Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-26 / 149. szám

Világ proletárja!, egyesGlietekí ,J|ÍKp A MAGVAK SZOCIALISTA M "INKASPAftT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 149. szám Ara-. 50 fillér Szombat, 1965. június 26. Ä közölsség ereje H atalmas erő a természet. De az ember nagyobb. Önmagában gyenge és tehetetlen. Ha összefog: nem .'ismer lehetetlent. Háj-din hónapja naponként arra . gondolunk: ki bírja to­vább’? A gát vagy az ember? Óriássá nőtt a Duna, félelme­tes víz hömpölyög ott, ahol már csali sejtjük az eredeti medret. Víz szivárog keresz­tül a gátakon, kopnak,, áz­nak, nyúlós sárrá lágyulnak a mesterséges földfalak, mi­közben a víz egyre ostromol­ja. Hullámait polip-karként nyújtja a homokzsákok, vas­lemezek, döngölt védő partok felé, egyre feljebb emelke­dik, hogy átcsapjon rajtuk, gonddal művelt területeket raboljon, elvegye az ember kenyerét, elsodorja házát, ez­reket kikergessen hajlékukból. Meddig, meddig kísért még a veszély? És meddig bírja az ember? Tízezrek dacolnak az árral, életveszélyek közepette, nap­palt, éjszakát egybctoldva. étien és szomjan, fáradtan és álmosan, talicskát tolva, ne­héz zsákokat cipelve, dübör­gő gépek zajában zakatoló dobhártyával, ernyedt végta­gokkal. De határtalan aka­rattal, amely újból és újból erőt önt izmaikba. A veszély még nem múlt el. Az áldásos víz, amely nélkül nem élhetünk, most ellensé­günk lett a Duna medrében. Küzd vele az ember. Remél­jük, legyőzi. Ha kevés a negy­venezer, még ennyi áll sorba a partokon. S ha úgy lenne szükség rá, a folyó hosszúsá­gában minden méterre jutna 'egy ember — érre ne kerül­jön sor. Minden esetre, a tár­sadalom összefogása éber ké- • széniéiben áll. egyemberként figyeli a hamis folyót, nem­csak a magyar szakaszon, erejéből még a közvetlen, szomszédos országok megse­gítésére is futja. Harci terület a Duna két partja. Helikopterek, i-epülő- gépek keringenek a víz fö­lött. Alant pedig a társadal­mi megélhetésnek szinte va­lamennyi szakága képvisel­teti magát: mérnökök és ku­bikosok, orvosok és katonák, tudósítók és dömperesek, ran­gos tisztviselők és könnyűbú­várok, az éjszakák országút­jainak figyelésétől gyulladt szemű gépkocsivezetők, és bá­nyászok, hortobágyi lovasok és vásárhelyi traktorosok. Szomorú találkozóhely lett a Duna két partja, az ország legtávolabbi részéből is jöt­tek emberek, hogy erejükkel s. ami ennél még több: szí­vükkel, a fáradhatatlanság­nak e fáradhatatlan motor­jával, nemes érzéstől vezérel­ve. kitartóan serénykedje­nek. hogy elhárítsák társaik feje felöl a veszélyt. A kö­zösség becsülete, az egymás iránti felelősség, az együvé tartozás — ez az, ami ellen­áll az árnak. A gátak ma­gukban mit sem érnének ... T egnap azt a hírt kap­tuk, hogy megyénkben elmúlt az árvízveszély, már csak elsőfokú készültség vigyáz a folyókra. Örömünk azonban nem teljes. Jó. mond­tuk, rendben van. De felsó­hajtani még nem tudtunk. Mert hiszen az is a mi ba­junk, ami a Duna két partján lakók baja; az is fáj nekünk, ami nekik fáj; mi is aggó­dunk vagyonkájukért és haj­lékukért. akárcsak ők. És mentünk