Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-13 / 87. szám

»edd, 1965. április 13. WBHgWB ßSZAKMAGTARORSZÄG S' A MW fisról nem veitek Silibavafok Partisan bajtársi találkává Miskolcon Csökkent a munkaerő vándorlás és javult a minőség a Borsod megyei Építőipari Vállalatnál Az emlékezés napjait, hó­napjait éljük. A jubileumi emlékezés hozta össze szom­baton este a MÓKÁN Komi­té volt tagjait, vezetőit, a hő­si halált halt, az elhunyt par­tizánok hozzátartozóit, a me­gye, a város párt- és tömeg­szervezeteinek, állami veze­tőinek képviselőit. A rész­vevők pohárköszöntőkben, eszmecserékben idézték visz- sza a 44-es évek atmoszfé­ráját. az élet-halál harcot. Pohárköszön tőjében dr. Bod­nár Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára többek között ezeket mon­dotta; dolgozó népünk felszabadulá­sát. A MÓKÁN tagjai akadá­lyozták meg, hogy a német és nyilas kiszolgálóik elszál­lítsák a diósgyőri gyárak gé­peit, műszereit. A bátor elv­társak a szovjet hadsereg tá­mogatására felderítő tevé­kenységet is végeztek. — Sok-sok sikeres akció fűződik a MÓKÁN nevéhez, és mi. miskolciak különösen büszkék vagyunk a MÓKÁN Komité harcaira. Vágó Béla ezredes, a Ma­gyar Partizán Szövetség or­szágos elnöksége képvisele­tében köszöntötte • a bajtársi összejövetel részvevőit. dóséért mindenkor; minden áldozatra készek vagyunk. A bajtársi találkozóra el­jött a 77. évét taposó, örök- vidárn, kedélyes Tóth Béla, az antifasiszta szervezet fő szervezője is. — Boldog vagyok — mon­dotta —, hogy húsz év múlva ismét itt lehetek. Jól esik vé­gigtekinteni az ismerős arco­kon, akik két évtizede a párt szavára sikeres akciókban vettek részt. Az örömteli pil­lanatokban nem szabad meg­feledkezni azokról, akik nin­csenek. nem lehetnek közöt­tünk. Emlékezzünk Barbai Ferencre, alti képzett kom­A Borsod megyei Építőipari Vállalatnál az elmúlt, években sok gondot okozott a munka­erő vándorlás és a létszám- hiány. A lakásépítkezéseken gyakoriak voltak a hóvégi hajrák, az előírt technológiai sorrendet nem minden eset­ben tartották be és ez a mi­nőség rovására ment. A párt decemberi határoza­ta óta biztató javulás mutat­kozik; a vezetők szerint az idén elkészítendő 940 lakást már nyugodtabb körülmé­nyek között, a tervezett lét­számmal építhetik fel. Ehhez azonban az eddiginél szilárdabb munkafegyelem szükséges. Ezért a műszaki vezetők esténként: találkozó­kat rendeztek a szállásokon lakó; dolgozókkal. A baráti beszélgetéseken • "nemcsak" a’ feladatokról és a napi prob­lémákról esett szó, hanem részletesen ismertették, s megtárgyalták a Munkatör­vénykönyv módosított rende­letéit is. Az egyenletes ter­melés njegvalósítására, a mi­nőség javítására az időnor­mák alapján. hónapokra bontva előre meghatározták, hogy egy-egy lakóház építési munkáit milyen létszámmal, mikor kezdik meg és mikorra fejezik be. így a dolgozók előre tudják, hogy a felada­tokat mennyi idő alatt kel! elvégezniük és azért mennyi pénzt kapnak. A program­szerűség a termelés gazdasá­gosságát is növeli: az anya­got, a szállítóeszközöket és a gépeket ugyanis az előre meghatározott ütemterv sze­rint szállítják ki az építkezé­sekre: Ezáltal a berendezések kihasználása is folyamato­sabbá vált. A munkafegyelem megszi­lárdítására indított felvilágo­sító munka és a jobb szerve­zés a jubileumi verseny ed­digi szakaszában biztató ered­ményeket hozott. Az első ne­gyedévben. az elmúlt eszten­dő hasonló időszakához . vi­szonyítva. a munkaerő ván­dorlás csaknem felére. 11,5 százalékról 6.6 százalékra csökkent le. A szakemberek igen elégedettek a már át­adott 54 lakás minőségével. A minőségi kihozatal növelé­sére a szocialista brigádok most értékes felajánlásokat tettek. Vállalták: Miskolcon és Özdon hat lakóházat úgy készítenek el, hogy azokban ne kelljen a beruházóknak hiányjegyzéket 'felvenni:-1 Erenyői változások A Miskolci Bányaüzem ere­nyői bányájában emlékeze­tes szakszervezeti választás zajlott le február 2-án. An- nak idején lapunk munkatár­sa helyszíni tudósításban szá- rnolt be a forró hangulatú gyűlésről, s azt is megirt.uk hogy a bányászok különféle ígéreteket tettek, több fel­ajánlás hangzott el. Vállalták például, hogy növelik a szak- szervezeti tagság számát, ja­vítják a termelési eredménye­ket. s a meglévők mellé úiabb szocialista brigádok csatla­koznak. Azóta mintegy 3 hónap telt el. Podhenszky István, a szak­szervezeti bizottság titkára a napokban levélben tájékoztat­ja1 szerkesztőségünket a vál­tozásokról, az Ígéretek bevál­tásáról. ’.A szervezett munkások számát — írja — a vállalás­nak megfelelően növeltük. Jelenleg 97,1 százalékos a szervezettség üzemünkben, de május elseje, a munkásosz­tály nagy ünnepe tiszteletére U.iabb szakszervezeti tagokat lfi toborzunk. A munkaverseny eredmé­nyesen zárult. Az volt a cé­lunk, hogy növeljük a szocia­lista brigádok számát, mivel elhatároztuk: a szocialista ak­na. (jímért harcolunk. Ennek azonban az a feltétele, hogv a fejtési, az ©lővájási csapa­tok; szállítók és műhelydolgo­zók szocialista szerződést kös­senek. Az emlékezetes szak- szervezeti gyűlés után 9 bri­gád kötött április 4-e tiszte­letére szocialista szerződést. Ezzel a brigádok száma tizen­nyolcra, a brigádtagoké pedig 407-re emelkedett. Felszabadulásunk ünnepén sok kedves eseménynek le­hettünk részesei és tanúi. Ez alkalommal a már korábban szerződést kötött Pocsai és Redler elővájási brigád tag­jai megkapták a szocialista brigádzászlót, a jelvényedet és az okleveleket. Ezen a napon különben 4 zászlót. 58 jel­vényt és 77 oklevelet osztot­tunk ki. Már ez is sokat mond, de nemcsak ez jellem­zi Erenyőbánya dolgozóinat; eredményes tevékenységét. Sok más is. Társadalmi mun­kában rendbehozták például a bányaüzemi teret, parkosí­tották, fásították. Ebben a munkában a szocialista brigá­dok tagjain kívül azok is részt vettek, akik még nem kötöttek szerződést Májusig. A zászlóátadás ünnepélyes pillanata. még ebben a hónapban to­vább szépítjük munkahe­lyünket, dolgozóink erre több mint ezer társadalmi munka­órát ajánlottak fel, s ahogyan azt az eddigi tettek mutat­ják, ígéretüket be is váltják. De a legnagyobb esemény talán mégis a zászlóavatás volt, amely április 4-én dél előtt a felolvasó helyiségben ünnepélyesen zajlott le. Párt- alapszervezetünk egy brokát himzett zászlót kapott a szer­vezett dolgozóktól, s alatta a kollektíva minden tagja hitet tett. hogy mindig és minden­ben együtt haladunk céljaink eléréséért. S hogy együtt ha­ladunk-e igazán? Beszéljenek erről az adatok. Januárban 108.9. februárban 106. márci­usban 102.9 százalékra telje­sítettük széntermelési tervün­ket. Javult a baleseti hely­zet. megszilárdult a munkafe­gyelem. csökkent a hiányzók száma. Ugv hiszem, ez vilá­gosan bizonvftia: tisztában vagyunk a második ötéves terv utolsó esztendeiének ránk váró feladatokkal, és mindé"* megteszünk érte. hogv azok­nak maradéktalanul eleget is tervünk.” Eddig a levél. Jólesett ol­vasni. és örömmel ' nvtietA*- zuk lapunkban. Mindé,, amire a szakszervezet-' 'r-sv. j tás alkalmával ieérei -k, í teljesítették. Állták s -• ' I Érepvőhánván. s a vállalásé kon. túl flisWi nagy tetteket is végreh a o tf ak. Gratulálunk* Onodvári Miklós Keressük a szigetel. —500 köbméter földet, hogy a csónakázol; ne törjenek el egy 50 forintos lapátot? — A tervező — hangzik a másik válasz — csak a szi­get eltávolításával tudta meg­oldani a vezérárok-rendszer kiépítését. Ez már valamivel ésszerűbb magyarázatnak tűnik. De lát­tuk a tervet. Ahogy a vezér­árokkal más szigeteket meg­kerültek. ugyanúgy megkerül­hették volna ezt is. illetve ta­lálhattak volna más megol­dást.. A tervezés elég bőkezű volt. Az említett sziget „eltünteté­sén” kívül ki akartak alakí­tani félszigeteket, sőt mi több: a szigetpresszó helyett egy halászcsárda építése is szóba került. A IV. kerületi tanács szerencsére másképp gondol­kozott. A beruházó 1964. jú­lius 20-án beadott építési en­gedélykérését október 20-án elutasította: ,.A tervezett mun­ka közül csal; a tó mélyítése, iszaplalanítása végezhető el.” A beruházó október 28-án mégis felkérte a Borsodi Mélyépítő Vállalatot: kezdje meg a munkát. November 4- én pedig megfellebbezte a IV. 'rületi tanács döntését. Ez év január 18-án a városi ta­nács illetékes osztálya ismé­telten elutasította a beruhá­üllessönek bele több éves fá­kat.. A Vízművek vezetői kije­lentették: — A tavat május 1-re csó­nakázásra át; kell adnunk. Ad­digra nem t.udjúk megcsinál­ni az új szigetet. Ősszel to­vább folytatjuk a munkát, és ekkor teljesítjük az óhajt Nos. ez így rendben is len­ne. De az már nincs rendjén, hogy tanácsi engedély nélkül egy szigetet egyáltalán, elbon­tottak. Az elbontás és az új sziget építése pedig mégis­csak pénzbe kerül... És még van néhány „apró­ság”: az elhordott, mintegy 5000 köbméter iszap egy. ré­szével „tévedésből” beborítot­ták a kiképzett autóparkoló- hely egyharmadát. Ezzel ismét kárt, fölösleges munkát okoz­tak. Van még egy vitás- kér­dés. a „béka-szúnyogharc”: egyesek szerint a szigeteket kőburkolattal kell körülvenni, mások szerint ez súlyos kárt okoz. mivel a kövek között nem „fészkel” meg a béka és ha kevés lesz a béka. akkor sok lesz a szúnyog. És tapasz­talatunk szerint ez a vita job­ban leköti a figyelmet, mint az. hogy ki fizeti meg az el­követett károkat?... Kiittliay Anna Csorba Barna Képünkön Bokor József őrnagy. Vágó Béla ezredes, Tóth Béla, a MÓKÁN volt főszer­vezője, dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára és Oszip István, a ba­ráti találkozón. Foto: Szabados György — Ä visszaemlékezés pilla­natában eszünkbe jut 1944, az elnyomatás, a náci fasiz­mus borzalmas időszaka, az éhezés, a pincében való buj­kálás, a szirénák vijjogása, a bombák süvítése, a fasiszták szörnyű gaztettei. Ezekben a napokban azonban volt egy fénysugár, ami reményt je­lentett az elcsigázott, kétség- beesett nép számára: a. Ma­gyar Kommunista Párt. A párt mindent elkövetett, hogy létrejöjjön az antifasiszta erők egyesítése és megindul­jon a partizánharc. — Ezeknek a harcoknak, s hazafias megmozdulásoknak •jelentős része a MÓKÁN Ko­mité működése. Kommunis­ták és nem kommunisták, munkások, haladó értelmisé­giek, katonák, hazájukat és a szabadságot szerető bátor emberek fogtak össze zászla­ja alatt, hogy meggyorsítsák a gyűlölt fasizmus bukását, a — Felszabadulásunk 20. év­fordulója alkalmával sok ta­lálkozó, emlékezés zajlott le és zajlik le. Ezek a találko­zók növelik a szovjet és a magyar nép barátságát, növe­lik a tiszteletet, a megbecsü­lést azok iránt a magyar ha­zafiak iránt, akik tollal, fegyverrel küzdöttek a fasiz­mus ellen. Ehhez a népes tá­borhoz tartozik a MÓKÁN Komité. Urbancsok Mihály, az el­lenállási mozgalom egykori egyik vezetőjének szavait át­áttöri a meghatódotlság: — Végignézve sorainkon, az örömteli arcokon, úgy lá­tom, hogy ha a küzdelmes 20 év alatt időnként talán el is fáradtunk, örömeinkbe oly­kor üröm is vegyült, ben­sőnkben mégis, ma is azok vagyunk, akik akkor vol­tunk; pártunkat, hazánkat, népünket forrón szerető haza­fiak, akik népünk felemelke­munista, aktív harcos volt. A felszabadulás pillanatában oltotta ki életét a golyó. Em­lékezzünk Szabó Lajosra, aki 1956-ban, a pártház védelmé­ben halt mártírhalált. És ld kell egészítenem a hősi halot­tak névsorát: Thuró Gyula két kisgyermekével. A gyere­kek, apjuk példáját követve, bekapcsolódtak a mozgalom­ba. A megálló német kocsik gumijait kiszúrva, a kábele­ket elvagdalva akadályozták a német háborús gépezetet. Egy ilyen alkalommal akna­találat oltotta ki fiatal életü­ket. A bajtársi találkozó rész­vevői az est folyamán hosz- szasan beszélgettek a húsz év előtti élményekről. Más­nap, vasárnap délben meg­koszorúzták Barbai Ferenc és Szabó Lajos sírját, s em­léktábláját (CSB) Látogatók sétálnak a tópar­ton. Van, akii fényképezőgép­pel örökíti meg a tó „feldúlt” képét. (Mint fotóriporterünk is.) Mi történik itt? *— Tavaly az újságban is megjelent egy click, amely­ben a csónakázók elpanaszol- ták: a tó annyira eliszaposo­dott, hogy a vizijármüvek helyenként „zátonyra” futnak — magyarázza Kiss József, a Miskolci V izművek beruházá­si osztályának vezetője. — A panaszosoknak valóban iga­zuk volt. A tó annyira elisza­posodott, hogy szükségessé vált kikotrása, tisztítása. A nagy munkára mintegy 700 ezer forintot fordítunk. — Tulajdonképpen — vilá­gosit fel a vállalat főmérnö­ke — hosszú évek mulasztását pótoljuk. Nemcsak kitisztít­juk, hanem burkolt vezéráv- kot építünk a víz gyorsabb le­vezetésére. Ez a munka 10—13 éidg biztosítja a tó „üzemel­tetéséi”. Ez eddig rendben is lenne; annál inkább, mivel e munka lebonyolítására lassan fél év tizede készülnek. Csakhogy: — Miért vágtál; ki tucat­Egy „eltűnt“ sziget nyomában — Hallottal; már ilyet? — a telefonáló hangja izgatott volt. — A tapolcai csónakázó tóból elhordják a szigeteket! Milliós károk!... Aztán megint cseng a tele­fon. Ez a telefonáló már tá­jékozottabb. — A tanács engedélye nél­kül elvittek egy szigetet. És éppen most, a takarékosság évében! nyi évtizedes égerfát. és mi­ért hordtak el egy szigetet? Többfajta választ kapunk. Az egyik: — Kérem, a sziget olyan közel volt a parthoz, hogy a tapasztalatlan csónakosok emiatt eltörték a lapátokat. Ez a válasz csöppet se meg­nyugtató. Azért vágnak ki fá­kat és azért hordanak el 400 zó kérését, illetve csal; a le­folyók építésére és az iszapta- lanításra adott engedélyt Igen ám. de ekkorra a fákat már kivágtál;, a szigetet el­bontották! Megfosztottál; a tavat egvil; jellegzetességétől. A kerületi tanács és a városi tanács pedig ragaszkodik hoz­zá: építsék vissza a szigetet. t

Next

/
Thumbnails
Contents