Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-09 / 160. szám

a eszakmagta rorszäg Péntek, 1965. július 9. ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Meghallgat­ta és jóváhagyta Apró An­talnak, a kormány elnökhe­lyettesének tájékoztatóját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa; végrehajtó bizottsá­gának 18. üléséről. A Minisztertanács tudomá­sul vette a külügyminiszter beszámolóját Nagy-Britannia kormányának elnökével és külügyminiszterével folytatott tárgyalásairól. A kormány megtárgyalta a pénzügyminiszternek az 1964. évi állami költségvetés vég­rehajtásáról szóló előterjesz­tését és úgy határozott, hogy az Elnöki Tanács elé terjeszti. 'A Minisztertanács elfogadta az OKISZ elnökének a kis­ipari szövetkezetek elmúlt évi működéséről szóló jelen­tését és határozatokat hozott a kisipari szövetkezetek mun­kájának további javítására. A földművelésügyi minisz­ter a mezőgazdasági munkák végzéséről, az élelmezésügyi miniszter a felvásárlás előké­születeiről adott tájékoztatást. A kormány a tájékoztatókat tudomásul vette, majd napi ügyeket tárgyalt. A 2 ű$ algériai kormányról Bumedien ezredes, az Al­gériai Forradalmi Tanács el­nöke valószínűleg ma mutatja be új kormányát — jelenti a Reuter tudósítója jól értesült körökre hivatkozva. Ben Belláról továbbra Is csak kósza hírek keringenek. A hatóságok szerint jó egész­ségnek örvend, tartózkodási helyét azonban hivatalosan máig nem közölték. Hasonlóképpen semmi ér­tesülés nincs Ben Bella 70 éves édesanyjának sorsáról, aki fia letartóztatása idején Algírban tartózkodott. Egye­sek tudni vélik, hogy súlyo­san megbetegedett, sőt, hogy szívrohamban meghalt. Újabb hírek lieber! börtönei Négy »ásásán egy cellában Az amerikaközi „emberi jogok bizottsága” szerdán nyilvánosságra . hozta előzetes jelentését a Dominikai Köz­társaságban tapasztalt bör­tönállapotokról. A jelentés mind az imbertista juntát, mind a Caamano-féle alkot­mányhű erőket elmarasztalja, de rámutat: a legnagyobb problémát az Imbert-junta kezén levő központi rendőri börtön túlzsúfoltsága okozta. Sok embert némely hiva- . talnok személyi gyűlölkö­dése, vagy részrehajlása miatt börtönözíek be, má­sokat pedig azért, hogy családjuk megfélemlíté­sére túszként tartsák őket fogva. A' jelentés elismeri, hogy sok A problémáit vitatják meg. ^öd^Miiláíte kulidba, A ili. Országos Tánc­feszti­vál, amelynek Miskolc volt a színhelye, sok tanulsággal zá­rult. Ezek sorában talán az egyik legfontosabb: a társas-1 tánc-mozgalom a népművelés­ben kivívta és elfoglalta meg­illető helyét, örömmel olvas­tuk a Népszavában dr. Ka­posi Edit színvonalas összege­zését, amelyet a III. Országos Tán.cfesztiválról írt. Külön felfigyeltünk okfejtésének menetére; a szerző a társas­tánc-mozgalmat a népművelés relációjában vizsgálta. A tár­sastánc klub-mozgalom az ön­tevékeny művészeti élet leg­ifjabb ága — állapította meg dr. Kaposi Edit. Fejlődésé­vel, gondozásával a jövőben tehát ebben a szellemben kell foglalkoznia népművelésünk­nek. A társastánc-mozgalom elő­retörése kellemes érzéssel tölt el bennünket, örülünk, hogy fiaink, Jányaink mind többen tanulják meg az ízlé­ses táncokat, a korszerű, ko­runkhoz illő viselkedést. Jó érzés látni az egyre-másra sza­porodó és eredményesen dol­gozó táncklubokat. Miskol­con és Borsod megyében is ala­kulnak táncklubok, s e?ek egyike-másika már versenye­ken is többször bizonyított. Van azonban néhány za­varó motívum társastánc- mozgalmunk fejlődésében, me­lyekről feltétlenül érdemes beszélni. Dr. Kaposi Edit is említett egyet-kettőt, de mi­vel ő horizontálisan, országos tapasztalatok szerint vizsgálta a jelentős témát, nem térhe­tett ki esetleges megyei jelen­ségekre. van róla: a 13—16 miből és hogyan? esesaeneco hogy az illető művelődési háá “évi költségvetést biztosít a »táncklubnak, s mint más szak­körökben,. itt is szakköri tisz- eteletdijat állapít meg a tánc­klub vezetőjének. Ez. a reális* .'„o,........3 járható út, s érzésünk sze­rint a legtisztessegesebb is* célkitűzéseiben miben sem különbözik, mondjuk a nép­tánc-mozgalomtól. Jó lenne már szakítani azzal a felfogás­sal, miszerint a néptánc és a társastánc olyan távol áll egymástól, mint a komoly zene a könnyű zenétől. Sze­rintünk, mindkét közeg ki­válóan alkalmas az ifjúság esztétikai, etikai nevelésére még akkor is, ha más-más „műfajról” van szó. Mi azt valljuk, hogy a nép­művelés fegyvertárában ma már hatásos eszköz a társas­tánc. Igen ám, csak a megkö­zelítés, az elsajátítás körül vannak némi problémák. Ha valaki eljár mondjuk egy fotoklubba, vagy színjátszó-, néptáncegyüttesbe, az egy képzelhető mind fillérjébe se kerül. Az illető érzésünk szerint népművelési intézmény csak azt várja el művelődni vágyó emberétől, hogy precíz, szor­galmas legyen, okosan és jól éljen azokkal a lehetőségekkel, amelyet az intézmény biztosít. A társastánc tanítás körül na­gyobbak a bonyodalmak. A munkaközösségek, értelemsze­rűen, pénzért tanítanak. Egyes klubok sajnos, ugyan­csak pénzért, szigorúan meg­határozott összegért. Furcsa a mert a tánctanárok így elke­rülhetik a kellemetlen gyanút) a „klub” csak ürügy, az anyagi a lényeg. Már korábban mondtuk: me­gyénkben, városunkban mű­ködik néhány táncklub. Ezek fenntartása szakkörszerüen történik, s vezetőik munka- közösségi tánctanárok. S ha alaposan szemügyre vesszük e táncklubok munkálkodását,- nincs szégyenkezni valónk. A klubkeret feltételezi a mun­ka tervet, a gondosan összeál­lított nevelési tervet. A tánc­klubok létrejöttét mi nem ab­ban látjuk, hogy egyes mű­velődési házak próbatermet biztosítanak, s nevüket adják „tánciskola” működéséhez. El- a kettő, de az ifjúság tóneszeretetének, esztétikai ne­velésének legbiztosabb lehe­tősége és útja a művelődési házak eszmei-erkölcsi ellen­őrzése alatt tevékenykedő tár- sastáncklub-mozgalom. Még néhány szót a néptánc és a társastánc „békés egymás mellett éléséről”. Ma már szép számmal akadnak tánc­oktatók, akik mind a két „mű­fajt” művelik. (A békéscsa­bai Balassi együttes két, or­Tudomásunk helyzet; a néptáncot ingyen szághíres „garnitúrája” a nép­tánccsoport és a társastánc­csoport közös vezetés alatt te­vékenykedik.) Nem haszonta­lan nálunk sem a további kö­zeledés, s csak örülni tudnánk, ha egyik-másik, szakmailag jól felkészült néptánc-peda­’lármát Endre: .ijen IIL Téglák a falból Sehol nem láttam annyi Üres, bezárt üzlethelyiséget, mint Harlemben. Mr. Schiff­mann. a 125. utca egyik .üzleté­nek tulajdonosa azt mondja, hogy ő is a legszívesebben el­adná boltját. — És mi akadálya van? — Nem veszi meg senki, uram. De hát miért? Maradjunk a 125. utcánál, a jelenség ugyan­is tipikus. Nos, ezen a harle­mi fő útvonalon az üzletek csaknem száz százaléka fehér kézben van. Ahogy az lenni szokott, ez eleve ellenérzést kelt. Egy néger szervezet nyi­latkozata szerint nincs az rend­ién, hogy az üzletek tulajdo­nosai. akik néger vevőikből élnek, esténként bezárják a boltot és hazamennek kertes, peremkerületi házaikba, a töb­bi fehér közé. A vád talán kissé primitív­nek hangzik, de azt hiszem, valami nagyon lényegeset je­lez. Azt, hogy a néger, aki hosszú időn át többek között a fehér boltost is az élet mó- dosíthatatlan tényének tartot­ta, ma már, ugyancsak többek között, ezt sem tartja annak. Viszont akkor miért nem veszi meg az üzletet Mr. Schiffmanntól és a többiektől, akik ma már nagyon szívesen átadnák neki? Az ok egyszerű: nincs hozzá pénze és hitele. Márpedig Amerikában, a min­denütt. ottlevő „nagy menők” árnyékában, csak nagyobb pénzzel, nagyobb hitellel, na­gyobb kockázattal lehet üzle­tet nyitni, mint alighanem bárhol másutt a világon. ßs a néger gazdagok? Szá­muk, mint a tegnap elhang­zott néhány adatból is lát­tuk, aránytalanul kevés. Még ha valamennyien üzletemberek lennének is, márpedig inkább baseball-sztárok, profi kosár­labdázók, ökölvívók, zenészek, komikusok stb., akkor sem lenne elég tőkeerejük a lassan félmilliós Harlem üzletháló­zatának átvételéhez. Egy kis statisztika talán hoz­zásegít bennünket ahhoz, mit jelent New Yorkban a kör­nyék (neighbourhood) fogalma és ezen belül Harlemé. A 63. utcától a 93. utcáig terjedő, az Ötödik (Fifth) és a Harmadik Avenue közötti „tiszta fehér”, már előkelőnek számító részen egy család év: állagjövedelme 15 305 dollár. Alsó-Manhatlan- ben, ugyancsak fehér környé­ken, a Nyolcadik és a Harma­dik Avenue között, a 14.-től a 30. utcáig terjedő részen évi 6092. Harlemben a Nyolcadik Avenue, a Park Avenue, a 110. és a 126. utca által határolt négyszögben 4141, a 96. utcától a 119-ig, a Fifth Avenue és az Elast River között pedig 3797. Nemcsak relatív szegénység Ebből persze lejön a 20 szá­zalék adó, lejönnek a külön­böző elkerülhetetlen biztosítá­sok és a közismerten jelentős tételnek számító lakbér. Az olvasó talán azt mondja majd: az évi 3800 is szép summa, csak át kell számítani. De nem lehet átszámítani! 3800 dollár Amerikában sokkal, sokkal ke­vesebb, mint bárhol másutt a világon. Igaz, tengődnek a földkerekségen emberek ennek az összegnek a tized, sőt szá­zadrészéből — de nem egy gaz­éves korosztály alig harminc százaléka részesül rendsze­res tánc- és illemoktatásban. Többségük munkaközösségi tánciskolában sajátítja el a tánc csinját-binját. Félreér­tés ne essék: a munkaközös­ségi tánciskoláknak megvan a maga rendeltetése, szerepe. Nemezekkel az intézmények­kel akarunk perlekedni, ami­kor arról beszélünk, hogy a társastánc-tanítás távlatait szélesíteni kell. Elsősorban a klubok, táncstudiók létreho­zásával, a művelődési intéz­ményekben szisztematikusan folyó pedagógiai munkával egybekötött tánctanfolyamok szervezésével. A művelődési házaknak nagyobb gonddal kell felfigyelniük a megmutat­kozó igényre, a fiatalok tár­sastánc szeretetére, közösség­vágyára. Sok öntevékeny mű­vészeti ág kapott helyet a művelődési házak falai között. Valljuk be őszintén: ezek so­rában van néhány mihaszna is. Miért ne lehetne szeretet­tel felkarolni a társastánc klub-mozgalmat is, hiszen az dag nagyhatalom legnagyobb városában. Ehhez az összeghez, ami kü­lönben sem minimum, hanem egy harlemi környék átlaga, mindig sok gyereket kell el­képzelnünk és elsősorban fel­tételeznünk kell, hogy a csa­ládfő dolgozik. Márpedig eb­ben egész New York terüle­tén éppen Harlemben lehelünk a legkevésbé biztosak. És a fehér üzletemberek? Ök miért nem veszik át Mr. Schiffmann boltját? Mert a helyzet állandóan romlik, bi­zonytalanság és ellenségeske­dés vibrál a levegőben, és van elég terület, ahol biztonságo­sabban forog a pénz. Harlemben nemcsak relatív szegénység van, hanem abszo­lút is. A lakbér nem fizetés más városrészekben ritka, itt azonban napirenden van az emiatti kíméletlen kilakolta­tás. És milyen állapotban le­vő lakások ezek! Harlem ala­posan ludas abban az össz- amerikai adatban, hogy a szf- nesbőrüek lakásainak kétötö­dénél, a fehér lakások egyti- zedénél teljesen hiányzik a közművesítés. Pedig ma már a négerek 72 százaléka nagy­városi övezetekben él, „hála’” a Délről történő menekülés ma is tartó áradatának. A folya­mat gyorsaságára jellemző, hogy ! 950-ben még csak 63 százalék volt ez az arány. A lakáshelyzetet tovább ne­hezíti a négerek gyorsabb nép- szaporulata. Egy néger família átlagos lélekszáma 4,4 fő, egy sajátíthatja el a fiatal, a ke­ringőért, a slow-foxért fizet­nie kell. Ez a jelentős ténye­ző arra hívja fel a figyelmet, hogy a társastánc-mozgalom mind ez idáig csak féllábbal áll a népművelés talaján, nép­művelőink jelentős többsége gógusunk mind többet rándul­rft. t/Ai: i,i • __ „ na Trí n npnminrAlÁc •<; ú gy véli, hogy a tánc és az illemtanítás a munkaközös­ségbe tömörült tánctanárok feladata. Mi tudjuk, hogy ezek a táncpedagógusok meg­teszik amit lehet, de keretet, s főleg szocialista tartalmú pedagógiai keretet nemigen tudnak biztosítani neveltjeik számára. Ez utóbbi talán a legperdöntőbb ténvező, hi­szen a népművelés különböző területein a műveltség meg­szerzése közben kell bizonyos anyagi áldozatokat vállalnia annak, aki művelődni kíván. A klubforma [ ^giSb táncosaink esztétikai emberi fejlődését. De ezt a klubfor- > mát nem úgy képzeljük el, hogy egyes művelődési házak szerződést kötnek valamelyik tánctanárral, s megállapítanak egy bizonyos összeget, amit a beiratkozó tanulónak fizetnie kell. Ennek jelentős része a táncpedagógusé, a kisebbik összeg a művelődési intéz­mény évi bevételét növeli. A klubformán mi azt értjük, uj na ki a népművelés eme .szférájába”. még egy javas­laton elgondol­Érdemes kozni: a társastánc-mozgalom klubszerű működtetése nagy fáradsággal, gonddal jár. Ál­talában munkaigényesebb klubfoglalkozás ez, mint a többi. Művelődési házainkban a szakköri dijak „kigazdál­kodásánál” érdemes tisztes­séges honoráriumot biztosíta­ni azoknak a táncoktatóknak,■ akik vállalkoznak a sok össze­tevőből álló, klubkeretben történő társastánc tanításra, az ifjúság nevelésére. Párkány László Elfojtották a tápéi olaj kitörni A tápéi nagyerejű olajki- törtést —, amely mint isme­retes, termálkút fúrása köz­ben keletkezett — csütörtö­kön a kora reggeli órákban nagy erőfeszítéssel sikerült «elfojtani. Addig csaknem 100 fehér családé 3,6. 1950. és 1960. aUnoszférás nyomással torony- között az Egyesült Államok, *TlaSassagig lövellt fel a íuro- néger lakossága 25 százalékkal,í í-,ufkb° .. a í?,íie.te, ° ai; s fehér lakossága 18 százalékkalJ a Üszataj Termelo­nőtt. És mielőtt vissza térnénk »^zove^eze^ gazdasági epüle- Harlembe, még egy összameri-Xteire" kai adat: 32 fehér közül egy? A kutat mélyítő Országos lakik rozoga lakásban, a né-YVízkutató és Fúró Vállalat gerek közötti arány pedig hat*.dolgozói, a segítségükre siető az egyhez! yNugyulíöldi Kőolajtermelő 4 Vállalat, valamint az Orszá- Veszéíyesen e!hanyago!t|gos Kőolaj-és Gázipari Tröszt ^alföldi kőolajfúrási üzemének ^dolgozói egész éjjel talpon tvoltak, készülődtek az olaj ►útjának elzárására. Szolnok­éról és Üllésről rnentőfelszere- ►léseket. iszapkészítéshez szük­séges gépeket, aggregátorokat,- ► földgyalukat, markológépeket A háziurak, az üzletek tu­lajdonosaihoz hasonlóan, dön­tő többségükben fehérek, akikj nem laknak Harlemben. Az<í egyszobás lakások átlagbére itt^ havi 50—74 dollár, a szegényj fehérek negyedeiben 30—49. AÍ __________ t úlzsúfoltság egyik oka éppen?sz£iutottak~ ’Tápéra.'' ez: másutt elenyészően ritkaj ,, az ágyrajáró, itt, anyagi okok! elkészült a nagy miatt, tömegjelenség. t hm h®°d°r amelybe bat­yuból, benlomtbol és más Harlemben kétszer annyi «^anyagokból több száz köbmé- hiyatalosan is túlzsúfoltnakoter nagyfajsúlyú iszapot állí- minősített lakás, mint Nev.y * toltak össze. Ezután 60 olaj- York más részeiben és négy-, > bányász és más szakemberek szer annyi a „veszélyesen el-JJ közreműködésével a 4 agg- hanyagolt” jelzéssel ellátott,>regátorral sikerült annyi ne- otthon, mint „kint’. Az _1964-<jri-)éz iszapot benyomatni a fú- es nagy tüntetések idejen a,,rólyukba, amennyi elzárja az bemerészkedett fehér újság-« >0laj útját. Végül nagy ce- írók megdöbbenve jegyezték, ,mentdugó elhelyezésével te­lel, hogy a neki vadult teena-og^ teljesen biztonságossá a2 nél-Trti~í gerek minden erőlködés kül, kézzel szedték ki a téglá­kat a falból, hogy fegyverükig. . legyen a roham rendőrökkelií.0;1.,A : t szemben. Évente átlag negyed-? millió harlemi panasz érkezik^ ♦olaj A elzárását. kitöréssel :: hozzáláttak ti $ hoz. A fekete járó hatalmas elcsendesedett, nagytakarítás-' olaj ugyani* New York központi ' UkáshiJ fiepte az egész környéket. * vatalához. ^becs esek szenn a kitörés rö­f vid ide.ie alatt több mint ki? millió liter olaj zúdult szerte- Hosszű, forró nyár.) «szét S Mills Piai A Közös Piac elleni fran­cia fenyegető gesztusokat londoni egybehangzó véle­mények De Gaulle ideghá­borújának tekintik, amellyel a tábornok a maga követe­léseit (agrárpolitika, esetleg a Közös Piac struktúrájának megváltoztatása) akarja ki­verekedni. De nem tartják valószínűnek Londonban, hogy szét akarná robbantani a Közös Piacot, amely óriási exportelőnyöket nyújt a francia mezőgazdaságnak és iparnak. Ezek elvesztése po­litikai válságot idézhet elő Franciaországban. Angoi sajtókörök lehetségesnek tartják, hogy De Gaulle szö­vetségeseket fog keresni ezen harcához és esetleg le­ereszkedő, diplomáciai váll- veregctéssél, vagy homályos ígéretekkel az angol kor­mány erkölcsi, vagy diplo­máciai támogatását igyekszik majd elnyerni. Az angol közvélemény és sajtó tanácsa: az angol kor­mány szorítkozzon legalább t?á!§á§irsE egyelőre a néző szerepére, és intik Wilsont, hagyja abba a Közös Piac és Anglia közöt­ti hídverési erőfeszítéseit. Utalnak arra, hogy a fran­cia lépések következményei még bizonytalanok. Az olasz polgári sajtó nem lát „könnyű kiutat” a Kö­zös Piac legújabb válságá­ból. A kereszténydemokrata Avvenire d’Xtalia, Saragat bonni tárgyalásaira hivat­kozva azt írja, hogy a meg­beszélések arra szolgálnak: ne mélyítsék tovább a sza­kadékot az öt tagállam és Franciaország között. A Oorriere Della Sera szerint azonban „még csak látni sem lehet a kiutat”. Az olasz —nyugatnémet tárgyalásokra utalva, a lap megállapítja: „csak a foltozgatásra”, az el­szakadt részek ’ összetűzdel- getésére gondolnak. Sem Olaszországnak, sem Nyu- gat-Németországnak nincs receptje a Közös Piac vál­ságának, e hallatlanul ne­héz kérdésnek a megoldásán ra. bebörtönzött eltűnt, s azt ál­lítja, hogy az eltűnés oka „a; egyik börtönből a másikbí való átszálításuk” volt. A háromtagú bizottság be­számol arról, hogy június 4- én ellátogatott a rendőri bör­tönbe. Itt egy nagy cella any- nyira zsúfolt volt. hogy a bebörtönzöttek szorosan egymás mellett feküdtek a kőpadlón, s annyi helyük sem volt hogy a saját testük nagyságá­nak megfelelő helyet elfoglal­hassák. A bizottság érezte s cellából kiáramló bűzt és jó! hallotta a „vizet, vizet ké­rünk” kiáltásokat. A hatósá­gok 'nyíltan mondták, hogy eredetileg négyszázan vol­tak a cellában, de most már csak kétszázan ma­radtak. A bizottság tagjai olyan cel­lákban is jártak., amelyek ke­vésbé voltak ugyan zsúfoltak, le egészségügyileg „éppen ilyan elhanyagoltak” voltak. Az alkotmányhű erőknél :ett látogatás során a bizott­ság azt tapasztalta, hogy az élelmezés „nem volt rossz”, és i foglyok fogadhatták hozzá­tartozóikat. nyolcadik neiimfázi muÉásMsrencía Rostockban csütörtökön megnyílt a balti országok, Nor­végia és Izland munkásainak I. nemzetközi -értekezlete. A <étnapos tanácskozáson mint­egy 600 küldött vesz részt az MDK. az NSZK, Lengyelor­szág, a Szovjetunió, Finnor­szág, Svédország, Norvégia, Dánia és Izland dolgozóinak íépviseletében. A megbeszé- ések alkalmával a békeharc, i társadalmi haladás és a szakszervezeti együttműködés Droblémáit vitatják meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents