Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

ESZAKMAGYAROSSZAG Vasárnap, ÍS65. júníns T?­Érettségiző diákok - közelről 1. Közérzet, fellépés A közelmúlt napokban soka­sok fiatal rótta izgatottan az iskolák folyosóinak cement­kockáit. Nagy esemény, for­dulópont az érettségi; a fia­talok többsége e fordulópont­nak kijáró izgalommal és tisz­telettel készült a megmére­tésre. Az érettségire való ké­szülődés rangja abban mutat­kozott meg elsősorban, hogy a jelöltek majd mindegyike nagyon komolyan vette a kö­zépiskolában eltöltött négy esztendő számadását. Azok a kétkedők, akik a mostani érettségi vizsgákkal, a fiata­lok felkészülésével kapcsolat­ban a múlt „eszményi” gim­náziumainak kvalifikáltságát szegesük szembe, bizony lec­két kaphattak volna, ha figye­lemmel kísérik a vizsgázók tudását, emberi magatartását. A méricskélés amúgy sem mond túl sokat, mert a fel- szabadulás utáni középiskolák kapuinak szélesre tárása ha­zánkban sajátos helyzetet te­remtett. Ha csak abból indu­lunk ki, hogy a felszabadulás előtt egy-egy iskolában egy­két negyedik, illetve nyolca­dik osztály készülődött az érettségire, nálunk esztendők óta nem ritka az érettségire készülő nyolc-kilenc párhuza­mos osztály. Régi évkönyvek­ben lapozgatva, nem nehéz megállapítani: ,.vastag”-betű- sök, az eminens tanulók szá­ma és a mostani jeles-kitűnő tanúlók száma között milyen nagy az eltérés. Kilenc-tíz jeles tanuló is akad egy osz­tályban; Miskolc gimnáziu­maiban nem ritka az olyan osztály sem, ahol kilencen, tí­zen vallhatják magukat szín­jelesnek. Zsugorodott volna a követelmény? Kevesebbet kell tanulni? Ellenkezőleg! Ha a mai gimnáziumok fő proble­matikáját figyeljük, akkor in­kább arról kell szólnunk: a szélesre tárulkozás, a külön­böző szintű általános iskolák­ból érkező tanulók támaszta­nak átmeneti nehézséget kö­zépiskoláinkban elsősorban azáltal, hogy a leggyengébbe­ket fel kell zárkóztatni egy elfogadható középiskolai szint­re. Mindezek mellett, városunk iskoláiban kellemes közérzet­tel léptek vizsgáztatóik elé a fiatalok. A ritka kivételtől el­tekintve, gondola.tt.éremtö lég­kör segítette a vizsgázókat, a számonkérőket A részletek bogozása, a „szőrözések” nem jellemezték az idei érettségit; a fiatalok szabad teret kap­tak teljes kibontakozásukhoz, tudásuk bizonyításához. Ál­talában minden vizsgabizott­ságnál kifejezésre jutott a szo­cialista tanár-diák viszony. A fiatalok többnyire éltek a lehetőséggel. Sokan merész és bátor fellépésű vitába bo­csátkoztak vizsgáztatóikkal, igazolva ezzel is széles skálá­jú érdeklődési körüket. 2. Tankönyv és tudás A tankönyvtől történő elru­gaszkodás általában a legered­ményesebben vizsgázókat jellemezte. Azokat, akik élet­programjuk sokasága között fontosnak tartják az olvasást, a színházak, a mozik, a hang­versenytermek látogatását. Ezek a fiatalok megtalálták az összefüggést a különböző korok, társadalmak politikai művészeti kérdései között, teljes biztonságot árultak el a társadalmat mozgató erők felismerésénél. Viszont az érettségizők egy jelentős ré­tege még mindig a korábbi évek gyermekbetegségeit „nyögte” felelés közben; a könyvhöz-tapadást, a betűrá­gást, az összefüggések figyel­men kívül hagyását. Az önálló gondolkodás ki­alakítása, amelyről oly sokat beszélünk, amely az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ideológiai irányelvei között fontos helyet foglal el, töb­bek között középiskoláinkban kezdődik. Ha a fiatal túlságo­san megreked a tananyag so­rai között, akkor vagy nem képes az önálló gondolkodás kialakítására, vagy nem ért egyet a szóban forgó sorokkal, a tananyaggal. Az érettségin történő, számonkérés jó alka­lom a diagnosztizálásra, an­nak megállapítására, hogy a fiatalok tudják-e, vallják-e a, tanultakat, vagy csak értik. Meglepő dolgokat tapasztal­hat az ember, ha közelebbről vizsgálódik. Janus Pannonius- ról és a központosított mo­narchia kialakításáról sokan precízebben, jobban felelnek, mint Németh Lászlóról és a proletárdiktatúra funkciói­ról. Igaz, elmúlt századok iro­dalomtörténeti és történelmi anyaga körülhatároltabb, mint a jelenkoré, de ez önma­gában még nem kielégítő ma­gyarázat Választ többfajta megköze­lítés révén kaphatunk. Még mindig túl általánosak és a közhelyektől, frázisoktól nem mentesek tankönyveink. A közhelyek és frázisok a mát vázoló tananyagra vonatkoz­nak; a fiatalok gyakran üt­köznek az élet bonyolult ne­hézségeibe, amiket a tankönyv leegyszerűsít, vagy esetenként elmellőz. E konfliktusból adó­dik, hogy sok fiatal önálló, dialektikus alapon történő vé­lemény helyett betűrágóvá alakul, s eképpen gondolko­zik: ezt követelik tőlem, te­hát bemagolom, a magánvéle­ményemet pedig megtartom magamnak. Mondanunk sem kell, hogy ez az álláspont a szemforgatás, a hazugság me­legágya. Persze nemcsak a tankönyv hibáztatható; sok esetben a diák is saját kör­nyezetének „kettős kötöttségé­be” kerül — mást hall bará­taitól, szüleitől, s mást az is­kolában. Kész az eszmei zűr­zavar. E gondolatkör kapcsán bizonyos tanári gyakorlatok is elmarasztalhatok. Ha a „tankönyv-kard” rövid, vagyis nem eléggé modem, élet-ízű, meg kell toldani egy lépéssel. Hallottunk tanárokról, akik a Valóságból, s különböző fo­lyóiratokból, a népszerű Ma­gyarországból állandó isme­retanyagokat gyűjtenek, hogy ne kelljen meglepődniök a kapitalizmus bírálatának ta­nítása közben az efajta kérdé­sektől: és Svédország magas életszínvonala minek köszön­hető. 3. „Magátiérdeklődés” Tapasztalataink szerint bi­zonyos szakadás észlelhető a „magánérdeklődés” és az „is­kolaérdeklődés” között. Van­nak egyesek, akik úgy vélik: megtanulom, amit az iskola kíván, s azután élem önálló életem, Dürrenmatt-ot olvasok, Gershwin-lemezeket hallgatok és angolul tanulok. Az igény és kívánság önmagában véve nem rossz, csak az a baj, hogy ezek a magánjellegű foglala­tosságok nem hasznosulnak kellőképpen az iskolák tan­termeiben. Nem szilárd még oktatásunknak az a minden teherpróbát elviselni kész híd­ja, amely összekapcsolhatná az iskolai és a magánérdeklődést. Remények és példák vannak: a kulturális szemlék (közöttük a legutóbbi, a Sárospataki Diáknapok) megnyugtatóan bi­zonyították, hogy a fiatalok is­kolai érdeklődését koordinálni lehet a magánérdeklődéssel. Nagy eszmei, szellemi haszon szármázná ebből: egy egész­séges szemléletű, önállóan gondolkodó, őszintén megnyi­latkozó ifjúság képe bonta­kozhat ki az említett összhang­ból. 4. A tudás várának ostromlói Akadtak egészen kellemes meglepetések is, újabb adalé­kok a diák fiatalok magatar­tásának reális megítéléséhez Kötelezően négy tárgyból kel­lett érettségit tenni, de akad­tak fiatalok, akik öt-hat-hét tárgyból is érettségiztek. Isme­retes: a diák rendszerint any- nyit tanul, amennyit követel­nek tőle. Ám az a tény, hogy fiataljaink sokkal többet vál­lalnak az előírtnál, a „mu- száj”-nál, egy újfajta, céltuda­tosabb seregre hívja fel lan­kadni kész figyelmünket. Nagy igyekezettel, megtudni-aka- rással kíváncsiskodtunk: mi­ért? Miért érettségizett pél­dául a Földes Ferenc Gimná­zium IV. f. osztályának egyik tanulója a kötelező tárgyakon kívül angolból, németből, oroszból. S mások (nem is kis létszámmal) földrajzból, bioló­giából, fizikából. Az előrete­kintés kritériumai ezek a tőbr bet-akarások, s annak meg­érzése: a lázasan igyekvő világ mindenkitől, de elsősorban fia­talságunktól többet, még töb­bet vár. Az idei érettségi vizsgák azt igazolták: sem á matériával, sem a formáló kezekkel nincs különösebb baj. Párkány László A szakszervezetek és a felnőttoktatás Dolgozó népűnk egészséges tudásvágyának egyik igen je­lentős fokmérője a felnőttok­tatás iránti érdeklődés, a fel­nőttoktatásban való részvé­tel. Az idősebb generáció tag­jai közül igen sokan most szerzik meg a fiatal korukban tőlük elzárt tudást. Az egyre fejlődő élet sebes sodra, az új technológiai eljárások, a gaz­dasági és társadalmi élet nap­ról napra változó, mindig újat hozó jelenségei is arra készte­tik a felnőtt embert, hogy fej­lessze tudását. Párthatároza­tok, szakszervezeti kongresszu­sok döntései legfontosabb nép­művelési feladatnak jelölik a dolgozók általános művelt­ségi színvonalának emelését, az egyre nagyobb mértékben jelentkező szakember-szükség­let magas fokon történő ki­elégítését, s nem utolsósorban a szocialista tudatformálást. Még van pótolni való A szakszervezetek is igen tevékenyen bekapcsolódtak a felnőttek oktatásának megse­gítésébe, szervezésébe. Megál­lapítva, hogy az általános mű­veltségi színvonal emelésé­nek legalapvetőbb eszköze az iskolarendszerű felnőttokta­tás, több alkalommal fel­mérték a dolgozók műveltségi szintjét, illetve azokat a fel­adatokat, amelyek e szint eme­lésénél jelentkeznek. Borsodban e felmérés sze­rint, sajnos, mintegy százezer olyan dolgozó van, aki nem rendelkezik nyolc általános iskolai végzettséggel és nem hagyható figyelmen kívül az az adat sem, amely az analfa­béták, illetve az igen hiányos alapismeretekkel rendelkezők számát jelzik. Egyes szakmák­ban eléggé kedvezőtlen képet kapunk, és ez szükségessé teszi a dolgozók iskolázatlanságá­nak mielőbbi megszünteté­sét, illetve az ésszerű felnőtt- oktatásban való részvétel szor­galmazását. Bár 1958 óta megháromszorozódott a fel­nőttoktatásban részvevők száma Borsod megyében, a most zárult oktatási évben csu­pán Miskolcon 161-el keveseb­ben iratkoztak be a dolgozók általános iskolájába, mint a megelőző tanévben. Országos adattal mérve: a rendes korú gyermekeknek 27,7 százaléka nem fejezi be kellő időben ál­talános iskolai tanulmányait. A középiskolai jelentkezés számaránya emelkedő, az ERNYEY GYULA; 7 ető Te nézd, a tetők milyen fényesek, esővel ölelkezők, föld felett kart kapcsolók, ember-módra bátrak, erősek, helytállók, lángként állnak, — kifeszülnek a ráspolyként játszó szelekbe, törülköznek átlátszó reggelekbe, hüs emlékeinket., 8 egymást szerető, lobogó ingek. S nézd, mindennap, mint megkövült karok korom fölé tartják a friss Napot: hogy korommal s fénnyel fényes felhők aktit te&ßU szeretői új. erőnk. ___ H miskolci Nehézipari Miszaki Esetemen meikezdiitek a diplomavédések A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemen megkezdőd­tek a diplomavédések, össze­sen 439 hallgató védi meg dip­lomatervét ebben a hónapban. A nappali tagozaton 73 bá- nyamérönk-, 33 kohómérnök- és 212 gépészmérnök-hallgató tesz végszigorlatot, és védi meg diplomatervét. A levelező ta­gozaton összesen 52, a bánya­ipari gazdasági mérnöki szakon 23, a kohóiparin 13, a gép­iparin 26, a hegesztő szakmér­nöki szakon 7 hallgatót bocsá­tanak a bizottság elé. utóbbi években rendkívüli módon megnőtt Tanulni a tudásért és nem ax előléptetésért Foglalkozott ezzel a kérdés­sel a Szakszervezetek Bor­sod megyei Tanácsának több bizottsága, és a megyei vi­szonyokat alaposan felmérve, irányelveket dolgoztaié ki arra, hogy az egyes szakszervezetek gyakorlatilag miként segítsék a maguk területén a felnőtt­oktatást. Ezekből az Irányelvekből, mint igen fontos tényezőt ki kell emelnünk azt a helyes út­mutatást, hogy alapvetően a szemléleten kell változtatni. Nevezetesen: meg kell szün­tetni azt a helytelen elképze­lést, hogy az általános, de fő­leg a középiskola elvégzésé feltétlenül magasabb beosz­tást, vagy íróasztalt biztosit. Arra kell törekedni, hogy a dolgozók érezzék: továbbtanu­lásuk jelenlegi munkájuk jobb elvégzéséhez szükséges. Ter­mészetesen ez nem zárja ki, hogy vállalatok, intézmények a jövő vezető kádereit ne ezekből a felnőtt fejjel tudást szerző dolgozókból válogassák ki. Igen nagy körültekintés kí­vánatos, amikor üzemből, munkahelyről valakit iskolá­ra javaslunk. Mind az általá­nos, mind a középiskolai to­vábbtanulás szorgalmazását tervszerűen, differenciáltan kell végezni, és nem szabad szem elől téveszteni a szük­ségességet, amely egyben sor­rendiséget is megállapít. En­nek a szükségességnek pedig párhuzamosának kell lennie a munkahely, á termelés érde­keivel és körülményeivel. Kü­lönösen a közép- és felsőfokú képzésre való jelentkezésnél kell gondosan megvizsgálni az egyéni továbbtanulási kivá­nalom és a munkahely, illet­ve társadalmi érdek párhuza­mosságát, és kívánatos az e té­ren uralkodó tervszerűtlenség mielőbbi felszámolása. Feltét­lenül vizsgálatot kíván, hogy a továbbtanulási forma, amelyre a dolgozó jelentke­zett, vagy amelyre a munka­hely javasolja, összhangban van-e a munkakörrel, és távol- maradása nem zavarja-e a munkahelyi termelés, vagy az egyéb munka folyamatos me­netét. Különös gonddal kell eljárni a szakszervezeteknek a szo­cialista munkabrigádokkal. Az iskoláztatásra történő moz­gósítás elsődleges területe le­hetőleg a szocialista munka­brigád mozgalom legyen, A fiatalokat elsődlegesen esti tagozatra és nem levelezőre helyes javasolni, mert több tapasztalat azt igazolja, hogy életkori adottságaiknak az a forma jobban megfelel. Helyes, ha a munkahelyek műszaki vezetői is részt vesznek az is­kolára küldendő, illetve jelent­kező dolgozók kiválogatásá­ban, a jelentkezési kérelmek elbírálásában, Új könyvek a miskolci könyvesboltokban Azt hisszük. Thomas Mannt nem kell bemutatni egyetlen könyvolvasónak sem, méltat­ni ilyen rövid helyen nem is lehetne. Hírt kell adnunk azonban arról, hogy szép, kis- formálumú kiadásban megje­lent egyik legszebb elbeszélé­se: A kiválasztott. A szépiro­dalom kedvelőinek ez nyilván csemege. Ugyancsak a szép- irodalom iránt érdeklődők, különösen a kuriózumok ked­velői figyelmébe ajánljuk Ba­lázs• Béla valaha, főleg kül­földön ismert regényét, a Le­hetetlen emberek-et. A Ta­nácsköztársaság bukása után, külföldre menekült Balázs Bélának ez a könyve Frank­furtban jelent meg 1930-ban. Ebben a könyvben igyekezett megmagyarázni, hogvan jutott el ő. az elvont, apolitikus ér­deklődésű szeli emtórten ész a kommunizmus vállalásáig. A politika és a történelem, vagy mindkettő együttes ked­velőinek nyilván komoly él­kpéesyi áeteofc MiMte. híres könyve: Az egész miág ellen. Károlyi ezt a könyvet emigrációja idején írta és 1923-ban jelent meg München­ben. Magyarországon keve­sen olvashatták a Horthy- korszakban, pedig, aki most elolvassa sok érdekes dolgot tud meg belőle, magáról a dúsgazdag mágnásból lett for­radalmárról és az őszirózsás forradalom előtti időkről. Má­sik érdekes politikai könyv az egészen közelmúltról dr. Her­ceg István kötete: A Warren jelentés és ami mögötte van címmel jelent meg és a Ken­nedy gyilkosságról készült hi­vatalos amerikai jelentest boncolja. Végül szólni kell még egy könyvről, amelynek lebilincselő filmváltozatát szinte mindenki látta már ha­zánkban. Ki volt dr Sorge? — a könyv címe. és a Japán­ban kivégzett német újságíró­ról szól, aki a tokiói német nagy-követségről informálta a .Szovjetuniót, a háború alatt, egészet* teteztózáatásáiSl Igen fontos tényező a tanu­lási lehetőség biztosításai illetve a munkaidő és a tanu­lás egyeztetése. Erre töreked­ni kell a munkahelyeken és a szakszervezeteknek neri lan­kadó figyelemmel kell arra is ügyelni, hogy ne csak a jelentkezést szorgalmazzák, hanem ellenőrizzék magát a tanulást is, és megfelelő mű­szakbeosztással biztosítsák an­nak lehetőségeit A legalkal­masabb lehetőséget természe­tesen a szálláshelyi vagy üzemi kihelyezett osztályok biztosítják, éppen ezért ahol csak lehetőség nyílik rá, kí­vánatos ilyenek létesítése. Állandó segítés, figyelem Nem elég, mint már említet­tük, ha a szakszervezeti aktí­vák segítsége csak az iskolá.- ra küldésig terjed, vagy ha csak azt segíti, hogy ne öncélú lanulgatássá váljék egy-egy munkahelyen, vagy egy-egy dolgozó esetében a felnőttok­tatásban való részvétel. Jelen­tős feladat vár a szakszerve­zetre a felnőtt tanulók mun­kájának állandó segítésében is. Figyelemmel kell kísérni tanulmányi eredményeiket, ta­nulással kapcsolatos problé­máikat. Ezt a feladatot a dol­gozóhoz legközelebb álló szakszervezeti szervre, a mü- helybizottságra is rá kell bíz­ni. Segítségükre kell lenni a tanulási idő biztosításában, vizsgaidőszakban esetleg mű­szakcsere biztosításában, ég mindvégig ügyelni arra, hogy a törvényekben biztosított le-' hetőségekkel valóban élni is tudjanak. Miként a rendes korú gyer­mekeknél a. szülőknek, úgy felnőtt tanulónál a szakszer­vezeti bizottságoknak kellene szoros kapcsolatot tartani ok az üzemi iskola, vagy kihe­lyezett osztály tantestületé-' vei, tájékoztatást kérni rend­szeresen a dolgozók problémái­ról. Hasznos lenne nagyobb munkahelyeken felnőttoktatá­si bizottságot létrehívni, amelynek elsődleges fel­adataik közé tartozna. Szor­galmazni kell az üzemi is-' kólák létesítését, és a szak- szervezeti művelődési intéz-: ményeket, művelődési otthon nokat is fel kell. használni ar­ra, hogy az igényekhez mér­ten előkészítő, korrepetáló stb. munkával támogassák egy adott terület dolgozóinak iskolai előrehaladását. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa mindezeket a munkákat megyei szinten felmérte. Az irányelvek, ame­lyeket valamennyi szakszer­vezet a közeljövőben kézhea kap, csak útmutatást adhat­nak e fontos munka szervezé­séhez. Mondhatjuk azt is, hogy mindez jó keret, de élő tartalommal az üzemek szak- szervezeti bizottságainál, mű­helybizottságoknál kell meg­tölteni. Benedek Miklós SZÉKELY DEZSŐ KÉT VERSE; Hozzászólás Aki rágalmak durva pokrócába mint lopott holmit, dugná a hazát; ki emberségét aprópénzre váltja s trafikáruként venné igazát; — aki, önzését bravúrral álcázva, varjúként károg: „— Élet. ez, uram ... ?” sírásra görbül libazsíros szája s bár sikkasztott, most nyaralója van; — aki társait hagyta halni-veszni, de jussosok közt bíró akar lenni s jönne osztozni: „— Enyém ... ez tiéd” azzal ne fogjon kezet csak a köszvény, s ügy álljon elé minden út és ösvény, hogy el ne érje célját semmiképp.1 Mint az a deszka Halálom napja mindegyik nap, amikor nem szeretek élni. Az én ünnepem az, ha itt vagy; ilyenkor nem kell mást remélni, csak azt, hogy végleg ittmaradsz, hozzám tartozol, mint a hangom, s kibírod pusztulásomat, Elint aa a, deszka^ amin aJszom,'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents