Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-08 / 83. szám

ßSZAKMAGYAROftSZAG Csütörtök, 1965. április 8. Szovjet-magyar szakszervezeti aktíva ülés •— Mint lapunkban hírt ad­tunk róla — hétfőn Romanov Nikolaj Nikolajevicsnek. a VCSZPSZ központi tanácsa titkárának vezetésével hétta­gú szovjet szakszervezeti de­legáció érkezett Miskolcra. A vendégek kedden megtekin­tették az LKM-et, s a délutá­ni órákban részt vettek az SZMT székházban megtartott szakszervezeti at: t í vaiilésen. A tanácskozáson, amelyen jesítettük túl tervünket. A hat év alatt tovább nőtt a dolgo­zók jóléte, amit az is jelez, hogy 18 millió dolgozó fizeté­se növekedett. Csupán 1964- ben 1 millió 900 ezer lakást sok kulturális, szociális léte­sítményt építettünk. Ez idő alatt erősödött a mozgalom, a hat év alatt 22 millió új tag lépett a szakszervezetekbe. A VCS/ŐPSZ titkára, mint el is mondotta, jól ismeri a ma­lista ország (Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia, Magyar- ország) képviselői közös ta­nácskozást tartatnak: hogyan tudnák az ipar sajátosságai nak (például a vegyiparban) megfelelő munka-, illetve vé­dőruha típust kialakítani. A szovjet delegáció veze tője a szakszervezeti aktívák kérdésére elmondotta, hogy két év alatt 190 ezer férő­hellyel óhajtanak üdülőket Péter János külügyminiszter megérkezett Bécsbe Péter János külügyminisz­ter — Szilágyi Béla külügy­miniszterhelyettes társaságá­ban — szerdán, dr. Bruno Kreiskynek, az Osztrák Köz­társaság külügyminiszterének meghívására hivatalos látoga­tásra Ausztriába utazott. Szerdán este Bécsbe érke­zett Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­tere. A magyar és osztrák zászlókkal, örökzölddel feldí­szített Westbahnhofon Péter János és a kíséretében lévő személyiségek fogadására meg­jelent Bruno Kreisky külügy­miniszter, valamint az oszt­rák politikai élet más vezető személyiségei, a bécsi diplo­máciai képviseletek több ve­zetője. Ott voltak élükön Sebes István nagykövettel a bécsi magyar nagykövetség munka­társai, jelen volt Simon Kol­ler, Ausztna budapesti nagy­követe. Ma délelőtt az osztrák kancellári hivatalban meg­kezdődnek a tárgyalások a két ország államférfiai között Romanov Nikolaj Nikola je vies, a szovjet szakszervezeti delegáció vezetője ismertető­jét tartja. többek között részt vett Doj- csák János, a megyei pártbi­zottság titkára, Karakas Lász­ló, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának titkára is. Jakó András, az SZMT veze­tő titkárának köszöntő, meg­nyitó szavai után Romanov Nikolaj Nikolajevics adott tá­jékoztatót a szovjet szak- szervezetek működéséről. — Az idén fejezzük be hét­éves tervünket — mondotta tájékoztatójában. — Hat év alatt 42 milliárd rubellel tel­gyar szakszervezetek tevé­kenységét, mert elsősorban olyan eredményekről, gondok­ról beszélt, amely bennünket is foglalkoztat. Szólott a mun- kaversenyben esetenként meg­mutatkozó formalizmusról, arról, hogy a versenyben a mennyiség helvett a minőség­nek kell dominálnia. Szó esett a hóvégi hajrákról, a túlórázásokról. Vannak gon­dok a megfelelő munkaruhák kialakításában. A gondok megoldása véget' több szocia­Algérza figyelmezteti Bannt „Ben Bella figyelmezteti Bonnt” címmel közli a bonni General-Anzeiger algíri kü- lön tudósí tójának jelentését. A tudósító beszámol az algériai külügyminisztérium szóvivő­jével folytatott beszélgetésé­ről. aki hangsúlyozta: ha az NSZK nagyköveteket cserél Izraellel, az arab államok egységesen megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat Bonnal. köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetét mindazoknak az elvtársaknak, harcostársaknak, barátoknak és ismerő­söknek, akik osztoztak fájdalmas gyászunkban szere­tett férjem, testvérünk, Pricszol József elhunyta alkal­mával. A gyászoló család ******* ***-/rá­építeni állami, üzemi, szak- szervezeti támogatással. Eb­ben az évben 84 millió négy­zetméter lakóterülettel építe­nek házakat, lakásokat. Az ülés után ezeket mon­dotta Romanov Nikolaj Ni­kolajevics kérdésünkre: — Én és a delegáció vala­mennyi tagja először járunk Magyarországon. Hogy van-e érdekes élményünk? Szá­munkra minden élmény. Él­mény a felszabadulási ünnep­ségeken való részvétel. Ott voltunk Budapesten a szak- szervezeti kitüntetések átadá­sánál, beszélgettünk az LKM vezetőivel, ellátogattunk az üzembe. Bármerre járunk, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy az ország igen sokat fejlődött húsz év alatt, s eb­ben benne van a szakszerve­zet munkája is. És talán ér­dekes a mai találkozó is. A nyelvi különbség ellenére már az első mondatok után éreztem, hogy kapcsolatba kerültem a hallgatókkal, ezt bizonyították a kérdések is. Ez is kifejezi: közösek örö­meink. közösek gondjaink, közösek tennivalóink. (CsB) Foto: Szabados A szovjet párt­ós kormányküldöttség YYrocíawba utazott A Lengyelországban tar­tózkodó szovjet párt- és kor­mányküldöttség Wroclawba utazott. A vendégeket elkísér­te Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a Miniszterta­nács elnöke, valamint a párt és a kormány más képviselői. A szovjet párt- és kor­mányküldöttség Wroclawban megtekintette a Pafawag Mű­veket és a Dolmel turbogene- rátorgvárat, majd nagygyűlést rendeztek tiszteletükre. A szovjet párt- és kormány­küldöttség ma visszatér Var­sóba, ahol sor kerül az újabb húsz évre szóló barátsági szerződés aláírására. Ugyan­csak csütörtökön a Kultúra és Tudomány Palotája kong­resszusi csarnokában nagy­gyűlés lesz, ahol Wladyslaw Gomulka és Leonyid Brezs- nyev mond beszédet. ******** * * * * * * Újfajta szór Elutazott Budapestről a szovjet veteránok küldöttsége Szerdán «délelőtt elutazott Budapestről az a mintegy 150 főnyi szovjet küldöttség, amely a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság meghívására részt vett a fővárosban és a vidéken rendezett felszabadu­lási ünnepségeken. A delegá­ciót — köztük a Magyaror­szág felszabadításában részt vett magasrangú tiszteket, a partizánharcok hőseit, az el­esett szovjet katonák család­tagjait — a Keleti Pályaudva­ron ünnepélyesen búcsúztat­ták. „M0KAN“ bajtársi találkozó Az MSZMP Borsod megyei Bizottságának, valamint a Mar gyár Partizánszövetség orszá­gos elnökségének rendezésében bajtársi találkozót tartanak az illegális MÓKÁN Komité volt tagjai, vezetői. A bajtársi, bar- ráti összejövetelen, amelyet Miskolcon, a helyőrség klub­jának dísztermében tartanak meg, csaknem 70 volt MOKAN- tag, vezető, illetve a hősi ha­lált halt, elhunyt partizánok hozzátartozói, a megye, a vá­ros párt- és tömegszervezetei­nek, állami szerveinek képvise­lői vesznek részt. — Hát ez lenne a mi új­fajta szórakozásunk — be­szélgetésünk zárómondatá­nak gondolhatta ezt Kőfalvi Zsolt, a Borsodi Vegyikombi­nát fiatal mérnöke, mert amint kijelentette, kényelme­sen hátradőlt székében és az asztalán levő műszaki raj­zokat, kimutatásokat kezdte nézegetni. Jómagam is ősz- szecsaptam már jegyzetfüze­temet, és távozni készültem, de a szó meglepett és kíván­csivá tett: — Szórakozás? — kérdez­tem. — Hát maguknak szó­rakozás az, ha órákon át „bütykölnek” egy-egy kevés­bé izgalmas tervezésen? Mondjuk, néhány csavar szerkesztésén? És ráadásul csak úgy, szeret.etből, minden fizetség nélkül? A Kőfalvival szemben dol­gozó másik fiatal gépészmér­nök, Csikász József felkapta fejét. Nevetett. — Miért ne? — így ő. — Talán nem eléggé érdekes, vagy hasznos szórakozás? És itt új, valósággal izgal­mas mederbe terelődött a beszélgetés, amely korábban elég hivatalos hangú volt: Csikasz József, mint a vegyi­kombinátban működő Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának elnöke és Kőfalvi Zsolt, mint FMKT-titkár tá­jékoztattak egy tervükről. Akkor csupán ennyit jegyez­tem fel erről: „a Borsodi Vegyikombinát fiatal műsza­kiak dolgozói egy társadal­mi tervező és szerkesztő iro­dát szeretnének létrehozni. Az irodában munkaidő után elkészítenék azokat a kisebb terveket, amelyekhez a gyár­nak nincsen kapacitása, vagy azoknak az újításoknak szer­kesztési munkáit, amelyeket a műszaki rajzoláshoz nem értő fizikai dolgozók nyúj­tanak be. A gyár vezetői a tárgyi feltételek biztosításá­tól nem zárkóznak el ...” — Jó híranyag lesz — gon­doltam, s lám mégsem csu­pán ennvi lelt. Mert amit ké­sőbb hallottam a fiatal mér­nököktől. az is nyilvánosság elé kívánkozik. — Tudja, itt. Kazincbarci­kán aránvlag nem sok még a szórakozási lehetőség — je­gyezte meg Kőfalvi Zsolt —. s ami van. az sem kielégítő. Mert véleményem szerint pél­dául a twisztel és is szórako­zás, de hamar megúnja az ember, ha már túl van as iskolás koron. Vagy ott van a könyvolvasás, a mozi, a tévé. Ezek már hasznos szó­rakozást jelentenek, mert ál­taluk sok új ismerettel gazda­godik az ember..De egy mű­szaki ennél is többre vágyik. Valami olyan „játékra”, amiben kiadhatja magából azt is, amire a napi munká­jában esetleg nincs szükség. És most nem csupán magam­ról beszélek. Csak úgy, „ka­pásból” monhatnék legalább nyolc nevet Nyolc olyan is­merősömet, akik fiatal mér­nökök, technikusok és akik­kel már sokszor beszélgettem az ilyesfajta szórakozásról.- Szóba került köztünk a tár­sadalmi tervező iroda gondo­lata. Ahogy mondani szokás, „kapva kantak” a gondolaton valamennyien. Mind szívesen jönnének egy ilyen irodába dolgozgatni munka után egy­két órára. Mert az emberben sokszor megfogan valami új gondolat: egy-egy új kon­strukció, vagy eev újítás ter­ve. Csakhát az ilyen gondo­latok többnyire még elvetél­nek. mert különösen a fiatal műszakiaknak nincs módjuk­ban, hogy otthon berendezze­nek egy „szülőszobát”. Mon­dom, én már legalább nyolc ilyen fiatallal beszélgettem, de ha én ismerek nyolcat. Csikasz barátom is legalább ennyit. És a mi gyárunkban mintegy 200 fiatal műszaki dolgozik. Szóval nem hin­ném, hogy az a társadalmi tervező iroda egy délután is üres lenne ... Sok mindenről beszélget­tünk még a fiatal gépészmér­nökökkel és egy ifjú közgáz- dásszal. Egyikük azt hangsú­lyozta, hogy egy ilyen iroda, a gyárat is feltétlenül érté­kekkel gazdagítaná, a másik utalt arra, hogy ez az iroda a fiatal műszakiak tovább­képzésének önmaguk által alapított iskoláiévá válna. A harmadik azt tartotta leglé­nyegesebbnek, hogy ennél az újfajta „szórakozásnál” is mennyire tökéletes harmó­niába olvadna a társadalmi és az egyéni érdek. Az újság­író pedig még beírt jegyzet- füzetébe egy mondatot: „Szó­rakozás, ami valami nagyon széoet seitet műszaki dolgozó fiataljaink ön tu d a t-vál tozá sá- ból.” (Ruttkay) Niklai Adóm AZ ÍRNOK 13. * ért felforrt a víz a hűtőben. Messziről i V R jövünk és siettünk — mondta Firtkó, hangjában a géphez rtő ember fölényével. Amazok egymásra néztek, e úgy látszik ez ellen nem adtak kifogást emelni. — Siettünk, mert már dél­en Füreden kellett volna len­ünk.. ott vár a törzs, Fóthy óhadnagy úr, de a német gép- ocsioszlopok — hadarta vol- a még az írnok, de az előbb zólt csendőr közbevágott: — Jó, jó, tuggyuk mink, jób­an. mint maguk. Aszongya leg. mi a jelük a gépjármű- eiken, őrvezető! __ Piros, négyszögletű me­ő ben fehér kakasfej — sie- ätt az írnok a válasszal. _ Láttuk azokat — mondta z előbbi esendői-, és a másik- a nézett, aki szolgálattudóan óbólintott, jelezve, hogy 6 is ó megfigyelő. — Hát igye igyeljenek, őrvezető! — foly­atta aztán. — Tüstént indíts, ezt nyomás, Füreden át, Ti- lannak. Füreden meg ne áll­anak, akármi van, érti-e? Még tán átérnek. Eccóval csak be, Füredre, oszt rögvest jobbra, a parton, a műúton, Tihannak. Ottand máj vagy meglelik a kakasosokat, vagy pedig eligazí­tást kapnak a míjeinktül. No! — lépett ki a fénykörből tár­sával együtt. — Kitartás! Ez a fellengzős köszöntés itt, ilyen nap után és ilyen hely­zet tudatában olyan bosszan­tóan ostoba volt, hogy az ír­nok majdnem elnevette ma­gát. F irtkó megbőgette a mo­tort válaszul, a kocsi nekilódult. Csak jó idő múltán lassított me­gint, mikor már felté­telezte nyilván, hogy amazok hallótávolon kívül vannak. Aztán beszélni kezdett: — No, ide figyelj! Ezek a bádogpartedlisek egész jól el­igazítottak bennünket. Most már juszt is lemegyünk Füred­re, csak persze teszünk a ti­hanyi műútra, hanem szépen megállunk valahol. Az most, ahogy én kivettem a marha beszédjükből, amolyan senki­földje lehet, ha ugyan még át nem mentek rajta az orosz csapatok. Na már most —­folytatta, gyorsan pergetve a szavakat, mint aki egész úton ezen gondolkozott, ' és most örül, hogy tervezhet és csele­kedhet. — Két eset van. Az egyszer biztos, hogy a Fóthy úrék már meghúzták onnan a csíkot. Ha ők nincsenek ott, más magyar alakulat sincs már. A „mieink”-től .— érez­tette keserűen az idézőjelet — tehát már nem kell tartanunk. No már most! — ismételte iz­galmában. — Ha kiürítették Füredet, akkor egyszerűen ne­ki az útnak, hazafelé. Az utat onnan ismerem, innen nem. Mikor Fehérvárnál vacakolt az üteg, eleget furikáztam ar­ra. Csak nem szalonnát, ha­nem lőszert, ette volna meg a fene. A másik eset az, hogy már bent vannak Füreden. Akkor ... akkor is átöltözünk, és minden esetre elindulunk hazafelé, amerre lehet. Értsd meg. mi történhetik? Sernnai. És különben is ... Te mondha­tod. hogy egvetemi hallgató vagy, azokkal vittek el. (— Csak szerettem volna lenni — gondolta közben áz írnok — bölcsész. „Diffugere nlves ;..”) Ezzel nem is csapod be őket tulajdonképpen (— Ez miért fontos? — csodálkozott az ír­nok), hiszen nem harcoltál el­lenük ... — És te?-------kérdezte az ír­n ok, maga elé töprengésbe hal­kulván a másik hangja. — Te mit mondasz, mi vagy? — Én? — csodálkozott Firt­kó. — Mit? Hát az igazat. Vas­esztergályos vagyok én, komám — tette hozzá. — Vasas. A vezető hangjában szinte vidámság pengett, mint a fém. A kocsi felgyorsult. A fák rohanva csapódtak szembe, a lombtalan ágak os­torcsapásait majdcsak érezte testén. — Egyik faluban — Tardon? — a főhadnagy íinn- módi fürdőt rendeztetett be, ahol vesszőnyalábokkal paskol- tatta a katonák hátát — emlé­kezett az írnok. — Van egy harmadik eshe­tőség is — mondta, megbor­zongva a gondolat hidegétől, révetegen. — Aztán mi volna az? — kérdezte Firtkó nyugodtan, mint aki eleve cáfolatra ké­szül. — Mi? Hát az, hogy a fő­hadnagy ott var minket. Füre­den. A szalonnáját-kolbászát. — Affenét. Gyáva az ahhoz, hogy ha már nincs körülötte a törzs, kiálljon az országúira elibénk, mikor minden perc­ben beszaladhatnak a kiürített helységbe az oroszok. — Gyáva? Én jobban isme­' Újabb amerikai légitámadás a VDK ellen ; A 7. amerikai flotta szó­- vivője bejelentette, hogy a ■Coral Sea anyahajéról fel- . szállt 35, Skyraider- és Sky- -hawk-típusú vadászbombá- .zó vadászrepülőgépek kísé­- rétében „fegyveres felderítést’* ; végzett a VDK déli részei fe- . lett. A helyi idő szerint 9.00 ■óra és 16.30 óra között vég­rehajtott vállalkozás során az r amerikai gépek rakétákkal és ; napalm-bombákkal támad­jak az 1. számú főút mentén r fekvő célpontokat. — r [ Óvodai kiállítás íi Szerencsen r t Ma, április 8-án délelőtt a ^szerencsi járás összes óvodái •műsoros ünnepséget rendeznek -a párt-, a tanácsi és a tömeg- .szervezetek képviselői előtt. Ez "alkalommal kerül sor a gimná­ziumban a szakmai szemlél­hető eszközök kiállításának rmegnyitására. r Az ünnepségen és a kiállí­táson a járás óvónői valameny- 'nyien részt vesznek. rém, hidd el — mondta az ír-? nők. — Tavaly ősszel egyszer * szabadságon volt otthon, Ke- ? vén. Egy délután hallom ám* a másik szobából, hogy nagy ^ dühösen meséli az anyjának,*, hogy egy nyilaskarszalagos * „prolikölyök” ... így mondta, J emlékszem... nem tisztelgett* neki az utcán, hát felpofozta, * pedig annál géppisztoly is* volt,... Pedig tudod, hogy * azoktól még a tisztek is fél-* tek, a többiek... Szidta is az* anyja akkor Hitlert... „Az a* mázoló!”:., emlékszem... * Firtkó nagy lélegzetet vett* a válaszhoz. * H át először is. Először* is nem hiszem, hogyj a nvilast. megpofozta,* legfeljebb szerette volna. Hogy miért,* azt te nem értheted meg és* most hosszú volna megmagya-* rázni. Másodszor pedig — foly-* tatta, aprókat bólintgatva fe-* jövel — látod, ez jellemző rá-* juk. Az egész fajtájukra, hogy^ az a nagyon jó Istenük, aki* van... Lehet, hogy néha azj| ilyenek se szeretik a kefebaj-* szút. De nem azért, amiért én* utálom... érted? Ha az Adolf* nem mázoló, hanem... mond-* juk gróf és a maga! kastélya- * ban kezd el üvölteni, akkor* semmi kifogásuk se lenne el-* lene! — szögezte le a vezető.* (Folytatjuk.) -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents