Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

Vasárnap, 13S&, május a. fiss AKM ÁGYAKORS* A G 3> Egészségvédelmi tanácsok? Az ideggyengeségről és az idegösszeroppanásról Az idegességet, geséget, neurózist ma is sokan a modern kor betegségének tartják, összefüggésbe hozzák a technika rohamos fejlődésé­vel, a.z élet fokozódó ritmusá­val! Mindez persze téves el­képzelés, illetve magyarázat, hiszen a technika fejlődésével az ember munkája lesz köny- nyebb, nem beszélve arról, hogy a gépesítés fejlődése, az automatizálás az emberi agy szülötte, tudatunk, gondolkodá­sunk tehát nemcsak lépést tart, hanem előtte jár az éle­tünket, munkánkat megköny- nyítő technikai Jelfedezések­nek. Mindezeket elörebocsátva hangsúlyoznom kell, hogy az emberek idegrendszerének te- ' herbirása, tűrőképessége nem egyforma, szép számban van­nak gyengébb idegrendszerű, külső behatásokra tűlérzékeny, az átlagosnál labilisabb egyé­nek, akiknél fokozottabb meg­terhelés, kimerülés, lelki meg­rázkódtatásra. ideggyengeségi állapot fejlődik lei. A címben szereplő „idegösszeroppanás”, mint hivatalos diagnózis nem szerepei az orvosi kórismék között Köznapi értelemben az ideggyengeség azon súlyos, hirtelen kirobbanó formáit ne­vezik így, amelyek váratlan lellti megrázkódtatás hatására elemi erővel törnek ki. Az ideggyengeség hátterében levő okokat kutatva, a tapasztalat szerint, elsősorban a családi életben fellépett diszharmónia áll, ami azt jelenti, hogy a napi többé-kevésbé kimerítő munka után sem tud az illető pihenni, kellően regenerálódni, mert az otthoni ideges légkör, a folyton ismétlődő, megoldha­tatlannak látszó problémák ebben megakadályozzák. La­kásprobléma, házastársak kö­zötti súrlódás, anyagi nehézsé­gek formájában jelentkeznek ezek az idegesítő okok, melyek azonban az életforma javulá­sával fokozatosan elvesztik jelentőségüket. Előfordul még idegesség, neurózis akkor is, ha a munkakör az egyén te­herbírásának nem megfelelő, ha többet vállal, mint ameny- nyit megerőltetés nélkül el tud végezni, melynek oka sok eset­ben a helytelen munkaszerve­zés, és megfelelő időbeosztás­sal az egyén azt a munkát megerőltetés nélkül el tudná végezni. Itt is kidomborodik a vezetők felelőssége, hogy bölcs mérlegeléssel mindenkit olyan munkakörben, olyan megterheléssel foglalkoztassa- 9 nak, ami egyéniségének, teher- • bírásának megfelelő. Ez a gon- • doskodás, körültekintés jó be- a fektetésnek bizonyul, mert a. ® dolgozó ember ilyen munka- a szervezés mellett tartósan, jól « el tudja látni feladatát, nem J fog „kiborulni”. 0 egészséges jelen- a sége a tanuló ® felnőtt. Egyre többen tanulnak ® tovább felnőttkorban, vagy e azért, mert munkakörük be- ® töltéséhez, magasabb beosztás e elnyeréséhez ez szükséges, ® vagy azért, mert ambicionál- * ják, hogy egyre magasabb ké- « pesítést szerezzenek. Kétség- % leien, hogy a napi munka és © tanulás fokozott megterhelést ® jelent, és csak teljesen ki- e egyensúlyozott viszonyok mel- 8 lett folytatható tartósan a ® kettős megterhelés. Előfordul * mégis, hogy egy időre esik a % vizsgaidőszak pl. a „félévi haj- a rával”. ilyenkor az agykéreg ® kimerüléses tünetei jelentkez- 0 hetnek. Ezen, szerencsére rit- * ka, de indokolt esetben nyilván- » valóan, felnőtteket