Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-20 / 117. szám

1

eszakmagyarorszäg

Csuíörfők* 1965. májas 2ft.

SÜSS

Pillanatkép Santo DominnoEiól

Francisco Caamano ezredes, ideiglenes köztársasági elnök, a hazafiak vezére (középen) a csapatai ellenőrzése alatt állő városrészben ellenőrző körúton..

(Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat)

U Thant képviselője megérkezett Dominikába

Santo Domingoban változatlanul folynak az utcai harcok. Az amerikai kormány politikája a jelek szerint teljes csődbe jutott.

A szerdára virradó éjjel elsősorban a „nemzetközinek” kikiáltott Santo Domingo-i

övezet és az ahhoz vezető folyosó mentén folytak csatározások. Az amerikai megszálló' hatóságok az ellenségeskedések kezdeményezésével az Imbert- féle reakciós junta csapatait teszik felelőssé. Az alkotmányos Caamano-körmány azonban többször is leszögezte: az

amerikai tengerészgyalogosok is tevékenyen részt vesznek a lövöldözésben.

U Thant ENSZ-főtitkár személyes képviselője: Jose Antonio Mayobre kedden Santo Domingóba érkezett és megkezdte tárgyalásait a szembenálló felek képviselőivel.

afkó lei van;

3ADO ES VITEK

__ C elvételre jöttünk! — mondták a film* gyári portásnak. Vitek biztosra ment. Mozdulatlan faarca hirtelen duzzadni kezdett. mint a léggömb, ha a gyerekek belefújnak. Gadó homlokán pedig ugrándozott a sötétszürke Eden-kalap, amit erre az alkalomra vett föl. A portás meg sem lepődött, megszokta már a csodabogarakat.

— Statisztajelentkezés B-épület, földszint három.

Vitek dühös volt a portásra. Sajnálja tőle a. mosolyt is? Gadó azonban reménykedett.

— Gadó és Vitek — mutatkozott be.

A langaléta Vitek nem hagyta cserben társát. Hanyag mozdulattal rákönyökölt Gadó kalapjára és úgy álltak egy pillanatig mereven, mintha képeslapból vágták volna ki őket.

Ez sem használt

— Mondtam, B-épület, földszint három — Ismételte meg a portás.

Mentek keresztül az udvaron és keresték a B-épületet.

Egy különös térre érkeztek, a házak homlokzatán barokk ciráda, erkélyek az emeleten. az üzletek bejárata fölött régies cégtáblák.

— Próbáljunk — mondta Gadó.

Szembementek egymással a díszlet-tér járfián. Mint két szórakozott járókelő, egymásba botlottak.

Létrával egy villanyszerelő jött, a kapcsolótáblát nézegette, ahová a kábeleket bekötik.

— Maguk meg mit csinálnak itt?

— A B-épületet keressük.

A villanyszerelő mosolygott.

— Arra...

Vágtattak végig a díszletjárdán.

Vagy harmincán álltak a folyosón. Egy Bsztarcú, vékony férfi rájuk szólt:

— Érkezési sorrendben, tisztelt kollegák.

Álltak.

— Mi ketten együtt fogunk szerepelni — mondta Gadó közlékenyen a fehérarcúnak.

Az csak vállat vont.

— Attól függ, a rendező hová állítja a kollégákat

— Mi ketten mindenkit halálra tudunk röhögte tni.

A statiszta végigmérte őket.

— Azt hiszik, hogy szavas szerepet kapnak?

— Mi némán is feltűnünk majd — szólt most Gadó és mozgatta homlokán a kalapot

Ebben a pillanatban fekete pulóveres fiatalember haladt el a várakozók mellett. A lisztarcú köszönt:

— Jónapot, Rábai kartárs.

Gadó és Vitek úgy néztek rá, mint a bennfentesre.

— Ez a felvételvezető volt

Ök azt sem tudták, mi a felvételvezető. A múlt héten kapták a válaszlevelet a filmgyárból: „Jelentkezésük alapján közöljük, hogy próbafelvétel március 10-én lesz.” Gadó és Vitek a szerelőműhelyben mindenkinek megmutatták a levelet, a szaktársak pedig sorba gratuláltak nekik.

ők voltak a kettes motorszerelde jópofái.

Érdekes, ha külön-külön voltak, egyiküknek sem jutott eszébe a bolondozás. De együtt...

A mindennapi műsor az öltözőben kez** dődött. Ki tudná felsorolni, mennyi gyerekes ötlet jutott az eszükbe Egyszer, mintha csak véletlen történt volna, kicserélték egymás munkanadrágját. Vitekinek a térdéig ért, Gadón pedig csüngött társa nadrágja. Máskor labdát hoztak és faarccal fejeltek az öltözőben. Aztán Vitek bezárta a szekrénybe Gadót, aki úgy állt bosszút, hogy másnap egy marék hintőport tett barátja cipőjébe.

Aki csak elhaladt a két barát munkapadja mellett, mind tett valami tréfás megjegyzést. Elvárták a vidám visszavágást, vagy a komikus fintort, amelyen jót lehetett nevetni Amikor Szántó születésnapja volt, ők

4. Mozifilmek

övidfilm művészetünk éppen, hogy túljutott a kamaszkoron, de a bölcsőtől napjainkig (az utóbbi öt esztendőt kivéve) a mozi-filmgyártás egyedül szorgoskodott, serénvke- dett a rövidfilm művészet fejlesztésében. A hagyományra épülés művészi-műfaji biztonságot érzékeltetett mozifilmes alkotóinknál. Eszközeik, képi „gondolkodásuk” kristályosabbak voltak, mint a tv-film- művészeké. A már említett „előnynek” tulajdonítható, hogy a népszerű tudományos filmek kategóriájában kimagasló alkotásokkal jelentek meg a fesztiválon népszerű tudományos filmrendezőink. Világos mondanivaló, valóban népszerű forma, szórakoztató közlési módszer jellemezte ezeket a filmeket. Alekszandr Zgurigyi szovjet népszerű tudományos filmrendező őszinte lelkesedéssel beszélt a magyar népszerű tudományos filmek előretöréséről. Theodor Christensen, a dán kisfilm filmművészet nesztora szintén elemezte a magyar filmművészet nagyszerű eredményeit. A siker titkát ekképpen jelölte meg: a magyaroknak sikerült a tudományt és a. tudományos ismeretanyagot úgy közvetíteni, hogy azt a professzor és a kisiskolás is élvezi.

Vadász János Nyitány című, a fesztivál nagyáriával jutalmazott alkotása három fontos komponens segítségével: a színnel, a zenével, s a témával (e három összetevő frappáns harmóniájával) beszél az élet keletkezéséről. Legutóbb a kanadaiak és a franciák is bemutatták a csirke-embrió élő csirkévé történő fejlődését, de az eddigi álláspontok szerint tudományos precizitással, magas érzelmi, értelmi hőfokon, minden magyarázó'szöveg nélkül e fontos téma bemutatása Vadász Jánosnak sikerült a legjobban.

Bodrossy Félix, A navigáció históriája c. filmjében a földrajzi tájékozódás mikéntjeit. műszereit, eszközeit sorakoztatta fel tudományos alapossággal, szórakoztató módszerrel. Kelemen Ferenc két népszerű tudományos filmje: az Első műszertől, és az Egy könyv újjászületik nem kapott díjat a fesztiválon, érzésünk szerint csak azért nem, mert e nagyon jó filmeknél akadtak még jobbak. Takács Gábor Térábrázolás a festészetben díjazott népszerű tudományos filmje esztétikai fogalmakat közvetít, megtanítja a nézőt a harmadik dimenzió festészeti érzékelésére.

iemelkedő mezőnnyel startoltak a rajz- és bábfilmek is. Imre István—Réber László Autókór című díjnyertes alkotása pszichológiai vetületei- ben vizsgálta az autóvásárlási láz, az „autócentrizmus” lélekdeformáló hatásait. A Gusztáv-figura alkotója, létrehozója Nepp József, Gusztáv személyében megrajzolta azt az esetlen, ügyetlen kispolgárt, akinek esendősége, emberi gyöngéi környezetünkben lépten-nyomon fellelhetők. A Gusztáv-sorozat egyik kiemelkedő és díjazott alkotása A Gusztáv és a köztulajdon.

A zsűri Kovásznai György két filmjét, az Átváltozásokat és a Tükörképeket átcsoportosította a kísérleti és kisjátékfilm kategóriába. Kovásznai filmjeit, noha fogalmazásaikban világos mondanivalót sugalmaznak, kísérletinek kell tekinteni, mert ezek a filmek szakítottak a konvencionális „rajzos” megoldásokkal.

A mozi dokumentum filmművészet szintén remekműveket produkált. Szűcs János Szomjúság című alkotásában Szabolcs-Szatmár megye írástudatlanjai elementáris erővel vallanak tudásszomjukról, vágyaikról, többé-lenni akarásukról. Timár István egész estét betöltő dokumentufn- filmje, a Bűn. a -börtön lakói közé vezeti el a nézőt. A börtön világa természeténél fogva egyszerre kelt érdeklődést és elborzasztást. Timár István a szocialista humanizmus alapállásából vizsgálja á börtönlakók előéletét,- életét és jövőjét. Kár, hogy e roppant társadalmi hasznú film be- szédanyaga és a képek nincsenek érzelmi kapcsolatban egymással.

Szijj Miklós Számadás című riportfilrnje (dokumentum kategóriában indult, de a zsűri áttette a riport kategóriába) hitelesen tárja fel a megváltozott paraszti életforma új konfliktusait, a termelőszövetkezeti gazdák örvendetesen javuló, egészséges, közösségi szemléletét. Borsodi Ervin Híd a Duna felett című, lírai hangulatú riportfilmje az Erzsébet-híd építésének kronológiai állomásait rrtutatja be

a színesfilm technika le&stS^

ségeivel, erejével.

A mozifilmek híradó-termése és riportjai gyengén siax- tc-ltak az idei fesztiválon. A bemutatott művek többségén érződik a televízió jelenlétei annak a feltörő technikai közvetítő eszköznek a funkcionálása, amely a két, aktualitást feltételező műfajt, gyorsaságánál fogva eredményesebben műveli és hasznosítja. ", kísérleti és játékfil- m mek sem tartoztak az XlL erős versenyfilmek közé az idei fesztiválon. Korrekt közlési módra való törekvés világlik ki ebből ez alkotói magatartásból, ami végső soron stagnálásra utal, mert az útkeresés, a kísérletezés (még akkor is, ha fennáll a tévedés lehetősége) vita-alapot biztosít, gazdagítja a műfajt, új ösvényekre tereli az alkotók figyelmét, s ha a mű jó, kedvezően befolyásolhatja a néző ízlését is, Általános gyengélkedésnek kell tekintenünk a mozifilmek kísérő szövegének bőbeszédűségét, magyartalanságát, közhelyszerűségét. Baj van a mozifilmek arányaival is; az- ismétlődések vágással, jobb dramaturgiai munkával elkerülhetők.- A II, Miskolci Filmfesztiválon szerepeltek a külföldi filmalkotók magukkal hozott filmjei is. Ezek egyike-másika kissé felborította a fesztivál programját. Elsősorban a terjengős fordítás, a szakszerűtlen tolmácsolás miatt. A jövőben az intéző bizöttság- nak figyelnie kell a külföldi vendégművészek várt és számon tartott filmjeinek ökonomikus elrendezésére, műsorba iktatására.

©

Í

ezajlott. a II. Miskolci Filmfesztivál. Az ér- _J tékelő méltatások elkészültek, vagy most készülnek., országos lapjaink hasábjain. Ekek 1 értékelik az előkészítő, szervező és lebonyolító munka precizitását, s megállapítják: bár az idei filmtermés nem mutatott egyenletes képet de egyes kategóriák kimagasló alkotásai jól, reprezentálják a „műfajt”. A hűl! ámzó teljesítmény ellenére a mérleg nyelve nem mutat vészes ingadozást; a magyar rövidfilm művészetnek és alkotóiknak nincs szégyenkezni valójuk.

P

árkány László (Vége.)

ÖO®0fie®86O®®®®0®e®©e©0ö®8®©flQ®60®e«00®Oö®0@©0G®OÖ®í58® 00®©©®®®®©©«®

ketten köszöntötték vasforgács-csokorral, melyet szépen selyempapírba burkoltak. És énekeltek egy szemtelen, vaskos nótát. A szöveget Gadó találta ki, a dallamot Vitek kereste hozzá.

Aztán elérkezett az a nap is, amikor ott komédiáztak az üzemi színpadon. A kultúrotthon igazgatója kérte fel őket Amikor fellebbent. a függöny és a széksorokból megpillantották a két figurát, akik kissé félszegen várakoztak a jelenet kezdésére, máris kitört a taps, A főhajtás is olyan gyámoltalan volt, hogy majd megszakadtak a nevetéstől. Különben egy rövidke jelenetben kifigurázták a művezetőt, a raktárnokot, sőt, magát az igazgatót is. Az igazgató nem sértődött meg, az előadás végén odahívta őket az asztalához, ahol néhány meghívott vendég is ült: a főigazgatóságtól és a minisztériumtól. Elérkezett a pillanat, amikor Gadó és Vitek úgy érezte, hogy csodálatos képességük van, amivel az embereket meg tudják nevettetni,

Ez a hír úgy rájuk tapadt, hogy nem tudtak többé szabadulni tőle. Egyszer Gadó szólásra jelentkezett; komoly arccal a gyári termelési értekezleten, de már amikor nyújtotta a kezét, a teremben elkezdődött a kuncogás. Az alacsony férfi ekkor méregbe gurult. „Komolyan beszélek!” — kiáltotta, s ettől még nagyobb lett a derültség.

Aztán valaki azt mondta nekik, hogy ők ketten akár a színpadon, vagy a filmen is megállnák a helyüket. Először csak legyintettek. de csak beléjük fészkelődött a gondolat. Igaz is. Mi lenne, ha megpróbálkoznának a filmgyárban? Hiszen ezzel a csodálatos képességgel nagy sikert érhetnének el...

Ott álltak tehát a folyosón a statiszta felvételre várakozva.

A tisztviselő megkérdezte a nevüket, közben észrevették, hogy a sarokban egy fényképezőgép áll, mögötte egy barnaköpenyes férfi várakozik rájuk.

Egyszerre akartak a gép elé állni, de a fényképész intett:

— Külön-külön, kérem!

Gadó oda szólt:

— Mi együtt lépünk fel. Egyébként Gadó és Vitek vagyunk.

Á név semmi hatást nem tett a fiatalemberre.

— Tessék a gép elé állni.

Vitek közelebb lépett.

— Mi most bemutatnánk valami számot.

A rendező, vagy akit annak hittek, kérdően nézett a fényképészre. Az beleegyezzen bólintott.

A két barát villámgyorsan munkába kéz'* dett, megismételték azt a néma jelenetet, amit az előbb a díszletváros járdáján próbáltak. Amikor már két perce kergetőz- tek-bolondoztak, egyszerre csak megállította őket a fiatalember:

— Ez a maguk nagy száma?

— Van más is — szólt Gadó reménykedve.1

— Elég. Nekünk még sok dolgunk van. Álljon oda a függöny elé.

Gadó Vitekre nézett, majd odasétált. Komoran. egykedvűen nézett a lencsébe.

— Mosolyogjon! — bíztatta őt a fénykén pész.

Gadó tehetetlenségében elvigyorodott.

— Kétezerháromszázhetes — szólt a tiszt-' viselő.

Vitek nézte a barátját és nem mozdult

— Maga jön — szólt türelmetlenül a fiatalember.

— Én leszek a kétezerháromszáznyolcas? — kérdezte a langaléta statisztajelölt.

— Igen — mondta a tisztviselő az irataiból felpillantva.

Vitek vállat vont.

— Akkor nem megyek.

Csodálkozva bámultak rá, de ő karonfogta a barátját. Mozdulatlan faarca hirtelen duzzadni kezdett, mint a léggömb, ha a gyerekek belefújnak. Gadó pedig felvette a sötétszürke Eden-kalapjáf és homlokán ugrán- doztatta.

— «Az én nevemet is kihúzhatják.

A ztán kinn, a filmgyár udvarán még egys szer találkoztak a villanyszerelővel Megálltak mellette. Vitek azt mondta:

— Vigyázzon, öregem, mert ebbe a vasoszlopba könnyen kóboráram kerülhet.

A szerelő feltolta sapkáját a homlokára’

— Maguk talán szaktársak?

A két ember bólintott, aztán elindult kP felé.

Á film ünnepe titán

A 1L Miskolci Filmfesztivál mérlege