Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
6 eSZAKTHAGYARORSZÄO Vasárnap, 1965. augusztus 1. * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *- « Ha On házibulit tart..." * * * * * * * * * * * % * * * * Cs. olyan boldog volt, amikor végre szövetkezeti lakáshoz jutott. Éveken át gyűjtötte rá a pénzt, miközben egyetemi tanulmányait szüleivel megoszlott kis lakásában végezte. Bár nagyon szerette szüleit és a szülök is őt, mégiscsak sok problémát okozott a folytonos _ egymáshoz igazodás. A késő éjszakákba nyúló tanulás, műszaki rajz készítés, olvasás zavarta a szülők nyugalmát, de kölcsönösen tűrtek egymásnak. — tegyen csak meg az én lakásom — gondolta Cs. —, legyek csak egyszer a marjam gazdája! Nem. albérlő, nem társbérlő, nem kollégista, nem szülőnél lakó gyermek hanem a maga szárnyára bocsátott, önálló keresettel rendelkező ember! Berendezkedem, s ha akarom, hajnali kettőig olvasok, senki sem fogja mondani, hogy oltsam el a lámpát, — olykor meglátogathatnak a barátaim is, hallgathatunk zenét, beszélgethetünk közös dolgainkról. .. Mire a diplomát megkapta, együtt volt a tizenegy- ezer forint is, a lakás vételárának első részlete, s a vállalat, ahol Cs. dolgozott, neki is juttatott egy szövetkezeti lakáskiutalót. Nagy reményekkel költözött új tálcásába. Csupa megelégedett arcú költözködöket, új lakókat látott maga körül, az egész lépcsőház hasonló kvalitású emberekből tevődött, össze, az ajtókra csupa olyan foglalkozást jelző névtáblák kerültek, mint az övé. Cs. új lakásában is szerényen, egyszerűen élt. Olykor halkan rádiózott, lemezeket hallgatott s csak egészen ritkán jöttek hozzá vendégek. Ezek is általában tíz előtt távoztak. Ha mégis kapuzárás utánig maradtak, vigyáztak, hangosan ne beszéljenek, ne zavarják mások nyugalmát. A napokban külföldi vendégek keresték fel. Jóbarátok, ismerősök, pályatársak. Cs. elkísérte őket egy zenés szórakozóhelyre, aztán meghívta mindnyájukat lakásába egy kávéra. A tíz ember alig tudott kényelmesen elhelyezkedni Cs. ízlésesen berendezett, de nem valami nagy lakásában. A házigazda megkérte vendégeit, legyenek csendben, mert elmúlt tíz óra. Azok igyekeztek is ennek eleget tenni, másnap azonban mégis megjelent Cs. levélszekrényében egy bélyeg nélküli, a lépcsőházból lcézbesítelt levél. „Ha ön házibulit tart, ne költözzön bérházba, mert ezzel áthágja a szocialista együttélés szabályait.. Borsodi Gyula. * * * * f * X * * * Nagykalapács a kovácsműhelyben Lukovszky László vázlata A szépség boltja Hétfős! megfőztük a MiskaimS készülő fifm forgatását Miskolc 600 éves fennállását kiadványok, rendezvénysorozatok köszöntötték eddig is, s köszöntik szinte az esztendő végéig. Mint már arról hírt adtunk, filmet is készítenek a hat évszázada fennálló városról. Hétfőn reggel megérkezik Miskolcra a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla Stúdiójának egyik forgatócsoportja. Gyöngyössy Imre rendező és Herczenik Miklós operatőr vezetésével megkezdődnek az ősi város életét megörökítő motívumok felvételei. A stáb mintegy 15 napig tartózkodik városunkban, s ez idő alatt sor kerül számos külső és belső motívum felvételére. A Változatok egy városról című forgatókönyv sajátos, érdekes és újszerű hangnemben vall a városról, a sokarcú, válritmusban élő tozatos, gyors Miskolcról. A népszerű Balázs Béla Filmstúdió fiatal művészeit sarkallja az idő, ugyanis szeptember második felében rendezik Miskolcon a város fennállásának 600. évfordulóját köszöntő ünnepségsorozatot, ekkor kerül sor az ünnepi tanácsülésre is. Erre az időpontra és ritka alkalomra szeretnék elkészíteni az alkotók a városról készítendő 15—18 perces filmet. A mintegy 20—25 tagú forgatócsoport 22 kilométer körzetben, nagyon nehéz terepen . mozog a tizenöt nap alatt, míg ® celluloid szalagra kerül a vá- a ros sok-sok jellegzetessége. ® A forgatócsoport miskolci “ munkájáról egy későbbi idő-» pontban riportban számolunk * majd be. * (p—1) ® f ALKU m»f(ll(llt1lllllill1llllllllllllllllltllllllllllllll!Milllllllllillllli::ililllitII!Illllllll!lil!(III!inilHlliIIIIllll!!llllllllllflHl!lilllll!Ifll}lin Leányfej Sfmeyel Károly rajza „Mai vendégeink66 Őj sorozat az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Házban Az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Ház, valamint az ÓKÜ szakszervezeti bizottságának közös munkája révén a jövő hónapban elkészül a művelődési ház új évadjának programja. A közönség sorában bizonyára nagy érdeklődésre tart majd számot egy új sorozat, melyet Mai vendégeink címmel szerveznek. E sorozat előadóiként népszerű embereket hívnak meg a művelődési házba. A meghívandók között szerepel többek között öveges professzor, Kazimir Károly, Konilós János, Megyeri Károly és Takács Marika is. jönnek-mennek a vásárlók. Rácsodálkoznak egy Gorka-vázára, vagy egy szép lámpára, s a váza máris útrakel: fehér papírba csomagolják, egy nagy szatyorba teszik és már viszik is. Maguknak, vagy ajándéknak? Nem lehet tudni. De a vásárlók arcán látni, hogy még vissza fognak ide jönni máskor is. Csutorás Annamária Hroliodilfarmot létesítenek Uganda illetékes hatóságai elhatározták, hogy több krokodilfarmot létesítenek a krokodilbőr kivitelének fokozása érdekében. Uganda az elm.últ években 100 000 font sterling értékű krokodilbört exportált. Eddig a kereskedelmet kizárólag a halászok látták el krolcodilbörrel. Miután az illetékes hatóságok attól tartanak, hogy a krokodilállomány hamarosan kipusztul, már tavaly kísérleti krokodilfarmot létesítettek. Vincze is betéve tudta a levelet, mert az apa magával hurcolta a kocsmába is, s amikor bánatában íelöntött a garatra* fennhangon olvasta az embereknek. Már csak egy éve volt hátra a technikumban, amikor kilógott. Vincze elnézte a férfit, s tekintete megakadt a nyakán. Hideg futott át rajta. Legszívesebben ráordított volna, „vigyázz! fiam, ez az út, amin elindultál, kötéllel végződik.” A fiatalember azonban kedélyesen mosolygott, válaszolga- tott Szabó bárgyú kérdéseire. Hát már hogy kérdezhet olyat; hogy van-e téesz Amerikában? Ott nincs ilyesmi, ott maszek-világ van. Ha többet nem is, ennyit igazán illene tudni Amerikáról. — Mit búsul, Józsi bácsi? — kérdezte a fiatalember, és könnyedén ráejtette kezét térdére. Az idős férfi megrázkódott az érintéstől, mintha egy halott ejtette volna elhidegült kezét rá. — Csak gondolkozók — válaszolt mélabúsan. — Nagyon szomorúak lehetnek azok a gondolatok, ha ilyen tőlük a képe. — A fiatalember hangosan nevetett. — Hát nem is vidámak — bólintott az öreg, s hogy valamivel elfoglalja magát, a korsó után nyúlt, és nagyot húzott belőle. — Magának nincs is hozzám szava? — kérdezte a férfi szomorkásán . — Mi lenne? — rántotta meg Vincze a vállát. — Nem tudom, milyen arrafelé a világ, te tudod, milyen itt, hát beszélj te. A fiatalember kapott a szón, kihúzta magát, hogy meg kellett gombolnia a kabátját, és visszatartott dicsekvéssel önéletrajzot irt arról az időről, amit Közben jvwöur i,, nui uunu uu uuou v zák, és ha’mutáleák. Sok színben és formában készülnek. — Mit keresnek leginkább a vásárlók? — A kisbútorokat, modern vonaluk és könnyen kezelhetőségük miatt, a bútorszöveteket és a kisplasztikákat. Szépek a rackaszőnyegek is. — Hiánycikk? — A faüszőnyeg és a falikerámia. Mihelyt megérkezik néhány darab, már rendszerint van is rá vevő. Mi ugyanis előzetes rendelést is felveszünk. Valóban mindent megtesznek a vásárlókért. A Képcsarnok kedvezményt is ad: az OTP hiteltől függetlenül, jótálló nélkül is lehet részletre vásárolni. Ezzel a lehetőséggel nagyon sokan élnek. Az árusításon és az ízlésnevelésen. kívül a bolt elsőrendű célja, hogy időnként kiállításokat is rendezzen. Az ősz folyamán kétszer szerveznek kiállítást: szeptember 3-án Pataki János, később pedig Döb- röczöni Kálmán műveiből. A képek a helyszíneli meg is vásárolhatók. A hatalmas, | kiáiutású ^-.kirakat mögött szerényen hú- ;i:zódik meg a Képcsarnok Vál- Jlalat miskolci boltja, amely * magán viseli rendeltetése, % árucikkei jellegét. Diszkréten •!•■ kúsznak fel a lépcsők az emellett terembe, harmonikusan ^simulnak össze az árucikkek és ;l;az elárusító pult. Látszik, hogy £ olyan boltban vagyunk, tjmely művészi gonddal készült. 0) Mennyi szépség egy ilyen kis helyen! — kiált fel önkéntelenül is a belépő vásárló, aki valóban úgy érzi magát itt, mintha kincsesházba pottyant volna. Ebbe a „kincsesházba” nagyon sokan benyitnak. Megbámulják a karcsún felnyúló, vagy éppen a pultra lekuporodó vázákat, a diszkréten szétnyíló hamutálcákat, a kisplasztikák figuráit, a lámpaernyőket, a kisbútorokat, és a falakon csendben megbúvó festményeket S addig-addig nézegetik, hogy végül is valamelyikét megvásárolják. Nehéz innen üres kézzel távozni. Az áruk szinte maguktól kínálkoznak. Majdhogy nem súgják: vigyen magával. Röpke tíz perc alatt közel 10—15 ember jött be az üzletbe. Fiatalok és a középkorosztályból. Gazdát találtak náluk a kerámiák, és egyéb iparművészeti cikkek. Földi Gyuláné, a bolt vezetője elgondolkozva nézi az árukat. — Szinte fáj az ember szívének, amikor megválunk egy- egy alkotástól. De vigasztalódunk azzal, hogy jó helyre kerülnek, „hivatásukat” töltik be. Mert mi is egy iparművészeti cikk „célja?” Szebbé, ízlésesebbé, kulturáltabbá tenni közvetlen környezetünket, a lakásunkat. A modem lakások elengedhetetlen kellékei. Ezt ma már sokan tudják. _ ... így van. S Ez valóban ^ az £,-ak kicsit magasabbak, azért tegyük kezünket a szívünkre: vajon nem vásárolnak-e ennél sokkal drágábban ízlésesnek nem mondható porcelántündéreket, hableányokat? Mennyivel kedvesebb még az ajándék is, ha innen van, a Képcsarnok boltjából! — Ami az újdonságokat illeti, nagyon szépek és kedvesek a díszgyertyatartók, a színes, változatos formájú gyertyákkal, és az új, porcelánból olyan gondolatok tutkosta« fejében, melyeket nem engedhetett szabadjára. Egy alattomos kém ül mellette — ez már nyilvánvaló —, de egyelőre még nem rukkolt ki szándékával. Ha kikottyantja Vincze, hogy mit tart róla, elröppen a madárka, a jó madárka, nem csípheti nyakon... A fiatalember erőltette az ivást, sűrűn koccintgatott, de Vincze éppen csak megnyalta, míg Szabó nagyokat húzott, igyekezett, hogy minél hamarább üres legyen előtte a korsó, hátha megint hoz vendéglátójuk. Vincze már egészen tudni vélte, hogy mire megy a játék, és nem akart berúgni. Kis, száraz emberke lévén, a sör is hamar a fejébe száll. A gyomrára kente a dolgot, hogy nem nagyon veszi be a sok sört. Szabó rángatta a szemöldökét, kacsintgatott Vinczére, hogy mi a frászt kéreti magát, hiszen tegnap meg azelőtt, meg amióta csak ismeri, sose panaszkodott a gyomrára, csak a pénzére, hogy még a sörből sem ihat eleget, az asszony krajcárokkal szúrja ki a szemét. A fiatalember szolgálat- készen felajánlotta, hogy ha nem szereti a sört, hoz mást, bármit, csak kérjen. Vinczé- nék beleszédült a feje a gondolatok szakadékaiba. Már nem kételkedett benne, hogy a fiatalember kém, és ügynökszerző úton jár itthon. Sajnálatfélét is érzett iránta, hiszen ismeri az apját, jóra- való parasztember. Szegényt mennyire megviselte, amikor a fia odaátról írt neki, hogy „ne haragudjon, édesapám, de nagyon vágyódtam a szabad- világ levegőjére. Most itt vagyok, jói érzem magam«,”. Ű, ismerte, de Szabó meg se várta, hogy legalább egy bólin- tással válaszoljon, a jólértesültek bőbeszédűségével kezdte sorolni, ki fia-borja, meg, hogy annyi a százasa, mint másnak a fillérje... Megjött az ital. A fiatalember egészségükre köszöntötte a pálinkát, először Vinczével koccintott. — Ugye, fiam — csapott a fiatalember vállára Szabó — mindenütt jó, de legjobb otthon. — Másutt is emberek élnek — tudta le a választ a férfi, és söre után nyúlt. — Tessenek fogyasztani — mondta, és megint Vinczénél kezdte a koccintást, pedig Szabó közelebb volt hozzá. E z akarhat valamit tőlem, gondolta Vincze és kíváncsiság kezdett elhatalmasodni rajta. Elhatározta, figyelni fogja. Újságokból tudja, hogy az idegenbe szakadt magyarok egy része, a külföldi állampolgárság leple alatt, olykor nem éppen tisztességes szándékot takargat. No, csak rajta, de bennem emberedre akadsz, erős- ködött magában, megiszom, amit fizetsz, az tán nem bűn, aztán ha arra térsz, ami már bűn, kiadom az utad, még a rendőrt is rádviszem ... Gyanúja az alaposság látszatát kezdte ölteni, amikor a fiatalember a második korsó sört is meghozta, még csak nem is kérdezte, akamak-e még, elsőm fordáit és egyszer csak letette a korsókat. Ügy, szóval le akar itatni, hogy könnyebben lépre, csaljon, így kezdik ezek. A fiatalember megint vele koccintott elsőnek. Vincze nem tudott beszélni, mert csak ■ff Tárták, hogy elfogyja- ®/ nak a pult körül, i W bár Szabó úgy vélte, nem érdemes vár- | ni, újabbak jönnek, »ők meg hoppon találnak maradni. A kocsmáros beosztja »magának a sört, és sose lehet [tudni, mikor hagyja abba a i mérést. Vincze csak nevetett [Szabó okoskodásán. Most bon- itott egy hordóval, amit meg »megkezdenek, meg kell inni, [nehogy megromoljon. Vincze »tudta honnan fúj a szél, mért [olyan követelőző Szabó. Teg- inap ő fizetett neki, és a vén [zsugori most elvárja, hogy i visszaadja. [ Jólöltözött fiatalember állt ímeg az asztaluknál, három 'korsót ölelt ujjai közé. , —Megengedik? — kérdezte 'illedelmesen. [ — Ülj le, fiam — hansányikodott Szabó, és széket rán- [tott a fiatalember alá. ■ A férfi letette a söröket, és [megkérdezte őket, lehet-e a i vendéglátójuk egy pofa sör [erejéig. Vincze önkéntelenül körülnézett. Másütt is leülhetett volna, gondolta, van még [hely, és azt se nagyon értette, »miért éppen őket szemelte ki [ivócimborának. Sebaj no, majd »megmondja, mit akar. [ A fiatalember a sörre mutatott, és kíváncsiskodott, nem [kívánnak-e eléje valami rövidet is,- úgy a sör is jobban 'érzi magát „odabent”, mert inincs egyedül. Szabó nagyon »elégedetten nyilatkozta, hogy [ő nem akar semmi jónak az »elrontója Ifenni, mire a fiatal- [ember azt is tudni akarta, ki »mit parancsol. Szabó barac- [kot, Vincze szilvát kért. > — Ismered? — kérdezte [Szabó, amikor a fiatalember i elment a pálinkáért Vincze
