Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
Éteamba.t, 1965. június 30. Eszakmagvarorszag 8 Az ózdi f iatalok | ÚJFAJTA I SZÓRAKOZÁST KERESNEK — Mit csináljunk, hová menjünk délután? — Gyerünk az ifjúsági klubba! — Minek? Kártyázni? — Igaz. Nincs ott még egy tánczenekar sem. Az ilyen párbeszédek mindennaposak az ózdi fiatalok körében. Ebben a városban ugyanis régi gond: mivel töltsék szabad idejüket a fiatalok, hol szórakozzanak? A meglevő ifjúsági klub, sajnos, nem tölti be rendeltetését, a vendéglátóipari létesítmények pedig nem a fiatalok szórakozás igényeinek kielégítésére hivatottak. Újfajta szórakozás kellene, hasznos időtöltés, kulturált környezetben. Mit lehet tenni mindezért? A kérdésre régóta keres választ a városi-üzemi KlSZ-bizotlság, — Van egy új ötletem! — jelentette ki néhány hete Gönczi Gyula, a városi tanács fiatal közgazdász-mérnöke, aki tagja a városi-üzemi KISZ- bizottság végrehajtó bizottságának. — Hozzunk létre egy ifjúsági színpadot! Mégpedig a Liszt Ferenc Művelődési Házzal közösen. További elgondolásairól készített is egy írásos tervezetet. Eszerint 15—35 éves korúak lennének az ifjúsági színpad tagjai. A tagokat olyan tehetségkutató rendezvényeken lehetne kiválasztani, amiket a KlSZ-alapszer- vezeteknél meghívott szakemberek, művészek válogatnának ki. Gönczi Gyula szerint különféle műfajú csoportokat lehetne létrehozni. Például: színjátszó-, tánc-, zenei- és pantomim-csoportokat. A színjátszókon belül lennének az előadóművészethez vonzódok, a kabarét és az esztrádot kedvelők. A tánccsoport foglalkozhatna népi és modern tánccal, sőt balettel is. A zenéhez értők pedig kamara-, tánc- és dzsesszzenekarokat alakíthatnának. Mivel a pantomim nálunk általában még kevésbé ismert és nem is könnyű műfaj, ezért akik ezzel próbálkoznának, azok egyelőre „betétként” szerepelhetnének egy-egy műsorban. Mert hiszen egy bizonyos, jó színvonal elérése után műsort is adhatnának a fiatalok a Liszt Ferenc Művelődési Házban — nem csupán saját gyönyörűségükre. — A kiszeseknek tetszik az ötlet — hallottuk Köteles Györgytől, a városi-üzemi KISZ-bizottság nevelésfelelősétől. — És Özdon a mintegy 5814 fiatalból (26 éven aluliakat értve most) 4510 KISZ- tag van. Ennyi fiatal számára feltétlenül érdemes és hasznos újfajta, kultúrált szórakozási módokat keresni. Az ifjúsági színpad létrejöttét készséggel támogatja a tanács is — jegyezte meg Görgői Barna KISZ-szervező titkár. — Persze előbb kapcsolatba kell lépnünk az országban már szépen működő ifjúsági színpadok, irodalmi színpadok vezetőivel, csoportjaival. Anyag- és előadás-cseréket szeretnénk kezdeményezni. Ezenkívül bizonyára szívesen segítenek majd nekünk a város különféle intézményeiben működő kisebb csoportok is. És reméljük, hogy azok a művészeti szakemberek sem zárkóznak el a segítségadástól, akiket meg akarunk hívni magunkhoz. Nem kétséges, hogy az ózdi fiatalok elgondolása jó, s nem csupán saját örömükre szolgál. S hogy ezt az ötletet ne csak több-kevesebb, hanem kimondottan sok sikerrel valósítsák meg, ez nem egyedül rájuk, a fiatalokra tartozik! <K. A.) Az alkoholizmus elleni küzdelemről Az alkoholizmus elleni küz- álljon rendelkezésre ezekből delem Borsod megyei társa- a készítményekből. A megyei dalmi bizottsága tegnap, júni- tanács 1970-ig megvalósítandó us 25-én ülést tartott Miskol- távlati terveiben szerepel több con. Három fontos kérdésről olyan italbolt átalakítása, hangzott el tájékoztatás, majd amelyben nem megfelelőek a vita. körülmények. Kohár Endre, a megyei ta- Özdon eredményesen műkö- nács kereskedelmi osztályú- dik az a bizottság, mely az nak csoportvezetője arról be- alkoholistákkal, azok nevelé- szélt, hogy milyen intézkedő- sével foglalkozik. Csuhán Bősekkel segítette a tanács az la, a bizottság vezetője szá- alkoholizmus elleni küzdel- molt be munkájukról és a nemet. Szólt többek között ar- kézségekről, ról, hogy ma már minden vendéglátóipari egységben és fűszerböltban kapható gyümölcslé és üdítőital. Arról is Végezetül dr. Kazacsay Ferenc, a megyei ideggondozó intézet főorvosa számos adatgondoskodnak, hogy a forgaltal illusztrálta, hogy sajnos, .. igen sok azoknak a száma masabb helyeken^ üzemek, Borsodban, akiket a bíróság gyárak környékén levő bol- ítélete kényszerít elvonó kú- tokban megfelelő választék vára. Autó segélyszolgálat a balatoni országúton A balatoni nags’- országúti Magyar Autóklub segélykocsi- tott.ak közűi, s elismeréssel forgalom lebonyolításában jai. A kis sárga kocsikat so- adóztak a gyorskezű szerelők már másodszor vettek részt a kan igénybe vették a bajbaju- munkájáért. Egy szemlé térhódítása 1 vezetőkéozés társadalmi szükségszerűségéről A z ilyenfajta elemzés szinte egyenes úton visz a vezető vizsgálatához. Talán ez is oka annak, hogy a vezetővel szemben támasztott követelményekről, a vezetők megítéléséről általában sokfajta a vélemény. Ezek közül a legnagyobb vita a körül gomolyog, hogy az a vezető jó, aki jó szakember. A másik az egyéniség szerepét, vagyis a vezetői alkalmassápot tartja a legfontosabbnak. Ezekkel a témákkal a „Vezetésről — vezetőknek” című cikksorozatunkban foglalkoztunk, így e helyen szükségtelennek tartjuk boncolgatni. Azonban nem hiábavaló kimondani, hogy a vezető azért legyen szakembere az adott területnek, de nem a legjobb specialistája. Hiszen a konkrét szakmai tudás szerepe közismert, hogy a vezetés magasabb szintjein fokozatosan átalakul általános szakismeretekké. Hogy mást ne mondjak, különbözőképpen merül fel a szakmai ismeret igénye egy csoportvezetőnél, vagy egy igazgatónál. A vezetőknek tehát ren- delkezniök kell mindazokkal az ismeretekkel, amelyek e tevékenység társadalmi és szakmai sajátosságaiból fakadnak. Vannak, akik úgy mondják, ezeket az ismereteket a gyakorlatban is meg lehet szerezni. Erre mi nem alapozhatunk egyértelműen. A vezetési tevékenységnek, mint szakmának a tanítása, a legjobb vezetési módszerek megismertetése, más szóval, a vezetők képzése, nemcsak pvorsabb, hanem célra veze- , több. S talán azért van az, hogy manapság egyre inkább tért hódít, a vezetők oktatásának szemlélete. A győri tanácskozáson jó érzés volt hallani, tapasztalni e szemlélet térhódítását. Jó érzés volt nekünk borsodiaknak, akik — szerénytelenség nélkül állíthatjuk — egy kicsit. úttörő munkát, láttunk el a vezetőképzésben, felismerve és hirdetve: a. vezetői apparátus fontos bázisa minden társadalomnak. Következésképpen. s ez egyértelműen kicsendült a győri ankéton is, a gazdasági vezetés, egyben politikai tényező is. Ha valamivel igen, hát. a vezetés színvonalának növelésével, a munka jobb megszervezésével. céltudatosabb irányításával ugyancsak hozzá lehet járulni a jobb élet megteremtéséhez, az előttünk álló politikai, társadalmi, gazdasági célkitűzések eléréséhez. feladataink megoldásához. S azt a szakaszt, azt az utat. amely a még jobblét asztalához vezet, mennyire tudjuk lerövidíteni, attól is függ mennyivel tudunk jobbat, többet nyújtani az alkotó, építő munkában. Ehhez azonban jólképzett, a vezetői ismérveket elsajátító és magukénak valló, szocialista típusú vezetőkre van szükség, akik — engedtesség meg Leninre hivatkozni: a maguk akaratát a kollektívák, százak és ezrek akaratává tudják tenni és az ezrek akaratának kifejezőivé tudnak válni. hhez sok mindenre van j szükség. Többek között arra. hogy terjesszük a jól bevált vezetési módszereket. amelvek segítségével közkinccsé tehetjük a gazda- ság:_ munkánk szférájában rejlő óriás tartalékokat, mindnyájunk életét boldoggá tehető nagy lehetőségeket Paulovits Ágoston tői még szervezettebbé, s ha lehet mondani, intézményessé váljék megyénkben a vezetők képzése, továbbképzése. E hhez az előadáshoz csatlakozott dr. Ladó László, a közgazdasági tudományok kandidátusa, aki a KGM vezetőképzés tapasztalatait ismertette. és Ludányi Lajos, az MSZMP nagybudapesti bizottságának munkatársa. Ezekből az előadásokból éppen úgy, mint a hozzászólásokból szinte egyértelműen kicsendült, hogy a vezetőképzésnek. pontosabban a vezetési ismeretek tanításának, oktatásának társadalmi szükségszerűsége napjainkban polgárjogot nyert. Társadalmi és állami szerveinknél, intézményeinknél egyre több figyelemre méltó kezdeményezés bontogatja szárnyait. S ez máris azt bizonyítja, hogy a vezetőképzés szükségessége felismerést nyert, s ez a szemlélet egyre inkább tért hódít. Számos kisebb-nagyobb reflexió, észrevétel, megjegyzés igazolja a vezetőképzés fontosságát, Igazolja, hogy a vezetésnek. mint tevékenységnek a szerepe fokozatosan növekszik. Érthető ez azért, is, mert a termelő erők legfőbb tényezőjét, az emberi munkát fejezi ki. S mint ilyen, az adott területen, szervezeten belül az esves részmunkák együttműködését, összehangolását biztosítja. A vezetési funkciónak —, mint sajátos, önálló tevékenység — feladata, hogy a komplexumon belül az egyes részek szervezetten működjenek. Azt is szokták mondani: a vezetés a maga akaratát ' a kollektíva akaratává, célját a kollektíva céljává alakítja, formálja. Marx erről úgy írt a Tőke I. köteté^ ben: Minden közvetlenül tár- ■ sadalmi, vagy nagyobb mér- i vű közös munkánál többé-ke- vésbé irányításra ran szük- . ség. mely az egyéni tevékeny- . sép összhangját biztosítja. Ebből tehát az is adódik —; ; s ez ismételten illusztrálja a vezetőképzés fontosságát —, hogy az irányítás, a vezetés ‘ olyan önálló funkció, melv- : nek megvannak a sajátos, belső, szakmai vonásai, is- ' mérvei. Ezeket azonban nemcsak fel kell tárni, hanem . meg is kell ismerni, el kell ■ sajátítani. V agy két évvel ezelőtt, amikor az MSZMP Borsod megyei Bizott- ága ipari osztályának, a .ÍTÉSZ Borsodi Intézőbizott- ágának és lápunk szerkesz- őségének kezdeményezésére űőször találkoztak megyénk pari üzemeinek igazgatói, őmérnökei, párttitkárai, hogy neg vitassák a vezetéssel izemben támasztott megnöve- cedett igényeket, voltak, akik ízt mondták: ez a. téma divat ett. Azok a vezetők viszont, úrik ankétünkön részt vettek, izinle követelő igénnyel val- ották: hasonló tanácskozások- ■a nagy szükség volna. Most. két esztendővel később némi tapasztalatok, az itkereséssel, kutatással járó eredmények birtokában Győrött már népes plénumon vi- áztunk arról: miként lehetne ',zervezettebbé, céltudatosabbá. tenni hazánkban a vezetők cévzését, továbbképzését. Mi. borsodiak, akik részt /ettünk az ankéton, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Szervezéstudományi Munkabizottsága, a Magyar Köz- jazdasági Társaság Győr- Sopron megyei helyi csoportja és a MTESZ győri szövetsége rendezett — talán a legtöbb tapasztalatot vittük, hiszen itt sarjadt az előadásos forma magva éppúgy, mint a bentlakásos iskola, így hát örömmel beszéltek a megyénk nevében szót kapó előadók a borsodi tapasztalatokról és a holnap terveiről, A tanácskozáson részt vett, mint felkért hozzászóló Bérezi Béla, az MSZMP Borsod megyei Bizottsága ipari és közlekedési osztályának vezetője és dr. Pásztor Pál, a MÁV miskolci Igazgatóságának vezetője. a MTESZ Borsod mélyei Intézőbizottságának elnöke, valamint az Oktatási Tanács néhány tagja, dr. Su- sánszky János, tanszékvezető egyetemi docens vezetésével. A megnyitót követően elsőnek dr. Susánszky János számolt be a borsodi tapasztalatokról. Korábban már irtunk arról, hogy mily nagyszerűen bevált az a vezetőképzés, amelyet a sebesvizi üdülőben kéthetes turnusokban tartottak. Az előadó ezt ismertette a győri ankéton és utalt azokra a tennivalóiéra is, amelyekkel immár hetek óta foglalkoznak Borsodban, s amelyek mindenképpen hozzájárulnak majd ahhoz, hogy ősz1\T em gyakori eset —- sze- rencsére! —t azonban előfordul, hogy mondva csinált dolgokból* sőt esetleg egy-egy tréfából is ügy, hivatalos ügy kerekedik. Ilyenkor általában mosolyog, ^ derül egyet az ember, — mar aki hallja. Azonban annál inkább bosszankodik az, akin ilyen, vagy olyan formában csattan a befejezés. A karcsai Dózsa Termelőszövetkezet vezetői is hasonló eset szenvedő alanyai voltak az elmúlt napokban. Igaz, ők maguk is mosolyogtak, ahogy megmutatták, milyen hivatalos felszólítást kaptak a járási felvásárlási kirendeltség vezetőjétől. A hivatalos frás közli velük, hogy felelős- ségrevonást érdemelnének, mert nem ellenőrzik az állatállomány helyes takarmányozását, illetve végső soron pocsékolják a drága takarmányt, mert egy ellenőrzés során kiderült; teheneknek való „tejelő takarmánytáppal” hizlalják a sertéseket! „Felszólítjuk önöket, hogy...” — olvasható a hivatalos papíron. S természetesen nem biánvzik néhány figyelmeztető kifejezés sem. Mint ahogy nem hiányzik a hivatalos pecsét, aláírás stb. A mikor megkapták a já" rási tanács e hivatalos figyelmeztetését, értetlenül néztek egymásra: Először, mert nem tudtak arról, hogy valaki is ellenőrizte volna az ' állattenyésztést. Másodszor, •mert önmaguktól szaladnának rilággá, ha a drága „teielő- Mipot” sertéshizlalás cél iára »ngednék felhasználni. Harmadszor: mert ilyesmi náluk nem fordulhat elő, még véletlenül sem. hiszen minden munkaterületen immár hosz- tzú gyakorlattal, megfelelő hozzáértéssel rendelkező szakemberek. tsz-tagok dolgoznak, öe az írás az írás, s mert. hivatalos is, azonnal hozzáláttak az ügy alapos elemzéséA tréfa aktát szült hez. Nem kellett messze menniük ahhoz, hogy kiderüljön, mit jelent az, ha valaki csak úgy futtában ellenőriz. Mert bebizonyosodott, hogy az illetékes szakemberek, az Állatforgalmi Vállalat dolgozója valóban „ellenőrizte’’ a közösség állattenyésztését, sertéshizlaldáját. Igen ám, de ott egy olyan tsz-tag tevékenykedik, aki a hozzáértésen és a becsületes munkához szükséges adottságokon túl még tréfás kedvvel is rendelkezik. Szeret élcelődni, évődni, s ez egyáltalán nem rossz emberi tulajdonság. — Hm. Szépek, szépek, de lehetnének szebbek is ezek a hízók, — jelentette ki az ellenőrző szakember, ahogy megtekintette a hizlaldát. — A tréfáskedvű állatgondozó, aki egyáltalán nem elégedetlen az eredményekkel, s nincs is oka rá. először komolyan akart valamit mondani, de aztán meggondolta magát és kivágta : — Én sem értem a dolgot, pedig fáin tejelötánot etetünk velük! — Úgy látszik, enné! több se kellett az ellenőrző szakembernek. Anélkül, hogy megkereste volna a tsz vezetőit. vagy valakit is az agro- nómusok közül, távozott. És mi sem természetesebb, mint komoly ténvt. mint igen nagy hibát, melléfogást jelentette tovább, amit hallott, az illetékeseknek. S az erre illetékesek mi mást tehettek volna, azonnal megszövegezték a hivatalos levelet, hiba van. meg kell szüntetni — ami nincs! — a rendellenességet. Kivizsgálás, felelősségrevonás, és így tovább. Bizonyos, hogy a „tény”, mint elmarasztaló jellegű dolog, legközelebb népes szakmai értekezleten is hangot kap maid. Okuljanak belőle, akiknek okulniuk kell! Bár, akik e sorokat olvassák, már valóban levonhatják majd az isazi következtetést. Q e következtetés nem lehet más, mint az, aki llenőriz, az ne csak tessék- ássék ellenőrizzen. De ki-ki rra is gondol maid valószí- lűleg, hogy ime, nálunk még i tréfából is születhet ügyirat, ikta, bár ezt embere váló- latja! Barcsa S.
