Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-15 / 113. szám

2 fiSÄAKMAGYARORSZÄG Ssombaty 196'S. Bft&jtxs 1& Már nyolc arab ország szakította meg diplomáciai kapcsolatait Bonn-nal Csütörtök este nyolcra emelkedett azoknak az arab országoknak a száma, amelyek — válaszképpen arra, hogy Nyugat-Németország elismerte Izraelt — megszakították dip­lomáciai kapcsolataikat a bon­ni kormánnyal. Az esti órák- I zőtt. Előzőleg hasonló döntést ban Algéria kormánya jelen- * hozott az Egyesült Arab Köz­tette be, hogy az arab kül­ügyminiszterek márciusi érte­kezlete határozatai alapján megszakítja a diplomáciai kap­csolatokat a két ország kö­Ssovjet veset&k Bdvo&lete Klaus kancellárhoz Az osztrák államszerződés megkötésének 10. évfordulója alkalmából Anasztasz Miko- jan és Alekszej Koszigin táv­iratban üdvözölte Klaus oszt­rák szövetségi kancellárt — Az elmúlt évtized —- hangzik a távirat — megyő- zően bizonyítja, hogy az ál­lamszerződés és a semieges- ségl politika, amely megfelel az osztrák és más európai népek nemzeti érdekeinek, az Osztrák Köztársaság függet­lenségének szilárd alapját al­kotja. A szovjet vezetők kifejez­ték reményüket, hogy az ál­lamszerződés aláírása után kialakult szovjet—osztrák jó­viszony tovább fejlődik mind a szovjet és az osztrák nép, mind pedig az általános béke javára. társaság, Szíria, Irak, Jordá­nia, Jemen, Szaud-Arábiá és Libanon. A szudáni kormány közöl­te, hogy akkor szakítja meg a diplomáciai kapcsolatokat, amikor az izraeli nagykövet megérkezik Bonnba, vagy az NSZK nagykövete elfoglalja állomáshelyét Tel-Avivban. Kairóban az A1 Ahram pén­teki száma közli, hogy kije­lölték az EAK kelet-berlini főkonzulját Szaad Fatatri sze­mélyében, aki korábban La- tin-Amerikában teljesített diplomáciai szolgálatot. Tanácse'üöRöR érSelcez'ete a Par.amentSiei! € Pénteken a Parlamentben | hajtó bizottságainak elnökei. dr. Dallos Ferencnek, a Mi­nisztertanács tanácsszervek osztálya vezetőjének elnökle­tével értekezletet tartoítak a fővárosi, megyei és jogú városi tanácsok megyei végre­U!ést tartott a Bányász Szakszervezet Központi Vezetősége A bányászok javuló bizton­sági és egészségügyi helyzeté­ről számolt be a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének pénteken megtartott központi vezetőségi ülésén Simon An­tal, a szakszervezet titkára. Az ülésen a Központi Ve­zetőség Blaha Béla eddigi fő­titkárt a szakszervezet elnö­kévé választotta, Simon An- k'.lt pedig megbízta a főtitkári teendők ellátásával. Zgyerka János eddigi elnököt a szak- szervezet alelnökévé válasz­tották. Részt vett a tanácskozáson Kiss Károly, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának titká­ra és Erdei Ferenc, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának főtitkára. Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese időszerű kérdésekről tájékoztatta a megjelenteket. Varga György, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a tanácsok és a népi ellenőrzés kapcsolatá­val, Egri Gyula, a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnöke a sportmozgalom át­szervezésének tapasztalataival és a tanácsok feladataival foglalkozott Válság Ecuadorban Ecuadorban politikai válsá­got robbantott ki a katonai juntának az az intézkedése, hogy emeli az egyes import­cikkek vámtételét. A gazdasá­gilag hátrányosan érintett Guayaquil-i kereskedők ne­gyedik napja sztrájkolnak, a város kereskedelmi forgalma teljesen megbénult. Ehhez já­rult pénteken az a fejlemény, hogy Eduardo Carrion Torai földművelésügyi miniszter — tiltakozásul a sérelmezett gaz­dasági intézkedések miatt — benyújtotta lemondását. ' a juntának. Guayaquil város tanácsának hat tagja is le­mondott funkciójáról tiltako­zásának jeleként. A városban tovább folytatódnak a kor­mányellenes tüntetések. A tiltakozó tömegeket pénteken Újabb aíomkisérleí Kínában Pénteken, pekingi idő sze­rint 10,00 órakor a Kínai Népköztársaság nyugati ,terü­letei fölött újabb atombom­bát robbantott. Ez Kína második sikeres atomkísériete. Az első atom­bombát Kína 1964. október 16-án robbantotta fel. gra­a rendőrség könnygáz nátokkal oszlatta szét. Az AFP és a Reuter közben arról is tájékoztat, hogy nagy­szabású letartóztatási hullám vette kezdetét Ecuadorban. A letartóztatott politikai szemé­lyiségeket a junta azzal vá­dolja, hogy közük volt a spon­tán kirobbant tiltakozó moz­galomhoz. Elhurcolták laká­sáról az Ecuadori Kommunis­ta Párt főtitkárát, Pedro An­tonio Saadot, valamint En­rique Gil Gilbertet, a Közpon­ti Bizottság titkárát. Letartóz­tatták a Népi Erők Tömörü­lése nevű haladó szervezet vezetői közül Asaas Busarant, továbbá Gonzalo Abadot, az Ecuadori Szocialista Párt fő­titkárát és más ismert szemé­lyiségeket. mfils©áésér@l A Szakszervezetek megyei Tanácsának elnöksége a na­pokban tárgyalta meg a me­gyénkben működő társadalmi bíróságok munkáját Az el­múlt év júniusában vitatta meg a SZOT elnöksége ezek­nek a bíróságoknak tevékeny­ségét; az azóta eltelt időt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a vállalatok tekintélves részénél valóban javuló ten­denciát látunk. A társadalmi bíróságok színvonalasabban tárgyalják az eléjük kerülő ügyeket, lényegesen több bí­róság működik és több ügyet is tárgyal, mint régebben. Ma már ott tartunk, hoev az or­szággyűlés jogügyi bizottsága is foglalkozott ezeknek a bí­róságoknak a munkáiéval, és decemberben ismét tárgyalja tevékenységüket. Ahoi ménr hiba van Az eredmények ellenére sem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy még számos fogya­tékosság gátolja a társadalmi bíróságok eredményesebb munkáját Erinek oka pedig elsősorban abban keresendő, hogy sok gazdasági vezető idegenkedik a fegyelmi ügye­ket a szakszervezeti bizott­sággal együttműködve, társa­dalmi bíróság elé vinni. A gazdasági vezetők egy része nem ismeri a társadalmi bíró­ságról szóló 1962. évi törvény­erejű rendeletet, más része pedig nem ismerte fel ennek a bíróságnak nevelő hatását — állapítja meg az SZMT elnök­sége elé került jelentés. Ma már elértük, hogy számos vállalatnál a jogtanácsos részi vett a társadalma bíróság tár­gyalásain. azonban ennek el­lenére születtek törvénysértő határozatok és az illetékes szakszervezeti bizottság nem kezdeményezett ilyen- esetben új társadalmi bírósági eljá­rást. A szakszervezeti bizott­ságok nagy része nem tár­gyalta meg a társadalmi bíró­ságok munkáját, sok helyen Hz általános es középiskolák tanév vési menelremlií A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében az általános iskolákban, továbbá a gimnáziumok és a szakkö­zépiskolák első, második és harmadik osztályaiban június 5-én ér véget a tanítás. Az addig hátralevő hetekben a diákok átismétlik a tananya­got. Június 5-e és 12-e között osztályonkénti értekezleteken állapítják meg a pedagógu­sok a tanév végi jegyeket, majd tantestületi értekezleten döntenek véglegesen az osz­tályzatokról. A tanévzáró ünnepségeket június 12-én és 13-án tartják, s ekkor kapják meg a diákok a bizonyítványt is. Az ezt kö­vető két munkanapon, 14-én és 15-én kerül sor a beíratá- sokra. Mind az általános, mind a közén iskolákba csak az első osztályosokat, illetve az iskolát változtató tanuló­kat kell beíratni. Az általá­nos iskolákban június 20-ig. a gimnáziumokban és a szakkö­zépiskolákban pedig július 3- I sziteni a társadalmi bírósá- ig