Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-07 / 82. szám

4 ÉSZAXMÁGYARORSZAG Szerda, 1965', április % Háború és szatíra Pót-hozzászólás egy filmankéthoz A' sikerültnek találja. Egészében mégis/ tartsa tiszteletben, és nem tréfálhatunk a pi.ciprt oThihn'yn-H'imlr- ~ __.jl' 1 & Iriíl nnliÖT’n nnnliain fp»l vilIamS liáhr l apvetően elhibázottnak minősítette az egyik felszólaló a közelmúltban a Szakszervezetek Borsod megyei Művelődési Házának klubjában A tizedes meg a többiek című új ma­gyar filmalkotást. A forgatókönyv író. Do- bozy Imre és a rendező, Keleti Márton rész­vételével mintegy 60—70 miskolci érdeklő­dő _taglalta a filmet, tíz százaléka annak a nézőseregnek, amely nagy tetszéssel fogadta az ős-bemutatót. Bevezetőben e felszólaló el­mondta, hogy nagyon jól szórakozott a film vetítése közben, részmegoldásait igen jó­nak ........... a lapvetően elhibázottnak tartja, mert a ma sodik világháború végnapjaiban játszódó történetet olyan hangvételű filmben ábrázol­ták az alkotók, amely, szerinte, idegen a té­mától, feloldja a háborús vész komorságát, burleszk ízzel jeleníti meg e szomorú kor­szakot, s végül, szerinte, ez az alkotás mél­tatlan a felszabadulás huszadik évforduló­jához. Rövid idő alatt igen közkedveltek lettek a miskolci ős-bemutatók, és igen látogatot­tak a bemutatókat követő ankétok. Ezek a tanácskozások nemcsak találkozást jelente­nek a filmek alkotói és élvezői (vagy kárhoz­tató!) között, hanem felszínre vetnek igen sok filmesztétikai, és azon túlmenően sok kul­túrpolitikai kérdést is. Ezzel jeleskedhet a mostani tanácskozás is. Jóllehet, a filmet Borsod lakosai közül eddig mindössze hét- szazhatvanan látták, a nyilvános mozikban csak április 15-től vetítik, így az olvasók nem ismerhetik a filmet, mégsem érdektelen, ha a bevezetőben említett kifogás kapcsán egy­két gondolatsort felemlítünk. . Elöljáróban azzal kell kezdenünk, hogv a sok felszólalás között ez volt: az egyetlen, amely ilyen éles kifogást emelt a film ellen, oedig volt vélemény-nyilvánítás jócskán, és nem lehet azt mondani, hogy minden felszó­lalót feszélyezett volna a szerzők jelenlé­te. A kialakult vita egészében jól értékelte a filmet. (Az érdemi értékelésünket a film nyilvános vetítése idején közöljük.) Termé­szetesen a felszólalónak joga, van elítélő vé­leményt formálni egy filmről, de indokai már vitára késztetnek. filmről tudnunk kell. hogy igen éles szatíra, amely nagyszerű kari­katúrák felsorakoztatásával és azok kalandjainak láncolatával mutatja be. hogy milyenek is voltunk azok­ban a döntő napokban, milyennek látszunk, ha a tükör nem lakkos, hanem egy kicsit görbe, de feltétlenül őszinte. Igen, Dobozy és Keleti szatírát alkotott a háború utolsó nap­jainak egyes alakjairól. Nem a háborúról! A tizedesről és a többiekról. akik., igen. .^izgal­mas és változatos kalandok után éppen, hogy csak átélték a veszedelmeket, s köz- bén megmutatták őket nekünk, a kortárs nézőknek és a fiatalabb korosztálynak min­ara Ki A den emberi jó és rossz jellemzőikkel együtt, — természetesen a szatíra követelte torzí­tásban. Szatíra hát a film, s ha már ott tar­tunk szabad életünkben, hogy háborús szen­vedéseinket, s akkori gyarlóságainkat, embe­ri gyengéinket ily maró öngúnnyal tudjuk látni és láttatni, az jó dolog. És jó az. ha már bele tudunk és bele merünk nézni abba a görbe tükörbe, amelynek képe minket fricskáz meg. A háborúval valóban vem tréfálhatunk, és nem is tréfálunk. Sőt, megköveteljük, hogy háborús áldozatainkat a jelen- és az utókor vi­lág különböző pontjain felvillanó háborús tüzekkel sem. De bátran megmosolyoghatjuk húsz év előtti gyarló önmagunkat, vagy ép­pen azokat a figurákat, akiket a tizedes, meg a többiek eszünkbe idéznek. Ha már, ezen derülni tudunk, az arra mutat, hogy van erőnk, régen úrrá lettünk a háborús rettegé­sen. Nem elhibázott hát a film hangvétele, és szerintünk nem tiszteletlenség a fasiszta előjelű háborús jelenségekről és a tévelygő ember útkereső kapkodásáról a szatíra nyel­vén beszélni. Az ankét is példákat sorakoztatott fel, hogy nem mi vagyunk az elsők ebben. A cseh­szlovákok már másfél évtizeddel ezelőtt meg­csinálták a csodás, és hatásából azóta sem­mit sem vesztett, Senki nem tud. semmit cí­mű szatírájukat, néhány hete láttuk a mo­zikban a lengyelek filmjét, az Egy olasz Varsóban-t, emlegethetjük a franciák Babette háborúba megy-jét és más filmeket, ame­lyek a szatíra oldaláról közelítették, meg a második világháború egyik, vagy másik epi­zódjának ábrázolását. A háború rémségeire emlékeztetni továbbra, is feladata a művé­szetnek, és feladatunk nekünk, felnőtteknek, akik átéltük a háborút. De ha ezt a köte­lességünket sem tévesztjük szem elől, akkor sem fogadhatjuk el az állandó komor színek elméletét. Igenis, amikor erre lehetőség adó­dik, oldjuk fel a sötét, komor tónusú képe­ket. Nem burieszkkel, ahogy a felszólaló té­vesen vélte, hanem éles szatírával, amely úgy kelt derűt, hogy a mondanivaló sem ve­szít ereiéből. ár az ankéton erre a kérdésre töb­ben kitértek, s különösen figye­lemre érdemes volt egyik-másik fiatal néző ide vonatkozó helyes ál­lásfoglalása, várható, hogy a film r'"lvános vetítése során is akad majd néző, f a szatíra szándékát félreértve, az. idé­zett felszólalóhoz hasonlóan aggályoskodik. Bizonyára a jóindulatú féltés diktálja majd ez aggályok többségét, s ezért nem szükség­telen regisztrálnunk: nem gyengíti erőnket, ha hajdani. hibáinkat a -szatíra, görbe tük­rében megpillantluk, és ki is tudjuk már azokat nevetni. És a háború elleni gyűlöle­tünk sem lesz gyengébb ettől semmivel. \ Benedek Miklós r eret B JUsözsolca legmodernebb épülete lesz Uj, nyolc tantermes általá­nos iskola épül Alsózsolcán. Az egyemeletes, a legkorsze­rűbb igényeket is kielégítő oktatási intézmény érdekessé­ge, hogy ez lesz Alsózsolcán az első központi fütéses épü­let. Az iskolái úgy tervezték meg. hogy néhány év múlva, amint erre szükség lesz, to­vább lehet majd bővíteni né­hány tanteremmel. A tervek szerint az új tanévei már a. modern iskolában kezdik meg az alsózsolcai gyerekek. Kik a megye legjobb gyors- és gépíróiv A közelmúltban rendezték meg a megyei gyors- és gép­író versenyt a felszabadulás évfordulójának tiszteletére. A nemes vetélkedésben számos kitűnő eredmény született. A háromszáz szótagos gyors­író versenyben Gecse Katalin, a megyei tanács dolgozója lett az első. míg a kétszáz szóta­gos versenyben Simon Fe­rencné miskolci, a , százötven szótagos versenyben pedig Olajos Pálné, sátoraljaújhelyi dolgozó érte el a legjobb ered­ményt. A megye legjobb gépírója 7243 leütéssel, Birinyi Kata­lin, a Lenin Kohászati Mű­vek dolgozója lett. Kiváló eredményt ért el Bóna Ilona, Müller Ildikó és Simon Fe- rencné is. ZENEI KRÓNIKA Vajnonnen és Mágnás Miska Varga Gyula Jászai-díjához Amikor hat évvel ezelőtt Miskolcra került, első be­szélgetésünk közben neki­szegeztük az ilyen alkal­makkor már sablonná ko­pott kérdést, mit szeretne csinálni városunkban, olyas­mit válaszolt, hogy sok jó szerepet játszani, és azok­ban sok kellemes emlékű órát szerezni a közönség­nek. Elképzeléseit sikerült valóra váltania: sok jó sze­repet játszott, sok kellemes órát szerzett a közönség­nek, s igen rövid idő alatt színházlátogató ezrek és tíz­ezrek kedvenc színészévé vált S hogy e népszerűség nem olcsó mulat tatás ered­ménye, hanem értékes mű­vészi munka gyümölcse, azt a minap kapott magas ki­tüntetése, tevékenységének Jászai Mari-díjjal történt elismerése igazolja. Amikor Varga Gyula Szolnok és Eger után a Mis­kolci Nemzeti Színházhoz került, még csali befejezésé­hez közeledett a színház át­építése. A vasgyári, a ka­maraszínházi és a vidéki előadások erősen próbára . tették a színház minden tag­ját Talán az első időkben a színház vezetőinek nem is volt érdemi elképzelé­sük Varga Gyula foglalkoz­tatására. így történhetett, hogy először egy kis inas­szerepet kapott a Tündérla­ki lányok-ban, meg egy ennél is kisebbet Az első tavasz-ban. De harmadik szerepe, amit érkezése után három hónappal játszott az Érdekházasságban, már fe­léje fordította a nagyközön­ség, a színházi vezetők fi­gyelmét, érdeklődését. A zenés vígjátékban jelentke­zett először Varga Gyula, mint remek táncos és ne­vettető, s a következő hó­napban már az új színpa­don játszotta igen nagy si­kerrel a Füredi komédiások nagy táncos-komikus szere­pét S azóta táncol, nevet­tet. Nagyoperettben, revű- ben, zenés vígjátékban egy­aránt Húszon felül van azoknak a komikus szere­peknek száma, amelyekben az elmúlt hat esztendőben kacagtatott s ha a sokszor vitatható értékű vígjáté- kocskák emléke már szerte is foszlott, Varga Gyula de­rűs játékára visszaemléke­zünk. S emlékszünk a nagy­operettek csetlő-botló alak­jaira, amelyeket nemes hu­morral telítetten keltett életre, örülünk, hogy a Já- szai-díjat odaítélő határozat kihangsúlyozta Varga Gyula figyelemre méltó komikus­tevékenységét. Tudtunkka! rajta kívül csak egy művész (Rátonyi Róbert) kapott ilyen indokolással kitünte­tést. Nem e határozatnak sze­retnénk ellentmondani, in­kább csak némileg kiegészí­teni azt. Varga Gyula még fiatal ember, és eddig is számos tanújelét adta, hogy sokoldalú színművész, akit nem lehet és nem szabad semmilyen szerepkörbe be­skatulyázni. Kiváló táncos­komikus. kitüntetése révén most már az egész ország így tartja számon, de mi igen szívesen emlékezünk vissza A néma levente vi­dám Beppo-jára, a Ványa bácsi csodás öreg, szegény rokonára, Tyeljeginre, Mil­ler Pillantás a hídról-jának Rodolfójára, az Optimista tragédia felejthetetlen finn forradalmár matrózára, a tragikus sorsú Vajnonnen- re, vagy legutóbbi drámai szerepére, amikor a Rozsda- temetőben jelenítette meg igen emlékezetesen az öreg Reich bácsit. Hisszük, hogy a további jó komikus szere­peken kívül még igen sok prózai szerepben találko­zunk vele. Most a Mágnás Miska címszerepére ké­szül, s biztosak lehetünk benne: sok-sok derű forrása lesz. Hat esztendő emlékeit idézgettük a minap, amikor otthonában felkerestük, hogy kitüntetéséhez gratu­láljunk. Hamar elrepült a hat év. Varga Gyula sok-sok szereppel írta be magát a miskolci színház arany­könyvébe. Amikor megkér­deztük, hogy most mit üzen a közönségnek, azt válaszol­ta, hogy színésztársaival együtt szeretné, ha a nézők tavábbra is mindig nagy szeretettel támogatnák a színházat, ők pedig olyan előadásokkal gyönyörködtet­hetnék a közönséget, hogy mindig elégedettek legyenek. Tudjuk, hogy ez Varga Gyulán nem múlik. Amikor kitüntetéséhez őszinte szív­vel gratulálunk, hisszük is, hogy az elkövetkező évek­ben Varga Gyula még igen sok művészi értékű élmény­nyel ajándékoz meg vala­mennyiünket. (btn) ejh mlikő fjd. fájtáj éLd.éb&i A miskolci hez viszonyítva nagyobb gonddal szerveztük meg a mostani népművelési évad munkáit. Ez a gondosság már az előkészítésnél megmutatko­zott, mert a megyei’ szintű előkészítés után a járási mű­velődési tanács is megtárgyal­ta az elmúlt évad eredmé­nyeit, kritikusan feltárta a fogyatékosságokat, és meg­szabta az új évad feladatait. Ezt követően kiskörzeti érte­kezleteken tárgyaltuk meg a tennivalókat. amelyekben számos jó helyi kezdeménye­zéssel találkoztunk. Különö­sen a felnőttoktatás és az Irodalom megszerettetésé­ben mutatkoztak új, hasznos módszerek. Uj kezdeménye­zés volt az is, hogy öt kul­turált földmüvesszövetlcezeti cukrászdában könyveket he­lyeztünk el, és ezek, ha még csak kezdeti eredményekkel is, de már a falusi libresszó szerepét töltik be. Az irodalom megszeretteté­se végett a járás területén eddig hat községben rendez­tek irodalmi vetélkedőket a járási könyvtár közreműködé­sével. Kiemelkedők ezek kö­zül a Kisgyórben, a Kesz- nyétenben, a Felsőzsolcán és a Sajóbábonyban tartott ve­télkedők. Ezeken a dolgozók iskolájába járó felnőttek vet­tek részt, és több középkorú parasztasszony, valamint férfi igen jó irodalmi, történelmi tájékozottságról tett tanúbi­zonyságot A felnőttoktatás segítése végett megjelentettük a dolgozó iskolások híradóját, amelyben az aktuális rádió-, televízió-, film-, ismeretter­jesztő műsorokat, könyveket ajánlják a felnőttoktatásban részvevőknek. Igen eredményesnek mutat­kozik, ezt igazolja az orszá­gos visszhang, valamint a te­levízió riportfilmje is. a mo- csolyási irodalmi ismeretter­jesztő rendezvény. Mocsolyá- son ugyanis magnetofon se­gítségével ismert írók, művé­szek előadásait hallgatják : Felvették a sajószentpéteri • ifjúsági ház irodalmi színpa- i dának műsorát is szalagra, és i azt visszajátszották Mocso- I lyás közönségének. Több is- ’ mert művész, legutóbb Ascher Oszkár ígérte meg, hogy mag- i netofon felvételt készít a • mocsolyásiak részére. Ugyan­• így tartanait egészségügyi is­meretterjesztő előadásokat is. [ a KÖJÁL közreműködésé­vel. Rau-bi«. népművelési for- oevait ma a szakíró_ol_ !, vasó találkozó, amelyen leg- . utóbb Onga. Sajólád és Gi­■ rincs parasztjai folytattak • eszmecserét J. Horváth Lász- ; ló szakíróval, és igen örven­■ detes, hogy mind több ter- ; melőszövetkezet ismeri fel az- ilyen találkozó hasznosságát.- Ezzel szemben nem sikerült i még egészében a televíziónak ■ a közösségi népművelés szol- ! gálatába állítása, illetve nem i kielégítő a szervezett televí- i zió-nézés. jóllehet sok a ké­szülék, de az adásokat álta­• Iában otthon nézik az einbe- 1 rek. A népművelési rendez­vények látogatottsága összes­1 ségében számszerűen csökke­nést mutat, de egyes előadá­sokat tekintve elmondhatjuk, hogy a jól előkészített és von­zó témájú rendezvények igen látogatottak. Az eddig meg- ' tartott rendezvényeken csak­nem tizenhétezren vettek ! részt, az átlagos látogatottság ‘ mintegy ötven. A műkedvelő művészeti csoportok iránt nagyobb az 5 érdeklődés. A kulturális szem- : le bemutatói nagy tömegeket , vonzanak. . A községi tanácsok, állan­- dó bizottságok, az egyes ta­: nácstagok a népművelési évad i előkészítésénél fejtettek ki aktív segítő munkát, a végre­- hajtásban már kevesebb az- adott segítség. Különösen el­" kelne pedig ez a közönség­szervezésnél. • \ ‘ Felszabadulásunk- fordulójának tiszteletére minden község igen lelkesen készült, és a legtöbb helyen kiállításon mutatták be az elmúlt 20 év eredményeit. A járás művelődésügyi, s ezen belül elsősorban népművelési | dolgozóinak, de az egész járá­si és községi vezetésnek is igen nagy feladatot jelent az áprilisi kulturális hónap prog­ramjának maradéktalan meg­valósítása, amelynek során 1 mindennap lesz a járás köz- j ségeiben valamilyen művelő- ■ dési rendezvény. Ez egyben az újjászületett járási műve­lődési tanács tevékenységé­nek nagy erőpróbája is lesz. Szlojalovszky Gábor járási népművelési felügyelő Karnaggyi klub — Énekkarok a Sárospataki Diáknapok előtt — Koncert a fazekas utcai iskolában Március lázas tavaszi moz­golódást hozott a kulturális életben, elsősorban iskolai vo­nalon. A megye és város középis­koláiból, iparitanuló intézetei­ből mintegy 25 énekkar, illetve zenekar vonult fel, hogy szá­mot adjon felkészültségéről. Meglepő fejlődésről kell beszá­molnunk az előző évekhez ké­pest a részvevő együttesek szá­mát, de műsorválasztását ille­tően is. Sok iskola előretört, ami elsősorban a szakmai ve­zetésben bekövetkezett válto­zásnak köszönhető. Ennek fi­gyelembe vételével az elmúlt diáknapokhoz képest a színvo­nal mércéjét is fel lehetett, sőt fel kellett emelnünk. Erre tö­rekedett a bíráló bizottság is. Az eredmény kielégítő, de nem megnyugtató. Mindenekelőtt az „aranyér­mes” kórusokat illeti dicséret, az elért pontszámok sorrend­jében a Herman Ottó Gimná­zium énekkarát (10), a Kilián Gimnázium énekkarát (9.6), a sátoraljaújhelyi Közgazdasági Technikum és a miskolci Föl­des Gimnázium énekkarát (9 —9), amelyek természetesen ott lesznek Sárospatakon, hogy városunk, illetve megyénk színeit képviseljék. Ez nem je­lenti azt, hogy összesen enégy énekkarrról lehet beszélnünk, azonban több esetben a szak­képzett vezetés hiánya, vagy éppen a rossz műsorválasztás okozta a mérce alatti katego­rizálást. Meglepetést szerzett a Mü.M. 116. sz. intézetének férfikara, és méltán szerzett i,ezüstérmet”, (7), hasonlóan az ú.i, I. számú szakközépiskola énekkarához (8). Szomorú tény azonban, hogy egyik-másik szakmailag felkészült karnagy isénves, de kórusának rosszul előadott számát, jelentéktelen, de hatásos művel kívánia el­lensúlyozni (Bartók: Bolyon­gás, Karai: Amerikai munkás­dalok!). Az ezüstérmesek nagy száma azonban (az eredmény­ről minden együttest értesíte­nek) bizalommal tölt el a vá­ros fejlődő kóruskultúráját il­letően. A zenekarok közül a Földes Gimnázium együttesének mű­sorválasztása dicséretes, re­méljük a diáknapokig megérik a produkció. A fúvós irodal­mat a Mü.M. 100. sz. Iparita­nuló Intézet (Miskolc) és az. ózdi Mü.M. 192. sz. Iparitanuló Intézet képviselte sikeresen. Mindkettő „ezüstérmet” szer­zett. Reméljük májusban Sáros­patakon is helytállnak és a megérdemelt győzelemmel tér­nek vissza iskolájukba. A közelmúltban rendezték meg az énekszakot oktató pe­dagógusok klubjának, a Kar- tiagyi klubnak idei második i foglalkozását. Az SZMT klub­iában a városból és a megyé­ből eaybesereglett karnagyok ezúttal Bárdos Lajos Kossuth- 3 íj as karnagy nagy élményt nyújtó előadását hallhatták a prozódiáról, általában a kó- •usművek rossz szövegeiről. Jó lenne, ha karnagyaink lasznosítanák az elhangzotta- ; tat, mert a középiskolai kóru­sok jelentős számánál hasonló problémával találkoztunk!) Az , előadást követően új művek­kel ismerkedtek a jelenlevők, majd a Földes Gimnázium ve­gyeskarának próbáján vettek részt. • Napfényes tavaszi vasárnap délután volt, a miskolci Faze­kas utcai általános iskola kon­certteremmé varázsolt élőcsar­nokát mégis megtöltötték az érdeklődök, akik eljöttek, hogy az ének-zenetagozat 13. növen­dékhangversenyének élvezői legyenek. A pergő és változatos műsorban a legkisebbek bot.la- dozásátó! a hangszerjátékban jártasabb tanulókig átfogó ké­pet kantunk az iskola munká­járól. Hallottunk Bachot, Mo­zartot, Haydnt és Beethovent, de nem hiányzott Bartók, Wei­ner, Bárdos muzsikája sem. Né­hány tehetséges egyéni pro­dukció kiemelésének mellőzé­sével az Iskola énekkari mun­káját kel) külön dicsérnünk, de dicséretes a tanári kar lel­kes munkája is. E hangverseny meghívójának mottójaként Kodályt, idézték, hogy „egy ország zenekultúrá­ját nem egyes zenészek csinál­ják, hanem az egész nép” — Folytatnánk az idézetet: „Egre­sek hiába dolgoznak, ha nem kíséri őket milliók visszhang­ja!”... — flach —

Next

/
Thumbnails
Contents