Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-22 / 94. szám

T965. április Z2. fiSZÄKMAGYAEORSZÄG Emberekben jr em a készülékben van hiba”.' A módszerben. Ember és ember kap­csolatába éket ver a bürokrácia. Sok­szor fullad papirhalmazba az eleven érintkezés, adatok és statisztikák tömkelegét készítjük íróasztalhoz kötve, mu­tatók ezreit gyártjuk a termelésről, jelenté­seket kérünk és küldünk, számok és betűk káosza nyomaszt; bennünket sok-sok munka­nap sok-sok órájában. Nem arról van szó, hogy feleslegesek lennének az adatok, a mu­tatók, a statisztikák, a jelentések, hiszen mindegyik kelléke a tervszerű életnek De kelléke — és nem célja! Csak annyit be­lőlük, amennyire valóban szükség van! Tudo­mányosan, átgondoltan és azzal a törekvés­sel támaszkodjunk a számokra, a betűkre, hogy az ember érdekeit szolgálják. Egyik-másik gazdasági szervünk, intézmé­nyünk „parancsnoki kara” olyannyira túl­szervezi munkáját, hogy nem marad ideje a legfőbb feladatra: nevelni a minden értéket előállító embert, szervezni a napi munkát, irányítani, személyes benyomások alapján in­tézkedni. Éneikül pedig a távlati célok el­érhetősége csak feltételezett, s bármennyire precíz a tervezés, nagyon könnyen hiba csúszhat a számításba. Felesleges bizonygat­nunk, hogy többek között éppen e fontos teendők elmulasztása okozza a hóvégi haj­rákat, a díszharmóniát a termelés összehan­goltságában, késlelteti a kooperációt, bizony­talanságban tartva mindazokat. akiknek nem jelentések formájában, hanem tény­legesen számot kell adniuk a munkáról. A tulszervezés elég gyakran „felülről” indul cl. A felsőbb szerv jelentést kér az alsóbb­tól, az alsóbb a maga embereitől. Tízek, szá­zak „mozognak”, míg végre elkészül a je­lentés, amely talán nem több egyetlen gé­pelt oldalnál, mégis napokat, esetleg heteket vesz igénybe. Hangsúlyozzuk, ami kell. az hell. Ami viszont felesleges, arra ne paza­roljunk időt. Annál kevésbé, mivel a helyi „megfordulást”, az egyéni tapasztalatokat, élményeket, közvetlenül szerzett benyomá­sokat ezer jelentés sem pótolhatja. G yakran halljuk vezető emberek pa­naszkodását: értekezletekből és utaz­gatásból áll az életünk. Az Ózdi Ko­hászati Üzemek igazgatója például havonta 10—12 kötelező értekezle­ten vesz részt. Nyilvánvaló, ezekből a meg­beszélésekből újabb tanácskozások kereked­nek a gyárban, bővülnek a „szempontok”, ugyanakkor kopnak is, minél „lejjebb” ke­rülnek. De végtére is, mikor marad idejük e vezető embereknek arra. hogy aktívan, rendszeresen, életközelségből „belevessék” magukat az irányításba, a helyi és átlátott íela.datok szervezésébe, egyszóval munkahe­lyükön, a dolgozókkal együtt éljenek és mű­ködjenek! ... Erre, sajnos, kevés idejük marad. És mond­juk meg őszintén, sokszor igazságtalan kri­tika is támadja őket. Azt mondják a munká­sok: lám, kikerült közülünk, nagy ember lett, már le sem ereszkedik hozzánk. Pedig, ritka kivételtől eltekintve, nincs igazuk. Ve­hetőjük egyáltalán nem hordja fenn az orrát, nem ül elefántcsont toronyban. Egyszerűen gondolkozni tiíirakták papírmunkával, magánéletének egy részét is erre áldozza, őt is terheli a túlszer- vezés, megfosztja az életközelség lehetősé­gétől. Nem általánosítható módszerbeli hi­bák ezek. De vannak, s ez elegendő ok arra, hogy szóvá tegyük, a bürokratikus vonások közé soroljuk, nézzünk szembe velük és se­gítsünk a bajon. Hiszen az efféle „módszertelen módszer” ezer és ezer módon komplikálja életünket. Gondolkozom például a munkafegyelemről. Azt mondjuk, szerezzünk nagyobb tekintélyt, adjunk szabadabb kezet a termelés közvet­len irányítóinak, a művezetőknek. De lehet-e tekintélyes és alapjában véve önálló az a művezető, aki idejének nagy részét az író­asztalnál tölti, ahelyett, hoev a gép mellett segítené a termelő embert személyesen meg­győződne a mindennap gondjairól, bajai­ról ... Hovatovább vicctéma lett az „elbü­rokratizált” orvos, akinek több időt kell pa­zarolnia a papírmunkára, mint amennyit a betegei gyógyítására fordíthat... Alig akad nap, hoev valamilyen formában ne esne szó intézmények, hivatalok vezetőiről, akiknek elsőrendű feladatuk volna a közvetlen em­beri kontaktus ápolása. Ehelyett papírral he­lyettesítik azt, amit személyesen kellene intézniük. Papírok rideg utalása hozza tudo­mására a tényt annak, aki évek óta nem ka­pott még lakást: papírról érzéketlen szava­kat olvas az igazságát kereső ember, papíro­son értesíti beosztottjait a főnök a fegyelmi vétségről... Sok mindent papíron akarunk elintézni. Pedig élő szóval többre jutnánk kevesebb értetlenség maradna a szavak nyo­mán, megértőbb emberek távoznának a hi­vatali helyiségekből. Az ember nem ügyda­rab. Az ember érző lény. M inek terheljük magunkat felesleges nehezékkel? Dobjuk el. ami kö­lönc! Sok időrabló és felesleges pa­pírmunkától szabadulunk meg. ha a szervezéshez tudományosabban, átgondoltabban nyúlunk. Egy szám­tani példánál a végeredmény fon­tos. Az az ügyes ember, aki ezt a végeredményt bonyolult számítások és túl­zott időbefektetés nélkül kapja meg. Talán rossz hasonlat ez az élet vonatkozásában. Viszont találó abban az értelemben, hogy elsősorban nem matematikusok vagyunk, nem adatgyártók és jelentéshalmozók, hanem egy kicsit rendezők, egy kicsit művészek, akik minden kelléket a tartalom érdekében használunk fel. Mindannyian szervezők va­gyunk a magunk munkahelyén, azonban szervezzünk úgy. hogy a lényegre fordítsuk időnk nagyobb részét. Vagyis: csak a szüksé­ges jelentést, csak a szükséges értekezletet, csali a legszükségesebb papírmunkát! Ez azonban nem kizárólag szervezés és módszer kérdése. Az önnevelésé is. Ha én elvárom, hogy velem emberként törődjenek, ugyan­ezt más is elvárja tőlem. Humánus kapcso­latok viszont nincsenek akkor, ha ember és ember közé éket ver az érzéketlenség. Ele­ven kapcsolatok nélkül felszínes és formális a jelentés, az értekezlet — minden. Emberekben gondolkozzunk, és ne szá- mokban! Csala László A. Ltmacsarszkíj; Lenin a Népbiztosok Tanácsában Lenin születésének 95. évfordulójára, Lenin idejében pezsgő és tevékeny élet zajlott a Nép­biztosok Tanácsában. Már akkor kialakultak az ügyvitel külsőségei. Rendkí­vül szigorúan szabták meg a felszólalók számára rendelke zésre álló időt, akár saját előadók voltak, akár meghí­vottak, vagy éppen egy vita részvevői. Mindenkitől meg­követelték. hogy mondaniva­lóját fogja rövidre; tömören mint so.ha azelőtt, vagy az­óta. Lenin szerette a jókedvet. Arcán gyakrabban jelent meg a mosoly, mint bárki másén. Ransom, ez a jószemú angol figyelt fel egyszer arra. hogy korunk nagy embereinek e legnagyobbja mennyire ked­veli a vidámságot, az önfe­ledt kacagást. Ransom ezt is helyesen értelmezte, amikor azt mondotta: „Az ö nevetése erejéből fakad, de ennek az erőnek forrása nemcsak Le­haladt a munka. Lenin. valahányszor mu­latságos ellentmondáson ka­pott rajta valakit, jóízűen el­nevette magát, s ilyenkor ve­le nevetett a hosszú tanács­kozó asztalt körülülő tekinté­lyes testület, amelynek tagjai nagynevű forradalmárok és korunk újtipusú emberei vol­tak. Nevettek vagy az elnök tréfáin — mert nagyon sze­rette a tréfát —, vagy az egyes előadók tréfás meg­jegyzésein. Ám amint elült a f Érdekes kezdeményezés a BVK-ban Az üzem bejáratánál, szem­betűnő helyen négyszögletes, K háttérből megvilágítható doboz hívja magára a figyel­met a BVK-ban, a központi karbantartó üzemben. Nem akármilyen rendeltetése van ennek a kis szerkezetnek. Egy érdekes és megszívlelen­dő kezdeményezésről van szó. Ebben az üzemben a múlt év első negyedében igen sok 'olt a baleset. Ez gondolko­dásra késztette az üzem veze­tőit és dolgozóit egyaránt. Ezer szovjet automata szabályozó műszer az LKM-ben A Lenin Kohászati Művek­ben csaknem minden üzem­ben rátértek már a magas ka- lóriájú földgáz rendszeres használatára. A kénmentes, kiváló hatásfokú tüzelőanyag célszerű, gazdaságos felhasz­nálása végett mintegy 1000 szovjet gyártmányú automati­kus szabályozó berendezést, szereztek be. A műszerek már Megérkeztek, s azokat a gyár nyolc nagyüzemében, köztük a. nagyolvasztóműben, a mar­tinacélműben, a hengermű­vekben szerelik fel a terv sze- rint egy éven belül a gyár műszerészei. A szerelési munkát a földgáz-fogadó ál­lomásnál már megkezdték. A modern készülékek automati­kusan szabályozzák majd a földgáz felhasználást, fo­lyamatosan, a kellő időben és mennyiségben adagolják majd a tüzelőanyagot az üzemek­ben, illetve az olvasztó, me­legítő berendezésekben. A korszerű műszerek segítségé­vel mindinkább lehetővé vá­lik a takarékos energiagazdál­kodás megvalósítása, a be­rendezések legjobb kihaszná­lása; a termelés fokozása és Piztomságossága, .. Megbeszélték a tennivalókat, s megtették a szükséges in­tézkedéseket. Büszkén mond­ják, hogy azóta összehason­líthatatlanul jobb a helyzet. Nap mint nap ez a falra erősített kis szerkezet mutat­ja, hogy hány napja nem volt baleset. A munkába igyek­vőknek szinte minden reggel, ösztönösen is ezen a világító feliraton akad meg a szeme. S megnyugszik, ha a napok száma állandóan nő... Amikor azt olvashatták, hogy 61 napja nem volt sem­esztergályos'nak vasszilánk pattant a szemébe. Bár anyag­hiba. vagy egyéb más ok mi­att történt a baleset, elkerül­hető lett volna, ha Herczegh a szabályoknak megfelelően használ védőszemüveget. Emiatt nullára kellett visz- szaállítani a számozást, pedig mennyivel szebb lett volna, ha a 61 nap helyett annyit írnak oda amennyi mostaná­ig eltelt. Azóta még jobban ügyel­nek, nehogy még egyszer vissza kelljen állítani a szá és a lényegről beszéljen.’ A Népbiztosok Tanácsában va­lami összpontosító légkör uralkodott, s úgy tűnt, mint­ha még az idő is tömörített lett volna, annyi tény, gon­dolat és határozat elfért egyetlen percben. Ugyanak­kor azonban a bürokratiz­musnak, a hivatalos fontos­kodásnak még a legcseké­lyebb mellékíze sem volt érezhető, s hiányzott az a feszültség is, amely azokból az emberekből árad. akik erejüket meghaladó munkát végeznek. Mert ez a munka ugyan felelősségteljes volt de Lenin idejében mégis olvan könnyűnek látszott nin rendkívüli képességeiben keresendő, hanem kommu­nista mivoltában is. Tökéletes kulcsa van a társadalom tit­kainak és nehézségeinek fel­tárásáni, a kommunizmus, a megdönthetetlen prognózisal­kotás olyan magabiztosságá­val ruházta fel, hogy termé­szetes, ha 'nincs még egy po­litikus, aki annyira biztos lehetne önmagában, tervei­ben és elképzeléseiben, mint Lenin.’’ így, vagy legalábbis így beszélt Ransom (de hogy sza­vainak ez volt az értelme, azért kezeskedem). A Népbiztosok Tanácsában serényen, frissen, tréfálkozva Úgy mondták régen, hogy Egyiptom a Nílus ajándé­ka. Áldásos áradása termé­kennyé tette földjét, megala­pozta bőségét. Olyan a tiszaszederkényi tesz-nek is a Tisza—Sajó ái'a- dása, mint az egyiptomiaknak a Nílus. Megyeszertc híres kukorica termését a két fo- lyónak köszönheti. Természe­tesen csak részben, hiszen a művelés is döntő súllyal esik latba. Erre mutat az azonos talajviszonyokkal rendelkező tiszaszederkényi. és a szom­szédos tiszapalkonyai. sajó- szögedi termésátlag közti nagy különbség. Az előbbiben húsz és fél mázsás, az utób­biakban alig 12—13 mázsás a kukorica termés májusi mor- zsoltban. — Az évenkénti ..ingyenes” öntözés mindig új tápanyagot ad földjeinknek. A lerakódé iszap segíti a humuszban gazdag, igen termékeny talaj képződését. Van olvan terüle­tünk — mondja Kányási Bé­la, a Szőke Tisza elnöke —, amelyben már húsz-huszonöt éve kukorica terem, és a gaz­dag termés még sosem ma­ßöseß az ártérben radt el! De az ártér, csak az egyik tényező. Ha elvetik és aztán elfelejtik bekapálni, mint ez szomszédainknál nem egyszer megtörtént. akkor nem lehet csodát várni. Aztán sorra elmondja az elnök, mivel járulnak hozzá a bőséges terméshez. — Mindig őszi mélyszántás­ba vetünk. Alap- és nitrogén- műtrágyából másfél mázsát adunk holdanként. Tavasszal a műtrágya kiszórása után következik a simitózás, a bo- ronálás. A termelőszövetkezetnek két saját kukorica vetőgépe van. A gépi vetés jelentősen csök­kenti a kukorica önköltségét, mert amíg hagyományos módszerrel. 20—25 kilogramm vetőmag is elfogyott egy hol­don, most tizenkettő is elég. — Április 15. és május 5. között vetünk. Középérésű a kukoricánk. A vetés után is­mét borona, majd henger kö­vetkezik. hogy a tömöttebb talajban hamarabb megkez­dődjék a csírázás. Alig fél arasznyi a zöld szár, amikor megkezdik az első kan ''ást. Géppel és lófogattal. Saját konstrukciójú géppel kapálnak: hét darab réti lo­vaskapát kombináltak össze. — Ez sokkal mélyebben megy a földbe, jobban porha­nyósít, és a gyomok sem me­nekülhetnek előle. Két hét múlva ismét kapálást kap a kukorica. Ez már kézi kapá­lás. amelynek a tőtisztitás a fő feladata. Újabb tizennégy nap múlva gazoló kapálás kö­vetkezik. — A törés, sajnos, teljesen kézi munka, csak a szállítás gépesített. Hatvan-hatvanöt vagon kukoricánk terem éven­te, s csak húsznak van meg­felelő csövá^’s tárolója. Leg­alább két tízvagonos szárító kellene még, mert az ideigle­nes szükségtárolót minden év­ben fe! kell újítani, amely igen költséges. Az egyetlen munka; amit a tagok nem kedvelnek túlsá­gosan, a szárvágás. Nem is csoda, hiszen ez a kukorica termesztés legnagyobb és leg­nehezebb munkája. MindÖsz- sze egy szárvágója van a ter­melőszövetkezetnek. még egy mindenképpen elférne! Ilyen precíz, megszervezett alapos munka eredménye a húsz és fél mázsás kukorica átlagtermés. De ni ív ezzel sem elégedettek, még itt sem akar­nak megállni. — Néni a húsz és fél mázsa a végső cél. Meg kell talál­nunk a módját, hogy tovább fokozzuk, magasabbra emel­jük a termésátlagot — mond­ja határozottan Kányási Bé­la. — Számításaink szerint még körültekintőbb és szak­szerűbb m,.-'- -—i k0r­c-„-öbb talaiműveléssel és majd a teljes gépesítéssel az elkövetkezendő két év alatt további négy-öt mázsával emelhetjük ezt az átlagot. Ha ezt sikerül megtenniük, akkor a kukorica önköltségé­nek csökkentése sok forinttal emeli majd a most is kiváló. 62 forintos munkaegységet. Juhász Judit nevetés vihara, ismét a ko­rábbi, élénk és friss komoly­ság lett úrrá a testületen, s a beszámolók, viták, határo­zatok folyama éppoly gyors volt, mint annakelőtte. Azt látni kellett volna, ahogyan Lenin a beszélőket hallgatta. Nem tudok arcot, amely szebb lett volna Vla­gyimir Iljicsénél. Rendkívüli erőt sugárzott, arcában és szemében volt valami fensé­ges és oroszlánszerű, amikor, az előadót tekintetével is fi­gyelmesen követve, a szó szo­ros értelmében magába szí­vott minden egyes szót, vagy amikor ugyanazt az előadót a kiegészítő kérdések pergő­tüzének vetette alá. A Népbiztosok Tanácsában sok kitűnő elme foglalt he­lyet, de Lenin rendszerint mindenki másnál előbb vég­zett a kérdések elemzésével és jutott el a megoldáshoz. Mindebben azonban a legcse­kélyebb igyekezet sem volt. hogy „brillírozzon”. Ha va­laki megfelelő megoldást ja­vasolt, Lenin nyomban felis­merte célszerűségét, s már mondta is: „Diktálja csak le ezt a határozatot, ez telitalá­lat.” Bosszankodni, különösen e Népbiztosok Tanácsában. rendkívül ritkán látták Le­nint. De ha megharagudó ti. akkor aztán alaposan. Ilyen­kor nem válogatott a kifei*- zésekben. „Begyepesedett szovjet méltóságos urak” „szájtátiak”. „fejletlenek” ilven és más. korántsem hí­zelgő szavak hagyták el ir­kát — találkozunk ezekkel s kifejezésekkel feljegyzései­ben. távirataiban, telefonüze­neteiben is. De a fejmosásért senki sem neheztelt meg Leninre. Olyan kommunista, illetve szovjet ember, aki „megsértő­dött” volna Leninre — egy- ■saerúen elképzel betette»,’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents