Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
S=oaií»i. Í96&. mífyt L SSZAKMAGTAKOKSZAG 5 Borsodi Vezető Továbbképző Tanfolyam Hétköznapi próbatétel Versenyben a termelőszövetkezeti asszonyok Harmadik éw egyre na- forint termelési értékkel sssks gyobb lendületet vesz a sátor- ben a 820 ezer forint tényle aljaújhelyi járás termelőszö- ges teljesítéssel bizonyítottá! vetkezeteiben a női munka- be, hogy érdemes részt venn csapatok versenymozgalma, a versenymozgalomban. Különösen a bodrogközi tsz- A munkacsapatokat ezen í asszonyok között erősödik év- tavaszon is összeállították, ne ről évre a nemes vetélkedés, vezésüket is elküldték, vágj s ebben a sárospataki Kos- közelesen elküldik a járás suth Tsz és a ricsei Üj Esz- nőtanácsra és a mezógazdasa tendő Tsz asszonyai és lányai gi osztályra a tsz-ek nőbizott haladnak az élen. A ricseiek ságai. Ezzel tulajdonképp« például tavaly a 30 holdas már meg is kezdődött a nő kertészetre tervezett 400 ezer munkacsapatok versenye. Nem lesz tehát hiány igye kezeiben és munkakedvbe' ez idén sem. Éppen ezét szeretnék, ha a községi és termelőszövetkezeti vezetők a eddiginél jobban segítenék gyermekes anyákat. Több nap közire lenne szükség, és sze retnék, ha a meglevők műkő dését is szabályoznák. Eddi; ugyanis az történt, hogy községi napközi otthonok va lamilyen hibás rendelet foly tán délután 4 órakor már be fejeztek munkájukat, így a anyák éppen e legjobb mun kaidóben kénytelenek haza menni a mezőről, hogy kis gyermekeik felügyelet nél kül ne maradjanak. Az a ki vánságuk, hogy az illetékese! találjanak módot a napköz otthonok estig való működte tésére, mert ez jelentős mér tékben növelné az asszonyol munkájának eredményességét Új csemegeszőlők Borsodban .1 világhírű fokaJ-begyaJja!, s ha-rai piacokon elismerten .16 bt rókát termő más, dombvidéki lökön kívül ajr elmúlt években ke dett tért hódítani megyénkben csemege szóló is. Megyaszó hat rában több mint 50, Sajóvámosc 34, Mezőkövesden több mint 2i holdon, ezenkívül a Tisza mentéi Csobajou Is jókora területen ío; dúlnak termőre az elkövetkező e&; tendökben a csemege szőlős kertel Az Idén többfelé telepítenek ujab csemege szőlőket. Csobaj határi ban ?£ holdon, Sáiyban pedig w s ar elkövetkező években továbl 100 holdon ültetnek csemege tök^ két. elsősorban Csaba gyöngyét. , sályj szőlőt öntözni is fogják a k2 teil vlxtirolóbáL azóta a legnagyobb szeretettel gondozza gyermekét. De «zenved. Bűnhődik! Akkor is, ha bűnét igyekszik jóvátenni. Ami a gyermekkacajból kicsendiit — Akkor, amikor bementem a kórházba, mondta a nővér, hogy állami gondozásba veszik a kicsit. Ekkor nyilait belém először és igazából, mit követtem el. Aztán, amikor először tartottam a karomban ... Égett bennem valami, szorította valami a torkomat, azt hittem megfulladok. De akkor elhatároztam, vállalom a szégyent, a megvetést. De a gyereket magam nevelem fel. Egy szóval sem panaszkodik a húsz hónap miatt. Hiszen nincs joga a tiltakozásra. Nem a maga sorsa aggasztja. A gyerek most az ó sorsa. Mindennél jobban hatalmába kerítette az anyaság. Megbánta és bánja tettét. A nagymama az elítélő közvéleményre panaszkodik. Ö nem. A külsőségnél nyomasztóbb terhet rakott lelkiismeretére a soha el nem múló szégyenérzet, ami gyötri éjjel és nappal, s amire keresi a magyarázatot, de nem találja, nem találhatja. Van-e ennél nagyobb büntetés? Péter ott ül az öleben, kezével ritmustalan taktust ver a levegőbe, aztán egyszeriben széttárja kicsiny karjait, feje megbicsaklik, mint a szélfújta rirág, hátradobja magát s belekacag a marcangoló csöndbe: — Ej, hát feledjük el, ami colt! Mintha így mondaná. Hiszen. ha olyan egyszerű zolna .. lesala) megbánta ; ítélkeznek egyoldalúan. Kétségtelen, mindenkit felháborított a meggondolatlan leány tette, de azóta változott a helyzet.. Mielőtt idejöttem, jártam a szomszédoknál. S ugyanazok az emberek, akik a múlt év decemberében elítélően nyilatkoztak, ma a megbocsájtás hangján szólnak. Igaz, a bűnt most ifc bűnnek tartják, de megelégedetten tapasztalják, hogy a fiatal anya igazi anyai szeretettel gondozza kicsinyét. Judit talán nem is hallja a szavakat. Nem helyese! és nem tiltakozik. Ül, a kicsi kék szeméibe feledkezve. Még el is mosolyodik, ha rákacag a gyerek. De ez a mosol}' bánattal, gyötrődéssel teli, nem teljesen önfeledt, kizárólag a gyermeknek szól, feledés és feledni akarás nélkül. — Azt a napot soha sem felejtem el. Nem akarom és nem is tudnám. Ez az én büntetésem. Ez az én legnagyobb felelősségem, a lelki ismeretem előtt... — És a törvény ? — Húsz hónapot kaptam, elsófokon. Második tárgyalás még nem volt. Jogerőre emelik a bünte- 1 tést? Lehet, A bún — bünhő- i déssel jár. S Judit a legnagyobb vétket követte el. Szól-e mellette enyhítő körülmény? Csak egyetlen, egy. Ha magam nem győződtem volna < meg arról, hogy mennyire gyötri bűnének súlya, azt. ! mondanám: szigorúan bűnt es- 1 sék meg. Még akkor is, ha V — És mit szóltak a férje szülei? a — Csak az apja él Kita- ’e gadta. A köszönését sem fo- *■ gadja r — S a maga szülei? a Judit az anyjára néz, nem szól. Az anyja sem.- Arcának vonásai azonban megolvadnak ‘ egy pillanatra, aztán megint elborul a tekintete. — Már ez így. ahogy van. ‘! Csakhát, iudja, a szégyen ... Ha levisszük a gyereket az ut- a cára, utánunk fordulnak az emberek. Ujjal mutogatnak > ránk és összesúgnak. Volt, aki azt mondta, leköpi a lá- n nyomat. Tudom, vétkezett. Egyszer, de akkor nagyot. Hogy miért is nem szólt ne- 7 kém! Miért? Higgye el, nem volt rossz az én lányom. Kér- dezze meg a munkatársait. Ha n rossz lett volna, nem is szánja magát ilyen kétségbe- esett lépésre. A rossz lány rali finált, annak több esze van i. annál, hogy ilyet tegyen ...- A tapasztalatlanság, az ijede- lem vihette rá ... Mindegy, t most már mindegy. Csak a i szégyen, az emberek megvető tekintete, az kibírhatatlan ... k . „Azt a napot soha sem felejtem el”? Próbálom nyugtatni. Nem _ mindegyik ember „olyan”. Talán csak felnagyítják a dolgot, úgy érzik, tnindenki róluk . beszél. S ha össze is súgnak, kérdés mit, miket mondanak? . Tudom például, hogy Judit apjának munkahelyén nem ó A barátságos otthon, amely- 5 ben az elmúlt év december s tizenkettedikén riadalom és- kétségbeesés vert tanyát, be- t fogadta Pétert. Rácsos kis „ ágyát az üvegajtó mellé tették, 1 abban fekszik tisztán és ápol- tan, gömbölyű ökleit az arca elé vonja, mélyen alszik, rá se ä hederít a falakon inneni szü- kebb világra, amely immár . körülötte forog. Judit és a f nagymama percenként ránézf nek, nincs-e valami baja, halk- '- ra fogják a szót, nehogy fel- ,- ébredjen a gyerek. Péter azon- ( y ban kíváncsi rá. miféle dis- kurzus zavarja meg délelőtti ( .. álmát. Mocorog, kék szemével . i anyjára tekint, az ölbe fogja (- és a székre ül vele. Alig aka- (- rom hinni, hogy ez a fiatal, ,- szelíd nő közel öt hónappal ez- ,- előtt titokban, a pincében \ , szülte meg gyermekét és ott- ■ , hagyta. ., Nem tudom, ma sem tudom.,.? ! Judit lesüti tekintetét. Gyér- ( mekét ölelő karja idegesen i rándul. < — Nem tudom, ma sem tu- ( dóm ... Senkinek sem mertem j szólni. Féltem, nagyon féltem, j A szüleimtől, az emberek szá- j jától, a szégyentől, a követkéz- ] ményektől. Nem tudtam, mit. i teszek, amikor a pince kövén < hagytam a gyereket... 1 Lehajtott fején megbomlik i a szőke haj, rá a gyerek vál- i Iára. A kicsi elfordítja fejét. • Nézem a két arcot. t — Nem magára hasonlít.. . ; — Nem. Azt mondják, tisz- 1 • tára az apja, * — Mi van az apjával? — Feleségül vett. Még ka- * ; tona. Azt ígérték, leszerelik, k Tegnap itthon volt. szabadsá- 1 ■ gon, ma reggel ment vissza. <■ ~Z Két esztendővel ezelőtt, amikor először —® nyitottam be dr. Su1-------- sánszky János tans zékvezető docenshez, éppen olyan szeretettel, hivatástudattal és sok-sok tudományos megalapozottsággal beszélt a vezetők ^ismeretanyagának bővítéséről, az embereknél alkalmazható „technológiákról”, mint most Egyezséget kötöttünk egy ankétra, amelyen Borsod megye ipari üzemeinek vezetőivel szót váltanánk a mai vezetési módszerekről, igényekről — és lehetőségekről. Ügy mondtuk ezt akkoriban: megvitatjuk, miképp lehetne az MSZMP VIII. kongresszusáén hozott határozat vezetési színvonalát érintő részét valamiképpen aprópénzre váltani. Két hét múlva, szerény an- kéton — melyet a megyei pártbizottság ipari osztályával közösen rendeztünk — együtt voltak Borsod ipari üzemeinek vezetői. A másfél órás vitaindító előadás után mindenki szót kért. Vezérigazgatók, vállalatok, intézmények vezetői, tröszti főmérnökök „egy nyelven’’ vallották: nagy szükség van az ilyesfajta eszmecserére, mindenki tanulhat belőle. Így történt, hogy a következőkben hónapról hónapra ösz- szejött egy szűkkörű, de beosztásánál fogva szinte az egész megye iparát, közlekedését átfogó, irányító kis társaság és megvitatott egy-egy fontos vezetéselméleti és gyakorlati- témát. Mindig többen lettünk ezeken az ankétokon. A megszokott arcok közé újak vegyültek. Amint közeledett az ankétsorozat vége, egyre több szó esett arról: szervezettebb formát kellene adni nálunk is a vezetők. továbbképzésének. A nyári vakációban végül is .« kialakultak a körülhatárolt állásfoglalások, s ősszel, amikor Jávorkútra indultunk, megyénk közép- és nagyüzemeinek vagy harminc vezetője gyűlt össze, hogy részese lehessen az első vezető továbbképző tanfolyamnak. Időközben dr. Susánszky János vezetésével megalakult a Borsodi Vezető Továbbképző Tanfolyam oktatási tanácsa és elkészültek a tematikák, a programok. Azután szép csendben munkához látott az oktató gárda és az első turnus részvevői. -------- Most, hogy a gondolat 2 megszületése és lm- • már az utolsó benlla- -------- kásos tanfolyam közötti két esztendőről beszélgettem Susánszky elvtárssal, szó esett a vezető továbbképző gyakorlati eredményeiről, s a vitáról, amely már a születés pillanatában kibontakozott e körül az intézmény körül. Természetesen arról is, amiről vagy százötven „véleménykutató lap” tanúskodik. M ert hát mi tagadás, eleinte — ha elvétve is — akadtak ellenzői az ilyen vezető továbbképzésnek. Ezek azonban oly elenyészőek voltak, hogy így félmondatban is elég megemlíteni. A vélemény-kutató lapok többségéből egyértelműen' kicsendül: a résztvevők örömmel fogadták a pártbizottság- . nak és az ipargazdasagtani tanszéknek e nagyszerű kezde- - ményezését. Sok olyan vezetéselméleti és gyakorlati kér- i déssel, a vállalatvezetés s ál- < tálában a döntések újszerű, ; matematikai módszereivel, : munkapszichológiával és mun- . kafiziológiával, valamint üzem- szociológiai kérdésekkel ismerkedtek meg, amelyeknek ] hasznosítását a munkáshétköznapok garantálják. És az is határozott véleménye a tanfo- ( lyamokon részt vett vezetők- . nek, hogy helyes volt, mintegy , a távoli jövőre való felkészülést körvonalazta az a néhány j előadás, amely a vezetés és 1 irányítás automatizálásából ] adott ízelítőt.-------- Mindez csak részben j 3 képezte a tanfolyam ] • újszerűségét. Mert új- i —■ szerúek voltak azok a hazánkban először alkalmazott oktatási módszerek is — gon- ( dolok itt elsősorban a megoldási játékokra, az esettanulmányozásra. a konkrét t ipari példák elemzéseire —, ' amelyekről korábban bizony | s- többnyire csak külföldi szak- r irodalmakban olvashattunk. ■- A sebespataki üdülőben meg- •- rendezett továbbképző tanío- v lyamon ezek a korábban so- kak előtt utópiáknak tűnő- oktatási formák nagyszerűen- realizálódtak. Az első turnusnál a tanfo- lyam vezetői aggodalommal , kezdték a megoldási játékokat. Aztán a foglalkozás pár t perces elkezdése után kide- rült: a szereplők elfelejtik, 1 Hogy nem valóságos üzemben élnek, hanem játszanak. Komolyra vették ezt a „játékot”, és izgalommal figyelték az eredményeket. Amint a közvéleménykutatásból is kiderült, helyesnek, célravezetőnek, eredményesnek tartották ezt az új oktatási formát, módszert. A napokban kinn jártam a vezető továbbképző tanfolyamon. A hallgatóság összetétele eltért a korábban megszokottaktól. Ezelőtt csupán a borsodi üzemek vezetői, főmérnökei, párttitkárai ültek iskolapadba, most viszont a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó legnagyobb vállalatok, főosztályok, vezérigazgatóságok vezetői jöttek össze, hogy részesei lehessenek egy térven felül szervezett tanfolyamnak. Most volt a tanfolyam zárása. Kiforrott, tárgyilagos véleményeket hallhattak a tanfolyam vezetői. Jóleső érzéssel jegyeztem fel Bulyák Konstantin elvtársnak, a minisztérium személyzeti főosztálya vezetőjének megállapítását: számos olyan módszerrel gazdagodva térünk visz- sza munkahelyeinkre, amelyekről korábban csak általánosságban hallottunk. Eszembe jutott egy másik vélemény is. Azt akkor hallottam, amikor az első turnus tagjai már egy hetet töltöttek a tanfolyamon. Egy főmérnök mondta: a tengelyek megmunkálásának technológiájával néha napokat töltünk el. Végül is kialakítjuk, megtaláljuk a. legjobb módszereket. Itt döbbentem rá, hogy a vezetésnek is van technológiája ... Tizenöt éve vagyok vezető, de ezzel még sohasem foglalkoztam. Számomra csupán ennek a felismerése is a tanfolyam legnagyobb eredményei közé tartozik. Egy kollégája később iróni- kusan így summázta két hét munkáját: olyan továbbképzési formával találkoztunk, amelyben felhívták figyel1----------------------—----------------------m űnket azokra a forintokra, amelyekkel minden gyár udvara ki van kövezve, csak le kell hajolni értük.--------- Az ipargazdaságtan 4 tanszéken vastag dosz- « sziét tett elém dr. Su-------- sánszky Janos docens. N egyvenhatos szám volt rajta, s a vezető továbbképző eddigi „irodalmát” tartalmazza. Érdeklődéssel lapoztam at. Külföldi elismerések, távoli országokból érkezett jókívánságok, hazai igények sorakoztak egymást követően. Jól esett látni, mennyire érdekli a moszkvai Tyeplov professzort mindaz, amit Borsodban csinálták. És kellemes tudni, hogy a német szakemberek gyakorta el látogat:'ík Miskolcra, és szorgalmasan je- gyezgetik a vezető továbbképző tanfolyammal kapcsolatos tapasztalatokat. Veszprémben, Győr megyében és Budapesten számos kezdeményezés született a borsodi példa alapján. Ez egyben elismerése a tanfolyam nagyszerű oktatói gárdájának, amelynek tagjai között olyanok nevével találkozhatunk, mint dr. Szabó László tudományos munkatárs, Farkas 1. Zoltán osztályvezető, Radnai József intézeti igazgató, Vaszkó Mihály tudományos akadémiai osztály- vezető, Hegedűs András intézeti igazgató és a tanfolyamot vezető dr. Susánszky János docens.-------- Volt idő, amikor fö~ C lösleges rossznak, a szocializmustól idegen ---------tudománynak tekintették a vezetéselméletet. Most már rangos helyet kapott minden olyan kezdeményezés, mely valamelyest, hozzásegítheti üzemeink, gyáraink vezetőit, hogy jobban, korszerűbben, tudományosabban irányítsák, szervezzék a rájuk bízott vállalatot. A vezető-továbbképzés szükségessége elfogadott tény. Talán a fonnák, a kialakításra váró „struktúrák” vitathatók. Mi, borsodiak — mindenfajta lokálpatriotizmust. mellőzve mondhatjuk — úttörő munkát vallhatunk magunkénak. Nemcsak azért, mert ankétokat, tanfolyamokat rendeztünk ebben a fontos tárgykörben, hanem, mert felébresztettük az egészséges türelmetlenséget a vezetők ismeretanyagának bővítésére. Sokan talán így jöttek rá: nem is olyan könnyű vezetni. Paulovits Ágoston ták milliói erősödnek, serdülnek szinte szemmellathatóan. És virágok, szobanövények sokasága. A hollandi agyakhan pedig már virágzik a paradicsom, pedig kint meg most is hűvösen beszélget az üvegtetőkkel az áprilisi szél. Önkéntelenül is eszébe jut az embernek: hetekkel ezelőtt és a téli hónapokban meleg lakas, sokszor, esténként beszélgető társ nélkül, valóban csak a mai valóság megteremtésében bízva, remélve élt, dolgozott, nélkülözött itt Be- recz István. Egy az alkotó és áldozatkész emberek közül. Nem bántam meg — mondja őszintén a palánták gondviselője. S ahogy mutogatja a hatezer négyzetméternyi területű nevelóházat, az ezüstszínű íűtöcsövelk sűrű hálózatát, a melegvizet szuszogva. durúzsolva továbbító gépeket, s a milliónyi palántaéletet, s ahogy sorolja: ez még csak a kezdet, majd jövő ilyenkor ... nem is lehet másként. érezni, csak úgy, ahogy o, aki mindezeknek megteremtője. Aki nemhiába indult el, nemhiába nélkülözött, megtalálta, amiéit, elindult, az üvegpalotákat. Birtokába vette, s most már nem hagyná el semennyiért. Nemcsak azért, mert becsülik érte ezren és ezren a környező községekben. nemcsak azért, mert tudja, hogy ezzel ezreknek tesz jót. tsz-tagoknak és a városnak a korai zöldségféleségekkel, hanem azért is, mert szereti ért a munkát, ezt kereste, s megtalálta. Ezért is mondja a korábbi hónapokról: — Semmi volt az egy kis hétköznapi próbatétel. Barcsa Sándor Ment-ment, hosszú utat tett meg... Berecz István is Budapestről, amikor meghallotta, mit terveznek itt, Koromben. Kertész-mérnök képzettsége, a szakma, munkájs szeretete, alkotni, teremten vágyasa eg}' pillanatig sen' gátolta, s vállalta: távol é. majd hosszú ideig csaladjától, s olyan helyre megy, ahol hosszú hónapokon át mé{ nem látni mást, feltúrt földnél, hideg-merev vascső veknel, építőanyagnál, gépalkatrészeknél. «Hiszen mar i tervek mögött is látta, mi le hét, mi lesz ebből a környék a tsz-ek és az ő számára is. Se út, se meleg lakás, se más, kényelmes körülmények, s a hatalmas munka közepette számos korrigálni való, számos buktató. De — ahog} mondja, s ahogy az élet bizonyítja is —, egyszer sem bánta meg, amire vállalkozott. — Itt. laktam egész télen — mutat a hajtatóház egyik előszobájára. Amikor nem volt fűtés, nem keringett melegvíz a csőhálózatban, olvastam. S elfelejtettem, hogy fázom. — Tele volt itt minden könyvekkel — mondja az egyik építési mérnökember, — Nem is volt más bútorzat — Ék a közlekedés? Ha be akart menni akárcsak a közeli községbe? — Hát csak úgy labbuszon. De nemigen mentem be. Any- nyi volt itt a gond. hogy attól melege is volt az embernek, meg nem ért rá mással foglalkozni. A körülállók mosolyognak, hiszen a látottak alapján, a mosoly itt a helyénvaló. Az üvegházakban kellemes meleg van, nyúlánk, üdezöld palántimuiasztHatatian kötelességének érzi az ember, hogy mielőtt belép a szürkére festett vaskapun, megemelje kalapját. Elismerésként. Mert másfél évvel ezelőtt mi volt itt e helyt, Köröm határában? Egy vizet gyomos árkokba pocsolvázó, íorróságát légbe eresztő hőforrás. Meg emberek. Idősebbek, tízen— húszán, mikor hányán. Ültek az. árkok partjain es fájós lábukat áztatgatták gyógyulás reményében a már langyossá enyhült csodalatos vízben. S közben arról beszélgettek, mi pénzt érne ez a víz, ha már télidoben palántákat nevelne, paprikát, paradicsomot érlelne.. . Most meg ott áll minden, immár megvalósulva, ami néhány hónapja még . csak gondolat volt. Azaz — sokkal szebben, sokkal impozansab- ban. Hatalmas területen csillogó, üvegfalú, üvegtetejü, üvegpaloták. Valamikor gyermekkorunkban valahogy így, de bizonyosan sokkal igénytelenebb kivitelben képzelhettük el a mesékben szereplő üvegpalotákat. S most itt állnak készen. Korántsem azért, hogy mesefigurává változzanak, hanem, hogy a való, a mindennapi életben szolgáljak az emberek boldogulását. Milliónyi üdezöld palántát neveljenek hőforrás fűtötte meleg falak között, s eltelő vitaminokat érleljenek, amikor kint még hideg szelek, hó uralja a természetet. Mert a palotákat az ember alkotta, nemes céllal, nemes célra. • Nos, él ezekben áz üvegpalotákban, most már az egyik igen csinos lakóházban egy ember, akinek nevét elismeréssel, tisztelettel kell kiejteni, ha e mesésen csinos' és gazdaságilag is igen sokat igérö, csillogó létesítményről esik szó. A neve, Berecz István, egymagában nem sokat mond. Külsőre alacsony, fürge mozgású, szemüveges fiatalember. Azonban vannak „különös” ismertetőjelei. Az egyik: igen sokai szeret és tud beszélni. Beszélni mindarról. ami körülötte van, amivel foglalkozik, ami a munkája. A másik ismerte tő jele az, amiért azt mondják rá a környéken, a tsz-ekben, a járási tanácson: áldozatkészemben Az üvegpalotákról szóló régi mesékben így szóltak az ilyenekről: volt egyszer egy ember, aki elindult, hogy megkeresse a mesebeli üvegpalotát. Hiszen ha ezt megtalálja, s birtokába veszi, gazdag lesz ö is, családja is.
