Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-04 / 103. szám

Emberáradat a Széchenyi utcán A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MI GYEJ BIZOTTSÁGÁNAK LAPJ/S XXI. évfolyam, 103. szám Ara; 50 fillér Kedd, 1965. május 4. Világ proletár?«!, egyesüljetek! Borongás reggelre ébredt. Miskolc, hűvös szél len­gette az épületekre tűzött, zászlókat. mindez azonban nem riasztotta el a gyülekező helyek felé iparkodó ezre­ket. Igazi ünnepi hangulat uralkodott. A munka napját köszöntötték azok. akik. a munka révén emelkedtek fel: önmagukat éltették a gyárak, a vállalatok, az üzemek, a hivatalok, az intézmények dolgozói, akik a szabad két évtized alatt oly fáradhatatlanul küzdöttek a társadalmi haladásért, a magyar nép boldogulásáért De nemcsak a munka és a. munkás dicséretének napja volt ez a május elseje. Százmilliók akaratának harcos megnyilatkozása is egyben, századunk második felének harcos követelése: békét a világnak! A százmilliókkal együtt, e nagy ipari város hetvenezer felvonult dolgozója, fiatalja szolidari­tást hirdetett, a nemzetközi munkásosztállyal, elítélte az amerikaiak vietnami agresszióját, követelte a kalandor támadások azonnali megszün tetősét. Igazi, harcos szellemű május elsejei ünnepség volt. Reggel kilenc óra tájban y felvonulást, lát.ni akaró embe­rekkel telt meg a Széchenyi Pontosan fél tízkor meg­szólaltak a harsonák. Indu­lót játszó zenekar kanyaro­nes csokor még el sem tűnt a szemek elől, máris újabb, s még színpompásabb látvány vonta magára a tekintetet. Az utca kanyarulatában fehér blúzos. rakott szoknyás kis­lányok, sötétkék nadrágos kisfiúk jelentek meg. kezük­ben a táblákra festett nem­zetek zászlai. alakzatuk kö­zepén vörös színű lobogót emeltek fejük fölé. A legifjabbak után a leg­idősebbek következtek: az el­ső magyar proletárdiktatúra harcosai, hosszú évtizedek harcaiban edzett veteránok, egykori rab-májusok akkor titkon ünneplő fiai. Aztán megint kicsik jöttek: kisdo­bosok zászlóerdő alatt, isko­lájuk makettjét mutató kis­diákok. kezükben kalapács, gyalu, fűrész, szakágak vala­mennyi munkaeszköze: ők lesznek a jövő alkotói, ők folytatják azt, amit nagyap­ufcca mindkét oldala. Érthető­en az utca végén felállított dísztribün körül gyűltek össze legtöbben. Az emelvényre egymás után érkeztek politi­kai, társadalmi és gazdasági életünk vezető személyiségei, valamint az építő munka leg- kiválóbbjai. Dolgozó nők a menetben. dott a tribün mellé, majd a menet élén megérkeztek a megyei és a városi párl-végre- hajtóbizottsóg tagjai. Elfog­lalták helyüket az emelvé­nyen, majd hatalmas lég­gömb-csokor kúszott az ég felé, transzparenst cipelve, rajta felirat: Május 1. A szí­juk, apjuk elkezdett Talán még nem is értik egészen, csak érzik táblájuk feliratá­nak történelmi igazságát: „Győzedelmeskedjék az egész világon a szocializmus!” Egy másik táblán „Éljen a béke!” felirat állt. S a szőke, barna, fekete hajú gyermekek közül kiemelkedett a selyemruhás Pax, a jóakaratú emberiség leghóbb óhajának szimbólu­ma. „Megvéd jíik a békét! Harcolunk a békéért!” — ki­áltotta ezer és ezer száj. „El a kezekkel a vietnami nép­től!" „Azonnal szüntessék be az amerikai agressziót!" Öhaj és akarat tettekre serkentő igyekezettel fonódott egybe. Tarka mezőként hullámzott a tömeg. Piros pöttyes labdák kézről kézre lejtették táncu­kat, színes kendők libegtek, zászlók lengtek, ének szár­nyalt a magasba, fehér ga­lambok suhantak szét kelet­i-e és nyugatra, északra és délre... S az öt világrész fe­lé mutatott a tanintézeti fia­talok ötágú csillag-alakzata, egyetlen mozdulattal idomít­va formát. Kalapácsot mar­koltak a kezek: ha kell, tud sújtani is a világ proletáriá- tusa, Zúgott a taps, az éljen. Könyvet és virágot lengető fiatalokat köszöntöttek, spor­toló ifjakat kísértek a tekin­tetek. munkás lányokat és fiú­kat éltettek a nézők. Aztán a zenekar elvonult, másik jött helyébe. Az eiső akkor­dok után a gyárak, üzemek ezer és ezer dolgozója közel- gett a tribün felé. A Lenin Kohászati Művek munkásai nyitották meg a sort. Kétsze­res erővel harsant fel a taps, az éljen. Csoportosan, gyár­egységenként vonultak el a tribün előtt. Közöttük népi öl­tözetet viselő lányok, 48-as huszáregyenruhába öltözött fiúk. A vasasok után a gép­gyáriak, a bányaüzemek, a papírgyáriak képezték a sor­rendet majd a tanácsi vál­lalatok dolgozói, intézmények, szövetkezetek felvonuló töme­gei jöttek. Közben megeredt az eső. de mitsem változtatott a hangu­laton. Zengett az ének, mo­soly ült az arcokon, s röp­penő virágok cseréltek helyet: felvonulóktól a tribünre és tribünről a felvonulókhoz szálltak. S a virágok útját meleg tekintetek, barátságos szavak kísérték. Ismerősök ki­áltottak egymásnak a tribün­re fel, s onnan le. Naponta találkoznak pedig —. de ez a találkozás most mégis .más volt... Két órán át hömpölygőit az ünneplő emberáradat Szünet nélküli volt a lelkesedés, nagyszerű látványt nyújtott a színpompás sokadalom. De ez a látványosság csak a külső­séget emelte. A fegyelmezett, öntudatos sorok egyértelmű akaratról tanúskodtak, el­szántságról, testvéri szolidari­tásról munkás és munkás kö­zött; baráti jobbot nyújtottak minden haladó szellemű em­bernek. aki félti és óvja a vi­lág békéjét, aki elítéli a há­borús cselszövőket, tisztelet­ben tartja a népek jogát, em­ber és ember egyenlőségét, a szabadságot. Városunk dolgo­zói a világ százmillióivá! együtt ünnepelték május else­jét, éltetve a munkát, s a munka gyümölcsét: azt a je­lent, amelyet maguk alkottak. Ott, a Széchenyi utcán het­venezer ember tett hitet má­jus eszméi mellett! Csala László Lelkesen ünnepeltek ei budapestiek A budapesti ünnepségek mór május elseje előestéién megkezdődtek. Délután 6 óra­kor a Kossuth Lajos téren másodízben vonták fel az áp­rilis 4-én fölavatott Állami Lászlót. Az ünnep délelőttjén a Dó­zsa György téren már fél tíz­kor megteltok az emelvények Csaknem húszezer meghívott volt a tribünökön- kiváló dol­gozók. veteránok, a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja, s az erre az alkalomra Magyarországra érkezett szakszervezeti kül­döttségek egy csoportja. Megjelent a mellvéden Do­bi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi ' munkás-paraszt kormány elnöke. Rónai Sán­dor. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja és több ve­zető személyiség. A harsonák hangja után Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezután megkezdődött a káp­rázatos május elsejei felvonu­lás, amelyet a budapesti fia­talok színpompás csoportja nyitott meg. Az ifjúság me­nete után Budapest tizennégy kerületének küldöttei .vonulj tak fel. A sorrendet a mun­kában elért eredmények szabták meg. A kerületek la­kói helyi ünnepségeket tar­tottak. A párt-, állami és szakszer­vezeti vezetők gyülekező he­lyeiken keresték fel az ün­neplő dolgozókat, s velük együtt vonultak fel. Köztük volt Apró Antal. Biszku Béla. Fehér Lajos. Fock Jenő. Gás­pár Sándor. Kállai Gyula. Nemes Dezső. Somogyi Mik­lós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, dr, Ajtay Miklós. Brutyó János. Ilku Pál, a Politikai Bizottság pót­tagjai, dr. Korom Mihály és Szurdi István, a Központi Bi­zottság titkárai A selyemréti általános Iskola sportolói a tribün előtt _ . .............................................u . (Szabados György felvételei.) H etvenezer ember színpompás felvonulása Miskolcon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents