Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-01 / 153. szám
Eszakmagyarorszäg Csütörtöki 1965. július 1. Mikojan és Tito beszélt a szovjet-jugoszláv gyűlésen A Kremlben, a kongresszusi palotában szerdán szovjet— jugoszláv barátsági gyűlést ártották. Az elnökségben Tito jugoszláv elnökkel együtt helyet foglaltak az SZKP és a szovjet állam vezetői. A gyűlésen Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke mondott beszédet. Kijelentette: „A Szovjetunió cs Jugoszlávia kapcsolatai szakadatlanul erősödnek és mindaz kiküszöbölődik, ami valaha árnyékot vetett e kapcsolatokra”. Mikojan többek között kijelentette, hogy most különösen ezükség van a szocialista országok összefogására, mindazok egységére, akik síkra- ♦zállnak a reakció és a háború imperialista politikája ellen. Beszéde további részében az Imperialista hatalmak ázsiai, afrikai és latin-amerikai ag- cesszív cselekményeivel foglalkozott, kihangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok a világ csendőrének szerepében lép fel és példátlan agressziót követ el a VDK ellen. Ezután rámutatott a NATO-stratégák mesterkedéseire, hogy a nukleáris fegyvereket hozzáférhetővé tegyék az NSZK számára. Ezt követően aláhúzta Mikojan, hogy a Szovjetunió szilárdan és következetesen fellép a békés együttélés politikájáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az imperialista agresszió bár- ' mely formájának, a gyarmati rendszer visszaállításának és minden olyan kísérletnek határozott visszautasításáért, amelynek célja a nemzetközi biztonság aláásása. örömmel állanította meg Mikojan, hogy ocialista Jugoszlávia kül- ' > ikáját szintén ez az irányul jellemzi. Végül a szoci- ;a országok egységének je- tőséeérőj beszélt, "■dvözölte Kuba hős népét szocializmusban elért sikereiért, és azon meggyő- ődésénck adott hangot, ogy Algéria népe, amely szocializmust választotok , továbbra is ezen az r- úton halad. után Tito elrapk mondott beszédet. Kijelentette, hogy komoly válságok fenyegetik a békét és a biztonságot az egész világon, majd elemezte a nemzetközi feszültség kiéleződésének alapvető okait, kiemelve az Egyesült Államok agresszív vezető szerepét. Beszéde további részében foglalkozott az afrikai és közép-keleti helyzettel, a német kérdéssel, az együttélés politikájával, a tartós béke biztosításával. Állást foglalt a felelőtlen kijelentések, vagy a tények elferdítése ellen — bármely párttal, vagy pártvezetőséggel szemben alkalmazzák is azt — mert az ilyen gyakorlat nyíltan ellenkezik a kommunista erkölccsel, az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet elvével. Ezt követően a nemzetközi munkásmozgalomban támadt nehézségek problémáiról beszélt, majd befejezésül arról szólt, hogy új tartalommal gazdagodott a jugoszláv—szovjet baráti viszony és az együttműködés. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a szovjet kormány és az SZKP Központi 'Bizottsága szerdán a nagy Kreml-palotában fogadást adott Joszip Broz Tito jugoszláv elnök tiszteletére. A fogadáson Leonyid Brezs- nyev beszédet mondott. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége Joszip Broz Titonak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárának, Jovanka Broznak, a jugoszláv küldöttség tagjainak és a kíséretükhöz tartozó személyiségeknek, akik részt vettek a német fasiszta bitorlók ellen vívott harcban, átnyújtotta azt a jubileumi emlékérmet, amelyet a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából létesítettek. Szerdán a Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára aláírta a szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatot. Tizenöt tagból áll az algériai forradalmi tanács Algírban a keddi nap nyugalomban telt el, este sem volt semmiféle tüntetés. A kulcsfontosságú helyekre kirendelt rendőrséget is visszavonták röviddel éjfél előtt. A hivatalos közlés szerint utasítást adtak ki arról, hogy a rádióamatőrök azonnal szüntessék be adásaikat. Buteflika algériai külügyminiszter magához kérette az Algériában működő nagyköveteket, hogy közölje velük „Algéria nem engedi meg, hogy bárki is beavatkozzék belügyeibe”. A külügyminiszter által összehívott nagykövetek listája nem került nyilvánosságra, diplomáciai körökből annyit meg lehetett tudni, hogy a francia és az amerikai nagykövet nem volt jelen a figyelmeztetés közlésekor. Az algériai forradalmi tanács, amelynek összetételét eddig még nem hozták nyilvánosságra, 15 tagból áll, s ezek között 11 katona, a négy civil pedig a következő négy miniszter: Buteflika, Medeghri, Belkaszem és Bu- maza — írja tájékozott forrásra hivatkozva az AFP. Hozzáteszi, lehetséges, hogy közreműködésre kérik fel Fer- hat Abbaszt, az algériai ideiglenes kormány volt elnökét és Rabah Bitatot, Ben Bella első kormányának volt miniszterelnök-helyettesét. Ferhat Abbaszt azonban — folytatja a francia hírügynökség — politikai feltételeket szabott közreműködéséhez, amelyek a következők: töb'o- párt-rendszer és választások megtartása. Valószínű, hogy az egypárt- és a többpártrendszer vitája igen éles politikai harcot hoz magával. Bumedien ezredes szerdán Algír Zeralda nevű külvárosában beszédet mondott csendőrtisztek oklevelének átadása alkalmából. Az APS algíri hírügynökség ismertetése szerint Bumedien főként azt hangsúlyozta, hogy Algériában nem- katonai rendszer jutott uralomra, s az országban nincs „sem militariz- mus, sem fasizmus, sem pedig reakciós kormányzat”. Szudánt útij f II. Az Anyanyák M égha meg is egyeznénk a politikai pártokkal, Dél testében akkor is tüskeként izgatna az ya — hallottam újra, újra Khartumban, vala- .yszor arról ’ érdeklődtem, ji-e valami remény a Szűri afrikai törzsek lakta há- m déli tartományában kiala- ilt feszültség rendezésére. — Miféle csodabogár ez az nyanya? — tudakolództam. .— Á déli tartományokban ltünt gerilla-szervezet — vá- szolták. Az Ánynya a dinije nyelvén egyébként csakugyan egy bogár, egy fájdalmas csípésű bogár neve. Az . Ányanya gerillák is inkább csak csipkelődnek, állandósítva a bizonytalanságot. Elejtett megjegyzésekből és a. lapokban megjelent utalásokból úgy tűnt, hogy az Ányanya csoport nem élvezi a déli tartományok lakosságáénak támogatását, sőt Dél politikai pártjai sem vállalnak közösséget vele. Jelenleg három politikai párt vallja magát a déli lakosság képviselőjének. Kettő mindössze néhány hónapos múltra tekinthet vissza, minthoev Abbud marsall katonai diktatúrájának megdöntése után alakult. Múltja csak a SANU-nak — a Szudáni Afrikáik Nemzeti Szövetségének van. A SANU vezetői a katona: rezsim idején a Szudánnal szomszédos Ugandába menekültek, mintegy 100 ezer dél- szudánival együtt. A SANU így lényegében a déli emigránsok pártjának tekinthető. Márciusban a khartumi kerékasztal értekezletre is Ugandából küldték haza képviselőiket. A vezetőség nevében William Deng kijelentette: a SANU-nak nincs kapcsolata az Ányanya gerillákkal, nem is ellenőrzi, de esetleg befolyásolhatja. S William Deng állítását Khartum jólin- íormált köreiben sem vonták kétségbe. — Tárgyi bizonyítékaink nincsenek, de biztosan tudjuk — mondta egy vezetőállású tisztviselő —, hogy az Ányanya egy külföldi — nyugati — hatalom kreációja és külföldről kapja a fegyvereket. Arra a kérdésemre, melyik ez a nagyhatalom, azt válaszolták. — Amelyik diplomáciai képviseletének a legmagasabb épülete van Khartumban. E bből világosan tudhattam, honnét fúj a szél. Khartumi tartózkodásom első napján feltűnt, hogy a belváros két és három emeletes épületei közül a Gordon sugárúton toronymagasan kiemelkedik egy 7 emeletes skatulya ház. Az épületet az amerikai külügyminisztérium építette khartumi nagykövetsége észére. Az Ányanya akcióinak dáMoMcsná! javult a helyzet A Duna vízgyűjtő területén az utóbbi 24 órában nem volt számottevő csapadék. Az Inn folyó vízszintje Schardingnél 49 centiméterrel csökkent és a Duna is lassan tovább apad az ausztriai és a magyar szakaszon egyaránt. Szerda reggeltől délig Dunaremetétől Mohácsig általában 1—2 centiméterrel süllyedt a vízszint. A legújabb számítások szerint további apadással ■ Mohácsnál vasárnapra • csökken a vízszint az 1954. évi maximumra. Ezért továbbra is nagy erők védekeznek. A Duna déli szakaszán, különösen az országhatár közelében, továbbra is súlyos a helyzet. A lassan levonuló árhullám még mindig nagy e*ő- vel feszíti a töltéseket. A korábban igen kritikus Mohács városi védvonalon a Duna apadásával lényegesen enyhült a helyzet Megkente az árvízkárok felmérését az állami Biztosító Borsodban Ismeretes, hogy a megáradt folyók Borsodban is döntötték a termőföldeket, s nagy kárt okoztak a mezőgazdasági kultúrában. Az esőzések következtében megáradt folyók az eddigi felmérések alapján 141 termelőszövetkezetnél okoztak kisebb- nagyobb károkat, s a vízzel elöntött terület, amelyre a tsz-ek biztosítást kötötíek, meghaladja a 25 ezer kataszt- rális holdat Éppen ezért érthető, hogy az Állami Biztosító Borsod megyei Igazgatósága a beérkezett kárjelentések alapján nagy apparátussal dolgozik az árvíz sújtotta tsz-ek veszteségeinek felmérésén. Tizenkét mezőgazdasági mérnök foglalkozik a 141 tsz által bejelentett károk felmérésével, de így is előreláthatólag július közepére fejezik be ezt a munkát. Általában a Tisza, a Sajó, a Hernád, a Bodrog és a Bód- va partján keletkeztek a legnagyobb károk. Igaz, hogy sok helyen a kisebb patakok, áradása, illetve kiöntése is víz alá juttatta a növényzetet. A tsz általános vagyonbiztosítás alapján az Állami Biztosító a keletkezett károknak 50 százalékát téríti meg, s így előreláthatólag Borsodban mintegy 15—20 millió forintot fizet ki a megyei igazgatóság.’ Vannak olyan helyek, ahol a kifizetés összege meghaladja a félmillió forintot. túrna! elárulják, hogy a gerilla-csoport mögött meghúzódókat milyen hátsó gondolatok vezérlik. Sokat sejtető már az is, hogy a gerillák 1960 nyarától kezdtek mozgolódni, éppen attól az időszaktól, amikor Szudán délnyugati szomszédja, Belga-Kongó kivívta politikai függetlenségét és az imperialista hatalmak megkezdték a független Kongó elleni aknamunkájukat. Az Ányanya tevékenysége csodálatosképpen éppen a Kongóval határos Egyenlítői tartományban volt a legaktívabb. E bizonytalan helyzetre hivatkozva 1960-ban Abbud marsall kormánya megtagadta a Szudán területén történő leszállást azoktól a repülőgépektől, amelyek segítséget vittek a kongói nemzeti erőknek. A múlt év elejétől, amikor a kongói hazafias erők sikeres ellentámadásba lendültek az amerikai—angol és belga tőkések érdekeit védő zsoldos csapatok ellen, az Ányanya újból megélénkült és a bizonytalanság légkörét alakította ki a déli tartományokban. De árulkodók az elmúlt hónapok eseményei is. A katonai diktatúrát szétzúzó demokratikus forradalom után októberben megalakult koalíciós kormány célul tűzte, hogy a „déli kérdést” tárgyalóasztalnál oldja még. A kormány amnesztiát hirdetett, felhívta az Ányanya mozgalmat, hogy szüntesse be a harcot. De a kormány alig kezdte meg munkáját, amikor december elejétől az Ányanya fegyveresek időről időre lecsaptak £ kormánycsapatok egységeire Ezek a zaklatások aztán ürügyet szolgáltattak a délen állomásozó haderők abbudistí tisztjeinek a katonai diktatúra idején meghonosított tisz togató hadművelet folytatására. Az Ányanya csipkelődése kettős hatást értek el. Tartó sították a déli válságot amelynek ziláltsága a kor mány helyzetét is megingat hatja, s a bizonytalan helyzet tel megnehezítették, hogy a kongói hazafias erők Szudán felől kellő segítséget kaphassanak. A demokratikus koalíciós J kormány nyilatkozatban biztosította támogatásáról a kongói hazafias erőket, s ez tettekben is megnyilvánult. Azok a fegyverszállítmányok, amelyeket az Egyesült Arab Köz-J társaság küldött a kongói sza-♦ badságharcosoknak. az Egven-^ lítői tartomány székhelyéről. - Jubából kerültek Kongóba. Márciusban és még májusban is a Csőmbe zsoldosainak kegyetlenkedései elől menekülő kongói lakosok és szabadság- harcosok szintén Szudánban kaptak menedékjogot. A khartumi 7 emeletes palota lakóinak mindez nem tetszett. Az Ányanya pártfogói tehát nem Szudán déli lakosságának érdekeitől vezérelve kuszálják az egyébként is zilált helyzetet, hanem kongói kitartottjuk, Csőmbe védelmében. Bőgős László Következik: El .Ma-auaf’. ♦ ! — Ha úgy akarni öltözködni, hogy nekem is tetszői, akkor korábban ic,lene elkezdened. (A Map c ssó-bél) / ------------------------- Komló László: ipari mezőgazdaság fele Szamuil Marsakra hivatkozik az idei Lenin-díjas Szmirnov: „Tételezzük fel, hogy egy író eljut a Holdra. És aztán, amikor visszatér, nekiül, hogy regényt írjon a holdbéli életről. Minek? Az olvasó azt szeretné, hogy egyszerűen, tényszerűen elmondják neki: kik azok a holdlakók, hogy élnek, mit esznek, mivel foglalkoznak.”Tényleg, tapasztalhatjuk, hogy az olvasók figyelme, az igazán jó szépirodalom mellett, sőt sokszor azt is meghaladó módon, a művészi erővel megírt riportok, tudományos beszámolók, a „tényszerű” mondanivalók felé fordul. Ez a titka annak a könyvsikernek, melyet Selye Életünk és a stress című műve, Sőtér Nemzet és haladása, az aktuális mellékgondola- tokat ébresztő Parkinson szatíra és legutóbb Komló remek Franciarozsági útinaplója elért. Komló könyve ma már kéz- ről-kézre jár a mezőgazdasági foglalkozásúak, jobb és gyengébb szakemberek körében, sőt eljutott az irodalmárok, tanárok kezébe is; láttam diákoknál, vasutas olvasta a vonaton: szóval siker. Érdemes volt kiadni, mert növelte az olvasótábort és gondolatokat ébresztett. A franciaországi utinapio i egy közgazdász szigorúan 1 tényszerű beszámolója az ’ ipari mezőgazdaság alaktüá- ] sáról, a tőkés mezőgazdaság ■ koncentrációjáról, a nálunk < kevéssé ismert „vertikális in- ; tegrációról”, a mezőgazdasági : szövetkezetek számos új vál- 1 tozatáról, a francia parasztság t tagolódásáról, eszméiről, élet- 1 módjáról, s nem utolsósorban ■ rólunk alkotott vélekedéséről. ; Komló megmarad a tudósí- i tás szerény, de rokonszenves : szintjén, adatokat, megfigye- i léseket közöl, bőven idézi a francia mezőgazdasági tőké- ; 6ek, szövetkezeti vezetők, parasztok nyilatkozatait, nem i riad vissza rövid technoló- : giai leírásoktól sem, különö- i sen érdeklik a mezőgazdasági ■ építkezések, gépek, munka- erőhelyzfet, s a társadalom : mozgása, a generációs véle- • ményelté.-ések. S épgeío aáéi t, ; mert csak a tényeket közli, : rendkívül érdekes — és hite- < les. E műből sok minden kidé- : rül. Egyrészt és elsősorban : az, hogy rengeteg tanulniva- ■ lónk, pótolnivalónk van. Fő- ; ként technológiában, szervezésben, munkaerkölcsben' De világosan kitűnik a műből az 1 is, amit Komló soha nem : mond ki, hiszen számára is : természetes ez, hogy perspek- : tíváink tágasabbak, a szőri a- i lizmus adta keretek biztatób- ; , bak, mint a nálunk, technikai i Pés szervezési kérdésekbe11 jó- : fval előbb járó tőkés viszo- ’ >nyok között élő francia Parasztoké. ► TTT: legfontosabb ► A konyy érdeme éppen , fez: hangsúlyozza a meZ°gaz- tdaság iparrá változtatásában f megmutatkozó francia előre- Jhaladást, pillanatnyi fölényt, ?de ezzel egyidőben az olvasó ♦maga vonhatja le azt a követ- e kéz tetőst, hogy ez az előny be- | hozható. A fejlődés társaid dalmi alapfeltételei, keretei ? Franciaországban szűKehbek, i *s előbb-utóbb megálljt Párán- < ♦ csolnak a haladásnak, legalábbis lelassítják azt. ♦ A könyv legizgalmasabb ré- íszei azok a megfigyelések, ♦ melyek a mi rnego'datlan ; ♦ problémáinkra adnak választ, ♦vagy legalább is gjndolatébresztő ötletet. Az a hogy a mezőgazdasági konzervativizmusnak végképp beal- konyodott, a régimódi paraszti gazdálkodásnak és életmódnak egyszer s mindenkorra vége* az ebből a könyvből is sugárzik. S vele egyidejűleg az, hogy — ha ennek az „iparosodásnak” — alapvető sajátosságait „egyeztetjük” a mi törekvéseinkkel, ha átvesszük a franciaországi „felfedezések’5 nálunk is alkalmazható tanulságait, akkor a magunk dolga is megkönnyebbedik. A ml számunkra is szól az az alapvető elv, hogy számvetés nélkül nincsen jó szakember. Az az agronómus, aki nem tudja „fejből” gazdaságának összes önköltségi adatát, az lehet, hogy szakember, de nem jő szakember.' Mint ahogyan botfülű mezőgazdász az, aki nem ért a gépekhez, »kr megátalkodottam ragaszkodik azokhoz a gazdálkodási babonákhoz, melyeket valaha megtanult és nem hajlandó a saját tudását állandóan összehasonlítani az önköltségszámítás adataival. Ha Komló könyvének nagyítóüvegén keresztül tekintünk a „franciaországi változásokra”, akkor meg kell látnunk azt, hogy a nagyüzemet nem a föld nagysága, még csak nem is a gépek száma jelenti, hanem a lehető leginkább leegyszerűsített, tipizált termelés, melyet a legkevesebb munkaóra-ráfordí-" tással végeznek, s egyetlen szempont: a gazdaságosság irányít. Az igazi nagyüzem az, amelynek nagy a nyeresége. Az egész könyvet idézni kellene, mert minden összefoglalás szürkít, minden méltatás homályosít. Természetesen, ez lehetetlen. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy — aki igazán szívén viseli mezőgazdaságunk fejlődését —, az ezt a könyvet is olvassa végig, s ez nem felesleges azok számára sem, akiket hivatásuk, foglalkozásuk a gyárhoz, hivatalhoz, városhoz köt. Mert a mezőgazdaság tipikusan városi, ipari problémává vált. Kováls Lajos