oktató pe- ® dagógusaink is belátóbbak, és J indokolt esetben vizsgahalasz- a tá$t engedélyeznek. Ez orvosi- * lag is alátámasztható. Nem tá- ® mogatjuk azonban az egyetemi 9 hallgatók között időnként el- a harapózó azon tendenciát, * hogy az év közben történt lázi- a tást orvosi igazolással igye~® kezzenek legalizálni. Az egye- e térni hallgatóknak más dolguk <• nincs, mint a tanulás, ma már J súlyosabb anyagi nehézségek- e re, fenntartási problémákra • sem hivatkozhatnak, helytelen» lenne egyik-másik diák lazasá- 8 gát orvosi igazolással fedezni.* írásomnak nem célja az ® ideggyengeség tüneteinek, ® diagnosztikájának részletes is- e mertetése, éppen ezért ezzel * részletesebben nem foglalko- 9 zom. Nem lehet azonban el-• menni az ún. „krónikus gyógy- <= Irta: dr. Kiss János szerevés” eléggé elharapózott jelensége mellett. Ideggyenge­ségben, idegkimerülésben szen­vedő betegek orvoshoz fordul­ván, panaszaiknak megfelelően gyógyszereket kapnak, több­félét, amennyiben hosszabb- rövidebb idő alatt gyógyulást nem észlelnek, másik orvoshoz fordulnak, aki legjobb belá­tása szerint ismét rendel gyógyszereket, mást, mint ami­ket eddig szedett, hiszen ab­ban a beteg már nem bízik, így aztán előfordul, hogy a beteg fiókjában 8—10, sőt többféle gyógyszer gyűlik össze. Ezek között a gyógyszerek kfe zött lehetnek olyanok is. ame­lyek egymás hatását csökken­tik, sőt felfüggesztik, aniinek eredménye — nemhogy nem javulna, de rosszabbul érzi magát a beteg, és ilyenkor jobb esetben kórházba kerül, rosszabb esetben további gyógyszereket írat magának, így alakul ki az az áldatlan állapot, amikor a beteg gyak­ran saját megítélése szerint ös.sze-vissza szedi . a gyógysze­reket és természetesen nem javul lényegesen az állapota. Őszintén meg kell mondani, hogy nagyobb adagban és el­lenőrzés nélkül szedve, min­den gyógyszernek mérgező mellékhatása van, emellett a megszokás jelensége is fellép, amikor az eddig bevált gyógy­szer sem fejti ki a kellő hatást. Ezért helyes, ha a beteg keze­lését egy orvos irányítja, és ennek az orvosnak az utasítá­sait maradéktalanul betartja. Ma már egyre többen ké‘ ria mar rikj igénylik* hogy az orvos ún. psychothe- rápiát (lelki kezelést), sőt hip­nózist alkalmazzon. Ez utóbbi kezelés lassan teljesen kimegy a divatból, az ideggyógyászok nagy többsége nem foglalkozik ezzel a kezeléssel. Annak elis­merése mellett, hogy egyes esetekben voltak eredményei, meg kell mondanom, hogy a régi értelemben vett hipnózis kezelés az amúgy is gyenge akaratú, ingadozó egyén aka­ratát saját akaratának rendeli alá. Meg vagyok győződve, hogy a hipnózissal foglalkozó orvosok minden alkalommal jó irányban akarták befolyá­solni a beteget, ez a kezelés azonban éppen annak passzív volta miatt szigorúan személy­hez kötött, és amennyiben a kezelés akadályok miatt meg­szakad, az elért eredmény leg­több esetben nem tartható fenn. Ezért inkább a lelki ke­zelés aktiv módját alkalmaz­zuk, amikor nem altatjuk el a betegei., hanem az éber álla­potban történt beszélgetés kap­csán igyekszünk gondolkodá­sát helyes irányba terelni, megoldandó problémáival kap­csolatban tanácsot adunk, lé­hát szinte rávezetjük a bete­get, hogy a neurózis hátteré­ben szereplő idegesítő ténye­zőket maga oldja meg. Ez min­denképpen helyesebbnek és tartósabbnak látszik. írásom elején említettem, hogy az emberek egy része ér­zékenyebb idegrendszerrel rendelkezvén, könnyebben ke­rül idegkimerülés, ideggyenge­ség állapotába. Ez azonban nem szükségszerű, épp ezért szükséges, hogy éppen ezeket az egyéneket tanítsuk meg egészségesen, kiegyensúlyozot­tan élni. Tehát a neurózis megelőzésére fektessünk na­gyobb súlyt, csökkenni fog a tényleges megbetegedések szá­ma. Ezzel kapcsolatban néhány tanács: ha a napot 3X8 órás szakaszra osztjuk, egészséges körülmények között ebből S óra a munka, 8 óra. essen a teljes pihenésre, alvásra, és a harmadik 8 óra a részleges pihenés, kikapcsolódásra, szó­rakozásra.. Foglalkozásunk, hi­vatásunk végzése közben rend­szeresen az agykéregnek egy bizonyos része van igénybe véve, minden olyan elfoglalt­ság tehát, amely eltér az ere­deti foglalkozásunktól, az agy­kéreg ezen területét pihenteti, más területeket vesz igénybe. Ezért nevezhetjük pl. kikap­csolódásnak, ha a szellemi dol­gozó fizikai munkát végez, kertészkedik stb., vagy a ne­héz fizikai munkás olvas, szó­rakozik. Ez az ún. aktiv pihe­nés, amelyről már sok előadás­ban hallhattunk, olvashattunk. Másik tanács a megelőzésre: igyekezzünk mind a. munka­helyi, mind a családi körülmé­nyeket úgy alakítani, hogy a kellő összhang meglegyen, ne legyenek állandó idegesítő, nyugtalanító problémák. Amennyiben meg tudjuk teremteni, nagy mértékben lecsökkentjük an­nak a lehetőségét, hogy ideg­gyengeség, neurózis fejlődjön lei. Ha ez mégis megtörténik, úgy apró, veszélytelennek látszó panaszokkal is fordul­junk szakorvoshoz, mert az ideges, panaszt-; odó ember munkatársaira, családjára is rossz hatással van. Vannak még csodák! Szomszédom, fizikát- mun­kás. Újságolja, hogy hónapo­kon át készített egy újítást és nem vonta be főnökeit. Még­is elfogadták! Egy miskolci ember Bécsben járt. Semmit nem. hozott! Anekdoták A fiatal házaspár tervezge- J tett: autó, vagy gye.rek? A s gyerek mellett döntöttek! ;! Kitűztek egy építési határ- ^ időt. Es betartották! A négy gyerekes Kovács néni örvendezik: „képzelje, a gyerekeim közösen elolvastak egy nevelésről szóló cikket. Utána kirohantak a. konyha- i ba, mosogattak, törölgetiek, ^ súroltak., mindent rendbe- \ szedtek. Es én életemben elő- szőr, végignéztem a. tévé Ló- < nyok-asszonyok műsoré t.r’ K. A. \ Egy étteremben a kövefc- kezó hirdetés függött: „Az igazgatóság húsz dolláros csekket ad annak, aki olyan ételt kér, amilyent nem tu­dunk felszolgálni”. Egy ven­dég erre elefánthúsos szend­vicset rendelt Az étterem tulajdonosa kiment a kony­hába és néhány pillanat múl­va visszatért a tálcán egy húsz dolláros csekkel. — Az igazgatóság nagyon sajnalja. de elfogyott a ke­nyér — mondotta. ♦ Levél érkezik az ú.iság ,.Az olvasó kérdez, ml felelünk” című rovata vezetőjének: í.Hull a hajam, mit tegyek, hogy megmaradjon”. A lap a következőképpen felelt: „Tartsa cigarettadobozban, vagy a táskájában”. * Egy leány csúnyácska ba­rátnőjéről : — Nem szép, de igen okos. Mikor az áliatkertbe megy, mindig két jegyet vált: az egyikkel belép.- á másikkal meg -kilép az állat,kertból * — Helló, Johnny.- miért vagy olyan rosszkedvű? — Három hét múlva haza­érkezik a feleségem a für­dőről. — Nos, még akkor addig... — Éppen ez a baj. Még el sem utazott, * — Jean Duval neveletlen ember. — Miért? — Ma nem köszönt nekem. Éppen az járt az eszemben, hogy nem fogom fogadni a köszönését nem érzel sem­látod, hogy sí­— Hans, mit, holott rok, — De igen, az az előérze­tem van, hogy a pénztárcám legalább 500 márkával meg- könnyebbedik. • Adámnak is valószínűleg meg voltak a maga kellemet­lenségei. de viszont volt egy vitathatatlan előnye: Éva so­hasem emlegethette előtte azokat a férfiakat, akikhez férjhez mehetett volna. (A Magazin c. lapból Ford.: Hegedűs Nándort Képes ökölvívás FifiÉírcl; 3 nagyvilágin! Mel Ferrer rendezi a CAB- RIOLA című filmet. A felvé­teleket részben Madridban ké­szítik, és a női főszerepet spanyol színésznő, Mariso! alakítja. Brazília fővárosában és több nagy városban április 26-tól május 10-ig Csehszlo­vák Filmnapokat rendeznek. Kilenc játék- és számos rövid­filmet mulatnak be. A film­napokra csehszlovák delegá­ció utazik Brazíliába. A Mar-del-Plata-i feszti­válon a rövidfilmek kategó­riájában a lengyel Katarzina Latallo KÉPZŐMŰVÉSZ ŰR című filmje kapta meg a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FXPRESCI) dí­ját Purisa Cyorgyevics, a „Beograd-” filmklub megbízá­sából A LEÁNY címmel fil­met rendez, amelynek forga>- tókőnyvét maga. írta. Témája.: egy szereiéin története a má­sodik világháborúban, 1941- ben. A két főszerepet Milena Dravics és Ljubisa Samard- jics játssza. I • AZ ELLENŐR Korunk F eltétlen bizalmat éreztem a hivatali főnököm úánt, mi­kor az új állásomba belép­tem. Ügy nézett rám, mint ahogy a főparancsnok néz a tábornokra, alá meg fog nyerni egy csatát és így szólt hozzám: — Azt hiszem, ellenőrt csinálok magából. Olyan hangon mondta ezt, núnt mikor a feleségein egy kiló borjú­húst vásárol és kijelenti: „Ebből fa- sírozotlat csinálok”. Ebben az eset­ben én voltam a fasírt és be kellett bizonyítanom, hogy méltó is vagyok erre. Ünnepélyes fogadalmat rögtö­nöztem. — Bízzon berniem, főnököm. Odavágok mindenkinek. Csak mond­ja meg, mit kell ellenőriznem­Egyelőre semmit- Csak állapítsa meg egy bejelentéstől, igazak-e a benne foglaltak. A bejelentést most kapta az igazgatóság és nekem kell referálnom róla. A főnök kinyitotta az iratszek­rényt, kivett egy dobozt, a dobozból csomagot, a csomagból borítékót, a borítékból papírost. Ez a papíros volt az én ellenőri karrierem alap­köve. Az állt benne, hogy az X iskola igazgatója mindenféle üzelmeket csinál. Az iskola televíziója a saját lakásában van, viszont a malacocs- kája az iskola étkezdéje melletti ólacskában végzi hízókúráját. Az is­kola. rádiója szintén az igazgató la­kásán van, viszont az Igazgató fe­lesége egyben az igazgató titkárnő­je, de az igazgató maga egész nap otthon ül, ahelyett, hogy dolgozna. Szóval^ csupa, visszaélés. N Ez állt a bejelentésben. Főnököm azonban nem volt biztos, megértet­tem-e, miről van sző. Ezért megkér­dezte: — Tudja, mi ez? — Persze, hogy tudom. Az igazga­tót ért építő bírálat. El fogom az igazgatót intézni. — Maga senkit sem fog elintézni — szakított félbe komolyan a főnök. — Maga igazolja a feljelentés való­diságát és nem csinál többet. Majd a felsőbb szervek intézkednek. em folytattam a diskurzust. Láttam, a főnököm röviden akar végezni, inkább felke­restem a titkárnőt és érdeklődtem nála. miféle ember is az X iskola i&ázgatója. — Peches ember, feljelentették visszaélésekért. — Ahá! Megmarkolták a nyakát. A főnököm ismerni akarja az igaz­ságot. — Az igazságot? No-no. Lassan a testtel. Nem értettem, mit akar ezzel mondani. —_ Hát. maga azt hiszi, hogy ő igazi ellenőrt akar kiküldeni? Keres egy lagymatag, tutyi-mutyi alakot, hogy ne mondja senki, mintha nem akart volna meggyőződni az igaz­ságról. Én volnék tehát az a tedd ide-tedd oda fickó. Éreztem, hogy a fejembe száll a vér. De uralkodtam maga­mon. Körmönfontan válaszoltam: —• A tények, tények. Bárki meg­csípi azokkal a malacokkal, elintéz­heti őt. — Ha megcsípi! De nem csfpá meg! i *— Hegy écfi esttl «— Idefigyeljen.' Csak nem hiszi, hogy a főnök bántani hagyja? Hát nem ő járt közbe, hogy igazgatónak nevezzék ki oda? Neid kell tehát öt a bajból kihúzni Utasított, hogy ér­tesítsem telefonon: ellenőr fog nála megjelenni. Vigye a malacot néhány napra haza. Ügy éreztem, mintha dinamittal levegőbe akartak volna repíteni. — Vagyis, a disznót az ellenőr már nem találja az iskolában? — Bizony nein. Vizsgálatot is tar­tottunk, az igazgató is a helyén marad. — Tehát az igazgató felesége isii — Ö is eltűnik onnan néhány napra. — És a televízió? — Visszakerül az iskolába. egtelt a pohár. Ügy éreztem magam, mint egy tábornok, aki dicsőséges csatára ké­szül, holott azt mér előre elvesz­tette. Szembe kell néznem az igaz­sággal. Ha kardom lett volna, a dolog talán tragikus fordulatot vesz. de így megelégedtem vele, hogy egy lépést tegyek előre és felkiáltsak: — Elég! Játszunk nyílt kártyák­kal. A tedd ide-tedd oda alak én vagyok! A titkárnő menekülni akart. — Megálljon! Én vagyok a tutyi- mutyi fráter. — Hogyan? — dadogott. — Maga az új ellenőr? — Én! — A3 új ePffioár. aki az X iskolá­ba utazik? «■» átt aas utazik — 'kiáltottam! M — Áld itt marad, aki nem megy sehová. — ??? — Nem leszek ellenőr. Nem kell. Hadd hízzanak a malacok. És az igazgató felesége is. — Vagyis nem megy? — Nem. — Gratulálok. Milyen jó, hogy még nem telefonáltam az igazgató­nak. De ha a főnök... A többit nem hallottam, kirohan­tam és bevágtam az ajtót. Haza akartam szaladni. De meggondol­tam a dolgot. Mit csináljak otthon? Megpukkadjak a méregtől? Nem mentem haza. Egyenesen a pályaud­varra loholtam. Jegyet váltottam X-be és beszálltam a vonatba. E z volt aztán a cirkusz! Az igazgatót otthon leptem meg az iskola rádiójával és tele­víziójával együtt. A malacot az is­kolai konyhában találtam és a tit­kárnőként szereplő igazgatónő etet- gette. Bőséges adattal jöttem vissza. Elsöprő jelentést készítettem, és vil­lámként toppantam a főnököm elé. Nem tudom pontosan idézni, mit mondott nekem, mert sok mindent mondott, és én másnap benyújtot­tam a felmondásomat Nem fogadta el- Felmondásom magasabb fórum elé került, ott hí­vatták a főnökömet, és közölték ve­le, hogy nem fogadják el a fel­mondásomat. Ellenben elfogadják a főnökömét, akinek azonban esze ágában sem volt se le-, se felmon­dani, és így a főnököm főnökének nem volt mit elfogadnia, úgy, hogy mindenki a helyén maradt Végez­tem tovább a munkám, de éllenőr- aést többé nem bíztak rám. írtai Victor Piisigol Heoafcís Atóadoü

Next

/
Thumbnails
Contents