Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

Tasamart, 19G3. szeptember 19,

eszakmaotarorszAg

9

Egészségvédelmi tanácsok:

Otthoni - hólesődéi nevelés

Irta: Dr. Vei key László

Híradás egy kéziratos borsodi könyvről interpelláció a vidéki kiadványok terjesztéséről

történő nevelés ered-I

el'J ♦

rendszerességet. ^

♦

♦

ANEKDOTÁK

78

tartása nevelői tevékenysé-J Jean Gorát, a költő,

günk alapja, a legfiatalabb? evcs korában nősült es egy csecsemőkortól. Minden gon-$ »agyon szép, 19 éves leányt dozási munkában: fürdetés-A vett feleségül. IX. Karoly nél etetésnél, levegőzésnél,! fr;"u'Iil király, megkérdezte a játéknál, alvásnál, stb. igye-J kolloh

keznünk kell - időben ést ~ Hogyan követhetett cl

módszerben - állandóságot^ »yen súlyos hibát? biztosítani. Ezzel rakjuk 1c aj Jean Dórát habozás nélkül

későbbi 'nevelhetőség alapját a ' a aszó .

k„,.m,-,i„,vrh=Hiik! — l'clség, ez a koltoi

,lIUll"ll||l",|l|fll"ll|ll|l,,ll|ll"ll|lll"lUlll",lllll"lIUIl"lilll"l|Ulll"ll!ll|"1Ull"lllllll"llllll"|lllll"lIUI|l|i||ll",,U|ll"lIU!"l|ll|l,U|UII"l|illllll,Ill'*

ktartalmazza az úgynevezett „Az adásokat feltétlenül

Nemsokára ugyanabban a min- ke-len® k8ta*® a kiadő saer

színházban az ifjabb Dumas $denn i életre jeUemző esete. epik színmüvet játszották *,.pf is> mül.t péiddul a 423. arti_

Ennie Augier^a szeizo mellett Jkulusban, 1695. június 13-án

♦ Érdenr ,ezt könyvterjesztő'szervek bírála▼ ízelitonek idézni: „A varos tára i,,...

____

▼ bírája vizsgálatot indított ^Nagy Mi hók ellen, aki a Kán- itor Péter szomszédságában

♦

Tlevő cigányakat megtámadta,

!

szabadság.

Az egyik londoni kórház főorvosa, a híres sebész, miután sietős volt a. dolga,

nyomások, kialakult feltételest gyorsan hajtotta kocsiját. reflexek, a öröklött adottság Egy rendőr, aki nem ismer- gok mellett, döntő szerepet^ te őt, megállította. Miután a játszanak. Ha csecsemőkorban* sebész kifizette a szabály- rendszertelenségre szoktatunk.Y sértésért járó büntetést, ezt vagy ezt megengedjük, hogyan v mondta, a rendőrnek: várhatjuk el maid az így n'ó-f _ Ha ön nem volna., már vekvő Ifjútól, hogy pontos.^ én Tég a műtőben lennék. rendszerető legyen. Sok szó^ — hálja — mondta elége- esik különböző fórumokon az* letten a rendőr —, s ezt Ifjúság nevelésének a kérdé-T egyedül nekem köszönheti. Béről. Nevelők, pszichológu-T sok keresik, hol a hiba, holy .«

kel! javítani? Biztpsak lehe-^ tünk benne, hogy késő az if-» júságot iskolás korban nevel-? ni, mikor már esetleg baj van" yele. Csecsemőkorban elkezdő-*

Egy franciaországi közvéleménykutató intézet 500 férfihez a következő kérdést intézte:

— Ki parancsol az ön házában?

A következő válaszok érkeztek: 305 válasz: a feleségem. 194: az anyósom. Csupán egy felelet szólt így; én, magam. Mikor a válaszadók személyazonosságát megállapították, kiderült, hogy ez a férfi már négy éve özvegy.

*

Az ötéves Károlyt édesapja először viszi atlétikai versenyre.

— Apukám, miért rohannak ezek az emberek ilyen gyorsan'/

— Azért fiacskám, meri az első díjat fog kapni.

— És miért szalad a többi?

Emile Au gier egyik színdarabja előadásánál az ifjabb Alexandre Dumas rámutat egy alvó emberre:

— Nézze, milyen hatása van az ön darabjának.

szenvtelenségében is megrázó hatást keltő leírása egy, a Rákóczi szabadságharcot közvetlenül megelőző egyéni „lá- zadás”-nak, mely egyként tiport az amúgy is elnyomottakon (cigányok) és lázongott minden felsőbbség ellen!

De miért szükséges e kézirat mellett nyíltan interpellálni? Azért, hogy Kalmár János munkája a nyilvánosság elé kerüljön, hogy elsősorban a Borsod megyeiek, főként pedig Mád község lakói olvashassák! Nem akarják talán kiadni? Az Akadémia két másik falukönyvvel tervezi együttes kiadását. Ám kérdezem: ugyan hány Borsod megyei, még inkább mádi polgártársunk veszi majd meg akkor a mádi falukönyvet? Hiszen az akadémiai Idadvá- nyok csekély példányban,- általában magas áron jelennek meg. Így bajosan lenne a mádi történeti mű népi olvasmány. Tudomásom van róla, hogy a borsodi szervek egvike-másika latolgatta már a 275 gépelt oldalt és a fél- száznál több fényképet, de mindenikük kevesellte a rendelkezésre álló ívterjedelmef. Ezért bátorkodom egyenesen felvetni a javallatot: nem adhatná-e ki Borsod-Abaúj- Zemplén megye a rendelkezésre álló ívmennyiség racionális összevonásával (az olyasféle kiadványok rovására* aminőt Rajk is joggal kifogásolt, mint például a Borsod __megyei 1981-es könyvbeszerzések ajánló katalógusa!) akként, mint Zala megye tanácsa tette? Elvégre egy ilyen. 12—14 íves kiadvány amellett, hogy történeti forráskiadásnak számítana, kelendő lehetne mint népolvas- mány is..[Tj

Ezzel érkeztünk mondanivalóm harmadik sarkához. Csapnivalóan rossz ugyanis a legtöbb, vidéken megjelenő kiadvány terjesztése. Arról nem akarok írni, hogy a vidéki napilapok nagy harang- veréssel meghirdetett budapesti árusítása is akként megyen, hogy egy-egy példányt szerezhetnek a szerencséséle a megjelenést követő másnapi!) este a körúton. (Nem akarok párhuzamot vonni Kossuth Hírlapjának terjesztési sebességével .. .) Inkább arról szükséges szólni, hogy senki sem érzi a helyi kiadványok tér-, jesztését szívügyének. Jó, a Jelenkor, Alföld, Napjaink, Tiszatáj terjesztését elvégzi a postai hírlapterjesztés. De ■ az olyan negyedéves almanachot. minő például a négy dunántúli megye közös kiadásában megjelenő Életünk, egyszerűen nem lehet megszerezni.

Ezt, valamint más helyi kjadvanyt a tanácsok művelődésügyi osztályai a könyvtáraknak küldik meg, de a könyvesboltok már gyakran, nem kapják meg a kiadás színhelyén sem. Pedig e kiadásokat feltétlenül egybe kellene kötnie a kiadő szerveknek az Állami Könyvterjesztő és a szövetkezeti könyvterjesztés üzlettársul megszerzésével. Nincs időnk most a könyvterjesztő szervek bírálatára, de kötve hiszem, ha az ÁKV, a Magyar Könyv, vagy a szövetkezeti könyvesbolt- hálózat „rááll” például a Zala megyei földrajzi helynevek eladására, vagy kapósább könyvre mutassaffii, a Duna- táj irodalmi antológia terjesztésére, az esetben nem annyi példány kerül a könyv- temetőbe, mint amennyit Rajk András ott látott. i. Még reálisabban: a kiadd megvének népművelési egységei a hírverésben, a kézbeadásban sokkalta többet tehetnének.' Elvégre nem családtagi tisztc-é mindöjüknek.. hogy saját könyveiket terjesszék, sőt ~ olvassák is?

Bárcsak Borsod megye -— éppen Kalmár János értékes könyvével — bizonyíthatná az országnak: nemcsak kiadni lehet könyvet vidéken, de el is lehet adni, sőt — el is lehet olvastatni.

Varga Unite

zögazdasága, ipara, közélete, művelődési viszonyai érdekességeiről, mint amilyet a Borsod megyében is ismert Danlcó Imre nyújtott a gyulai múzeumigazgatóság idején szerkesztett „A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiadványai” 50(!) füzetében?! De ugyanígy példaként lehet felsorolni a most ethúnyt Osváth Béla annak idején szerkesztette Csong- rád megyei Füzetek sorozatának tucatnyi számát, vágj’ a sajnálatosan rövidéleíű Jászkunsági Füzetek élvezetes kiadványait, a hasonlóan kevés számot megért Heves megyei Füzeteket. E ki-sebb-nagyobb kiadványok, melyek közül talán a rendszeres megjelenést igénylő füzetformát nem bírták a kiadó szervek annyira szusszal, s inkább a könyvek váltak nagj'obb értékek hordozóivá, sok-sok olyan dokumentumot, összefoglalást, hézagpótló ismerétet hoztak nyilvánosságra, aminőket a művelődési jeliegűre átformált vidéki irodalmi, művészeti folyóiratok azóta sem tudtak produkálni, de — megkockáztatom — a jövőben sem lesznek képesek.

T

Lelkesítő sorokat szeretnék írni egy kéziratos könyvről. Itt fekszik asztalomon a mádi születésű, Európa szerte ismert, immár nyugdíjas muzeológusunknak, dr. Kalmár Jánosnak. 275 gépeit' olda!T7vI- tevo könyve: Mád tokaj-hegy- iljai község élete a XVI— XV111. században. Jelentős művekről — van erről ismeretünk — a magyar literatúrá- óan olykor jelenteje meg kiadásuk előtt is méltatások. Annak idején Déry Tibor méltán híres, munkásmozgalmi tárgyú regénytrilógiájáról Illyés Gyula írt méltatást égjük akkori vezető folyóiratunkban. Mos, ezúttal nem szépíród alkotásról akarok szót ejteni, inkább olyan helytörténeti eézi könyvről, melj' nemcsak azért érdemel figyelmet, mivel a szerző szülőföldje iránti szeretettől vezetett több éves munkával megírta könyvét, melj'ben bemutatta Mád és íöldesurainak történetét a jelzett időszakban, ismertette Mád egyházi életének adatait 1 XVI—XVIII. században, felvázolta Mád szőlőgazdálkodá- >ának alakulását a három évszázad folyamán, számtalan dokumentum idézése, citá- ása útján, hanem mert szövői szóra könyvébe iktatta Mád község bíráinak kezével rótt úgynevezett „faluköny- óét” is az 1598—1717. esztendőkből. E kézírásos falukönyv így nem közönséges hel>Tség örténelmének, gazdaságtörté- íetének, közéletének hiteles ss izgalmas, amellett olvasmányos feltárása. Historikus Is magán érdeklődő, művelődéspolitikus és gazdász, közéleti ember és nyelvtörténész okulhat e 124 gépelt oldalnyi falukönyv olvastán. Külön becse a falukönyvnek, hogy .artalmazza az úgynevezett „Áz thallyai t.eörvények”-et, sőt — nem ritkán olyan, a mindennapi életre jellemző eseteket is, mint például a 423. arti- uilusban, 1695. június 13-án .eírt história. Érdemes ezt: ízelítőnek idézni: „A város oírája vizsgálatot indított \Tagy Mihók ellen, aki a Kántor Péter szomszédságában evő cigányokat megtámadta, szidalmazta és káromolta, majd i bírót szidalmazta. Az emberek összefutottak és Nagy Mihókot a bíró házánál kalodába rakták. A vizsgálat négy tanút, hallgatott ki. akik vallották, hogy Nagy Mihók harmad magával a cigányok házába memvén rút zenebonát indítottak, Nagy Mihók az egyik cigányt a tűzbe taposta. Azután elindulván a Klobu- sitzky ház felé és ott szidalmazta a bírót részegségében, hogy „eb ágyában született vén fia, egy tarisznyával jöttél ide Mádra, már úrrá lőttél”. Mikor Jened kapuja felé mentek, ott tovább szidalmazta a bírót, „eb ágyában született ördög adta fia. gyöjjetek rám már. Minden hadnagyot, bírót átkozott.” Mily tömör*

Talán emlékeznek még az olvasok arra a keményhangú, leleplczőnek szánt cikkre, amit Rajk András írt a Népszava július 22-i számában „Eltűnt könyvek nyomában — a Kén utcában” címmel A szerző riportjában számos, vidéken kiadóit, eladatlanul maradt kiadványt sorol fel. Nem vitás — a megnevezett és eladatlan, zúzdára ítélt könyvek között vannak érdemtelenül odakerültek és akadnak születésük előttiről odavalók. A „Zala megye földrajzi nevei” kiad- vány körül két kurta vita is támadt; Szabó Lászlónak a Népszabadság-ban elejtett véletlen mondatára e sorok írója felelt a Napjaink idei 6. számában, Rajk Andrásnak pedig az idézett cikkében emelt kifogására Szabó György felelt meg az Élet és Irodalom idei július 31-i számában „Kapitális tévedés” című glosszájában, amikor is kiemelte és méltatta a több mint 200 önkéntes gyűjtő több éves adatgyűjtő munkája nyomán, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya támogatásával elkészített, s Zaia megye áldozatkészségéből megjelent történelmi, művelődéstörténeti és nj'elv- történeti becsű kiadványt. Viszontválasz nem jelent meg, nem is születhetett; e „golyó- váltás” azonban felhívta a figyelmet a vidéki kiadványokra, azok terjesztési viszonj'ai- ra.

Nem vitás, a vidéki könyvkiadásra szükség van, különösen a jelenlegi helyzetben, amikor gj'akorlatilag a magyar könyvkiadás a fővárosi kiadóknál összpontosul. (Az a körülmény, hogy évente íéltucaí könyv jelenik meg a Tiszatáj- Magvetö és a Jelenkor-Magvető kiadásában — jottánjit sem változtat a helyzeten, legfeljebb azt jelenti ez, hogy a fővárosi öt—nj’olc lektor mellé még egy-két szegedi, pécsi lektor is odatolja a maga írásbeli jelentését egy-egy kéziratról!)- Azzal, hogy a megj'ei tanácsok, testületek, tömegszer- vezelek helytörténeti, módszertani stb. kiadványokat jelentetnek meg, nem csak a helyi igényeknek tesznek eleget, hanem — szorgos és légi gyűjtője lévén az úgjmevezett heljű kiadványoknak, elmondhatom — kiegészítik, többrétűvé, gyakran a való élet reális színeivel életszagúbbá teszik könyvkiadásunkat. Csak egy példára hivatkozom: vajon meljdk foljéirat, akár országos kiadószervünk tud olj'an gazdag^ körképet adni az érdeklődőnek — teszem — a dél Tiszántúl történelméről, meNemsokára ugyanabban a színházban az ifjabb Dumas egjnk színművét játszották. Emile Augier a szerző mellett állt és figj'elte a közönséget és sikerült is égj' alvó embert felfedeznie.

— Nézze — mondta diadalittasan —, milyen hatása van az ön darabjának.

Alexandre Dumas nem vesztette el a hidegvérét.

— Ráismerek, barátom: ez ugj’anaz a néző, aki a napokban az ön darabjánál elaludt és azóta sem ébredt fel;

*

Ariostonak igen kicsi háza volt. A barátai faggatták a nagy olasz költőt, miért építtetett magának ilyen nyomo- rűságos házat, holott eposzában annyi fényes palotát leírt.

— Könnyebb szavakat ösz- szegyűjteni, mint téglákat — felelte.

Borsod megyében jelenle; 2023 a bölcsődei férőhelyei száma. Közel ennyi, gyermek tehát napjának jelentős részét otthonából kiemelve, bölcsődében tölti. Az összes böl- csődés korú (0—3 év) gyermekek kb. 5 százalékát jelenti ez a szám. A bölcsődékkel szembeni kezdeti általános idegenkedést felváltotta — különösen a nagyobb városokban, s ipari településeken — egy olj'an mértékű igénj', amit helyenként ki sem tudunk elégíteni. A következő 5 éves tervben újabb bölcsődék épülnek, s tovább emelkedik — előreláthatóan 10 százalékra, a közösségben gondozott és nevelt csecsemők, s kisdedek aránya. Sem az egyes családoknak, de a társadalomnak sem közömbös az. hogy milyen ellátást, elhelyezést, gondozást; de nem utolsósorban milyen nevelést biztosítunk ezeknek a gyermeke- inknek. Nem újkeletű probléma a nevelés kérdése: hiszen a bölcsődei rendszer fejlesztése óta; az e kérdéssel foglalkozó szakemberek nagy fontosságot tulajdonítva, sokat foglalkoztak minden részletével. Ma az a feladatunk, hogy a helyesen kidolgozott, tanított. s előírt elveket maradéktalanul végre is hajtsuk: mind a szülők, s mind a bölcsődei dolgozók. Hogyan?

Először néhány szót a címben is szereplő alap-problémákról: van-e külön otthoni, és külön bölcsődei nevelés? Az utóbbi eltér-e lényegében az otthoni nevelés módjától, s céljaitól? Utóbbi ‘ kérdésre (nyugodtan mondhatjuk, hogy nem; csak ki kell bővítenünk azzal, hogy a bölcsőde a „jó otthon” nevelését igyekszik megadni. Mivel a helyes nevelésnek is lehet több megengedhető formája, ezért esetenként természetesen a nevelési módban lehet eltérés, hiszen ahány ház, anj'- nyi szokás! Ezeket azonban mind nem követhetjük, s ki sem elégíthetjük, mert úgj' járunk, mint az egyszeri ember a szamarával. Hogy a bölcsődékben a ránk bízott gyermekeknek a legjobbat nyújthassuk: szakmai szempontok és tapasztalatok alapján, nem hagyjuk figyelmen kívül ugyan az egj'éni tulajdonsá- goliat, de egységes elvek szerint gondozzuk és neveljük őket. Helyesebb otthoni és bölcsődei nevelés helyett; családi otthonban és bölcsődében folyó nevelésről beszélni. A kettő nem szükségszerűen más. Sőt, ahol eltér egymástól, ott arra kell törekednünk.

dő helyes nevelést kell adnunk. Az alapot kell jól leraknunk. Ha az alaplerakás jó, biztos lesz az épület. Az alapok lerakásánál elkövetett kisebb-nagyobb hibák, a későbbi épület nag.y kilengéseit fogják okozni. Csecsemőkorban a testi-szellemi fejlődés elválaszthatatlan. A testi fejlődést biztosító gondozás rendszerességével már a lelki nevelést is elkezdjük. A rendszeresség azonban magában még nem elég. Mechanikusan, szenvtelenül végzett gondozás nem biztosítja a csecsemő, s kisgyermek harmonikus, optimális fejlődését, az idegrendszer cgyensúlj'át. A fiatal csecsemőnek és gyermeknek óriási az érzelmi igénye.

A szeretetteljes foglalkozás,

meleg érzelmi kapcsolat megteremtése. mását nevelési alapelvünk. Ez is érvényes mind a családi otthonra, mind a bölcsődére. Míg az anyák nagyobb részénél ez természetesen megvan, az idegen gondozó személynek szakmai fel- készültségen, rátermettségen, lelkiismeretességen kívül, ilyen pszihés kontaktust teremtő tudatos munkájára is szükség van. Ahol ez hiányzik, a csecsemők, s kisgyermekek gyorsan megérzik és jelzik is. Érzékenyebb idegrendszerű, fokozott védettség igényű gyermekek, ha környezetüktől nem kapják meg a kellő szeretetet — előírásszerű „testi” ellátás ellenére — súlyfejlódésükben megállhatnak, sírósakká, nyűgösökkc, rossz alvókká, étvágytalanokká válhatnak. Tudnunk kell, hogy a csecsemők, kisdedek, nem csupán durva sze- retetlenségre, hanem mechanikus. közömbös gondozásban megnyilvánuló magatartásra is ilyen enyhébb vagy súlyosabb zavarral válaszolhatnak. De azt is tudnunk kell, hogy érzékeny tdegrendszerü gyermek hasonlóan reagálhat; abban az esetben, ha az egyébként minden szempontból Kifogástalan otthoni és bölcsődei gondozás módszere eltér egymástól.

Ezzel eljutottunk az eredmé- nj'es nevelés harmadik feltételének megbeszéléséhez:

az egységes nevelés

szükségességének, a kettős nevelés veszélyének a kérdéséhez. Nem egyszer látjuk, hogj' egy-egy csecsemőt bölcsődébe adva —, akivel otthon a gondos szülők: etetést, altatást, levegőzést, öltözletest. stb. kifogástalanul végeztek, s a gyermek otthon szépen gyarapodott is — a bölcsődében —, bár ott is mindent megtesznek vele: súlj'ban megáll, rosszkedvű, étvágytalan lesz. Mi ennek az oka? Lehet csupán az, hogy óár külön-külön az otthoni és bölcsődében történő gondozásnevelés helyes, kifogástalan, csupán nem egyeztették a két gondozási módot. Lehet ez valami apróság: eltérő etetési mód, másképpen elkészített étel, más alvási-levegőzési rend, de ezek közül egjr is elég, hogy panaszokhoz vezessen. Ismernünk kell a bölcsődében és a családban való eltérő, ún. kettős nevelés veszélyeit, hogy idejében felderítve. a különbségeket kiküszöbölve megelőzzük az ebből eredő zavart. Bölcsődébe való felvételkor mind a szülőknek, mind a gozdozónőnek időt kell szánni arra, hogy az otthoni — bölcsődei gondozási módszereket, a gyermek szokásait megbeszéljék, egj'eztes- sék. Ezt a célt kell szolgálják a szülői értekezletek, időszakos orvosi vizsgálatok —, a gozdozónőnek ne csak formális kötelességet, a szülőnek ne zaklatást jelentő — család- látogatások is. A szülőknek felelősséget kell érezni saját gj'ermekükért, de az egész bölcsőde kollektívájáért is, éppúgy, mint az ott dolgozóknak. Meg kell érteni minden szülőnek, hogy a bölcsőde nem „megőrzőhely”, hanem gyermekük második otthona, s az ott dolgozók egy nagj' család tagjai. Ha így gondolkozunk, akkor egj're kevesebb lesz az olyan szülő, alá csak elvárja és megköveteli a bölcsődétől ami neki „jár”; s egyre több lesz az olj'an. aki érdek! ődés ével, vél emén j'é vei, a gondozónőkkel való beszélgetésekkel segíti a bölcsőde munkáját, s ezzel saját gj'er- meke érdekét is szolgálja. Hogj' így gondolkozzanak minél többen, ahhoz még sokat kell előrehaladnia bölcsődei dolgozóinknak, s szülőinknek egyaránt. Ezt az előrehaladást gj'orsítani kell a bölcsőde vezetőjének, orvosának, szülői munkaközösségének, hogy bölcsődéink maradéktalanul megfelelhessenek a „jó család”, s a „jó bölcsőde” azonos céljának fi nevelői feladatának: testileg, szellemileg ép, egészséges: szűkebb környezetének, a családnak; tágabb környezetének — a társadalomnak hasznos, kellemes, kiegyensúlyozott gj'ermeket, későbbi felnőttet indítsanak el az életbe.

Csak így tudjuk biztosítani a bárhol történő nevelés eredményességének feltételét, elsőrendű követelményét: a rendszerességet.

A rendszeresség,

a napirend kövekezetes betartása nevelői tevékenységünk alapja, a legfiatalabb csecsemőkortól. Minden gon-’ dozási munkában: fürdetés-, nél. etetésnél, levegőzésnél,( játéknál, alvásnál, stb. igyekeznünk kell . — időben és1 módszerben — állandóságot1 biztosítani. Ezzel rakjuk le a későbbi nevelhetőség alapját, is. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy a felnőttnek mind szokásaiban, mind ma-1 gatartásában, sőt, embertársaihoz. s munkához való_ vi-, szonyában is; a csecsemő, s kisgyermekkorban nyert benyomások, kialakult feltételes reflexek, a öröklött adottságok mellett, döntő szerepet játszanak. Ha csecsemőkorban ren dszertelen ségre szo'; tu tu nk. vagy ezt megengedjük, hogj'an várhatjuk el maid az így növekvő ' Ifjútól, hogy pontos, rendszerető legj'en. Sok szó esik különböző fórumokon az ifjúság nevelésének a kérdéséről. Nevelők, pszichológusok keresik, hol a hiba, hol kel! javítani? Biztpsak lehetünk benne, hogy késő az ifjúságot iskolás korban nevelni, mikor már esetleg baj van ▼ele. Csecsemőkorban elkezdő