Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-03 / 155. szám
Simatat. 196X. júfins S. ßSZAKMAGYARORSZAG 3 Az Ideológia! munka néhány problémája a tiszaszederkényi párttitkárok tanácskozásán A tiszaszederkényi városiüzemi pártbizottság kibővített ülésen vitatta meg a végrehajtó bizottság jelentését az ideológiai munka helyzetéről és feladatairól. A napokban a pártbizottság tanácskozásra hívta össze a TVK. a hőerőmű és az újváros pártalapszerveze- teinek titkárait, hogy megbeszéljék az ideológiai munka fejlesztésének időszerű kérdéseit. Kiss Lászlónak, a pártbizottság propaganda és művelődésügyi osztóivá vezetőiének tájékoztatója után sok érdekes kérdés került terítékre a párttitkárok eszmecseréjén. Jogyon is időszerű...“ A vitában résztvevő elvtársak szinte egyöntetűen állapították meg: időszerű, sőt ..nagyon is időszerű” volt Szederkényben is napirendre tűzni az ideológiai munka helyzetét. és tisztázni a legfontosabb gyakorlati tennivalókat e téren. A vb ielentése. amelvet a pártbizottság megvitatott és elfogadott, jó — mondották. Hűen tükrözi a Tisza-menti üzemek dolgozóinak, s az új város lakóinak gondolkodás- módját. és azokat a tényezőket is. amelyek az emberek gondolkodását meghatározzák, illetve befolyásolják. Az örvendetes jelenségek, a szocialista tendenciák mellett egy sor olyan ellentmondást soroltak a felszólalók, amelyek „feloldása” elősegíti majd a szocialista tudat és erkölcs további térhódítását Tiszasze- derkényben. Szóba keiült például a szocialista bérezés és ösztönzés néhány „fonáksága”, a szocializmus alapelve következetesebb évényesítésének szükségessége. Bíráló megjegyzések is hangzottak el „a gazdasági vezetés hiányosságairól”, az egyes irodákban tapasztalható „ridegségről az ügyes-bajos dolgaikat intéző dolgozókkal szemben.” A felszólaló párttitkárok érdekes módon mutatták be a „gondok differenciáltságát”. Elmondották például, hogy a dolgozóknak egy szilkebb rétege olykor már azért is „elégedetlenkedik”, mert „hónapokig kell várni a gépkocsikiutalásra”, — másoknak, a kisebb fizetésű családfőknek viszont a feleség, vagy a felnőtt családtag munkába állítása szinte „létkérdés”, és e tekintetben néha sok függ a „szocialista összeköttetésektől”. A gondok megoldásában tehát valamilyen sürgősségi és fontossági sorrendre és feltétlenül elviségre van szükség. Ezek persze csak kiragadott példák a tanácskozásokon elhangzottakból. De érzékeltethetik, amit több felszólaló hangsúlyozott is: időszerű volt napirendre tűzni az ideológiai munka néhány problémáját, a vele közvetlenül, vagy közvetve összefüggő gyakorlati kérdésekkel egyetemben. A párt- bizottság által elfogadott jelentés alkalmas is arra, hogv a szederkényi pártszervezetek figyelmét ráirányítsa az ideológiai munka legaktuálisabb kérdéseire. Ugyanakkor több felszólaló hiányolta, hogv a pártbizottság anyaga nem ad elég gyakorlati útmutatást és módszertani tanácsot a pártszervezeteknek. a ma még fellelhető és az emberek gondolkodását befolyásoló negatív jelenségek felszámolásához. — Remélhetőleg ez a segítség sem marad el. Bár azt is látni kell, hogy egyes szederkényi gondok megoldása (például a családtagok munkába állítása stb.) túlnő a helyi pártbizottság lehetőségein. Kitűnő lehetőség! Talán nem is véletlenül, elsőként az új pártoktatási év gondos előkészítése került szóba a tanácskozáson, mint az ideológiai munka fontos területe. Közismert, hogy a pártoktatás különböző tanfolyamain évről évre több százan, ezren ismerkednek meg pártunk világnézetével és politikájával, a szocializmus, illetve a kommunizmus eszméivel. Sokan közülük kedvet kapnak a marxizmus—leninizmus alaposabb tanulmányozásához is az esti középiskolákon és az esti egyetemen. Az idei pártoktatási év jó előkészítése különösen fontos. Ezzel kapcsolatosan ismeretes a KB titkárságának márciusi határozata. A tervezett tanfolyamokon szervezett keretek között sok olyan közérdeklődésre számot tartó kérdés tisztázására nyílik kitűnő lehetőség, amelyekre az ideológiai munka irányelvei és a pártbizottság anyaga is felhívta a pártszervezetek figyelmét. Az olyan kérdések megvitatására is sor kerülhet itt, amelyek ugyan nem szerepelnek az egyes tanfolyamok tematikáiban, de amelyek foglalkoztatják a hallgatóságot. Nagyon fontos, hogy a párt- szervezetek mindenütt számolják fel az ideológiai munka lebecsülését, a különböző helytelen, sőt káros szemléletet, és biztosítsák, hogy a kommunisták mutassanak példát az eszmei-politikai műveltség fejlesztésében. A jelenleg felmerülő problémák is jelzik, hogy a „szocialista rendcsinálás az emberek fejében” előrehaladásunk fontos feltétele, a szocialista építés napi szükséglete. Ven más is... Kétségtelen, hogy a pártoktatás nagyon fontos területe az ideológiai munkának. De korántsem az egyetlen! A szocialista tudatformálás sok más lehetősége ismeretes pártszervezeteink előtt. A fő terület a szocialista öntudattal végzett munka, a sokoldalú társadalmi tevékenység a munkahelyen és a lakóterületen a különböző társadalmi és tömeg- szervezetekben. Ezenkivül sok más eszköz és lehetőség is „kínálkozik” a szocialista tudatformáláshoz, az önműveléstől kezdve a film, a színház, a szépirodalom, a rádió, a televízió és a sajtó fel- használásáig. Az utóbbiról, a pártsajtó lehetőségeinek jobb felhasználásáról érdemes itt néhány szót ejteni. Az egyik felszólaló, Dalnoki János elvtárs, az újvárosi pártszervezet titkára, azzal kezdte mondanivalóját: — Kapóra jön, hogy itt vannak megbeszélésünkön az Északmagyarország munkatársai is ... És sorolta, hogy miben segíthetne többet az újság a tiszaszederkényieknek. Az igény jogos. Ügyünk, a szocializmus teljes felépítése, közte a szocialista tudatformálás is közös ügy, közösek gondjaink. Azt viszont látni kell, hogy „kettőn áll a vásár”. Ha a pártszervezetek, az egyes kommunisták ideiében jelzik gondjaikat, problémáikat és úgy ítélik meg, hogy ezek megoldásához a közvéleményre, a sajtó nyilvánosságára is szükség van, — úgy a segítség nem maradhat el. Kérjük is, hogy pártszervezeteink. problémáik megoldásához éljenek gyakrabban a helyi pártsajtó lehetőségeivel Jelzéseikkel, leveleikkel keressék fel gyakrabban szerkeszt őségün két. Csépányi Lajos Találkozások Mióta megkezdődött a nyári szünidő, családi közmunkaként Ferkó hordja az ebédet a vendéglőből. Déltájban rendszerint a tér mellett halad el, sasszézó léptekkel méri talpa alatt a kőkockákat, miközben szabálytalan ingamozgással lóbálja kezében az ételhordót. — Szia, Ferkó! — köszönti egyik térbeli klubtársa.. — Tanulod a töcil? — Mármint a történelmet. Ferkó ugyanis, ahogy mondani szokás, elhasalt történelemből. Éppen ezért a családi közmunkát végző ifjút kínosan érinti az érdeklődés. — Ühüm. — Jössz egy fejesre? Ferkó körbenéz, néhány pillanatig tönreng, majd beleegyezése jeléül máris a bokor mellé helyezi ételhordóját. A legfelső edény fedele és a rajta, lévő három lekváros kifli közé szorított szalvétát óvatosan kiszabadítja. és a kiflikre borítja. gondosan eligazítja. Aztán megkezdődik az izgalmas fejcsata. Pattog a sárga labda, sportszerűtlen közbekiáltások kísérik útját, mindkét rögtönzött kenu gvakran forog veszélyben. Három-háromig fei-fej mellett haladnak, aztán Fér-, kő ügyesen elhúz, és hat- négyre győz. — Szia, sietek, viszem az ebédet! — mondja, és az éthordóért nyúl. De azon- nyomban elszáll, kebléből a győzelmi diadalérzés. Mivelhogy egy tarka korcs éppen az utolsó falat kiflivel végzett, s nagy elégedettséggel nyalogatja szája körül a cukrot. — Szia, de délután re- vancsot adsz a győzelemért! bizakodik társa. Ferkó kétségbeesetten kerekíti szemeit. — öregem — idézi csendesev — ez a győzelem felér egy veréssel... Nem. épnen pontos a történelmi idézet, Seba j. A pótvizsgáig van még idő... * Csikorognak a lékek, radíroznak a gumik az aszfalton, már-már összeütközik a két kocsi: a Trabant és a teherautó, de az utolsó pillanatban, alig fiz centire egymástól. megállnak. — Jdeiieifzjjen. «in/rni maszek tranesák — hajol ki a teherautó vezetőié az ablr- kon —, nem látja r táblát?! Ott van az orra előtt, nézzen fel. Nem egyenrangú útkereszteződés, tehát enyém az elsőbbség. A ..maszek trapcsákns” megszeppenve lantit. r volán mögött. A lös kocsiban is törpének tűnik a nagy teherautóban ülő vezető mel- I lett. Pillanatnyi csend. Aztán, mivel a hivatásos gépkocsivezető látja, hogy ő áll, helyesebben ül a helyzet magaslatán, még jobban, be- ledurálja magát a KRESZ- oktatásba. Kicsapja a kocsi ajtaját, leugrik, egyenest a kis kocsi mellé. — Szálljon . ki! Szálljon ki és nézze meg a táblát, mert rendőrt hívok! Na, mire vár! Megnyílik a Trabant ajtaja. Kinnal-ke sérvvel kikászálódik belőle a tulaj. Még mindig megrettenve néz le a félkollégára. Az meg fel, őrá. Jó félméternyi különbség van közöttük. Dávid és Góliát. A kis hivatásos arcáról egyetlen pillanat alatt elmosódik a fennsőbbség érzete, Nem is tud a másik szemébe nézni, kabátjának legfelsőbb gombját veszi célba, a- áll vízszintesen a tekivtetévej, j\ naon maszek. tekintete meg emu fajehúh- pán köt ki. így állnak szótlanul. — Nahát azért mondom — szól végül a hivatásos. Má.skor jobban tessék vigyázni ... Azzal sürgető gyorsasággal tüsrzorörmen „ volán mögé, és megindítja a motort. ícsala)---------------------------E lőkerül a hosszú nyelű kaparó, a kemence ajtaja lassan felkúszik, s a martinász égető hőségben belenyúl a tüzesen zubogó aeplfürdöbe. (Foto: Agotha Tibor) # Ózd, július 1. Az északi vasvárosban rek- kenő a hőség. A kőépületek szinte sugározzák a meleget, a Nap meg mintha hetedmagával sütne, hogy kárpótoljon a májusi és június eleji hűvösért. Igaz, ahol e jeleneteket megörökítő képek készülnek, ott decemberben sem fáztak. A martinban a pódiumon tüzetlövellő, hőséget árasztó kemencék a fagyos hónapokban is verejtéket fakasztottak a nagykalapos, aszbesztruhás acélgyártók homlokán. És az öntőcsarnokban néha érezni a ruha szagát, amint belemar a szövetbe a hőség. Kint az utcán harminc fokot mutat a hőmérő. Itt az ózdi martinkemencék árnyékában. a pódiumon, no meg hátul, a csapoló nyílásnál akkorát „nyújtózik” a higanyszál, hogy túl ér a 75 fokon is. Tavaly hasonló időben jártam erre. Akkor is csapolás volt, mint most És hőség. Kegyetlen forróság. Akárcsak percekre is jólesik kiszaladni a pódium szélére, a kuszáit vaskert fölé, mert ott csak a Nap melegít, de beljebb. amint fellódult egy-egy kemenceajtó, a kicsapódó Iángnyelvektöl megremegett a levegő. Nehéz napjai ezek a martinkemencék szorgoskodóinak. És mégis oly példásan helytállnak, oly lelkiismeretesen „forralják” az acélt, hogy a termelést jelző grafikonok alig-alig mutatnak valamifajta „nyári kihatást”. Neveket brigádokat, teljesítményeket és a riporthoz szükséges egyéb adatokat je- gyezgettem a műhely hűvösebb oldalában. (Ott alig 50— 60 fok volt a hőmérséklet) Aztán ismét odamerészkedr tem, ahol hosszúnyelű kanállal belemerítettek a zubogó lávába. Ahol ezek a szemüveges emberek kémlelték a vakító folyadékot s mészkövet és egyéb ásványokat vágtak lapáttal a kemencék gyomrába. És a pillanatnyi szünetben jókorát húztak a kupafedélbe fröccsentett szódavízből. Aztán kezdődött a csapolás. Paulovits Agoslon A lángnyclvck közelében percek alatt kell az előírt mennyiségű mészkövei a kemencékbe lapátolni. Langyos a szódavíz, de ilyenkor mégis jólesik. Hőségben a kemencénél
