Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-06 / 184. szám
Péntek, 59(55. augusztus 6. fisz AKMAOT A KOKSZ AO Emberi munka helyett P'ßßSiC Három kohónál már befejezték i"'w L ^ az ózdi elegytér gépesítését „Rejtély" a ///-as kohónál — Készülnek az utolsó rohamra 11 A nyúlánk és a valamivel alacsonyabb munkás újból és újból nekifeszül a tehernek. Csikorognak, csattognak, csörömpölnek az ércszállító kocsik. A két munkás verejtékben fürdik, testükre tapad a magasból állandóan pergő korom és meleg ércpor. — Milyen nehéz egy-egy kocsi? — Tfz-tizenkét mázsa. Csak ennyit mondanak. Nem beszélnek róla, hogy a kohó etetése mennyire kiszedi belőlük az erőt, hogy néha a lábuk reszket a fáradtságtól. Nem beszélnek arról se, hogy a kegyetlen munkát mennyire megnehezíti nyáron a forróság, télen pedig a hó, a fagy. De erre a nehéz munkára már csak néhány hétig van szükség. — A IV-es kohóval — világosít fel az Ózdi Kohászati Üzemeket képviselő Leniczki Gyula építésvezető — szeptember másodikén állunk le. Átépítjük, korszerűsítjük a kohót, s ezzel egy időben az utolsó szakaszon is befejezzük az elegytér gépesítését. T Az ózdi elegytér gépesítését a gyár rekonstrukciója során még 1982-ben megkezdték. A kezdet nem volt valami szerencsés. A kivitelezők munkájából akkor még hiányzott a szükséges összhang, s egyik hiba a másikat követte. Hol az I-es kohó építése akadozott, hol az elegytér gépesítésével volt ba,j. Az egyik kivitelező a másikat, a beruházó valamennyit hibáztatta. A kezdeti ä,gyermekbetegségek” lassan- lassan megszűntek. A H-es kohó elegyteré- nek gépesítése már jobban ment, a III-as kohónál pedig országos rekoi'dot értek el. Az elegyteret csakis úgy gépesíthették^ ha v,visszafogták” a, kohót. A kohó nem termelhetett, a fűtést csökkentették, de nem állították le. — A TIT-as kohónál — tájékoztat Leniczki Gyula —• a munkát eredetileg 71 nap alatt kellett volna befejezni. Ez a terv „felborult”, mert 40 nappal hamarább, 31 nai: után a kohó ismét megkezdhette termelését. Az eredmény sok milliói megtakarítás, sok ezer tonns nyersvastermelés. T A kíváncsiskodó szenzációs magyarázatot vár. Pedig nine; itt semmi „titok”, semmi „rejtély”. Egyszerű és egyber nagyszerű hétköznapi tettekről van szó. — A vállalatok egy komplej brigádot alakítottak. Ez aprólékosan kidolgozta a tervet összehangolta a különféle vállalatok tevékenységét. A kohó még működött, de már munkához láttak. As egyik vállalat embere még el se húzta lábát, már ott voll a másiké. Egyszerre töbt emelet magasságban munkálkodtak az építők. A mélyben a BMV, felette a VKV, azlár a VÍV, a VILATI hegesztői szerelői. Almási József, a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat üzemvezetője az emberekért lelkesedik. — Jó törzsgárdánk van. Olyan szakemberek, mint a Csóka, a Lökös,' a Gyulai vas- szerkezeti, a Deák hegesztő brigád. Néha sokat kellett kiadniuk, nyáron n hőség, télen a hó, a fagy gyötörte az embereket. És mégis! Ügy dolgoztak, hogy csak elragadtatással lehet róluk beszélni. És csak róluk? Hogyan dolgoztak a többiek? — Nem tudunk különbséget tenni — mondják a beruházók. — Minden vállalat (Vas- kohászati Kemenceépítő Vállalat, Borsod megyei Mélyépítő Vállalat, VÍV, VILATI) úgy dolgozott, hogy csak elismerés illeti munkájukat. És ami külön érdem egyetlen baleset nélkül. Jó érzés hallani ezt a véleményt, amelyet a gyár párt- bizottságának' titkára is megér ősik. m A kohók rekonstruáló!, az új elegytér építői most új rohamra készülnek. Illetve, ez pontatlan megállapítás. A IV es kohó környéke máris úg; néz ki, mint a csatatél-. Itt ; mélyépítők ásnak árkot, odábl a szerelők nyomócsövet illesz tenek össze. Két nyitott vago non vasszerkezeti elemek ér keznek, a III-as és a IV-e kohó között a beállított ú vasvázon hegesztők dolgozna!! És szeptember másodikál nekikezdenek a IV-es kohi bontásának, korszerűsítésé nek, s az elegytér gépesítésé nek befejezéséhez. * A két ember még kínlódik Csattognak, zörögnek, csőröm pölnek a kocsik. De nem so káig. A kézi munkát itt i korszerű géprendszer veszi át amely automatikusan adagol ja a kohók „eledelét”. És az ember itt is felszaba dúl a kézi munka alól, a gé pék parancsnoka, irányító); lesz. Csnv>-- Barna Százezer ifjú szál KISZ-védnöksé szakmunkáskéf Elkészült a mezőgazdaság szak- és betanított munkásképzés fölött vállalt KISZ- védnökség országos programja. Az ifjúkommunisták, e KISZ VI. kongresszusa határozatainak szellemében szavatolják, hogy a III. ötéves terv időszakában mintegy 100 000 fiatal kapcsolódik be a különböző oktatási formákba, s tanulmányai végeztével falun kamatoztatja ludasát felkészültségét. Az 'ifjúsági szövetség megyei és járási bizottságai a következő hónapokban bekapcsolódnak területük szák- és betanított munkásképzési terveinek kidolgozásába. A falusi KlSZ-alapszerve- zetek taggyűléseken beszélik meg a környékbeli nagyüzemek szakember-utánpótlásával kapcsolatos feladatokat, és határozzák meg a védnökség helyi tennivalóit. A beszélgetések sorozatán ismertetik a szülőkkel a mezőgazdasági szakmunkás-tanulóképzés rendszerét, hivatását és azokat az előnyöket, amelyeket a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése jelent a fiataloknak. Országszerte arra ösztönzik a kiszistákat és szerc* mm ACßKßnaonffiAaoiaaaiA««! Egyetemista 1 életfelfogás | Varga Károly, a Magyar Tu-« dományos Akadémia szocioló-| giai kutató csoportjának tudó-« mányos munkatársa kiterjedt* vizsgálattal mérte fel: milyen« a mai egyetemi ifjúság élet-* ' felfogása, hogyan vélekednek! a közösségi életről, a különbö-ó ző magatartásokról, életutak-í lói. « A mintegy két éves mun-í ka a közelmúltban zárult le, s« több érdekes tapasztalatot* hozott. A vizsgált fiatalok túl-| nyomó többsége azt vallia.« hogy a leghelyesebb és feltét-í lenül .követendő magatartás a« fegyelmezett beilleszkedess mai társadalmunkba, teve-« kény együttműködés a közös-* seggel. A válaszok .másik fő« jellemzője az erős aktivitás, a* cselekvő készség, s ezzel ecy-« ido.iűieg a passzív, befelé for-« dúló magatartás elvetése. A^ megkérdezettek csaknem egy-« öntet.űen úgy vélekedtek, hogy* a kollektív vállalkozások, az« együttes erőfeszítések a va-« lóban gyümölcsözök, igaz vi-« szont. hogy a kollektív szem-« lelettel szemben álló egoistái cselekvés, főleg ha az előbb-« rejutás, a siker reménye. ám-T bíció indokolta, alig váltott ki« elítélést belőlük. ♦ « ! ciiSjsrí 8 fsiunok I <v g a mezőgazdaságid »zés fölött ! vezeten kívüli társaikat, hogy* az Ifjúság a szocializmusért« mozgalom művelődési köve-í telményét lehetőleg szakmai* ismeretei gyarapításával tel-« jesítsék. « LÁTOGATÓBAN , »H&BÍSSSSSSSEffittSBKKSlHISKB fVii üCSO/ljfOOH Á mucsonyi tanácsháza törtjében épülőfélben lévő ráz, a téglafalakon szorgal- nasan dolgoznak. Orvosi rendelő épül itt. — Még az idén ű készül, mondja Tokaji Fe- -enc tanácselnök, eddig csak így orvosi tanácsadó helyiségünk volt. 203 ezer • forintot ordítunk községfejlesztésre, ibből épül ez a rendelő, de esz autóbusz váróterem és corszarűsitjük a közvilágítást s. Tíz éve a község élén Tokaji Ferenc 1955. óta ta- íácselnök, jól ismeri községét. » Vaskos iratot tesz elém. a tanácsülések munka tervét. Mii tárgyaltak meg belőle és milyen gondok kerültek szóba ezeken az üléseken? Nézzük csalt, sorban. A községhez tartozó Albert- telep ifjúságáról tárgyaltak az idén, az általános iskolai nevelőmunkáról. a Petőfi Sándor Művelődési Otthonról és napirenden szerepelt a köz- biztonság is. — Alberttelepen meglehetősen differenciált ifjúságot találunk — mondja Tokaji Ferenc. — Egy részével nem könnyű boldogulni. A tanácsülés óta javult a helyzet, mert segítséget kértünk a szakszervezettől, és a KISZ is védnökséget vállalt a munkásszállások felett. Itt történik ugyanis a legtöbb „vagánykodás”. A rendőrséget is igénybe vettük. Két 5—5 tantermes iskolánk van, 11—11 pedagógus működik, ám ezeknek mintegy fele nem itt lakik. Ök, sajnos, nem vesznek részt a község életében, pedig éppen az ifjúság érdekében nem ártana, ha itt lennének. A klub és a dolgozók iskolája Az Edelényi járási Tanácson azt hallottuk, hogy itt jól működik a művelődési otthon. Tokaji Ferenc szerint is. A Petőfi Sándor Művelődési Otthon előadóterme és öt klubszobája sok mindenre lehetőséget nyújt. Az ifjúság két szobájában van a klubélet, 25—30 fiatal összejön mindig, a könyvtár egyetlen helyiségében azonban csak kölcsönözni lehet, termi olvasást nem tudnak biztosítani. A tv-szobúban szabás-varrás tanfolyamot tartottak a télen, húszon hatan vettek részt rajta. Klubéletet azonban, sajnos, csak a, fiata-. lók élnek, a felnőtteket nem tudták még „becsalogatni”. Most értelmiségi klubot szeretnénk létrehozni. A termi alvasás lehetőségének hiánya persze sokban gátolja ennek létrejöttét. És mit tárgyalt a vb? — Csak néhány témát emli- ünk, a legjelentősebbeket. A szolgáltató részleg tevékenysége kielégítő, különösen azóta, amióta a hozom-viszem szolgálatot bevezették. Az üzemi étkezde helyzete korántsem ilyen jó, a vendégek kifogásolják a választék hiányát. A zöldséget nem tárolják kellően, és mindez a vb ülése óta se javult sokat. Tokaji Ferenc kielégítőnek tartja, hogy a dolgozók iskoláját 56-an végezték el ebben az esztendőben, és egyre kevesebb olyan lakosa van a községnek, akinek a jövőben szüksége lesz rá. A másik „régi” elnök A szomszédos Izsófalva tanácselnöke, Hubai László nyolc éve áll a bányászközség élén. ám elnökhelyettesből lett elnök, így tulajdonképpen még régebben intézi a tanács- házán az ügyeket. Ha azzal kezdjük a beszámolót, amivel Mucsonyban abbahagytuk, akkor a dolgozók iskolájában végzettek számaránya itt rosszabb, mert csak 24-en vizsgáztak a hetedik-nyolcadik osztályból, és körülbelül a fele „morzsolódott le” a beiratkozóknak A művelődési otthon helyzete is gondot okoz, mert egy' épületben van a tanácsházával A tanács gondja, hogy elmaradt. a patakszabályozás, márpedig az Ormosnak iszapos a medre és minden esőzésnél kiönt. Egy utcája, az Akác még mindig földút, ezt nem tudják egyedül, csupán társadalmi munkában megcsinálni. Végül gond a víz is. mert a bánya közelsége ki- apásztótta a kutakat, így nincs minden utcában víz. Hogy interpellálnak-e a tanácsülésen? Természetesen, mégpedig a már említett kutak miatt, mert azokat sem javítják időben, amelyekben víz van. Hubai László szerint a vízhálózatnak túl sok a gazdája, így aztán nem tudják eldönteni, ki tartsa karban. Jobb lenne talán kevesebb gazda és több víz ... Máié Iván Gtyors s és ami utána következett tárcsák és tengelyek ott porosodtak, nem jött értük senki. Ha a hegy nem megy Mohamedhez,. Mohamed megy a hegyhez — tartja a közmondás. A kiszesek átszóltak a Gépállomások Megyei Igazgatóságára, hogy végtére, ha olyan sürgős volt az a néhány alkatrész, vigyék el. Ekkor történt az igazi meglepetés. Az igazgatóságon kijelentették: • nekik nincs szükségük se az ékszíjtárcsákra, se a tengelyekre. Nem veszik át! Fizesse ki az, aki megrendelte. (Igen ám, csakhogy azt az embert közben máshová helyezték.) A KISZ-bizottságon nem nyugodtak ilyen könnyen bele a meghiúsult társadalmi munkába. Telefonáltak Alsóvadászra, a gépállomásra. Ott a főmérnök azt mondta, hogy az ékszíjtárcsák miatt, állnak a kombájnok. S ehogy se jó az ilyen „ügyintézés”. Se a megrendelőnek, se a gyártó vállalatnak. Még kevésbé azoknak, akik sürgősséget biztosítottak az alkatrészek legyártása során. Az ilyen esetek rossz visszhangot szülnek azokban is. akik társadalmi munkában hűségesen tevékenykednek egy-egy gyors feladat megoldásán. Az ilyen „ügyintézés” lejáratja a soronkívüliség és a társadalmi munka, az önzetlen .segíteni akarás fogalmát. Erre pedig aligha van szükség! — pá — . KISZ Borsod megyei /g Bizottságának leg- /jL utóbbi ülésén Dudla József, a Lenin Kohászati Művek KlSZ-bizott- ságának titkára érdekes esetet mondott, él. Az történt, hogy aratás előtt felkereste a gyárat a Gépállomások Megyei Igazgatóságának egyik munkatársa és gyors segítséget kért. Az ügy a vállalat KISZ- bizottságára került. A fiatalok összedugták fejüket, miként segíthetnének soron kívül a mezőgazdaságnak. Természetesen a gyár vezetősége is támogatta az ifiknek e nagyszerű kezdeményezését. Soron kívül megszerezték a rajzokat, a mintákat, egyszóval mindazt, amire szükség volt, hogy a Gépállomások Megyei Igazgatósága megkaphassa az ékszíj tárcsákat és a tengelyeket. A fiatalok néhány üzemben programon kívül, társadalmi munkában hozzákezdtek az alkatrészek öntéséhez és forgácsolásához. Zöld utat kapott ez a megrendelés, és akinek kezébe került, úgy fogadta, ahogyan a KISZ vállalta védnökséget szokás. Hamarosan elkészültek a kombájnokhoz szükséges alkatrészek. Már vagy két napja ott álltak az üzemben, s nem jött érte a megrendelő. Mondanom se kell, hogy mindezt nem nézték jó szemmel azok, akik a 8 óra leteltével is bent maradtak, s társadalmi munkában dolgoztak késő estig. A nagyüzemi KISZ-bizottságnak is ,kellemetlen volt, hogy az agyonsürgetett kész ékszíj— Nem sok bajunk van egymással — mondja keserű humorral. — Nem zavarnak a munkánkban, felénk, se néznek. A Jósvavölgye Tsz-nek 85(1 hold erdője van. Volt idő, amikor jól pénzeltek belőle, de most nagyon kevés a haszna. Legalábbis kevés hasznot I102 az erdő a közös tagjainak. Bizonyára azért is lett. éppen az erdészet a patronáló, mert a szövetkezetiek arra számítottak, hogy szükség lehet az erdészek szakértelmére. — Szerettünk volna egy fenyő-telepet létesíteni tavaly. Kértük segítségüket. Sok ri- mánkodás után kaptunk ezer facsemetét. Pedig mi vagy tízezerre számítottunk. Jelentős bevétel lett. volna. — Milyen jövedelemre számíthatnak az idén? — kérdezem. — Annyi most sem lesz, mint amennyi altkor volt, amikor még hasznosíthattuk az erdőt, de valamivel többet várunk a betervezettnél — mondja reménykedve. Távozóban vidáman intenek felénk a kévekötő asszonyok, s meglesik, nem oldottam-e meg le karomról a kötést. Valamikor ezért pálinkával fizetett az uraság. Ma a megkötözött vendégek csak derűs kö- szönörnmel honorálják a kedvességet, do ebben benne van a város hálája a gazdag termésért, az ízes kenyérért. Aúaxnovícs Ilona Emberek a közösben Egy marék kalász fajta. Most jobban jártak, akik bezosztáját. vetettek. Mi is próbáltuk egy évben, de gazos lett. — Hát igen — szól bele az elnökhelyettes. — Mert akkor nem volt. vegyszeres gyomirtás. Ahhoz pedig az kell. — Majd jövőre megint megpróbáljuk. — Különben a nyári- munkákkal jól állunk — élénkül fel az elnök —, mindent bekapáltunk, kétszer is. Úgy terveztük, hogy augusztus 10- re befejezzük a cséplést, a tarlóhántással együtt. Közben Deák Miklós türelmetlenül nézeget a távolodó kaszások után. — Azt hiszem, itt már meglesznek nélkülem is — mondja —, mennem kell az emberekhez. Mit mondanak majd, ha itt elbeszélgetem az időt? Vállára kanyarítja a kaszát, ? igyekszik a többiek után. Némedi István, ahogy egy vérbeli tsz-elnökhöz illik, nem tud megmaradni egy munkafolyamatnál. Egyszerre látja az egész tsz örömét, gondját:, s így jön szóba patronáló szervük is, a Keletbükki Állami Erdőgazdaság színi erdészete. A kaszások egyike kiválik, s hozzánk jön. Ö a Jósvavölgye Tsz elnökhelyettese, Deák Miklós. Néhány mondattal bemutatja a gazdaságot. — Kétszáznegyven hold aratnivalónk van, ebből 140 holdat: kézzel kell levágni. Negyven aratópár dolgozik. Több is elkelne, de nincs. Megérkezik,az elnök is. Járja a határt, mindenen rajta a szeme. Szinte végszóra jön; — Az a negyvep aratópár se tud egyszerre kiállni, mert az aratógép után is menni kell. Szívesen fogadnánk a segítséget! Van ipari dolgozó a községben, de Ormosbánya nem engedte el őket fizetés nélküli szabadságra. Azt mondják, csak rendkívül nagy szükség esetén. Márpedig nálunk most rendkívül nagy szükség lenne rájuk. A kévekötő asszonyok közben tovább húzódnak, az aratók után. Ide hallik á markukban Zizzenő kalászcsóva zaja, ahogyan erős kézzel hurkot kötnek a kévékre. — Látja — mutat szét a táblán az elnök —, nagyon megdőlt az élek Ez bánkuti Az egymás mellett suhogó tíz kasza mélyen belevág a színi határ sárga búzatengerébe. A kaszálás ritmusa meg- m.egtorpan, s a karok izma is jobban megfeszül az elfeküdt szálak között. Hátrább, asszonyok kötik a kévét. Napégette arcukat előbbre húzott kendővel védik a sugaraktól. Gyors, ügyes kézzel nyalábolják át. a ledőlt, rendet, s közben nevetgélnek, evődnek. Ahogy közelítek a jókedvű társasághoz, egy pillanatra megcsendesednek az idegentől. Az egyik idős néni tréfásan a többiekre hunyorít, majd a kezében tartott kalász- osomóval elém siet. — No, most nem szabadul a yendég, megkötözzük — kiáltja. s a többiek kacagása közken szorosan karomra hurkolja az érett szemektől kólcadt tejű kalászokat. Látják, hogy nem értem, mit jelent ez, s még jobban nevetnek. — Ez szokás — szól oda egyikük. •— Méghozzá, régi szokás. — így kötöztük meg az ura- ságot — magyarázza a néni —, ?mikor kijött hozzánk aratáskor.
