Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-17 / 167. szám
SteombaA, 1965. július 17ßSZAKMAGYAROWc^ úr...” Olvasom a sorokat, hallgathatja meghatódás nél Egyszerű ügy. Arra gondolok, miért van az, hogy a legki-»* sebb panasszal mindjárt legnagyobb fórumokhoz, a leg-^ tekintélyesebb emberekhez^ futnak? ÁHalános észrevételt ez. Valami hiba volna a. „ké-Y szülékekben”? Mi a vélemé-v Csala László *1Hr****^*****Vht****^**iHt*-*r'*-+*'>r*****-ft-******-# József Erősödnekr a fewűfeíf^ szóim _______________________0 ♦ 11 j üzemi fürdő | épül Ózdon I Jól halad az OKÜ-ben a tűz-| állóanyaggyári új fürdő épí- Á tése. Az építési munkálatok-a nál a beütemezett társadul- 7 mi munkákat a szocialista v brigádok, vállalásuknak f meefelolően teljesítik. Nagyi« segítséget nyújtottak a gene-Á rátör és kazánház bontási Y munkálatoknál a lakatos v karbantartó műhely szócia-^ lista brigádjai, az elmúlt k napokban pedig a kemence^ üzemrész brigádjai kapcso- á lódtak be az építési munka- latokba. Csépányi Komi Zol-| tan szocialista 20 fős brigád- ^ ía 2 alkalommal dolgozott^ építő anyaaok emeletre való ^ szállításánál és bár a vállalt^ 40 óra társadalmi mun-a kát már túlteljesítették, a ^ brigád további társadalmi * munkára tett felajánlást f abban a reményben, hogy * munkájukkal elősegítik a! fürdőépítés határidő előtti 7 befejezését. ▼ Megkapó történet a tisza- rszederkényi Tóth János szocialista brigádjának és a sályi } iskola Tyereskova úttörőőrsé- )nek barátsága. A Gárdonyi «Géza nevét viselő iskola maroknyi úttörőcsapata a KISZ- bizottság közvetítésével, levél útján keresett ismeretséget. >A Bükk lábában elterülő, ro- imantikus kis falu fiatalsága, «különösen az Iskolás gyerekek >sokat foglalkoznak környezet- ismereti órákon és osztályfőnöki foglalkozásokon megyénk 'nevezetességeivel. Szóba kerültek az ipari üzemek: régebbiek. újabban épültek; az .érdeklődés és a kíváncsiság , felébredt a mindenre fogékony, minden iránt érdeklődő 'gyerekekben. Levelet írtak, 'ismeretséget kerestek, hogy 'közelebbi, személyes barátság útján is bővíthessék a megyé- 'röl tanultakat. ; Levél megy Sályha I — Nem hagyhatjuk megválaszolatlanul — vélekedtek többen is Tóth János szocialista brigádjában —, de hát, oly keveset tudunk ezekről a gyerekekről. — Mint. amilyen keveset tudnak ők mirólunk .. 1 így ment el hosszas tanakodás, gondolkodás után a válaszlevél Súlyba, amelyben rövid bemutatkozás után a szederkényiek kettévágták a gordiuszi csomót: meghívták az őrs tagjait üzemükbe. „Gyertek el ‘hozzánk, szívesen látott, kedves vendégek lesztek.” Micsoda izgalom, micsoda készülődés előzte meg ezt, az utazást! Mindennapos szóbeszéd volt, milyen is az a nagy vegyipari üzem a valóságban? Egy szép májusi reggelen végre felkerekedtek. Oj tájak, új emberek, új arcok: ma is ei-ről beszélnek legszívesebben a kis falu úttörői. S milyen kedves volta fogadtatás: Tóth János, a szocialista brigád vezetője szaladt eléjük a portához. „Olyan izgatott: voltam, mint a premierre készülő színész. Még soha nem voltam együtt egyszerre ennyi kedves, kíváncsi gyerekkel, akiket addig nem is láttam. Mit fogok nekik megmutatni, hogyan tudnánk ezt, a napot felejthetetlenné tenni? ...” Végigmentek az erőmű üzemein. Megnézték a hatalmas turbinákat, a titokzatos műszerfalakat: ámultak-bámultak mindenen. Bizony, az. üzem sokkal érdekesebb és kiismer- hetetlenebb az életben, mint a tankönyvekben. «„Gyertek gyerekek, még sok látnivaló van hátra ..egyik-másik kapcsolótábla mellől, bizony, úgy kellett elráncigálni őket. S megnézték végül Tóth Já- nosék műhelyét. Megismerkedtek ‘a többi brigádtaggal. Közben a szakszervezeti titkár, Molnár elvtórs is megérkezett, aki szintén üdvözölte őket, s hogy a látogatás még emlékezetesebb maradjon, a gyerekek ajándékcsomagot és üzemi fényképeket kaptak. Küldöttség megy a ballagásra így kezdődött a szederkényi felnőttek és a sályi gyerekek barátsága. Utána pedig még szebben folytatódott. Ismét, levél jött Sálybóh most már az ismerősökhöz címezve: ekkor és ekkor lesz a ballagás, örülnénk. ha azon ott lennének a brigádtagok. Most aztán Szederkényben, még közelebbről, a Tiszapal- konyai Erőműben lett nagy izgalom. Lám csak: mennyire tudnak idegeskedni egy-egy utazás előtt a felnőttek is' Már a vállalatvezetőség és a szakszervezeti bizottság is ősz- : szedugta fejét: a meghívásnak i eleget kell tenni. Négyen mentek. A többiek azalatt a városi provizórikus távfűtést szerelték. Akik elmentek, nem mentek üres kézzel. Kiürítették a brigád közös kasszáját, s a ballagó batyuba ajándékot vittek barátaiknak. Micsoda viszontlátás volt »z! Most a. sályiak voltak a vendéglátók. Az iskola igazgatója a község történetét, és íevezet.ességeit. ismertette. Az- jtán a messziről jött szocia- ista brigádtagok a boldog, meghatódott szülők mellett sorfalat álltak a ballagóknak. ,Nekünk is vannak gyermekeink. Ügy éreztük, mintha >ket. lájtuk volna ...” Ugyan e lehet-e írni azt az örömet is büszkeséget, amelyet ezek í ballagó gyerekek éreztek! Szülők, rokonok, kíváncsi ér- leklődők, a sályi felnőttek vendégszerető gyűrűjében ecv messzi üzem munkásai, akik miattuk, az ő ünnepségükre főttek el! B27»en vannak Tóth János brigádja egy a ;ok közül. Rajtuk kívül még íarmincöt. brigád életéből so- ■olhatnánk fel ilyen szép és gazán megkapó történeteket. 1 történetünkben szereplő brigád tagjaival együtt 627-en versenyeznek, dolgoznak és élnek dolgos hétköznapokat, hajtanak végre nagy feladatokat, hogy a nemrég kezdődött k nemes mozgalom mind job- s ban kiterebélyesedjék. — Ma még hatszázhuszon- s heten vannak — mondja d Zagyvái Béla, az erőmű igaz- ó gatója —, de ezt a létszámot- sem lehet véglegesnek tekinteni. A szocialista brigádt mozgalom sokféle módon a nyer kifejezést, és kap tartal- mat a vállalat valamennyi s üzemében. Legfőképpen ab- ban, hogy dolgozóink mind- jobban magukénak érzik üze- műket, látják az összefüggét seket saját munkájuk, válla- :. latunk általános feladatai és- a népgazdasági igények kö- a zött. Ez a felismerés vezet i oda, hogy a terveket egyenle- t lesen teljesítjük, és a leg- c utóbbi értékelés során heted- 1 szer sikerült elnyernünk az- élüzem jelvényt. A Szocialista ; üzemrész címért jelenleg a t vállalat hőtechnikai és építé- . S7:Gtj részlegének dolgozói küz- ^ denek. de velük együtt a Szakma ifjú mestere mozgalomban részvevő harminc fia[ tallal és a ma még 627 szocialista brigádtaggal együtt a többiek is remélik, hogy i erősödő mozgalom eredmí- 1 nyeként hamarosan odakerül . a szocialista üzem jelvény s főkapu homlokzatára isi > Ouodvári MrtMa | ; |i| p / ’ '■ ' ^ ^ ^ ^ ^ ^ \ „Mindent megtettünk,---- Ál bányához mindennap e lmegyek. Az irodába. AN tárnában egy éve nem voltam1. Fullaszt a lenti levegő ... Loy Árpád kifordítja tenyereit. Ez az élet, mit tehetünk? Egyszer félre kell állnunk a sorból. Arról azonban szó sincs, hogy Loy Árpád Kos- suth-díjas vájár, a Szocialista munka hőse a „nyugdíjasok . padján” tölti napjait. Felesége, áld éppen a „háborúskodó” unokák között csinálja a békességet, azt mondja: bár- - csak a bányába járna még,, legalább többet volna itthon. Kapóra jön az óhaj-sóhaj. Hiszen éppen ez volna a be- . szélgetés témája. Nem a . nyugdíjas Loy Árpádot kerestük fel alberttelepi csendes otthonában, hanem az aktív országgyűlési képviselőt. Csendes otthont mondok? No, az helytelen. Akkora itt néha a forgalom, mint egy „jólmenő” rendelőben. Loyélc az üveges verandát nevezték ki fogadószobának, oda járnak a kliensek a nap kötetlen óráiban, hogy orvosságot kapjanak panaszaikra, ügyes-bajos dolgaikra. Ha éppen otthon találják a képviselőt... Felesége ; szerint pontosan az a baj, hogy vajmi keveset tartózko- , dik otthon. Reggel beállít hozzá valaki. Nem kimondottan a faluból, a megye leg- ' különbözőbb részeiből. „Miskolcon kellene intézni az ügyemet, tessék már segíteni __” Loy Árpád fontolóra v eszi a kérést, meghányja- veti magában, módjában áll-e a segítés. Aztán vonatra ül, lót-fut a városban, lelkűkre beszél a tisztviselőknek, rendeletekre hivatkozva vitatkozik, győzköd nagy vehemenciával. A kora délutáni vonattal tér vissza. Hanem otthon már újabb valaki várja. Loy Árpád kezdi elölről az egé- ■ szét * * 1! i ... ,i ,.i _-...«... I.«.. .I..'...,. 1 ^agyon sok a panaszos. Loy Árpád ezerszám őrzi levelüket. Legutóbb Komáromból írtak neki. „Eljutott a híre ide is, milyen emberséges ember a képviselő úr—” Olvasom a sorokat. Egyszerű ügy. Arra gondolok, miért van az, hogy a legki-» nye erről a képviselőnek? Mindjárt elő is hozakodok eme „interpellációs” kérdéssel. Loy Árpád rágyújt egy Kossuthra — ki tudja, ma már hányadikra? Amióta ,;nem dolgozik”, kétszeres a napi fejadag. Nézi a bodorodó füstöt, erősen gondolkozik. „A köz embere jól fontolja meg, mielőtt kimond valamit. Azt visszaszívni már nem lehet, mint a kifújt füstöt...” — Tizenkét éve vagyok képviselő. Ennyi idő alatt megszoktam, hogy személyesen is, levélben is megkeresnek az emberek. Ennek én örülök. Ki nem örül, ha segíthet másokon. De úgy vagyok vele, hogy sok esetben jobban örülnék, ha nem az én segítségemre szorulnának, nem képviselőtársaim „mankóira” számítanának. Mert ebből az derül ki, hogy a hivatalokban nem mindig dolgoznak jól azok, akikre tartozna a dolog. Minden íróasztalnak megvan 'a maga jogköre. Aki az íróasztal mögött ül, jól tanulja meg a törvényt. És adja hozzá a maga emberségét. A paragrafusok nem az állampolgárok bosszantására szolgálnak, hanem hogy általuk rend legyen az életben. Aki nem tud emberségesen intézkedni, az a törvényt is rosszul ismeri, vagy félre értelmezi. Ez _az én véleményem. Bölcs elmélyültséggel fűzi gondolatait. Engem a hecce- lődés ördöge birizgál belülről. Hát hogyan is vélekedhetne másképpen egy képviselő. Az ország szemüvegén keresztül nézi az életet, jól megszűrve azt, amit lát. Mondom is rögvest, mire gondoltam. Jóízűen megmosolyog. — Ez az igazság. Csakhogy annak a szemüvegnek egyik keretében az ember, a másikban a törvény van. Mindkettőt egyformán látja az, aki keresztül néz rajta. Meg aztán ... — Nem folytatja gondolatát. Kicsit vár, majd a végső következtetést mondja. — Egyszerűen arról van szó, hogy lássa az ember, mit, miért csinál. Nem vagyok szónok, minek magyarázkodjam? Ezt érezni kell. Érezni kell, hogy az élet középpontjában az ember áll. Minden harmadik mondatában ott az ember. És mégsem hat közhelyként. Régi idők emlékeit fűzi, hej, mert az az egy év, ami elválasztja a tárnától, nagyon réginek tűnik már, olyan szeretettel beszél volt kollégáiról, hogy nem is hallgathatja meghatódás nélkül az ember. (No tessék, milyen ragadós a szó!) Mi lett volna vele a tizenöt tagú brigád nékül? Nekik köszönheti országos hírnevét, azt is, hogy módjában áll mások segítése. Mindent nekik köszönhet A képviselőséget is. kJ? okán azt hiszik, a képviselőség csak afféle cím. Felutazik az Országházba, meghallgatja a minisztereket, szavaz vagy ellenszavaz. Kész. Pedig, ha tudnák, a panaszkodókon kívül, hogy például Loy Árpád hány órát utazgat naponta, hány levelet; ír és olvas, hány helyen kilincsel, igen, néha a képviselő is kilincsel, jogi kérdéseket böngész, aktákat tanulmányoz, ülésezik, tanácsokat: ad, patronál ... a jó ég tudná felsorolni, mi mindenhez kell értenie. Ha valaki e tisztségre vállalkozik, számoljon vele, hogy előbb-utóbb. univerzális emberré kell fejlesztenie önmagát. Mert néha még olyan kérdésekkel is előhozakodnak a kíváncsi diákok, hogy hány lépcsője van az Országháznak. Kérdeznék viszont a megye választópolgárait, vajon hány képviselő ügyködik érdekeinkért a parlamentben, a huszon- négyes számot valószínűleg csak véletlenül találnák el. Ez a huszonnégy képviselő összehangoltan dolgozik, előre meghatározott célokért és terv szerint. Időnként összeülnek és megbeszélik dolgukat. Viszi ki-ki a maga észrevételeit, azokból készül az interpelláció. I ■ JUoy Árpád is gyakran elmondja tapasztalatait. Persze, leginkább a bányászok mellett kardoskodik, s ez érthető. Ezért bízták meg őt tizenkét évvel ezelőtt. Loy Árpád akkor még nagyon erős ember volt, a föld mélyén és a föld felszínén egyformán tudott példásan cselekedni. Erős volt? Ma is az. Csak éppen az a baij. hogy a szíve elszorul a levegőtlenség- től, ha a tárna visszahúzza olykor. Még akkor is, ha a tárna lejárója előtt elmegy. Sok volt odalent az a negyvenhárom év. Arra is sok, hogy válni tudjon a bányától, arra is sok, hogy elviselni tudná .. J Kifordítja tenyereit. Ez az élet, mondja. Mit tehetünk? Sokat. Idefent. rengeteg a munka. Itt is kellenek az erős és fáradhatatlan emberek. Csala László SÍN, ,^4«, ^ A mezőkövesdi járásban aár több mint egy hete aratlak. Megindultak a kombáj- iok is. A munka java, az ava- ás dandárja viszont ebben a árasban is csak most kezdő- tik, és nincs annyi erő. amit ■z az égetően fontos munka le le kötne. D gyors betakarításon múlik Az összes kalászos területe najdnem 25 ezer hold. Ebből 6 30(1 holdon termett búza, latezer hold az árpavetés. A érmés mindenütt jó, íelül- núlja a terveket és a remé- lyeket is. Járási átlagban 11,3 názsál terveztek holdanként, le legalább két mázsával lobiét Ígérnek a beérett vetések, Jár csali a gyors betakarí- áson múlik, mennyi lesz a zemveszteség. A jó termés a várható, a neglévő gondok ellenére is negadta az aratás lendületéi :s a termelőszövetkezeti tag- ág nyugalmát, jókedvét. A: «mberek látják, hogy eddigi nunkájuk szépen gyümölesö- .ött, látják, van mire számiam. nem úgy, mint tavaly, is ez eleve foltozza a munka endületét. A legnagyobb feladat a ké- ;i aratás biztosítása, összeser .12 kombájnnal, 13 kévekötő iratógéppel és 28 rendreara- óval rendelkeznek a terme- őszövetkezetelc. E nagymére- ű aratógép-kapacitást alapúi 'éve úgy tervezték, hogy csal íz százaléknyi területen kell ;ézzel aratni. Viszont a ter- nények 30 százaléka dőlt le gy a kézi aratás aránya b :0 százalékra növekedett. ig> smét összefogtak az ipari nunkásokkal. Az időjárás to'k'k'k'k'k'kit'k'k'k'k'k'k'k A'k'fck á Ä i \ Lócák üle , A tanácsok annak ideje t de szinte minden települi : pihenő lócák kerüljenek : zé, az utcákra, a terekre. : tázta a gondoskodást. An • iros festék, tulajdonosaik, foglalták. Milyen jól esik • kis tercierére, hány asszor ; szebb mintáit, s hány kárt S most pironkodva kell csak a két betonoszlop m ülőkék, a támaszok, a fai nincs mire. Valaki elhord, ira használta fel a lócák 1 Javítsuk ki most, közöse gazdái a társadalmi tulaj- hogy minimális sie ; takaríthassuk be gi í- ' t e vábbi alakulásán is múlik, milyen mértékben kell igénybe venni az ipari munkások segítségét. Antal Simon, a járási tanács vb-elnökhelyettese mondotta, hogy különösebb nehézség nem lesz. Az ipari munkások mindenütt szívesen vállalják az aratást, hiszen ezzel keresni lehet, így a já- ij rásban biztosítottnak látják a sikeres 'aratást. Vannak vi- ^ szont gondjaik is. t A kereskedelem is f. segít >c. Mindenekelőtt: az ipari í- munkásokat el kell látni elel- a miszerekkel. Addig ugyanis. amíg bejárnak a városba dol- a gozni. élelmiszer szükségletük is jelentős részét ott szerzik be. it Azokban a hetekben viszont, amikor a falvak határaiban ,z dolgoznak, a helyi földműves- ű szövetkezeti boltok árukészle- i- tét fogyasztják. A szükséglet í- így duplájára, sőt. egyes heir, Iveken háromszorosára nő a Márpedig az aratásban részvevő ipari munkások szükség- j- létéit ki kell elégíteni. Ezérl n a járási tanács vezetői meglő beszélésre hívtak össze min- i- denkit, aki az áruellátásban illetékes. Mindenekelőtt arró: 3- gondoskodtak, hogy ellássák i il reggeltől estik a határban dolle gozó aratókat. Huszonháron' 11 termelőszövetkezet van, s en- r- nek arányában, huszonháron e, mozgóboltot, határjáró büfé' is szerveztek, amelyek közvetie- :y nül a munkahelyre viszik a: ri árut. Elsősorban a hűsítő ita- i- lókat, a sört. a konzervétele3kék nélkül ión Miskolcon és környékén, lésen gondoskodtak róla. hogy a parkokba, a bérházak kö- A lakosság elismerőleg nyug- mint megszáradt rajtuk a piakiknek szánták, azonnal el is munka után összeülni egy my kötötte-horgolta itt. leg- ’■tyacsatát értek meg c padok! szólni róla, hogy sok lócából naradt meg, eltűntek róluk az ítészek. Jó lenne leülni, de Ua gyújtásnak, vagy más cél- farészeit. en és a jövőben legyünk jobb ijdonnak! B. I. ünveszteséggel abesaternésiiukef két, a kolbász- és szalámi- árut, a töltött és savanyú cu- c korkákat. De visznek maguk- kál más. használati cikkeket 5 is, mint például szappant, tisz- 3 tálkodó szereket, esetleges ap- i ró szükségleti cikkeket, és i szerszámokat is. A járás ve- 1 zetői intézkedtek, hogy az ara- tás idejére a falusi' földmű- 3. vesszövelkezetek rizsből, kon- zervekből, kolbászáruból, levesporokból és cukorkafélékből az eddiginél többet kapJ janalt. Kevés a traktoros i Gép van a mezőkövesdi já- rásban. Traktoros viszont ke- vés. A legjobb esetben is- csak nyújtott műszakban dol- t gozhatnak a traktoroshiány «. miatt. Az aratással egy időben ugyanis be akarnak fe- -s jezni 12 500 hold nyári mély- szántást, tízezer hold tarló- . hántást és 3150 hold másod- t vetést. Igen örülnének a já- rás vezetői, és a termelőszö- «. vetkezeti tagok, ha a nyári szabadság idejére iparban- dolgozó traktorosok és kom- t bájnosok is vállalnának mun- kát. Akkor meg lehetne olda- ni a traktorok egy részének n ' kétműszakos üzemeltetését. A «1 nyári mélyszántást — jegyez- a te meg Antal Simon — azért- szorgalmazzák, mert így jeti lentősen megkönnyítik az- őszi szántást-vetést, de a beli takarítási munkákat is. Rá- ■t adásul évek tapasztalata bizo- «- nyitja, hogy a szakszerű nvá- z ri mélyszántás jelentősen nö- veil a terméshozamokat. Éppen- ezért a termelőszövetkezetek többségében úgy szervezték Gcmeg az aratást, hogy jusson ^erőgép a szántáshoz is. >r — Kombájnszérűink rendiben vannak — mondotta An- 3ttal Simon. — Sokital jobb a Í helyzetünk, mint tavaly volt. >tTöbb űj, betonozott kombájn- * szérű épült a járásban és szá- Jrítás, tisztítás esetén kihasz- *náljuk a gépszíneket, szükség J esetén a dohánjTiajtákat is. >tA tárolással sem lesz problémánk. mert a honvédség az jj-idén is segít. Az aratás és a Jcséplés idejére megkapjuk Gazokat a felvonulási épületeiket, amelyeket már tavaly is ^használtunk. A magunk ré- i' széről minden tőlünk telhetőt ^megtettünk, s ha csak egy kist csit is jó időjárás lesz, mini- Í mái is szem veszteséggel taka- >lrítjuk be idei, gazdag gabonatermésünket.
