Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-07 / 236. szám

Világ Proletarier!, egyesüljetek! mrnmmmmammnm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 236. szóin Ara: 50 fillér Csütörtök, 1065. október 7. VERSENY ŐSSZEL H árom hete talán, vagy annyi sincs még, hogy a mezőkövesdi járás négy termelőszövetke­zete versenyre hívta a megye ögész mezőgazdaságát. A ver­seny első teltétele: október 10- l§ elvetni az őszi kalászoso­kat. A második: november vé­géig betakarítani a kapásokat, s ezzel csaknem párhuzamosan befejezni az őszi mélyszántást is, tehát megalapozni a jövő évi jó termést. Ez a felhívás annak rend­je és módja szerint napvilágot látott a sajtóban, a rádió is említést tett róla. S nyomban kétféle visszhangot váltott ki megyeszerte. A mezöcsá- u járás közös gazdaságai úgy válaszoltak, hogy versenyre hívták a mezőkövesdi járás összes közös gazdaságát, bár a vetés befejezésének időpont­jául október 25-ét jelölték meg, de valamennyi tsz-re vo­natkoztatva. S ugyanígy a ka­pások betarkarítását, a mély­szántást is. Megyénk más ter­melőszövetkezetei viszont •■jánlott levélben, táviratban, elefonon jelezték, közöttük az északabbra fekvő néhány kol­lektíva is, hogy vállalják a négy közös gazdaság verseny- kihívását. Azaz mindjárt je­lentkezett a felhívásra a1 szó­lásmondásban „magyaros vir­tusaként emlegetett pozitív irányú reagátum. Más termelőszövetkezeti ve­zetők viszont azt mopdták, amikor az őszi munkáról, a versenyről beszélgettünk: no, jó, könnyű a kövesdieknek, időben végezni az aratással, meg a többi munkával is. De miként versenyezzünk mi? Megint mások, nagyrészt a mezőgazdasági munkától távo­labb „álló” emberek azt mon­dották: már megint verseny, csak éppen nem nyári, hanem őszi verseny. De van-e ennek a gyakorlatban értelme, ered­ményes vetülete. S erről még október 5-én is élénken vitat­koztak az egyik községben. I l ttől függetlenül a na- I. polc, az élet, ment to- vább. Mert kedvezett az időjárás, a mezőkö­vesdi négy gazdaság rácáfolt saját vállalására, versenyki­hívására. Amíg sok helyen azt vitatták: kell-e a verseny, mi­lyen mérvű az előny, illetve a hátrány, ők október 4-én be­fejezték a kenyérgabona veté­sét! S több termelőszövetke­zetből jelezték, hogy ennek a hétnek végére, tehát még ti­zediké előtt, szintén földbe te­szik a vetőmagot. S éppen ez az eredményes munka, ez az igyekezet cáfolt rá, cáfol rá minden kétkedésre, s elsősor­ban az olyan nézetekre: kell-e, helyes-e a verseny! Annyi bi­zonyos, hogy a négy Mezőkö- vesd-környéki termelőszövet­kezet felhívása Igen sok he­lyen megmozgatta a tsz-gaz- daságokat, tehát már csak ez­ért sem volt fölösleges ez a felhívás. Természetesen a valóságban, a munkában, éppen a terüle­tek, a tájegységek differenci­áltsága következtében egyik terület mezőgazdasági üzemei nehezebb viszonyok között gaz­dálkodnak, míg mások elő­nyösebb helyzetben vannak. S így egyik helyen nagyobb erő­feszítésekre van szükség, a másikon kevesebb is elég ah­hoz, hogy ugyanalckorra befe­jezzék ezt, vagy azt a mun­kát. Azonban a mezőkövesdi négy közös gazdaságon belül is éppen ilyen differenciált a helyzet. A bükkzsérciek földterülete például dombo­sabb, lejtősebb, mint a leg­északibb fekvésű termelőszö­vetkezeteké. Mégis gyorsan, precízen elvetettek. Igen, mert ilyen precízen szervezték az aratást, a nyári betakarítást is, mert amint a terület en­gedte, éjjel-nappal dolgoztak a gépek, mert éppen a jobb munka végett nem sajnálták a traktorosok, a tagság ésszerű anyagi dotálását, a premizá­lást. S nem hiába. M int ahogy nem hiába terjedt el most már megyeszerte (s így van ez Tiszacsermelyen, Tiszakarádon, Karosán, Bő- csön), hogy megbecsülik a traktorosok munkáját, egyre több a kettős műszak, s egy­re több szó esik mindenütt ró­la: meglátjuk, ki végez töb­bet, hamarább. És végső soron ez sem más, mint verseny. Verseny egymással, vagy ha kifejezetten nem egymással, akkor az idővel, a feladatok­kal. S igen érdekes módon, versenyben dolgoznak, verse­nyeznek (ki segít többet, s ezzel ki keres több forintot), azok a taktabáji, tiszacserme- lyi, csobaji hetedikes-nyolca­dikos általános iskolások is, akik tíz-tizenöt napon át se­gítenek felszedni a burgonyát, leszedni a diót. a gyümölcsfé­leségeket. Mert ilyen az em­beri temperamentum, mert jólesik összemérni az erőt, a tudást. S különösen jólesik, ha mindez ráadásul még igen ne­mes célt, igen fontos ügyet szolgál! S bizony, a mezőgazda­ság mostani munkája, a még hátralévő fel­adatok megoldása igen fontos ügy. A termést be kell takarítani, minden lehető esz­közt igénybe véve. Elvetni időben kell, mert a mulasztás­nak mi magunk és mindany- nyian egyszerre innánk meg a „levét”. Versennyel, vagy anélkül, de a tennivalók sür- getőek, s halaszthatatlanok. S mert íme, a mezőkövesdi és más példák is bizonyítják: a versengés frissebbé teszi a munkát, feltétlenül hasznos, szükséges ez az őszi verseny. Hiszen e versengésnek nem lehetnek vesztesei, csak győz­tesei. Mert győztes lesz min­den olyan traktoros, gépkeze­lő, tsz-tag, termelőszövetkezet, vagy járás, amelyik időben és becsületesen végez a betakarí­tással, a vetéssel, az őszi me­zőgazdasági munkák elvégzésé­vel. Barcsa Sándor Hadjárat a rozsda ellen A mezőgazdasági épületek e szakemberek becslése szerint jelenleg mintegy 40 000 tonna vasanyagot tartalmaznak. En­nek többségét az utóbbi 4 év­ben univerzális típusszerke­zetként építették be az istál­lókba, színekbe, de körülbelül 10 Ooo tonna a régebbi épüle­tek. födéméiben is található. A Mezőgazdasági épületeken is sürgető feladattá vált tehát a korrózióvédelem, s az iparosí­tott építkezés, az előregyártóit szerkezctek térhódításával Mind nagyobb lesz a jelentő­sége. _A Földművelésügyi Minisz­térium tervező vállalata, rész­letes tájékoztató anyagot állí­tott össze az épületek vasszer- kezeteinek >rozsdavédő kezeié* séről. A javasolt munkákat 3— 4 évenként kell elvégezni. A Földművelésügyi Minisz­térium építési osztálya javas­latot dolgozott, ki a mezőgaz­dasági . épületek korrózióvé­delmét ellátó szervezet létre­hozására. Ez a szervezet a gép­javító állomások, vagy a ter­melőszövetkezetekkel állandó kapcsolatban álló más intéz­mény, vállalat keretében, szol­gáltató jellegűen működne. Az előzetes számítások szerint já­rásonként 6—10 ember rend­szeresen karban tudná tartani valamennyi mezőgazdasági épület vasszerkezeteit. Öle ne­vezetnék a korrózióvédelem „naplóját” is, amely biztosí­taná, hogy időben sor kerül­jön minden épületre. Rostock kövei ® Az Ideológiai munka fiiegyénü ifjúságának körében © tJj rendelkezés a garanciális javításokról © Egy új iskoláról Köszöntfük a Német Demokratikus Köztársaságot megalakulásának 16. éviorriu ója aikafmáiíóf |1|, m m sí ­^ Éf m ■m M m »1« « H ^5 i* Ül Pl * « H SS 1*1 SS §1 ** ÄiÄflll Képünkön Eisenhüttenstadt NOK-beli ipari központ, háttérben a vaskohászati kombi­nát, előtérben részlet a városról. Péter János b az ENSZ-közgyülés 20. ülésszakán Az ENSZ-közgyűlés ‘ 20. ülésszakának október 6-i New York-i idő szerint dél­előtti ülésén felszólalt Péter János külügyminiszter. Beszédében rámutatott, hogy a közgyűlés jelenlegi üléssza­kán a felszínen számos ked­vező tünet mutatkozik, mé­lyen a felszín alatt azonban tovább tart az Egyesült Nem­zetek Szervezetének válsága. A XX. ülésszak a javulás je­leit mutatja és úgylátszik, hogy képes hozzáfogni normá­lis tevékenységéhez. A közgyűlés mostani ülés­szaka azért képes elkezdeni normális munkáját, mert az egy évig tartó holtpont idején ismét kitűnt, hogy a jelenlegi hatalmi viszonyok között a vi­lágszervezetre történelmileg feltétlenül szükség van. A Szovjetunió, Franciaország és több más állam döntően szi­lárd álláspontja meghiúsított minden kísérletet, amellyel az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét el akarták téríteni alap­okmányától. Ezt követően az öt nagyha­talom felelősségéről szólt, az alapokmány létrehozásával, a világszervezet működésével kapcsolatban. Majd kijelentette, hogy amíg a Kínai Népköztársaság kép­viselete az ENSZ-ben meg­oldatlan marad, addig az öt nagyhatalom igazi együttmű­ködésére nincs lehetőség sem az ENSZ-ben, sem a világszer­vezeten kívül. A vietnami nép nincs egyedül Péter János ezután arról be­szélt, hogy figyelmesen meg kell vizsgálni azokat az érve­ket, amelyekre hivatkozva Franciaország nem hajlandó részt venni a leszerelési tár­gyalásokon. További beszédében kijelen­tette, hogy egy újabb genfi kon­ferencia — amelyet; délkelet­ázsiai problémák megvitatá­sára hívnának össze — alkal­mat adhatna az öt nagyhata­lom képviselőinek a találko­zására. A nemzetközi helyzetről szólva hangsúlyozta. Ameddig az Egyesült Államok vietnami agressziója tart, addig nincs lehetőség arra, hogy nemzet­közi téren valóban kedvező fejlődés induljon el és viszont, minél tovább terjed a háború, annál jobban romlik a helyzet. A vietnami nép nincs egye­dül. Elég hatalmas támoga­tói vannak, akik meg tudják segíteni, hogy megvédje magát a háború bármilyen fokozódá­sa ellenére. Magyarország a maga szerény lehetőségeivel azokkal a szocialista és el nem kötelezett országokkal halad együtt, amelyek bizonyságot nyújtanak szolidaritásukról az értelmetlen és őrült há­borútól szenvedő vietnami nép iránt. A külügyminiszter a továb­biakban Dél-Koreáról szólt. Dél-Koreábói vonják vissza az összes idegen csapatokat. Legfőbb ideje, hogy a koreai nép szabadon intézze saját ügyeit, minden külföldi be­avatkozás nélkül. Majd rátérve az európai helyzet alakulásának elemzé­sére, töbebk közt ezeket mon­dotta: — Az államközi kapcsolatok terén Európában az utóbbi időben bizonyos fokig kedvező változások mentek végbe. A Varsói Szerződés tagállamai szélesítették kapcsolataikat a legtöbb európai NATO-állam­mal. Általában is fejlődnek a kapcsolatok Európa különbö­ző földrajzi vidékeinek álla­mai között. A német kérdésben rejlő veszélyek — A Magyar Népköztársaság a lehetőségekhez mérten fej­leszti ezeket a kapcsolatokat. Magyarország térsége: Közép- Európa és a Duna-völgye hosz- szú évszázadokon át a nem­zetközi összeütközések egyik főmelegágya volt. Éppen ez­ért is Magyarország különö­sen érdekelt a nemzetközi vi­ták tárgyalásos megoldásában és a békés egymás mellett élés elveinek következetes alkal­mazásaiban. — Az európai aggodalmak fő forrjásai a német kérdéssel kapcsolatosai:: — folytatta a szónoki A német kérdésben rejlő yészélyek, amelyek egész Európát és a világot újabb konfliktussal fenyegetik, bi­zonyos nyugatnémet uralko­dó-körök politikai és katonai törekvéseiből fakadnak, ame­lyeknek célja Németország ré­gi, aJ hitleri rendszer idején fennállt határainak visszaállí­tása.- A német terjeszkedési politika a Keletet és a Nyu­gatot egyaránt veszélyezteti. Ilyen veszélyekkel szemben maga az a tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság lé­tezik és fejlődik, igen. hasz­nos tényező az európai béke biztosításában mind a Nyugat, mind a Kelet érdekében. — Éppen az európai regio­nális és az összeurópai együtt­működés problémáival foglal­kozva, úgy vélem, ez a legmeg­felelőbb alkalom, hogy önnek, elnök úr, mint egy nagy euró­pai nemzet képviselőjének, ki­fejezzem delegációm legőszin­tébb szerecsekívánatait és jó­kívánságait — folytatta Peter János Fanfanihöz intézve sza­vait és azt kívánta, hogy ez a közgyűlés a vezetése alatt jó eredményeket érjen el a nem­zetközi légkör megjavításában úgy, hogy az európai helyzet­re is kedvező hatással lehes­sen. Ezután a be nem avatko­zás elvéről, a nukleáris fegy­verek elterjedésének megaka­dályozásáról, a leszerelési'ől szólt, A fejlődés fő akadálya — A küldöttségnek a nem­zetközi együttműködés elő­mozdítására és a háborús ve­szélyek csökkentésére irá­nyuló erőfeszítései határo­zottságát és hatékonyságát to­vább lehet fokozni, ha vala­mennyi fontos kérdés vitájá­ban állandóan szem előtt tart jálc, hogy a kedvező fejlődés fő akadálya a .vietnami háború és. annak kiterjesztése, továb­bá, hogy a háború további ki- terjesztése beláthatatlan kö­vetkezményekhez vezethet Ezért a világ minden részén az összes jószándékú erők leg­sürgősebb feladata, hogy meg állítsák a vietnami agressziói — fejezte be beszédét. Péter János külügyminiszter. Továbbképző tan folyam okon készülnek az építők a növekvő feladatokra A harmadik ötéves tervben további nagy feladatokat kell végrehajtaniok a Borsod me­gyei Állami Építőipari Válla­lat dolgozóinak is. A lakások és egyéb középületek, intézmé­nyek építésénél mind jobban előtérbe kerül a korszerű épít­kezés igénye, és ehhez idejé­ben alkalmazkodniuk kell a különböző szakmáknak is. A vállalat vezetősége és kol­lektívája jól felhasználja a szkmai felkészüléshez a kü­lönböző továbbképző tanfolya­mokat. Az üzemi akadémián belül az új oktatási évben lé­nyegesen differenciáltabban szervezték meg ezt a progra­mot. Lehetővé tették, hogy a dolgozók alap-, közép- és felső­fokon tanulhassanak. Ezeken a fokozatokon belül számos lehe­tőséget biztosítanak a külön­böző szakmáknak is. Már megkezdődött az a tan­folyam, amelyen az úgyneve­zett darukötözőket képezik ki. A gépesítés növekedésével ez a munka egyre több betanított munkást igényel. A szeptember 15-től január 31-ig tartó tan­folyamon 50 dolgozó vesz részt és összesen 120 óra előadást hallgat. A villanyszerelők és a hegesztők is képzik magukat. Érdeklődésükre jellemző, hogy napjainkban százan ismerked­nek az új technológiai eljárá­sokkal. A könnyűgépkezelők tanfolyamán 30-an vesznek részt. Az oktatási terv messzeme­nően figyelembe vette az Épí­tésügyi Minisztériumnak azt az utasítását, hogy a brigád­vezetők részére is biztosítani kell a továbbképzést. A válla­lat Miskolcon és Ózdon szerve­zett részükre középfokú tanfo­lyamot. Összesen 70 brigádve­zető hat hónapon át fejlesztheti Elkészült a második nyolcvan méter magas téglakéméuy Ózdon Az Ózdi Kohászati Üzemek acélművében, amint erről már hírt adtunk, a megrepedezett vaslemezkéményeket lebontot­ták. Helyettük téglakéménye­ket építenek. Az első ilyen ké­ményt már korábban átadták rendeltetésének, most pedig a második, nyolcvan méter ma­gas kémény építését fejezték be, megkezdték szárítását, s még ebben a hónapban üzembe helyezik, összekapcsolják az olvasztó kemencével, I tudását, sajátíthatja el a veze­téshez szükséges elméleti és gyakorlati tudnivalókat. Középfokú továbbképzésén tanulhatnak az épületburkolók, az épületüvegezők, a tetőfedők, a fűtésszerelők, a víz- és gáz­szerelő szakmunkások is. Kö­zülük 186-an élnek a lehetősé­gekkel. Nagyon fontos, hogy a szak­munkásokon kívül az egyéb, irányító területen dolgozók is képezzék magukat. Az elmúlt évben tapasztalt oktatói hiányt megszüntették, és 129 dolgozó részére szerveztek tanfolyamo­kat. Ezeket is a legfontosabb területeken, a kivitelezéssé! kapcsolatos munkakörökben szerveztek. így például a” anyaggazdálkodók, a műveze­tők, a munkaügyi dolgokká foglalkozók, valamint a szállí­tással kapcsolatban levők ké­pezhetik magukat tovább. Több más tanfolyam is mű­ködik a vállalatnál, a termelés­sel kapcsolatos igényeknek megfelelően. A továbbképzés­ben részvevő 84o dolgozó tö­rekvése azt bizonyítja, hogy a vállalatnál egyre több dolgozó ismeri fel a nagyobb tudás megszerzésének igényét, * szakmai színvonal növelésének mind egyéni, mind társadalmi hasznát. Sz. M,

Next

/
Thumbnails
Contents