Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

‘fteißraai», 1965. március 14. ßSZAKMAGYARORSZÄÖ A miskolci egyek fii művészeli csoportjai ealc bemutatója Jól sikerült előadáson lép­tek tel a napokban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem öntevékeny művészegyüttesei. A Herman Ottó Gimnázium és az egyetem vegyeskara, a kamarazenekar és a népitánc csoport mulatta be produk­cióját. A modern táncstudió érdekes áttekintést adott a világ társas táncaiból. Sokat tapsolt a közönség az egyetem két gitáregyüttesének is. Utoljára, de nem utolsósor­ban kell megemlékeznünk az irodalmi színpad műsoráról. A szavalok közül különösen Csanádi Pál érdemel elisme­rést. Ünnepi műszak a Tiszai Pályaudvaron (Levelezőnktől.) Szép eredményeket értek el már eddig is a hazánk felsza-. badulásának 20. évfordulójá­ra kezdődött ünnepi műszak­ban a miskolci Tiszai Pálya­udvar dolgozói. Az átlagos terhelés, a kocsi­kihasználás és a gurítás ter­vét száz százalékon felül tel­jesítették. Hosszú idő' óta most született a legjobb ered­mény a vonatok menetrend szerinti indításában. Élen j áraak a munkában a személy­vonatos szocialista brigádok. Külön vállalást is tettek: küz­denek a vonatok késése ellen. Elvonókúra eletomos A Michigan állambeli Pon­tiac kórházban elektromos sok­kot adnak az alkoholistáknak, amikor különféle szeszes ita­lokat itatnak velük. A betegeket ilyenformán úgy kondicionálják, hogy az alkoholt rövid időn belül az áramütéssel asszociálják. Az ötnapos kezelés alatt a betegnek hol bort, hol pálin­kát, hol meg sört adnak, utána pedig minden esetben IS voltos áramütést a fejéhez erősített fémvezetőkön keresz­tül. faies & vár iövébaet Madártávlatból úgy tűnik, hogy a szemközt magasodó, falmarad vány okkal koroná­zott várhegynek szinte lábá­hoz simul a falu. Csak kö­zelebbről látszik, hogy Szög­ligetet még jókora kapaszko­dó, erdőborította, hosszú völgy Választja el Szádvár­tól, Bebek György egykori sasfészkétől. Itt úgy tudják, s úgy is mesélik, hogy hős Zrínyi Ilona volt Szádvár utolsó gazdája. Mint a ma­gyar ' szabadságharcok leg­több sasfészkét, ezt is fel­robbantották a Habsburgok ...-i. A Ménes-völgy titka Ahol öblösödik a völgy, he­gyi legelők simulnak az er­dők közé. Talán egy Ivor a várnép ménese legelt itt, s innen a név: Ménes-völgy, Ménes-patak. De ennél na- gyobb szolgálatot is tett a völgy és a patak az egykori várnépnek. Itt volt a sasfé­szek erejének egyik titka. Három völgyzáró gát, ahogy egykor mondták: három há­nyás, húzódott itt keresztbe a vár felé vezető úton. S á gá­tak mögött jókora tavak. Ezek zárták el az ostromló sereg elől Szádvár egyetlen járható útját. És bizonyára halat is adtak a várnépnek a vizek, mint ahogy most az erdészet által felújított egyik mesterséges Ménes-völgyi tó, a legízletesebb halnak, a pisztrángnak lesz majd ta­nyája. És állítólag még egy titka van a völgynek: az öre­gek szerint itt bújik alatta a vártól a faluig vezető alagút. Az időjós forrás Sok érdekessége van a kis falunak. . A tanácselnök, Ha­raszti László is eldicsekedett néhánnyal. Először is az „időjós” forrást néztük meg. Ott csörgedezik nem messzi a templomtól. A régiek „csodá’-íorrásnak tartották a Csörgőt, mert jó néhány órá­val előre jelzi az esőt. Hiába ragyog tisztán Szögliget fe­lett az ég, ha a Csörgő-forrás vize zavarossá válik, néhány óra múlva biztosan zuhog az eső. A szögligeti „csoda” mö­gött is csak a csodálatos ter­mészetet kell keresni. A hegy belseje ugyanis üres. Vagy száz méterrel feljebb, a Du­dás Lajosék háza mellett feltárt cseppkőbarlang lejá­rata is ezt bizonyítja. S a barlangok túlsó végén, odaát a Szádelői völgyben, mindig korábban esik, arról jön át lassan a hegyeken minden esőt hozó felhő. A meredeken zuhogó karsztvíz pedig előbb ér Szögligetre, mint a fel­hők ajándéka. Néhány méterrel odébb még érdekesebb forrás, a szögligeti Teplice, azaz Tapolca. Kis me­dencébe folyik a vize, s ab­ban télidőn is mezítláb mos­nak, sulykolnak az asszonyok. Ezt a „csodát” már érdeme­sebb lenne „megfúrni”, mert bizonyára hőforrás, talán jó­tékony gyógyvíz is lappang itt a mélyben. Megszökött a „csodaszarvas” Az egyik háznál ismét „cso­dát” emlegetnek: Öcsit, a „csodaszarvast”. Igaz, őt csak az újságíró nevezte el így, de megérdemelte, mert olyan szelíd volt, mint a kezes bá­rány. Bejárt a boltba, kocs­mába, kutyaként követte gazdáját, Smalkó Géza er­dészt. Nagy most a szomorú­ság az erdészházban, öcsi az első idei hóhulláskor meg­szökött, hűtlen lett. Pedig, de sok tejet megivott, de sok cukrot megevett zacskóstul, s nem egy doboz Kossuth ci­garettát kellett kifizetni he­lyette a boltban, mert szó nél­kül elcsente a pultról, s pilla­natok alatt el is tüntette gyomrában. A rezervátumban járó vadászoktól nem féltik öcsit, de mi lesz, ha áttéved a határon, ahol tőle senki sem kér útlevelet... Igaz, egye­lőre ott sem fenyegeti a va­dászok puskája, mert még csak egyetlen egyenes ágat eresztett agancsa. De majd, ha ágas-bogas lesz az az agancs, s öcsi is viadalba száll majd egy eljövendő szarvasbőgés- kor, akkor bizony elsirathatja Szögliget egykori „csodaszarva­sát”. nán viszontláthatja megszökött barátját, összkomfortos mű­velődési otthon épül ugyanis a faluban. Nyugodtan lehet­ne amolyan faluközpontnak, mindenki házának is nevezni. Igaz, hogy építi is mindenki. Vagy félmillió áll rendelke­zésre felépítéséhez, de a szög­ligetiek társadalmi munkája alaposan megtetézi ezt az összeget. A Dobó tsz például 100 mázsa messet égetett hoz­zá ingyenesen. A kő is a he­gyekből, a homok a völgyek­ből kerül. A fuvart is a la­kosság adja, s természetesen a kétkezi munka zömét is vál­lalták. Lesz is ebben az épü­letben minden. Kultúricrem színpaddal és öltözőkkel, or­vosi rendelő, külön gyermek és felnőtt várószobával, könyv­tár és olvasóterem, párthelyi­ség, KISZ-terem, és lesz mozi­gépész szoba, büfé, télen klubbá alakítható hall, sőt két nagy szoba és irattár a községi tanácsnak is otthoná­ul szolgál majd ebben a „kombinátban”. Aki az idei nyáron a szád­vári romokhoz megy kirán­dulni, megnézheti a szöglige­tieknek ezt a közös építkezé­sét, áld pedig ősszel téved erre — legalább is a tervek azt ígérik — az már az elké­szült „faluközpontban” is teheti tiszteletét. Pozsonyi Sándor Egy adat kellene még. Egy icl-pici adatocska. ;; ~ Csak egy szám: annyi, hogy öt, vagy nyolc, eset- = 5 leg kettő, de az is lehet, hogy tizenkettő. Ennél E E több semmiesetre sem lehet az a szám, node azért S E mégis jó lenne pontosan tudni. Sok múlik az ilyen E ™ apróságon. Jelen pillanatban az, hogy korszakai- “ | kötő lesz-e készülő cikkem, bekerül-e az irodalom — E kincsei közé, vagy elvesz a hétköznapi írások töm- E E kelegében. E E Ugye mindenki belátja, hogy a tét nagy. Nekem E 5 kell.az az ici-pici adat, anélkül nem lehet. E Tárcsázok: ? 5 E — Tessék mondani, hány? Á E — Nem tudom. gjr « „ g • _ «% Ki tudja? Ej — Ki tudja? E — A revizori csoport, E Tárcsázok: E E — Tessék mondani hány? 1 „ E E — Nincs benn a csoportvezető. ? — E — Más nem tudja? E is — De igen, a főkönyvelő. E E Tárcsázok: — E — Hány? ~ 5 — A főkönyvelő kiszálláson van, az aktát bezár- S ta a fiókba, Ej •— Node, mégis, valaki csak tudja rajta kívül.'.'. ~ E — Próbálja meg az adócsoportot... j Ej E Tárcsázok: f Ej E — Mondják már végre: öt, vagy nyolc, esetleg S E kettő, vagy tizenkettő? E — Jó, hogy nem az Egyházügyi Hivatalt kérdezi, S Ej Nem, azért sem hagyom abba. Az nem lehet, hogy E j~ ilyen apróság miatt ne írhassam meg nagyszerű, E E életem legjobb cikkét. Kitartok. Már nem is ma- — E gam miatt, de felelősséggel tartozom az olvasók- E — nah. Micsoda gyönyörűség -lesz nekik ez a mű. E = Megfoszthatom-e őket? E Tárcsázok — kérdezek — tárcsázok — kérdezek, E Ej aztán már megy magától. Nem is tárcsázok, csak E S kérdezek... Kérdezek: hány? § Délfelé lanyhul az erőm. Már tudom, hogy ki E = hol van, ki mit csinál, csak a számot, az ici-pici ™ jjj adatot nem. Utolsó kísérlet. E — Tárcsázok: jjj E — Hány? E ~ — Eddig 12 forint. — E “ Micsoda? Forint? De hiszen én... E — Igen. A posta vagyok. Tizenkét forintot be- ­— szélt eddig. AI E vniiimEiimimimimmitiimummmiiuiitmnmntiimimimiimp Kastélyok várak Borsod megye különösen gazdag szépségű, történelmi hagyományú kastélyait, vára­it, évről cvre számtalan tu­rista csodálja. De az utas, aki a hazai tájakat járja, nemcsak a mi megyénkben, hanem az ország más tájain is találko­zik műemlékekkel, Hazánk­ban a kastélyok száma mint­egy másfélezerre tehető, me­lyeknek háromnegyed része hasznos, gyakorlati célokat szolgál. Megőrzésükről, szép­ségük ápolásáról a műemlék­védelem törvényei gondoskod­nak. ♦♦♦*«>****<**************-*«>é'’*'*^'*<********<í*-*****-í>*«'«V******4>****é->** p Hazánkban kilencven közép­•* kori várat tartanak nyilván, ■■ *melyeknek nagyrészét helyre­amit Ház, mindenki épít De van Öcsiről fénykép, van róla íilmfelvétel, s az erdész kislánya rövidesen egy gyö­nyörű, szép terem veütővász­évében, 1849. tavaszán a kor­mány a Közép-Tiszához ren­delte délről Damjanich had­testét. Március 5-én érkeztek Szolnok alá, ahol irtózatos bömböléssel fogadták őket Karger osztrák tábornoknak a kertek és a sóraktárak mö­gött felállított ágyúi. A ma­gyarok 7 zászlóaljjal, _ 11 lo­vasszázaddal és 20 ágyúval vettek részt a szolnoki csatá­ban, középen a honvédség díszei, a „vitézségükről elhir- hedt” vörössipkások harcol­tak. Nem akart véget órai az osztrákok ágyúzása, mire a magyarok türelmüket vesztve délelőtt 1 óra tájban szu­ronyrohammal támadtak az ellenségre, amely még 20 lé­pésnyiről is ágyúval lőtt rá­juk. De amint az egykorú iratokban olvashatjuk, „vörös- sipkásaink fegyvereiket jobb- jokban előreszegezve, bal- jokkal arcukat eltakarva, el­lenállhatatlan rohammal kö­zeledtek a tűztorkok felé”,, és az osztrákokat ágyúikkal együtt beleszorították a Zagy­vába. A nagy győzelem után Damjanich felke­reste a vörössípká- sokat, és a félelme­tes rohamról beszél­getve velük, ezzel az elisme­réssel emlékezett meg bátor­ságukról: „Ezt Napóleon ka­tonái is csak egyszer tevék meg. Fiúk, büszke vagyok rá­tok. Ti az ördögöt is megve­ritek. Megérdemelnétek, hogy mindnyájan tisztek legyetek, de hol volna akkor az én zászlóaljam?” Szolnok után Hatvanból kergették ki Schlick tábornokot, majd kétnapi szörnyű küzdelem után Klapka és Aulich hős honvédéivel együtt bevették az isaszegi magaslatokat és magát a lángtengerben álló községet. Másnap a nemzet­őrök, körtük a vörössipkások bevonultak Gödöllőre, ahol maga Kossuth La jós tartott fölöttük díszszemlét. Damja­nich Kossuth mellett állt, s amikor Adorján Gedeon, Bartha Mór, Édes Ábrahám, Nagy Sámuel, Rácz Dániel, Izsó Miklós és a többi sok száz vörössipkás haladt el előttük, Damjanich szerényen csak ennyit mondott Kossuthnak, aki 28 esztendővel azelőtt maga is diákja volt az öreg kollégiumnak: „Ezek az én fiaim..., a vörössipkások... Jobbára csak olyan tentás deákok...” Áprilisban, májusban a di­csőséges tavaszi hadjárat to­vábbi győzelmei következtek: Nagysalló, Vác, Komárom, Budavára. Mind-mind ragyo­gó fegyvertényei a vörössip­kások hősiességének. A gyű­lölt zsarnokok azonban össze­fogtak, . s mindenütt leverték az európai szabadságmozgal­makat. Csak a magyarok vív­ták még élethalálharcukat, de a megnövekedett túlerő miatt a tragikus vég elkerül­hetetlen volt. A nyári had­járat folyamán egymást ér­ték a vereségek, de még a vesztett csatákról szóló jelen­tések is rendszerint ezzel’ a megállapítással végződtek: „Kivételt a páni félelem alól csak a vörössipkások képez­tek.” Az osztrákok segítségére érkezett orosz cári csapatok elől a vörössipkások kény­telenek voltak lassan vissza­vonulni szülőföldjükre, Bor­sodba, Zemplénbe. És ide­haza még egyszer megcsil­logtatták sokszor megcsodált harci erényeiket. Ugyanis jú­lius 28-án a Hernád mellett, Gesztely hatavaban egészen kö- £ állítják. A helyreállítások cél- . engedtek magukhoz a o ja a múlt történelmének, cavx hadoszlopokat, majd ,ma~j kultúrájának, építő művésze- radek töltényeikkel jól irány-X ., , , ’ . zott össztüzet zúdítottak rá-Ítenek bemutatása. A magyar juk, amitől úgy megijedtek| várak iránt a külföldi turis- az oroszok, hogy mind megfu-%ták is mind nagyobb számban tárnodtak. Ez volt az érdeklődnek, ezért néhány fegyvertényük, méltó eddigi^. . , ..., , . ... ., dicsőségsorozatukhoz. De a ki „«varban szállást is biztosita- alakult helyzeten ez már.mit-§nalc. A külföldi vár-szakem- sem változtathatott, a szabad- < berek közül is igen sokan ság ügyén ez a szép győze-|j várakat és lem mar nem segíthetett, é ,, , . hiszen a nyári csatavesztése-éelismeréssel szólnak azok két két hét múlva a világosié építéséről, helyreállítási mun- fegyverletétel követte. A szu-é kálatairól, ronyokat, gyutacsokat, pus-J kákát a vörössipkások is le-* rakták a páston, de a selyem- £ lobogót, a kilencedik zászló-* alj sok-sok dicsőségének* néma tanúságtevőjét nem* szolgáltattál? ki a gyűlölt el-* lenségnek, azt jóelőre felda-£ rabolták, hogy jusson belőle* minden Vörösstpkásnalc a nagy* idők emlékezetéül. * bban a reménységgel* teljes két évben, J 1848 és 49 nyarán ö az ünnepélyes zá- * róvizsgák elma- * radtak a pataki kollégium-* ban, hiszen a diákok háború-^ ba vonultak. „A könyvet'kard-1 dal cserélték fel ’— olvashat-* juk a korabeli megemlékező-* sekben — az iskola üresen ma-í radt, az évzáró vizsgálat alólj felmentetett az ifjúság. Az* volt ä i legkitűnőbb vizsga* melyet nem a tanárok előtt,* de mégis nyilvánosan, a haza* színe előtt, ott a harctéren, | ágyúk dörgése mellett tettek* le az ifjak, hol az érdenije-* gyet vérrel írták fel. És akik* azelőtt oly hévvel tudlak* szónokolni a szabadság mel-j lett, azt is megmutatták,* hogv meg is tudnak halni* érte.« Hegyi József A fertőd? volt EszlciTiázy-kastély az ország egyik legszebb műem­léke. Az épületben ma országos hírű mezőgazdasági kutató inté» zet és mezőgazdasági technikum működik. A siklósi várban szálloda, étterein és múzeum fogadja a turistákat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents