Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

2

eszakmagyarorszäg

Vasárnap, 1965. június 27.

Mell külpolitikái

Wi’son kétlak! missziúja ©

Gyámhatóság

Dominikában

Bizonytalanság ifgéiiában

©

Tömeges szökések a dél-vietnam! hadseregből

Általános nyugtalanság jel- mányt helyezne hivatalba Do- Veszteségének pótlására el- lemzi a külpolitikát. Amint a minikában. Választásokat em- rendelte az általános behívá- szovjet békebizottság megálla- leget, amelyek „tisztaságát” a sokat és vésztörvényszékeket pitotta; „az emberiségnek a dominikai nép mellének sze- szervez minden ellenzéki meg- nemcetközi feszültség fokozó- gezett jenki szuronyok ,,ga- mozdulás megtorlására. Ez a ríáeávei kell szembenéznie.” rantálnák”. Előzőleg azonban marsall „Vietnam megváltó- Washington- változatlanul be- „pacifikálnák” a „fegyveres ja” címet adományozta önma- avatkozik más országok bel- polgárokat”, vagyis az alkot- gának, s középkori stílusú ügyeibe, s a népekre tőlük mányos és hazafias erőket, nyilvános kivégzéseket ren- idegen rendet próbál rákény- Persze, ha az Imbert-junta dez. Közben élelmezési zava- szeríteni. Vietnam és Domini- pribékek nem háborgatnák, rok léptek fel, fantasztikus ka helyzete éppen eléggé bi- Caamano nem zárkózik el az méretű az üzérkedés. Nguyen zonyítja ezt. Egy sor más or- ésszerű tervek megvalósítása Cao Ky kormánya aligha ma- szágot közvetve, vagy közvet- elől. Imberték annál inkább, rád sokáig a helyén. Egyelőre lenül imperialista mesterke- Újabban aztán Dominika erősnek hiszi magát és meg- dések fenyegetnek. Algériá- gyámság alá helyezéséről kéz- szakította a diplomáciai kap- ban, a Bumedien hatalomét- denek beszélni a „békéltetők”, csőlátókat Franciaországgal, vételét követő hatodik napon Mindezzel szemben — amint Az USA katonái ugyanekkor —7- még mindig sok a homály. Fedorenko megírta a Pravdá- rájöttek, hogy monszun tá- Viharos tehát a világpoliti- ban — Uruguay. Mexikó. Chi- bornok nem ismer tréfát — s ka légköre. Wilsont a nemzet- le. Peru, Venezuela diploma- a szabadságharcosok még ke- közösségi értekezleten alapo- tái az AÁSZ törvénytelen Do- vésbé. san sarokba szorították. New minika-ellenes határozatait ^

Yorkban a tőzsdén áresések vagy nem szavazták meg, ÁSíClÓCgVSéíICt

vagy pedig tartózkodtak a sza.- ^

vázastól.

Dominika hazafias erői nem maradtak magukra.

fejezik ki az üzleti világ nyugtalanságát, Szöulban és Tokióban heves tüntetések kárhoztatták a dél-koreai—japán egyezményt, amely mindkét ország népére hátrányos.

A bonni államban a szükség- „VjCÍSiaiIl 111C«váftöjíl“ törvény körül folyik ° 1

a huzavona. Maga a belügyminisztérium. dühösen rágalmazza a szakszervezeti szövetséget, mert az. elítéli a törvénytervezetet.

Növekvő feszültség

Algériában

Ebben az izgalmakkal teli nemzetközi helyzetben hangsúlyozott jelentőségű a Pravda vasárnapi szerkesztőségi cikke. Ez akcióegységre szólít fel a kommunista világmozgalomban. A világbéke hívei pe- Saigonban Nguyen Cao Ky dig teljesen egyetértenek a légimarsall alakított új kor- szovjet bizottság deklaráció- mányt. Első megnyilatkozó- jával: Addig kell cselekedni, saiból világosan kiderült: amíg nem késő. És közösen amerikai parancsra folytatni kell cselekedni, határozottan, kívánja a vérontást, noha sa- hogy sikerüljön megállítani az ját katonái tömegesen átszök- imperialista háborús gyűjtőnek a szabadságharcosokhoz, gatókat.

A R NY

közelről

Ami az algériai helyzetet illeti, ebben változatlanul a bizonytalanság és a növekvő feszültség uralkodik. Bumedien hatalomátvétele óta csaknem egy hét telt el, de tömegtámogatás nincs, a szakszervezetek nem tettek hűségesküt, folynak Ben Bella mellett a tüntetések és a legnagyobb mértékben kérdésessé vált az afro-ázsiai értekswlet megtartásának lehetősége. Báláz algíri nemzeti forradalmi tanács szóvivője már nyilatkozott az új rezim célkitűzéseiről, ezekről tnégsem alkotható világos kép. Bumedien politikai nehézségei határozottan megnövekedtek. Egy bizonyos: az egész nemzetközi sajtó éberen figyeli az ese- őri mények további alakulását.

„Mosoly ofíenziva” %

Johnson vietnami politiká-S ját mind többen és mind ke• ményebben bírálják világszer■ te. Ennek ellensúlyozására Humphrey alelnök megjelent Párizsban, s átadta a Fehér Ház üzenetét De Gaulle-nak, s mindent elkövetett a „mosoly offenzíva” sikeréért. Ez azonban éppen úgy nem sikerült, mint Wilson „békemissziója”, p»— r>ivrői Johnson ♦ előzetesen tudott. WilsonnakJ szemébe mondták a brit nemzetközösségi értekezleten: „Ha

. a . nemzetközösség nem határolja el magát testületileg és

■ egyértelműen az USA „vietnami politikájától,- a küldöttség-^ nek nincs erkölcsi-politikai«* alapja a közvetítésre.” Azaz^ egyrészt támogatni az ÜSAo vietnami vérengzését. más-^ részt a békeapostol szerepét^ .vállalni — ez kétlakiság. Csak^ egy lehet az igazi célja: le-J leplezni az amerikai agresszió ót.

' Amikor a ;,missziós”-terv; néhány exponense mégis kísérletezett Moszkvában, Koszigin szovjet miniszterelnök

Utcai harcok Dominikában

Hírügynökségi jelentések helyszínre, közben pedig a fel- szerint rendkívül heves utcai fegyverzett csoportok a helyi harcok dúltak a pénteki napon katonai és rendőrlaktanyát tá- a dominikai Sans Francisde madták, de sikertelenül. Szá- Macoris városban a felfegyver- mos halálos áldozata van a zett polgári lakosság és a jobb- csatározásoknak. Santo Domin- oldali Imbert-junta katonái és goból . vizsgálóbizottságot kül- rendőrei között. A város, amely dött a helyszínre az A ASZ. Imberték birtokában van, 30 .. . ... , „„„„v™

kilométernyire fekszik a domi- Vizsgálódásai azonban nem

nikai Santiagot'ól. iartak eredménnyel, mert —

A felkelés hajnali háromkor az AFP közli a, helyi

tört' ki, a felkelők birtokukba hatóságok nem adták meg a vetek a város főterét, majd szükséges felvilágosításokat géppuskaállásokat létesítettek Csak utcákat teláHunkegyes középületeken. Az lm- ” .. .. .

bert-kormány katonai és rend- közölte egy AASZ-megbi- erősítéseket irányított a zott;

Óbudán jártam ezekben a napokban, ebben az öreg városrészben. így, ahogyan van, műemlékké kellene nyilvánítani, hangulatával, romantikájával — a Krudy-jérta kocsmákkal, a latin cirkusz kőmarsáványaival; a városrész elé tábla illene: gyertek, szerelmesek, sétáljatok erre, a töpörödött házak, az öreg, dúslómbú fák közt. Félrebillent háztetők, apró ablakok, tágas-mély udvarok vén fákkal, friss bokrokkal, nyíló virágokkal. Legyen az egész műemlék, persze lakni csak az új részben laknék, dehát ez más dolog.

Ahogy barangoltam, már messziről megláttam a magas kőfalat, elborították a kúszó zöld növény apró levelei. Mintha csak díszletből lett volna ide- téve a kőfal, mögüle gesztenyefák terebélyesedtek, piroslott a futórózsa, távolabbról egy megroggyant kis fakapu, nagy fekete kilinccsel. Mivel alkonyo- dott, az alkony rózsás színei tovább festegették a kőfalat, most már határozottan olyan lett, mint egy színházi díszlet, csak igazi volt, igazi kőből, igazi levelekből, igazi futórózsákkal.

Hogy közelebb jutottam, egy öreg néni arcát pillantottam meg a kőfal mögött, vagyis inkább egy öregasz- szonyt vállig. Valamin állhatott a kőfalon túl, valamire felállhatott, hogy kitekinthessen az utcára, amely ebben az időben teljesen elhagyatott. volt. Hogy máskor milyen az utca, nem tu- világosan megmondta: Az len-«» dóm: először jártam arra életemben.

Lépéseimet meglassítottam, hogy sokáig és jól lássam az alakót, meg is néztem alaposan. Viseltes fekete fejkendő rajta, állón összecsomózva. Arca szelíd, ősz lehet a haja a kendő alatt. Vállán fekete kendő, a • vállak keskenyek, szinte szelídek, öreg anya- vállak, gyermeki kezek átölelik, magukhoz szorítják. Arca csupa ránc. Tudom: az emberi ráncok közt van különbség. Sokat rajzol az öregség, de sok ráncot rajzolt hajdan a gond, a baj. Ha elemezni kellene: a szarkalábak , a szemek alatt akkor sűrűsödtek, amikor., .de mit soroljam fel a régi idők keserveit, a szegényemberek bajait. Közelebb érek. látom a nénike szemét, szelidkék, de mintha a nézése

Bodó Béla:

ne logikus, ha az Egyesült^ Államoktól követelnék afegy-ó veres intervenció beszüntetését. És hozzátette: „a helyzet rendezéséről semmiféle tárgyalást nem lehet, folytatni a vietnamiak, nevezetesen a Vietnami Demokratikus Köztársaság. s a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front beleegyezése és részvétele nél-« kül.” 3

Egy másik ..béketerv” apa-« ságát az A ASZ vállalta, a mű-( vet Washington fabrikálta. EzJ a j,béketerv” ideiglenes kor-<

merev lenne, aggódó egyben, mintha valakit várna, itt a kőfalnál. De nemcsak a tekintet merev, a nénike is mozdulatlan, •— közeledem, nem fordítja felém sem magát, sem a nézését, mintha nem is járnék arra, mintha cipőm orrvédő vasa sem csengene a macskaköveken. Nézem a mozdulatlant a homlokomon túl érő kőfal felett, már nem is lépek, csak csosszanok lassan előre, hogy tovább nézhessem: merev a tekintete, mint a szobroké.

******************************

*

• * * * *

I A szobor I

* * * *

. Megtámad varázsával az alkonyat, a hangulat, valahonnan a hársfa mézillata is érkezik, megtorpanok. Talán nem is élő a szelid néniké, talán ittfelejtett, furcsa, merev szobor. Talán fafaragás, ismeretlen mester műve, gondosan kidolgozva rajta a kendők drapériás hullása, a ráncok részletessége a kedves arcon, a középkori szobrásziskolák mesterei faragtak ilyen megdöbbentően élethű, teljes részletességű műveket, ki is színezték őket. — most az alkony rózsaszín fényt dob a mozdulatlan öregasszony-arcra.

Megállók a pillanatnyi varázsban, — most már szobor nekem a mozdulatlan nénike: remekmű, nagy mester alkotása. Kőfal, futórózsák, egy nénike szobra, — különös játék ez. Arra gondolok, akárki lehetett a kedves szobor modellje, valamikor fiatal leány volt: nem lenne jó a szobor, nem lenne remekmű, ha nem őrizné kívül-belül a volt fiatal nőnek, modelljének lényegét. Itt élt tehát a modell és ebben az óhudai képben. — megy a macskaköves utcán, formás a lába., üdén ringó, dús keble, arcán kis gödör, ha nevet, régi mosolyát most is őrzi öregkori

szobrának szelid kedvessége. Valaki átölelte annak idején a gesztenyefák alatt, lehet, hogy azt mondta:

— Te vagy a legszebb lány.. 1

Átölelte a vállát, hogy magához húzza, aztán elment, talán át Pestre, a gyárba, vagy kivándorolt Amerikába, ahogy abban az időben, szegénységben, annyian.

A lány pedig felállt a kőfal mögé, várt. várt, — így lett belőle nénike, vagy szobor.

Most már a varázslat eltéveszti lépéseimet az elmúlt időben, mert vagy ott lett belőle szobor az időtlen várakozásban, vagy a szép hajdani modellt faragta meg így a művész, hogy megéreztesse művével az idő kérlelhetetlen múlását, egyben az igazi várakozás szerelmes konokságát.

— Visszajössz estére? Visszajössz-e valaha?

Valaki áll és vár, így várnak az, igazi szerelmesek, egy percig, évekig — halálig, mint a veronai Julia.

Nézem aggódó mozdulatlanságát, most már teljesen értem a művészt: igen, igen a várakozás szobra az öreg nénike, a mű ezt mondja a szemlélőnek:

Szerelmesét várja a lány; — visz- szajössz-e estére? Fiát az anya: visz- szajössz-e valaha?

Micsoda várakozás a hallgatag homályban, micsoda várakozás, szembeszegülés az idővel, a múlással, szoborrá válik, aki így vár:

—' Visszajössz-e?

Nagy művet látok, ezt érzem, csak naev mű ejti így hatalmába az embert, keresem a kőfalon a mester nevét. A megoldás is milyen művészi, — a kőfal, omló voltával. A világból kire- kesztem magam, mondja a kőfal, mert nincs másom, mint a várakozás. Rád várok a végtelenségig.

Az utca végén ekkor pufók kisfiú bukkan elő. Kezében labda, foci. Mesz- sziről kiált:

— Olyan jól játszottunk, nagymama, azért maradtam ilyen sokáig.

A szobor megszólal:

„Gyere már. a vacsora régen kész. Finom vacsora..

, lehajtót fejjel hallgat, közel a ■ síráshoz. Láthatólag szégyellt, hogy ide került, hogy erre a 1 beszélgetésre sor kerülhetett. | Higyjük, hogy így igaz.

Makula Mihály, 19 éves mis- , kolci lakos, már gyakrabban * találkozott a rendőrséggel. ' Legutóbb a kiliáni Otthon Ét- ‘ terembe tört be.

! — Egyedül volt?

; — Igen. Egyedül ugyanis ki: sebb a lebukás lehetősége. Nincsenek haverok, akik elárul- ; janak.

; — Mennyi pénzt talált a

kasszában?

:— Százötven forintot.

— Megéri ez?

■— Dehogy éri!

— Olvasni szeret?

— Igen. Most Makarenkótól olvasom Az új ember kovácsát. Mintha rólam írták volna.

— És ha magára is rábíznának annyi pénzt, mint ott az egyik fiúra?

— Egyszer már többet is rám bíztak. A Hági két napi bevételét vittem postára! Mégsem volt semmi baj.

— 1-Ia kikerül innen, mihez kezd?

Vállalat von.

„Csak megyek, csak megyek“

Ferenc János 35 éves, vékony dongájú, szőke, könnyen piruló férfi. Cigándi születésű. Büntetett elóeletű, most kilenc rendbeli betöréssel — apró értékeket lopott — vádolják. Főképp a vikendházakat, a pincéket, a borházakat látogatja.

— Miért hagyta ott a munkahelyét?

— Nem tudom. Pedig semmi bajom nem volt olt. Néha elfog valami buta érzés, és csaB megyek, csak megyek ;;.

— És rendszerint itt köt ki a rendőrségen. Monet* n: mit len-ne, ha a-'betörés•-ida.ién a tv*lójdohos' betoppanna?

•— Én semmit, hiszen a tulajdonosnak igaza lenne, akármit is tenne.

— Ha például egv husánggal jól hátha csapná?

— Abban is igaza lenne.

— Nem ütné vissza?

— Nem. Az én kezemet még nem átkozza senki! A verekeegyébként is mindig mesz- sziről elkerülöm.

— Ho szabadul?

— Keresek egv munkahelyet. Dolgozni akarok.

Az elcsendesült utcákon újra kevesebb a surranó, lopakodó árnyék. Sajnos,_ a még található munkakerülő, a csavargó életmódot kedvelő emberek továbbra is biztosítják az utánpótlást. De egy biztos: azok, akik ma még ezt a kilátástalan. veszélyes életmódot folytatják, akiknek a világa a sötétséggel kezdődik, akik ma még a surranó árnyékok közé tartoznak, előbb, vaev utóbb azok is oda kerülnek, ahová eddig mindegyik is került: a fényre. Előbb, vagy utóbb, de

t

egyszer mindenkinek felelnie kell társadalomellenes csele- \ kedeleiért.

'f Mint a fentieknek.

♦ Priska Tibor

l Balkezes

► munkapszichológus

► Az Egyesült Államokban

l „test”-járvány dühöng. A legkülönbözőbb módszerekkel ve- £tik alá az alkalmazottakat képességvizsgálatnak. Egy New * York-i cég igazgató-fanácsá- % nak tagjai egyszer tréfából él- ‘ határozták, hogy saját magukat vetik alá alkalmassági ■ vizsgálatnak. Egyenként elmentek a cég „főpszichológusához”, aki személyesen hem ismerte őket. Az meg, abban a hiszemben, hogy valamennyien ■állást akarnak a cégnél, lesújtó véleményt adott róluk.' Gyengeelméjűeknek és tudatlanoknak minősítette őket. Az igazgatók pokolian felháborodtak ' -ov»*. elbocsá\ tolták a balkezes „főpszicholó- ♦gust.!!

Surranó árnyak lopakodna! raktárak, boltok, lakások ajtajai elé. Óvakodó motozás utár halkan pattan a zár, a feszítővas fojtott csikordulása nyomán leesik a lakat, visszahaj- lik a rács, és néhány perc elteltével a lakások, az üzleteli értékei között gyorsmozgású tolvaj kezek turkálnak, sietősen rakva egybe a gyorsan elszállítható holmit. Betörés! Lehet, hogy a szomszédok közül valaki észreveszi. Közönyöser vállat von. Nem az én dolgom Lehet, hogy éppen elriasztaná de felrémlik előtte a BETÖRC képe, a ponyvaregényekből, a rémtörténetekből összeállított csupa nagybetűs betörőé, tor- zonborz alak, arca elé kötött kendővel, kétélű tőrrel, hatlövetű colttal felfegyverkezve, és ettől az alaktól visszahököl. És az árnyak zavartalanul tevékenykednek — holnap talán éppen az ő lakása következik — majd a sötétséggel együtt eltűnnek.

De nem nyomtalanul. Apró, csak avatott szemek előtt 'sejlő jelek maradnak hátra, még a legfurfangosabb nyomeltün- tetők után is. És az árnyak előbb vagy utóbb élő, tapintható valósággá válnak. A lopakodó, az osonó világ homályából a fényre kerülnek, hogy számot adjanak bűneikről, íme, néhányan a legfrissebben „lekapcsoltak” közül.

Josiotta anyám van“

Koczán András 19 éves, szőke hajú, eléggé megnyerő külsejű fiatalember. Kikerekedett, kék szemében ijedtség bujkál, amikor a kérdésekre válaszol- gat. Bűnei között szerepel; átment a szomszédba, elemeit egy öltöny ruhát, felöltözött, és így ment el a fiúkkal.

— Mostoha anyám van — mondja. — Nem adtak pénzt új ruhára, én meg szerettem volna az öltönyt.

— Megpróbált már elhelyezkedni valahol?

—- Dolgoztam a miskolci kórházban fűtőként, de az nagyon nehéz munka volt, azért otthagytam. Aztán S'ajószent- péteren dolgoztam, az könnyű munka volt, de nem tudtam hol aludni, azért hagytam ott. Mégelőbb a tsz-ben dolgoztam otthon.

— Ha innen kikerül, hová megy?

A kék szem elhomályosul könnyes lesz. Megcsukló han gon válaszol:

— Szeretnék visszamenni , tsz-be, apám mellett dolgozni

Az ember hajlamos arra hogy minden szépet elhigyjen Koczán sajnos nem először ke rült szembe a rendőrséggel most is többrendbeli betörése; lopás a bűne. A nyomozói szinte szószerint elmondtál előre, mit fog válaszolni, h; ismeretlen kérdezi. De mégi< azok közé tartozik, akikbe: könnyű bízni. Hiszen kinek ; megváltozásában higy.ien a: ember, ha nem egy 19 éve fiúéban?

Ja szépen szálnak“

Székely János középkorú ritkuló hajú, barna férfi; Ide ges, visszafojtott hangon be szél, inkább csak leheli magából a szavakat.- Szabolcsi, ö gyereke van, nem él a családdal. Most a miskolci szőlőhegyek vikendházainak feltöréséért került ide. Sokat iszik.

— Ez az élet nyilván magának sem tetszik. Hol rontotte el?

— Régi oka van, de errő! az okról nem kívánok beszélni. Legutóbb már majdnem minden rendeződött. Együtt éltem a családdal. Sajnos, megint én rontottam el.

— Miért nem dolgozik?-— Hirtelen természetem van Felpofoztam a művezetőt. Pedig, ha hozzám szépen szólnak, én két ember helyett is dolgozom. De ha csúnyán hát.:.

— Mihez kezd, ha innen kikerül?

— Még egyszer megpróbálok rendbehozni mindent. A kislányom, Erzsiké miatt. Még egyszer megpróbálom;

„Íz úi ember kovácsát olvasom“

A széphalmi lakóé Farkas

Gézáról gondolhatná az em- bér, hogy gimnazista, hogy szorgalmas ifjúmunkás, csat azt nem hogy ez a fiatal, körülbelül 150—160 centi magas fiú betörő. Mint ahogyan igazából nem is az. Remélhetőleg az első meggondolatlan lépéseket nem követi majd a többi. Tervei? Megremeg az ajka,