és megvünk «mi is, hogy segítsünk rajtuk. ■ miként az ország többi részéből hoz­zájuk siettek, hogy felajánl­ják áldozatkész munkájukat. Mi is küldtünk és küldünk a veszélyeztetett területekre szakembereket és földmunká­sokat. eáf'-'ket és génkezelő­ket. Az Északmágvavországj Vízügvi Igazgatóságnak több mint kétszáz mérnöke, techni­kusa, tapasztalt tiszai gátőre. hatalmas gépesített osztagai ott tevékenykednek ezekben az órákban is a Duna két partján. Védelmi terveket állítanak össze, gátakat építe­nek és erősítenek, földet hor­danak, homokkal teli zsáko­kat cipelnek, sokan a sza­badságukat mondták le, hogy a tűző napon helytálljanak embertársaik védelmében, ott, a víz mellett, ahol csak pillanatig gondolnak í’á: mi­lyen jó lenne most valame­lyik kényelmes üdülőben ki­pihenni az évi munka fára­dalmait ... És mi, többiek, akik itt­hon szorongva figyeljük az emberek és elemek ádáz har­cát, mi mit teszünk és mit tehetünk? Az együttérzés nem elég e súlyos időben. Csele­kedni kell. De hogyan? Azt is tudjuk. Hozzányúlunk a spórolt pénzhez, a nagy gond­dal beosztott forintokhoz, és adunk, amennyit tudunk. Ha nincs, azt mondjuk: írjanak fel a listára, és fizetéskor adjanak egy, vagy két száza­lékkal kevesebbet. Nekünk ez nem sokat jelent. Azoknak viszont, akik hajléktalanná váltak, vagy akiknek a ván­kosát úsztatta el a víz, mert már nem menthették meg, azoknak nagyon sokat jelen­tenek a forintok. Ha csak né­hány ember ajánlaná fel, csepp lenne a tengerben. De a társadalom mozdult meg! És sok ember néhány forintja enyhíti a károsultak kárát, ha nem is állítja őket telje­sen talpra. Ennyi vajon elég? Nem. A téglagyári munkás több tég­lát készít, mint amennyit vár­tak tőle; a cementgyári bri­gádok is tudják, hogy ce­ment nélkül nem épülhet sem ház, sem termelőszövet­kezeti, vagy más gazdasági épület; a kőművesek is seré­nyebbek, gyorsabban emelik a falakat, mert ha elvonul az ár, és a száradt földre ismét visszatér az élet, számítanak két kezükre. A kezünkre, a szívünkre van szükség. Nem egyszerű áldozatvállalásról és nem egy­szerű munkáról van szó. Em­beri hőstettekről. Hiszen az óriássá nőtt Duna két part­ján minden perc drága, min­den zsák homok aranyat ér, minden gép életet és vagyoni ment — és minden ember hőssé válik ott. azon a he­lyen, ahol másként nem. csak hősiesen lehet küzdeni; fá­radhatatlanul, szívósan és — és ki tudja, meddig még? Ameddig szükség lesz rá! Ameddig veszélyeztet, az ár. C sodálatos tettnek mond­ják azt a gigászi küz­delmet, ami a Duna partjain folyik. Igaz, ami igaz. A legprecízebb műszer sem dolgozhat pontosabban, alaposabban, mint ez a szer­vezett mentés és tökéletesen irányított védekezés. De eb­ben a hatalmas munkában legcsodálatosabb maga az em­ber! Mindegyik ember külön — és az egész együtt. És nagy­szerű az az összefogás is, ami a ..hátországban”, a nem ve­szélyeztetett területeken ta­pasztalható. Egyetlen kérő szóra ezrek és ezrek mozdul­nak meg, küldik az utánpót­lást: embert és génét, anyagot: és homokkal teli zsákokat, miközben aggódva olvassák és hallgatják a híreket: hová, mi kell még. merre nagyobb a veszély, vigyázzatok, és szóljatok azonnal, ha segítség­re szorultok. Az ország veze­tői is naponta járják a par­tokat, maguk is meggyőződ­nek róla, hová kell még se­gítség. Most nem számít sem az idő, sem az anvagi áldo­zat, Most az a legfontosabb, hoev tartsanak ki a gátak. A gátak? Az emberi összefogás talán erősebb lesz a gátak­nál. Az ember megteszi köte­lességét. Csata László A tréfa aktát szült ® Egy szemlélet térhódítása & Újfajta szórakozást keresnek ♦ ♦ ♦ ♦ ó <> ♦ ♦ ♦ ♦ * £ * v ♦ ♦ \ $ Miskolc áj városnegyede 1959-ben kezdték meg Miskolcon a Kilián-lakótclep építését. Azóta 2200 két és há- romszobás lakásba költöztek be a boldog lakók. Részlet Miskolc új városnegyedéből, a Kilián-Iakótelepről. Teljes bizonytalanság Algériában , a SieByzst veszélyekkel terhelt > Tüntetés Bea Bella melleit ■ Basnedleiii-elEeEies jelszavak Az aratásról Pénteken a Földművelés- ügyi ' Minisztériumban Szabó József növénytermesztési fő­igazgatóhelyettes és Mészáros István gépesítési főigazgató tájékoztatta a sajtó képvise­lőit a küszöbönálló gabonabe­takarítás előkészületeiről. Kö­zölték többek között, hogy a gabonafélék fejlődése meg­gyorsult, az őszi árpák sár­gulnak. betakarításuk a jövő hét közepén országszerte meg­kezdődik. A búzaaratás általá­ban kissé elhúzódik: valószí­nűleg csak július 10-e körül kezdődik. A gabonák növény- állománya általában dús. az őszi árpák és a hazai gabo­nafajták zöme megdőlt, a kül­földi intenzív búzák azonban szilárdan állnak. A gépállo­másokon és a termelőszövet­kezetek többségében a gépek, kombájnos brigádok indulás­ra készék. A kombájpark öt­száz nagyteljesítményű SZK1 —4-essel gyarapodott tavaly óta. Az alkatrészellátás jobb az előző évekénél, ékszíjprob­léma valószínűleg sehol nem lesz. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ 0 ♦ 1 ♦ t Táncosokat köszöntünk Misi k ii i földi A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem bánya, kohó és gépészmérnöki karáról az idén mintegy 600 hallgató vesz részt hathetes nyári termelési gya­korlaton. Száztíz elsőéves és ugyanannyi harmadéves bá­nyamérnök hallgató az ország szén és olajbánya vállalatai­nak mintegy húsz üzemében, rendes műszakokra beosztva, gyakorlati munka közben is­merkedik majd az üzemi élet­tel, a különböző termelési fo­lyamatokkal. Az elsőéves kohó- mérnök hallgatók 80 tagú cso­portja a Dunai Vasmű üzemei­ben gyarapítja szakmai isme­reteit. Ezenkívül hasonló intézmé­nyekkel a korábban kötött ba­rátsági szerződés, illetve az évek során kialakult kölcsönös együttműködés alapján — a jó tanulmányi eredmények jutal­mául — 108 miskolci egyete­mista utazik a nyáron külföl­di csere-termelési gyakorlatra. Tizennyolc bánvász és huszon­négy kohász hallgató az NDK- beli Freibergi Bányászati és Kohászati Akadémia vendége­ként tanulmányozza majd két- három héten át az ottani bá­nya, illetve kohóipari üzemek munkáját. Hatvanhat mérnök­jelölt pedig az ugyancsak NDK-beli Kari Marx Stadt-i, a Magdeburg-i, továbbá a cseh­szlovákiai Kassai Műszaki Fő­J Táncosok érkeznek ma Mis­kolcra az ország legkülönbö- Jzőbb városaiból, hogy részesei ♦ legyenek a III. Országos Tánc- Jversenynek, amelyet az illeté­♦ kes országos szervek döntése ♦alapján itt, a Ságvári utcai is­♦ kola tornacsarnokában rendez­őnek meg. A társastánc kezdi Jelfoglalni méltó helyét nem­♦ csak az ifjúság érdeklődésé­iben, hanem a kulturális jelle­♦ gü versenyeken is. A még rö­: ♦ vid múltra visszatekintő tánc­klubok máris igen közkedvel- ^tek, munkájuk eredményes, s ♦szerepük mind nagyobb, fel- T adatuk mind több lesz, Óröm- ♦«nel regisztráljuk ezt az ered- ♦ ményt és hasonló örömmel je- Jgyezzük fel azt is. hogy a Bor­isod megyében folyó táncklub- J mozgalom igen szép eredmé­nyei indították arra az orszá- Jgos rendező-szerveket, hogy ♦Miskolc leaven e szépnek ígér- jkező verseny színhelye. Kö- Xszöntiük a versenyzőket, más ♦városok táncklubjainak kül- Jdötteit, Miskolc versenyző tán­cosait. ♦ ♦ A program szerint a ver­senyek szünetében Ausztria, az JnDK és Csehszlovákia legjobb ♦ versenytáncosai, valamint fö- 5városi művészek tartanak bé­rmutatót. Hisszük, hogy' a ma- ♦gyar táncosok versengése nyújtotta tapasztalatszerzésen •Jtúl e vendégek szereplése is .♦sok szép élménnyel és sok ta- ♦pasztalattal szolgál. Szeretettel Jvárjuk és köszöntjük őket Mis­kolcon. p Miskolc mindinkább a kul­turális jellegű országos érdek- Jlődés homlokterébe kerül, or- ’♦szágos kiállítások, tanácskozá­sok. fesztiválok. találkozók ♦színhelybe lesz, emelkedik kul- J túrái is rangja. Ezt növeli a ma ♦ kezdődő III. Országos Tán: ver­esen y is. „A második Bandung meg­tartásának lehetőségei óráról árára csökkennek. Ma már több mint valószínű, hogy a íülügyminiszterek kétszer is elhalasztott előkészítő értekez­letének egyetlen napirendi pontja lesz: a .csúcs’ elhalasz­tása” — írja az AFP. A marokkói hírügynökség a közli, hogy a külügyminiszte- k rek szombaton reggel tanács- v kozásra ültek össze az algériai relyzet tanulmányozására. Az ülés célja, hogy az EAK kezde- A nényezésére előkészítsenek egy j. garanciakérelmet, amit az al- ’ériai forradalmi tanács elé r( lerjesáteáek, Ben, Bella ,sorsa- nak biztosítására. ‘ Az AFP tudni véli, hogy az J egyiptomi vezetők és Buteflika • algériai külügyminiszter kairói k találkozóján igen viharos szó­váltás folyt le. g Nasszer állítólag hangsú- n lyozta, csak az esetben j£ hajlandó Algírba menni, t£ „ha Ben Bellát épen és yj egészségesen átszállítják ]£ Egyiptomba”. c A hírügynökség úgy értesült, U hogy ezt Buteflika mereven el­utasította. Algírban csütörtökön az egy­mást követő negyedik este visszhangoztak ismét az utcák tüntetők Ben Bellát éltető állásaitól. Az épületek falaira Bu- medien-ellcnes jelszavakat festettek. rendőrség szétoszlatta a fő­nt diákokból álló tüntető sportot. Az ország többi vá- saiban uralkodó helyzetről egyiptomi •MENthírügyuok- g Algírból érkezett utasok számolójára hivatkozva azt ia, hogy a helyzet veszélyek- ■1 terhes. Az egyik algíri lap így ír ?n.Bella letartóztatásának kö- Iményeiről és idézi a volt ál- melnök kijelentését, aki a le- rtóztatásárá érkezett egyik ;zt figyelmeztetésére azt vá- szolta, hogy nem szándékszik menekülni, a menekülés nem rtozik szokásai közé. „Ha meg akartok ölni, itt állok előttetek, nincs szük­ség olyan ürügyre, hogy szökni akartam” — mon­dotta Ben Bella. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége közleményt adott ki Rómában. A közleményben aggodalmát fejezi ki az algíri helyzet miatt, ahol a hadsereg egységeit a nép ellen használ­ják fel. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége azt kívánja, hogy az algériai nép egysége helyreálljon, a nép folytathassa útját a szocializmus felé. Kife­jezi azt a reményét, hogy Ben Bellának és az FLN többi le­tartóztatott vezetőjének élete biztonságban van, s csakhamar visszatérhetnek a politikai életbe. Az algíri sajtó újabb nyi- , Iatkozatokat közöl, ame- « íyek felszólítják a lakossá- < got, ne engedjen az ellen- < állásra és a tüntetésekre ‘ való felhívásoknak < és hangsúlyozzák, hogy a júni- < us 19-i proklamáció célja nem ’ az, hogy megváltoztassa Algé-< ria eddigi politikáját.; * Miskolci egyetemisták külföldi termelési gyakorlaton . . ~ ■ iskolával, valamint a Varsói ; Műszaki Egyetemmel fennálló i cserekapcsolat alapján tölt két , hetet oktatók kíséretében kül­< L földön, ismerkedve az ottani* i gépipari üzemek műszaki, ter-J : melési helyzetével, adottságai-1 val, fejlettségével. 4 4-----------------------------­-------- 4 1 V ajon ki rendelkezett íny? N agyon meglepődne a vásárló, s bizonyára felháborodna, ha pél­dául egy bársonyruhára való anyagot szeretne venni, de az eladó csak úgy volna hajlan­dó kiszolgálni, ha a bársony­ruha anyaghoz egy selyemru­ha anyagot is venne; vagy a fűszerüzletben egy kiló ke- ' nyérhez négy zsemlét , is kö­teles lenne vásárolni. Ez bi- ■ zony furcsa árukapcsolás! ' Csak azt mondhatná a ked- ’ vés vevő: a pénzemért azt ve­szek. amire szükségem van, s nem kötelezhet senki olyan áru megvételére, amelyre nem • tartok igényt. Június 24-én délután a vá- , sárcsarnok melletti gyümölcs- ' piacon hangos szóval invitál­ta a vevőket cseresznyevásár­lásra a MÉK egyik dolgozója. Fekete és világos színű cse- • resznvéből jó pór rekesszel - volt. Többen megálltak előtte. : Vételre azonban nem mindig került sor, s nem is a vevők hibájából. Ugyanis csak ve­gyesen, fele világos, fele fe- - kete cseresznye arányában szolgáltak ki. S hiába volt a kérés, hogy: — Kérem, de ér csak a feketéből szeretnék vinni, a világos, vízízű cse­resznyét senki nem eszi meg otthon — az eladó hajthatat­lan maradt Vajon miért nem kaphat e vevő abból, amiből szeretne' Ha nem hiszi, érdeklődje meg és a cseresznyére éhes véve keserű szájízzel távozott. Ar­ra ugyanis nem hajlandó sen­ki sem, hogy a megvásárol" áru felét esetleg eldobja, csal azért, mert a vállalatnak e kihozott árut el kell adni. Bi­zonyára a kétféle cseresznyé" együtt jobban lehetne értéke­síteni, azonban nemcsak f vállalat, de talán a vevő ér­dekeit is figyelembe kellene venni. V alóban felsőbb rendel­kezés, vagy az elad; önkényeskedése követ kéziében fordult elő a fent. eset? Akár így, akár úgy törtépt egyik sem helyes! B. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents