Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

ßSZAKMAGYARORSZ.4G ▼asämap, 1365. szeptember S. wiHwa—wwmi eredménnyel. Um, M&áé I <-s Mísiáosa^á maßadcak* hast m» saüb Amikor Johnson elnök au­gusztus 25-én bejelentette s MOL-program megvalósítását melynek keretében katonai ürlaboratóriumot szándékoz­nak a világűrbe juttatni, na­gyon sok ember megdöbbe­néssel fogadta a hirt. A meg­döbbenést nemcsak az embe­riség jövőjéért érzett aggodat lom okozta, hanem az a kö­rülmény is, hogy nagyon sok emberben éltek az Egyesült Államok űrkutatásával kap­csolatban olyan nézetek, hogy annak alapvető törekvései az emberiség és a tudomány kö­zös nagy céljának megvalósí­tását szolgálják. Johnson most vallotta be először nyíl­tan, hogy az űrkutatás szá­mukra elsősorban katonai kérdés. Látnunk kell azonban azt, hogy az Egyesült Államok űrkutatásának alapvető céljai mindig' katonai jellegűek vol­tak. Ennek bizonyítására hasznosnak ígérkezik nagyvo­nalakban áttekinteni az ame­rikai űrkutatás történetét. II Jyití éi“ Wüml Az USA katonai és politi­kai vezetőit mindig nagyon v,izgatták” a szocialista labor­ra vonatkozó katonai adatok. Ismert dolog, hogy a Szovjet­unió katonai szempontból igen előnyös helyzetet élve­zett, mert rakétatámaszpont­jai nagy részének helyét a ha­gyományos hírszerző eszkö­zökkel nem lehetett megálla­pítani. Az Egyesült Államok ■—, hogy ezt a hátrányát meg­szüntesse —, a leszerelési tár­gyalásokon előállott az úgy­nevezett „Nyílt ég” tervvel, melynek értelmében a veze­tő katonai hatalmak enge­délyt kapnának egymás terü­letén a légifelderítésre. A szocialista országok természe­tesen ezt a javaslatot nem fogadhatták el, mert csak az Egyesült Államok számára jelentett előnyöket, ugyanak- kon nagyon nehezen lehet megérteni, hogy mennyiben szolgálta volna a béke ügyét, ha a nyugati hatalmak tudo­mást szereznek a szocialista országok katonai objektumai­nak hollétéről A javaslat elutasítása után nem maradt más alternatíva az Egyesült Államok számára, hátrányos stratégiai helyzeté­nek „ledolgozására”. mint hogy a légifelderítés egyolda­lú, erőszakos eszközeivel jus­son hozzá a szükséges ada­tokhoz. A nagyarányú légiíel- derítési kampányra jellemző, hogy a nyugatnémet Spiegel adatai szerint az Egyesült Ál­lamok 1950 és 1900 között több mint 20 kémrepülőgépet ; vesztett. , A repülés technikájának fejlődésével azonban új lehe- , tőségek csillantak, meg a Pen- j tagon urai előtt. A nagy ma­gasságokban repülő, radarza- , varó rendszerrel felszerelt U—2. mintájú gép — melynek ' infravörös érzékelő készüléke j észlelni tudta az interkonti- ■ nentális ballasztikus rakéták j felbocsátását, megállapítva , annak típusát, pályaelenieit, j sőt, tolóerejét is — alkalmas- nak látszott arra. hogy bűn- ^ tétlenül megsértse a szocialis­ta országok légiterét. Ez a kí­sérlet egyben ki akarta^ pu- , hatolni a szovjet légelhárítás erejét is, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ha az U—2 sértet­lenül közlekedhet a szocialis­ta országok légiterében, J ugyanezt megtehetik a B—52- ■ es stratégiai bombázók is, aminek óriási jelentősége lett ] volna az USA számára. ; A továbbiak ismeretesek. A ^ Szovjetunió légelhárítása 1960. május elsején lelőtte Powers J húszezer méter magasan ha- ] ladó „Lockheed U—2” típusú j gépét a Szovjetunió területe , felett. A gép roncsai között szovjet katonai objektumok j fényképvelvételeit és szovjet j radarállomások jeleit rögzítő magnetofonszalagokat találtak. ^ fiz „égi \máu I960, július 1-én Poljakov T szovjet í’epülőszázados szovjet j terüieti vizek felett lelőtte az USA stratégiai légierő 55. sz. T felderítőegységének EB—47 i mintájú gépét, melyet hét kü- c lönböző fényképező készülék- c kel, valamint földi lolcációs és 1 egyéb berendezések felderítő- r sére alkalmas műszerekkel j .rvl . ki USA és a világűr kutatás Csintalan kaland ! J „Keopsz” irodalmi i estjének mérsékelt si­’ kére megrendítette { Felvéghy Viktor helyzetét . a í Nádfonat Vállalat bedolgozó ' részlegénél. Az irodalmi ’ est nyomán ugyanis Görkényi ' Pista bácsi fökalkulálor, Vik­tor pártfogója — igazságtala- ' nul bár, de annál határozot- í tabban — kijelentette: „a | Viktor irodalma annyit ér, ' mint egy ellenőrzés tizenöt {éve történt szabálytalanságok \ ügyében”. És mert Viktor, j mint a „vállalat irodalmára” \ szerepelt eddig —, s körülbe- ■j lül annyi efektív munkát ; végzett, mint egy elkényezte- i tett focicsatár a „hivatálá”- .ban — Pista bácsi feltette a ’ kérdést: — Viktor öcsém, dol- ) gozol, vagy mész? ií „Viktor öcsém” önbizalmát j megtépázta ugyan az emléke- i zetes este (amellyel kapcso- í latban az „irodalmi” kifejezés i a hallgatók szerint több, mint j túlzás), ám azért maradt még \ benne annyi költői gőg. hogy l azt felelte: ! — Mi lett volna Arthur Rimbaudból, ha a Nádfonat- , nál kellett volna dolgoznia?... i Pista bácsi ezt kilépésnek i minősítette és ez az előtörté- , neíe annak, hogy Felvéghy , Viktor ezután —, „persze, ' csak amíg méltó munkahely akad” •— magánzóként műkö­dött. A „Keopsz”-ba se járt be és tisztelői, névszerint özvegy Felvéghy Andorné (a. mama) és Felvéghy Anci (a húg) ke­resetéből lobogtatta tehetségét a ragyogó pesti nyárban. Mindezt tőle magától tud­tam meg. amikor — néhány héttel ezelőtt — a Lukács­uszoda előtti parkban talál­koztam vele. Meghallgattam a „sztori”-t, majd tekintetem rávetődött a Viktor kezében tartott, vaskos könyvre. Ma-_ gyár—izlandi szótárral kom-- binált izlandi nyelvkönyvj volt. > — Viktorom — csodálkoz-, tam —, miért tanulsz izlandi-' ul? Hiszen magyaron kívül, eddig egy szót sem tudtál.' Nem kellene inkább németül,j vagy oroszul megtanulni? i Az átmeneti magányosság-, ; ba vonult költő fölényesem mosolygott: • | — Nem értesz az éleihez,j öregem. Németül és oroszul, . sokan tudnak... [ Helyeslőén vágtam közbe: i 1 — Ebben van valami. Haj > tényleg megtanulsz izlandiul' —, ami nem. könnyű — és le-J fordítasz egy szép zaaát.i : mondjuk Ghylvi istenkirályfiJ kalandját az óriásokkal, is-1 1 mértté teheted a neved... J j » Viktor még fölényesebb lett. — Mondom, nem értesz a: élethez. Kit érdekel egy zagat Én magam akarok istenkirály­fi lenni.. — ??? — Nohát, figyelj ide. Ol­vastam, hogy egy izlandi leány-énekkar látogat Pestre és bár — szerénytelenség nél­kül mondhatom — neken. szavak nélkül is sikereim szoktak lenni, mégis csak na­gyobb lesz az esélyem Észak virágainál, ha tudok valamit izlandiul... T ovább nem folytathatta, mert jött egy piros­pozsgás, gilgyüszemű tündér, Viktor felugrott és a nyomába szegődött. — Mi lesz, ha ez a lány is, a látszat ellenére, külföldi? — gondol­tam, de pillanatok máivá megkaptam a választ. — Maga tolakodó fráter, már másodszoir molesztál!, — kiáltott rá a tündér, hamisí­tatlan hazai kiejtéssel, Viktor­ra. — Takarodjon!... Eltakartam a szememet, mert nem bírtam volna, to­vább elviselni egy lírai köl­tő megszégyenítésének látvá­nyát. S mire újra széttekin- tettem, Viktor és a tündér már el is tűntek. A napokban újra találkoz­tam Viktorral. — Még mindig magánzói? — kérdeztem. — De még milyen sikere­sen! — válaszolta. — ötszáz szót és kétszáz kifejezést tu­dok izlandiul. És egy félóra múlva jön a leány-énekkar!... Kisérj ki. öregem, a Délibe, hadd tanuljál valamit az élet­ből .... Volt időm, meg aztán szé­gyelltem is magam, hogy nem Mór A járókelő a koK shoz: — Nincs apróm, majd akkor idők, ha visszafelé jövök. A koldus legyintett és így szólt: — Ha tudna, mennyi pénztől osztottak meg engem, csak azért, nert hitelt adtam ismeretlen cm- »erek szavainak, * — Fogadd őszinte részvétemet, ►aratom. Feleségem nerzbundát 'ásárolt. — No, és mi közöm nekem eh- icz? — Semmi, de vasárnap találko- ik a feleségeddel. * Az egyik, városi hölgy így szól termelőszövetkezeti paraszthoz: — Hogyan lehetséges az, hogy nnek a tehénnek nincs szarva? — Tetszik tudni —- válaszolta a araszt —> van olyan tehén, amely­is oiyan regen rrteffszccrj&nufc ni láttam a jeles ifjút, de — ezt is megvallom, — kiváncsi is voltam. Felültünk hát a buszra és kimentünk a Déli Pályaudvarhoz. — Mikor jönnek az izlandi­ak? — kérdezte Viktor az „Információ” feliratú ablak­nál. — Tolmács vagyok.. — Percek múlva jönnek, külső X. vágány ... A külső X. vágánynál igazi — karszalagos — tolmácsok álltak és Viktor ügyelt rá. hogy ne álljon szorosan mel­léjük. Én meg arra, hogy ne álljak Viktor mellé. Úgy ácso- rogtarn ott. . oly dermedt ár­vasággal. mint egy lírai man­dat egy Hemingway-utánzó ifjú író valamelyik novellá­jában. F egre berobogott a vü- lanymozdony és az egyik kocsiból nyurga,■ szőke, vidám fiúk léptek le. .4 tolmácsok, örömmel üdvö­zölték őket. Viktor nem tudott uralkod­ni magán. — Hát nem leány­kórus jött Izlandból? — kér­dezte az egyik tolmácsot, s közben izgatottan hadonászott a vaskos nyelvkönyvvel. A tolmács (kedves, pisze, szemüveges lány) elnézően mosolygott: — Mindig is fiú-kórusról volt szó, de az újságnál, ahol a hírt közölték, nem tudnák izlandiul, és a „leány”-t „fiúd­nak fordították ... — Hát igen — tette hozzá, meg nem szű- nően mosolygva — vannak még sajtóhibák... A. G. zsák nek kétszarva van, van elyan, amelynek csalt egy van, s van olyan is, amelynek egy sincs. De ennek azért nincs, mert ló. * Az apa a város szélén sétál a fiával. Az égbolton vörös színek jelennek meg, amelyek valósággal felvillanyozták a gyereket. — Ilyen nagy hatással van rád * Nap szépsége, fiam? — Hogy-hogy, ez naplementé? £n azt hittem, hogy ég az isko- ánk. * Két barát beszélget. — Mi történt veled, hogy Syea 'osszul nézel ki? — Ne is kérdezd, a feleségem fo­gyókúrát tart. (A Rohác című lapból. Fordítói- a: Szabó László.) ÖNSZUQQESZTIÓ “ ‘ meg akarok lógni a hivatalból. Délután Valami ürügy kellene. Teme­tés, esküvő, keresztelő. Nem jó, mert az elmúlt élűén már az egész családom eltemettem, vagy férjhez adtam, illetve szociális névadás­ban részesítettem. Egy lehetőség van csak. Beteg leszek. Már délelőtt elkezdtem mondani a gépírónőnk­nek, hogy rettenetesen fáj a fejem. — Nem akármilyen fejfájás ez — tájékoz­tattam. — Ügy érzem, mintha a koponyámat belülről feszegetnék. Készítettel hallgatott és elmesélte, hogy volt neki egy sógora Alsódabason, aki hasonlót ér­zett a halála előtt. Elmondtam a panaszom a főnökömnek is, aki részvétlenül hallgatott. — Vegyél be valamit — mondta közönyö­sen. — Már bevettem, amit lehetett — mondtam, és felsoroltam egy gyógyszertárra valót. — Nem használ. Olyan ez, mintha az agyamat termeszhangyák rágnák. — Akaraterő kérdése az egész. Szuggeráld magadba, hogy nem fáj a fejed — tanácsolta és otthagyott. — De igenis fáj. Fáj és fáj. Akármit csiná­lok — ordítottam utána. Mindenkinek elmondtam, hogy nálunk csak beszélnek arról, hogy legnagyobb érték az ember. Ügy fáj a fejem, mintha gőzkalapács- csal ütögetnék, mégsem küldenek haza. Már pedig hazamegyek, mert délután jön hozzám Jücika, a világ legaranyosabb kis­lánya. Gépírónőnknek elmondtam, hogy már szé­dülök is, és lila meg sárga karikák ugrálnak a szemem előtt. Elborzadt, és elmondta: a sógorának Alsódabason (isten nyugasztalja), ugyanilyen karikák ugráltak a szeme előtt, amiben az is szörnyű, hogy a lilához egyálta­lán nem megy a sárga. Ebéd után egy kicsit összeestem, de a főnö­köm megint jött az önszuggeszttóvaL rs Mondoßaed maßadaak* boex m» sagst hogy le tudod győzni ezt a fromtótvonulásből adódó kis gyengeséget! — Nem vagyok erős. Fáj mindenem! Szé­dülök! Lila karikák! Kék kockák! Most húz­zák az abroncsot a fejemre! Végre rájött, hogy a legnagyobb értélv szen­ved szeme láttára. Ideadta a vállalati kocsit és hazaküldött. v; „■ és könnyedén léptem a kocsi­_ — IlcLaman ba. Egy félórával előbb haza­érteni, mint amikorra Jucikat vártam. Kölnit szórtam szét a lakásban, italt készítettem élői és várakozva leültem. De rá csak! Fáj a fejem. Mintha a koponyá­mat belülről feszegetnék, mintha az agyamat termeszhangyák rágnák, mintha abroncsot húznának a fejemre. Nem láttam az utcát* csak a karikákat. Lilát és sárgát! Borzalom. Szédülök... Végem van... Le kell győznöm a fájdalmat. Fáj és fáj a fejem. Fáj az egész testem. Le kell feküdnöm ... Ledőlök a dívánkra. Megjelenik a Kia karikák között az alsódabasi sógor. Gúnyosan integet. Jelzi, hogy vár. Kint csengetnek. Az ajtóhoz vánszorgok. — Te nem is örülsz nekem? — támad Jucika, mikor a képemre néz. — De örülök — nyöszörgők, Jucikat azon­ban nem tudom meggyőzni. — Fáj a fejem ... — Hát szuggeráld be magadnak, hogy nem fáj. Az önszuggesztió a leghatásosabb. Becsz& csak az igazi, erős férfiaknál... — Szuggerálom, de nem megy.ti — Nyamvadt vagy ... Különben, mennem kell. Vegyél be valamit — szól még vissza az ajtóbóL Utána szeretnék szólni, hogy erős vagyoEi fog rajtam az önszuggesztió, csak éppen, az első jött be, és a kontra-önszuggesztióhoz nens értek. De nem jön M hang a torkomon. Fáj a fejem... de azt hiszem, ezt rafe mondtam... útsSsses*: s optimális összeköttetésének . biztosítására olyan hírközlés: i műholdrendszer kifejlesztése ; vált szükségessé, melynek i egységei a Föld körül kering­■ ve. az egyik pont felett fel- , vett adatokat egy másik páni - felett, leadják. (A műholdak- : nak ebbe a csoportjába larto­• zik a Telstár, melynek segít- : ségével telezíziós összekötte- t tést sikerült teremteni Ameri­ka és Európa között.) • fi Poláris és sz eíÉpkísz Az idegen területen lévő ka- 1 tonai támaszpontok rendszere 1 azonban katonai és politikai ■ szempontok miatt egyaránt elavult. Elavult katonailag, mert. helyük jól meghatároz­ható, s így könnyen megsem­misíthet ők; elavult politikai­lag, mert a tömegek egyre in­kább rájönnek, hogy az or­szágukban lévő amerikai tá­maszpont egyáltalán nem „villámhárító”, vagy ha az. hát földelését ők tartják ke­zükben. Nem utolsósorban a fenti okok késztették az USA-t ar­ra, hogy kifejlessze a Polaris (víz alól is indítható közép­hatósugarú, 8 méter hosszú, 127 tonna súlyú, 10 Mach tűz- kialvási sebességű, 2400 km hordtávolságú) rakétákkal fel­szerelt atom tengeralattjáró flottáját, amely —, bár nem tudja megoldani az interkon­tinentális rakéták katonai fel­adatait — sok előnyös tulaj­donsággal rendelkezik. Ezek közül a legfontosabb: gyors helyzetváltoztató képessége miatt nehezen sebezhető. Az atommeghajtású tengeralattjá- rónál azonban számbttevő na­vigációs nehézségekkel kell | számolni, már pedig a kilövő-, hely pontos meghatározása i döntő fontosságú a lövedék j ballisztikus pályájának, a cél­zás pontosságának a szem-í pontjából. Ennek a nehézség-! nek az áthidalását oldották) meg az állócsillag jellegű, ( úgynevezett navigációs hol- j, dák kifejlesztésével, melyek- ^ nek feladata, hogy rádióhulla-< mókát sugározva megkönnyít-5 sék a Polaris tengeralattjárók.« hadirepülőgépek és hajók na-j vigálását. Lényegét tekintve | ilyen típusú műhold volt a| Syncom III. is, méllyel egye-J •nasből közvetítették a tokiói í olimpiászt. 1 Láíszal és valóséi Az a furcsa helyzet állott | elő, hogy míg az Egyesült Ál-e lamok úgyszólván kizárólag t katonai jellegű űrkutatással | foglalkozik, ennek bizonyos? felszíni kicsapódásai __ olyan} színben tüntették fel űrkuta- í tási programjukat, mintha az} kifejezetten praktikus, békés? célokért folyna. Més azonban! a látszat, melyet a propagan-l da hangsúlyozottan kiemel, l és más a valóság. Az a körül- j mény, hogy az USA katonai | űrkutatásainak bizonyos 5 eredményeit mellékesen pol-} gári igények kielégítésére is * felhasználja (különben a ? Syncom III-at televíziós ma-| gántársaságok finanszírozták), | nem szabad, hogy megtévesz- jj szén bennünket űrkutatásuk! céljait és helyzet ét illetően. í A hírközlési és polgári célok-v ra felhasználható kutatások? ugyanis az USA űrprogrammá- ? nak csak egy kis töredékét J képezik. Tagadhatatlan, hogy í jelentős eredményeket értelei el ezen a téren. Ugyanakkor | azonban világosan látni kell. \ hogy az USA a világűr meg- j ismerésében lemaradt a Szov-: jetunió mögött, hiszen a Ge- mini—5 sikere sem hozott az * űrkutatásban minőségi váltó- J wist. A minőségi változásokat jelentő lépéseket mindig a 1 Szovjetunió tette meg és fog­ja ezután is megtenni. Ez a szovjet rakétatechnika ' fej­lettségéből egyenesen követke- • ük, mellyel szemben az USA rakétái — amint a Newsweek ’ írja — mindössze 40 százaié-1 kos hatékenyságúak, ami azt jelenti, hogy 10 kísérletből csak 4 jár eredménnyel. ^ J-dsrlö A A korszerű légelhárítás az U—2 gépeket elavulttá tette. Ez a ténjr arra késztette a Pentagont, hogy új módszerek után kutasson, és áttérjen a hírszerző műholdak, a „kém- szputnyikok” használatára, melyekben viszonylag keve­sebb kockázattal használhatók fel az U—-2-es gépek műsze­rei. Az amerikai kémholdak két legelterjedtebb típusa a Midas és a Samos. A Midas—2 első sikeres felbocsátását 1960. május 24- én jelentették a hírügynöksé­gek. A műholdat egy Allas- Agena rakétarendszer juttatta pályájára. (Az Atlas kétlép­csős. interkontinentális raké­ta, hossza 22,9 méter, indító­súlya 110,9 tonna, tűzkialvási sebessége 20 Mach, hordtávol- sága 10 000 kilométer.) A Mi­das—2 észleli és a tűzkialvas­ig figyelemmel kíséri a világ különböző pontjain történt rakétakilövéseket. A New­sweek azonban azóta megír­ta. hoy a Midas-holdak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és nem adtak megbízható adatokat. A Midas testvérprogramja a Samos-program. A Sainost szintén Atlas-Agena rendszer juttatta pályájára, melyen fényképfelvételeket igyekeznek készíteni különböző katonai objektumokról, csapa tmozdu- latokról, slb. II a viláprSien Természetesen a híreket nem elég megszerezni, vala­milyen módon továbbítani is kell azokat. A „hagyományos” kémek híranyagának továbbí­tását egyszerűsítette volna a világszerte elítélt West Ford terv, mely a „kontinensek kö­zötti összeköttetés megjavítá­sának” hangzatos jelszavába burkolózva egy Midas-típusú mesterséggel holddal akart 3360 kilométer magasba jut­tatni, és ott kiszórni mintegy 350 millió parányi réztűt. Az amerikai hírszerzőnek nem . kellett volna csalt azt tudni, , hogy mikor kedvező számára az így létrehozott dipolgyűrű állása, és viszonylag kis tel- , jesítményű — tehát nehezeb- : ben bemérhető — rádióval to- . vábbíthatott volna interkonti- , scntális rádióüzeneteket. A , program, mely igen megnehe- ‘ dtette volna a világűr kuta­ssál a csillagászok-különösen i rádiócsillagászok — általá- los megelégedésére nem si­került, mert a tűket nem tud­ók a kívánt magasságba jut- ^ ,atni. A West Ford primitív prog- } •anyjának kudarca termesze- ^ :esen nem jelentette a próbál- . cozások befejezését. Közis- nert dolog, hogy a nyugati or- • ;zágokban igen magas ^szintet j irt el a lehallgatás „művésze- • ,e’Y és az Egyesült Államok. íz az Egyesült Államok, mely állítólag teljes nyilvánossá- 1 :;ot biztosít rakétakisérletei- t lek, a legnagyobb titokban , !5 éai kémet bocsátott fel. ^ cöztiik egyeseket; arra a _ célra szánva, hogy lehallgassák a különböző 'országok telefonvo- í lalain folytatott beszélgetése- ; kel. í fog bácsi esernyőig ; Az Egyesült Államok űrku- í atásban és rakétatechnikában i 7aló lemaradása olyan látvá- t lyos lépésekre készteti az ímerikai rakétaszakembere­ket, melyek — az események- 1 ől csak a propaganda szűrő- t n keresztül értesülő átlagéin- \ >erekbcn — a valóságtól el- . érő képzeteket keltenek. A .meteorológiai” holdaknak < Igyál talán nem az a céliuk. t logy az amerikai rádióállo- i nások reggelenként meg tud- j ák mondani, hogy vigyen-e 'oe bácsi esernyőt a hivatal- J n vagy ne, sokkal inkább az., i logy a' lehetőségekhez képest f lontos adatokat adjon a^hadi- y engerészet és a légierő szá- ^ nára. . c Hasonló okok' miatt szór- ' ;almazza az USA a hírközlő j nGst!<?*rs<?f?c's holdak T)roKraTT\- g át is. 1960 októberében az j .merikai fegyveres erők sze- nélvi állományának 30 száza­kká — több mint hétszázezer r in bér — a világ 90 (!) orszá- í óban állomásozott. Ezek a j. ontinensnek 2230 katonai tá- ^ nasznontián helyezkedtek el. t különböző helyeken állo- oá&azió katonai . alakulatok .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents