Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

F&nick, 1965. augusztus 20. ÉSZAKMAGYAKORSZAG II Többit, jobbat, olcsóbban Négy százalékos előny — Tejesoki Afrikának — Kevés volt a polietilén tagak Az a kisfiú jutott eszembe, aki reggel, miután felnyitja szemét, azt kiabálja: „kéjek csokit!” Hát kérem, ha az or­vos nem tiltja, ha az étvágyát nem rontja, s a szülök kasszája bírja, adjanak neki. A Sze­rencsi Csokoládégyárban Réda Józseftől, a tervosztály vezető­jétől olyan megnyugtató adato­kat tudtam meg a csokira vo­natkozóan, hogy áruhiány­tól nem kell tartaniok a szü­lőknek. Az első félévi 4 száza­lékos tervtúlteljesítés kézzel­foghatóbban kifejezve azt je­lenti, hogy az elmúlt év ha­sonló időszakához viszonyítva 22.8 millió forinttal termeltek több édességei. Csokoládéféle­ségekből a legnagyobb a nö­vekedés. Egy év alatt 20 szá­zalékkal növekedett a. csoki­gyártás. ■ Egy érdekes, mindennél többet mondó adat: a 22,8 millió forintos többletet 100 százalékosan a termelékenység, növekedésével érték el. Gépesí­tettek, igen hasznos műszaki szervezési intézkedéseket hoz­tak, ugyanakkor kevesebb lett a munkáslétszám. Mi várható a második félév­ben? Még jobb eredmények. To­vábbra is még többet, jobbat akarnak gyártani, ráadásul mindezt olcsóbban is. £s a többtermelésre nemcsak azért van szükség, mert állandóan nő a hazai fogyasztás. Külföld­ről is egyre nagyobb az érdek­lődés a szerencsi gyártmányok iránt. Afrikában, pontosab­ban Ghánában is vásárolják már a. szerencsi tej csokit. Dá­niába két és félmillió forint értékű szállítmányt küldtek. Anglia, Nyugat-Németország, Olaszország és Hollandia ál­landó megrendelők. Az ola­szok például a karamellát kedvelték meg. A Szovjetunió is leginkább ezt kéri. Az elmúlt esztendőben 13,5 milliós volt az export. Az idén már az első félévben több mint 11 millió forint értékű édességet küld­tek külföldre. De azért nem kell félni, a többtermelés zöme a belföldi boltokba jut. Már most garantálják például, hogy szaloncukor az idén is lesz bőven. Sőt, a kifinomuló ízlésnek megfelelően lényege­sen több lesz a csokoládéba mártott, finom szaloncukor. A rossz időjárás itt nem okoz gondot. A csokoládé sze­reti a hűvös időt. Igaz, a cu­korkaféleség viszont nem ked­veli sem a meleget, sem a páradús levegőt. A gondot azonban az okozta, hogy a sa­vanyú és a különböző, más ízű cukorkákhoz nem volt elég a polietilén tasak. (Azt mond­ják, hogy sokan már a sót, sőt talán a szöget is műanyagba akarják csomagolni, csoda-e hát, ha nem jut elég a cu­korkának?) * — Hogy a közkedvelt. Melba csokiból lesz-e elegendő? — Egyelőre annyit, hogy már a Melbát is gép csoma­golja a lassú kézi munka he­lyett. 1966-ban pedig megkez­dődik a mintegy 150 milliós rekonstrukció, s ez lehetővé teszi a termelés még rohamo­sabb növelését, a további gé­pesítést. (p. s.) 14 OOO köfmtéfeF víz tartalékban Áz ózdi Kohászati Üzemek vízellátását a Sajó-parti víz­mű szolgáltatja. Ha valami­lyen üzemzavar révén a víz­ellátás elakad, akkor a gyár saját készletét használja, mely csak néhány óráig tart. Az energiaszolgáltató részleg, né­hány dolgozójának elképzelé­sei alapján javasolta, hogy a gazométer vízzárát is használ­ják fel derítésre. Ily módon a tartalék vízkészlet mintegy 14 ezer köbméterre emelkedne, így hosszabb kiesés esetén is biztosítaná a vízellátást. Három sportágban rajtol pénteken Universiade az Az év legnagyobb hazai sporteseménye az Universiade tíznapos küzdelem-sorozata tu­lajdonképpen pénteken már megkezdődik. Az ünnepélyes megnyitó ugyan csak az, esti órákban lesz, de három sport­ágban, kosár-, röp- és vízi­labdában a délelőtti és dél­utáni órákban már selejtező­ket rendeznek. Menti a mentőövet „A múltban csak ig’érjjjettekf «le semmit se íeííek”... Augusztus 19-et irt a naptár. A késő esti órákban érkez­tem Budapestre. A pályaud­varra befutó vonalból meg­pillantottam egy csodás, új sportlétesítmény körvonalait. Társaim pihenni tértek, én el­sétáltam az új stadion felé. Körbejártam a monumentá­lis építményt. Csak a nagy pillonokat, lépcsöfeljáratokat, a bejáratokat láthattam, de égett bennem' a vágy, hogy másnap ott ülhessek sok tíz­ezer sportrajongóval körlép­csőin, amikor felavatják, át­adják rendeltetésének. Ma 12 éve. Zsúfolt, ujjongó nézőtér, pompás sportműsor, avató ünnepség. Több ezer ga­lambot röpítettek a szélrózsa minden irányába. A galambok hirdették a békés építőmun­kát., hirdették: megnyílt, és átadták a magyar sport ra­gyogó létesítményét, a Nép­stadiont. 12 év telt el azóta. Mennyi sikert, mennyi csalódást láttak azok a sportrajongók, akik a lelátókon figyelték a külön­böző sportágak rendezvényeit. Ne felejtsük el az első dá­tumot. 1953. augusztus 20. Ün­neplőbe öltözött a Népstadion, az árbocokon száz nemzet Nemzetközi motoros salakverseny Miskolcon Augusztus 29-én, délelőtt 10 órától a népkerti sportpályán nemzetközi motoros salakpálya versenyt rendez a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség Borsod megyei elnökségének motoros klubja. Az előzetes jelentések szerint 4 lengyel, 4 NDK-beli, 2 jugoszláv, 2 bolgár és a leg­jobb magyar salakmotorosok állnak rajthoz. A salaksport barátai öröm­mel értesültek a viadalról, és nagy érdeklődéssel várják a versenyt. Sportműsor Augusztus 20, péntek: Atlétika. DVTK stadion, 14,30: Borsod — Hajdú — Sza­bolcs megyék közötti váloga­tott viadal; Kézilabda. MVSC pálya, 10,00: MVSC — Nyíregyháza NB II. női; 11,00: MVSC — Nyíregyháza NB II. férfi; Nép­kerti sportpálya, 9,00; Miskolci ÉMTE — Gyöngyösi Honvéd NB II, férfi; Pereces, 10,00: Miskolci Bányász — Debz’ece- ni Dózsa NB II. férfi; Sajó- szentpéter, 10,00: Borsodi Bá­nyász — Debreceni Dózsa NB II. női. Úszás. Mályi-tó, 9,00: Me­gyei tavi úszóbajnokság. Vitorlázás. Mályi-tó, 10,00: A Mályi-tó bajnokság utolsó napi küzdelmei. Vízilabda. Miskolc-Tapolca, 15,00: MVSC — Gyula barát­ságos mérkőzés. Sportbemutatók. Királyasz­tal, 0,00-től: cselgáncs, ököl­vívó, torna, repülő modelle­ző, kispályás kézilabda és kis­pályás labdarúgó-mérkőzések. Labdarúgás. Népkerti sport­pálya. 10.00: Miskolci Honvéd — Kisvárda, NB IU-as mérkő­zés. Augusztus 31, szombat: Kerékpár. Kilián-dél, 10.00: Háztömbkörüli verseny; MV­SC pálya, 15,00: Salakverseny. Labdarúgás. MVSC pálya. 15,15: MVSC — Ganz-MÁ- VAG NB 1. B; Ruda bánya, 15,30: Rudabanya — DEAC NB III; Kazincbarcika. 16.00: Kazincbarcikai ÍVITK — D. Dózsa NB III; Somsály, 16,00: Somsályi Bányász — Nagy- kálló NB HL zászlaját lobogtatta a szél. Akik eljöttek a nyitányra, ünneplőben, meghatottan hall­gatták a himnusz akkordjait. Aztán elhangzott: „Dolgozó népünk, pártunk és kormá­nyunk a magyar sportoló ifjú­ságnak adja át szocialista épí­tésünk egyik nagyszerű vívmá­nyát, a Népstadiont.” Zúgott a taps, az emberek tomboló lelkesedéssel fogadták a szava­kat, majd kifutott, a két labda­rúgó csapat a pályára. Győzött a Honvéd A Budapesti Honvédhoz a nyitány napjára az egyik leg­híresebb és legnépszerűbb szovjet labdarúgó csapat, a Moszkvai Szpartak látogatott el. Pompás mérkőzés, nagy­szerű iram cs csaknem 90 ezer ujjongó szurkoló tapsvihara közben Bozsik (2) és Kocsis góljával 3:2-re győzött a ma­gyar együttes. Nemcsak a mérkőzést figyel­tem, hanem a mellettem ülő idős házaspárral is beszélget­tem. A férfi egyik úttörője volt a magyar sportnak, s amikor hallotta az ünnepi szónoklatot, amikor látta a sportbemutatót, amikor a csa­patok kifutottak a pályára, szemeit törölhette. Láttam, meg akarja velem osztani örömét, emlékeit. Soha nem felejtem el szavait. — Nagyon boldog vagyok, hogy megértem ezt a napot. A múltban csak ígérgettek, stadiont, mindent, de semmit nem tettek. Ünnepeltünk, köszöntöttük a Népstadiont, a pompás ma­gyar győzelmet, a dolgozó nép hatalmas segítségét, mindent, ami létrehozta a világ egyik legszebb stadionját... Kovács — Kuc Ott ültem a lelátó égjük szektorában, amikor 7:1-re le­győztük az angolokat. Sok-sok mérkőzésnek voltam tanúja, de talán a Kovács—Kuc pár­harc számomra a legemléke­zetesebb. 5000 méteres síkfutásban mérte össze erejét a szovjet atlétika egyik nagy egyénisége, Vlagyimir Kuc és a magyar hosszútávfutás egyik kiváló­sága, Kovács József. Amikor rajtolt az ötezres mezőny, a közönség beszélge­tett, nem sokat törődött a viadallal. Különösen az első körök után ment el vala­mennyiünk kedve a párharc­tól, hiszen a szovjet fiú csak­nem 250 méteres előnyre tett szert. Kovács „bütyök” nem vette át a szédületes kezdést, hanem saját iramát diktálva rótta a köröket. Bevallom őszintén, fél szemmel azért figyeltük az eseményt, és érdemes volt. Talán három kör lehetett hátra, amikor a közönség fel- morajlott, A „kis” Kovács egyre jobban megközelítette Kucot. Ahogy fogytak a méte­rek, úgy fogyott a távolság a két kiváló futó között. 200, 120, 80, 50 méter volt már csak az előny. És közben zúgott az aréna. Nem lehetett mást hallani, mint a magyar futó biztatását. Kováéáács ... 1 Kováááács ... 1 Kováááács ... ! Leírhatatlan volt a lelkese­dés, amikor Kovács egyre job­ban megközelítette világhírű ellenfelét és a célegyenesbe már elsőnek fordult. Győzött; Kovács! S ezt a győzelmet 90 ezer szurkoló érezte magáénak, hosszú perceken át ünnepelte a két atlétát, akik felejthetet­len perceket szereztek a Nép­stadion salakján. Események Csodálatosan szép volt a 100. magyar—osztrák mérkő­zés, amikor Slosszer Imre, a legendáshírű magyar csatár indította el útjára a kerek bőrlabdát. Gólzáport láttam a Vasas— Rapid 9:2-es Középeurópai Kupa mérkőzésen. Rengeteg izgalmat hozott a 2:0-ás ma­gyar—olasz találkozó. Ott láttam a mieinket küz­deni az amerikai és más. neves atléták ellen. A 4:l-es magyar győzelemmel végződött ma­gyar-lengyel labdárúgó mér­kőzés után 1955 júliusában Iharos Sándor rohamot indí­tott a 10 ezres világcsúcs el­len. A közönség helyén ma­radt és végigtombolta Iharos futását, megvolt az új világ­csúcs. Csalódások? Azok is akad­tak. 4:2-re kikaptunk a cseh­szlovák együttestől, amelyik még sohasem nyert Budapes­ten. Éppen a Népstadionban győztek le bennünket. No, meg a régi rivális, az osztrá­kok sem kímélték hazai ve­retlenségünket, 2:1-re legyőz­ték csapatunkat a Népstadion­ban. Közben a magyar sport fellegvára pompás létesítmé­nyekkel bővült, sőt, bevezették a villanyvilágítást. Esti mér­kőzésekre, csatákra tették al­kalmassá a küzdőteret. Azóta is sok szép élménnyel gazda­godott az, aki átlépte az impo­záns stadion bejáratát. Ihiiversiadc És most, augusztus 20-án,- 12 éves a mi Népstadionunk. Az év legjelentősebb sport- eseményének ad otthont. Itt rendezik meg a világ legjobb főiskolás sportolóinak hatal­mas seregszemléjét, az Uni- versiadet. Ma, a megnyitó napján ott menetelnek a futópályán csak­nem 40 ország főiskolás fia­taljai. Ott állnak majd a zöld pázsiton, hallgatják a meg­nyitó ünnepséget és másnap már mint küzdő felek térnek vissza, hogy nemes, békés vetélkedésben döntsék el, ki a legjobb közöttük. Az ég most is olyan kék, mint máskor. Olyan, mint 12 évvel ezelőtt, a nyitányon volt. Köszönti a kétezernél több fiatalt. Csodálatos az augusztusi égbolt, s mi büsz­kék vagyunk rá, hogy alkot­mányunk ünnepén nemcsak a csillagok ragyogása., hanem a jelenlevő nemzetek békeaka­rata teszi széppé, feledhetet­lenné a mi ünnepünket. Leskó Pál Sportoló, táncoló fiatalság s» a-*? *5*2 r vt * m - . ^ Ä ■ , r :/ j* " ♦ ■f ^9. Foto: Agoíha Tibof.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents