Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

Vasárnap, 1965. július 4.

ESZAKMAGTARORSZÁG

5

az első nehéz pillanatok óta 50—no teher- és billenős kocsink, autóbuszunk és taxink segít a veszély elhárításában. A gépkocsivezetők, mint többek között Lengyel István, Szabó Lajos, Berzi György, Potkajeczki Sándor, Mizsik Miklós. Bernáth I. László, és a szerelők — mint Nyeste József — jó hónapja éjjel-nappal szolgálatban vannak, illetve készen arra, hogy bármely pillanatban segítsenek. Sok nehéz napot éltek át, néha kegyetlenül megkínlódnak a vízzel, a súrtengerrel, de minden körülmények között derekasan helytállnak.

Mondanunk sem kell, hogy a gépkocsik és emberek távol- léte itt, Borsodban erősen érezteti hatását. Volt. időszak — öt-hat nap —, amikor itt 10—15 kocsival kevesebbet

tudtak adni. mint amennyit a megrendelők kértek. A „vezérkar” jólessen állapítja meg, hogy a szállíttatok ebből nem csináltak nagy ügyet, megértették, hogy az országos _ baj elhárítása minden vállalati érdeknél fontosabb.

Megszépült a bogácsi strand

A Bogácson néhány esztendővel ezelőtt feltört hőforrás közelében létesített strand megszépülve várja az idén látogatóit. Gyönyörű gyepszőnyeget, parkosított részeket létesítettek a medence környékén. Megszépült a földművesszövetkezeti strand vendéglő is. Szép, fedett teraszt építettek. A gyógyhatású fürdőt nemcsak a környező községekből, hanem az ország távolabbi részeiből is egyre többen keresik fel. Számos kiránduló csoport is beiktatja bükki túrái közé a bogácsi fürdő meglátogatását.

ITTASAN VEZETETT:

Elütött egy gyalogost

Ismét balesetet okozott az alkoholfogyasztás. Ittas állapotban ült motorra Fehér László, ózdi lakos. Ráadásul utast is vitt a hátsó ülésen. Arlón elütötte az úttest szélén szabályosan haladó Deák Istvánt.

Mindhárman megsebesültek, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. A karambolozó motorkérék páros. Fehér László ellen a rendőrség eljárást kezdett.

A kávé is felelős...

A dohány után az amerikai orvosok a kávéfogyasztást is felelőssé tették a tüdőrákért. Húsz ország statisztikai adatai alapján úgy találták, hogy összefüggés van a prosztata rák és a kávéfogyasztás között. Svédországban, ahol egy lakosra évi 8 kg kávéfogyasztás esik, a legnagyobb a száma qnnek a megbetegedésnek, 17- szer akitora. mint .Japánban, ahol szinte kizárólag teát isznak. De a kávé feltételezett káros hatásának mechanizmusa még nem. ismeretes.

Felkutatják a régi kohász-szerszámokat

Eredményesen tevékenykedik a múzeumbarátok köre az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Házban. Régészettel, néprajzi

régi szerszámokat, munkaeszközök rajzait. Felkeresik az idős kohászokat, feljegyzéseket készítenek a régi szerszágyűjtéssel, település- és tech- mok használatáról, rendel teté- nikatörténettel foglalkoznak séröl.

tagjai.

Most elhatározták, hogy felkutatják az üzemben és az emberek otthonában fellelhető

Ügy tervezik, hogy még ebben az esztendőben rajzos ismertetőt adnak Iá erről a témáról.

Szemmel nem látható egységek mérése

A világ legtökéletesebb fizikai elemzőkészüléke a Columbia. Egyetem bányászati karán megszerkesztett spektro- diffraktométer, amelynek segítségével meg lehet mérni áz atomok egymástól való távolságát és meg lehet számolni az atomokat az ismeretlen anyagokban.

3

Itt látszólagos ellentmondás van. A vállalat vezetői azt

A XVI. SZÁMÚ AUTÓJAVÍTÓBAN:

Kiilöii mííszak zi árvízkárosultak megsegítésére

Üzemi tanácson határozták

el & rt]I?0Í5i, ^VI. számú Autójavító Vállalat dolgozói,

hogy kétszer nyolc órás külön műszakot teljesítenek a közeljövőben. Az ezért járó munkabért a vállalat vainmennyj ^0|_ gozója az mvízkárosultak javára ajánlotta fel.

A röpgyűlésen fogadták el azt a javaslatot is, hogy M árvíz sújtotta területekről

visszaérkező gépkocsik javítását terven felül vállalják.

Ha abban a csizmában kellett volna végig járnia a kálváriát, amely miatt hónapok óta kilincsel, biztosan elkopik a talpa is, a sarka is. De a csizmán kívül van egy pár cipője, azt nyíivi ebben a forróságban. Szandálra valót is kérhetne a gyerekeitől, hiszen rangos emberek, de megszokta hosszú évtizedek alatt, hogy a maga vállára akassza a gondot. Hanem, ez a mostani gondja nem egyszerűen gond. Egészen felkavarta a lelkét. Egyetlen pár csizma miatt támadt a bonyodalom, az az oka mindennek.

Egy pár csizma? No, furcsa história lehet. Nem az. Egyszerű, „jelen- téktelen” eset. De neki nem! Negyvenhárom évi közszolgálat után olyan keserű szájízzel csukta be ma- gautan az ajtót, amilyenhez hasonló ízt csak egyszer érezhet életében

*m,ber- Mert csak egyszer vonul nyugalomba ...

a rascal községi tanucs adócsoportjának vezetője ennek februárjában

annak rendje es módja szerint ösz- szeszedte íróasztalából miját, még egyszer munkahelyét,

a maga hollói megnézte aztán elköszönt. Le*elt...az, LtonhTb a munkának.

Ezúttal azonban teljesen vége. Szokatlan érzése volt, amikor elindult az autóbusz megállójához Az utóbbi hat év alatt sokszor megtette ezt az utat, havonta egyszer, kétszer hazautazott Miskolcon élő családjához, övéihez,_ akiktől kerek harminc esztendeig távol élt, mert hol ebben, hol abban a községben volt a munkahelye, s az évnek csak néhány vasárnapja, meg a szabadsá" találta őt otthon. Vagy még a sza” badsága sem, tavaly legalábbis nem, mert az valahogy elmaradt.

No, de sebaj! Jól jön most az első nyugdíjhoz az az összeg* amit

megváltásként fizetnek érte! Pontosabban a két hétért, ennyivel rövidítette meg a múlt évi pihenőt.

Negyvenkét napig várt nyolcszáz- húsz forintra. Üsse kő, pénzügyi ember volt maga is, tudta, nem megy az ilyesmi egykönnyen, csak türelem. Mindennap leste a postást. Jött is végre. Kétszáznegyvenhét forintot hozott. Huszonötöt levontak ilyen, meg olyan címen — rendben van. De mi lett az ötszáznegyvennyolc forinttal? Azt is levonták. Egy pár csizmáért, amit munkaruhaként kapott, s amelynek nyugdíjba vonulásakor még nem járt le a kihordási ideje. Számított rá. hogy nem „örökli” ingyen a csizmát, fizet erte egv-kétszáz forintot, meg is mondta a titkárnak, hogy majd elintézik. nem megy a világ végére. Arra viszont nem számított, hoev az egész kiskereskedelmi árat kifizettetik vele. Hiszeh olyannyira kellene az a csizma. De ilyen áron? Becsomagolta. elküldte a rakaeai tanács címére azzal, hogy tessék, ha visszajár, adiák a pénzt, arra még nagyobb szüksége van. Aztán megint leste a postást. Jött is. Csomaggal. A tanács „egészségi okok” miatt nem vette át a csizmát.

Gyurkó Gvula akkor elhatározta, hoev életében először és utol jára fellebbez. Attól a naptól kezdve egv r>ár szögreakasztott csizma miatt akták és jegyzőkönyvek tömkelegé készült, emberek tucatiától rabolva az időt! meg a vele járó pénzt, amiből talán öt pár csizmát, is vehetett volna az, akinek egvkezébe gvűlik az Hsz- szeg. Bonyolult, kusza üggyé nőtt a csizma-per, jogrendeletekre hivatkoztak miatta, ellene vagy mellette, kőrforgás-szerűen keringtek az átiratok. Körülbelül ez volt a sorrend: járási egyeztető bizottság, területi egyeztető bizottság, megyei tanács költségvetési csoportja, majd a munkaügyi osztály, aztán vissza a költségvetési csoporthoz, végül az ede- lénvi járási tanács pénzügyi osztályának vezetőjéhez, aki e napokban arra vár, hogy „fent” megszülessen a döntés, amelynek alapján rendeletileg szólhasson a rakaeai községi tanácsnak, ahol úgy nyilatkoznak, hogy akár „így”, akár „úgy” döntenek — nem lesz kifogásuk ellene.

*

A hatvannégy éves ember ezalatt vár. Vajon milyen döntést hoznak? Hiszen, ha meggondoljuk, a pár csizma kihordási ideje tulajdonképpen lejárt, mert egy évi késedelemmel kapta meg. Addig a sajátját viselte. Azám, csakhogy ilyen színben is van kontra! „Ebben a beosztásban voltaképpen törvény szerint nem is járt munkaruha, de megsajnáltuk az öreget, aki ősz meg tavasz idején naponta dagasztotta a falu úttalan útjait. Csak úgy kapta tehát,”

Már most mi az igazság? Ha a törvény értelmében kapott munkaruhát, vagy egy pár csizmát Gyurkó Gyula, akkor a 17/1958/11. 21/

Korm. sz. rendelet 3. § (4) bekezdése értelemszerűen eligazít. Csak az a dolgozó köteles a kihordási időn innen a munkaruha kiskereskedelmi árát megtéríteni, aki a Mt. 30. § (1) bekezdésének 8. pontja alapján felmondással megszüntette állását, vagy önkényesen kilépett, vagy fegyelmi úton elbocsátották. Erre a rendeletre hivatkozik a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője. „Ezzel ellentétes eljárás — törvénysértésnek minősítendő.” A nyugdíjas ember követelése tehát jogos. Jár neki a pénz is, a csizma is. Ha viszont csak „úgy” kapta a csizmát? Akkor csak „úgy” tekintsenek cl a dologtól!

*

De miért tekintenének el? Végtére is jó munkaerő volt Gyurkó Gyula?

— Háát... Figyelembe vettük idős korát. A területi munkáját elvégezte ugyan, de az irodában nem volt, minden rendben.

Lehet. Lehet, hogy az utóbbi egy-;

két esztendőben terhes volt már számára az utazgatás, a harminc esztendei magárautaltság. Hanem abban is van „valami” igazság, hogy hatvannégy éves korában nem azért megy nyugdíjba valaki, mert töretlen az ambíciója és friss az energiája. Mert elfáradt. A fáradtság nem a nyugdíjaztatás napján következik be, hanem előbb, esetleg évekkel korábban, különösen annál az embernél. aki negyvenhárom esztendeig egyetlen igazolatlan napot sem hiányzott a munkából, s akit egyetlen feddő szóval nem illetett soha senki. Aki úgy élt. fenyítés és dicséret nélkül, dicsőség és bukás nélkül, kicsin és szürkén, amilyenből tízezren vannak. Az ilyen ember hamarabb elfárad, mint bárki, mert nem marasztalja a „nagyság”, sem valami jóvúteendő vétek ... S egyébként is, semmiképpen sem ' bűn hatvannégy esztendős korban elfáradni.

Gyurkó Gyula nagyon elfáradt: Ez a csizma-ügy egészen felkavarta a lelkét, Mert. amikor elköszönt, nem azt kérdezték tőle: na, Gvula bácsi, hát hogy lesz ezután? Hanem azt: mi lesz a csizmával. Gyula bácsi?

— Nem egészen így van — mondta végül az Edelényi Járási Tanács pénzügyi osztályának vezetője, amikor kerestük 'a pontot, ennek az egy' szerű, de tanulságos esetnek a végé' re. — Megígértük, hogy majd lesi egy kis görbe est, meg egy kis pénz! Még nem került rá sor. — Február óta.

Kár. A görbe est csak görbe est marad. Nem ez a kétes értékű taJ iálkozó rögzítődik emlékként abban,: aki távozik a dolgos emberek közül.' Hanem az a pillanat, amikor egyszer s mindenkorra becsukja maga mögött annak a helyiségnek az ajtaját, ahol ebben az életben csak egvszer előforduló érzés üli meg a szívét, s akkor, pontosan akkor elfeledkeznek a munkatársak valamiről.

Olyasmiről, amit soha többé nem' pótolhat senki. Vagy talán egy barátságos kézfogás nem ér fel egy par ferde sarkú csizmával?

o Csala László

_____ r

E

gF pár ©sraima

A

P P EII F J F* fi e® e® év

z áruszállítás közös úgy

4z AKÖV dolgozói az árvízveszély elhárításáért — Új vállalás: kevesebb gépkocsival több árut szállítanak — Nyilvános kérés a vállalatokhoz, közületekhez, szövetkezetekhez

nn

Jó két hónappal ezelőtt — amikor egy ünnepségen találkoztam a vállalat dolgozóival, vezetőivel — a 3. sz. AKÜV- nél igen jó, bizakodó volt a hangulat. Ez természetes volt. , A múlt ovi munka eredményeképpen „elüzem” címmel tüntették ki n vállalatot, közel fél havi bérnek megfelelő nye- : reséget fizettek ki, cs jól nla- ; kultak a gazdasági mutatók az első negyedévben is. Emlék- , szem, ezen az ünnepségen a ; szocialista brigádvezetők fel- ; hívással fordullak a vállalat , valamennyi dolgozójához: úgy ; dolgozzanak, hogy eredménye- ] ik alapján megtarthassák az ( élüzem kitüntetést, elnyerhes- . sék a Minisztertanács és a j SZOT vándorzászlaját is. Ez a ; célkitűzés akkor reálisnak , mutatkozott. Megvolt a lehe- 1 tőség, a munkakedv, a tempó j további fokozásához. E hét kö- ( zepén meglátogattuk a vállaló- , . tot: mennyire sikerült az el- j képzeteseket megvalósítani 1965. első felében? i

Y| ;

A vállalat igazgatójának iro- ' dójában éppen tanácskozást : tart a „vezérkar’! Már az első ^ mondatok elárulják, hogy a második negyedévben nem si- < került mindenben valóraválta- ni az elképzeléseket.

— Az év első öt hónapjában * elért eredményeink, — mondja Valykó István igazgató — ki- elé'gítőek. A nyereségbefizetés, < a költségszint is jól alakult. A • szállíttatok igényeinek eleget ] tettünk. Minden óhajtott áru- mennyiséget elszállítottunk. A 1 tervet azonban nem tudtuk teljesíteni.

Mi ennek az oka? Az egyik ok: a szokatlanul- nagy esőzés, az árvízveszély. Erről leginkább Pnbis József, miskolci üzem igazgató tud beszámolni, l aki lent járt Mohács térségé- | ben, az odarendelt kocsik mű- ] ködösét ellenőrizni. .

— Mohácson, Almásfüzitőn — tájékoztat Pnbis elvtárs — ! az első nehéz pillanatok óta ; 50—110 teher- és billenős ko- i

milöhiic/mlk és taxink

mondják, hogy a szállíttatok igényeit kielégítették. Mi akkor a magyarázat a tervlemaradásra? Eddig még nem ismert ok miatt a tervezettnél kevesebb áru szállításához igényeltek járművet. Autóbusz különjáratok és túrakocsik esetében a magyarázat kézenfekvő. A vállalatok — takarékossági szempontok ""-elembe vételével — jobban meggondolják a megrendeléseket, a társasutazásokat, a vidéki kiszállásokat. De miért ngm szállíttatnak több árut? A vállalatot és a Megyei Szállítási Bizottságot is olyan gond nyomja; mi lesz, ha — a vállalatok rosszul értelmezett takarékosságból „csúsztatták” az áruszállítást és ha — a második negyedévre esedékes Igénnyel is a harmadik negyedévben jelentkeznek? így minden igényt kielégíteni nem tudnak. Mit hagyjanak el, az ipari termék, vagy a gyümölcs és zöldségszáilítást? Nyilván az utóbbiban nem lehet késlekedni.

Néhány nappal ezelőtt ülésezett az említett bizottság. Megyei viszonylatban számolni kell mintegy 150 kocsi kiesésével, amelyeket az árvízvédelemhez vettek igénybe. Számolni kell azzal is, hogy a visszatérő kocsik nagyon megviselt állapotban lesznek, és számolni kell az árvíz okozta károk helyreállításához szükséges nem tervezett szállítással is. Hozzá kell azt is tenni, hogy az AKÖV gépkocsiparkja közel 100 teherjárművel kevesebb a tervezettnél, s a hiányzó gépkocsikat a legjobb esetben is a harmadik negyedév végén, a negyedik negyedév elején kapják meg.

T

A vállalat a lehetőséghez képest igyekszik megoldani a gondokat. A műszak dolgozói például vállalták, hogy a Mohács környékéről visszatérő kocsikat társadalmi munkában, munkaidő után, illetve vasárnap hozzák rendbe. (Az improduktív dolgozók az árvízkárosultak segítésére egy napi fizetésüknek megfelelő összeget ajánlottak fel.)

A vállalat vezetői a várható nehézségeket minden szépítés nélkül ismertették a dolgozókkal, termelési tanácskozásokon, röp- és brigádvezetői értekezleteken. Ennek meglepően nagy hatása van. A szocialista brigádok, a főnökségek, az üzemegységek dolgozói a maguk tennivalóit mérlegelve' igen értékes vállalásokat tettek. Az egészet úgy lehet ösz- szegezni: vállalják, hogy a közlekedésre zúduló feladatokat kevesebb gépkocsival is elvégzik, sőt a tervezetten felül közel félmillió forint értékű munkát végeznek el. Többek között a gépkocsivezetők másod-. sőt úgynevezett harmad- fuvarozást is vállalnak. Az ígéretek' valóraváltásúban máris mutatkoznak az első eredmények.

A vállalat dolgozóinak vállalása, erőfeszítése azonban önmagában nem hozza meg a kívánt eredményt.

— Ebben a szállíttatok nagyobb megéri ősére és segítségére is számítunk — mondja Valykó István igazgató.

— Segítsenek nekünk abban. — kéri Lippai Flórián főkönyvelő —, hogy minél jobban ló tudjuk használni a gépkocsikat. Mire gondolok? Ne csak a hivatalos időben — helyenként csak fi órára —, hanem hosszabb időre vegyék igénybe a kocsikat, gondoskodjanak a gyors fel- és lerakásról, a raksúly-kapacitás jobb kihasználásáról. És vegyék igénybe a jármüveket szombat délután és vasárnap is.

És itt kell tolmácsolni Stolp- ker Jánosnak, a Megyei Szállítási Bizottság titkárának óhaját is.

— A széleskörű nyilvánosság előtt is kéri a bizottság a saját

. járművekkel rendelkező kö- zületektől és szövetkezetektől: ajánlják fel a szabad kapacitást. A fuvnroztatóktól pedig azt: a lehetőségekhez mérten növeljék az nruátvételi időt. s jobban használják ki a megkapott járműveket.

CSB

— Ha megkérdeznék tőlem, mi mindennel kell foglalkoznom, úgy hirtelenjében fel sem tudnám sorolni. Egy járási nőtanáos titkára vagyok. Hogy akkor miért szerteágazó a feladatom? Amikor csak a

( nők dolgaival kell törődnöm?

J — Kát éppen ezért. Hiszen iaz élet minden területén, a legkülönbözőbb foglalkozásokban is helyet kaptak a nők, s nekünk egy kicsit mindenhez kell értenünk.

— Most mégis csak a faluról, a falusi asszonyok gondjairól szólók. Mert azt már megoldotta államunk, hogy a városokban, nagyobb üzemekben jól felszerelt, egészséges bölcsődékben és napközi otthonokban vigyáznak a dol^j- ző anya gyermekére. Falun közel sem ilyen kényelmes a helyzet.

■— A termelőszövetkezetek ugyancsak rá vannak szorulva a női munkaerőre, különösen nyáron, amikor minden dolens kézre szükség van. De hová tegyék az anvák gyermekeiket? Ki vigvnz ráiuk? Nagymama sincs mindenütt.

— Itt következik a mi mun- !--ánk. S ha még csak arról lenne szó hogv idénynanközi- ket kell szervezni?! Ha esek arról lenne szó, hogy megkell nyerni ehhez a helvi tanácsok segítségét., a 1rrmelnsznvort-e- zet.5 vezetőség támogatását?!

— Higgvék el, hogv sokszor még ez sem olvan könnyű — annak ellenére, hogv nem utolsó sorban a tsz-ek látták barmát, hn az asszonvok nyugodtan gyermekükért érzett aggodalom nélkül mehetnek ki a határba. Furcsán hangzik. de néha bizony nekünk kell erről meggyőzni a tsz vezetőségét is.

— Olyan dolog is előfordul azonban, hogy amikor már megvan az. idénvnnnközi. az asszonyok inkább cipelik magukkal a kicsiket a határba,

a tűző napra, vagy magukra hagyják a portán, felügyelet nélkül, minthogy igénybevegyék a napközit.

'— Hogy miért van ez így?

— Nehezen tudnék erre válaszolni, de úgy gondolom* alapvetően mégis az elmaradott gondolkodásban kell az okot. keresni. Mert még sok helyen félnek az újtól, bizalmatlanul fogadták a jobbat, a korszerű bbet.

— Volt olyan asszony, aki, mikor megkérdeztem, miért nem adja be a gyermekét, ezt válaszolta: Ugyan már, az én anyám is dolgozott, így hordott ki engem is a határba* meg a többi testvéremet is, aztán mégis kibírtuk. Jobb, ha mellettem van, így nem etethetik meg.

— Bizony, nekünk nem csak szervezni kell, hanem egyúttal nevelni is, s nem egyszer az utóbbi a nehezebb.

— Jó segítséget kapunk a gyermekekről való gondoskodáshoz helyenként a KISZ-tői, az úttörőktől is. Sok helyen egy-egy népes női brigádon belül szervezzük meg a gyermekek felt'"--életét. Az. a tapasztalatom. hogy ahol nincs napközi, még ez a módszer a legjobb, a közkedveltebb.

— Persze, ötletből kifogyhatatlannak kell lennie a tömegszervezeti vezetőnek, ha sikeresen, eredményesen akar dolgozni. Igénybe szoktuk venni azoknak a kisgyermeke« anyáknak a segítségét is, akik a maguké mellett, még másik péPv-öt kicsi gondozását is elvállalták, társadalmi munkában. Ugyancsak így segítenek azok a kedves nagymamák. akik számos pótuno- kával veszik körül magukat* ilyenkor nváron.

— Mert mi magunk, a lelkes. áldozatot vállaló aktívák nélkül semmire sem jutnánk.

Adamovics Ilona