéb lakberendezési tárgyak mind belkereskedelmi forgalomban vannak, nagyobb részük Mis­kolcon kapható, néhány da­rab viszont a mi vidékünkön ismeretlennek tűnik. Igen kívánatos lenne, ha a be­mutatott darabok mindegyi­két állandóan meg lehetne vásárolni az egész országban, mert a jó tanácsot megfogad­ni csak akkor lehet, ha a la­kását korszerűsíteni, vagy újonnan berendezni akarónak rendelkezésére is állnak a ja­vasolt berendezési tárgyak. A kiállítás rendezői kutat­ják a közönség véleményét is. Kérdőíven várják a vála­szokat részben a látottakkal, részben a közönség kívánal­maival kapcsolatban, hogy a legérdekeltebb, a nagyközön­ség javaslata is érvényesül­hessen a jövőbeni lakás-, il­letve lakberendezés-tervezés­ben. A nyolc lakás közül szí­vesen láttunk volna legalább egyet, amely nem belkeres­kedelmi bútorokkal, hanem egyéni terv-megoldásokkal bíztatja önálóbb elképzelések megvalósítására, egyedi da­rabokból történő válogatás­ra a szép lakások kedvelőit. Úgy érezzük, hogy vala­mennyi rendező szerv egészé­ben jó szolgálatot tett a ki­állítás megrendezésével, segí­tett a dolgozók lakáskultu­rális érdeklődésének, észté-1 tikai érzékének fejlesztésé­ben, a korszerű, jobb, mai életünknek inkább megfelelő megoldások népszerűsítésé­ben. Sok szervet, sok dolgo­zót és társadalmi munkást kellene megdicsérnünk e ki­állítás megteremtéséért. Hosszú felsorolásra nincs módunk. Mégis ki kell emel­nünk az ÉM. Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóit az építészeti mun-' kákért, az Iparművészeti Ta­nács képviseletében igen so­kat tevékenykedő Filep Ist­vánt, és az egész kiállítás társadalmi szervezőjét, irá­nyítóját: ifj. Horváth Bélát. Végérvényesen persze majd a nagyközönség ítél, amely észrevételeivel, kifogásaival, javaslataival segíti a jövőbe­ni jobb lakásberendezések megteremtését. Nem lesz ér­dektelen a kiállítás után e közönség-véleményt tanulmá­nyozni. Benedek Miklós Az épület életveszélyes, de a termelés zavartalan A beruházás egy éven belül megtérülne Sátoraljaújhely egyik legje-’ lentösebb üzeme, a Hegyalja Ktez ruhagyára néhány eszten­dő alatt fejlődött kis szabó szövetkezetből Észak-Magyar- ország konfekció iparának egyik bázisává. A ma már több száz embert foglalkozta­tó üzemben nemcsak a terme­lés növekszik. Az elmúlt négy esztendő alatt 35 százalékkal tudták növelni a munka ter­melékenységét, (ami a kon­fekció iparban szinte egyedül­álló), úgy, hogy közben évről évre növekszik a gyártmánya­ikkal kapcsolatos minőségi igény. Négy esztendővel ez­előtt. csak 4 milliós volt. az ex­portjuk, az idei exportterv pe­dig már 26.5 millió forint. Az elmúlt évi exportból 5.8 mil­lió forint értékűt küldtek nyu­gati megrendelőknek, az idén viszont már a 10 milliót is meghaladja az Angliába, a Bel­giumba. a.z Ausztriába, a Né­met Szövetségi Köztársaságba és a Norvégiába irányított női ruhanemű értéke. Bizbny, nem volt könnyű meghódítani az igényes nyuga­ti piacot. Napjainkban egyre több az úgynevezett „vissza­térő” megrendelőjük. Az egyik angol cég például a kö­zelmúltban rendelt újabb 12 ezer női ruhát az újhelyiektől. És mindezt olyan körülmé­nyek között érték el, hogy leg­jelentősebb üzemépületüket évekkel ezelőtt életveszélyes­nek nyilvánították. A termelés azonban ilyen körülmények között is zavartalan. Az idei milliós ex portier vxe az év végéig még mintegy 5 mil­liót rá is ígérnek. Az „életveszélyes” üzemrész nemcsak a Hegyalja Ktsz ve­zetőinek, hanem Sátoraljaúj­hely városának is gondokat okoz. Kétféle megoldásról le­het szó ugyanis. Az egyik az, hogy átépítik, felújítják a ré­gi, eredetileg nem is üzemnek készült épületet. A másik, sok­kal ésszerűbb elképzelés, amelynek már tervei is elké­szültek: 4 és félmilliós beru­házással új, korszerű üzem­részt építeni. Az első megoldás, a felújí­tás sem lenne sokkal „ol­csóbb” mint az új üzem épí­tése. S ebben az esetben az is súlyos gondot okozna, hol he­lyezzenek el az átépítés több hónapos időszakára mintegy 300 dolgozót. Helyiségek hiá­nyában nem is tudnák őket foglalkoztatni. És nemcsak ez a körülmény szól amellett, hogy a toldozga- tás-foldozgatás helyett a 4 cs félmilliós beruházás lenne az ésszerű megoldás. A Hegyalja Ktsz abban az esetben, ha korszerű üzemet kap, ahol szalagrendszerű termeléssel sokkal jobban ki tudja hasz­nálni értékes gépeit, mintegy 20 millió forinttal nagyobb ex­portmegrendelést vállalhatna évente. Kiszámították, hogy a beruházás nem egészen egy esztendő alatt megtérülne a népgazdaságnak. Az újhelyiek most az ész szerű, végső döntést várják. S ez remélhetően nem késik so­ká, mert az „életveszélyes” épületben most már valóban nem termelhetnek sokáig za­vartalanul. (p. s.) földmű vessző vei kezet versenye Megyénk földművesszövet­kezetei, mint ismeretes, egész éves felszabadulási versenyt kezdeményeztek megyénkben. A MÉSZÖV legutóbbi értéke­lése szerint számos földműves­szövetkezet igen szép eredmé­nyeket ért el a versenyben. Több ezerrel növelték a tag­létszámot, jelentős összegű részjegyet vásárolt a tagság, társadalmi munkában • szépí­tették a boltok környékét, sőt, több községben az új üzletek építésénél is jelentős társadal­mi munkát vállaltak. Az érté­kelés szerint a legjobb ered­ményeket eddig a csernelyi, a homrogdi, a halmaji, a han­gácsi, a borsodivánkai, a mis­kolci, a mezőkövesdi és a sa- jószentpéteii föld mű vesszővé t- kezet érte el. Az LKM-ben nem oHoz zavart a korán iieHsszöntöü fé! (Tudósítónktól.) A Lenin Kohászati Művek közlekedési gyárrészlegének dolgozói idejében felkészültek a korán beköszöntött, rendkí­vüli időjárás okozta nehézsé­gek leküzdésére. Tudott dolog, hogy a téli időszak megnehezí­ti a közlekedést. A késedelmes szállítás érzékenyen érinti a termelő üzemeket. Nem kö­zömbös az sem, hogy a félkész és kész termékek időben meg­érkezzenek a, rendelőkhöz. Vállalatunk dolgozói az év utolsó negyedét forradalmi ne­gyedévvé nyilvánították, hogy elősegítsék az éves termelési, kiszállítási, selejtcsökkcntcsi terv teljesítését. A közlekedé­si gyárrészleg a forradalmi negyedévben négy gőzmoz­donyt állandóan készenlétben tart, az említett időjárási ne­hézségek okozta, a termelést és szállítást zavaró körülmé­nyek elhárítására. A pálya- fenntartási üzemben hóeltaka­rító brigádot szerveztek. A ra­kodóüzemben az anyagok le- és felrakásának fokozott biz­tosítására ölven fővel növel­ték a létszámot. A gőzmozdo­nyok tüzelőanyagának biztosí­tására 3000 tonna szenet tá­roltak. A közlekedés dolgozói nem­csak a vasútforgalom, hanem a vállalat közútjainak biztosí­tására is felkészültek. Többek között máris szerelik a válla­lat egyik gépkocsijára a hó­ekét. A megfontolt, előrelátó munka, a gyors intézkedés biz­tosíték arra, hogy a szállítás dolgozói sikeresen elősegítik a termelőüzemek munkáját Nagy Gusztáv VARÁZS Az íróasztal csodálatos dolog, nem holt ja, nem bútordarab, hanem. varázslatos tulajdonsággal rendel­kező valami, amely olykor pillanatok alatt megváltoz­tatja annak az embernek a jellemét, aki mögéje ül. A jó barátból némelykor gőgös vezető lesz, a jó ember­ből rossz, a szívélyességet ridegséggé formálja. Itt van például. Murányi, aki régebben jó barátom volt. Sokáig vem láttam, és amikor újra találkoztunk, előadó volt a Vegyesforgalmjnúl. Amikor elmondtam neki. hogy unokahúgom pont a Vcgycsforgalmihoz akar kerülni, megígérte, hogy beszél a főelőadóval, az na­gyon jóba van az igazgatóval, és reméli, hogy lesz a dologból valami, ö nagyon igyekszik majd. Harmad­nap ködölte, hogy a főelőadó kiesett az igazgató kegyé­ből és rettenetesen sajnálja, de ö, aki olyan kis pont, nem tehet semmit. Egy idő múlva unokahúgom elpanaszolta, hogy még mindig a régi helyén ■van és változatlanul szeretne a Vegyesforgalminál dolgozni. Újságolta azt is, hogy Murányi barátom egy év alatt szédületes karriert futott be. Előbb főelőadó, majd igazgatóhelyettes lett, két hete pedig ő a Vegyesforgalmi igazgatója, Rohantam Murányihoz, de csak a titkárnőig jutot­tam el. Bejelentett, majd sajnálkozva közölte, hogy az igazgató ebben a hónapban nem fogadhat. Három hét múlva jelentkezzem telefonon, akkor talán adhat terminust. Erre írtam neki egy érzelmes, szemrehányó levelet> hivatkoztam gyermekkorunkra, fiatal éveinkre, kirán­dulásainkra és későbbi barátságunkra is. ' Murányi azt válaszolta, pontosabban rrálaszoltatta, hogy bármennyire sajnálja, de ebben az évben egy perc időt sem tud számomra biztosítani. Lett volna ugyan öt szobád perce novemberben, de azt is fonto­sabb ügyre kellett beütemeznie. Próbáljam meg egy­két év múlva — javasolta. Tegnapelőtt a Filodendron eszpresszóban találkoz­tam. Murányival. Legnagyobb csodálkozásomra meg­ölelt, megcsókolt és határtalan örömének adott kife­jezést, hogy ilyen régi jó baráttal, mint én, beszélget­het, Elmondta, hogy megfúrták és áthelyezték a segéd- hivatalba. Azután megkérdezte: — Mi van az unokahúgoddal? — Még mindig a régi helyén van. Sajnálkozva jelentette ki: — Milyen kár. hogy a segédhivatalba kerültem és semmit sem tehetek az érdekében. A mostani igazgató azelőtt rendes ember volt, de képzeld, most vissza se köszön. Mióta az én volt íróasztalomnál ül, az a ronda alak, még a legjobb barátját sem akarja megismerni. Palásti László Potya néző <A Quick karikatúrája^!,' A minap a strandon meglepődve vet­tem észre Brouty barátomat aki a zöld gyepen merész tornamutatványo­kat végzett, tőle szokatlan buzgalom­mal. Mivel tudtam, hogy egy Peturra nevű leányzó iránt érdeklődik, áld ha­sonlít a hollywoodi zenés filmek sztárjaihoz, így szóltam hozzá: — Látom, őrződ a kondíciódat, hogy megfelelj annak a ... ! Brouty megvetően felvonta a vállát és úgy felelt: — Vége a Petuna-ügynek. — Majd leereszkedően hozzátette: Egyébként tulajdonképpen el sem kezdődött. A sport fontosabb, mint ő. Ugyanis, ha nem tudnád, egy leendő olimpiai baj­nok áll előtted. Kétkedő arcomat látva még hozzá­fűzte:' — Különben egy kicsit Petunának köszönhetem. S anélkül, hogy a ritmlktis mozgást megszakította volna, hozzáfogott a kü­lönös történethez. Tudta, hogy Petuna gyakran eljár egy bizonyos bárba, ahol két műsor- szám között táncolni is lehet.. Egyik este, amint odaérkezett, ott találta Pe-' tunát — egy csinos fiatalember társa­ságában. Az új lovag igen sportszerűen viselkedett, mosolyogva fogadta bará­tomat és elmondta neki, hogy ő sport­intéző, Az a specialitása, hogy új baj­nokokat. fedezzen fel, másszóval ő afe­lé sport tehetségkutató. Amikor Brouty már bevedelt néhány pohár italt, a Térti jól megnézte, az­tán így nyilatkozott: — Szerintem, magából bajnak is le-; hét, fiatalember. Brouty dicsekedett: már as elemi iskolában is díszoklw'üri kapott a 25 méteres úszásért, — Bravó! — kiáltott fel az isme­retlen , férfi, aki egyébként Joe Fer- gusson néven mutatkozott be. — No látja, milyen remek szimatom van. Találkozót adott Broutynak másnap 'reggelre az uszodába. Megkérte, űsz- szon, miközben ő maga méri az időt. Amikor Brouty lihegve, elfúló léleg­zettel kimászott a medencéből, Joe Fergusson újjongott: — De hisz maga csak tizedmásod- percekkel marad el a világrekordtól, immmiimimmmimiiimmmmmmiim A véleményt Brouty nagyon, de na­gyon hízelgőnek találta, — Azonnal szerződést kötünk — mondta a férfi — és biztosítom, ha megfogadja a tanácsaimat, bekerül az olimpiai keretbe. Brouty másnaptól kezdve savót ivott, hogy a medence kétes szagú Vi­zétől kapott undorát legyőzze. Reggel­től estig úszott, hordónyi vizet nyelt, viszont nem ivott többé egy csepp al­koholt sem. Naponta egyetlen cigaret­tát szívott, és példás önmegtartózta­tást mutatott egyéb tekintetben, mert. Joe Fergusson elmagyarázta neki: a nö a férfi vesztét jelenti .... — Idefigyelj —- szóltam, miután vé- gi ghallgattam a történetet. —. biztos vagyok benne, hogy ez a fickó az or­rodnál fogva vezetett- Ilyen úszóból* mint te, tizenkettő megy egy tucatra! Brouty hangos kacajt hallatott — Gyere, győződj meg róla, és mérd le az időmet. Örömmel (ettem. Jelt avftam & Brouty ugrott. Úgy úszott, mint egy tízéves kölyök* csapkodva és köpködve. Amikor le-: úszta a százat, szuszogott, mint egy asztmás orgona. A parton megkérdez­te: — Nos? — Hát, barátom, félúton már csak ö$ másodpercnyire maradtál el a százmé- tercs világrekordtól. Csakhogy akkor még csupán 50 métert úsztál. Sértett pillantását látva, hozzátettem: — Te szerencsétlen, háromszor any- nvi idő kell neked, mint az amatőr úszóklub legkiérdemesültebb veterán­jának. — De hát Joe Fergusson azt mond­ta... — Tudod a címét? — Tudom. — Akkor gyerünk. Mutass be fess gém. mint a New York-i Úszó Klub in­tézőjét. Majd meglátod, miként visel­kedik, mihelyt megtudja, hogy ki akar rom próbálni a képességeidet. Találkoztunk Joe Fergusson ház* előtt. Sajnos, a fickó nem volt otthon.' A háziasszonya közölte: éppen nász­út on van, Mexikóban egy Petuna nevű leánnyal. Brouty elfintorodott, majd kijelen­tette: — Hogy az úszással ki, miként ^áll, nem tüdőm, de cselezni biztosan job­ban tud nálam! . irtó: Leopold Massierst* Fordította: Zilahi Judit, ’ Francia humorista, a Fon-Rire c. Párizs­ban iiZüicici» szatirikus hetilap rmmkat&issfcj

Next

/
Thumbnails
Contents