tartják meg a tanévzáró I gok tagjai számára. (máte) pedig beletörődnek abba, hogy az igazgató egyedül utalja az ügyeket a társadalmi bíróság elé. A jelentés kifogásait jól illusztrálja, hogy az LKM-ben például rengeteg fegyelmi ügyet nem vittek társadalmi bíróság elé, pedig nagy részük ittasság, hanyagság, gépron­gálás, igazolatlan mulasztás miatt következett be és tár­gyalásuk nevelő hatást gyako­rolt vol’na. Az E szakmagyar or­szági Tégla- és Cserépipari Vállalatnál ugyancsak több mint 40 fegyelmi ügyet tár­gyaltak, azonban egyet se vittek társadalmi bíróság elé. Hibáztatható a kellő propa­ganda hiánya is. hogy például, a Borsodnádasdi Lemezgyár­ban 1964. június 10-én csupán 10 dolgozó hallgatta végig a tárgyalást, a Sütőipari Válla­latnál is hasonlót tapasztal­hattak 1964. március 3-án. Mint­hogy ugyanezen vállalatoknál volt olyan tárgyalás is, amely­re 60 ember elment, nyilván a jogpropaganda hiányossága indokolja az előbbi részvét-* lenséget j Tovább ítzvíiant u munkát A társadalmi bíróságok léte rehozása jelentős lépés a bí­ráskodás társadalmasításána.kt a dolgozók jogérzékének nö­velése útján. Az elmúlt év óta elért eredmények ellenőrei ezek a nehézségek még min­dig gátolják a társadalmi bí­róságok munkájának haté­konyságát. Éppen ezért hatá­rozta el az SZMT elnöksége* hogy oktatási tervet kell ké­értekezletet Film jegy set NEM ■ : PC'­kiverekedj«. Ráadásul olyan hogy komótos helyseibe hozta kikerüli, ha az útjába teszi, kát, ‘ _,em tudom én, miért pa- |w naszkodnak az időjá- ll rásra. Sopánkodunk, hogy esik, ismét esik. A falusi ember gúnyáját menteni húzódik a lombosodó fa alá, jobb híján az eresz alá áll. és hunyorogva néz felfe­lé, ahonnan a derengő fel­hőkből ezüstös zápor hullik. S még csak fejét se csóválja. Az ős-meteorológus nyugal­mával fogadja a májusi ál­dást, szája koré számító gon­dolatok csalnak mosolyt. Szóval, én még nem ismer­tem olyan parasztembert, aki megijedt volna a tavasz-fel­hők vizétől, mégha annyit zu­hanyozzák is a földet, mint mostanság. Ha egyszer úgy tartja a közmondás, hogy a májusi eső aranyat ér, abban feltétlenül igazság rejlik, s még feltétlenebbül, hasznot hajt annak, aki nem élhet nélküle. Hasznot így, vagy úgy. Bizonyítok, ne mondják, hogy a világba beszélek, mert mit tudhatja az igazságot az ilyen magamfajta városi. Látogatóm érkezett szer­kesztőségi szobámba. Utoljára talán öt éve láthattuk egy­mást falujában, ahová valami panaszos ügy miatt hívott, expressz levél által. — Emlékszik-e még rám? — állt meg az ajtóban. Hogy­ne emlékeznék, mondtam ne­ki, ami igaz is, hiszen pálya­futásom olyan jellegzetes em­bere ő, akihez hasonlóval ke­vésszer lesz dolgom. Irgal­matlanul makacs a hatvanas fajtából, s ha egyszer fejébe Vész valamit, elmegy akár a miniszterig, hogy igazságát iL"í T'r-teiftlz'c.rl Sü WflarJacnl Alván csavaros észjárású, hogy a csíki góbé, akiről ezernyi ado­ma keringett valaha, hozzá képest nem egyéb gyakornok­nál. Mondom, lehetetlen nem emlékezni rá. Igazmondásorr; nyomatékéül nevén szólítot­tam, amit ő enyhe fej biccen­téssel nyugtázott. Eme régi is­meretség jogán végképp fel­oldódott benne az a szemér- nyi tartózkodás is, ami az aj­tó nyílásakor még látszotl rajta. — Akkor jo — mondta egy­kedvűen és leült. A szék alá húzta lábait, tekintetét körbe hordozta, mintha keresne va­lamit. Végül megállapodott az oldalánál levő asztalon, kö­nyökével végigsúrolta a . térí­tőt, rá is fújt, s nagy óvatos­sággal odatette kalapját. — Uj kalap — biccentett fe­léje merev nyakkal, s anélkül, hogy odanézett volna, meg­emelte, hogy lássam a csillo­gó rdmboid alakú celofán alól pirosló betűket. Vissza­tette kalapját, valamit lefrics- kázott róla mutatóujjával, majd hátat fordított a kalap­nak és kinézett az ablakon. — Ahune! — Ez annyit je­lentett, hogy megeredt az eső. Az úttesten pillanatok alati tócsák kerekedtek. Emberek rohantak ernyővel, fejükre borított kabáttal az ablak előtt. Az én emberemnek pe­dig oly igen tetszett a látvány innen bentről, ahová még a szaga sem ér el az esőnek, hogy komótos helyseibe hozta a magát a széken, és elégedet­- ten mondta; — Eláznak. Már í amikor kiléptem a törvény­- szék kapuján, akkor láttam, c hogy igencsak lóg a lába ... :i — Nocsak, Józsi bátyám,- hát megint pereskedik? — Megint? öt éve nem- volt nekem semmi dolgom a- törvénnyel — kapta fel büsz­- kén a fejét. — Azóta se, hogy- a szerkesztő elvtársat híttarn. t Ez csak olyan cuháré ügy. Nem amiatt gyüttem. Erre- jártam, hát gondoltam, belá- í tógátok magához. Mer igen- i csak emlékezek a jóindulatjá­- ra... De nem is maradok so- z káig, látom, dolga van. H anem azért maradt és szóval tartott. Egészen jól berendezkedett szé­kében. Kigombolta ka- - bátját, szíjas zsákjából ha- , rapnivalót szedett elő, és en- - gedelmet kért a falatozásra, - mivelhogy reggel óta eléhezett i nagyon. Amikor végzett, ösz- - szecsomagolta butyerkáját, - még a morzsát is felcsípegette. , Felállt, asztalomhoz lépett, - belső zsebéből vászonzacskót húzott elő, tartalmát kiöntöt- . te. — Ez mi? — meresztettem t szememet, c — Ez-e? Pengősök. s — Látom, de mit akar ve­c lük? — Hogy megmondaná a / szerkesztő elvtárs, érnek-e i még valamit :, — Semmit Még az eső is i kikerüli, ha az útjába teszt — Kár — sajnálkozott —, ] azt hittem, beváltják, tán ' ezüst lehet némelyik. Hm, be- 1 pótolt volna a kalap árába. 5 Nohát. Még annyit se adnak ' érte, hogy az útiköltségre fut- 1 ná? 1 — Annyit sé. 1 Visszaült előbbi helyére, s bosszúsan méregette a marék- , nyi érmét. ] — Nohát akkor — pattant ( fel hirtelen — nem is állok * én el a fellebbezéstül. Az asz- ; szonyra íratom a hazat, nem ] a keresztfiamra! , — Kire? Hiszen hat éve temette el feleségét! , — Hát osztán. Megnősültem. ■ Családos ember vagyok én, * kérem, nincs kótyavétyélni i valóm... ] Úgy tett, mint aki nagyon ■ dühös. De csak a hangja tűnt í annak, arca nem. Ugyan, mi- < ben sántikál? Fújta, fújta, mint kürtös korában a riadót, közben az ablakon át leselke­dett, ki az utcára, ahonnan mind világosabb tekintettel \ hunyorgott be a tavasz. ( — De nincs ám! — mondta 1 tovább. — Engem nem lehet < kifigurázni, de nem ám! Meg : is mondom a keresztfiamnak, í amint hazaérek. Ne számítson ’ a házra. Megmondom, csak i érjek haza. Indulok is mind- > járt, látom, dolga van a szer- 1 kesztő elvtársnak. Csak azt ■ mondja még meg, egyenest 1 hová forduljak, mert nem | szeretem én a keringős uta- í kát ' Várakozva nézett rám, nemf| ;érhettem ki a dolog elől, rö-b: /idén sem értethettem meg*| /ele a lényeget. így hát hosz-©; izadalmas előadásba kezdtem.*; rlogy a törvény az törvény, aj, livatalos helyeket nem lehet* negkerülni, türelem és időj izükséges az igazság keresésé-e sez és így tovább. Hanemj, nég jóformán a bevezetőnél© ártottam, amikor hirtelen* .'elpattant az én látogatóm. © _ Hát akkor én megyek,©; s ehogy lekéssem a vonatot, ő Megest írok én, ha baj lesz,? jsztán gondolom, majd gyünte 5 szerkesztő elvtárs, hiszel,*1 azért fizetik. Meg aztán, a|' köszönöm is jólesik, biztosan...*»' Jó egészséget! j Kézbe fogta, kalapját, sze-?: retettel körbe mustrálta, óva-©1 tosan fejére illesztette. Egészen\ iól állt neki. Nicsak, döbben-©; tem rá, hiszen, amikor belé-©; oett, nem is volt kalap a fe- ©; lén! Hát persze, hogy is lett© zolna, amikor a kabátjaj ;zámva alól húzta elő ... H irtelen belém nyilait aj; megcsalatottság. Ki-©; néztem az utcára —J egyedül a nedves asz-©1 falt mutatta, hogy az imént©1 sett, tíerűs kék volt az ég,?; hátterében gondtalanul úszott©' i Nap. S a túloldali járdán? heckesen lépdelt az én láto-X- *atóm, páváskodott kalapjá-J; ital, és szinte az arcára volt?; Írva az öröm: no, sikerült®; ■neemenekitenem " az esőtől.Ti 3efordult a Szemere-kertbe,©i íőgösen lépdelt a Piros sala-ji <on, kikerülve a fákat, ne-X, hogy eev csepp is rápöttyen-?; ien a féltett jószágra. J] Csala László film elkészítésének menetét, 8 így valójában egy kicsit a „beltenyészethez” tartozik ez az újabb film is. Kár a ma­gyar filmgyártásnak ezt az utat követnie, mert a sok-sok milliós költséggel készülő fil­meket a filmalkotók hihetőleg nem a maguk szórakoztatásá­ra, hanem a nagyközönségnek gyártják, A film olyan keretjátékban pereg, mintha egy film készí­tését mutatná be. A rendező és az író időnként megállít­ják a játékot, módosítanak, vitáznak a szereplővel, aki a maga' elképzelései szerint sze­retné alakítani a játékot, és . így döcörög előre a soványka ©történet mindaddig, amíg a f Vége felirat meg nem jelenik. ©(Mintegy két héttel ezelőtt bláttunk egy ilyen módszerrel ©készült, filmet a televízióban. ©Nem hagyott jó emléket az ?sem.) Az alapgondolat egy kis fhumareszkre, maximum egy Jtárcára futja, s ezt a kis Gi­ftetet, mint gyermekek a színes Oluf tballont felfújják, másfél fórás filmet csináltak belőle. bA történet Szabó Zoltán állí- Ytólagos költő extrém utakat ©kereső életét vázolja fel, és Jvégső tanulságként leszűri* ©hogy úgy nem lehet élni. A f költő alakja igen szűk társa- hdalmi réteget szimbolizál, a ©történet foi-dulatain erősen Jérződilc az erőszakolt kiszámí- btottság, és ha helyenként de- Jrülni is tudunk, vagy a színé- pszek sok jó törekvése megra­gadja a figyelmünket, mélyebb X nyomot nem hagy bennünk a *film egésze. Hozzátartozik a. ©film értékeléséhez az is, hogy »ötletei, fordulatai igen sok |helyről ismertek már. túl sok pbenne a montírozás, és példá­dul nz egyik vezető motívumáig fa fiatal párnak lakásról 1a- ©kásra történő ideges vándor­lását énven a forgatókönyv tirója. Kállai István koptatta \el néhánv évvel ezelőtt a Fér- tjek a küszöbön című vígjáté- ©kában. J Szeretjük és várjuk a film- bvísiátékokat. Szeretjük a szá­ll írát is. Bizalommal vártuk ©hát ezt a filmet. Aligha a kö- fzönségen múlik majd. ha a ifilrnszakmnbelieknek szóló ftörténelecske nem jut el a Iközönséghez olvan mértekben! 5és nem részesül olyan fogad- rtatásban, mint azt az alkotói ©kívánták. Cbra) Csaknefn egy hétig a kis- filmet ünnepelte Miskolc, és ezrek tapsolták a fesztiválon bemutatott alkotásokat. Ter­mészetesen, a filmfeszth’ál ideje alatt nem állt meg az élet a mozikban sem. Csütör­tökön új filmeket mutattak be a nagyközönségnek. Egyik új film címe: Nem. Magyar film, reklámszövege szerint vidám játék egy komoly gon­dolattal. Tanulságos dolog az egész világon nagy elismerést keltő magyar kisfilmek áradata közben magyar játékfilmet megtekinteni. Érdekes össze­hasonlításra nyújt lehetősé­get és amikor elhagyjuk a já­tékfilm után a mozi nézőte­rét, önkéntelenül arra a tá­volságra gondolunk, amely ; kisfilmmüvészetünk színvona­la és a látott film között van. A Nem — Kállai István for­gatókönyve alapján Révész György rendező alkotása — ugyanis eggyel szaporította azoknak a filmalkotásoknak a számát, amelyek döntő rész­ben a szakmának szólnak. Legtöbb fordulatán a nagy- közönség nem tud derülni, nem ismerheti kellően a film­gyár kerítésén belüli esemé­nyeket, kapcsolatokat, egy-egy

Next

/
Thumbnails
Contents