Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-10 / 213. szám
4 RS 7 a v M « < •t \ t . Péntek* 1965* szeptember 1®> Mi Start előtt borkereskedők helybe jöttek és arannyal fiaettek érte. Nekünk fölösleges kísérletezéssel nem szabad apasztani erőinket, hallgatnunk kell a történelemre, az ember évszázados tapasztalataira. A magam tapasztalataiból levont következtetésekből az is kiderül, hogy én a falvakban élő, a falvak múltját, jelenét ismerő emberektől várom a népművelést megújító kezdeményezéseket, pontosabban: magukat az előadásokat. Idegenből csak abban az esetben lenne célszerű előadót „hozatni”, ha az a tudós férfiú a falu konkrét ismeretében tudna szólni a falu népéhez. Az általános művellséganyaig terjesztésére ott van a sajtó, a rádió, a tv, a film, a könyv. Magam is tapasztaltam, milyen nagy érdeklődés kíséri azokat az előadásokat, melyeknek tárgyához esetleg még a hallgatóság is szívesen hozzáténmé a maga ismereteit. Tavaly, ünnepelte fennállásának Hamgony község, ha jól tudom, hétszáz éves évfordulóját. A falu szülötte, egy muzeológus szép falutörténeti kiállítást hozott össze — anyaga a padlásokról, kamrák zugából került elő. Minden régi parasztház egy-egy múzeuma az ősrégi használati tárgyaknak, termelőeszközöknek. A parasztember természete olyan, hogy a használatból kiköpött, esetleg divatjamúlt eszközöket sem semmisíti meg, elteszi: „hátha jó lesz még valamire”. Helytörténeti múzeumot, akár állandó jelleggel, olcsó pénzen is teremteni lehet, ha akad vállalkozó és hozzáértő ember, aki képes szóra bírni a néma tárgyakat. Az elmúlt húsz esztendő a harminc éven aluliaknak már érdekes számba menő történelem, Nyolc évvel ezelőtt kezdtem el fényképezgetni, ha most előveszem a képeket és összevetem a valósággal, magam is érdeklődéssel szemlélem a különbséget. A túlságosan „fentröl programéit” népművelést kezdi kinőni az önálló szereplésre, elképzelésre is éretté váló nép. A helyben élő falusi értelmiség valamikor önkéntes, díjazás nélküli támad almi munkása volt a nép művelésének. Most magasabb igényű történelmi szintézisben kell megkezdeni ugyanazt á munkát, pontosabban folytatni. Korábban esetleg jogos volt az aggodalom, hogy ha nem programozunk fentről, akkor világnézeti és egyéb hibák csúszhatnak be a falusi népművelésbe. Véleményem szerint elég sok érett, szocialista világnézetű emberfőt munkáltunk ki ahhoz, hogy az általános népművelésnek eleget tevő tömegkommunikációs eszközök mellett elvégezzék a helyi sajátságokat figyelembe vevő népművelő munkát. Én elsősorban a falusi értelmiségtől várom népművelési gondjaink megoldását. Gulyás Mihály Willy Hengl fotókiállítása Szokatlanul nagy érdeklődés kíséri Willy Hengl osztrák fotóművész kiállítását az a valóságot ügy ábrázolja, ahogy az önmagát megmutatja, „wie sich selbst darSZMT Művelődési Házban. Az stellt”, az osztrák művész felérdeklődést nem csupán a látogatók nagy száma, hanem a nézők sok kérdése is jelzi. Mindez indokolttá teszi, hogy a kritikus ezeknek a kérdéseknek tükrében értékelje a kiállítás anyagát és Willy Hengl művészetét. Mit jelent embernek tenni? Érdekes véletlen, hogy Willy Hengl útján került kezembe a nyugati világ nagy szenzációját jelentő fotoművéfogása viszont ellentmond ennek; így sokkal közelebb kerül hozzánk. Témái kiválasztásában, kidolgozásában érezzük azt a törekvést, hogy a valóságról, az életről és az emberekről alkotott szemléletét objektiválja műveiben. Tehát nem külső, passzív szemlélője az életnek, hanem maga is aktív részese és művein keresztül annak tevékeny formálója is akar lenni. Willy Hengl emberei élő, hétköznapi emberek, érdeklődést tudnak kelteni maguk iránt és az alkotó művész optimista szett világkiállítás teljes ezenilóleté-t tükrözi. Hengl fjanyagának reprodukciója. A kiállítás rendezője, Kari Fawek, a máris erősen vitatott kiállítás mottójaként felveti a kérdést: „Was ist der Mensch?”, vagyis mit jelent embernek lenni. A kérdésre 555 képben adott válasz rendkívül torz, minden részletében lehangoló, pesszimista, mintha csak az ember sorsának kilátás tál anságát akarná érzékeltetni. A fotóművészet Pawek megfogalmazásában passzív szemlélője az ember sorsának, még csak részvétet sem akar kelteni, csupán' megd öbbenteni. Was ist der Mensch? Lényegében ugyanezt kérdezi Willy Hengl is, amikor görög kikötők rakpartjain üldögélő munkanélkülieket, Velencében bámészkodó amerikai turistákat, kosarat a fejükön cipelő burgenlandi paraszt- asszonyokat, darukezelő munkásokat, friss hóban vidáman hancurozó gyerekeket, kedélyesen pipázgató nyugdíjasokat kap lencsevégre. De menynyire más ez az emberi világ, mint az, amelyet Kari Pawek hideg cinizmussal formált meg. Pawek szerint a fotóművészet célja az lenne, hogy gyelme azonban nemcsak magára az emberre terjed ki, hanem a szűkebb és tágabb környezetre is, amelyet hol egyszerű komolysággal, hol finom humorral ábrázol, de mindig úgy, hogy az ember közelsége érezhető legyen. A két alapvető elv Kiállítása, amely közel sem öleli fel teljes életművét, rendkívül nagy tartalmi és formai változatosságot mutat, egyúttal mutatja a mindig újat és korszerűt nyújtani akaró, kutató művész útkeresését is. Művészi álláspontját ő maga két alapvető elvben határozta meg. Felfogása szerint nem műalkotás az, amelyet magyarázni kell, viszont az sem, amely nem érdemli meg, hogy beszéljenek róla. A másik eLv, amely munkásságát meghatározza: a kevesebb mindig több. Ezekből kiindulva feleletet kapunk arra a kérdésre, miért alkalmaz aránylag nagy mértékben grafikai hatásokra mutató technikát. Ezek a technikai megoldások az ő saját álláspontja szerint is csak ott és addig jogosultak, Később megrendezik a Honvédelmi filmhetet a járási székhelyeken is. Honvédelmi filmhét Szeptember 13-tól 20-ig megtekintése ingyenes. A rész- Honvédelmi filmhetet rendez letes vetítési programról ut~ Miskolcon a Magyar Honvé- cai plakátok tájékoztatnak, delmi Sportszövetség megyei elnöksége és a Fegyveres Erők Klubja. Ez lesz a bevezetője annak az ünnepségsorozatnak, amelyet a Fegyveres Erők Napjának tiszteletére szerveznek. A Honvédelmi filmhét során 20 rövidebb-hosszabb játékfilmet és híradót vetítenek. A témák változatosak és érdekesek. Kis játékfilmek készültek az MHS ejtőernyőseinek bátorságot követelő munkájáról, a szakkörökről és a modellezőkről. Más, kis játékfilmek a hadsereg életével foglalkoznak, a katonák életének egy-egy epizódját örökítik még. A híradó- és dokumentumfilmek eredetiek, azokat mindig a helyszínen, kiképzés közben készítették. A Honvédelmi filmhéten a filmek ahol és ameddig a képben kifejezendő gondolat hangsúlyozását segítik. Szakmai előadásán példákkal és negatívjai bemutatásával bizonyította be, hogy az általa továbbfejlesztett szolarizációs technika milyen segítséget jelent a művészi abszlrahálásban, a felesleges, zavaró részletek kiiktatásában és a lényeg hangsúlyozásában. Feltétlenül említést érdemei a képekben megmutatkozó kompozíciós rend, a kiváló arány- és formaérzék, valamint a technikai kidolgozás tökéletessége. Avatott művéss, érző ember A kiállítás anyagában találunk néhány kísérleti darabot is, amelyek éppen kísérleti jellegüknél fogva érdeklődést keltenek ugyan, de nem érik el a többi, kiforrott mű értékét. A művészről alkotható kép teljességéhez viszont hozzátartoznak, mert főleg ezek jelzik, milyen problémákkal küzd, s azok megoldását milyen utakon keresi. Nem volna teljes az összefoglalás, ha nem tennénk említést a színes diapozi'tívekről,- amelyeket Willy Hengl igen nagy érdeklődés mellett mutatott be szeptember 3-án. Előadásának összeállítása mind tartalmában, mind szerkezetében iskolapéldája annak, hogyan keLl és lehet színes dia- pozitivekkel illusztrált előadást tartani. A bemutatott képanyag ugyanazokat a tartalmi és formai erényeket tükrözi, amelyekről korábban már szóltam. Kár, hogy városunkban egyetlen intézmény sem rendelkezik olyan nagy teljesítményű diavetítő berendezéssel, amely az .igényes előadó és az igényes közönség zavartalan találkozását biztosíthatná. Ez volt az egyetlen, amely zavarta a színekben, technikában, kompozícióban és témakörben is igen értékes vetített anyag élvezetét. Mindent összevetve, Willy Hengl-ben avatott művészt,- érző, gondolkodó embert ismertünk meg, vele és művészetével való találkozásunk sokáig felejthetetlen emlék marad számunkra. Tarcai Béla Egy szép tradíció meghonosodásának első napjai években érkezett első éves egyetemi hallgatóink s'zámára rendszerint csak az Egyetem- város jelentette a várost. Most az első évesek előőrsei tüzetesen megismerkedhettek Miskolc nevezetességeivel, a Herman Ottó Múzeummal, az avas! kilátóval, a város történelmét bemutató kiállítással és sok egyéb nevezetességgel. 1 fiatalok, akik részt vettek a szakszerű Idegenvezetéssel párosított városnéző sétán, számot adhatnak majd első éves társaiknak arról, hogy tulajdonképpen milyen is Miskolc, mi látható a városból, mit érdemes megnézni, ha valaki érdeklődő szándékkal lépi át küszöbét. Csütörtökön hasznos foglalkozással. daltanulással és időszerű politikai kérdésekkel foglalkoztak a fiatalok. Délután immár ismerősként és jó kalauzokként ők fogadták a több mint 500 első éves gépész, kohász, bányász haLl♦ B. i vételeinket. V A V iták kavarogtak róla — és aki a vitákat figyelemmel kísérte, tapasztalni kellett, hogy majd minden vitázó az elméleti alapvetés igényével igyekezett megfogalmazni gondolatait. Akadtak azonban meggondol tabb cikkezök is, akik éppen azt kifogásolták, hogy túlzottan elméleti, csaknem elméleties- kedő a népművelésről gerjesztett vita, és éppen azok nem hallatják szavukat, akik a népművelés „közkatonái” és bőséges tapasztalatukból esetleg elvonatkoztathatnának elméleti fogozókat is. A nem személyhez szóló felhívás eredménytelen maradt, és mnden valószínűség szerint az idei népművelési évad sem hoz lényegesebb változást, a gondok gondok maradnak. Melyek is ezek a gondok? Tegyünk kísérletet néhány megfogalmazására. Mi legyen a műkedveléssel: színjátszó-, tánc- stb. csoportokkal, énekkarokkal, érdemes-e továbbra is fenntartani a népművelésnek ezt a formáját? Egyre többször hangzik el, i hogy mind nehezebb közönséget verbuválni egy-egy ismeretterjesztő előadásra. A nehézség nyilván okozat, de 1 kiváltó okait nem tudjuk pontosan nevükön nevezni, csu- ■ pán találgatunk. Az egyik ilyen magyarázat: Az ismeret- 1 terjesztés faluképe megrekedt 1 valahol a harmincas évek vé- ' gén. Amikor az ismeretterjesztés irányítói a falura gondol- : nak, egy álló falukép jelenik ' meg lelki szemeink előtt, mely- > ben tudásra szomjas paraszt- i emberek szoronganak a Lócás i kultúrteremben, mohó érdek- • lődésseJ várván a városból 1 jött előadó tudós igéit. Nos, a ' tömegkommunikációs eszkö- ) zök elszaporodásának kora- < ban aligha hihető, hogy a < falusi ember egyetlen Isme- ’ retszerző lehetősége a kultúr- j otthonban tartott előadás. Ma ’ már talán senki sem vitatja, : hogy ezek az eszközök (tv, i rádió, film stb.) népművelési i funkciót töltenek be, koi’sze- : rűen tájékoztatnak, nevel- : nek, szórakoztatnak. Tetszik, < nem tetszik, a nép művelésére 1 vállalkozó falusi értelmisé- 1 gieknek szinte versenyezniük i kell a tömegkommunikációs i eszközök nyújtotta élmény : színvonalával. A magyar falura már nem < lehet azt mondani, hogy mozdulatlanul állja az < idők változásait. Igaz ugyan, 1 hogy hazánk lakosságának még ; mindig több, mint hatvan szá- < zaléka faluban lakik, de már < alig harminc százaléka él föld- < művelésből. És akik földmű- < velősből élnek, azok igénye is 1 más, mint a hajdani falusi 1 emberé volt. A parasztember i hajdanában polihisztora, ezer- 1 mestere volt a földművelés- i nek, elsorolni is nehéz, meny- , nyi mindennel foglalkozott, s 1 gyakorlati alapon mindenhez í konyitania kellett, ha nem i akart belebukni kis gazdasá- 1 gába. A szocialista termelési i viszonyok győzelme falun ma- 1 gával hozta a mezőgazdasági i munka szakosodását — létre- jött bizonyos munkamegosztás. & Az állatgondozókat a nagy-* üzemben elsősorban az állat-▼ tartás korszerű ismereteire V célszerű oktatni. Borsod-Aba- ^ i új-Zemplén megyében viszont a 1 számos kíslélekszámú község Ti akad, ahol alig néhány em-Ji bér foglalkozik nagyüzemi Vi állattenyésztéssel, ezeknek ^ l elöadásozni drága mulatság A l lenne. Nemrégiben egy vitá-Yi nak voltam szem- és fültanú-▼' ja. Az egyik Hennád menti fi községben a korszerű öntözési $ 1 eljárásról kíván Lak az egész ^ falu lakosságának előadást L tartani. Akik az előadás fon-7, tossága mellett kardoskodtak,*, kifejtették, hogy még azoknak^; is érdemes meghallgatniuk az, ^ előadást, akik nem tudnak majd mit kezdeni-az előadó- f ( son szerzett ismeretekkel, mert v. ha meggyőztük őket az öntő-4 ‘ zés fontosságáról, a közgyűlé-^ sen nem fogják leszavazni az A, öntözőberendezés vásárlására T ] tett javaslatot. Ez mind szép, Vj mondták az ellentábor-beliek, de vajon eljönnek-e azok is, ^ akiket nem öntözőgéphez kíván * J állítani a vezetőség? Próbál-?' juk meg, szólt a javaslat. Pia-“ kát, dobszó, kocsmai agitáció, f < és az előadásra alig tíz emberei jött el. a Egy nevetséges példával ?; magam találkoztam. Dermesz- “< tő februári este volt, kegyetlen szél fújt. A sofőr, akinél az előadót ki kellett volns vinnie a járási székhelytől hús; kilométerre fekvő községbe megtagadta az utasítást, nerr akart leragadni valamelyik hófúvásban, Főnöke fegyelmivel, meg egyebekkel fenyegette. A sofőr állt eléje. Megkérdeztem a tanácstalanul topogó, röstelikedő előadót miről . kell majd beszélnie. A korszerű borkezelésről — válaszolta. És van-e ott szőlő? — firtattam. Az előadó megrántotta a vállát, hogy ő nem tudja, megkapta a témát, neki az volt a dolga, hogy ideje és tehetsége szerint felkészüljön az előadásra. Nos, én utána néztem a dolognak, abban í községben csupán értéktelen direkttermő szőlő van, az is csak négy-öt holdnyi, akkor hát minek oda előadás a korszerű borkezelésről? Később azt is megtudtam, hogy fölöslegesen ment volna ki az előadó. E gy mozgalmat, természetesen, legkönnyebb lejáratná a vadhajtások szélsőséges példáival, de nekem nem szándékom a lejáratás. Vannak olyan feladatok, melyeket nem oldhat meg egy faluban sem a tv, sem a rádió, helyben kell azokat megoldani. Speciális, egy falut, esetleg környékét érintő problémáról, nemcsak érdemes, hanem kell is beszélni. Ahol sok gondot okoz a közös tulajdonhoz való viszony, ott feltétlenül kívánatos szólni róla. Egy tájegység jövendőjének már elkészült, vagy készülő terveiről szívesen hallgatnának előadást az emberek. Sokszor elmondjuk, hogy a mi népünknek vissza kell adnunk hőseit, akiket az uralkodó osztályok elhallgató politikája teljesen el feledtetett. Egy példát erre: vajon a bükkaranyosiak tud- iák-e, hogy falujuk szülötte volt Császár Péter, aki Borsod, Abaúj, Torna, Gömör vármegyék felkelt parasztságának élére állt, hogy megtorolja a császári zsoldosok garázdálkodásait, és egy kicsit a jobbágyokat szipolyozó urakon is elverje a port? A történelem tanulságai máig szólnak. A nép magára ébredésének, a szocialista nemzeti érzés kialakításának nagy lehetőségeit kínálják a história sejtelmes mélységei. Az egyik faluban új utcasor épült. A porták kertben végződnek, melyek felkúsznak a domb oldalára. Valaki gondolt egyet, és szőlőt telepített az észak-keleti fekvésű domboldalra. Néhány év alatt az ogész domboldalt betelepítetek szőlővel. Az öregek váltig hangoztatták, hogy oda nem érdemes szőlőt telepíteni, niszen ott emberemlékezet óta nem volt szőlő, csak olyan ,háromemberes” bort szüretelletnek majd onnan. Az öregek azt is elmondták, hogy a régi, kipusztult szőlőhegyet cellene ismét művelés alá fogni, hiszen apjuktól, nagyapjukéi hallották, ott olyan bo- ■ok teremtek, hogy a lengyel A tnivknlri Nehézipari /l miSKOlCl Műszaki Egyetem KISZ-bizottsága szép tradíció meghonosodásán fáradozik. ' Első éves hallgatóinak egy részét még az ünne- oélyes tanévnyitó előtt meghívta az Egyetemvárosba, nogy egy őszeleji kellemes, hasznos táborozáson a fiatalok jó előre megismerkedhessenek az egyetemmel, a város kulturális intézményeivel. Mintegy 70 fiatal érkezett inétfőn az egyetemre, hogy úgy, „előzetesen” tájékozód- jék. Tulajdonképpen az egyetemi KISZ-bizottság is tájékoztatásnak szánta az egy- netes táborozást. A meghívott jlső évesek többsége a középiskolában KISZ vezető, vagy KISZ aktíva volt. Ezek részére az egyetem vonzó, érdekes, gazdag. programot állított össze azzal a szándékkal, fogy ha megérkeznek majd az első évesek, a táborozáson résztvevők tölthessék be a házigazda szerepét. Hétfőn érkezett meg az a 72 első éves hallgató, akiket ünnepélyesen fogadtak az egyetemi párt- és KISZ-bizottság munkatársai. Kedden kezdődött meg a program; bemutatkozás, élménybeszámoló képezte a kedd délelőtti foglalkozás gerincét. Ugyanezen a napon a fiatalok megismerkedhettek az egyetem tanszékeivel, s jövendő otthonuk kevésbé ismert objektumaival. Délután a diósgyőri vár nevezetességeivel ismerkedtek, majd Lillafüredre utaztak, és megnézték a mésztufa barlangot. Az ország különböző részeiből ide érkező fiatalok közül nagyon sokan voltak, akiknek a mésztufa barlanggal, valamint a mas- sai őskohóval és múzeummal való ismerkedés hamvas élménynek számított. Este Tapolcára kirándultak a fiatalok, s megismerkedtek azokkal a szép helyekkel, ahol alkalmasint gondtalanul, nyugodtan lehet tanulni, készülni a nehezebb vizsgákra. Lőtték a fiatalok. Rendkívül imponáló programpontnak tekinthető ez, hiszen a korábbi gatót, s ők invitálták a „gólyákat” a csütörtök esti programhoz. Ezen. az estén ugyanis bemutatták a jól működő filmklub eddigi termését, elsősorban azokat a filmeket, amelyek az egyetem életét örökítették meg. Szombaton immár valamennyi első éves ismerkedí! az egyetem és a város életével. Az est fénypontja minden bizonnyal a Miskolc Nemzeti Színház különélő- adása lesz: Németh Lászlc Nagy család című nagysikere drámáját mutatják be az ország különböző részeiből verbuválódott első éveseknek Mindenképpen sei kell rögzítenünk a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyeten- fáradozásait. A város és as egyetem javuló kapcsolatában fontos lépésnek tekintheti az első évesek egy csoportjr részére szervezett táborozás A vonzó program szintén biztosítéka annak, hogy az egyetemi hallgatók mind jobban megismerik majd Miskolcot, azt a várost, amely 5 esztendőn át otthonuk lesz. Párkány László Egy év alatt több mint 110 ezer múzeumlátogató nyári hónapokban szinte a világ minden részéről volt látogatójuk. így például az Egyesült Államokból, Argentínából Svédországból, Franciaország' ból és Uj-Zélandból Borsodba érkezett vendégek az egyes kiállítások megtekintése utáfl nagy elismeréssel nyilatkoztak az ott látott gazdag régészeti) történeti és néprajzi gyújtó' menyekről. Nagy gondot fordit a megye' múzeumi szervezet arra tó hogy munkatársai időben tá' jékozódjanak az újabb régészeti, történeti és néprajzi kuta' tások eredményeiről. Ennek biztosítására negyven ország múzeumaival és tudományod intézményeivel építettek k* 'kapcsolatot és kötöttek egyee ’ményt kiadványaik cseréjére; . A Borsod megyei műze-u«1’ szervezet most újabb gazdag program végrehajtására kó' ’szül. Az októberi múzeumi hó' •nap ünnepi eseményei soráJ1 'Miskolcon tudományos tiles' iszakot tartanak, amelyen i ^ helytörténeti szakkörök eddi' gi munkáját és további felad»' 1 iáit beszélik meg. Az ünnep’ 'hónapban Tokajban Lenau-eS/ ítére, a széphalmi múzeuri parkjában hangversenyre, mc" zőkövesden szellemi vetélkedő' ’re, több helyen pedig váro^ ’néző sétákra kerül sor. 1 oOo 1 „fi ,A Magyar Rádió és Televíz'" miskolci stúdiójának műsor» (a 188 méteres hullámhosszon 18—18 óráig) Borsodi hangos újság. Az arlói Béke Tsz-ben. A sátoraljaújhelyi lemezgyárba'1' Könnyűzene. Táborlakók között. Kulturális krónika. „ Bemutatjuk legújabb zenei vételeinket. j A hétvége megyei sportműsor A Borsod megyei múzeumi szervezet az elmúlt év szeptemberétől napjainkig eredményes programot valósított meg. Az időleges és állandó jellegű kiállításokat, amelyeket a miskolci, a lillafüredi, a tokaji, a mezőkövesdi, a kelemén, a széphalmi és a hejőke- resztúri múzeumban rendeztek meg, egy év alatt több mint 110 ezren tekintették meg. A borsodi múzeumoknak a
