Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
▼asifTiKn. Iw*;. Sprlüa A ßSSAKMAGTAROSSZÄQ SHE 3 gwg^gaaajcaawwgag^^ V holt szezon”! zás és a tervezés, a korszerű limes A falusi, lakosság körében folytatott etíz- mei-politikai munka feltételeiben az utóbbi évek során jelen-, lös változás következett be. A korábban szétszórt parasztság most együtt, a termelőszövetkezetekbe tömörüiten dolgozik, látóköre szélesedik, kulturáltabbá válik. Kedvező feltételeket jelent a politikai munka számára az is, hogy a falusi családok egyre növekvő arányban olvassák a fontosabb napilapokat, hallgatják a rádiót, nézik a televíziót, látogatják a könyvtárakat. Ezzel párhuzamosan növekszik a sokoldalú politikai tájékozottság igénye. Falun kétségtelenül a tél a legalkalmasabb időszak arra, hogy a pártszervezetek kielégítsék a növekvő igényt: se-, gítsenek az embereknek a vitás, vagy még meg nem értett kérdések tisztázásában. Általában télen zajlanak le a különböző politikai és szakmai tanfolyamok, a brigád- és munkacsapatvezetők továbbképzése, a zárszámadás előkészítése, a közgyűlések, a kulturális- és társadalmi rendezvények. Ezek jó lehetőséget nyújtanak a politikai fel- világosító munka számára. Az elmúlt télen sok tapasztalattal, jó módszerekkel gazdagodott: megyénkben a falusi pártszervezetek politikai nevelőmunkája. Ezek szerint legjobban beváltak a. sokoldalúan érvelő politikai beszélgetések: a falusi téli tanfolyamok, a szervezett tv-nézé- sek, a pártnapok, a tömegszervezetek rendezvényei, a zárszámadó- és a tervtárgyaló közgyűlések. Falusi pártszervezeteink ezeket a koi’ábbi évekhez • viszonyítva gondosabban készítették elő, a rendezvények programja, tartalma és módszere általában a falusi lakosság igényeihez igazodott. A viták, a beszélgetések különösen ott voltak eredményesek, ahol a termelőszövetkezetek, a járás vezetői, szakemberei felismerték jelentőségüket és aktívan bekapcsolódtak az eszmecserébe. Jó példaként említhetjük az cdelényi, as encsi, a szerencsi és a miskolci járások téli tanfolyamait. A téli tanfolyamokhoz hasonlóan jól szolgálták a termelőszövetkezeti parasztság politikai látókörének bővítését a gazdaságpolitikai tanfolyamok Is. Több pártbizottság az elmúlt évhez viszonyítva jelentősen növelte a gazdaságpolitikai tanfolyamok számát és azok résztvevőinek körét. A tanfolyamokat legtöbb helyen a tsz-ek szakemberei vezették, akik az országos problémákat szakszerűen egészítették ki a helyi gondok, feladatok elemzésével. Széleskörűen vitatott kérdések voltak itt a tsz-demokrácia, a jövedelemelosztás, a beruhálennelési eljárások különböző kérdései. A politikai oktatás e két kötetlen, népszerű tormáját a jövőben tovább kell fejleszteni. Olyan fontos kérdéseket segítsünk most még jobban megértetni, mint a munka termelékenysége, az önköltség, a gazdaságosság, a jövedelmezőség és ezek összefüggése az életszínvonal alakuláséival. Már most nagyobb figyelmet kell fordítanunk a falusi agitáció állandó, az ' igényekhez szabott, változatos témájú formáira, s meg kell találnunk a módját, hogy ezekről a kérdésekről ne csak télen essék szó. A politikai érdeklődés növekedését mutatták a zárszámadó közgyűlések, a februári, márciusi pártnapok is. A megye községeiben megtartott pártnapokon több száz felszólaló fordult felvilágosításért az előadókhoz fontos politikai és gazdasági természetű kérdésekben. A dolgozók elégedetten ismerték el a nyílt és őszinte tájékoztatást, azt, hogy az eredményeken kívül a hibákról, gondjainkról is őszintén szólunk, a részvevők, illetőleg a felszólalók maguk is keresték, kutatták a problémák megoldásának útját, sok hasznos tanács, javaslat és kritikai megjegyzés hangzott el. Nagyon fontos tanulsága: politikai felvilágosító munkánk legfőbb jellemzője mindig a nyíltság és az őszinteség legyen. Ismeretes, hogy megyénk termelőszövetkezeteinek gazdasági helyzete, az aszály és más tényezők következtében, nem mindenütt javult kielégítően. A párt nem titkolta és idejekorán ráirányította a figyelmet e problémára. A Központi Bizottság decemberi A Rudabányai Vasércbányában a munka meggyorsítására és az érc minőségének javítására több műszaki intézkedést vezettek be a fel- szabadulási verseny eddigi szakaszában. így például a külszínen központosították a munkát, és csak két nagy termelékenységű fejtésen, a Vilmos és a Buda bányában dolgoztak. Ezekre a helyekre irányították a munkásokat és a nagy teljesítményű berendezéseket. A szalagfezerűen dolgozó csapatok az új szervezéssel kiváló eredményeket értek el. A nagy gyakorlattal rendelkező l'úróbrigádok például a határozatát ma már ismerik a mezőgazdaság dolgozói is, és aktívan tevékenykednek végrehajtásáért. A pártnapokon és znás fórumokon a párttagság és a. szövetkezeti parasztság szinte egyöntetűen kifejezésre juttatta, hogy egyetért pártunk politikai irányvonalával. P árttagságunk a március végi ünnepi taggyűléseken, felszabadulásunk 20. évfordulójára, győztes harcokra és tanulságokra emlékezve erőt gyűjtött az újabb feladatok megoldásához. Most arra van szükség, hogy tovább erősödjek falun is a kommunisták közve leményf orm áló cs példamutató szerepe, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák idején és nyáron se szüneteljen falusi pártszervezeteink politikai felvilágosító és nevelő tevékenysége. Mert bár a téli időszak több lehetőséget kínál falun a politikai munka számára, a növekvő érdeklődés és az igények, még inkább a falu előtt álló megnövekedett feladatok jelzik, hogy a politikai felvilágosító és nevelő munkában sem tavasszal, sem nyáron nem lehet „holt szezon”. A „nehezebb időszak” igényli azt is, hogy a helyi tapasztalatok hasznosításán kívül járási bizottságaink is több konkrét, helyszíni segítséget nyújtsanak falusi párt- szervezeteink munkájához az elkövetkezendő hónapok során. Legkevésbé ők feledkezhetnek meg róla, hogy a politikai munkában sohasem lehet „holt szezon". Bogár Károly a megyei pártbizottság munkatársa lyuktelepítéseket már úgy végzik el, hogy a robbantásoknál minél kevesebb meddő kerüljön az érc közé. A tisztább termelést segítik a többi csapatok is. A külszíni bányában a jubileumi verseny eddigi szakaszában egy- egy dolgozóra jutó teljesítmény műszakonként a tervezetthez viszonyítva mintegy 7 tonnával emelkedett. Szép eredményekkel dicsekedhetnek a brigádok a mély- művelésű Gagarin-aknában is, ahol tavaly új fejtésrendszert vezettek be. Az új bányaművelési eljárással az eddiginél hat hónappal előbb készítettek el egy tömegtermelésre alkalmas, 50 méter iiterlesnetM ez üzemorvosok Morét az LKM-ben A Lenin Kohászati Művekben bővítették, kiterjesztették az üzemorvosok jogkörét. Áprilistól a gyár miskolci keresőképtelen, járóbeteg dolgozóit az üzemorvosok veszik táppénzes állományba, nyilvántartásba, s ugyancsak ók gondoskodnak a táppénzes betegek felülvizsgálatáról is. A táppénzes állományba vételt, valamint a felülvizsgálatot a gyár különböző részein már korábban megszervezett kilenc műhelykörzeti orvosi rendelőben bonyolítják le. Az új intézkedés, amely a gyár dolgozóinak több mint hatvan százalékát érinti, minden szempontból előnyös. A gyár miskolci dolgozói, mintegy 12 ezer ember, az intézkedés révén egyrészt mentesül a meglehetősen zsúfolt városi körzeti rendelők felkeresésétől, a sok időveszteséggel járó várakozástól, másrészt pedig, tekintve, hogy az üzemorvosok jobban ismerik a műhelykörzetükben dolgozók egyéni viszonyait, sajátos munkakörülményeiket, a gyógyítást és a betegek gyógyulását is jobban segíthetik. A gyár dolgozóinak egészségügyi ellátása hamarosan tovább javul. Nemsokára átadják ugyanis a gyár közvetlen közelében megépített modern szakorvosi rendelőintézetet, amelyben több mint tízféle szakrendelést vehetnek majd igénybe a dolgozók munkahelyük közelében. hosszú és 40 méter magas kamrát. Ezt szakaszonként robbantják össze, és eddig mintegy 55 ezer tonna pát- vasércet vettek ki belőle. A Gagarin-aknában most újabb, nagy földalatti robbantást készítenek elő. A húsvéti ünnepek után 2.5 tonna pakszittal egyszerre 20 ezer tonna súlyú vasérctöm- zset repesztenek össze. A jubileumi verseny jelentős eredménye, hogy a rudabá- nyaiak eddig a hazai nagy- olvasztók áltol kért minőségi és mennyiségi ércet mindennap maradéktalanul elküldték a diósgyőri és az ózdi kohászatba. Újabb nagy földalatti robbantásra készülnek Rudabányán Áldozatkész emberek A brigádvezető a mellette álló emberekre nézett, aztán Elvégezni a mindennapi munkát, eleget tenni a társadalmi, családi kötelezettségeknek, s mindezt jól, lényegesebb kifogások nélkül — becsületes dolog. Tisztelet övez mindenkit, aki ilyen ember. Joggal. Sokszor azonban az élet. többet kíván a mindennapi teendőktől. Valami váratlan, előre nem látott dolog egyszerre „megszorítja” az embert, mintha csak próbatételként jönne, s hangosan szól: no, most mutasd meg, ki vagy! S aki ilyenkor sem hátrál meg, aki azonnal, gondolkozás nélkül hajlandó segíteni, felelősséget vállalni még akkor is, ha elsősorban, nem saját érdekéről . van szó; még akkor is, ha mások félreállnak, .nos, az ilyen ember .megkülönböztetett tiszteletet, becsületet érdemel. És vannak ilyen emberek. Egyre többen vannak az áldozatkész emberek, akik mernek kiállni, mernek, s akarnak segíteni, még akkor' is, ha egyébként félreállhatnának. De nem teszik, mert emberségük, bizodalmuk a holnapban, az emberekben olyan táptalaj, amely kiállást, áldozatkészséget érlel. S mindazért nem várnak külön szolgáltatást, nem szabnak anyagi es mas feltételeket Éppen ezért néhány szót néhány sort különösképpen megérdemelnek. A minap falusi környezetben, Árnóton találkoztunk három ilyen emberrel. Azaz személyesen csak egyikükkel, Novotny elvtárssal, a termelőszövetkezet bri gádvezető- jével. — Van-e baj, van-e gond? — érdeklődött a járási tanács elnöke. — Van, de inkább volt — támaszkodott kényelmesebben kerékpárjához a brigád- vezető. — Tetszik tudni, az előlegosztássál. Mint ahogy Vámoson, meg más szomszéd helyeken. Bizony, amint késeit a pénz, erősen követelni kezdték az emberek. — Hát igen, ami igaz, igaz, késik, mert a formaságok, a nagyobb takarékosság ... De éppen tegnap beszélgettünk róla, s hamarosan lesz. Hiszen megérdemli a tagság a becsületes munkáért. — Mi is így véltük, s éppen ezért ki is osztottunk néhány ezer forintot. Mert... — Kiosztottak? — rőkönyö- dött meg a tanácselnök. — hogy-hogy kiosztottak? meg csizmája orrára, s mintha el is pirult volna kissé. — Tetszik tudni, az volt a helyzet, hogy igazán megérdemelték az emberek, úgy megy itt most minden, ahogy kell. De a pénzt hiányolták, mert tavasz jön, ezt is, azt is venni kell. S mert a járástól nem kaptunk biztatást,' hát az elnök elvtárssal összedugtuk fejünket, hogy azért amíg hivatalosan .is megkapjuk azt a pénzt, valami legyen. Aztán így lett... Mert az elnöknek is volt, egy kis pénze a takarékban, a családtól is kért, aztán nálunk is volt. otthon, meg a másik brigádvezetőnél is. Szóval, ebből osztottunk a múlt héten, így most zavartalanul dolgozunk tovább. Hiszen úgy is lesz pénzünk hamarosan, s akkor majd visszakapjuk ... Elhallgatott, s hallgatott a járási tanács elnöke is. Hogyne, hiszen ismert a gond, néhány helyen kevés a pénz. Nem az emberek hibájából, hanem más okokból, a tavalyi gyenge esztendő következményeként. De lesz később, s ha a termés is jó lenne végre már, egyik évről a másikra megszűnne az ilyen jellegű gond. S íme, mennyire bíznak ebben a jobban itt Arnóton az emberek, a tsz vezetői. Adnak, biztosra adnak, áldozatkészen adnak a magukéból, hogy legyen a tagságnak, hogy ne zavarja semmi a jobbat teremteni akaró munkát. — Rendes emberek maguk — szólalt meg végül is az elnök. — Aztán mondja csak, Novotny elvtárs, otthon a család nem szólt ellene? A brigádvezető elmosolyodik: — őszintén szólva mondta az asszony: jó lesz ez így, hogy már nem is hozzátok, hanem viszitek a pénzt? De szívesen adtuk, hiszen biztosak vagyunk benne, hogy van mire. A vetés szép, a munka jó, az emberek szívesen dolgoznak. Ugyan miért ne segítenénk egymáson, ha lehet... íme egy példa a segíteniaka- rásra, az áldozatkészségre. Nem nagy dolognak tűnik, mégis az, Hiszen nem volt kötelességük segíteni. Elintézhették volna annyival: „még egykét hét emberek, aztán lesz előleg.” De nem ezt tették, hanem adtak a magukéból. Hogy később, holnap ezáltal is még jobban erősödhessék a közösség. Az ő közösségük. Barcsa Sándor Mindenkinek j élesül! Nemrég, felszabadulásunk 20.. évfordulójának előestéjén tapasztaltam, hogy a jól végzett munka elismerése mindenkinek jólesik. Kormányki- iünietésekel nyújtottak át szép számmal a párt-, állami és társadalmi élet különböző területén sok éven át kimagasló érdemeket szerzett elvtársaknak. Örültek neki, boldogok voltak. Érthetően. Aztán az ünnepek előtti taggyűléseken. ahol a párt Központi Bizottságának Leniu-portrés emléklapjait nyújtották át az 1945-ös, vagy annál korábbi párttagsággal rendelkező kommunistáknak, szintén tapasztalhatta bárki, hogy a kommunistáknak is jólesik, ha „észreveszik” áldozatos, önzetlen munkásságukat. Többen el is mondották: nem az elismerésért tettem, amit tettem, de jólesik, hogy a párt, a társadalom számon tartja, amit tettem... Mert az emléklapok bizony társadalmi elismerést és tiszteletet fejeznek ki az idősebb harcosok iránt. Szóval „nem azért” —, de „jólesik” ... Miért hangsúlyozom, hogy a kommunistáknak is? Elsősorban azért, mert néhány munkahelyen, főleg gazdasági és intézményi vezetők körében találkoztunk az utóbbi időben olyan hibás nézetekkel, hogy a jól végzett munka anyagi, vagy erkölcsi ösztönzése során „elsősorban a pártonkívülieket kell számba venni” —. mert „a kommunisták áldozatkész, önzetlen emberek...” Bocsássanak meg pártonki- viili barátaink, de azt hiszem, ők is érzik, sőt tudják, hogy egy kicsit mesterkélt ez a szemlélet. Már csak azért is, mert az utóbbi hét-nyolc esztendő során pártszervezeteink, maguk a kommunisták igyekeztek elos Jctni és bizonyítani egy korábbi, ugyancsak helytelen nézetet, miszerint a kommunisták „különös vágású emberek ,. „ különös anyagból vannak gyúrva .. Bizonyára emlékeznek még, különösen az idősebbek, erre a koncepcióra, aminek akkor egyenes következménye volt a párttagsággal eleve együtt járó előny — következményeiben pedig a pártonkí- vüliektől való bizonyos fokú elszigetelődés. Hála jobb sorsunknak, az utóbbi évek során egészségesebb viszony alakult ki a párt és a tömegek között, a párttagok és a p&rtonkívülick között. Nem hangsúlyozzuk még azt sein, hogy a kommunisták önzetlenül, áldozatkészen szolgálják népük, hazájuk érdekeit, általában élen járnak a munkában, példamutató közösségi és családi életet élnek. A párttagság pedig önmagában nem jár semmiféle különleges előnyökkel. Tudjuk, hogy a pártonkiviilt- ck úgyis „észreveszik” azt, ahogyan egy kommunista és általában a párttagság él, dolgozik. Elsősorban szerénységükről veszik észre, s valljuk be, egészségesebb dolog, ha pártonkívüliek ajkáról röppen el olykor egy-egy elismerő szó: ez igen, látni a munkájából, viselkedéséből, emberségéből, humanizmusából, hogy jó kommunista ... Miért, hát néhol a ferde szemlélet, egyes, főleg gazdasági vezetőknél, amikor egy közösség munkájának személy szerinti elbírálására és elismerésére kerül sor? Ki érti meg a hátrányos megkülönböztetést? — Mert az olyan „szemléletben”, hogy egy közösségen beiül a kommunisták jól végzett munkája „természetes”, a pártonkívülieké pedig „érdem”, és dicséreti, vagy jutalmazási alap, eléggé félreérthetetlenül a kommunisták hátrányos „megkülönböztetése” húzódik meg. Ha ma azt hangsúlyozzuk, hogy a párttagság önmagában véve nem jelenthet valamiféle előjogot, és hogy a kommunisták sem „különös vágású”, hanem ugyanolyan „húsvér” emberek, legfeljebb szerényebbek, önzetlenebbek és áldozatkészebb társadalmi lények, ez nem jelentheti semmiképpen sem a hátrányos megkülönböztetést a kitüntetések, prémiumok, vagy a dicsérő szavak osztogatásakor. E tekintetben is okvetlenül érvényes a szocializmus alapelve: „Mindenki képességei szerint — mindenkinek munkája szerint”. Miért fukarkodnak hál néhol a kommunisták jól végzett munkájának elismerésével? — Az elismerés mindenkinek jólesik! Csépányi Lajos Utazik a tokaji kő Foto: Sz. G.
