Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-05 / 104. szám

2 SSZAKMÄGTAKOTtSZAG Szerda., S3S&, asájas & •"m,v:TI"Bt I '§IW''IU««)¥l'.lBrW»S Fedorenko ? A Biztonsági Tanácsnok el kell Ítélnie az amerikai beavatkozást Dominika beEögyeibe Johnson újabb 700 millió dollárt kér katonai célokra KISS FEMENC 1398-1965 Az Egyesült Nemzetek Biz­tonsági Tanácsa — mint már jelentettük — hétfőn, magyar idő szerint 20.20 órakor meg­kezdte a Szovjetunió panaszá­nak vitáját az Egyesült Álla­mok dominikai agressziójáról. A tanács hozzájárult ahhoz, hogy a vitában Kuba képvi­selője is részt vegyen. Elsőnek Fedorenko szovjet küldött szólalt fel és hanesú- lyozta, hogy az Egyesült Álla­mok nyílt agressziót követett el a Dominikai Köztársaság ellen. Rámutatott arra, hamis az amerikaiak azon érvelése, hogy csupán a Dominikában élő ameri­kaiak védelmére küldtek csapatokat az országba. Valójában egy kis ország el­leni agresszióról van szó, amelynek célja, hogy hatal­mon tartson egy, az Egyesült .Államok érdekeinek megfele­lő népellenes diktatúrát, az a célja, hogy Dominikában egy idegen állam katonai erejével fojtsák el a, nép függetlenség­re irányuló törekvését. Fedorenko hangoztatta, hogy a Biztonsági Tanács nem ma­radhat közömbös egy szuve­rén állam bel ügyeibe történő fegyveres beavatkozás tényé­vel szemben, amely igen ko­moly következményekkel jár­hat a nemzetközi békére és biztonságra nézve. A Biztonsági Tanácsnak el kell ítélnie a Domini­kai Köztársaság belügyei- he történő amerikai be­avatkozást. A Biztonság) Tanácsnak követelnie kell, hogy az Egyesült Álla­mok haladéktalanul vonja ki erőit a Dominikai Köz­társaság területéről. Ezután Stevenson amerikai küldött szólalt fel és szokás szerint, más érv hiányában, heves kirohanásokat intézett a Szovjetunió ellen. A Biztonsági Tanács ezután a dominikai vitát kedden, magyar idő szerint húsz óráig elnapolta. A nyugati hírügynökségek értesülései szerint hétfőn á dominikai törvényhozó gyűlés rendkívüli ülésén ideiglenes elnökké választották Francis­co Caamano ezredest, a Bosch, volt elnök visszatéréséért küzdő erők parancsnokát. A hírt Bosch elnök szóvivője is megerősítette Fuerto Ricoban. Johnson elnök kedden dél­előtt megbeszélést folytatott a törvényhozás különböző bi­zottságainak vezetőivel. Az elnök bejelentette, hogy 700 millió dollár rendkívüli pótköltségvetést kér katonai célokra, kü­lönös tekintettel az Egye­sült Államok megnöveke- detí vietnami és domini­kai katonai kiadásaira. Ebben nz ügyben Johnson rendkívüli üzenetet intézett a kongresszushoz. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két házának elnökei levélben válaszoltak arra a felhívásra, amelyet a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése intézett a kü­lönböző országok parlament­jeihez a vietnami kérdés bé­kés rendezése érdekében. A levél kifejti, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa teljes mértékben támo­gatja a vietnami békés ren­dezés érdekében a felhívás­ban foglalt javaslatokat és felszólítja a többi ország par­lamentjeit, hosy szintén tá­mogassák a felhívásban fog­laltakat. A válasz egyúttal hangsú­A képviselőhöz költségveté­si és hadügyi bizottságának elnöke biztosította Johnsont, hogy a törvényhozás megadja a szükséges hadihitelt. Chile fővárosában 250 diák vonult az amerikai nagykö­vetség elé. hogy tiltakozzanak az amerikaiak dominikai partraszállása ellen. A tünte­tésnek a rendőrség közbe­avatkozása vetett véget. A New York-i Times Squa- re-en transzparensekkel fel­vonuló tüntetők követelték az amerikai intervenció beszün­tetését. A békés tüntetőkre fasiszta suhoncok rohantak' rá. A verekedés közben két tüntető megsebesült. Az argentínai Buenos