Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-29 / 100. szám
r? ÉS'ZAKV 1 a—nana ' \ G Csiitöríök, 1965. április 29. Ä Szovjetunió 2@ millió embert w@s^ít©tt o második világháborúban iKosiyev marsall sajtóértekezlete Moszkvában Különös foglalatosság /utsiiótjc <ce/ 3ÍS.ZIÍJÁ szovjet Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium és az Újságíró Szövetség sajtóértekezletet hívott egybe a hitleri Németország fölött aratott győzelem 20, évfordulója alkalmából. Leonyid Zam- jatyln, a szovjet Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője megnyitó szavai után Ivan Konyev marsall, a Szovjetunió készeres hőse tett nyilatkozatot. Konyev marsall történeti áttekintést adott a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának egyes fázisairól, vázolta a szovjet—német front főbb csatáinak lefolyását. ; Ezután Konyev marsall válaszolt az e.sybegyűlt újságírók kérdéseire. Elmondotta, hogy a Szovjetunió 20 millió embert veszített a háborúban, tízmilliót a hadsereg és tízmilliót a polgári lakosság köréből. . Nyugati tudósítók érdeklődtek Sztálin háborús szerepéről, majd megkérdezték, hogy Zsu- kov marsall részt vesz-e a május 9-i díszszemlén. Konyev válaszában utalt arra, hogy Sztálinnak, mint az állami honvédelmi bizottság elnökének és a szovjet hadsereg főparancsnokának volt biTodor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke nagy érdeklődéssel fogadott beszédet mondott azon a botevgrádi ünnepségen, amelyet az új félvezető gyár átadása alkalmából szerdán délelőtt rendeztek. Beszédében Zsivkov miniszterelnök foglalkozott a bolgár politikai és gazdasági hely-, zet számos fontos kérdésével, s kitért egyes külpolitikai problémákra is. A bulgáriai „összeesküvéssel” .kapcsolatban — amelyről a közelmúltban a Bolgár'Távirati Iroda már nyilatkozott — Todor Zsivkov kijelentette: egyes. Todor Zsiwlko® beszéde Waiter SJtüriciits fiz Siói vsfsniexwi pofára i?is2i€e fejts! alkotó Malátára „Az NSZEP, a Nemzeti Frontba tömörült pártok és társadalmi szervezetek, az NDK valamennyi polgára büszke lehet alkotó munkájára” — hangsúlyozta Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke a Központi Bizottság 9. plenáris ülésén kedden elhangzott beszámolójában. Ulbricht mérleget vont a, felszabadulás óta eltelt 20 jlejiség fölötti győzelem kivivá- [sában, azonban a háború elöli cs a háború első felében tevékenységében voltak hibák és tévedések, amelyekről a katonai irodalomban egyébként megfelelő értékelést már adtak. Ami Zsukov marsallt illeti, aki a háború alatt az. első belorusz front parancsnoka, majd az ötvenes években egy ideig honvédelmi miniszteri volt, Konyev marsall elmon-j dotta, hogy a szovjet kormány) nagyra értékelte érdemeit. ' Kimagasló hadvezér volt, de nem volt mentes bízó- { nyos fogyatékosságoktól. ( Jelenleg nyugdíjban vsn,{ Moszkvában él és mint minden^ szovjet ember, nyilván ő isi megünnepli a fasiszta Német-j ország fölött aratott győzelem! 20. évfordulóját. { J Egy idő óta dr. Bosko Sán▼ dór, az ÓKÜ készletellenőrzés: ▼ osztályának vezetője különös ▼ szokást vett fel. Minden reg▼ gel, mielőtt a gyárba indulna, ▼ vízzel, hóval vagy jéggel teli ▼ edénnyel kiballag Munkás ut▼ cai lakásának teraszára, s va▼ lamit nagy lelkiismeretességgel ▼ kezd nézegetni, majd locsolni, jHa ez csak tavasszal, nyáron ▼ lenne, nem tűnne fel, de a fur▼ csa műveletben nem zavarja a ▼ tél sem. J — Mondja, Sándor bácsi — ▼ kérdezte egyik ismerőse —, Amilyen virágokat locsol maga ^minden reggel? I? — Acélt. ^ — Acélt!? Milyen acél lelhet az, amelyet úgy kell locsolni,, mint a. virágot? Ji — Itt van barátom! — emel < fel Boskó, arcán a felfedezők örömével egy kicsiny acélhen- • gert. A különös az rajta, hogy ' egyik fele úgy ragyog, mintha ■ nikkelezett lenne, másik felét viszont vastag rozsda borítja. [I — Hát azzal mi a csuda, tör- , tént? ) — Hámori Ferenc metallo- ■gráfussál egy vegyi anyagot készítettünk. Ha ezzel beecsetel- fjük vagy befújjuk az árut, bírja a vizet, a havat, a jeget . és nem rozsdásodik. A gyárban .már megkezdték alkalmazását, í Ilyen vegyianj'aggal kezelt árut szállítottunk például Jugoszláviába, Ausztriába. Mostanában kaptam érte néhány ezer ^forintot. De akarsz még egy ^érdekes dolgot látni? A válasz még el sem hangzik, kis ecsettel vegyianyago ken a hengerke rozsdás oldalára. Szórakoztatásképpen elmond egy viccet, aztán Kis ide múlva diadalmasan emeli magasba az aeéídarabkát. — Látod, barátom! Eltün! róla a rozsda... Ez a harmincadik újításom! Hogy ez a gyakorlatban mennyire válik be, még nem tudni. A hajnali locsolások, a kísérletezgetések, a lassan perge napok talán .egyre közelebb viszik a sikerhez © Egy ember áll gumicsizmában a diósgyőri gyárak mellett folydogáló mocskos vizű Szin- vában. Kezében házi készítésű szitaszerű szerszám. A vízbe meríti, egy ideig motoz vele, aztán kiemeli, tartalmát egy edénybe csurgatja. Vidám fiatalok állnak meg a parton, nézdegélik a munkás kinézetű ember ügyködését. Egyik odaszól. — Mi az tata, csak nem aranyat keres? Az ember rájuk pillant, s nagy komolysággal mondja. — Majd kiderül. — Magya- razafkennen hozzáteszi. — Tálán értékesebb is van itt, mint az arany... Hogy ki az ismeretlen kutató? Ki tudja. És nem ő az egyetlen. Eddig már több újító csoport nekikezdett a Szin- va értékeinek „kibányászásá- hoz”. Egyik értékes anyaga az ércpor. Az egyik csoport megállapítása szerint évente negyvenezer tonna ércpor úszik le többek között a „fekete folyón”. Néhány ezer tormát le ■ is ülepítettek, de valami ok. : miatt az „ércbányászat” meg■ szűnt. Kár pedig ilyen nagy érté- i két elúsztatni a Szinván, Milliós értékek mennek veszendőbe. © Miskolc deli részén cement- felhő úszik a levegőben, rátelepszik a házakra, a városra- Nem is olyan régen ilyen felhő lebegett Mád felelt. A különbség az, hogy a bentonit jóval könnyebb anyag, s különbség az is, hogy Mád fölül ar. eltisztult. Az Ásványbánya Vállalat dolgozói, hosszú ideig tartó kétkedés, huzavona ellenére, illetve után, millió forint körüli beruházással, saját újítás révén lekötötték a bentonit felhőt. A befektetés hamar megtérült, mert egy év alatt 3 —4 millió forint értékű, addig „elszálló” anyagot tudnak hasznosítani. A mádiak Miskolcon jártukban megnézték a cementfel- bőt, s (lapunkon keresztül) üzenetet küldtek a Hejőcsabai Ce- mentműnek: — Újításunkat és szakembereinket rendelkezésükre bocsátjuk, minden segítséget megadunk. Az üzenet válasz nélkül maradt. A cementfelhő most is ott úszik a levegőben. Évente sok millió forint értékben: Az információ szerint a közelben óhajtják felépíteni az új tejüzemet A következtetést az olvasókra bízzuk. (CSB) Előadás Comenius magyar származásáról ről Ennek során beszámolt újabb kutatásainak eredményeiről, elsősorban arról az érdekes és a pedagógia történetében rendkívül jelentős kérdésről, amely nemrégiben került a. tudomány homlokterébe: mi az igazság Comenius magyar származása körül? Dr. Bakos József, aki egyik legismertebb Comentos-kutatónk* behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel előadásában, s kimutatta, hogy tényekkel bizonyítható Comenius magyar Származása. Az apját Szeges Bálintnak hívták, őseiket még Mátyás idejében telepítették át mint határőr katonákat a morvaországi Komna községbe. In- ben ered a humanista szokás szerint felvett latinosított Crv menius név. Hivatkozott sx lelőadó Comeniusnak halála előtt írt utolsó. müvére, amelyet így írt alá: „Amos János, akinek atyja Szeges Bálint volt”. Comenius cseh és humanista. volt, családjának magyar eredetéről korábban sohasem tett említést. Halála közeledtét érezve számot vetett életével, és csak ekkor érezte szükségét) hogy érintse ezt a kérdést, aminek azonban semmiképpen sem magyar nemzeti, hanem csakis tudománytörténeti szempontból van jelentősége. Egyszersmind talán magyarázatot is ad arra, miért jött olyan szívesen Sárospatakra és beszélt lelkesen „szeretett hunjairól”. Sárospataktól 165é-bsn megválva. búcsúbeszédét is ilyen közvetlen, meleg hangon fejezte be: „Bár csak as én pataki iskolámat úgy felvirágozni látnám, hogy art örömömnek s koronámnak nevezhetném.” Előadása során dr. Bakos József hangsúlyozta, hogy Comenius egyik, Sárospatakon írt művét megküldte a kor nagy politikusának, költőjének és hadvezérének, Zrínyi Miklósnak, akire, mint röp- iratainak néhány fejezete bizonyítja, nagy hatással voltak a világhírű pedagógus gondolatai. Comenius leghíresebb munkáját, az Orbis pictust nemcsak Sárospatakon, írta. hanem a kinyomtatását is itt kezdték meg. A magyarországi Comenius-kutatás új eredm£-‘ eveit feltáró színes, élvezetes előadást mindvégig nagy érdeklődéssel hallgatta a nagyszámú közönség. 0 többi majd ész nélkül behúz-(f za, fülét-farkát! o Eltünt az ajtó mögött, nem 1 hívta be Gogolét. ff — Hát... most magad is ) láthattad! — mondta, az őr-« nagy, kezét megemelte tehe-X tétlensége és együttérzése je-) léül. — Remélem, nem ve-e szed komolyan ? Sí — Lemegyek kicsit a mű-) helybe — mondta Gogola. ff — Szóval mégis hatott rád) Tökös hisztije? Körülnézel? ß — Dehogy .. - csak úgy, _ — Legalább bújj bele a kék) köpenyembe — szólt rá az őr- ~ nagy. amikor már az ajtót í. nyitotta. volna. — Abban) mégse leszel olyan feltűnő.-: Aki nem ismer, azt hiheti.) valami új ember vagy az iro-) dáról. ff Nem akart találkozni Var-) gával. ezért az irodaházból) kilépve megállt, hogy tájéko-j zódjék, miként juthatna át X legrövidebb úton a szereidé- ■ be. Ekkor azonban a gépek zajában is jól hallhatóan rá-o köszönt egy hang: it — Alászolgája! )) Ezek után fölösleges lett ff /olna kerülő utat választani.». Viszonzásul kelletlenül biccen- T :ett Vargának és szaporán el-ff raladt előtte. & A háta mögött valaki dalol-J íi kezdte a rádióból jól ismert^ rivánsá ghangversenyek sláge-b, ‘ét. k Minden elmúlik egyszer, jf ninden a végéhez ér... v ■m ' épteit, önkéntelenül las- p súbbra fogta, valamid gj belső megszeoDenéssel,)) J8-á mert . a daloló férfi-ff hangból kihallotta aí :sufondárosságot. S amikor pár)) Pillanat múltán valahol előtteff cezdte el egy másik hang an Jégért, akkor mér tudta, nem )! rolt nehéz kitalálnia, hogy ezffi negbeszélt. jelzés a munkások q. tózött. Nyilván így röpítik szét Jj i hírét, ha nem kívánatos em-(f >er jelenik meg a színen. ^ (Folytatjuk.) ff tökéletesen ázsiai állapot, nemde? .,. Ehh! Az ember el nem hinné, ha nem a kellős közepében élne! Kényükre- kedvukre tüntetnek, fittyet hányva a kormányra, igazgatóságra, katonai parancsnokságra és a rendőrségre — ne is mondjam! Gyűléseznek, követelőznek, aztán a változatosság kedvéért már gyilkolnak is! Már azt hittem, teljesen szabadon, a mi rendőrségünk elszunyókált babéra- in!... Ehh, ez impertinencia! Ez... skandáltom, barátom* skandáltom! — Két lépéssel az ablaknál termett, megemelte jobb lábát és önfeledten vakaródzni kezdett. — — Nézz csak le rájuk! Tanulmányoztad már ezeket az őslényeket? Figyelmedbe ajánlom őket!... Kis koszos, olajos, tanulatlan férgek, és mi. egyszerűen becsinátonk tőlük! Mondhatom, ügyetlenségünkért és gyávaságunkért huszonötöt érdemelnénk a fenekünkre mind! — Ezredes úr, kérlek: a nyomozást a Kosély-ügyben lényegében máris befejeztük — mondta Gogola, amikor végre szóhoz juthatott. Fegyelmezte magát, hogy ne hasonló tónusban válaszoljon a háborgó Amenthnek. — Az ügy pillanatnyi állása, szerint közönséges, mindennapos italközi összetűzésről van szó, a legcsekélyebb politikai indok nélkül! — Ehh: Kát te is folyton Eelülsz beugrató ’ dáj kámeáéi fenek?! — Az ezredes szobája párnázott ajtaja felé indult, szikkadt kezét á kilincsre ejtve még megállt. — Úgy látszik. már csak a karika hiányzik az orrunkból, hogy bele is fűzzék a pórázt, és könnyebben vezessenek bennünket!... De majd én... ránc- : baszedem őket. ha ti ilyen kesztyűs kézzel akartok velük : bánni! Minden gyanús alakot kivitetek a frontra, akkor a Qenjehj, JthhíLUp: BÉKE KILENCKOR — Hová kérnéd? — Be a hadkiegészítőre. A parancsnok évfolyamtársam, szívesen átvesz helyettesének! V arga befejezte a köszörülést, és amikor ment vissza gépéhez, egy másik munkás haladt vele szemben a műhelyt hosszában kettéosztó közlekedő úton. Igazán elfért volna, mégis nekiment Vargának, vállával úgy megtaszította. hogy egyensúlyát vesztve majdnem felbukott. És még neki állt feljebb, dühösen mutogatva kiabált valamit Vargának. Méltatlankodhatott, arckifejezése erre utalt. Varga néhány szó után abbahagyta a vitát, megjuhá- szodva elkullogott. A közelben állók hangosan nevettek rajta. A könyörtelen epizód többet megértetett Gogoléval a besúgó sorsáról, mint egy hosszú lére eresztett tanulmány. — No, jön már, hallom a dübörgését! — mondta az őrnagy. A következő pillanatban a katonásan feltépett ajtón beviharzott az ezredes. G ogolét megpillantva Ámenth kihúzta magát. kaszáló kezével végigsimított huszárosán kipödrött bajszán. — Á! Ä! Csakhogy' megjelenik végre a mi policájunk is!... Szervusz! Szervusz! — Gólyái éptei vei a fotelból feltápász- kedó Gogolához gázolt, hosszú. pókmozgású' kezét tapogató csápként maga elé nyújtotta. — Szervusz!... Hát ez aztán zán diszkréten, de annál ékese bben felszarvazták a Tököst!... Büntetésül kegyetlenül megkorbácsolta az asz- szonyt. azt beszélik, Czobor főorvos jár hozzá kötözni!... Micsoda malőr, öregem, micsoda malőr! Odalent az „isten áldja fogalmazó úr” kinyitotta szerszámos szekrényét, az ajtó belső fala tele volt ragasztva képekkel, biztosan az Ujrna- gazinból kivagdalt meztelen nők kollekciója, Gogola ismerte a fiatalabb munkásoknak ezt a szokását. — Te nem hallottál semmit? — Iglóy egészen közel hajolt hozzá. — Vagy rám se figyelsz? — Nem... semmit sem hallottam. Iglóy csalódottan visszatért íróasztalához. — Pedig azt reméltem, tőled a részleteket is megtudom. hiszen hozzátok minden befut! — Ez Tökös magánügye, a többi pedig pletyka. Varga kiemelt valamit a szekrényből, odament vele a pár méterre álló köszörűgéphez: sokáig C8Íszolgatta. A piros szikraeső zápora a jobblábát verte, Gogola azt várta. mikor lobban tőle lángra ruhája. — Sokért nem adnám, ha láthattam volna Tökös ábrázatát abban a pillanatban, amikor fölszarvazásáról értesült! ... Azóta nem lehet kibírni, ideges, dühöng, gorom- báskodik. Ha sokáig így megy. kérni fogom az áthelyezése-, met! 8. K öszönöm, nem kérek- — Odalent, a különös mély világban megtalálta Vargát. „Isten áldja fogalmazó úr!” — jutott eszébe a hősködő emberke két héttel ezelőtti gúnyolódása. amikor még ó maga sem gondolta volna, milyen gyöngének bizonyul majd, ha kicsit megszorongatják. Gépe fölé hajolva állt Varga, csak állt mozdulatlanul, és nézte az esztergakés alól előkígyózó, megkékülő acélforgácsot. Nem messze volt tőle Varga, a függöny hálóján át is feltűnt, menynyire megsoványodott két hét alatt. Egyszer fel is pillantott, mintha megérezte-volna, hogy nézik, éppen Iglóy ablakára bámult, s akkor láthatta karikás. beesett szemét is. Mindebből megértette, sokat kínlódhat azóta, mégsem támadt benne részvét a szenvedő ember iránt. — Apropos: hallottad már, mit művelt Tökös? ... — lg- lóy az ablakhoz sétált, lepillantott az - akvárium-világba, mintha arra volna kiváncsi, mi az. ami leköti Gogola figyelmét. de hogy semmi érdekeset nem talált, folytatta: — Végre megtudta az öreg, hogy a híres szépasz- szonv évek óta csalja a jel- szópingáló mu'nkásfiúval! ... Az udvaros fiával, a házi szerelőjével!... — Halkan, kárörömmel vihorászott, torkából fülsértő zörejekkel szakadozott fel az ónfeledt nevetgél és. — Mondhatom: igaGyümölcsöző ^ktotS az utóbbi években az egri Tanárképző Főiskola és a sárospataki Tanítóképző Intézet ta- . nárai és ifjúsága között, s ez - kiterjed a tanárok tudományos • munkásságára, közös üléssza- 1 kok rendezésére, a hallgatók . sporttalálkozóira, tanulmányi kirándulásaikra- Mindez az évenként megkötött együttműködési szerződés alapján. A legutóbbi tudományos ülést | Sárospatakon tartották, s ezen Komáromy Béla igazgató bevezetője után dr. Bakos József, az egri Tanárképző Főiskola tanára tartott előadást Comenius Amos Jánosnak, a világhírű cseh pedagógusnak Sárospatakon kifejtett korszak- alkotó pedagógiai munkásságéesztendői-öl, vázolta az NDK sikereit és legközelebbi feladatait. ( Bevezetőben Ulbricht java-'* solta, hogy az NDK népi ka-' marája a felszabadulás 20. < évfordulóján forduljon kiált- vánnyal a német néphez, a' világ minden népéhez és kor-1» .mányához.- majd ismertette azt okmány-tervezet főbb pontja-( it. < Ezután az Államtanács el-( nöke azokhoz a nyugati poli-, tikusokhoz intézve szavait,'; akik az utóbbi időkben Né-» metországgal kapcsolatos kéz- (■ deményezést hajtogatnak, rá-^ mutatott: egy ilyen kezdemé-z nyezésnek a német nép érde-T keiből, másszóval a béke biz-V tosításából kell kiindulnia. A Azoknak a nyugati diplo- maiaknak, akik alku tárgyává akarják tenni, az Odera-Neisse határt, Ulbricht ezt válaszolta: ez a határ elidegeníthetetlen, meg változtathatatlan. Ami az újraegyesítést illeti, ez kizárólag a két német állam ügye — mondotta. Az NSZEP Központi Bi- : zottságának első titkára hangsúlyozta, a vietnami nép, sza- j badságlíarcának támogatása j közös ügye mindazoknak akiknek a béke és szabadság s szívügyük. 1 reakciósok. Nyugaton azt rikol- tozzák, hogy országunkban állítólag nagy összeesküvést lepleztek le, amély azt a célt tűzte maga elé, hogy elszakítson bennünket a Szovjetuniótól, ilyen és hasonló ostobaságokat állítanak. Nos, ennek a gyűlésnek az emelvényéről jelentjük ki, hogy nincs az. az erő,, amely a bolgár népet a Szovjetuniótól el bidná téríteni. Együtt voltunk, s örökre, élet- re-halálra együtt is maradunk a Szovjetunióval. Jó, ha megjegyzik maguknak ezt azok, akik a Njmgaton a Bolsár Nép- köztársaság ellen, a Szovjet- lunióhoz fűződő megbonthatatlan barátságunk ellen írnak és fecsegnek. ;
