Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-13 / 87. szám

»edd, 1965. április 13.

WBHgWB

ßSZAKMAGTARORSZÄG

S'

A MW fisról nem veitek Silibavafok

Partisan bajtársi találkává Miskolcon

Csökkent a munkaerő vándorlás és javult a minőség a Borsod megyei Építőipari Vállalatnál

Az emlékezés napjait, hónapjait éljük. A jubileumi emlékezés hozta össze szombaton este a MÓKÁN Komité volt tagjait, vezetőit, a hősi halált halt, az elhunyt partizánok hozzátartozóit, a megye, a város párt- és tömegszervezeteinek, állami vezetőinek képviselőit. A részvevők pohárköszöntőkben, eszmecserékben idézték visz- sza a 44-es évek atmoszféráját. az élet-halál harcot. Pohárköszön tőjében dr. Bodnár Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára többek között ezeket mondotta;

dolgozó népünk felszabadulását. A MÓKÁN tagjai akadályozták meg, hogy a német és nyilas kiszolgálóik elszállítsák a diósgyőri gyárak gépeit, műszereit. A bátor elvtársak a szovjet hadsereg támogatására felderítő tevékenységet is végeztek.

— Sok-sok sikeres akció fűződik a MÓKÁN nevéhez, és mi. miskolciak különösen büszkék vagyunk a MÓKÁN Komité harcaira.

Vágó Béla ezredes, a Magyar Partizán Szövetség országos elnöksége képviseletében köszöntötte • a bajtársi összejövetel részvevőit.

dóséért mindenkor; minden áldozatra készek vagyunk.

A bajtársi találkozóra eljött a 77. évét taposó, örök- vidárn, kedélyes Tóth Béla, az antifasiszta szervezet fő szervezője is.

— Boldog vagyok — mondotta —, hogy húsz év múlva ismét itt lehetek. Jól esik végigtekinteni az ismerős arcokon, akik két évtizede a párt szavára sikeres akciókban vettek részt. Az örömteli pillanatokban nem szabad megfeledkezni azokról, akik nincsenek. nem lehetnek közöttünk. Emlékezzünk Barbai Ferencre, alti képzett komA Borsod megyei Építőipari Vállalatnál az elmúlt, években sok gondot okozott a munkaerő vándorlás és a létszám- hiány. A lakásépítkezéseken gyakoriak voltak a hóvégi hajrák, az előírt technológiai sorrendet nem minden esetben tartották be és ez a minőség rovására ment.

A párt decemberi határozata óta biztató javulás mutatkozik; a vezetők szerint az idén elkészítendő 940 lakást már nyugodtabb körülmények között, a tervezett létszámmal építhetik fel.

Ehhez azonban az eddiginél szilárdabb munkafegyelem szükséges. Ezért a műszaki vezetők esténként: találkozókat rendeztek a szállásokon lakó; dolgozókkal. A baráti beszélgetéseken • "nemcsak" a’

feladatokról és a napi problémákról esett szó, hanem részletesen ismertették, s megtárgyalták a Munkatörvénykönyv módosított rendeletéit is. Az egyenletes termelés njegvalósítására, a minőség javítására az időnormák alapján. hónapokra bontva előre meghatározták, hogy egy-egy lakóház építési munkáit milyen létszámmal, mikor kezdik meg és mikorra fejezik be. így a dolgozók előre tudják, hogy a feladatokat mennyi idő alatt kel! elvégezniük és azért mennyi pénzt kapnak. A programszerűség a termelés gazdaságosságát is növeli: az anyagot, a szállítóeszközöket és a gépeket ugyanis az előre meghatározott ütemterv szerint szállítják ki az építkezésekre: Ezáltal a berendezések

kihasználása is folyamatosabbá vált.

A munkafegyelem megszilárdítására indított felvilágosító munka és a jobb szervezés a jubileumi verseny eddigi szakaszában biztató eredményeket hozott. Az első negyedévben. az elmúlt esztendő hasonló időszakához . viszonyítva. a munkaerő vándorlás csaknem felére. 11,5 százalékról 6.6 százalékra csökkent le. A szakemberek igen elégedettek a már átadott 54 lakás minőségével. A minőségi kihozatal növelésére a szocialista brigádok most értékes felajánlásokat tettek. Vállalták: Miskolcon és Özdon hat lakóházat úgy készítenek el, hogy azokban ne kelljen a beruházóknak hiányjegyzéket 'felvenni:-1

Erenyői változások

A Miskolci Bányaüzem erenyői bányájában emlékezetes szakszervezeti választás zajlott le február 2-án. An- nak idején lapunk munkatársa helyszíni tudósításban szá- rnolt be a forró hangulatú gyűlésről, s azt is megirt.uk hogy a bányászok különféle ígéreteket tettek, több felajánlás hangzott el. Vállalták például, hogy növelik a szak- szervezeti tagság számát, javítják a termelési eredményeket. s a meglévők mellé úiabb szocialista brigádok csatlakoznak.

Azóta mintegy 3 hónap telt el. Podhenszky István, a szakszervezeti bizottság titkára a napokban levélben tájékoztatja1 szerkesztőségünket a változásokról, az Ígéretek beváltásáról.

’.A szervezett munkások számát — írja — a vállalásnak megfelelően növeltük. Jelenleg 97,1 százalékos a szervezettség üzemünkben, de május elseje, a munkásosztály nagy ünnepe tiszteletére U.iabb szakszervezeti tagokat lfi toborzunk.

A munkaverseny eredményesen zárult. Az volt a célunk, hogy növeljük a szocialista brigádok számát, mivel elhatároztuk: a szocialista akna. (jímért harcolunk. Ennek azonban az a feltétele, hogv a fejtési, az ©lővájási csapatok; szállítók és műhelydolgozók szocialista szerződést kössenek. Az emlékezetes szak- szervezeti gyűlés után 9 brigád kötött április 4-e tiszteletére szocialista szerződést. Ezzel a brigádok száma tizennyolcra, a brigádtagoké pedig 407-re emelkedett.

Felszabadulásunk ünnepén sok kedves eseménynek lehettünk részesei és tanúi. Ez alkalommal a már korábban szerződést kötött Pocsai és Redler elővájási brigád tagjai megkapták a szocialista

brigádzászlót, a jelvényedet és az okleveleket. Ezen a napon különben 4 zászlót. 58 jelvényt és 77 oklevelet osztottunk ki. Már ez is sokat mond, de nemcsak ez jellemzi Erenyőbánya dolgozóinat; eredményes tevékenységét. Sok más is. Társadalmi munkában rendbehozták például a bányaüzemi teret, parkosították, fásították. Ebben a munkában a szocialista brigádok tagjain kívül azok is részt vettek, akik még nem kötöttek szerződést Májusig.

A zászlóátadás ünnepélyes pillanata.

még ebben a hónapban tovább szépítjük munkahelyünket, dolgozóink erre több mint ezer társadalmi munkaórát ajánlottak fel, s ahogyan azt az eddigi tettek mutatják, ígéretüket be is váltják.

De a legnagyobb esemény talán mégis a zászlóavatás volt, amely április 4-én dél előtt a felolvasó helyiségben ünnepélyesen zajlott le. Párt- alapszervezetünk egy brokát himzett zászlót kapott a szervezett dolgozóktól, s alatta a kollektíva minden tagja hitet tett. hogy mindig és mindenben együtt haladunk céljaink eléréséért. S hogy együtt haladunk-e igazán? Beszéljenek erről az adatok. Januárban 108.9. februárban 106. márciusban 102.9 százalékra teljesítettük széntermelési tervünket. Javult a baleseti helyzet. megszilárdult a munkafegyelem. csökkent a hiányzók száma. Ugv hiszem, ez világosan bizonvftia: tisztában vagyunk a második ötéves terv utolsó esztendeiének ránk váró feladatokkal, és mindé"* megteszünk érte. hogv azoknak maradéktalanul eleget is tervünk.”

Eddig a levél. Jólesett olvasni. és örömmel ' nvtietA*- zuk lapunkban. Mindé,, amire a szakszervezet-' 'r-sv. j tás alkalmával ieérei -k, í

teljesítették. Állták s -• ' I

Érepvőhánván. s a vállalásé kon. túl flisWi nagy tetteket is végreh a o tf ak.

Gratulálunk*

Onodvári Miklós

Keressük a szigetel.

—500 köbméter földet, hogy a csónakázol; ne törjenek el egy 50 forintos lapátot?

— A tervező — hangzik a másik válasz — csak a sziget eltávolításával tudta megoldani a vezérárok-rendszer kiépítését.

Ez már valamivel ésszerűbb magyarázatnak tűnik. De láttuk a tervet. Ahogy a vezérárokkal más szigeteket megkerültek. ugyanúgy megkerülhették volna ezt is. illetve találhattak volna más megoldást..

A tervezés elég bőkezű volt. Az említett sziget „eltüntetésén” kívül ki akartak alakítani félszigeteket, sőt mi több: a szigetpresszó helyett egy halászcsárda építése is szóba került. A IV. kerületi tanács szerencsére másképp gondolkozott. A beruházó 1964. július 20-án beadott építési engedélykérését október 20-án elutasította: ,.A tervezett munka közül csal; a tó mélyítése, iszaplalanítása végezhető el.” A beruházó október 28-án mégis felkérte a Borsodi Mélyépítő Vállalatot: kezdje meg a munkát. November 4- én pedig megfellebbezte a IV.

'rületi tanács döntését. Ez év január 18-án a városi tanács illetékes osztálya ismételten elutasította a beruháüllessönek bele több éves fákat..

A Vízművek vezetői kijelentették:

— A tavat május 1-re csónakázásra át; kell adnunk. Addigra nem t.udjúk megcsinálni az új szigetet. Ősszel tovább folytatjuk a munkát, és ekkor teljesítjük az óhajt

Nos. ez így rendben is lenne. De az már nincs rendjén, hogy tanácsi engedély nélkül egy szigetet egyáltalán, elbontottak. Az elbontás és az új sziget építése pedig mégiscsak pénzbe kerül...

És még van néhány „apróság”: az elhordott, mintegy 5000 köbméter iszap egy. részével „tévedésből” beborították a kiképzett autóparkoló- hely egyharmadát. Ezzel ismét kárt, fölösleges munkát okoztak. Van még egy vitás- kérdés. a „béka-szúnyogharc”: egyesek szerint a szigeteket kőburkolattal kell körülvenni, mások szerint ez súlyos kárt okoz. mivel a kövek között nem „fészkel” meg a béka és ha kevés lesz a béka. akkor sok lesz a szúnyog. És tapasztalatunk szerint ez a vita jobban leköti a figyelmet, mint az. hogy ki fizeti meg az elkövetett károkat?...

Kiittliay Anna Csorba Barna

Képünkön Bokor József őrnagy. Vágó Béla ezredes, Tóth Béla, a MÓKÁN volt főszervezője, dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára és Oszip István, a baráti találkozón. Foto: Szabados György

— Ä visszaemlékezés pillanatában eszünkbe jut 1944, az elnyomatás, a náci fasizmus borzalmas időszaka, az éhezés, a pincében való bujkálás, a szirénák vijjogása, a bombák süvítése, a fasiszták szörnyű gaztettei. Ezekben a napokban azonban volt egy fénysugár, ami reményt jelentett az elcsigázott, kétség- beesett nép számára: a. Magyar Kommunista Párt. A párt mindent elkövetett, hogy létrejöjjön az antifasiszta erők egyesítése és meginduljon a partizánharc.

— Ezeknek a harcoknak, s hazafias megmozdulásoknak •jelentős része a MÓKÁN Komité működése. Kommunisták és nem kommunisták, munkások, haladó értelmiségiek, katonák, hazájukat és a szabadságot szerető bátor emberek fogtak össze zászlaja alatt, hogy meggyorsítsák a gyűlölt fasizmus bukását, a

— Felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmával sok találkozó, emlékezés zajlott le és zajlik le. Ezek a találkozók növelik a szovjet és a magyar nép barátságát, növelik a tiszteletet, a megbecsülést azok iránt a magyar hazafiak iránt, akik tollal, fegyverrel küzdöttek a fasizmus ellen. Ehhez a népes táborhoz tartozik a MÓKÁN Komité.

Urbancsok Mihály, az ellenállási mozgalom egykori egyik vezetőjének szavait átáttöri a meghatódotlság:

— Végignézve sorainkon, az örömteli arcokon, úgy látom, hogy ha a küzdelmes 20 év alatt időnként talán el is fáradtunk, örömeinkbe olykor üröm is vegyült, bensőnkben mégis, ma is azok vagyunk, akik akkor voltunk; pártunkat, hazánkat, népünket forrón szerető hazafiak, akik népünk felemelkemunista, aktív harcos volt. A felszabadulás pillanatában oltotta ki életét a golyó. Emlékezzünk Szabó Lajosra, aki 1956-ban, a pártház védelmében halt mártírhalált. És ld kell egészítenem a hősi halottak névsorát: Thuró Gyula két kisgyermekével. A gyerekek, apjuk példáját követve, bekapcsolódtak a mozgalomba. A megálló német kocsik gumijait kiszúrva, a kábeleket elvagdalva akadályozták a német háborús gépezetet. Egy ilyen alkalommal aknatalálat oltotta ki fiatal életüket.

A bajtársi találkozó részvevői az est folyamán hosz- szasan beszélgettek a húsz év előtti élményekről. Másnap, vasárnap délben megkoszorúzták Barbai Ferenc és Szabó Lajos sírját, s emléktábláját

(CSB)

Látogatók sétálnak a tóparton. Van, akii fényképezőgéppel örökíti meg a tó „feldúlt” képét. (Mint fotóriporterünk is.) Mi történik itt?

*— Tavaly az újságban is megjelent egy click, amelyben a csónakázók elpanaszol- ták: a tó annyira eliszaposodott, hogy a vizijármüvek helyenként „zátonyra” futnak — magyarázza Kiss József, a Miskolci V izművek beruházási osztályának vezetője. — A panaszosoknak valóban igazuk volt. A tó annyira eliszaposodott, hogy szükségessé vált kikotrása, tisztítása. A nagy munkára mintegy 700 ezer forintot fordítunk.

— Tulajdonképpen — világosit fel a vállalat főmérnöke — hosszú évek mulasztását pótoljuk. Nemcsak kitisztítjuk, hanem burkolt vezéráv- kot építünk a víz gyorsabb levezetésére. Ez a munka 10—13 éidg biztosítja a tó „üzemeltetéséi”.

Ez eddig rendben is lenne; annál inkább, mivel e munka lebonyolítására lassan fél év tizede készülnek. Csakhogy:

— Miért vágtál; ki tucatEgy „eltűnt“ sziget nyomában

— Hallottal; már ilyet? — a telefonáló hangja izgatott volt. — A tapolcai csónakázó tóból elhordják a szigeteket! Milliós károk!...

Aztán megint cseng a telefon. Ez a telefonáló már tájékozottabb.

— A tanács engedélye nélkül elvittek egy szigetet. És éppen most, a takarékosság évében!

nyi évtizedes égerfát. és miért hordtak el egy szigetet?

Többfajta választ kapunk. Az egyik:

— Kérem, a sziget olyan közel volt a parthoz, hogy a tapasztalatlan csónakosok emiatt eltörték a lapátokat.

Ez a válasz csöppet se megnyugtató. Azért vágnak ki fákat és azért hordanak el 400

zó kérését, illetve csal; a lefolyók építésére és az iszapta- lanításra adott engedélyt Igen ám. de ekkorra a fákat már kivágtál;, a szigetet elbontották! Megfosztottál; a tavat egvil; jellegzetességétől. A kerületi tanács és a városi tanács pedig ragaszkodik hozzá: építsék vissza a szigetet.

t