Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

Vasárnap, 1965. április 25. ESZAKMAGYARORSZAfi 5 S legjobbakköz&ii Hogyan lehet magas kitün­tetést kiérdemelni, vándor­zászlót nyerni? Erre a kér­désre leginkább a most kitün­tetett üzemek vezetői és dol­gozói tudnának válaszolni. Ha röviden felelnének, azt kelle­ne mondaniok: becsületes, jó munkával, minden feladat lelkiismeretes teljesítésével. Ebbe a pár mondatba azon­ban nem fér bele minden: sok lényeges részletkérdés van még, amelyet a versenyző üze­meknek és vállalatoknak mind figyelembe kell venniük és úgy, ahogy azt megyénk nyolc kitüntetett üzeménél tették, pontról-ponlxa végre kell haj­tani. Előbb éliizem cím, majd a vörös vándorzászló A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával ki­tüntetettek között szerepel a miskolci vasúti csomópont, amelyet a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztérium terjesztett fel a legjobbak közé. Jóleső érzéssel vették tudomásul, hogy érdemes volt a nagy feladatok­kal megfeszített erővel bir­kózni. Igen sok munka van az elért eredmény mögött. Hirtelenjé­ben is tucatjával lehetne so­rolni a sok-sok szervezeti in­tézkedést, az igen alapos, elő­készítést, amelyekkel a múlt évi feladatok elvégzéséhez hozzáláttak. Az üzemekkel szemben támasztott igények állandóan nőnek. Ugyanígy növekedtek a vasúti csomó­ponttal szemben is, amelynek egyebek között .nagy építési, felújítási és szállítási felada­tokat is meg kellett oldania. Ezért volt szükség a jó alapo­zásra, a tervszerű program­ra és a határozott, céltudatos vezetésre minden szolgálati helyen. A vasúti pártbizottság idő­ben felismerte a heljPetét. Áprilisban sort kerítettek egy' kibővített vasúti pártbizottsági ülésre, amelyen a fűtőházi és a pályaudvari pártvezetőségek versenyt, intézkedési tervet terjesztet- május . 1. tek elő, A feladatokból min­denkinek jutott. Az állomás­főnök, a fűtőházi főnök, min­den tömegszervezet, minden szolgálati hely vezetője és dolgozója pontosan tudta, hogy az intézkedési tervből melyik pontért kell felelőssé­get vállalnia. Irányadó a Központi Bizottság decemberi határozata volt és hamarosan nagy verseny bontakozott ki. 97 brigád 690 dolgozója tűz­te maga elé a célt, hogy meg­szerzi a szocialista címet. A legutóbbi értékeléskor 68 brigád meg is felelt ennek és újabban ismét 130 brigád tett vállalást. Mindezekkel együtt járt a párt-, a szakszervezet és az állomásvezetőség ki­tűnő munkakapcsolata, a jó kapcsolat a fűtőházzal, a jó munkaerkölcs kifejlesztése és a fegyelmezett munka. Az eredmény: az 1963-as élüzem- szint után, ezt a szintet to­vább fokozva, a gazdaságos, minőségi munkáért, az 1964. évi nagy feladatok teljesíté­séért a legmagasabb kitünte­tést nyerték el. Mindenki nagyon örül ennek, hiszen mindenkinek benne van a munkája. Mindig egy lépéssel előbbre! Ott, ahol sokan dolgoznak, sokfélék az emberek. A mis­kolci vasúti csomóponton: a Tiszai Pályaudvaron és a fűtő­házban sokan dolgoznak. S ha valahol igen, akkor itt különösen fontos követelmény a pontos, fegyelmezett mun­ka. A vasutasokra nagy anyagi értékeket és emberek életét bízták. A pártszervezet és az állomásfőnökség ezért állan­dóan napirenden tartja a munkamorál javítását, min­den szolgálati helyen a jobb munkát. A felszabadulási ver­seny nagyszerű eredményeket hozott. A mostani kitünteté­sen felbuzdulva elhatározták: 1965 a vasútnál is a minőség éve lesz. Tovább fokozzák a növelik sikereiket és a vasutasnap Tavaszi dalosünnepek a borsodi falvakban aranyjelvényes kórusa lép fel. Az első tavaszi dalosün­nepségre vasárnap kerül sor Szerencs községben. tiszteletére. Régebben is vol­taic itt munkaversenyek. S hogy most mégis jobb ered­ményeket érnek el? Erre is van magyarázat: minden fel­adatot úgyszólván emberig lebontanak: mindenütt, min­denki tudja, mi a kötelessége; a versenyt jó alapokkal kezdik és nemcsak feltételeket szab­nak, hanem igyekeznek a lehetőségeket is megteremte­ni. örvendetesen csökken a baleseti statisztika, s vele szemben nő a termelési ered­mény. A csomóponton már el­jutottak oda, hogy a iutőház- nál egy szocialista üzemrész működik és rövidesen a pálya­udvaron is megteremtődnek erre a feltételek. Az állomásfőnök és az egye­sített pártszervezet titkárának egybehangzó véleménye sze­rint a vezetésnek mindig táv­latokban kell gondolkodnia. Két évvel ezelőtt megterem­tették az élüzem szint feltéte­leit. Akkor még merész álom lett volna a vörös vándorzász­lóra „kacsintgatni”, de tavaly mar úgy érezték, ha a zászló még nincs is itt, a nyelét már fogják... El is hódították, miközben most már arról gon­dolkodhatnak, elég erősek-e ahhoz, hogy hosszú időre itt is tartsák? Más vasúti csomó­pontok is versengenek érte, a „mezőny” egyre erősebb. Ezért tehát az agitáció és az anyagi ösztönzés mellett nagy szerepet kap a dolgozók egy­máshoz való viszonya és egy­más iránti bírálata. Keveseb­bet kell vitatkozni a részlet­feladatokon, még inkább egy fejjel kell gondolkodnia, egy nyelven beszélni és a csomó­pont feladatait mindig együtt, egy egésznek kell látni. Most ez a következő lépés. Nagy feladatokat hajtottak végre 1964-ben. Elvégezték az állomás vágányainak felújí­tását, kialakították az úgy­nevezett „budapesti fej” vég­leges formáját, a diósgyőri vonal villamosítását, és úgy dolgoztak, hogy naponta 50, csúcsidőben 75 ezres utasfor­galmat is lebonyolítottak. Szervezetten, pontosan, bal­esetmentesen. Előbbre léptek a szállítási feladatok megol­dásában, biztosították a napi háromezer kocsi ki-befutását, javult kapcsolatuk a külön­böző vállalatokkal, betartot­ták a menetrendet. Mindez ön­magában is nagyon szép, a vándorzászló fényében pedig még szebb. De a kitüntetés kötelez is. Arra, amit a beszél­getésen is megfogalmaztak: egy lépéssel előbbre. Onodvári Miklós Uj vízművek épülnek megyénkben Borsodban még ma is szá­mos olyan község van, ahol a száraz, meleg, nyári hóna­pokban gondot okoz a dolgo­zók ivóvízellátása. Ennek megjavítására a la­kosság összefogásával, vala­mint anyagi hozzájárulásá­val korszerű, új vízműveket építenek. A szükséges pénz­fedezet 30 százalékát az ál­lam, 70 százalékát pedig az érdekelt lakosság biztosítja. Ilyen alapon alakult meg mintegy három évvel ezelőtt a megye első víztársulata Tárcái községben. Azóta több mint 4 millió forint felhasználásával a faluban 18 kilométer hosszú csőveze­téket építettek, ezekre 43 közkifolyót szeleitek. A ku­tak december óta ideiglene­sen üzemelnek, naponta mint­egy 300 köbméter vizet ad­nak. Az idén felépítik a 200 köbméteres tároló medencét. Az új vízmű az őszi hóna­pokra készül el véglegesen. A tarcaliak példáját szá­mos községben követték. Így például a kora tavaszi hónapokban alakult meg a víztársulás Sajóecsegen, Sá­rospatakon és Pálházán. Sá­rospatakon 1967 őszén fejezik be a munkákat. Sajóecsegen napi 100 köbméter egész­séges víz jut majd a község utcáiba, Pálházán pedig 2,5 kilométer hosszú új csővezetéket fektetnek le ' tésben elért eredményeket és vételekre Stoll Lóránt, a mű­a dolgozók összefogásával. Az építési és bővítési munkákat hamarosan megkezdik. Az. idén újabb víztársulásokat szerveznek Tiszalúcon, Me- zőcsálon és Tiszaszederkény- ófaluban. 11 316 üdülőf ©gY Június elsejével kezdődik az üdülési főszezon, amely augusztus 31-ig tart. A bor­sodi dolgozók összesen 11 316 beutalót kaptak, a jegyek már megérkeztek az SZMT-hez. A főszezonban 4180 dolgozó pi­henheti fáradalmait a magas­lati helyeken (Galyatető, Pécs- mecsek, Sopron), a gyógyhelye­ken (Hajdúszoboszló, Hévíz és a Balaton környéke), s a Duna­kanyar üdülőiben. Ehhez a számhoz tartozik még 610 be­utaló, ami a főszezonban ki­zárólag családos embereket illet. A fennmaradó üdülő- jegyeket a főszezonon kívül eső hónapokra utalják ki. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időkben kósza hírek terjedtek el az üdültetésről, a tisztázandó kérdésekre Czing­lér Imre elvtárs, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának üdülésfelelősétől kértünk vá­laszt. Igazságosabb elosztást! Természetes, hogy mindén ember a legmelegebb hóna­pokban, az úgynevezett fő­szezonban szeretne üdülni. Az utóbbi- években gyakran elő­fordult, • hogy évről évre ugyanazok kaptak beutalót er­re az időre, míg mások csak ritkán vagy egyáltalán nem jutottak hozzá. Ennek az igaz­ságtalanságnak a megszünte­tése végett tavaly december­ben úgy határozott a SZOT, hogy a jövőben legfeljebb két­évenként kaphat valaki üdü­lési jegyet a főszezonra. A helytelen elosztás magyaráza­Közüliik a legeredményeseb- ****************************^*************** * A közelben motorfűrész berreg fel. Szinte pillanatok alatt csúszik át a fán. A munkások dicsérik. Fordulatszámról, lóerőről beszélnek, nyugati cégek mo­torfűrészeit hasonlítgatják össze nagy szakértelemmel. A favágók fenn, a te­tőn az árnyékos helyeken még hófolto­kon taposnak és le-lehajóinak egy hó­virágért, itt, a hegy oldalát azonban már sárga virágok borítják. Élénk színű pillangó libben, nagy termetű poszméh dong. A völgyből kékes, áttetsző pára emelkedik, a túloldalon fehér sziklák sütkéreznek, a levegő madár-röpködés­sel, szünetlen csirregéssel feli. Madár. A turistaház .ebédlőjében na­gyobb társaságban mesél egy idős férfi. Ősz hajú, könnyed mozgású, erdőt sze­rető bükki ember. Már most, tavasz kezdetén hátizsákkal, faragott bottal járja a hegyeket. ... — vihar volt, az törhette el a szár­nyát. Bevittem a szobába, gyógyítgai- tám, ahogy tudtam. Először nagyon fé­lénk volt ez a rigó, nem akart enni semmit. Később meg határozottan szem­telenné, követelődzővé vált. A tányé­romból szedegette ki az ételt. Mennyit nevettünk rajta! Nagyon megszerettük, meg ő is minket. Szabadon járt-kelt a lakásban, azt tett, amit akart. Egyszer aztán elrepült. Hetek múltán, akár hi­szik, akár nem, visszajött! Három fióká­jával repült először az ablakpárkányra, majd hangos csiviteléssel az asztalra. Eljött bemutatni a fiókáit, utána elre­pült. Együtt a kicsikkel... A Bükk. Óriások hatalmas dárdája­ként repülő, életoltó ág, és a gyógyítást megköszönő rigó. Dráma és szentimen- talizmus. És ami a kettő között elfér, az is mind, mind a Bükk. Az ösvény is, melyen most hátizsákos, melegitős em­berek ballagnak. Néhány bokor már fa­kad, néhány fa már friss levéllel 'teli. A hátizsákosokkal együtt állunk meg, és kerek szemmel bámuljuk a fákat: hát ezek meg új leveleket hoznak! Még Ilyet! Priska Tibor tául elmondotta Czinglér Imre, hogy üdülési szempont­ból 450 szakszervezeti alap­szervvel dolgoznak össze, a jegyek elosztását mintegy 85 —90 százalékban társadalmi aktívák végzik. Ezentúl ellen­őrzés révén is nagyobb gon­dot fordítanak rá, hogy ne alakulhasson ki üdülő „törzs­gárda”, az elosztásba szóljon bele a tagság, a szakszervezeti csoportok, és az üdülési albi­zottságok. „Százalékos üdültetés” Ez az elgondolás azért is helyénvaló, hogy több fizikai dolgozó jusson megérdemelt pihenőhöz, vagyis százalékos arányban is kifejeződjék, hogy a fizikai munkának becsülete van. Hangsúlyozni szeretnénk: s nincs törvény rá, hogy mMi­ndenkinek, minden évben be- Jutáiét kell kapnia. Törvény 4= csak a szabadságra van! S J hogy szabadságát valaki va­* lamelyik szakszervezeti üdü­* lobén töltheti, az voltaképp J jó munkájának elismerései * amit a nyilvánosság is helye­ssel. Az állam rengeteg pénzt * költ az üdülők fenntartására, ♦a beutaltak ellátására. Mégis J akadnak •„válogatós” emberek, * akik — túl azon, hogy a fo­il: szezonban és évenként akar­ónak üdülni —, alaptalanul '■^kritizálják a helyet, az étten- ijídet és így tovább. * * * 6= Ebben az évben is lesz kül- Sföldi csereüdültetés. Borsodból *104 dolgozó mehet az NDK-ba, * Bulgáriába, Lengyelországba Jés Csehszlovákiába. Tíztől hu­szonegy napig terjedő turista- Jüdültetést is szervezünk a fel­* sorolt országokba, valamint a *Szotsjetunióba és Ausztriába. * Mindezeken túlmenőleg. 319 ♦dolgozó vehetTészt hajóüdülés- Jben az Al-Dunán, Pozsonyban ♦és Becsben, hat-hat napos idö- Jtartammal. * Gyermeküdültetések * A Balaton különböző helye­dül, Parádfürdön, ParádsaSvá- *ron és a dunántúli Vajtón ♦mintegy 1431 borsodi gyermek Jüdül ezen a nyáron az iskolai ^szünetben. Az üdültetési ár — ha egyáltalán annak lehet ^nevezni — változatlanul 8$ ♦forint. Ebben benne foglalta jjjtik az utazási költség (és az a ♦4—5 kiló, amit a gyerekek két ijíhét alatt magukra „szednek”.) *A tavalyihoz hasonlóan, taná- Jrok utaznak a gyerekekkel, ők * ügyelnek fel rájuk a nyaraló* ♦helyeken is, és természetesen Jorwosi ellátásban részesülnek ♦épp úgy, mint eddig, (csala) Turista-üdültetés kell még cipekednie? Minek? Nem jó ott, ahol van? Aztán mégis rászánja magát, lép vagy ötöt, majd hirtelen ha­tározottsággal megáll, mintha mondaná: egy tapodtat sem tovább! Gazdája rá­hagyja. Legyen így. Meg is simogatja, majd cigarettára gyújt. — Ravasz egy teremtés — mondja. — Néha úgy tesz, mintha nem bírná el a fát, pedig bírja. Régóta dolgozunk együtt, ismerem. Leül az illatos rönkre. Kemény arc­élű, éles tekintetű, barna arcú, inas [ BÜKKI snP----. .......................-.--.zdl t estű férfi. Az erdő neveltje. Egyike azoknak, akik a nehéz erdei munkát válásztották kenyéradóul. Neki a Bükk nem az, ami a kirándulóknak. Az erdő­vel, a hegyekkel minden nap harcot vív, és ebben a harcban erősnek, gyors­nak, ügyesnek kell lennie, mert a gyen­gének, a kevésbé óvatosnak, a csak egy pillanatra figyelmetlennek ez a Bükk, a harcra kényszerítő, a kenyéradó Bükk, nem irgalmaz. ... — a cimborám kiáltott, hogy vi­gyázzunk, mert fönn egy ág le fog törni. Láttuk merre eshet, és mi a sógorom­mal elindultunk az ellenkező irányba. Abban a másodpercben a hatalmas ág le is zuhant. Recsegett, ropogott, törte a gallyakat. Az alsó ágak egyike azon­ban, mint egy hatalmas rugó meghajolt a rázuhanó súly alatt, majd az ágat valósággal kilőtte utánunk. Már nem volt idő a félreugrásra. A sógoromat találta. Nem tudtunk segíteni rajta ... A kemény arcú ember halkan beszél, nyugodtan. Összeszűkült szeme vala­hová messzire tekint. ... — télen különösen nehéz volt. Hiába fékeztünk, a hóban megszaladt a fa, megpörgette a lovat is, ha nem vi­gyázott. elvitte az embert is. Most már könnyebb. A Szinva most nem úgy folyik, mint léldáu! nyáron, amikor kicsit kényel- nesen, kicsit lustán baktat, vagy pláne lem úgy, mint télen, amikor didergőn isszehúzódva vacogtatja a köveket, nem akaródzom”-szerűen bukdácsolva lavas partok, csontkemény fák között, dehogyis ilyen most! Friss, vidám, jó- :edvű. Telítetten, kissé duzzadtan siet, 1-elkap egy ágdarabot, megpörgeti, tán- oltatja a, hátán. Fürgén, üdítő hüvös- éget lehelve takarítja medrét. Már lát- zanak is alján a tisztára mosott kavi- sok, az egy irányba simuló, zöld vízi- lövények. Hiszen hamarosan jönnek a irándulók, kíváncsi tekintetek fürké- zilc majd a vizet: egy hegyi patak csak zép, üde, tiszta lehet. Legalábbis addig, míg a hegyek között visz az útja. A tó zöld. Egyértelműen az. Ezenkívül mozdulatlan, mélységet sejtető és min- enkit megállásra késztető. Pár pilla­tatra még azokat is, akik naponta lát- - ált. Mert nem lehet az, hogy egy tó, gy nagy víz valóban ilyen zöld legyen! >e akik új élményként csodálják, akik égi szépségként nézik, egyformán ilyen­ek látják mégis. Ilyennek, amilyennek : gazság szerint csak ábrándos lelkű poé- i ák, vagy érzékeny szemű festők lát- ; atnák. És hol van már az éles, kemény, hó- t ütőt te levegő! Enyhe, langymeleg, iszta, átlátszó fény borítja az éppen ki- lújt, apró,. zöld levélkéket, a hajlé- :onnyá, rugalmassá váló ágakat, a szá- az avar közül kióvakodó füvet. Itt, a légy oldalában, ahol a hasított fa irasztja sajátos illatat, szinte már a ká­tét is lekívánkozik. — No még egy kicsit, Tündér! Lépj nég egy párat előbbre! Semmiség az ■gesz! No csak! — biztatja végtelen tü­relemmel hajtója a lovat. Jókora fa- íasábolckal érkeztek valahonnan fent- •ől, az utolsó méterekhez azonban Tün- lémek már végképp nincs kedve. Le- íúzta a fát Ide, és megállt. Gazdája azt ;z*retné, ha néhány méterrel még irrább húzná. Tündér az újabb bizta- ásnál csodálkozva fordítja fejét a szó rányába: jól hallotta? Valóban tovább Megyénkben az utóbbi esz­tendőkben jelentősen fejlő­dött a kórusmozgalom. Az üzemekben és a falvakban már több mint 2400 taggal kereken 60 énekkar működik. Közülük a legeredményeseb-* ben a mezőkeresztesi Arany- jjj kalász Termelőszövetkezet * parasztkórusa. tevékenyke- * dik. Az öregekből és fia-* tulokból álló 60 tagú ének-* kar műsorában népdalcsok-J rok, valamint Beethoven,* Erkel, Gounod, Kodály, Bar-* tók és Novikov müvei szere- * pelnek. A művészeti csopor-ti­tok vezetői igen sok és kosz-* nos segítséget kapnak szak-* mai felkészülésükhöz. így* például a megyei tanács mű-| velődésügyi osztályának kéz-* deményezésére Miskolcon* két évvel ezelőtt megalaki-* iották a karnagyi klubot. klubban havonta egyszer az* énekkar vezetői szakmai és* gyakorlati oktatáson vesznek* részt. Legutóbb Bárdos La-* jós Kossuth-dijas zenesser-S zö tartott értékes előadási* részükre, április utolsó he-* tében pedig Kardos Pál fő-* iskolai tanárnak az énekkari* nevelésről szóló értekezését* vitatják meg. A nevelő és* oktató m.unka eredménye-* ként tavaly a megyei minő-J sítő versenyeken húsz kórus* nyerte el a legkiválóbbaknakJ járó aranyjelvényt. * Az énekkarok tavaszi da-* los találkozókon számolnakJ be téli felkészülésükről. Má-* jus végéig hórom helyén,* Szerencsen, Szikszón és Er-* »*C döbenyén rendeznek ilyen* találkozót. Ezeken mintegy* 40 kórus vesz részt. A sze-J rencsi járás dalosainak se-* regszemlájén például a leó-* ■rusok közösen adják elő* Gracsev Barátságunk mcg-%. bonthatatlan című műuét.jjj A találkozók közül a legérde-* kesébbnek az erdőbényei* ígérkezik, ahol a megye 12% eszléssel táplálkozott ;j elnöksége üzemi technológiák és gyártá­si eljárások átvételét, mind­ezek mellett a korszerű ter­mészettudományos világkép és műveltség kialakítását. Az élénk vita tisztázta* hogy a sokrétű műszaki is­meretterjesztésben milyen feladatok hárulnak a szak- szervezeti bizottságokra, a MTESZ-re, és sajátosan a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatra. A TIT-nek az ál­talános, az átfogó, a mind szélesebb tömegeknek szóló témákat kell megragadnia, mintegy kiegészítésül a többi oktatási formához. Az általá­nos műszaki kultúra terjesz­tésén kell munkálkodnia. Az ipari vezetőknek nagy a felelőssége a műszaki isme­retterjesztésben. A vállalat­vezetők kezében értékes esz­köz a műszaki ismeretterjesz­tés, a munkásakadémiai kép­zés és tájékoztatás. Szóba kerültek olyan kér­dések is. mint a helyes tema­tikák összeállítása, a szem- 'lélletés. a korszerű módszerek kialakítása. Az elfogadott, határozati .ja­vaslatok alkalmasak rá, hogy üzemeinkben, a munkásaka­démiákon és az általános is­meretterjesztésben a műszaki tudás, a technikai műveltség terjesztése megfelelő helyet kapjon. A vitában elhangzott észre­vételekre Stoll Lóránt, a mű­szaki szakosztály elnöke ref­lektált. és foglalta össze az eszmecsere fő tanulságait. Az elnökség munkájában részt vett Blahó István, az orszá­gos műszaki választmány tit­kára. 5 R műszaki ismeretien; a 1ST megye! A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Borsod me­gyei szervezetének elnöksége pénteken délután ülést tar­tott'. Az ülést dr. Csókás Já­nos megyei elnök nyitotta meg, és átnyújtotta a társu­lat országos elnöksége által adományozott okleveleket az ismeretterjesztésben kiemel­kedő eredményt elért tagok­nak. Elismerő oklevelet ka- ' pott: Veres Mihály, a filozó­fiai szakosztály titkára, dr. Bíró György, a társulat mis­kolci járási elnökségének tagja, dr. Kardos Győző, az ózdi járás elnöke, dr. Kuzmá- nyi Gusztáv, az irodalmi szakosztályban és az- ellenőr­ző bizottságban kifejtett te­vékenységéért. Ezután Dojcsák János elv­társ, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta a részve­vőket a nagyarányú borsodi beruházásokról és az ezévi feladatokról. Rámutatott arra. hogy az iparfejlesztés távla­tainak bemutatásában, s az ezzel összefüggő feladatok • végrehajtásában a társulat tagjai is sokat tehetnek is­meretterjesztő tevékenységük­kel. Az elnökségi ülés napi­rendjén szerepelt a műszaki ismeretterjesztés. Körűitekül- . tő gondossággal elkészített. . tartalmas, sokrétű jelentés alapján vitatta meg az elnök­ség a műszaki ismeretterjesz- ' tésben elért eredményeket és ' feladatokat. Ennek az isme- : retterjesztésnek többfajta célt. is kell szolgálnia: az iparfejlesztést, a bevált talál- < mányok és újítások népszerű- ' sítését. az üzemek közti ta- : nasztalatcserét. a konkrét

Next

/
Thumbnails
Contents