Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-07 / 185. szám

Szombat. 1985. augusztus 7. P.S7.AKM AGVAKORSZAG S Szavakkal nem lehet elintézni Körülülik a tsz irodaház tá­gas előszobájában a hosszú asztalt, és kártyáznak. Nem pénzre persze, csak úgy, pi­szére. Hiszen nem kártyások ők, hanem traktorosok, kom­bájnvezetők. Ez látszik olaj­foltos kezeslábasukról is. No, meg arról, hogy hiába csattan­nak, s festik vörösre az orrot, a kártyalapok, csak nem sike­redik a jó kedv. Hiszen alig múlt dél, s ők kártyáznák. Kint kellene lenniük a határ­ban, a kombájnok, a traktorok „nyergében.” Azonban hol cse- pereg, hol esik. A talaj nem bírja a gépet. S ez rossz do­log. Olyan, hogy még a leg­jobb mondás, még ölven le­verendő pisze se derít jókedv­re. Gondolatban ott vannak a. gépeken, s „fogyasztják” a kövér kalászú búzatáblákat. Az elnök, a főkönyvelő, a főagronómus is lehangoltan ül az irodában. Pedig ez ritkaság a karádi ' Űj Életnél, ahol évek óta rendjén mennek a dolgok. — Majd csak jóra fordul az idő. A termés meg szép ... — Igaz, igaz — mondja , az elnök, Batta Dezső. — Két hét kellene. Csak két hét. Száz­ötven aratópár most is vágja kézzel, s a hét végére így is meghaladjuk a terület felét. De nemcsak az aratás van, ha­nem az építkezés is. Azon morfondírozunk most is. Attól lóg a fejünk. Nincs rosszabb érzés a tehetetlenségnél. Az aratással mindenhogy megbir­kózunk. Szárítjuk is a ter­ményt;, van hozzá erő. Eddig húsz mázsa körül van az át­lag. De az bosszantja rette­netesen az embert, ha egy-egy dolog, ami olyan jól elő volt készítve. nem megy, nem megy. S múlik a nyár, múl­nak a hónapok. Egy csomó tehén., meg növendékmarha kint van a szabadban. Az épü­letek meg ... Eh! Nem minden a hír, meg a szavak. JÓ hír — és ami mögötte van Öjsogot vesz elő. Előző napi. Az első oldalon rövid, írás, erős címmel; „Állatte­nyésztési központok a Bod­rogközben.” Olvasom. Éppen Tiszakará- dot emeli ki. A kishomoki ^ ta­nya már kész... Ezenkívül 18 milliós új állattenyésztő te­Tiszakctrádi „apróságok" lep építését kezdték meg ..; A 180 férőhelyes tchénistálló építését még az őszön befeje­zik ... TJj út épül, négy és fél kilométeres bitumenét. . . — No. Ezt írja az újság. Jó hír, aki olvassa bólint egyet, lám, fejlődik mezőgazdasá­gunk. S amit az írás mond, igaz. Valóban épül. De ho­gyan? De miért úgy, ahogy?! Miért nem stimmelnek a sza­vakhoz, az elképzelésekhez, a tervekhez a tettek is? Sorolja, mi van. Valóban bosszantó, valóban lehangoló. Ott van a tehénistálló, meg a 126 férőhelyes borjúnevelő. Épül, épülget. de még nincsen kész. Maga az épület áll. Mász- szív, szilárd. De a munka von­tatott. S a borjúnevelő, bel­ső elosztás szempontjából, kis­sé elfucserált. Ésszerűtlen. A gyarolat nem ismeretére vall a tervezés. Áll két, egyenként száz férőhelyes növendék­istálló is. Műszakilag már át­adták. De hogyan? Azok a bizonyos „apróságok" — Ez kész nevetség — veszi át a szót Tóth Kálmán, a ter­melőszövetkezet főkönyvelő­je. — Az istállókhoz 25 köb­méteres emésztőaknát ír elő a terv. A költségvetésben vi­szont csak két öt köbméterest terveztek, ami kicsi, ezzel nem lehet üzemeltetni. Az építő vál­lalat egyébként meg sem épít­heti, mert a tervtől eltérni ti­los. A bank viszont csak any- nyi pénzt engedélyez, ameny- nyi a költségvetésben szere­pel. A megyétől kaptunk szó­beli engedélyt, s a vállalat el­kezdte a huszonöt köbméteres aknák építését. Azonban har­madánál abbahagyta, mert a bank nem fizet. Egyébként 50 000 forintról van szó, több milliós beruházás mellett... Nos, ilyenkor mit tegyen az ember? — No és az út, meg a víz? — szól közbe a főagronómus, Ignácz elv társ, aki a Földmű­velésügyi Minisztériumból jött le a karádi isz-hez néhány hó­nappal ezelőtt. — Ez is cso­dálatos dolog. Mi, a tsz befe­jeztük a földmunkát. Meg­mozgattunk tízezer köbméter földet. Az útépítő vállalat Rókagomba ablakos hordóban Ha van peronoszpóra, akícor ért, kereken egy vagon tér- az erdőben is terem a gomba mást gyűjtöttek össze a fürge — mondják Hegyalján az em- kezű lányok, asszonyok. Igen berek, mert tudvalévő, hogy a szép termés mutatkozik som- peronoszpóra is egy gomba- bál, szederből, csipkéből. Né- fajta. És ez idén, sajnos, a hány hét múlva ezekre is sor szőlőtermelők szomorúságára kerül, nwjd ősszel a vadkörte, az esős, hűvös időjárást kö- a vadalma, egész későn pedig vető felmelegedés meghozta a a költény szüretje következik, peronoszpórát, így hát bőven tenyészik a gomba is. szóban már többször ígérte, jönnek, megkötik a szerző­dést. Máig is jönnek. Pedig út nélkül, különösen ősszel, télen nemigen jutunk el a jár­művekkel az új telepre. Már­pedig oda takarmány kell. És víz. Bizony, a vízzel is hadilábon állnak. Kutat fúrtak. Az épü­letek belső vízvezetékrend­szere kész. Azonban a külső vezeték építéséről még szó sincs. A kishomoki tanyán nemrég állították fel a 25 köbméteres hidroglobust. Kér­te a tsz, állítsák fel a másikat is az új telepen. Egyszerre elintézhették volna központi szerelők. Csakhogy nem küld­tek másik hidroglobust. Azért is, ami a kishomoki majorban végre már működik, nem ke­vesebb, mint két esztendeig szaladgáltak fűhöz-fához a tsz vezetői. Ebből következ­tetve: a másikat csak valami­kor 1967-ben használhatják majd. Csakhogy addig több száz állatnak nem lesz ivó­vize. Illetve, ha víz nincs, szó sem lehet az épületek be­népesítéséről. S mi lesz a már beszerzett állománnyal?! (613 darab szarvasmarha számára jelenleg csak 448 férőhely van. Több tehenet a szabadban fej­nek, gondoznak. Elképzelhető, milyen kellemes dolog ez eső­ben, sárban. A gondozók már nem szívesen vállalják tovább a munkát!) Néhány megjegyzés Az már csak olyan „mellé­kes dolog”, hogy két hidegle­vegős szénaszárítót nem tud­nak beépíteni, mert a VIII/5—3-as számmal jelzett típus helyett tévedésből VIII/5—2-es faanyagot szállí­tott az erdőgazdaság. Így a munka áll. S bizony, ilyen „apróságok” miatt a 18 mil­liós beruházási nagyságrend­hez viszonyítva apró dolgok ezek valóban, úgy néz ki, mintha végeredményben sem­mit se tettek volna. Bár a tsz vezetői tettek. Mentek és mennek nap, mint nap. Írásban jelzik, milyen akadályok vannak. Szóban kapnak is ígéretet. De ilyen dolgokat nem lehet szavakkal elintézni ... Ahogy most sorba szedtem a karádi „apróságokat”, eszem­bejut, hányszor beszélgettünk együtt a járási, a megyei szak­emberekkel arról, hogy sem­mit nem szabad elkapkodni. Semmihez nem szabad hozzá­kezdeni a megfelelő feltételek, szervezettség nélkül ... Bi­zony, ezt kellene már végre a gyakorlatban is megvalósí­tani . Mert szavakkal nem sokra megy az ember. Sőt, néha írással sem. De a hibá­kat megmutató írások ta­lán mégis segítenek valamit! Barcsa ''-"dór Már é&zr& s&m rússzük,,. F ügediék televíziót vásároltak. Szép Favorit készüléket. És Fügediné pa­naszkodik: — Tegnap vendégek vol­tak nálunk. Régi ismerősök, akik néhány éve meg azt is észrevették, ha új gombokat varrtam a ruhámra. Most meg nem is csodálkoztak még a tévén sem. Nekem . kellett figyelmeztetnem őket. hogy ez új da­rab. Mire azt mondták: valahogy úgy tűnt, hogy már nekünk is régóta van televíziónk. Szóval Fügediné kesereg. Mégpedig azon, hogy vannak dolgok, amiket észre sem ve­szünk. Nagy és szép dolgok, meg kisebbek is. amiket, valamikor, nem is olyan régen megcsodáltunk, körülörvendeztünk, ma pe­dig természetes jelenségeknek tekintünk. A kislányom három éves. ,Esténként szíve­sen részletezi a bölcsödében történteket. — Délelőtt bábszínház volt, meg vetítés. A szegény favágót láttuk. Miért volt szegény a favágó?... A gyerek beszél, beszél. Mi időnként bó­logatunk, türelemre intjük, jóformán nem is figyelünk arra. amit mond. Hiszen mi külö­nös van abban, hogy a. három éves gyerekek bábszínházát és filmvetítést néznek a bölcsö­dében, ás nem értik, hogy mi a szegénység? A mezőkövesdi ktsz-ben egy idős asztalos­sal társalogtam. Hevesen magyarázta, hogy miért örül a porelszívó-berendezésnek. Nem írtam meg, mert ez már olyan megszokott dolog. A Lenin Kohászati Müvek nagyol­vasztó gyáregységében például nemrég ha­sonlókról hallottam. Nem szenzációként mondták el az emberek, csak éppen megem­lítették, hogy az ércbunkerokat porelszívó berendezésekkel látják cl. .4 munka- és egészségvédelmi intézkedései: között szerepel ez éppen úgy, mint a fürdők korszerűsítése, az öltözők felújítása, vagy télre az infrasu- gárzók beállítása. s SZMT egyik elnökségi ülésén ke­rült szóba, hogy a szocialista, brigá­dok tagjai mennyire barátként törőd­nek egymással. Statisztikailag kimu­tatták, hány gyenge dolgozót segítettek a ki­válóak sorába, mennyi beteget látogattak meg egy esztendőben, egy brigád átlagban hányszor megy közösen kirándulni, vagii mo­ziba és színházba, hány órát dolgozik társa­dalmi munkában­— Ez már magának sem ..téma" — súgta ekkor szomszédom. Jegyzetfüzetembe fölir­tani címként: Ami már nem ..téma". Aztán a későbbiekben a következő feljegyzések ke­rültek erre a lapra: Az ózdi Kohászati üzemek diszpécser- szolgálatán 24 órás műszakban dolgoznak az A emberek. Most. kaptak egy hűtőszekrényt, hogy a magukkal hozott élelem ne romoljon meg a nyári hőségben, A Mezőcsáti Vegyesipari Ktsz megvásárol­ta egy utca házsorát — műhelyeknek. A ktsz- nek 1959-ben még fél millió forint adóssága volt. A Borsodi Vegyikombivát nagyjavításánál az atmoszférikus földgázbontón dolgozók 216 óra társadalmi munkát ajánlottak fel. Ezt mintegy 100 órával túlteljesítették. Néhány éve Mezőkövesden „divat volt* az italozás. A műszaki ktsz-ben különösen két fiatal műszaki vezető, Tóth Márton és Szent- györgyi József érdeme, hogy okos szóval le­szoktatták az embereket erről a káros szen­vedélyről. És sorakozik még elég sok feljegyzés olyan esetekről, amik már valóban nem jelentenek szenzációt az újságíró, és főleg az újságol­vasó számára, mert valahogy úgy megszok­tuk valamennyit, mint az eaumás nyomá­ban épülő új házakat, a jólöltözött embere­ket az utcán, a növekvő személygépkoesi- foranlmat. a külföldi élménybeszámolókat. Vagy amint a gyerek megszokta azt. hogy a kenyeret már nem- „csupaszon" kapja. No és itt vannak a szerkesztőségbe érke­zett levelek is. Az egyik írója a szakszerve­zeti üdülőről áradozik, a másiké egy üzem segítségét, ajánlja fel az árvízkárosultaknak, sok levélben köszönetiiket tolmácsolják az emberek epu-ean „névtelen” ápolónőnek, or­vosnak. tanárnak, mozgalmi, aktívának, hi­vat aln oknak, becsületes megtalálónak.-óval. Fiioedinének igaza van: sok-sok olyan kisebb-vagyobb változás zaj­lik körülöttünk, amiket már észre sem veszünk, mint az ő ismerősei a szép Favorit televíziót. Hát persze. Fiigedi- nének sem. kell azért keseregnie ezen. Vál­tozik: az élet, megszokjuk a „szenzációkat’’. Mondogatfűk hony nöi'ekedvek az igényeink Igen, az örömökben is igényesek vagyunk; többnnire csak nagy horderejű dolgoknak örvendezünk már. De nem. inv vagyunk a hibákkal? Azokat bezzeg észrevesszük, legyenek bármily ki­csinyek. Persze ez így. önmagában helyes is lenne. 7;„ mindin azzal a célzattal figyel­nénk fel. rájuk, bgg-n miként is tudnánk v.vomhnv kiiavftnni Csnkhonv ezt ritkán 1 nssziilr. Fznrcfiük „ °-1 ícséré" hibákat, is felnagyfrani, szembetűnőkké tenni, S honti ózd.- miként rirnnnlnnat- immár mens zgkntt mindennapi eireámánnainkhez — azt már szinte észre sem vesszük .. 1 Ruttkay Anna s Elkészül-e 2000 cserépkályha? De egyelőre csak az arany­sárga rókagomba terem, na­gyobb tömegben, mert egyedül ez bírja a, hűvös éjszakákat. A vargánya, ás a. tinóm még a „jobb napokat” várja, leg­alább 18—20 fokos melegre Van szükség éjjel is, hogy a zempléni erdők hatalmas gombatelepei „kivirágozza- nak”’ Rókagombából eddig több mint 200 mázsányit. vettek át o. gyűjtőktől a felvásárlók. Az erdöbényei, a regéd, a mo­gyoróskai, a, telkibányai és a gönci átvevőire ly eken nyom­ban fel is dolgozzák a. róka- gombái, Tisztítás, többszöri, alapos átmosás után 2—3 per­ces forralást, kap majd meg­kezdődik tartósítása. Erre a célra ugyanolyan hordókat használnak, mint amilyenekbe a bort töltik, csak a ..gombás- hordó” felső részén nveanbla- kos nyílást vágnak a hordóra. Ezen keresztül rakják aztán rétegesen a hordókba a for­rázott, bőségesen besózott gombát. Egy teljes hónapig kell sólében állnia, azután már akár évekig is eltartható a fívom rokonomba. A ze.mv léni erdők ízletes termékét főképp Svájc veszi át. tőlünk értékes valutáért. A málna szüretje már véget ­Azt, mondja, hogy ideges természe- tek. — Másnap már dolgozhatott, meg­—i----- —- -------- nyugtatöbb, igaz? M agáról keveset mond. A gépekről az az ő élete története, értelme. Sza­bad idő? — Nézze, ez szezon munka. Ha jön az atatás, a gépeknek,menniük kell! Ha jön a szántás? Úgyszintén . . . Otthon is a maga motorját „bűvö­lik” — együtt három éves fiával. Ha kész, elindulnak motorozni — s legtöbb­*«»»»***■**«*»****«»5»« ij .t zeni bér­tű ember; pedig árad belőle a nyuga­lom. Már másfél órája figyeltem; ke­resi a hibát, kutat, újrapróbál, arca merő olaj, ruhája is — csalt a szeme fénylik. — Valahol dugulás van — jelenti ki már vagy tizedszer. A ltombájnos káromkodik, a tanuló fiúk látott szájjal figyelnek Jóska bá­csira, s ha szól. szinte pattannak. Sok ezer alkatrész, csavar, kábel — hol lehet a hiba, hogy a gép akkor is emeli az „asztalt”, amikor arra semmi szükség? — Túlságosan szorgalmas — mondja a gép vezetője. Csontos József szerelő pedig; — A gép olyan, mint az ember, talán any- nyiban különbözik a kettő, hogv az ember, ha megbetegszik, meg is tudja mondani, hol, s mije fáj ... A gép nem. Ezek szerint Csontos József a gépek orvosa, s mint ilyennek nagy emberi fegyelemre és még nagyobb tudásra van szüksége. A fűben egv ltönvv he­ver. Szakkönyv. Már azt is elővették nézegették, háiha hamarabb rájönnek '> hiba okára. — A traktorosokat és a kombájn ve­zetőket leliesítménvben fizetik. A szó- ütő hetekig is keresheti a hibát... És k alatt is megtalálhatja Ez az em- 1 a becsületen múlik —, s ''"sóntos József elmesél több történetet ■s: munka után is maradtak mert nem volt idő rá. hogv meP+n’áliák a hibát megiavítsák a gépet. Estére elkészül­szőr a földeken, a munkatársak mel­lett találják magukat. Az asszony néha zsörtölődik. „Te soha sem vagy itthon ... Meg ha itthon is vagy .. .” — Tudja, igaza van az asszonynak. De mit csináljak? S lehet, hogy engesztel ésül — vasár­naponként a feleségét ülteti a Danu- viára. Szolnok. Debrecen. Tiszaszeóer- kénv , . Egv vasárnap — egv város. r'rszágiárás. Fep.sZgp falusi asszonv aki még keveset iárí a világban ió is, szép is. ha viszi, hogy többet lásson. — Télen sincs pihenés. Mezőgazdasá­gi gépiparit végzek, tanulni kell, ha azt akarom, hogy jártas legyek a szakmá­ban. Egyre több a gép. a gépek meg egyre bonyolultabbak, finomabbak. Most huszonnyolc éves Csontos Jó­zsef. a Szerencsi Gépállomás egyik sze­relője és KISZ-titkár. Nemrég lett tag­jelölt, nemsokára a párt tagja lesz. Hogy milyennek kell lennie egy kom­munistának? — Becsületesnek. Mert az emberi be­csület a legfontosabb. És hogy nagyobb felelősséget erezzen munkájában is — mondja, nem szeret fogalmazni, csendes, nyugodt természetű ember. Bár masáról azt vallja, hogy ideges. Úgy vélem, ez az idecfpssőg -jó értelem­ben vett nyugtalanság nála. Keresi a hibát. — Itt kell lenni — mondja. — Itt valahol ... — s újra és újra végigtapo­gatja. kutatja a lehetőségeket. A gép nem állhat, a kombáinos. meg mind­annyian. csak igv eszünk kenyeret leaz, most és ott csak arról az esy gép­ről van szó. De mindenhol emberek tö­rődnek a gépekkel, a learat.ásra váré gabona táblákkal, a tervezésre szánt öt­letekkel (Csontos Józsefnek több újítá­sa is van), egyszóval mindennel, ami hozzátartozik az ember életéhez, bol­^no'111 *5 C nli — Millió anró óolof? Josth M ólptnr»- két. nevelnünk kell mindenre Ez a ke telességünk... ». Ij. A tokaji szükséges anyagokat jelenleg három helyről kapják. Az egri öntődéből érkeznek az öntött vaslapok, Szarvasról a nikkelezett anyagok, a Mis­kolci Vasműszaki Nagykeres­kedelmi Vállalattól a rostok. Az összehangolás pedig elég nehéz. Hol az egyik anyagból kapnak kevesebbet, hol a má­sikból. Nem lehetne áiAET­sodi ktsz-szel kooperál ni úgy, hogy az készítse és szállítsa le a kályhákhoz szükséges vasanyagokat? — De igen. Sőt, ez már folyamatban is van. — Mint a bodrogkeresztúri ktsz veze­tője elmondotta a Tokaji Ve­gyesipari Ktsz-nél most épül egy nikkelező műhely. Ezen­kívül oz a ktsz vállalta, hogy a kályhákhoz szükséges többi szereléket is beszerzi és szál­lítja Bodrogkeresztúrba. — Ez nagyon jó lesz majd. hiszen akkor nekünk csupán a kályhák kerámia-részének gyártására! és az összeszere­léssel kell törődnünk. ktsz-ben azon­ban csak ev végére készül el a nikkelező műhely. Gyakorlatilag tehát csak jövőre tudnak a tokajiak segíteni a bodrogkeresztúria- kon. A kerámia ktsz-nek pe­dig már az idén el kell készí­tenie 2 ezer cserépkályhát. Hogy ezt a tervet hogyan tel­jesítik majd? A jelenlegi gon­dokat látva, erről nem sok biztatót mondhatunk. A tervet meghatározóknak körültekin­tőbben kellett volna megvizs­gálniuk: ilyen körülmények között el tud-e készíteni 2000 cserépkályhát a ktsz. amelyből egyéhkéni. az idén 4 millió fo­rint értékű díszműáru is ki­kerül. mégpedig ennek egy­negyede külföldre, határozásánál 2 ezer cserép­kályha elkészítését írták elő a bodrogkeresztúriaknak. — Mi szívesen megcsinál­nánk ennyi kályhát, de né­hány gond hátráltatja mun­kánkat —- hallottuk a ktsz- ben. A gondok közül az első: az emelt tervhez szükséges lét­számot csak márciusban kap­ták meg. ezért az első negyed­évben lemaradásuk volt. Még ennél is nagyobb nehézség azonban, hogy a kályhákhoz TV'ftír'r'Ur 600 darab hor- 1 UVUiV dozható cserép­kályha készüli: a Bodrogkeresz­túri Kerámia Ktsz-ben. A ke­reslethez viszonyítva nem nagy mennyiség, de mert va­lamennyi kályha kifogástalan volt, a ktsz egyre több levelet kapott a kiskereskedelmi vál­lalatoktól. Nemcsak megyénk­ből, hanem Hevesből, Sza­bolcsból és az ország külön­féle részeiből érkeztek meg­rendelések. Ezért a ktsz fölöt­te« szervei az idei terv meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents