Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
'Sfasárnan, 136a, szeptember £5, ÉSZ AKM AGTARQRSZÄ G 9 [Barcsa Sándor: A JUC Ü lünk a szőlőtábla szélén, s csöndesen fon.oga.tjuk, bogozgatjuk a besitölgetés fonalát. Előttünk szélesen terülve, nyu- ) godtan legel — ahogy szokta; partnak for- ! dúlva — a birkanyáj. András sógor, a juhász, í aki gyerekkora óta űzi, s abba nem hagyná j semennyiért ezt a könnyűnek tetsző, mégis a igen nagy türelmet, s igen nagy szaktudást [követelő mesterséget — hol a két kis unokáiról beszél, s ilyenkor szinte érzi az ember sa- i jót szívében is a ragaszkodás, a szeretet me- ! legét —, hol meg a mindennapi élet, a közös- i ség ügyeit veszi tűz alá, s ilyenkor csakúgy [ árad szavaiból az őszinte szenvedély. —- Az az. igazság, hogy itt nálunk éppen ezt, fa juhászatot kellene nagyobbitani. Ezt támo- í gatják a domboldalak, az egész környezet, s ezt az évenkénti haszon is. Nem azért persze }— piLlant felém mintegy mentegetőzően —, í merthogy én juhász vagyok, de az ésszerűség | miatt. Dehát... Az a baj tudod, hogy nem I minden ember képes még megérteni; mi vol- [na neki is a jobb. Persze ne hidd, hogy az i esze miatt nem érti. Á, az fog, mint a beretva. • Hanem az ész mellett ott tapad némelyik [emberben, mint nadrágon a bojtorján: az i irigység is. i — Így a juhászok, úgy a juhászok. Mennyi ’a munkaegységük?! Meg a néhány juh, meg 'a néhány liter tej!... Van, aki ezt naponta ! felemlegeti. S hiába mondod neki, hogy: igen > ám, de a juhásznak mindennap hajnalban kell [ kelnie, mindennap kétszer végig kell tapogat- [ ni, nyomkodni párszáz juh tőgyit és se vasér- [ nap, se ünnepnap tavasztól a húsz centis i hóig. Erre csak legyintenek. Nem szólnak, i mert érzik az igazat, de nem is bizonygatnak, [ mert akkor oda lenne a vei ükszületett köte- ! kedés ürügye. Bizony valami olyasvalami f szert kéne ez ellen Is feltalálni, mint az oltó- iszer, amit a juhtejbe csapunk, s összeáll tőle, [ egy csepp zsiradék se cselleng külön. Hej, | ha ilyen szer volna. Csak inna belőle az ember pár cseppet, s megtanulná becsülni a má- sik munkáját, úgy ahogy érdemli. És megtanulná tőle az ember a ragaszkodást is. A testvéri ragaszkodást. Akkor volna itt igazi közös! De így bizony, igen lassan, alig észrevehetően nyílik a tisztánlátás. S még lassabban feslik a szíven, meg a gondolkozáson a vadburok... Elhallgat, A juhászbot kampótlan végével beletúr a lóherével vegyes buja zöld fűbe, s elmosolyodik. A mosolytól összeszaladnak, megsokasodnak szája szögletében a ráncok. — Hm . .. Milyen gyerekségeket kíván öregedő fejjel is az ember, kiint valami mesében. Dehát a jobbért való kívánságtól van ez. — Hallgatva futtatjuk végig tekintetünket a keskeny szőlő táblákkal, dústermésű szilva — almafákkal sűrűn szeplőzött domboldalakat. Hátunk mögött hirtelen megzördülnek a szőlőlevelek. Két szőrgombóc pattan elébünk. Egy kisebb fekete, s egy nagyobb rozsdavörös. András sógor, a juhász, lefelé pillant a domb aljához, majd halkan megszólal, amolyan suttogótélén: — Legény ... Ä rozsdavörös szőrgombóc, a puli puhán be-beszökken a szélső szőlősor mögé és zajtalanul inai lefelé. Utána rug- tatna a feketébb is, ha az előbbinél nem erősebb, de mélyen, tompán, szélesen rezzenő szó meg nem állítaná: — Ilus... — A kutya megtorpan, s lesunyt fejjel leül. Sóvárogva nézi, ahogy a Legény rozsdavörös bundája távolodik. Lent a domb aljából, ahol két egyívású birka bedugta fejét, a szőlőtőkék közül előlép. Vakkanás se haílik, s a pákoszkodók mégis visszarettennek, hátrálnak három-négy lépést, majd megfordulnak és a nyáj nyugodtan, békésen legel . tovább. — Érti a módját a kutyád. — Bólint. — Érti. Ez, az Ilus, az anyja — int a neve említésére fejét felbakkantó kutya felé — sajnos szeles. Rárohan a nyájra. Felzavarja az egészet, s már oda a nyugodt evés esetleg félórára. Csak azért nem adok tűi rajta, mert igen ragaszkodó. Most meg kölyke van, muszáj kihozni, mert az szopná egész nap. Bizony, nélkülük nem sokra menne ' a juhász. Azaz, hogy semmire. Egész nap szaladhatna, mégis kárba menne a juh. Ez meg, látod — simogatja meg a közben visszabaktató, nyelvét lógató Legény bundáját — csak oda megy és kéw. Més" küldeni sem kell. Sőt, ö figyel\ a^gyermek szempont- f kedós ürügye. Bizony valami olyasvalami M inaen csaiauoan megtörténik, hogy a szülők összezördülnek. Sajnos, ez gyakran a gyermek előtt játszódik le. Egyik vagy másik szülő ilyénkor arra törekszik, hogy a gyermeket a maga pártjára édesgesse. Ez pedig a legrosszabb, amit a szülő ilyen esetben tehet, mert ezzel kárt tesz a gyermek lelkében. , Lássunk egy példát! — „Hagyj már végre magamra!” — kiált a feleség' a férjére. A férj otthagyja a reggelit, becsapja maga mögött az ajtót. A feleség erre sírva fakad. A gyerek anyjához simul, hogy vigasztalja. Az egy pillanatig tűri, de aztán idegesen felugrik és az ajtó felé löki a gyereket: — „Hagyjatok már egyszer békében! Eridj isten hírével te is. hallod?! Az apa a veszekedés után rossz hangulatban, de mégiscsak elvégzi munkáiét a munkahelyén. Az anya is rendbe teszi a lakást. A vacsoránál aztán valamennyien érzik, hogy a reggeli jelenettel kapcsolatban mondani kellene valamit, de egyik sem akarja érinteni a kényes témát. A családi békének ilyen megbontása azonban mégsem múlik büntetlenül. A civako- dásoknak, összezördüléseknek mindig marad valami nyoma. A legközelebbi összekoccanás már sokkal köny- nyebben kirobban. Az anya ismét zokog, a gyerek megint ott áll előtte, zavartan, nem tudva, mitévő legyen. A harmadik összezördüléskor az anyából kitör a düh. s mivel a férj már távozott, a gyermek előtt. Az anya utat enged haragjának, kiabál, szitkozódik. A gyermek megkönnyebbül. végre a szülők közül az egyik „felvilágosította”, Most már érti, mi megy végbe, S a legközelebbi veszekedéskor megpróbál közbeszólni. „Ugyan már apa, minek veszekszel ilyen semmiségért!” Az apja erre odacserdít. Ettől a perctől fogva a gyermek az anyja pártjára áll. Akitor aztán az apa igyekszik magának megnyerni, titokban cukrot, pénzt ad. A gyermek hamarosan átlót a Kislányoknak — iskolába Azoknak a mamáknak segítünk, akik szívesen szabnak, varrnak otthon. A mellékeit szabásminta szerint, maradék anyagokból; szétfejtett, felnőtt ruhákból összeállíthatjuk a kislányok egész évi ruhatárát. Az alapszabásmintának megfelelően készíthetünk iskola köpenyt, kötényszoknyát, ujjatlan könnyű ruhát. Aki járatos ebben a munkában, a mintát átrajzolja csomagolópapírra, s már Is kezdheti a szabást, varrást Hímzett szettek Az egész asztalt befedő térítők helyett divatosak a kis térítők, szettek. Mindegyik más színből készülhet — így még modernebb — ráadásul: maradékanyagot, is felhasználhatunk h ozzáju k. 1. Népi motivumú kereszt- öltéses mintával a szett két végét díszítsük. Két színnel hímezve a legszebb. 3. A keresztöltést csíkokban egymás mellé hímezzük a második szetten. Itt is két színnel dolgozunk, az egyik csík rövidebb, a másik hosz- szabb, .4 két csík váltakozik a. terítő két végén. 3. Kockás alperiből vagy zefirböl érdekes szett készülhet. Egyszerű huroköltéssel virágolcat, hímezünk három kockasoron át a térítőre. Fekete-fehér, sárga-fehér, szürke-fehér, barna-fehér kockás maradékot használtunk fel. s valamennyit narancs-vörös hímzett virágokkal díszítsük. A kis rajzolton a hímzések munkameneté látható: a) így végezzük a keresztöltést, b) a huroköltéshez ar fonalat a tű henye alá vezetjük, majd a képződő hurkot kis öltéssel átszűrjük, a tűt pedig a kelme visszáján vissza- öltjük középre, és elkezdjük a második, hnrokszírmot ki- txtrrni, tj a kész bi&ok.-z&áíi. meztet Sokat tanulhat tőlük az ember. Kőn©, lességtudást is, no meg szeretetet. — Elhalí-: gat leteszi kezéből a kampót. Zsebébe nyuL' Doboz Kossuthot húz elő, kínál. Rágja!jttailc. Az első szippantás után felém fordul: — Ugye, te nem ismered ennek az Husira® az anyját a Legény nagyanyját? ... Nem, nem ismerhetted, hiszen annak már tizenkéttizenhárom éve. Az volt a kutya: a Juci. Még mindig szemembe szökik a könny, ha beszélek róla. Azért is adtam a kölykének más nevet Hát nekem még olyan pulim nem volt Nem kellett annak szólni az utolsó éveiben egjr árva szót se. Akár egyedül kiengedhettem volna a nyájjal. És én mondom neked, hogy a szó legszorosabb értelmében okosnak is volt olyan, mint az ember. Ismert az külön minden bárányt. S az idősebb juhok a vakkari tá- sáról tudták, mit. akar. Sokszor már nem is ment, ha valamerre rebben leni kellett a nyájat, csak halkan ugatott egyet. Hol ilyen hangsúllyal, hol olyannal. Mindegyik mást jelentett és a juhok megértették. Nos, ez a Juci többek között megnien tette az életemet is. T apasztalod, ha eljöttök látogatóba, hogy nagyon szeretem a gombát. Különösen úgy, hogy megsózom, megpaprikázom és megpirítom. Otthon a sparheton, kint meg nj'ársra szúrva tűz fölött. Bizony majdnem ez okozta a vesztemet. Aratás után jártunk már abban az évben is, mint most. Délelőtt találtam három gombát. Egyformák voltak azok. olyanok, amilyet mostanáig is pirítgatok. Akkor is tüzet raktam, megettem a gombát, s hogy kűtközelben voltunk, jót ittam rá. Hanem déltájt borzasztó álmosság jött rám. Rögtön utána meg szédülés fogott el, le kellett ülnöm. De egyue jobban sötétedett a világ. Körülöttünk a határban sehol senki, s ha lett volna se bírtam volna kiáltani. Egyszerre csak nem tudtam semmiről.. j — Aikonyattájí a harmadik faluban az orvosi rendelőben ébredtem fel, gyomormosás; meg injekciók után. Hogy mi történt, hogy történt, csak másnap, hogy erősödni kezdtem; mondták el... Éppen a delet harangozták, amikor otthon, a kapu tetején átvetve magét, berobogott a konyhába a Juci. A feleségem szoknyájába ragadt, s vinnyogva húzta kifelé. Tudta azonnal az asszony, hogy baj lehet, s hagyott csapot-papot, ebédet félen. Szaladt egész a dombtetőig. Ott feküdtem mozdulatlanul, a hajam összekócolva, a számban meg, mintha valaki beledugta volna, felmagzott kesarűlapuszár. Odébb a nyáj összeterelve, egyetlen mozdulatlan nagy csomóba ... Persze, azonnal szaladt a faluba szekérért, & sza lajtorták velem az orvosig ... — Hát ilyen volt a Juci. Nem tudom én, megpróbálta-e már valaki megnézni: vajon a keserűlapu zöld magva ellenszere-e a gombamérgezésnek? Mert bizonyos, hogy a Juci, amikor megérezte, hogy baj van, előbb nyalta a homlokom, a hajam, majd keserű- laput hozott, mert a közelben nem volt. S nyilván csak azután terelte össze a nyájat, és rohant segítségért. Egy biztos; ha nem így történik, nekem már légen harangoztak! — No, és ilyen volt a Juci pusztulása is.' Nem volt pedig még öreg. Tíz vagy tizenegy éves lehetett, amikor néhánj’ nap leforgása alatt megsiketült és megvakult. Azonban nem lehetett otthon tartani. Jött erőnek erejével a nyájjal. Megkötöttük; elrágta a borjúköte^ let és délután süketen, vakon képes volt megtalálni, Pedig annyit mehetett össze-visszaj hogy teljesen kimerült, ölben vittem haza.' Hanem agyunlövetni nem lett volna szívem! Nem is kellett. Egyre gyengült, már alig bírt lábra állni. Nem evett, nem ivott napokon át! S egyik reggelre a kútban találtuk meg. Bele-: ugrott. Ma is állítom, hogy nem a szomjúság miatt, hiszen ott állt mellette ennivaló, víz! öngyilkos lett. Nem bírta elviselni, hogy ti már semmire se jó... L egény! — A rozsdavörös puli puha léptekkel surran dombtetőnek fel a nyáj után. A másik, az Ilus eléged ellen ül nj'afog, hogy őt állandóan visszafogjáii a munkától. Lassan megindulunk fel a domt© oldalon. — Ideje lesz elindulná. Nemsokára fejni kell. (Csenyéte, 1965. szeptember,;) Uj könyvek a miskolci könyvesboltokban Az elmúlt hét könyvei között elsőnek az Irodalmi lexi’ kon második kötetéről kell ' beszámolnunk. Az első kötet , annak idején elég nagy sajtó• visszhangot váltott ki, Elisme- j résre méltó, hogy végre meg- (jelent, hiszen a Benedek Mar• cell szerkesztette 1926-os óta • ez az első jelentős irodalmi f lexikon. Benedek Marcellnak | megadatott, hogy' ezt is ő ren- j dezte sajtó alá. Ez a kötet L- < töl R-ig tartalmazza a magyar j| írókat. Aki még emlékszik Félix Saltenre, erre az állatregényeiről híressé vált osztrák íróra, az nyilván örömmel találkozik ismét egyik legkedvesebb könyvével, a Bambi cíművel. Ez a bájos kis történet egy őzről, annak idején nagykőn híres volt. Reméljük, azoknak is tetszeni fog, akik most olvassák először. Csak helyeselhető, hogy' az Olcsó könyvtár sorozatában megjelent Sommerset Maugham világhírű novellája. As cső, amely néhány évtizeddel ezelőtt világszerte feltűnést keltett. Maugham ezzel az egy. novellájával kereste meg id- vierai villájának árát. Azóta megfilmesítették, színpadra vitték, aki még nem olvasta* most olcsón megveheti.. Erde-: mes. Végül F. K. Kául könyvét; ajánljuk az olvasóknak. Címer Az Eichmann ügy. Az IzraeJa ben kivégzett náci tömeggyilr kos életét, perét tárgyaljai A témát már féldolgozta legutóbb J. C. Schwartz isi Ä hóhérnak nincs arca dtsnű könyvében. Ez most bővebbem tárgyalja. Összekoccanások és héküiések a családban Ahogyan a gyermek átéli tett apa sem lehet többé példakép előtte. A gyermeket sohasem sza- j bad pártoskodásra bírni, vagy 1 a veszekedés után a másik felet a gyermek előtt leala- í csonyítani. Inkább miután le- / csendesedtünk, olyrah tárgyilagos magyarázatot adjunk a j gyermeknek, amelyet megért, mint például: ,,A felnőttek is) címkódnak néha. nemcsak a j gyerekek ,..” Vagy: „Apa ma j sokat dolgozott; ezért fáradt t és ideges”. J Némelyik gyermek egy \ ilyen esete-paté után maga is | kiáll hatatlanná válik, össze- í verekszik pajtásaival, vágyj vak rombolási dühével pusz-) títja játékait. Ez a viselkedés ( a szülők példájára történő | reagálás. Azok a szülők, akik 2 nem képesek magukat fegyel-1 mezni, nehezen követelhet-1 nek önfegyelmet gyermekük- j| tői. 4 A legfontosabb azonban i a gyermek szempont- i jából is a kibékülés: a i szülőkkel együtt meggyőzően > át kell élnie a kibékülést, e Ilyenkor túlozni is lehet egy 2 kicsit. „A mi anyánk mégis í csak a legjobb édesanya!” És ( mindenekelőtt: a haragnak nem szabad tartósnak lennie j Huszonnégy óránál ne tartson J tovább. Ezért békül,jenek ki f a szülők lehetőleg még es- I te, de legkésőbb a közös reg- i gébnél. X szitán, ae mmtnogy nem szeretne lemondani a szer- i zett előnyről, a külön zsebpénzről és cukorkáról, mind 1 nagyobb kétségek közé kerül. < Téves és veszélyes tehát a ; gyermeket pártoskodásra i késztetni, Sem kellő ismére- < te, sem ítélőképessége nincs ] ahhoz, hogy a szülők közti ; nézeteltérésekben igazságot í tegyen, Leggyakrabban nem ( is érti, miért veszekednek. ; Mit tegyenek hát a szülők? f Ha a reális helyzetből indu- ( lünk ki, megállapítható: a családi perpatvart sokszor ; nem lehet elkerülni. Mégsem ] helyes a gyermek plőtt lebo- i nyolítani. Annak sincs per- > sze értelme, hogy a szülők a t veszekedést kerülve, merev . ellenségeskedéssel keriilges- , sék egymást. Az ilyen csen- , des háborúzás még. nyomasz- r Tóbban hat a gyermekre, , mint egy spontánul kitörő zi- [ vatar. Ha a gyermeknek már végig kell élnie egy-egy családi összecsapást, szívleljenek meg a szülők néhány tanú- s csőt: j U °* gyeljenek arra, hogy az 1 összekoccanás olyan c szinten maradjon, r amely nem sérti egyik szülő r önérzetét sem. Legyenek tár- I gyilagosak. és ne térjenek el t a tárgytól. A megalázott anya i elveszti tekintélj’ét gyerme- t ke előtt, és a nevetségessé g
