Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
Vasárnap, 1965. május 23. ESZAKMAGKARORSZAG 5 Tekintettel az emberiességi*© Példák sokasága bizonygatja ni ár, hogy sohasem szül jót. egy-egy elsietett, elő nem készített intézkedés. Különösen nem, ha emberek sorsáról döntenek elhamarkodottan. Mégis előfordul. Bizonyság erre Dusza Tibor, az abaújké- ri ötéves Terv Termelőszövetkezet volt főagronomusának esete. si mód miatt vagyok felháborodva. Férjemet hiába kértem, nem tesz egy lépést sem. Bízik az igazságban. Én azonban ... nem hagyom, hogy ez a csere ilyen módon megtörténjék ...” E szempontból Dusza Tibor- nénak, aki férje tudta nélkül írta meg a levelet, igaza van! Az eljárás miatt' A tüske megmarad Néhány héttel ezelőtt az en- csi járási tanács mezőgazdasági osztályától személyesen értesítést kapott a termelőszövetkezet vezetősége, hogy új fő- agronómust jelölt ki számukra az osztály. Két-három napon belül megérkezik, állítsák munkába, azután majd a vezetőségi ülés, illetve később a közgyűlés dönt: elfogadják-e. A volt főagronómus, Dusza Tibor természetesen marad, átveszi a gépcsoport irányítását, még a fizetése sem változik. A termelőszövetkezet vezetőit váratlanul érte a dolog. Üj főagronómust ugyanis nem kértek, csupán még egy szakembert — segítségként. Ezért történhetett meg, hogy a tsz elnöke mondott néhány szót a tsz-demokráciáról, s erről az oldalról kiindulva, a mező- gazdasági osztály döntéséről is. Dusza Tibor, aki mezőgazdasági technikumot végzett, s .1950. óta dolgozik Abaújké- ren, — 19G0-ig, a tsz megalakulásáig, mint községi agronó- mus, azóta mint a tsz mezőgazdásza — nem szólt semmit. Csöndes, szerény ember, olyan típus, aki inkább önmagában harcol érzelmeivel, mintsem szóvá tenné az őt ért sérelmet. — Otthon, a feleségének természetesen elmondotta a dolgot. Dusza Tiborné, aki szintén mezőgazdasági technikumot végzett, úgy érezte, igazságtalanság történt. . Tudta, tapasztalta, hogy férje nehezen birkózik meg a tsz -szakgondjaival, a szervezéssel, hiúba dolgozik kora hajnaltól, késő éjszakáig. Kellett tehát a segítség, kellett esetleg nagyobb tapasztalattal rendelkező főagronómus is, de nem így, minden megbeszélés, minden „előkészítés” nélkül, anélkül, hogy a férjének egyszer is megemlítették volna; „Nem vagy alkalmas”, és mert így érezte, levelet írt a férje tudta nélkül, őszinte, szerény, nem támadóhangú levelet; „... Nem mondom azt, hogy jól dolgozott, hiszen én csak azt tudom, hogy évek óta hajnalban megy, késő este fáradtan jön haza. Az eljárá1— Nem tagadom, hogy elkeserített a dolog. Főleg az, hogy ilyen hirtelen jött. Sok a gond nálunk, nagyobb tapasztalattal, több tudással rendelkező szakember bizonyosan többet tud tenni a tsz gazdasági megerősítése érdekében. De legalább egyszer közölték volna velem, hogy nem felelek meg... — Én most szívesen elvállaltam a gépcsoport vezetését, s a keresetem sem csökkent. De, ha ezt előre megbeszéltük volna a járás szakembereivel, ha együttesen döntünk, nem ilyen villámcsapásként történik minden, úgy érzem, emberségeseb lett volna. És mi a véleménye a tsz elnökének? — Az igaz, hogy szükségünk van szakemberre. Jó szakemberre. De csak úgy beállítanak hozzánk: itt az új főagronómus!... Kicsit keményen beszéltem, igaz. Másnap be is rendeltek (!) a járásra és ott alaposan megmosták a fejemet, hogy fegyelmezetlenül viselkedem, meg, hogy kel! oda egy gyakorlott, jó szakember főagronómusnak. Most is azt mondom: furcsa dolog. Elfogadjuk, el is fogadtuk az új szakembert. Bizonyosan jól dolgozik majd, de.„ Ez a „de” mindenként tüske marad Dusza Tibor szívében is, másokéban is. Mert az eljárást, az új mezőgazdász kijelölésének módját erősen megilleti a „der összegezi röviden a történteket. — Még hozzáteszi: — Egyébként mi úgy tudtuk, • a tsz vezetőivel már beszélgettek arról, hogy új fö- agronómus kell a gazdaságba. A pártbizottságtól beszéltek velük. A járási pártbizottsággal csak telefonon váltottunk szót. Ök úgy tudták, hogy a tanács mezőgazdasági osztálya előkészítette, megbeszélte a dolgot! Tehát végeredményében az az igazság, hogy a Dusza Tibor leváltása, a főagronó- muscsere váratlanul érte a tsz vezetőségét. — Bizony, ilyen értelemben valóban hibáztunk — ismeri el Zahoránszki elvtárs is. — De azért a tsz vezetősége, a tsz elnöke is hibáztatható. Főleg a nem meggondolt kijelentésekért, fegyelmezetlenségekért, Mert a mi osztályunk végeredményében felettese a termelőszövetkezeteknek. A mi véleményünk a következő. Nem helyes dolog az, ha emberek sorsa felől minden előzetes, sőt: alapos megbeszélés nélkül döntünk. Az sem éppen helyes eljárás, hogy a tsz elnökét — mert beszélni kell vele — behívatjuk a központba, a járási tanácshoz. A termelőszövetkezet ügyét, a tsz-vezelők ügyét ott a termelőszövetkezetben,együtt a tsz-tagsággal kell megtárgyalni, eldönteni. Végső soron azt mondhatjuk. Abaújkéren nem történi „végzetes” dolog. Az új főag- ronómus ott van, dolgozik. Dolgozik Dusza Tibor is, n tsz-elnök is. Bizonyosan lesz eredménye, hogy többen vannak, hogy új szakemberrel erősödtek. Mégis, meg kell kérdezni: mikor érünk már el odáig, hogy alaposak leszünk ha valamin változtatni akarunk, ha valamit intézni kell Mikor érünk már el addig hogy ha valakinek a sorsáról döntünk, minden esetben tekintettel vagyunk a legfontosabbra: az emberiességre. Barcsa Sándor Gyertek ide, tubikák! Akik az ügyet intézték — Gyenge volt oda Dusza Tibor egyedül. A tsz mérleghiányos, erősítés- kellett. Ami viszont a tsz elnökét illeti, bizony sokszor fegyelmezetlen ember. Azért is hívtuk be ide egy Ids beszélgetésre.!!) Előfordul, hogy többet iszik a kelleténél. Az új főagronómus régi, nagy gyakorlattal rendelkező szakember, bár ő sem végzett egyetemet. — Zahoránszki elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályának főagronómusa, aki szintén gyakorlott szakember, s hetven termelőszövetkezet szakember- és termelési gondjaival kell foglalkoznia* így Négyszemközt — Lassan már az irodalomnak is témája les2 a vidékre szakadt, magát jobb sorsra érdemesítő fiatal orvos . vergődése, problémája. — Amióta elvégeztem az orvostudományi egyetemet, egy kis faluban élek magam is. Még nem töltöttem be harmincadik évemet, tehát joggal sorolom magam a fiatal orvosok közé. — Nagyképünek tűnhetnék, különösen kollégáitn előtt, ha most csupán arról beszélnék, hogy hivatástudat is van a világon, s hogy mi, akik a gyógyításnak szenteltük életünket, bárhol vagyunk, a helyünkön vagyunk, ahol szenvedő embertársainkon segíthetünk. — A kötelességtudat őszintén így szólna belőlem, mert így is érzem. De nem mindig! — Falun éltem, s a fővárost, a fővárosi életet csak egyetemista koromban ízleltem meg. — Jó ízű a nagyvárosi élet. Ópiumos, bódító, ezernyi szállal fonja körül az embert, s vonzó hatásának úgy, olyan erővel kell ellenállni, mint ahogy tudatosan sem lesz valaki a kártya, vagy valamilyen más szenvedély rabja. — Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, soha sincsenek olyan pillanataim, amikor szeretnék kiszabadulni, kitörni szűk körömből. Néha úgy érzem, megfojt este a csend, hogy kell a szememnek a neonfény, kell a. fülemnek az utcák, forgalmas zaja, hogy nem pihentetne meg más, csak az, ha elkószálhatnék egy nyüzsgő utcán, ha beülhetnék egy órácskára valamilyen kávégőzös presz- szóba, régi vidám barátaim közé. — De mondom, es csak egy villanás a hangulatomban, s a másik pillanatban mosolyogva gondolok arra, hogy talán ugyanebben a percben valahol, a nagyváros zajában egy másik, munkában elfáradt kollégám éppen a falusi csendre, vagy a frissen kaszált fű illata után vágyakozik Csak a fanem elhóolyan, vagy talán nagyobb kívánással, mint én a város után. — Meg aztán egészen más most a falusi élet, mint akár az ón gyerekkoromban is. Villany, televízió elektromos kávéfőző, viszonylag jól felszerelt rendelő, felvilágosultabb emberek könnyítik meg az itteni munkát, az itteni életet. — S van még egy igenigen lényeges dolog, ami a fiatal, ambícióval teli orvost lelkesíti. Az, hogy itt néhány év után le tudom mérni munkám eredményét. — Amikor ide jöttem gyakran tapasztaltam, hogy előbb fordulnak az anyák beteg gyermekükkel szomszédasszonyhoz, mint hozzám. A kötelező oltások elvégzése. ugyancsak nem volt könnyű feladat, sokszor magam mentem ki a gyerekekhez, mert nem hozták be oltásra, látnák most, mi van nácsadási napokon! — Meg higgyék el, volt. egyszerű dolog dítani a. szomszéd faluban lakó Mari néni „pácienseit’ sem, aki magas „honoráriumért” sok hákusz-pó- kusszal és ördögűző imával praktizált. Az elődöm idős ember volt már, s csak legyintett a Mari néni dolgaira. De. én harcba szálltam vele, s most már azt hiszem — legalább is az én falumban — én győztem. — No persze, tudós orvosprofesszor itt soha sem lesz az emberből, de az orvostudománnyal lépést lehet tartani itt is Kiváló szak- folyóiratok jéntak, s még külföldi szaklapokhoz is hozzájuthatok. — Rövidesen meg lesz a gépkocsim, s akkor már igazán nem lesz probléma beugrani a városba egy színházi előadásra, vagy éppen hangversenyre, ha úgy hozza kedvem, — Mindezt nem agitáció- nak szántam, nem is beszélgettem én ezekről a dolgokról eddig senkivel, csak itt most, s most is csak azért, mert úgy szóba került. Adamovics Ilona 3 f (ij tSrpeyízBÉ-társnlásokat szerveznek megyénkben jóecseg'en törpevizmű társulást alakított a lakosság, s közös erővel — s természetesen állami támogatással — ******A**********yHr*********A**************á**á*******'A******^*á********^****á*************á***********^********, gondoskodnak a község víz^ellátásáról. A tarcaliakhoz* «több kilométeres csővezetéFoto: Sz. Gy. Sok borsodi községben okoz még gondot az egészséges ivóvíz hiánya. Tarcalon, Sárospatakon, Pálházán és Sail — No, maguknak megjött d rossz mi — Meg, a nemjóját! Már most úgy süt a Nap, mint a nyár derekán... Künn, az utcákon könnyű ruhákba, n járnak az emberek, a tereken víg gyereksereg zsibong. Itt a gyárban nem jelent örömet a meleg május. Különösen a nagyolvasztónál nem. — Tudja, itt télen is pokol van — s hogy félre ne értsem, az öreg martinász sietve hozzáteszi: — Mármint a meleg miatt. Mert egyébként ... Nincs ennél szebb munka, kérem! Állunk az egyes kohónál. Tulajdonképpen már semmi dolgom itt, mert amit tudni akartam a Lenin Kohászati. Müvek második szocialista gyáregységéről, a nagyolvasztóról, azt megtudtam Réthy Károlyiéi, a gyáregységvezetőtöl, Víncze Gyula főmérnöktől, Margóczi Imre üb-elnöktől, Asztalos Sándorné verseny felelőstől, meg másoktól. Jegyzetfüzetemben sokasodnak a szebbnél szebb adatok a termelés növeléséről, az önköltségcsökkentésről, a minőség javulásáról, meg arról, hogy miként tanul és él szocialista módon a nagyolvasztó 870 embere. De el lehet-e menni egy kohó mellől akkor, amikor az izzadt, kormos, erős emberek a kohó csapalására készülnek? Az ember csak áll, néz és csodál. Csodálja a tűzzel és vassal csatázó- kat. Feketére izzadt két fiatalember piszkálja a kohót. Piszkálja? Sűrített levegőt okád egy vastag fémcső — ez a „piszlcafa". A két fiatalember teste egyszerre feszül, s lendül előre. Ötvenszer? Százszor? Azt hiszem, sokkal többször is. Bontják a csapolónyílást. A fal erősködik, de a fiúk tudják, hogy itt csak ők lehetnek erősebbek. Az anyag gyermekei” — ördöngös fickók ... — mormolja mellettem Koszti Lajos, a párttítkár. A fiúkon kigombolt zubbony, széles mellükön porral mosodaiak a veritékpatdkok. Arcukat nagykari- májú olvasztárkalap árnyékolja be. Még minden csupa szürkeség. A sűrített levegő tovább dübörög. A hang azonban egy alig észrevehető árnyalattal mélyebbé válik. Az egyik fiú megáll és felvesz egy hatalmas azbeszt-kabátot. Aztán a másik is. Rajtam a könnyű ruha is forrónak, súlyosnak tűnik. Még két perc. Még három. Még... Az izmok nem fáradnak. A mozgás gyorsul. Hirtelen sűrű, nehéz füst puffan ki a kohóból. Szürke, fekete, kék, zöld és sárga színű egyszerre. Az alakok elmosódnak. Sőt, mintha fel is oldódnának a füstben. — Ördöngös fickók ... — mormolom én is. S mesék kavarognak bennem pokolbeli csodákról. De hol van a két fiú? Furcsa félelem fog el, vagy még inkább: valami fóltcs- féle. Csuda tudja miért, de a két fiú, meg az összes kohász családjára gondolok: vajon tudják-e ök, hogy micsoda csodálatos munka van ebben a gyárban? Az előbb, a kettes kohónál beszélgettem Kovács Zoltánnal. ö is fiatalember, s kohómester. Nevetve kérdeztem: jó-e ez neki? És ő komoly hangon szólt: „Ezt választottam". Aztán rámosoly- gott a behemót gépekre és — milyen különös — egy hónapos kislányáról kezdett beszélni, meg arról, hogy szép lakást vettek a Kilián- telcpc a. — Most! — kiált rám Koszti Bajos olyan hangon, ahogy a „csodák” következtére hívják fel a figyelmet látványos előadásokon. Csodaszép jelenség ezen a forró, füstös, zajos, fekete magaslaton: csillagok gyúlnak és szállnak, röpködnek, ragyognak, fény árad, s a fényben ott áll a két olvasztár-fiú, nem szürkén és árnyékolt arccal, hanem napsugár színű csillogásban és villogó szemmel, fe- hér-fogsorú nevetéssel. A csatornába zuhog a nyersvas ... — Mióta csinálja ezt? — én nem hallom saját szavamat, de a zajban élő fiú érti. Hozzánk jön, lesöpri az azbeszt kabátján füstölgő szikrákat és válaszol: — Tizenhárom éve. Meghökkcnck. — Hát hány éves maga? — Huszonnyolc. De már az általános után idejöttem. Tiszalúcrót. — Hívja a társát. — Ö a brigádvezetőnk, Boros Jenő. Tizenkét éve dolgozik itt, egy évvel fiatalabb nálam. Tetszik tudni, mi ifjúsági brigád vagyunk. — Hányán? — kérdezem a tisza- lúcit. — Nyolcán vagyunk egy brigádban — így Boros Jenő és még hozzáteszi: — Ifjúsági, szocialista brigádban. Még két társuk érkezik hozzánk: Farkas Pál és Kiss Károly. Az előbbiről megtudom, hogy 26 éves létére 11 éve dolgozik a gyárban, s megmozdul bennem valami düh: hát igen, ezeket a fiatalokat kellene ismerniük azoknak, akik szeretik sza~. pulni a mai ifjúságot! De inkább figyelem Kiss Károly szavait: — Persze, azért, mert mi az általános után dolgozni kezdtünk, nem maradtunk ám. el a tanulással! Például én most járok harmadik osztályba. a Kohóipari Technikumbalt... Hirtelen felvillan emlékezetemben egy adat,: a gyáregység 870 embere közül tavaly 520 veit részt különféle állami oktatásban, általános iskolától egyetemig. — Mit jelent nekünk az, hogy a szocialista címért dolgozunk? — ismétli újabb kérdésemet Sárkány János. — Most csak néhány dolgot mondanék. Közösen minden köny- nyebb. A munka is, és más is. És beszél a tanulásról, a politikai oktatásról, a közös összejövetelekről, színházlátogatásokról. — Tavaly kirándultunk Visegrád- ra, aztán a Hortobágyra, Hajdúszoboszlóra. Debrecenben megnéztük a Götdülőcsapágy Gyárat. — Most is szeretnénk elkérni a gyár kis autóbuszát — reszt át a szót a brigádvezető. — Tervezünk egy kirándulást Szerencsre, meg Nyíregyházára a Sós-tóhoz. És nyáron együtt akarunk elmenni két napra a Balatonra. A kohó mellől valaki int. A fiúk már szaladnak is. Egyikük még visz- szaszól: — Nem jó itt a napon, égeti a bőrünket! A folyékony vas mennyivel jobban perzseli Ott nem érzik a forróságot. „Az anyag gyermekei". S József Attila gondolatai mellé szeretném még odakiáltani nekik Ady szavait is, hogy „Hős harc az Élet, és megélni szép, Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók Ifjú vitézlök lengetek szivét." __De h át a munka ritmusa túlharsogja itt az ember szavát. finttkay Anna fken, már megérkezett az «egészséges tokaji ivóvíz, s a fmásik három társulás is azon Í fáradozik, hogy mielőbb megoldódjék községük vízellátása. Újabb három borsodi «községben; Tiszalucon, Mező- és Tállyán is hozzá- társuláfcsaton törpevizmű A «sok szervezéséhez.-$C «készült tanulmánytervek frint f fogtak a már el- szeTíszalúcon mintegy 5 és ffél. Tállyán 4,8, MezŐcsátoo «pedig több mint 9 millió toÍ rintos költséggel juthat a község minden családja egészivóvízhez. fséges-K -K I « « « 1 « « « A fgok Könyv a szakszervezeti munkáról £240 szakszervezeti bizottsá- munkája címmel érdekes, oldalas kötetet jelentetett a Táncsics Kiadó. A Ba- és Ungár György kötet részletesen, a szakszervezetek feladatairól, majd ismerteti a> «alapszabályzatot, az alapszer- -kvezet és a szakszervezeti bK fzottságok munkáját. Végül a f kötet nagyobb részében a leg- « fontosabb szakszervezeti- ha-' «tározatokat és gyakorlati űt- •wmutatásokat találjuk. «meg «kos Mihály •Aj ^szerkesztette fszól «a