Aires tartomány székhelyén. La Plata egyetemváros diákjai négyórás ülősztrájkot rendez­tek az amerikai agresszió el­len tiltakozásul. iyozza, hogy az Egyesült Ál­lamoknak be kell szüntetnie hadműveleteit és mindenne­mű merényletét a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­len. Ha, az Egyesült Államok ag­ressziója a VDK ellen foko­zódni fog, a szovjet kormány szükség esetén, a VDK kor­mányának felhívására meg­engedi; hogy Vietnamba utaz­zanak azok a szovjet állam­polgárok, akik harcolni ki-1 vannak a vietnami nép igaz­ságos ügyéért, a VDK szocia­lista vívmányainak fenntartá­sáért — mondja befejezésül a levél. Prága fefszabadüíásának évfordulója! ünnepeiig A csehszlovák főváros ked­den ünnepelte a felszabadu­lás 20. évfordulóját. Délelőtt a prágai Újváros­háza nagytermében együttes ülést tartott a főváros pártbi­zottsága. a Prágai Nemzeti Front és a Nemzeti Bizottság. Meghívott vendégekként je­len voltak Moszkva és Varsó városok küldöttségei is. Az Újvárosházán a jelenle­vő többszáz küldött viharos tapsa közepette adták át a szovjet hadsereg négy ma­gasrangú tisztjének, illetve tábornokának és a 23-as tank négy harcosának a dísz­polgári oklevelet. Ez a szovjet tank hatolt be 1945. május 9-én az elsők kö­zött Prágába. A szovjet sajtó napja A Szovjetunióban ma, a Pravda születésnapján ün­nepük a szovjet sajtó nap­ját. A Szovjetunióban jelen­leg 5067 újságot adnak ki. Az egyszeri példányszám meg­közelíti a 98 milliót. Órán­ként 2 és negyedmillió lap kerül ki a szovjet nyomdák rotációs gépéiből. A Pravda hétmillió pél­dányban kerül az olvasók­hoz, az Izvesztyija példány- száma 8,3 millió. Módosították a bot-árakat A Belkereskedelmi Minisz­térium — az Árhivatallal egyetértésben — rendelkezést hozott, amelynek értelmében május 5-től, szerdától a hor­dós és a palackozott borok ára megváltozik. Az üzletek­ben az asztali borok ára lite­renként átlagosan 2 forinttal csökken, a minőségi borok ára pedig átlagosan 3 forint­tal emelkedik. Az árcsökke­nés, illetve az áremelkedés a vendéglátóipari helyeken az osztálybasorolásnak megfelelő­en .módosul. A hordós pecsenye- és cse­megeborok, valamint a pezsgő, a habzóbor, a vermuth és1 a gyümölcsborok ára nem vál­tozik. Az árváltozás a terve­zett értékesítést figyelembe véve, éves szinten a lakosság­nak mintegy 65 millió forint megtakarítást jelent. Miskolc város életének egyik igen jellegzetes alakja, a város köztiszteletben álló lakosa, a munkásmozgalom, a párt régi harcosa távozott el közülünk: Kiss Ferenc elv­társ 67 éves korában elhunyt. A Diósgyőri Gépgyár há­romgyerekes kovácsának jia könyvkötő tanulónak szegő­dött. Mestere régi munkás- mozgalmi ember volt. Kiss Ferenc így már tanulóéveiben megszerette a betűt, az olva- sás szerelmese lett, és válasz­tott. szakmájánál fogva, hozzá­jutott a legálisan terjeszteti *hunká smozgalmi kiadványok- hoz, s kezéhez jutottak az il­legális kiadványok is, ame­lyek nagy hatást gyakoroltak rá. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom vég­leg megjelölte számára azt az utat, amelyen egy életen ké­résziül becsülettel járt. 1918- ban egyik magalakitója volt a Kommunisták Magrmrorszá- gi Pártja miskolci szerveze­tének. A Tanácsköztársaság idején a. Munkás és Katona Tanács tagjává választották, s mint ilyen, az Osztrák-Ma­gyar Bank miskolci fiókja politikai vezetését látta el. A Tanácsköztársaság buká­sa után, a 25 éves ellenforra­dalom idején sok zaklatásban, megaláztatásban volt része, de mindez csak növelte, erő­sítette kommunista meggyő­ződését. A nyilas idők alatt az interná.lótdborban bátorí­totta és tanította társait. A szovjet hadsereg hozta el számára is a. felszabadulást. Az akkor már 47 éves' Kiss Ferenc az új ' Magyarország védelméért fogott fegyvert. Rendőrtiszt lett. l0/l5-től 1948- ig szolgált a. rendőrség köte­Sz&kasits Árpád hamvasz- tás előtti búcsúztatása' május 7-én 14 órakor lesz a Kerepesi temető munkásmozgalmi pan­lékében, rendoralezredeskéni lépett ki a szolgálatból; mint a politikai osztály' vezetője igen sokat tett a bujkáló es fel-félbukkanó, az új rendet minden oldalról támadó belső reakciós erők szétzúzásáért 1949-től visszavonult eredeti- szakmájába, majd 1951-ben ott volt a kisipari szövetkezet alapítói között, és mint sző- vet kezeli tag dolgozott 1965- ban bekövetkezett nyugdíjaw zásáig. Kiss Ferenc szinte életei utolsó napjáig harcos propa­gandistába volt pártjának. Szemináriumokat vezetetti előadásokat 1 tartott, oktatott, tanított mindig. Hitében nem. ingatta m.eg a személyi kul­tusz korszakában vele szem­ben elkövetett mellőzés, mind­végig hű maradt a kommu­nista eszmékhez. 1957 után újabb nagyfokú lendületet vett tevékenysége. Tanított, szervezett, előadá­sokat tartott, családi ünnepsé­gek, temetések szónoka volt, és tanácstagként is tevékeny­kedett, a szervezetét rombolói gyilkos kórral azonban nem, bírt. Kiss Ferenc elvtárs har­cos, munkás, eredményekben gazdag élet után távozott el tőlünk. Hiányozni fog a. város életéből, abból, a városéból, amelyet rajongásig szeretett, és hiányozni fog ennek a vá­rosnak a társadalmából, amelynek boldogabb. jobb sorsáért egész életét áldozta Fájó szívvel búcsúzunk tölej emlékét kegyelettel őrizzük- * Kiss Ferenc elvtársat a Miskolci városi Pártbizottság saját halottjának tekinti. Te­metése május 6-án. csütörtö­kön délután 4 órakor lesz a Deszka-temetőben. teonjánál. Az elhunyt barátai elvtársai és harcostársai 12,30 órától róhatják le kegyeletü­ket az elhunyt. ravatalánáL ß Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának válasza a VBM nemzetgyűlésének felhívására Pénteken búcsúztatják Sssahasits -Árpádéi BSO0!3aD0BBI3aEnH!BBEaO’aa!3Bn!333Si2!2ffiBJ0SEnE'aaE2QE BBBBBE3BII0HBBS iBEESeBES3BEÍ3aHHSIiaBBiEEaBESBBBBBaBlEBBliBB A második világháború történetéből: A MENEKÜLTEK F arkasordító hidegben, gyalog vonultunk. A " gyászos menet sok targoncából, szekérből és ta­ligából állt. Menekültünk. Mellettünk SS-katonák kisér­tek . fogoly angolokat, franciá­kat, vörösgárdistákat és zsi­dókat. Auschwitzból jöttek. Fagyott lábaikra rongyokat tekertek. Vonszolták magukat. Aki összeesett, azt lelőtték és Otthagyták. Schweidnitz köze­lében egy faluban, asszo­nyokból álló menetoszlop csat­lakozott hozzánk. 19 csecse­mő fagyott meg az úton. Az asszonyok ereje, már fogytán volt.” így számol be szomorú él­ményéről a felső-sziléziai ipar­vidékről származó Kari Was- ner bányafelügyelő. A háború utolsó hónapjai­ban a németek milliói ván­doroltak. A fasiszta vezető klikk kényszer-kiürítést ren­delt el a harcoktól fenyege­tett területeken, mert a Hit- ler-ellenes koalíció előnyomu­ló csapatainak csak ..felper­zselt főidet” szabad találni­uk. Sokan hagyják el önként szülőföldjüket, mert azt hi­szik. így menthetik meg éle­tüket. A bűnös goebbelsi pro­paganda áldozatai, amely szörnyű történetekkel traktál- ta a népet a szövetséges csa­patok magatartásáról. Különösen a Vörös Hadse­reget rágalmazták mindazzal, amit a német fasiszták követ­tek el a Szovjetunió területén. Éppen elegen akadtak, akik mindent elhittek. A pályaudvarokon rettene­tes jelenetek játszódtak le. mert a kevés rendelkezésre álló vonatban nem volt min­denki számára hely. A váro­sok előtt és a falvakban me­netoszlopokat állítottak össze. Az • országutakat a menekül­tek végtelen áradata özönlöt- te el. Utitársuk a jeges szél és az éhség volt. A legszüksé­gesebbeket is nélkülöző me­nekültek tömegesen pusztul­tak el útközben, különösen a csecsemők és a kisgyerekek. 1,6 millió ember pusztult el ilymódon. Haláluk csak egy része a fasiszták rémtettei­nek. Sokan voltak úton a Biro­dalom nyugati részein is. Erik Kästner író a követke­zőket jegyezte fel naplójába: „Nemrégiben valaki útközben találkozott egy tábori kórház­zal, amelyet pánikszerűen kellett kiüríteni az ellenség közelsége miatt. Féllábú ka­tonák libasorban bukdácsol­tak mankóikon az országút mentén. 20 kilométert kellett megtenniük hóban és fagy­ban.” így festett az „új germán hadjárat”, amit az SS ígért a népnek. ( 1 oebbels propaganda gé- ■f pezete a menekültek nyomorúságából is po­litikai tökét akart kovácsolni. Robert Ley. a „Munkafront” vezetője, 1945. március 3-án cikket írt „Csomagok nélkül” címmel. így gúnyolódik olva­sóival: „A sors nincstelenné tette a nemzetnek majdnem a felét, s ezzel könnyített gond­jain. így menetelünk mi, minden felesleges tehertől megszabadulva, csomagok nélkül, a német győzelem fe­lé. Rohamra fel!” Goebbels „Das Reich” cí­mű hetilapja a következőkép­pen írt: „Nem siránkozhatunk és nem állíthat meg bennün­ket néhány, az éhségtől és a hidegtől elpusztult gyermek tragikus sorsa.” A harc a fontosabb a „végső győzelem­ért”. A fasiszták azt hirdették, hogy a háborús események eltüntették a szegények és a gazdagok közötti társadalmi különbségeket: „Most igazi nép- és sorsközösséget alko­tunk”. Kérkedésük aljas ha- zúgságnak bizonyult. Azok, akiknek lelkiismeretét a há­ború és a menekültek nyomo­rúsága terhelte, nem menet­oszlopokban, hanem „rang­jukhoz illően” menekültek. Az IG-Farben konszern igazgatói az i Auschwitz—Mo- novitz-i Bunawerkben 370 000 koncentrációs tábori foglyot gyílkoltattak meg. Amikor a Vörös Hadsereg már közele­dett bűneik színhelyéhez, az urak különvonaton indultak nyugat felé. Stílbútoraikat, szőnyegeiket. képgyűjtemé­nyeiket és ékszereiket szak­szerűen becsomagolva, termé­szetesen magukkal vitték. Friedrich Flick például ma­gántitkárával, Robert Till- manna] együtt (később szö­vetségi miniszter Adenauer kormányában és a CDÚ el­nökhelyettese) nyugati birto­kára vonult vissza. Göring „birodalmi marsall” is „úton volt”. Sok mindent nem tudott magával vinni az Alpokba, ami nagyonis a szí­véhez nőtt. Lakhelyén, Karin- hallban halmozta fel az egész Európában összerabolt mű­kincseket. Nagyrészüket ott kellett hagynia. Arról azon­ban gondoskodott, hogy elég enni- és innivalót vigyen ma­gával. Személyes munkatársa. Eitel Lange, aki az utolsó négy évet Göring közvetlen közelében töltötte, így emlé­kezik: „Tudomásom . van ar­ról, hogy a Gerch jószágigaz­gató által a birodalmi mar­sall és családja személyes használatára még 1945. tava­szán felhalmozott készlet ele­gendő lett volna egy tízezer lakosú város ellátására.” Nehéz útra vállalkozott Kan­nenberg, a Führer „házi in­tendánsa” is. Hitler borpincé­jének maradék készletét, több ezer palack italt Drezdában tárolták. Kannenberget Bor- mann látta el a szükséges szállítóeszközökkel és írások­kal, hogy> háborítatlanul ha­ladhasson a túlzsúfolt ország­utakon. E rich Kochnak sokféle címe volt: Kelet-Po- roszország gaulcitere, „birodalmi védelmi biztos”, stb. Legszívesebben vette azonban, ha a „Kelet urának” szólítják. Maganvagyonát 331,7 millió márkára becsülték, amit mint „Ukrajna birodalmi biztosa” és 121 üzem „tulajdo­nosa” rabolt össze. A háború­nak a nácik számára végze­tes kimenetele páni félelem­mel töltötte el, és fanatizmu­sában elrendelte, hogy a nők­nek és a gyermekeknek el kell hagyniuk a harci cselek­mények színhelyét.. Kijelen­tette: ..Kelet-Poroszországban egy méternyi földet sem en­gedünk át az ellenségnek, ki­tartunk állásainkban!” A magasrangú úr természe­tesen egy pillanatig sem gon­dolt arra, hogy maga is részt- vegyen e terület „védelmé­ben”. Saját élete sokkal ked­vesebb volt számára, mint a másoké. A külön, a számára fenntartott jégtörőn mene­kült, először Koppenhága fe­lé, onnan pedig Schleswig- Holsteinbe. Danzig (ma Gdansk) gau- leitere, Forster is a tengeri utat választotta a sok meg­próbáltatással járó menetelés helyett. Egy luxusgőzösön ol­dott kereket. Útközben hajó­ja találkozott egy menekültek­kel túlzsúfolt komppal, amely a vizen kigyulladt. Forster megtagadta, hogy segítséget nyújtson a szorongatottaknak. Ekkor %'áratlanul német tor- pedónaszád tűnt fel. A pa­rancsnok felszólította a luxus­gőzös személyzetét hogy ve­gye vontatókötélre a kompot és szállítsa partra. Forster visszaordított: „Ezen a gőzö­sön Danzig gauleitere utazik. Ha továbbra is háborgatnak, felelősségre vonatom magu­kat!” A parancsnok azonban hajthatatlan maradt: „Ez pa­rancs, gauleiter úr! Vagy se­gít a kompon, vagy , tüzet nyittatok önökre!” Forster fogcsikorgatva engedett a felszólításnak. Azért még ma­radt elég ideje, hogy később megszökjön. A többi gauleiter sem volt kivétel. Valamennyien gyáván megfutamodtak és hamis név alatt „merültek alá”. A fasiszták lelkén száradó szörnyű menekülés, a nép- vándorlás modern változata, naponta új áldozatokat köve­telt. Tömegesen hulltak el az úton, senki sem sietett segít­ségükre. V oltak azonban „mene­kültek”, akik mindezt megtakaríthatták. A bajor Alpokban bújtak el és semmiben sem szenvedtek szükséget. Mayrhofen községi tanácsa — a sokat megéne­kelt Ziller-völgyben — csak hatalmas - összegek lefizetése ellenében adott tartózkodási engedélyt. A kis helységben virágzott a fekete-kereskede­lem. horribilis összegekért minden volt, vaj, tej, sajt, kenyér, kolbász és cigaretta. A pénz és értéktárgyak nél­kül érkező menekülteket nyo­morúságos tömegszállásokon helyezték el. Ez lett az igazi „nép- és sorsközösségból”. Erich Kästner így emléke­zik: „Egy útnak indított ta­nítóképző diákjainak el kel­lett hagyniuk a vendégfogás dót. ahol éppen megszálltak:! Az új vendégek vezérkari, tisztek voltak. Ebben az idő­ben az utak tele voltak ezre- dek és hadosztályok nélküli ezredesekkel és hadosztálypa­rancsnokokkal. Munka nélkül maradtak, lefoglalták a szál­lásokat, kialudták magukat] élvezték a friss hegyi leve­gőt, megbeszélték a helyzetet: és összehangolták, milyen választ adjanak a kínos kér­désekre.” A Bajor Alpok sok náci nagyságnak nyújtott menedé­ket. Legtöbbjük már előre gondoskodott magáról és el­dugott helyeken weekend há­zakat és villákat vásároltak. A háború utolsó napjaiban Wendelstein közelében tanya j zott a Wermachí főparancs­nokságának kémfőnöke, Rein­hard Gehlen vezérőrnagy is.. Legfontosabb iratait és karto­tékjait magával hozta, közöt­tük a megszállt országok, fő­leg a keletiek, náci ügynökei­nek listáját. Háromszoros mikrofilm-másolatot készítte­tett róla és időjárást álló to­kokban helyeztette el. Ugyan­csak magánál tartotta leg­fontosabb munkatársainak új címeit és fedőneveit is. Sokan nyilváníttatták ma­gukat holttá. Geh am mindezt jól tudta és ezze .. értékes kinccsel a birtokában várta a háború végét és az új kezde­tet. Az amerikaiakra számí­tott. 1945. május 8. után a BaJ jor Alpok menekültje az amerikaiak jól fizetett szol­gálatába lépett. Ma ő Nyugat-1 Németország legfőbb kémfő­nöke. Ä Wehrmacht főparancs­noksága is „úton volt”! Parancsot kapott, hogy a vezérkariakat feltétlenül és időben kell kiszabadítani a Keleti-tenger partjain kelet-' kezett katlanból < biztonság­ba helyezni. Horst Czerny és Klaus Sch&eí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents