Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-15 / 139. szám
Kedd, 1965. Június 15, ÉSZAKIM AGY ARORSZÄG Ml az ön véleménye" hegy «If esi Bensőséges magyar-csehszlovák találkozó Kazincbarcikán Mintegy négyszáz millió forint az ózdi kohászat fejlesztésére Az Özdi Kohászati Üzemek beruházási, valamint felújítási munkáira az idén mintegy négyszáz millió forintot költenek. Az előirányzatból ebben az évben elkészül az acélmű három, egyenként 80 méter magas téglakéménye. Az egyik kéménynél már a befejező munkát végzik, a másodiknál pedig mintegy hetven méter magasságig húzták fel a falazatot.. Két kéménynél a terv szerint az év végéig megvalósítják a füstgáz, az úgynevezett hulladékhő hasznosítását, miáltal egy- egy kéménynél óránként öt tonna gőzt nyernek, ami egyben jelentős fűtőenergia megtakarítást tesz majd lehetővé. Folytatják és előreláthatólag az év végéig befejezik a kohók elegytérének gépesítési munkáit. Két kohónál már megvalósították az olvasztók betétanyag ellátásának gépesítését, jelenleg a harmadiknál folyik 3. fizikai munka megszüntetését, és egyben az olvasztók folyaJavítják az ékszíjak minőségéi Biztató Időnként hiányos az ellá- ás gumi hajtószíjakból, úgy- íevezett ékszíjakból. Több kiégés merült fel a minősége élen is. Gépjárművezetők, raktoristák panaszolták, hogy >. ventillátorok, kompresszo- ‘ok ékszíja gyakran törik. Az ékszíjak előállítója, az Országos Gumiipari Vállalat már az első panaszokra megtette az intézkedéseket az ékszíjgyártás mennyiségi és minőségi javítására. A vállalat a második félévben kezdi meg üzemszerű gyártását azoknak az új ékszíjaknak, amelyek ma még a próbapadokon futnak. Ezek sokkal erősebbnek. tartósabbnak ígérkeznek a jelenleg gyártott úgynevezett kablés szíjaknál. Addig is. amíg az egykorú soros szíjak gyártása megkezdődik. kisgépesitéssel javítják a kablés szíjak minőségét. A kisgépekkel fokozatosan kiszorítják a gyártásból a kézműipari technológiát és csökkentik a hibalehetőségeket. a gyártmányok eltérését a szabványtól. matosabb anyagellátását célzó munka. Ennek a beruházásnak teljes befejezésével mintegy 240 dolgozó mentesül a fáradságos fizikai munkától. Ugyancsak befejezik ebben az évben a gyár torna- szentandi'ási mészkőbányájának fejlesztését, amelynek eredményeként évente 100 ezer tonnával több mészkövet juttathatnak majd az olvasztókhoz, salakképző anyagul. Megkezdik az év második felében a IV-es számú kohó átépítését, felújítását. Jelentős mértékben javul a dolgozók szociális ellátottsága is. A folyamatban lévő építkezések befejezésével mintegy 1500 hengerműi, illetve tűzállótéglagyári dolgozó jut majd korszerű öltöző-fürdőhöz, ké- lyes kapcsoiatc)k fenntartásá- nyelmes tisztálkodási lehető-inak egyéni megbeszélése, séghez. » Máté Iván nyosnémetiben, ahol ár. Tón István, a Hazafias Népfron. Borsod megyei Bizottságának titkára és Berki Mihályné, az Országos Béketanács tagja üdvözölte a megyénkbe érkező Jan Minarcsikot, a Kelet- Szlovákiai Kerületi Békebizottság elnökét, Pavel Salu- gát, a békebizottság titkárát, és a kíséretükben levő küldöttség tagjait. Innen indultak tovább Kazincbarcikára, ahol előbb Csikós Istvánná, a városi tanács vb-elnöke ismertette ennek az új szocialista városnak történetét, majd közös nagygyűlésen mondott ünnepi békebeszédet Berki Mihályné és Lukács József csehszlovák egyetemi tanár. Mier Svetu! Békét a világnak! Ezt hirdette az a kétnyelvű felirat a moziteremben, amely alatt a nagygyűlés elnöksége helyet foglalt. De ezt hirdette az is, amikor a vendégszónok Szabó Magda müveiből idézett a háború ellen, és a kultúrműsor során a csehszlovák Jiry Wolker versét szavalták József Attila fordításában. Lelkes taps köszöntötte a művészeti műsort, különösen Komlósy Terit, a Miskolci Nemzeti Színház művésznőjét, de jutott az elismerésből a zeneiskolások, táncosok számainak is. * A hivatalos közeledést ezután a délutáni városnézés és a gyárlátogatás tette valóban emberi közeledéssé, magánbeszélgetésekben kialakuló meghitt társalgássá. Amikor aztán a vacsoránál dr. Tóth István és Jan Minarcsik aláírta a két határterület közös békenyilatkozatát, amelyet még a délelőtti nagygyűlés fogadott el, megkezdődött a címek kicserélése, a szeméKasin cbarcikai óvodások Kazincbarcika 10 éves városfejlesztési tervében nagy összeget fordítanak bölcsődék, óvodák és iskolák építésére, mert évente 400—500-zal nő a gyermekek száma. Rákszűrés a sálsraiiaújfteíyi járásban A szív és az érrendszer be- csökken a rákhalálozások szá- tegségei után — a fertőző be- ma. tegségeket is megelőzve — a Mivel a különféle rákos rák szedi a legtöbb halálos megbetegedések főleg a nők áldozatot az egész világon, körében gyakoriak, hazánkIgy van ez hazánkban is. Pe- ban rendszeresítették a nők dig az idejében felismert rák rákszűrő vizsgálatát, A sátora legtöbb esetben gyógyítható, al.iaújhelyi járás területén az _____. _ , idei rákszűrést június másoE zeit az egészségügyi hatosa- djk Jsárospatakon gok tervszerű küzdelmet indi- például június 20-án bonyot.ottak a rák ellen, s ennek a litják le. Egyszerre négy álloszervezett harcnak: a rákszű- máson dolgoznak a megyei és résnek és az onkológiai szak- járásj, onkológusok, hogy ezt a nagyfontossagu kozegeszseg- rendeléseknek a kedvező ha- ügyi munkát gyorsan, torló- tása máris érezhető, hiszen az dásmentesen elvégezhessék, utóbbi években örvendetesen Á járási tanács közegészségügyi csoportja dr. Szafir Zoltán főorvos irányításával megtette erre a szükséges előkészületeket. Minden 30 éven felüli nő névre szóló felhívást kap a rákszűrésen való megjelenésre, s ebben pontosan közlik a rákszűrő állomás helyét is. Nagvon fontos, hogy a rákszűrő felhívásnak a saját maga és családja érdekében minden nő tegven eleget és vegyék igénybe mindazokat a lehetőségeket, amelyeket egészségügyi kormányzatunk nyújt nekik a rák elleni küzdelemben. Vidáman játszanak a kazincbarcikai óvodások. Tann'tiiíinviifon Hollandiában Nemrégiben érkezett vissza háromhetes hollandiai lanul- mányútjáról a Borsodi Vegyi- kombinát hét dolgozója. A csoport, feladata az volt. hogy megismerkedjék a karbamid üzem gyártási technológiájával. a külföldről vásárolt gének. műszerek kezelésével, üzemeltetésével, az üzemzavarok megelőzésének, gyors el h A rí tásá na k m ódszerei vei. A csoport teljesítette feladatát. így a most épülő, körülbelül egy év múlva már működő karbamid üzemben bizonvára hasznosan értékesítik maid - 'iniifladiai út tapasztalatait fi f@kai-hegyalia£ rek@iisfralielé l©l!élel©isí@l “i Több mint tíz esztendeje annak, hogy sok-sok évi várakozás után komolyan szóba került megyénk és hazánk egyik leghíresebb bortermelő vidékének, Tokaj-Hegyalja fejlesztésének, rekonstrukciójának kérdése. Azonban még hét-nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a jelentőségéhez mérten a valóságban is megkezdődjenek a telepítések. pótlások. Bár az elmúll néhány esztendő során több száz hold új szőlőt telepítettek az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni termelők, végeredményében csak most, 1965-ben mondhatjuk azt: a rekonstrukcióval mindenki egyetért azt mindenki helyesli, s ma már a megfelelő anyagi segítség sem hiányzik. Szsiotlsvíí eredmények Tagadhatatlan, hogy voltak, akik a rekonstrukció általánosításáért folytatott vita éveiben is dolgoztak, akik a szócsata helyett telepítettek, fej- . esztették a termelést. Elsősorban Hegyalja két speciáis egysége: a' Tokai-hegyaljai Állami Gazdaság és a Tolcsvai Állami Gazdaság. Tíz év leforgása alatt több száz holdnyi új szőlőt telepítettek, szelektálták, felújították a régi táblákat. Különösen jelentős eredményeket értek el a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság szakemberei, vezetői, dolgozói. 1964. évi munkájukkal éíüzem címei nyertek. Elsősorban e munka, s eredmények alapján kérdeztük meg Leskó István elvtársat, az állami gazdaság , igazgatóját: mi az ő véleménye a rekonstrukcióról, illetve az ahhoz szükséges feltételekről. — Megmondom őszintén, bár mind a tervezetet, az elképzeléseket ismerem, nem érzem magam illetékesnek, hogy az egész rekonstrukcióról érdemben nyilatkozzam — mondta a beszélgetés elején Leskó István. — Néhány, úgy érzem, fontos dolgot azoníj IV/iiVrctliL r iL (/Lbt mi és a tolcsvai gazdaság, erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten eddig is telepítettünk, jelentős mértékben fejlesztettük a szaporítóanyag, az oltványkészítés „forrását”, az anyatelepeket. A gazdaságunk tíz év alatt 720 holdnyi területen telepített új szőlőt, s négyszáz holdon már megvalósítottuk az öntözést is. 1062- bon nyolc éves fejlesztési tervet készítettünk, s ennek élteimében 1970-ig még több száz hold területet hódítunk el termelés céljára a természettől. Sikerült néhány, a korábbinál gazdaságosabb telepítési és termelési módszert is kidolgoznunk, meghonosítanunk. Természetesen, ezek szellemében dolgozunk tovább. s e módszereket átadjuk a termelőszövetkezetek, az egész Hegyaliát átfogó rekonstrukció segítése érdekében. A rekonstrukciós elvek, elgondolások jók. Az állam fokozottabb anyagi segítsége meghozza a termelők kedvét az új telepítésekhez. Azonban még ma sem megoldott. — s ez éppen a nagyüzemi telepítés érdekében lenne fontos •—, a nagyobb, összefüggő táblák kialakítása ügyében a tulajdonviszonyok rendezése, a hegyközségek összefogása. Ezt. mielőbb rendezni kell. S van még egy igen fontos dolog, ami mellett nem szabad szó nélkül elmennünk. Sőt! §zü és járulékok — Ha a fejlesztésről, a szőlőről beszélünk, vele párhuzamban kell említeni ff járulékokat. Furcsa ugyan hallani a szép „szőlő” szó mellett, a prózaibb „járulék” kifejezést. Azonban a gyakorlatban édestestvérek kell, hogy legyenek. Sajnos, ma még nem azok. Mondok egv példát. Néhány évvel ezelőtt arról volt szó, hogy nálunk 1965-re új érlelőpince és új feldolgozó- üzem épül. Nem épült meg. S most ott tartunk, hogy az idén a vártnál jóval magasabb termés lesz. 8—10 ezer hektoliternyi mustot nem tudunk majd hova tenni. Mert nemhogy a pincénk szüle, de hordónk sincs. ■ Ha kérünk, igénylünk, azt a választ kapjuk: sajnos, hordóhiány van. A hordóhiány viszont azt jelentheti és jelenti is, hogy mi hiába dolgozunk. Hiába ölünk bele milliókat az új telepítésekbe, ha nem tudjuk miben és hol valóban tokaji borrá érlelni a tokaji mustot. — Nálunk évről évre soksok holdnyi új szőlő fordul termőre — mondja a továbbiakban—. Ehhez hordó kell, pince kell, s mindez kell nemcsak nálunk, hanem egész Tokaj-Hegyal ián. Az ilyen nélkülözhetetlen járulékok építését, biztosítását már a telepítéssel párhuzamosan, sőt, esetleg még hamarabb el kell kezdeni. Inkább kevesebbet telepítsünk, de ehhez a termőre fordulásig már álljon készen minden szükséges járulék. Nemcsak feldolgozó- üzem, hordó és pince, hanem szőlőkarók, permetezőgépek is. Nos, ezeket tudnám mondani, javasolni, de ezt igazán tiszta szívből, hiszen ez a mi legnagyobb gondunk is. © Több szakember és számos példa igazolja Leskó István véleményének helyességét. S nemcsak Tokaj-Hegyalja vonatkozásában. A mezőkövesdi járás tsz-ei több száz holdnyi, nagyrészt csemegeszőlőt telepítettek és telepítenek a következő években. Néhány tábla egy-két éven belül termőre fordul, van olyan, amelyik már az idén. S bizony a szükséges járulékok sehol sincsenek. Alig van permetezőgép, még csak tervezik a feldolgozó üzemet, és szó van a hordók, s más szükséges eszközök és munkagépek beszerzéséről. Amíg ezek hiányoznak. mi lesz a terméssel? Barcsa Sándor dégeink a gyár dolgozóival ismerkedtek. •— Ennek az új városnak az építkezése lenyűgöző. Szégyellem kissé, hogy csak most járok először Magyarországon, noha Békés megyében rokonaim is élnek, mondja, egy filozófiát tanító egyetemi tanár. — Engem mindig örömmel tölt el, ha ilyen új építkezést látok, ez növeli közös erőnket a béke megvédése, a nyugodt építés biztosítása érdekében — teszi hozzá egy asz- szony, aki a kelet-szlovákiai békemozgalomban tevékenykedik. , * A délutáni beszélgetés már a személyes ismerkedés köny- nyed légkörében történt. Ezt előzte meg a hivatalos rész. amely reggel kezdődött Tor— A magyar és csehszlovák szakszervezetek együttműködésének már hagyományai vannak. Mi, 1966. januárjától, új gazdaságpolitikával akarjuk növelni a kezdeményezés szellemét dolgozóink körében és általában • a gazdasági szemléletre való nevelést. Amit a gyár vezetőitől hallottunk, meggyőz bennünket arról, hogy a jövőben jól tudunk együttműködni. Ez a délutáni találkozó hasznos folytatása annak a párbeszédnek, amit délelőtt a békenagygyűlésen elkezdtünk. Wladislaw Fira, a keletszlovákiai kerületi szakszervezeti titkár mondta ezt a BVK kultúrtermében Kazincbarcikán, a vasárnapi ünnepélyes határtalálkozón, amikor már a hivatalos gyűlés véget ért, és csehszlovák venegyik gépállomás igazgatója emelkedik szólásra: — Bizony, jogosak az észrevételek. S én a magam részéről azt javaslom a termelőszövetkezeteknek: ha nem készül el a vállalt időn belül a gép, ha huzavonát tapasztalnak, minden további nélkül érvényesítsék a kötbérigényt a javító állomásokkal szemben. Mert erre ritkán kerül sor. Inkább csak bosszankodnak, fel-fel- szólalnak a szakemberek, a Isz-vezetők. Tessék csak nyugodtan élni a törvényes lehetőségekkel is. Hiszen a vizsgálat közben majd kiderül, kit terhel a felelősség. S aki mulasztást követett el, az feleljen érte anyagilag is. erkölcsileg Is! Természetesen azon na 1 teljes az egyetértés, s ennek hangot ad az egész értekezlet.. Annál is inkább, mert: ezt éppen olyan ember mondja, akit közelről érintettek az észrevételek. Végső soron e kijelentést biztató jelnek lehet tekinteni. Biztató jelnek arra, hogy van. várható, s lesz változás. Hiszen, aki felszólalt, a maga környezetében ügyelni fog arra, hogy ne kerüljön sor valamilyen komolyabb, anyagiakban is kifejezhető fel elösségrevonásra. P ersze jó lenne, ha napjainkban már valamennyi gépállomás, a gépjavító állomások valameny- nyi igazgatója hasonló nézetet vallana. Bár az is lehet, ha a megrendelők, a termelőszövetkezetek valóban élnek a jogaikkal, a kötbérigényekkel, annak is leüz foganatja. Bä Ü lünk és hallgatunk. Már a negyedik termelőszövetkezeti elnök sorolja: jó lenne valami hathatósabb intézkedést tenni, hogy legyen elegendő alkatrész a traktorokhoz, kombájnokhoz, munkagépekhez. Mert bizony van még hiány. Azután a negyedik hozzászóló is, mint az előbbiek, áttér a gépjavító állomásokkal kapcsolatos észrevételekre; — Egy RS 0—9-es gépünk már másfél éve járja a ja- vitóállomásokat. Volt Mezőkövesden, Felsőzsolcán, s most Mezőcsáton van. Egyszer már elmentünk érte, mert úgy tudtuk, kész. Azonban nem adták ki, mondván, a Mezőnyárádi Gépállomás vette át először javításra, tőlük került tovább, így csakis a gépállomás veheti át. Szóltunk a nyárádi- aknak. azonban hiába. — Kiderült ugyanis, hogy még mindig nincs kész, hiányzik valami. Nos, ha hiányzik, miért üzentek, hogy kész? S ha már ott áll a gép hónapok óta, miért nem szóltak, hogy nem tudják vállalni, és esetleg kerestünk volna más megoldást. így azonban csak mi fizetünk rá. A gép kellene, hiányzik, s mert ráadásul, ugye, mint gép, terheli a közösséget, kétszeresen fizetünk rá a dologra. S bizony ez gyakori eset a javítás berkeiben. Nem tudom, mit lehetne tenni. De, hogy kell tenni valamit, az bizonyos! Mindenki helyesel, mert így igaz a valóságban a dolog. S mindenki arra gondol: mit is kellene tenni! Nem csoda hát, hogy kétszeres lesz a csend, amikor az
