Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-24 / 96. szám

PS T A K nt A r, v a T? o w s v a (; Szombat, 1965. áprílte £4. Lesi-e változás Böcsirt? USésí tartott az Elnöki Tanács Kendelei Sárospatak és Végesrdá, Nagybát&ny és Maeonka községek egyesítéséről A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa pénteken ülést tartott. Határozatot . hozott a tanács­tagok megüresedett helyének betöltésével kapcsolatos je­lentő-szolgálat egyszerűsítésé­re és az időközi választásokról szóló adatszolgáltatás csökken­ésére. Az Elnöki Tanács elrendel­te Sárospatak és Végardó, va­lamint Nagybátony és Macon- ka községek egyesítését. Az Elnöki Tanács honosítási és visszahonosítási, valamint a magyar állampolgársági köte­lékből történő elbocsátási egyé­ni kérelmek ügyében hozott határozatokat. Az Elnöki Tanács elutasítot­ta Gyuris Miklós kegyelmi kérvényét, akit a Legfelsőbb Bíróság különösen kegyetlen módon, nyereségvágyból ,és visszaesőként elkövetett em­berölés bűntette miatt ítélt halálra. Ugyancsak elutasítot­ta Páhi Károly kegyelmi kér­vényét, akit előre kitervelt, különösen kegyetlen módon, nyereségvágyból el követett emberölés büntette miatt ítél­tek halálra. Tettestársának, Karácsonyi Jenőnek a halál- büntetését az Elnöki Tanács kegyelemből 20 évi szabadság- vesztésre változtatta. Az Elnöki Tanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Délután a közgyűlés zárt ülésével ért véget az Akadé­mia négynapos nagygyűlése. A közgyűlés .megvitatta és tudo­másul vette az. elnökség beszá­molóját, majd határozatot ho­zott a következő időszak fel­adatairól. Ezután az Akadémia új rendes, levelező és tiszteletbeli tagokat választott. Végül több neves külföldi tudóst tiszteletbeli taggá vá­lasztottak. Az Akadémia új tiszteletbeli tagja lett többek között P. P. Lukjnnyenko aka­démikus, a Szovjetunió és a szór bizony káromkodva, má sokat szidva dolgozik. Nemtörődömség, lelelőtienség A közgyűlésen, jegyezterr fel. Az állatgondozók munká­ját „méltatta” valaki, mégpe­dig a következő szavakkal; — Annyira elhanyagolták í jószágokat, hogy a tetve! szívják a vérüket. Kicsordul" a könnyem, amikor láttam hogy a jószágnak még a szem­pilláin is tetvek mászkálnak Az egyéb koszról és rendetlen­ségről már nem is beszélek.. Gyorsan megfogalmazom a kérdést; nincs itt vezető? El­nök és agronómus? Mit csinál a brigádvezető? A kérdés jo­gos és gondolom, hogy minden valamennyire is lelkiismere­tes termelőszövetkezeti tag így kérdez e sorok olvasása után. Mert az igaz, hogy vannak megyénkben gyönge termelő- szövetkezetek másutt is, de a gazdasági gyengeség nem azo­nos a hanyagsággal. Az elnök, az agronómus, a brigádvezető tehetetlen, ök maguk képte­lenek ellátni esy egész állat- tenyésztő brigád munkáját, az állattenyésztők többsége vi­szont csak ímmel-ámmal dol­gozik'. Tavaly elpusztult 28 darab növendékmarha, ólommérgezés miatt. A legelő szélén húzó­dik uavanis a duzzasztómű drótkerítése. Ezt tavaly míni- ummal lefestették, de olyan bőségesen, hogy másfél méte­res sávon meglocsolták míni- ummal a legelőt is. A jószág a míniumos füvet lelegelte és néhány óra múlva beállt a vész. iZŐflott nagygy filése világ egyik legkiválóbb búza- nemesítője, a hazánkban is el­terjedt Bezosztáju és Szkor- oszpelka fajták kinemesítője. B. Fetrovszkij szovjet akadé­mikus, aki hazánkban évekig a 3. sebészeti kliika igazgató­ja volt és új műtéti eljáráso­kat dolgozott ki. A. Sabin ame­rikai professzor, a gyermekbé­nulás elleni élő vakcina fel­találója. A közgyűlés határozatban fedezte ki tíT ását az Egye­sült Államok vietnami agresz- sziója ellen. A magyar parlamenti delegáció Zágrábban Csütörtökön a késő esti órákban Belgrádból Zágráb­ba utazott a Jugoszláv Szö­vetségi Nemzetgyűlés meghí­vására Jugoszláviában tar­tózkodó magyar parlamenti küldöttség. A hattagú delegá­ciót Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke., a Magyar Népköztársaság miniszterel­nökhelyettese vezeti. A küldöttség motorvonata péntek reggel 9 órakor gör­dült be a zágrábi pályaud­varra. A vendégek fogadtatá­sára megjelent Antun Biber, a Horvát Dolgozók Szocialista Szövetségének elnöke, Veljko Drakulics, a horvát Parla­ment al elnöke, Ivan Buko- vics, a horvát végrehajtó ta­nács tagja. Kállai Gyula és a küldött­ség tagjai az érkezés után a horvát Parlament épülete elé hajtattak. A magasrangú ven­dégeket tíz órakor Ivan Kra- jacsics. a horvát Parlament elnöke és Veljko Drakulics alelnök fogadta. A szívélyes és baráti hangú megbeszélésen a két fél esz­mecserét folytatott a két szomszédos országot érintő kérdésekről. Ezt követően a Kállai Gyu­la vezette parlamenti küldött­ség a zágrábi tavaszi vásár­ra látogatott el. A kiállítási pavilonok meg­tekintése után Ivan Bacsun, a vásár vezérigazgatója ebédet adott a Kállai Gyula vezette magyar parlamenti küldöttség tiszteletére. ^le^érük esett Rómába ax MSZMP k.íi3döítsége Csütörtökön megérkezett Piómába az MSZMP küldöttsé­ge, amely az OKP meghívásá­ra Szirmai Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével lá­togatott Olaszországba. A kül­döttséget Mario Alicata, az Unita főszerkesztője, a párt titkárságának és vezetőségének tagja fogadta. Tanácskoztak a KGM«íizemek vezetői Április végéig felülvizsgálják as adminisztrációt és ess adatszolgáltatást A kohó- és gépipari válla­latok ^igazgatói, főmérnökei, főkönyvelői, párt- és szak- szervezeti vezetői pénteken konferenciát tartottak a MOM Művelődési Házában. A ta­nácskozáson részt vett Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese is. Dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter, az ötéves terv eddigi eredményeit érté­kelve elmondotta, hogy az ötéves terv első négy esztendejéről általában el­mondható, hogy a kohó- és gépipar a. termelés jelen­tős mennyiségi fejlődésével egyidőben sok területen nem tett eleget a jó minő­ség, a választék, a gazda­ságosság iránti követel­ményeknek. Az idén az ötéves terv utolsó esztendejében a termelés nö­vekedésének üteme kisebb, viszont a minőségi és a gaz­dasági mutatókat kell lénye­gesen javítani. A miniszter ezután a tech­nológiák korszerűsítésének és a technológiai fegyelem érvé­nyesítésének fontosságát hang­súlyozta, majd egyes vezetők libera/- üzmusát bírálta, amikor kisebb hibákat megenged­hetőnek tartanak, s egy idő múlva ezeken a helye­ken már nagy hibákkal találják magukat szemben. Némelyik vezető elnéző szem­léletével magyarázható az is. hogy az utóbbi években lé­nyegesen megnőttek a feles­leges anyagkészleték, s ezzel nagy értékeket vontak el olyan üzemektől, amelyeknek azokra az árukra szükségük-lett volna. Ezeket a készle- ’teket most eladó—vevő talál­kozókon igyekeznek újra visz- tszajuttatni a népgazdaság vér­keringésébe. j) Ezután a. munkaerőgazdál- Skodás helyzetéről szólt a mi­niszter, hangsúlyozva, hogy )) egyes helyeken a munkaidő ä 30—33 százaléka is ve- szendébe megy. Eienged- “ hetetlen a normák álian- J dó karbantartása, de meg 5 kei! vizsgálni az időbérben § dolgozók teljesítményét, veszteségidejét is. ^Sokhelyütt; túlzottan nagy az i adminisztráció, ezért április .végéig valamennyi vállalatnál I; fel ül kell vizsgálni az admj- riiisztráció és az adatszolgálta­tás rendszerét. I A miniszter befejezésül a harmadik ötéves terv előké­születeiről szólt. 3 -----------------— = Távközlési szputnyikol l lőttek fel sí a Szovjetunióban 6 Április 23-án a Szovjetunió­ban földkörüli, nagymagassa- gú. elliptikus pályára felbo­csátották a Molnyija—1 jelzé­sű, távközlési szputnyikot. A felbocsátás annak a program­inak keretében történt, amely­nek célja, hogy mesterséges holdak — aktív retranszláto- írok — segítségével nagytá­volságú rádió- és televízió ^közvetítő rendszert dolgozza- 5nak ki. A Molnyija—1 segít­ségével már sikeresen lebo­nyolították az első televízió közvetítéseket Vlagyivosztok íés Moszkva között. szpíker hangját. Csend volt1' az ablak mögött, lehet, hogy , már alszanak, és ma. este meaí sem hallgatta a híreket? El-' képzelhető. nagyon fárasztó' lehet beteg lábbal reggel öt-/ tői talpon lenni és még egv olyan gyűlést is levezetni. ( Várt egy-két percig, aztán' elindult. Megnézte a hold-,' fényben fürdő kertecskét. Az. embermagas, kövér dáliák lus­tán nekidőltek a léckerítés-/ nek, úgy szívták magukbej fulladozva a füstgázoktól bű­zös levegőt. ( Az utca végében negyven-c öt fokos szögben vezetett el/ az iparvasút, az acélgyárból f ki a hegyek közé. mögötte kezdődik a Pokolhegyre l'el - f kapaszkodó temető. Éppen! amikor kiért a vasúthoz, ak­kor pöfögött ki a gyái'ból egy( szerelvény, a mozdony hosz-< szán sípolt, hogy a pályát két. helyen is átmetsző utak járó-S kelőit figyelmeztesse. Négy' üstben folyékony salakot vitt/ a nagyolvasztóból, az üstök | szája vörösen derengett. rről eszébe jutott egy^; fy iszonyatos élmény. t J idekerülése legelső hetéből. A hegyek közötti salakhányón döntés közben eltörött az egyik salakoskocsi tengelye, az üst magával borította a" kocsit, s a féknél szabálytala-. nul még ott álldogáló vas-j utast. A szerencsétlent a. len-"- dület a kiömlött lávatóba/ dobta, pillanatok alatt elsze-c nesedett. beleragadt a meg-. dermedő acélba. Csak a fejeli és a fél törzse emelkedett kic a kihűlt salaklepényből, az is • elfeketed\re, elformátlanodva. (j (Folytatjuk.) >c szívta a füstöt és hallgatta a iparváros esti zaját. Egy de­rűsebb, acélos csengéssel ki­tért súlyos robajlás megkü- önböztethetően kivált a rangzavarból. de nem tudta, niféle gépezettől, . milyen nunkamozzanattól szármáz­lak Tovább ment, nem vette Iszre, hogy nem hazafelé, ha- iem az ellenkező irányba. Mint a tanár a rosszul felelő [iákot, úgy ültetett le fejének ;gy fölényes biccentésével. És >n megkönnyebbülve engedel- neskedtem, örültem, hogy 'égre eltűnhettem a rámsze- ;eződő tekintetek elől. mert ;yötrelmes volt a zuuu, a luuu, és legjobban szerettem "olna egészen láthatatlanná 'álni. ..Jobban van már. fo­sai mazó űr?” — A tapintat- an Schmied simára borotvált, isszonycsábító szép arca ha­bit föléje. Azt mesélik, nem :supán a mozgalomnak él, íagyon kedveli a nőket is. És logy a szép asszonyok szíve­den fogadják az udvarlását... lát Manga? . . . Vajon neki /olt-e másvalaki is az életé­ben, vagy csak az a nagyda- ■ab asszony? A földszintes ház előtt negállt. óvatosságból a túlsó ildalon. Lámpa csak távolabb igett az utcasarkon, az elsö- étítés miatt, az is csupán ;gy homályos kék kört vé­dett le a földre a bura alól. 'lem ismerne föl, ha most ki- íézne az ablakon. Órájára pillantott, tíz peri- :el múlt tíz. Akkor még viondja a híreket a moszkvai •ádió. Atsietett az úttesten, a ;zoba ablaka alá húzódott, de lem hallotta az ismerős női éje etjei ij JthínKij ; BÉKE KILENCKOR maguknak az események — mondta Patzier. Fülére csú­szott hosszú művészhaját egy fejmozdulattal hátravetette és érdeklődéssel nézte a fiatal­embert. — Igen, sok gondot ad ez a különös embertípus!. -. Pláne,, ha valaki nem akar középkori módon inkvizitor- kodni velük! Mert a XX. szá­zadban mégis csak más mód­szerek bizonyulnak célraveze­tőbbnek az emberi jellemek és lelkek, az emberi ambíciók és titkok lakatjaihoz! — Kétségtelenül, teljesen egyetértek magával! — mond­ta Patzier és először lehetett rajta felfedezni, hogy rokon- szenwel tanulmányozza Go- golát. Mikor később egy kis zon­gorajáték ürügyén néhány percre magukra maradhattak, Mara türelmetlenül ölelte át és így szólt: — Nagyon, nagyon ügyes voltál, Imi!... Egészen le­vetted lábáról a papát! Most már nem hiszem, hogv kifogása lenne az eljegyzé­sünk ellen!... Még egy kicsit várnunk kell, mert nem áll­hatsz eléjük egy hét után! T íz óra volt, amikor Maráéktól elbúcsú­zott. Mikor áttért a szomszédos Endrői- Oborn utcába. meg­állt és rágyújtott. Mohón le­A beszélgetés tovább folyt, Gogola ismét kiadósán hall­gatott, mert nem tudott tel­jesen koncentrálni. Még min­dig a gyűlés hatása alatt állt, melyet csak tetézett a tükör­képével való eredménytelen birkózása. Ketten álltak az emelvényen. Manga és ő és zuuu, duuu. Most meglepte, hogy abban a pillanatban milyen tisztán képes volt fel­mérni kettőjük különbségét, úgy, ahogyan az a tömegre tett hatásában tükröződött. Mangát ünnepelték, őt pedig zuuu, duuu. Mennyi gyűlölet élt ezekben a furcsa lények­ben! És ha nem néhány perc­cel előbb láthatja, hogyan tudnak szeretni, tisztelni va­lakit, egy másik embert, azt a májfoltos, sántikáló kis em­berkét. akkor könnyen meg­maradhatott volna abban a téves elképzelésben, hogy a nyomorúságos életmód ment­hetetlenül elkérgesítette ezt az emberfajtát, hogy sok-sok nemzedék genezisében mára egy érzelmileg erősen sorva­dó biológiai .képződmény jött létre . .. — Imre!... Imre, talán fá­radt? — ért el végre tudatá­ig Mara emeltebb hangja. — Bocsánat! Elnézést ké­rek, egy percre elgondolkod­tam! — mentegetődzött. — Azt' elhiszem, hogy mos­tanában sok fejtörést adnak 4. ara észrevette rossz M hangulatát, de a tár­salgást ügyesen irá­nyította, Gogola zár­kózottsága nem volt bántó. Legutolsó olvasmá­nyairól beszélt', az Uz Bencé­ről és a Via Maláról. Aztán a tanítóképzőről, melynek utol- . só osztályát a gimnáziumi érettségi után mégis elvégzi. Apjának volt ez a kívánsága, hogy a helybeli iskolák vala­melyikében fejezze be tanul­mányait, ahol valami kép­zettséget szerezhet. melynek segítségével bármikor meg­állhat a lábán az életben. Gogola helyeselte a tervet, eb­ből is megítélhette Patzier gyakorlatias gondolkodásmód­ját. Patzier nyomban beleka­paszkodott Gogola megjegyzé­sébe. — látod, a főhadnagy úr is egyetért velem! — mondta élénken. — Mindenki, aki ké­pes másra is gondolni, mint csak szórakozásra, társasági etyepetyére! Mindenki. aki ennél többet lát az életben! —- Jól van. apu. igazatok van! Látod, megadtam ma­gam, a kedvedért elvégzem! mondta Mara. — Ó, azt az egy évet már ’érdemes rászánni — mondta Gogola. — Ha már az ember Valamibe belekezd, akkor,.. fcsinálja végig becsülettel! 2. A bocsi probléma nem egy szerű, nem egyoldalú, hanen összetett. Sokan azt mondják valahol elrontották a bocsi tér melőszövetkezet útját. Másol pedig azt kérdezik: ugyan ho rontották el? Megint másol így fogalmaznak: ki vagy kil rontották el? 2 és fél milliós mérleghiány Ma már csaknem mindenki tudja, hogy nem „valahol’ rontották el a bocsi termelő- szövetkezet sorsát, hanem a gazdálkodás egészében. De nézzük közelebbről. Ma­radjunk csak a mérleghiány­nál. 1962-ben még „csak” 332 000 forint hiányzott. 1963- ban már 1 599 000 forint, a legutóbbi évet pedig kettő és fél millió forint mérleehiány- nyal zárták. Az emberek tud­ják ezt és ettől félnek legjob­ban. Igen sok embernek ez vette el a munkakedvét. A mérleghiány ilyen nagy­méretű gyarapodásának, termé­szetesen, okai vannak. Első számú ok: már nincs meg a földek régi termőkéoessége, de még ez sem minden, hi­szen teremne az a föld, ha művelnék, ha a növényeknek megfelelően gondiát viselnék. De a munkákat nem végzik el időben, s főleg nem olyan jó minőségben, mint az egyéni gazdálkodás idején vagy mint a háztáji területen. Sok a fe­lesleges kiadás is. Az állatte­nyésztéssel se törődnek, tiszte­let a kivételnek, az olyan- em­bereknek, mint Boncsér And­rás bácsi, aki keservesen, sok­Befejt az Akadémia Mind a megyében, mind a já­ráson jól ismerik a bocsi ter­melőszövetkezet helyzetét. Próbáltak rajta segíteni. Adtak kihelyezett vezetőket is, de ők se voltak képesek a bocsi helyzet megfordítására. Irreális íervek Volt más baj, más mulasz­tás is. Nézzük, például, a ter­vezést. A bocsi tsz korábbi ve­zetői irreálisan terveztek. Mi­nél jobban nőtt a mérleghiány és a tartozás, annál irreálisab- ban. 1963-ban például a bocsi termelőszövetkezet 310 kiló bú­zát termelt holdanként. 1964- re mégis 12 mázsás termést terveztek. Ráadásul az előző évek hozamai- sem voltak ma­gasak. Nyilvánvaló, hogy egyik évről a másikra lehetet­lenség négyszeresére emelni a búza terméshozamát. Hasonló a helyzet a kukoricával. 1963- ban 560 kiló májusi morzsolt volt a holdanként! hozam. 1964-re mégis 18 mázsa mor­zsolt kukoricát terveztek. Si­lókukoricából beterveztek 250 mázsa termést, csalamádéból 200 mázsát. Gyönyörű tervek ezek, csak az a baj, hogy egye­lőre ilyen nagyüzemi eredmé­nyek nincsenek, még a legjobb gazdaságokban sem. Voltak egészen nevetséges tervszámok is. Például: 40 má­zsa széna értékű som kóró holdanként, összesen vártak 2000 mázsa termést és lett be­lőle 132 mázsa. Vagy ott van a kavicsüzem. Előbb Z20 000 forint bevételt terveztek. De még hiányzott a pénz, a terv­számok még nem fedezték a ki­adásokat, hát nyomtak egyet a ceruzán. A kavics üzem ter­vezett bevételét felemelték / 120 000 forintra. A járási tanács ezt a tervet nem hagyta jóvá. Az elnök, az elnökhelyettes, a mezőgazdasá­gi osztály, a pénzügyi és az igazgatási csoport egyaránt tiltakozott. Jelentették a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tályának, hogy a bocsi terv ir­reális, lehetetlen teliesíteni. A Nemzeti Bank is tiltakozott. Azt mondta, hogy ilyen terv­re egy fillért sem ad, mert nincs a pénzösszegeknek reális fedezetük. A banknak igaza volt. A megyei tanács illeté­kesei mégis . jóváhagyták a tervet. A járási tanács több­szöri figvelmezfetése ellenére. Így aztán megszülettek az il­lúziók. Terveztek hozamokat meg bevételt, a papírforma sze­rint szén jövedelmet, ami saj­nos, nem vált valósággá. Szendrei József (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents