Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

4 fiSSAKMÄGTARORSiAG Vasárnap. 1965. július 25. an U) írodalomíortőneli kézikönyvüak Hí,-ÍV. kőteléről Lapunk, május 30-i számá­ban, az ünnepi könyvhét ele­jén, A régi magyar irodalom — új megvilágításban című cikkünkben, amidőn a hat kö­tetre tervezett ú.i, nagy össze­foglaló munka: A magyar iro­dalom története első egységét, sorozatkezdő két kötetét mél­tattuk, a vállalkozás egészének jelentőségére is felhívtuk a fi­gyelmet, Jeleztük a cikkben, hogy elhagyta már a sajtót a sorozat újabb szakasza, a III. és a IV. kötet is, S valóban, a cikk megjelenése utáni napok­ban, még az ünnepi könyv­hét idején, gyors egymásután­ban a könyvesboltokba is meg­érkezett előbb a III., s néhány nap múlva a IV. kötet. Jly mó­don most már 1772-től száza­dunk fordulójáig, pontosabban 1905-ig, vagy —- „irodalmibb” szakaszhatárok közé foglalva — Bessenyeitől Adyig olvas­hatjuk irodalmunk történeté­nek részletező, nagyszabású összefoglalását a marxista tu­domány korszerű szintjén . .. AIII. kötetet Pándl Pál szer­kesztette. Anyaga: 1772—1849- ig, Bessenyeitől Petőfiig ter­jed, a felvilágosodás és a re­formkor időszakát öleli fel. A IV. kötet — igen kitűnő — szerkesztése Sötér István mun­káját dicséri. Ez a rész meg 1849—1905-ig, Arany Jánostól Ady felléptéig (de Ady már az V, kötet első „reprezentatív” ,író-költő-egyénisége lesz!) adja irodalmunk életrajzát, tehát: az önkényuralom és a kiegye­zés korát, valamint az utolsó ezázadnegyedet tartalmazza. Az alább következő sorok­ban csupán az új kötetek új erényeit, új vonásait, s bennük ismertetett új jelenségekhez kapcsolódó egy-kót gondola­tunkat sorakoztatjuk fel. Ez­által óhajtanánk e kötetek ta­nulmányozásához kedvet éb­reszteni azokban, -akik az első kettőt már olvasgatták, illetve: akik az irodalmat és irodal- munlcat szeretik... Mert hi­szen mondanunk sem kell: az egyetlen sorozat bármelyik ré­sze önmagában is egész, érthe­tő és élvezhető. romantika áramában”, 1841— 1849.: „A romantikától a kri­tikai realizmusig és a népies­ségig” — ez a szakaszok „cím­kéje”). — Ugyanígy a IV. kö­tet is („A riemzeti-polgárosult irodalom kibontakozása”, „A nemzeti-polgárosult irodalom differenciálódásának első sza­kasza: a kiegyezés utáni évti­zed”, és a második szakasz: „az utolsó századnegyed”). Ez a beosztás egyben arról is tanúskodik, hogy a kötet szerkesztőinek és' dolgozótár­sainak sikerült olyan rendsze­rező kereteket alkotniok, ame­lyek tudományosak, mert egy­szerre nőnek ki mind az iroda­lom társadalmi-politikni-törté- neti alapjaiból, mind pedig vi­szonylagos önállóságának, bel­ső, esztétikai fejlődési tör­vényszerűségeinek sajátossá­gaiból . . . Elmélyíti ezt az iro­dalomtudományunkban • immár alighanem véglegesnek tekint­hető koncepciót az a követke­zetesség, amellyel mindegyig alkorszak tárgyalásában színje töretlenül érvényesítik, alkal­mazzák a fő korszak egészéré legjellemzőbb jelenségcsopor­tokat, irányzatokat, vizsgáló­dási szempontokat, irodalom­esztétikai kategóriákat. (A III. kötetben: a nyelvújító és szín­játszó törekvések, mozgalom állása; a sajtó és a tudomá­nyok fejlődése; az irodalmi társaságok és á kritikai-eszté­tikai, esetleg filozófiai irány­zatok; továbbá: a felvilágoso­dás, a klasszicizmus, a szenti- mentalizmus, a népiesség, a romantika, a realizmus árnya­latai, változatai, találkozásai és szétválásai... A.TV-ben: a népies-nemzeti, a liberális-ne­mesi, a nemzeti-polgárosult irányzat, a realizmus és a mo­dernség új igényei...) 2 Már a II. kötet is vastagabb volt, mint az első, a III.-tól kezdve méginkább feltűnik az oldalszám gyarapodása n köte­tek sorrendjében. Ez, az anyag-k bőség természetesen nem csu­pán s talán éppen nem külső­ség. Tartalmi, minőségi váltom sásnak: irodalmunk sokolda­lúbbá. válásának, megpezsdülő, mozgató tényezőiben is meg­gazdagodott életének mennyi­ségi oldala. Például a III. kö­tet bevezető fejezete így jel­lemzi a felvilágosodástól 1848- íg ívelő fejlődést, a szépiroda­lom önállósodási folyamatának korszakát: „ .., sajátos viszo­nyaink között rendkívül meg­nő a szépirodalom közéleti­politikai hatóereje . .. Ebben a korszakban gyorsul meg s fe­jeződik be, a polgnrosulás je­gyében, a szellemi életnek az a differenciálódása, amely már tudatosan megkülönbözteti a tudományt és a .szépirodaimat; a színjátszást kiemeli -az isko­lai (és egyházi) keretek közül és önállósítja; a sajtóban is kezd. különválni a tudomá­nyos, irodalmi és politikai.jel­leg. Magának a szépirodalom­nak a jelentéstartalma is bő­vül és árnyalódik: a költészet mellett mind nagyobb szerepet játszik a dráma, s megjelenik a modern széppróza is, a köl­tészettel egyenrangú tekin­télyt szerezve már az 1840-es években. A szellemi élet fejlő­désének, az irodalmi alkotások gyarapodásának természetes következménye a kritika meg­jelenése. „— Nem csoda hát, ha ezt az árnyaltabbá-bönyo- lultabbá válást úgy tekinti át a kötet, hogy a maga fő kor­szakán (a felvilágosodás és a megújuló nemzeti mozgalom .kora: 1772-től az 1820-as éve­kig, illetve a reformtörekvé­sek, a forradalom és a szabad­ságharc kora: az 1820-as évek­től 1849-ig) belül megkülön­bözteti az alkorssakok rétege- sődését is (1772—1795..: „Iroda­lom és felvilágosodás”, 1795— 1825.: „A felvilágosodástól a romantikáig”, 1825—1841.; *A A kereteknek és vizsgálódá­si szempontoknak ebből a szinte csali példaként), címszó­szerű jelzéséből is talán föl- sejlik, hogy ezekben a köte­tekben még inkább erősödik az egyes fejezetek megírásának irodalmi igénye, esszészerű jellege, Nemcsak egy-egy — kivált nagy — író "fejlődésé­nek, életművének portrészerű bemutatásában és választékos, ei'edeti értékelésében, hanem: az egy-egy irányzatot értel­mező fejezetekben, az egyes korszakokat bevezető, vagy összefoglaló jellemzésekben is, Részletezésre, fájdalom, rijnes terünk. E sorok írója csupán azokat a szerzőket említheti meg. az igen népes, szintén a kötetek magasabb száma sze­rint gyarapodó munkatársi gárdából, akiknek egy-egy jó, szép, színvonalas, sokatmondó megoldása’ neki, „egyénileg” kiváltképpen tetszett. (Ami nem, arról hallgat, minthogy hely szűkében itt nem érvel- het-cáfolhat...) Tehát; Dezsényi Béla sajtótörténeti összefoglalásai; Diószegi And­rás néhány prózaírónkról raj­zolt arcképe, de főként a IV. kötet 51. és 102. fejezete: „Esz­mék és irányzatok”, ill,; „A századforduló mint vég és kezdet”; Fenyő István: Tán­csics, Kisebb költők Petőfi korában; Gergely Gergely: Eötvös Károly; Horváth Ká­roly: Kölcsey; Julow Viktor igen tartalmas, páratlanul gondos és helytálló .Csokonai­éi; Fazekas-feldolgozása; Kom­iás Aladár lírikus-arcképei, el­sősorban a Vajda-, Reviczky- és Komjáthy fejezet; Kovács Kálmán: Tompa; Lukdcsy Sándor; az „Athenaeum” című folyóiratról és a márciusi if jakról írt lapok; Herczeg Fe­renc és Gárdonyi — Mezei Jó­zsef értékelésében; Mezei Má­ria sokoldalú, árnyalt Berzse­nyi-rajza; Nagy Miklós igé­nyes, pontos, részletes Jókai- pályaképe; Németh Géza Béla rendkívül újszerű, mélyenjáró elemzései Beöthy Zsoltról, Pé- terfy Jenőről, Riedl Frigyesről és a kritikus esszéista Ignotus- ról, továbbá összefoglalása a múlt század utolsó negyedé­nek hírlapjairól, folyóiratairól és irodalmi társaságairól; Ős- fáik. Béla drámatörténeti fe­jezetei; Pándi Pál. sok kor­szak-bevezető és elméleti-elvi jellegű dolgozata, valamint kulcsponti fontosságú, érett, csiszolt Petőfi-je; Solt Andor színháztörténeti, érdekes, a lé­nyeget tömören kiemelő is­mertetései; Somogyi Sándor mélyenjáróan, biztos kézzel megírt elméleti-elvi (bevezető és összefoglaló, lezáró) fejeze­tei, értékelő áttekintése az öt­venes évek epigonköltószeté- ről, leginkább pedig; a Gyu­lai Pált bemutató és „helyére tevő” lapok, — az első hozzá­férhető és igényes marxista Gyulai-kép; Sötér István-n&k sok-sok, higgadt, távlatos és művészien megírt bevezető és lezáró elvi-elméleti fejezete 'a saját szerkesztésű. IV. kötet­ben, továbbá érdekes, mélyen­járó, sokoldalú és új.szerűen- eredeti, (de nem eredetieske- dő!) nagyméretű arcképei: Eötvös, Erdélyi János, Arany, Kemény, Madách; Szauder Jó­zsef ugyanezen színvonalra te­hető Bessenyei- és Kazinczy- pnlyaképe, továbbá tömörsé­gükben is gazdag, általános tudománytörténeti szempont­ból is értékes dolgozatai a ma­gyar felvilágosodás fővonásai- ról és a nyelvújítás korának általános jellemzéséről; körül­tekintés, összefogottan gazdag anyag, meggyőző értékelés és elemzés az erőssége Tóth De­zső itteni munkáinak: a ro­mantikáról írott bevezető fe­jezetnek, Vörösmarty, Toldy Ferenc, Bajza bemutatásának; érdekesek Tárnái Andor átte­kintései a tudományos iroda­lom egy-egy szakaszáról, a nyelvújítás kezdeteiről, és szé­pen dolgozta ki Batsányi arc­képét is; értékes mozzanatok­kal, meggyőző gondolatme­nettel ékeskedik az is, amit Weber Antal írt a szentimen­tális líráról és prózáról, Kár- mánról és Szontagh Gusztáv­ról, ,, Külön kiemelést érdemel a IV. kötet egy valóban új je­lensége: „idegen” szakírók „vendégszereplése” az iroda­lomtörténészek között, A „ven­dég szereplők”; Szabolcsi Ben­ce zenetudós és Németh Lajos képzőművészeti esztétikus-kri­tikus a maguk területének egy-egy korszakát elevenen felidézve, egyrészt összefüg­gést teremtettek a művészeti társadalmi tudatforma egyes ágazatai között; másrészt azonban lényegre törő tömör­ségükkel, mely nem bat szűk­szavúságnak, követésre méltó példát is mutattak a TV. kötet helyenként nagyon is elkalan­dozó, hosszadalmas fejtegeté­sekbe bocsátkozó, itt-ott már- már arányokat is tévesztő „irodalmár” munkatársainak!— E kötet szerzői olykor ugyanis mintha megfeledkeztek volna arról, hogy az irodalomtörté­net általában sem, de a szo­cialista, a marxista irodalom- történet pedig különösen nem szólhat csupán a szakemberek­nek! Űgyf kell gazdagnak, eszméltetőnek, művészien szer- kesztettnek és írói színvona­lon stilizáltnak lennie, hogy bármely általános műveltségű ember is követhesse és emlé­kezetébe véshesse fő gondola­tait. Szellemi munkaival ugyan, de „erőlködés” nélkül!,,. Végül még egy kritikai megjegyzést, ezt immár mind­két kötetre: a világirodalmi párhuzamokra, ihlető példaké­pekre történik ugyan utalás — kivált az egyes írókról adott „miniatűr monográfiák­ban” —, mégis úgy érezzük: többnyire csak „magyar szige­ten” járunk, a népek hazájára, a nagyvilágra csupán tejüve- gen át van kitekintésünk... Űj, nagy ii-odalomtörténeti kézikönyvünk e két legfrissebb kötete megerősíti a régi ma­gyar irodalom köteteiről adott értékelésünk lényegét; párat­lanul álló vállalkozás és telje­sítmény . irodalomtörténetírá­sunkban, kisebb egyenetlensé­geivel is kimagasló állomás egész tudományos életünk fej­lődésében. Felajzott várakozással va­gyunk eltelve már pusztán ezért is a megjelenendő két záró kötet iránt. Gyárfás Imre Edit1­JBVGENYIJ JEVTUSENKO VERSE Ez itten Párizs, a Montmartre egy terme, S előtte hosszan egy verébke ugrál. Fázósan barzolqatja púposra a hátát, És ez csa.k bevezetés az Edith.Piai estre. De íme ö már ott van. akár egy medúza, Vagy tébolyt-váró tömeg számára ősi. bálvány. Mint aki ajtót téveszt s támolyog a, színre, Reflektorok közé, élő tragédia. Lebeg a talmi zajban. Sápadt, erőtelep és módfelett suta, Beteg szemű madár, alig-alig tipeg. Tört szárnyát megtörtén magával vonszolja. Csöpp asszony, árnyék, festett Fullasztó köhögéssel Csoszog ki te eléd, rohanó századunk. S megáll a zúgó zajban, remegnek lábai. Lenéz reánk, mint mi. fia Szajna-örvényre hajolva Szédülünk a partról, jaj, ugróm érte mindjárt, Hogy támogassam ott fönn, ki mélységbe zuhan. De két kinyújtott ráncos, keze intőn nyúlik: Zenekar! Támadásra! s Piai elörejön Egész-egész a partig, mereven megfeszültén, Es furcsa, púpos háta. már issza a zenél, S torkából feltör egy hang, mint súlyos üzenet. Mit elnehezült szemmel hullat el valahol, A gurgulázó hangra felénkfordul a teste. Sebészek kése vágta már eddig sbk' darabra. Zokogva száll az ének és harsogna nevet. Susog, mint aki meghal a Boís de Bouloqneban, Búg, mint a Saint Germain-nek kongató nagy harangja. Süvölt akár sziréna. Ez itt Edith Piaf. Lelkében kavarog most harang és zápor. — ágyú. Szidalom, nyögés, árnyak, bús esti mórmogása, Döbbenten álltunk: jő légy! Te ember! — hozzá, érte! Ahogy az óriás jó a kis liliputihoz. Torkából iszonyat szállt, torkából szállt a hit. Es onnan zuhogott ki csillag és vészharang, Simogat,ón kezébe emelte életünket. Ahogy egy óriás a Uliputiakat. S ö benne, benne, benne, -— az 6 művészetében, Noha olyan közel volt a közeli halál. Újabb műüészek. jöttek, csak jöttek-jöttek egyre Rekedt torkából sorba, hol a könnyek gyémántja, áll. Aztán kitámolygott a színpadról, dörögve Szörnyű jóslatait felénk, a kis Piai, ■ Fekete csóka hangja még szállt utána egyre, dint szörny a Notre Dame-ról, ha színpadunkra hull. Fordította: Tátrai/ Barna A kis külvárosi rikkancsból lett világhírű éne­kesnő, tömegek bánatát, életét, szerelmét megjele­nítő Edith Piaf másfél éve halott. Nagy barátja, Cocteau egy sv'l rózsát tett ravatalára. Azóta is mindig idézik törékeny alakját. Nemrég Jevtusen­ko emlékezett meg róla. gozik a megyében, és az egy eörzeti orvosra jutó lélekszám a 3200 alatt van. Ebben az év­ben még négy körzetet fejlesz­tünk, ezek közül kettőt az Ipa­ri centrumokban. A körzeti orvosi ellátásban azonban még gondot okoz a betöltetlen állá­sok helyettesítésének kérdése. Az üres körzeteket a szomszé­dos körzeti orvossal kell he­lyettesíteni. Remény van azon­ban arra, hogy az ilyen gon­dokat okozó 18 körzeti orvosi állást ez év őszén sikerül be­tölteni. — Hányán keresik fel me­gyénkben évente a körzeti orvosokat? — Ez a szám évről évre jelentősen emelkedik. 1900-ban a megye területén 2 millió 456 ezer 940 beteg kereste fel kör­zeti orvosát, 1964-ben pedig már .2 millió 820 ezer 888 be­teget kezeltek a körzeti orvo­sok. örvendetes különbeni hogy megyénkben az orvosok letelepítéséhez szükséges fel­tételeket mindenütt biztosít­ják. Valamennyi körzetben megfelelő rendelő és váróhe­lyiség van. A 191 körzet, kö­zül mindössze egy olyan akad, ahol eddig nem sikerült lakást biztosítani az orvos számárai Ugyanilyen fejlődés’ tapasztal­ható a körzethez tartozó köz­ségekben. Ezek is magukévá tették azt á törekvést, hogy a körzeti orvosi ellátás céljaira kulturált körülményeket te­remtsenek. Ma már minden község arra törekszik, hogy jól felszerelt rendelője legyen. — Milyen megyénkben az üzcmegészsóBügyi szolgálat? —- • Az üzemegészségügy! ö^rt szolgálatot megyénkben 48 szervezett üzemi orvosi állás­sal látjuk el. így például 25 bányaüzemi körzeti orvos van megyénkben. A foglalkozási ártalmaknak kitett dolgozók üzemorvosi szűrése maradék­talan. Nagyobb üzemeknél ez kiegészül üzemorvosi laborató­riumi vizsgálatokkal is, A la­boratóriummal nem rendelke­ző kisebb üzemeknél a megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás laboratóriuma végzi a vizsgálatokat. Ez a laboratóri­um csupán az első félévben 12 660 laboratóriumi vizsgálat­tal és 2606 biológiai vizsgálat­tal egészítette ki az üzem- egészségügyi szolgálat munká­ját; Mii szolgákat a szolgáltató ipar TiszaszeclerSiénYbcu ? Tanácsülésen vitatták meg legutóbb Tiszaszederkényben a szolgáltató ipar munkáját. Megállapították, hogy a tüzelő- ellátás ebben az esztendőben határozottan javult, és az Üj* városban a gáz bevezetése V sokkal eredményesebben ha­ladt, mint azelőtt. A távfűtési hálózat építését ugyancsak megfelelőnek találták a tanács­tagok. A vitában kiderült, hogy 3 javító és szolgáltató vállalatok mindazon feltételekkel rendel-1 keznek, amelyek fejlesztésük­höz szükségesek. A cipész kts* például már bővíteni szándé­kozik részlegét, a fodrász kts* újvárosi fiókja a megye egyik legkorszerűbb üzeme, a közel­jövőben kozmetikai részlege W lesz. Tervbe vették a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat kölcsönző részlegének fej­lesztését is. Ez utóbbit, termé­szetesen a szükségletnek meg­felelően fejlesztik, mert a vál­lalat vezetőinek vélemény« szerint háztartási gépeket pél­dául kevesen keresnek. Gondot okoz azonban a szo­bafestő. a kárpitos, az asztalod és a gépkocsiszervfz hiánya- Utóbbira vonatkozóan meg­nyugtatták az érdeklődőket; hogy a génkocsi-szervíz, létesí­tése már folyamatban van, sőt) olyan jól halad a munka, hogV talán már az idén megkezdi működését. Szóba került a ke­nyérgyár Is. mert a kenyér mi­nősége az utóbbi időben tör­tént javulás ellenére sem ki­elégítő. Hogyan javult megyénk egészségügyi ellátása? Beszélgetés de. Pintér Lássló tnegyei j&atrtitmstal nem a legszerencsésebben ér- í vónyesül. Az általános kórba- 1 zi ágyak zöme Miskolcon van. - De épül már, és előrelátható-' 1 an 1967-re elkészül, a Kazinc- 1 barcika és az edelépyi járás 1 ilyen gondjait megoldó ka- c zincbarclkai 447 ágyas ÚJ kór- í ház, A következő esztendők- * ben valószínűleg lehetőség . nyílik a sátoraljaújhelyi és a < szikszói kórházban az ágyak 1 számának növelésére, a végle- 1 ges megoldást azonban csak az < Enesen építendő új járási és a i tiszaszederkényi kórház fel­építése fogja biztosítani. A fekvőbetegellátást szolgál­ják — bár nem teljes kórházi jelleggel — a szülőotthonok is. A megye területén 8 szülőott­hon működik 140 ággyal. Ezek ; a szülőotthonok segítették ; megvalósítani azt az egészség- i ügyi törekvést, hogy a szüle- ; sek lehetőleg intézetben íoly- janak le. Megyénkben ezen a téren már sikerült is elérni a i 95 százalékos arányt. — Milyen Borsod megye orvosé! látó (fsára, s növeke- dett-e az elmúlt éhekben a körzeti orvosi rendelők szá­ma? — Borsod megyében jelen­leg 959 orvos működik. Ebből Miskolcon 509 orvos tevékeny­kedik. 1958-tól 1964. végéig 348-nl szaporodott megyénkben az orvosok száma. A szakor­vosi ellátotiság mégsem telje­sen zavartalan. A szakorvosok száma ugyanis aránylag még mindig nem elegendő. A szak­orvos-hiányon a kórházakban folyó fokozottabb szakorvos- kénzésse] ioarkodunk segíteni. 1853-ban 151 körzeti orvos lát­ta el a megye lakosságát, ás egy-egy körzeti orvosra közel- négyezer lakos jutott. A párt Központi Bizottságának 1958. évi októberi határozata óta ezen a téren jelentős a javulás. Ma már 191 körzeti orvos dol­Megyénk egészségügyi ellá­tása az elmúlt esztendőkben számottevően fejlődött, A dol­gozók fokozottabb orvosi ellá­tása, az egészségügyi helyzet, javulása mind a városunkban, mind a falvakban kedvezően érezteti hatását. Vajon milye­nek az ezen a téren elért eredményeink, s melyek a kö­zeljövő tennivalói? Ezzel kap­csolatban kértünk felvilágosí­tást dr. Pintér Lászlótól, a megyei tanács vb. egészség- ügyi osztályának vezetőjétől. — A felszabaduláskor me­gyénk mai területének egészségügyi helyzete igen rossz volt. Milyen eredmé­nyek tükrözik az azóta elért változásokat? — 1945-ben a megye, mostani területén 152 kórházi ágy volt. 1962% végére ez a szám már 4270-re nőtt, ez év elején pe­dig már 5166 kórházi ágy állt megyénkben a betegek rendel­kezésére. A tízezer lakosra ju­tó kórházi ágyak száma még 1952-ben is csak 24,4 volt, az elmúlt év végére, a Szentpé- teri-kapui kórház elkészülté­vel azonban már 60-ra nőtt. Jövőre további javulás várha­tó, mert Edelényben elkészül a 300 ágyas 'TBC kórház. A fekvőbetegeket jelenleg 14 kórház látja el > Borsodban. A számszerűen is’lemérhető lé­nyeges javulás ellenére van­nak még megoldandó problé­mák. —» A további még jobb fekvöbetegeliátás érdekében melyek a legfontosabb ten­nivalók? — A jó fekvőbelegeHátást nemcsak az ágyellátottság glo­bális száma határozza meg, hanem a magasszintű kórházi gyógykezelés és a kórházi ágyak szakmánként! helyes el­osztása, valamint azoknak te­rületi megoszlása. Megyénk­ben az utóbbi követelmény

Next

/
Thumbnails
Contents