Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

ESZAKMAGYAROR.SZÄG Vasárnap, 10SS. november 21­82 líélef Silvan háborús bűnösök perében Az észak-litvániai Hokiskis városában véget crl több lit­ván burzsoá nacionalista há­borús bűnös perének tárgya­lása. A vádlottak a nácikkal együttműködve a háború évei­ben több mint 4:i00 szovjet polgárt gyilkoltak meg. A bíróság bűnösnek taiúba és halálra, valamint teljes va­gyon elkobzására ítélte Kazi- mieras Dagist. Stisaponas La- siast, Stasis Varnast és Piat- ras Strumskist. Megnyílt Szófiában a Béke Világtanáes elnökségének ülése Szombaton délelőtt a bolgár fővárosban megnyílt a Béke Világtanács elnökségének ülé­se. A világszervezet vezetői­nek kétnapos tanácskozásán a legfontosabb kérdés az amerikai imperializmus vietnami agressziójának és az agresszió megakadályo­zásának kérdése. Az utóbbi időben világszer­te és magában az Egyesült Ál­lamokban is fokozódik a harc az amerikai kormány dől­és észak-vietnami . politikája ellen, a BVT elnöksége tehát A partizánok újabb akciókat hajtottak végre A dél-vietnami szabadság- harcosok az elmúlt 24 óra l«latt újabb akciókat hajtot­tak végre. Da Nangtól ml-nt- |egy 30 kilométerrel délre Rajtaütöttek a kormánycsapa- ■tok egyik támaszpontján, i.’-íue városától északnyugat­ra szintén harcba bocsátkoz­tak korín ánycsapa tok ka i. Da Nangtól 80 kilométerrel délre, Quane Inga Ngai tarto­mányi főváros közelében a partizánok robbantásokkal súlyosan megrongáltak egy közúti hidat. A kambodzsai határ köze­lében, Plei Me körzetében tovább tartanak a harcok. az egész békeszerető emberi­ség érzelmeinek és vélemé­nyének ad kifejezést, amikor szófiai ülésén megbélyegzi a szennyes háborút. Az ülés má­sik napirendi pontjának — az európai biztonság probléma­körének —i felvetését az tette szükségessé, hogy a nyugatnémet revansisták az utóbbi időben fokozzák az atomfegyver megszer­zéséért indított hadjára­tukat. Tekintettel a megvitatásra kerülő témák nagy horderejé- re. a BVT elnökségi tagjain kívül az ülésen meghívottként részt vesznek az észak­vietnami békemozgalom és a Dcl-víetnaml Nem­zeti Felszabadítani Front, valamint az Egyesüli Álla­mok képviselői, továbbá az NSZK, az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és Ausztrália küldöttei is. A világszervezet elnökségének kínai tagja — ezúttal első íz­ben — lemondta a tanácskozá­son való részvételét, s nem érkezett meg Szófiába a japán képviselő sem. A részvevők között számos nemzetközileg ismert személyiség van, mint Isabelle Blume, a szervezet ügyvezető bizottságának tag­ja, IJja Ehrenburg, James Endicot és mások. Az elnök­ség zárt ülésen vitatta meg a napirendi pontokat. Paraszílázadás e«y spanyol városban Barcelonából érkező jelen­tések beszámolnak a catala- niai Lérida város környékén lezajlott súlyos incidensekről. A tüntetéseket az robbantot­ta ki, 'hogy a francoista ha­tóságok a „gazdaságfejlesztési” törvényre hivatkozva, kisajá­tították a Lérida környéki kis­Nyugai-iNémeíon zág aíooipoteudájáróí A drezdai Sächsische Zei­tung interjút közöl dr. Klaus Fuclis professzorral a ,rossendorfi atomfizikai inté- zet igazgatóhelyettesével. Az atomtudós ismét megerösitet- s be azt a korábbi állítását, hogy a nyugatnémet kormány a karlsruhei atomkutató köz­pontban előkészületeket tesz a nyugatnémet atombomba ,, gyártásához szükséges plutó­nium előállítására. Fuchs el­mondotta, hogy Karlsruhe- ban 196.8-lóJ olyan mennyisé- •gV plutóniumot tudnak majd előállítani, amely évente hat atombomba gyártásához ele­gendő. A .Német Demokratikus Köztársaság fővárosában nagy figyelmet keltett Alis­tair Buchan-nak, a stratégiai tanulmányok intézete elnöké­nek az a megállapítása, hogy Nyugat-Németország már­is évente 186 Nagaszáki-tipu- sú atombombát képes előál­lítani. E nemzetközi magán- intézet most közzétett évi je­lentése Nyugat-Németország- gal Ica peso latban megállapít­ja, hogy az ott működő atom­Jobboldali összeesküvés Dominikában , García Godoy domi nikai elnök sajtóértekezleten beje­lentette, hogy „elégedetlen politikusok” egy csoportja összeesküvést szőtt a kor­mány megdöntésére. Az ösz- izeesküvők nevét az elnök icm volt hajlandó közölni, csak halványan utalt arra, hogy szélső jobboldali politi­kai csoport tagjai voltak. Megjegyezte, hogy a domini­kai hadsereg és a rendőrség felkészült minden eshetőség­re. Garda Godoy az újság­íróknak elmondotta még, hogy az általános választáso­kat 1966. május végén, vagy legkésőbb június elején tart­ják/meg. reaktorok tevékenységét a ] je­lenleg érvényben levő nem­zetközi szerződések megsze­gésével bármelyik pillanat­ban át lehet állítani atom­bombákhoz szüksége.^ hasadó anyag/termelésére. parasztok földjeit. Huszonöt peso kártérítési ajánlottak fel a parasztolcnak a termő­föld négyzetméteréért, holott ennek átlagos ára ezer peso. A kisbirtokosok fellebbezését elutasították és a hatóságok buldózerekké) kezdték letarol­ni a parasztok földjeit és gyümölcsöseit. Az asszonyok a talajgépek elé feküdtek, bogy megakadályozzák a pusz­títást. A parasztok „le a dik­tatúrával, éljen a kommu­nizmus!” kiállásokkal tüntet­tek Lérida utcáin. A kisajátí­tásokéit felelős polgármes­ter kénytelen volt elmenekül­ni. Lérida környékére kato­nai erősítéseket küldtek és a helyi sajtónak ' megtiltották, hogy említést tegyen a parasz­tok lázadásáról. Magyar felszólalás az ElSSZ-ben Dr, Ustor Eridre, a magyar ENSZ-küldöttség tagja, a bé­kés egymás mellett élés alap­elveiről tartott beszédet az ENSZ-közgyűlés jogügyi bizottságában. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a közgyűlés továbbra is töre­kedjék a ■ nemzetközi jog alapelveinek meghatározásá­ra és ünnepélyes nyilatkozat­ba foglalására. Kifejtette, hogy a legfontosabb feladat az ENSZ alapokmányának megfelelően az erőszak alkal­mazásának kiküszöbölése a nemzetközi életből. Nem elég, hogy elkerüljük a termonuk­leáris háborút, el kell ítélni a korlátok között folyó és a helyi agressziókat, sőt, á gaz­dasági nyomás és erőszak esz­közeit is. Érvényesülnie kell az államok egyenlősége elvének és a népek önrendelkezési jo­gának. A békés egymás mel­lett élést nem akadályozhat­ják a fennálló ideológiai kü­lönbségek — fejezte be fel­szólalását a magyar küldött­ség tagja. \ Felejthetetlen találkozás volt K ellemes, fűtött helyi­ségben idézzük a fe­lejthetetlen út emlé­keit. Kint, a házak tetején és az utcán frissen Cherük az Erzsébet napi hó, Kenyák Béla kitekint az ab­lakon és eszébe jut a moszk­vai, a kijevi tél. „Ott hide­gebb volt. November 7-én délelőtt is esett a hó. Később izonban kisütött a Nap, szép dobén néztük végig a dísz- zemlét. Hidegebb volt és mi négsem éreztük a hideget. Mindenütt, amerre jártunk, körülvett bennünket a szov­jet emberek meleg íze re le te”. Benyák Béla. a Moziüzemi Yállaiat igazgatója tagja volt innak a 37 tagú veteránkül- löttségnek, amely Moszkva is Leningrad vendégeként lovember 7-én a Lenin Mau­zóleum jobb oldalán, a ha­sonló korú szovjet marsallok és tábornokok mellett ott volt a moszkvai díszszemlén. Megtisztelő helyet kaptak, mint ahogy megtisztelő he­lyük van a szovjet emberek hálás emlékezetében. Amikor a világ szeme a Vörös térre nézett,, és sok állam televí­ziója, filmhíradójának felve­vő gépe pásztázta a tömeget, megörökítette őket is: a ma­gyar forradalmi veteránokat, akik. lovasrohamaikkal, szu- ronyos puskáikkal, kézi tu- sáikkai segítették győzelemre vinni a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalmat. A krónikás, akinek az a szerep jutott, hogy Benyák Béla visszaemlékezései alap­ján megörökítse ezt a külö­nösen emlékezetes utat, ne­héz helyzetben van. Alig né­hány napja, hogy Benyák Béla hazaérkezett, frissek, elevenek az emlékek. Szinte minden óra, minden perc történetéről beszámol, láza­san újraélve a felejthetetlen találkozásokul, fényképeket mutat, jeleneteket idéz, és azon kapom rajta magam, hogy hallgatom, hallgatom, átélem amit. mond, jegyezni is elfelejtek. Jártak a Forradalmi Múze­umban, Leírhatatlan érzés volt. Ez a látogatás számuk­ra kissé mást jelentett, mint a termekben rajzó sok fiatal számára, önmagukkal talál­koztak: minden tárgy, min­den tabló, minden fénykép újra idézte bennük, a negy­vennyolc évvel ezelőtti ese­ményeket. „Él sem tudom mondani — emlékezik vissza —, mennyire meglepett az a figyelmesség, az a szeretet, ahogyan körülvettek bennün­ket.- Nagy meglepetés volt, hogy a múzeumban egy kü­lön sarok, egy külön osztály van a magyaroknak. Zalka Máté, Kun Béla, Szamuely Tibor emlékeivel találkoz­tunk, máshol fényképek örö­kítik meg a magyar forradal­márok lovas rohamait, és mindenütt, amerre jártunk, olyan tisztelettel, szeretettel beszéltek rólunk, magyarok­ról, ahogyan csak a legjobb barátok szólnak egymásról. Ezt mutatja az is, hogy min­denütt a legmagasabb szintű fogadtatásban volt részünk. Abban a szereidben, amely- lyel körülvettek, abban a fi­gyelmességben, ahogyan lép- ten-nyomon minden kénye­lemmel elláttak, a magyar forradalmárok iránti tisztele­tet éreztük, azok iránti tisz­teletet is, akik már nem jö­hettek velünk, de részük volt a győzelem kivívásában”. A Forradalmi Múzeum megtekintése után el­mentek egy másik, sokkal nagyobb, ha­talmasabb múzeumba: ellá­togattak egykori harcaik színhelyére. Ez volt a magyar veteránküldöttség ottani tar­tózkodásának talán legmeg- indítóbb szakasza. November nyolcadikén sorra érkeztek a táviratok Moszkvába: „A ma­gyar internacionalisták repü­lőgépen rendben megérkeztek Kijevbe, Kujbisevbe, Rosztov- ba, Novoszibirszkbé. Min­denütt magas fogadtatásban részesítették őket”. Az egyik távirat azt a csoportot je­lezte, amellyel Benyák Béla, az egykori partizán megér­kezett harcostársaival Kijev­be. És Itt most tartsunk egy rövid pihenőt. .. Az érni éhe­zőnek elhalkul a hangja, megfeledkezik róla, hogy ve­lem beszél, hogy ezúttal ne­kem idézi újra ezt a találko­zást. Újra ott érzi magát, „Kijev... Rá sem ismer­tem ..! Teljesen újjáépült. Gyönyörű, csodálatos) Ilyen szépnek sohasem láttam ... Alikor, amikor én ott. őrt áll­tam, romokban volt.. . Én csak a romos Kijevet ismer­tem. Azóta nem is jártain ott, Mast elmentem az újjáépí­tett: Kijevbe, kerestem, ahol őrséget álltam, de már nem találtam, mert gyönyörű pa­lotáit, szép új házak épültek a helyén. Úgy járkáltam az utcákon, mint egy bódult, hinni sem akartam szemem­nek. Aztán, ez már később Moszkvában történt, össze­találkoztam egykori parancs­nokommal. Egymás nyakába borultunk .. . Jártak a moszkvai vörös gárdaezrednél. Itt kapta meg a tiszteletbeli vörösgárdista jelvényt. „Itt van az egyik szobában Laár Joszipovics ágya. 1943-ban Észak-Kauká- zusban saját testével fogta, fel az ellenséges gépfegyver tüzet:, hogy bajtársai előre nyomulhassanak. Azóta min­dennap megvetik, és friss virággal hintik be ágyát. Ol­vassák nevét1 a reggeli sora- kozónál, az esti takaródénál. Benne van minden1 nap a lói - szám jelen lésben. Mellette egy másik ágy. Fiáé, aki nemrég hadnagyi rendfokozattal hagyta el a gárdát. Ott la­kott az apja ágya mellett... Segített újra vetni, friss vi­rággal behinteni . . . Hát lehet erről száraz szemmel beszél­ni .. .?” Sebesen fut a ceruzám, mégsem győzöm jegyezni az emlékeket. A kijevi Póbeda óragyárban jártaié. A katona- zenekar indulókat játszott. LeMgyel—Jtigoszláv . közös közlemény Belgradban szombaton kö­zös közleményt hoztak nyil­vánosságra a Wladyslaw Go- TOulka és Jozef Cyrankie- \vicz által vezeteti lengyel párt- és kormányküldöttség ötnapos jugoszláviai látogatá­sáról. a hivatalos lengyel— jugoszláv tanácskozásokról. A közös közlemény szerint a két fél megelégedéssel nyugtázza, hogy a jugoszláv —lengyel együttműködés minden területen sikeresen alakul. A két- küldöttség a tanács­kozások során egyetértett ab­ban, hogy a világbéke védel­me valamennyi ország alap­vető és legfontosabb felada­ta. A feszült nemzetközi helyzetért a felelősség az im­perialista erőkre hárul, ame­lyek nem hajlandók lemon­dani az elnyomás politikájá­ról és uralmuk fenntartásá­ra erőszakhoz folyamodnak. A közlemény ezután a dél­kelet-ázsiai helyzettel, a. viet­nami nép igazságos harcá­val foglalkozott. A lengyel és a jugoszláv fél nagy figyelmei szentelt az európai biztonság problémá­jának. — A megoldásra váró eu­rópai kérdések között — mu­tat rá a közös közlemény —• első helyen áll a német kér­dés. A két fél hangsúlyozza: ar, európai biztonság növelése, az európai országok kapcso­latainak javítása megkövete­li az Odera—Neissc határ sérthetetlenségének biztosí­tásai., a két német állam lé­tének elismerését. A közös közlemény ezt kö­vetően sikraszáll az általános és teljes leszerelés megvaló­sítása. az ENSZ szerepének növelésé mellett, majd elíté­li a dél-rhodesiai független­ség egyoldalú kikiáltását. A jugoszláv és a lengyel fél véleménycserét folytatott a nemzetközi munkásmozga­lom helyzetéről is. A közös közlemény végül megállapítja: — A kommunista és mun­káspártok együttműködését az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet elveire kell alapozni, a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség szel­lemében, a pártok önállósá­gának. nemzeti sajátosságaik­nak tiszteletben tartásával, a szocialista elmélet és gyakor­lat alkotó fejlesztésével. Rejtekhelyre viszik a pisztrángokat Zemplénben, a megye északi részein több gazdaság, tsz fog­lalkozik pisztrángtenyésztés­sel. A nagy összegekért meg­vásárolt ivadékokat a hideg vizű patakokban, a Tolcsvá- ban, a Bózsvában, a. Kemencé­ben nevelték, de nem nagy sikerrel. A pisztrángok fejlő­dését, növekedését ugyanis nem csak a gazdaságok, a Isz- ek, nemcsak 'a tulajdonosok tartottak számon, de nagy fi­gyelemmel kísérték az orv­halászok is. Halásztak rá ki­tűnő, ízletes húsa miatt, és csak ügy, sportból is. hiszen a vili ánigyors mozgású piszt­ráng megfogásával már di­csekedni lehet:. A szétszórt területen az őrzés is igen kö­rülményes, így bizony, a leha­lászáskor a patakok egyálta­lán nem adtak valami bő zsákmányt. Ügy hírlik, ezen a tájon most már rossz napok jönnek az orvhalászokra. A pisztrán­gokat ugyanis elviszik egy kevésbé ismert tóba. ahol az orvhalászok elöl rejtve neve­lik a. halakat. Mivel azon­ban egy tavat nem túlságo­san nehéz megtalálni, ezért megfelelő őrzésről is gondos­kodnak, ami most már, egy „központosított” állomány fe­lett jóval könnyebb, mint a patakoknál. A pisztrángok összegyűjté­sét a napokban kezdik meg. Sorra járják a patakokat, a a halakat áramos horgászfel­szereléssel elkábítják, és mi­kor azok a felszínre lebegnek, ’könnyűszerrel összeszedik. A patakokból ily módon kihalá- ■.szott pisztrángokat átviszik a tóba. Síugró pálya épül a sáíoraljaűj helyi Magashegyen Sátoraljaújhelyen, nagyobb­részt társadalmi összefogással' valóságos síparadicsomot ala­kítottak ki* a Magashegyén, Egyszer csak hirtelen elné­multak a hangszórók. — Egy táviratot olvasunk be — mondta a hangosbemon­dó. — A távirat Azerbajd­zsánból, egy itt élő magyar internacionalistától érkezett. Csak most tudta meg, hogy egykori harcostársai itt jár­nak. Már nem tud elutazni, hogy személyesen magához ölelje őket, táviratilag üdvöz­li a csoportot. M intha varázsütés lett volna. Szinte leállt a gyár hatalmas gé­pezete. Mindenki a magyar internacionalistákat kereste. Kijev három napon át őket ünnepelte. „Olyan szépen, olyan nagy tisztelet­tel még soha, sehol nem be­széltek a magyarokról, mint itt bel széliek rólunk”. Nem véletlen. A szovjet nép hálás, negyvennyolc év távolából is Őrzi, ápolja a hagyományo­kat, érzékeli azt a segítséget, amelyet a magyar forradal­márok nyújtottak a győze­lemhez. Ennek volt fényes bizonyítóim a magas szintű fogadtatás, a katonai dfsz- pompa, a szovjet hadsereg poll l.i kai főcsoportfőnökségé­nek az a törekvése, ahogyan gondoskodtak a magyar ve­teránok minden kívánságá­nak teljesítéséről. Moszkva, Leningrad, Rosztov, Kiev, Novoszibírszk és Kujbisev magyar hőseiről. Végezetül arra kérem Be­nyák Bélát, hogyan tudnánk egy szóban összegezni ezt a felejthetetlen látogatást. „Szép volt”. Nem, ezt így nem lehet összegezni. „Cso­dálatos volt!" Onodvári Miklós hogy az idegenforgalom fel­lendítésén kívül .teli sportle­hetőséget biztosítsanak a vá­ros fiataljainak. A. verseny­zésre is alkalmas sípályák épí­tését, dr. Boda Pál kórházi főorvos kezdeményezésére, az üzemek és az iskolák társa­dalmi segítségével, 1955-ben kezdték meg. Azóta a tanács anyagi támogatásával és a la­kosság társadalmi munkájá­val a hegy északi oldalón há ­rom kilométer hosszú sífutó körpályát létesítettek, több mint 1200 méter hosszú lej­tős területet megtisztítottak a fáktól, a szikláktól, s azon 1c- sikló pályát építettek. A tüs­kéket és sziklákat több mint 1500 robbantással távolítot­ták el. A lesi kló pálya 700 mé­ter hosszú meredek szakaszán, a Zemplén-hegységi Erdőgaz­daság dolgozóinak közreműkö­désével „síliftet” készítettek. Ez lényegében fákra szerelt végtelen drótkötélpálya, amely felhúzza a síelőket, a hegytető­re. Ezenkívül az elmúlt évben kezdték meg és ez év decem­berében adják át a síparadi­csom utolsó létesítményét, a 30 méteres ugrásokra alkal­mas, gyakorló sáncot. Építése során mintegy ezer köbméter földel és sziklát mozgattak: meg. Az üzemek dolgozói, va­lamint az iskolák tanulói ed­dig 250 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végezlek. A síparadicsom kialakításával a városban eleven téli sport­élet bontakozott ki. Az idén a távoli vidékekről Sátoraljaújhelyre utazó téli­sport kedvelők már megfelelő szállásokhoz is juthatnak. A Magashegy közelében az őszi hónapokban nyílt meg a 80 férőhelyes új szálloda, amely egész télen üzemel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents