Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-07 / 56. szám

Tasáreaji, március 1. ESZAKMAGTARORSZÄG Jói »gurul« á miskolci Autóklub Immár ötödik esztendeje, hogy Borsodban is megalakult az autósok klubja. Egy esz­tendővel ezelőtt szervezeti vál­tozás történt: Űzd és Kazinc­barcika „levált", helyi cso­portot alakítottak az , ottani autósok. Miskolcon ezzel egy- idöben megkezdték a tagszer­vezést. Rövid idő alatt igen szép eredményt értek el: a klubtagok száma a miskolci csoportban 160 százalékkal nö­vekedett. Ilyen nagyarányú taglétszám emelkedéssel az or­szágos szervezési versenyben első lett a miskolci Autóklub. Egy esztendő alatt hogyan alakult a klubélet, merre jártak, s milyen tervekkel kezdték az 1965-ös évet? Er­ről ' tájékoztatott Baumgart­ner László, a miskolci csoport titkára. Mi a kiüli célia? 'Elsősorban a szakmai irá­nyítás, az autósok továbbkép­zése. Tavaly februárban a klub megállapodott az IBUSZ —TIT Ország-Világjárók Ba­ráti Körével, hogy közös elő­adásokat, rendezvényeket tar­tanak. Ezenkívül tevékenyen részt vesz a miskolci csoport a Közúti Balesetelhárítási Ta­nács munkájában is. Klubnapokat tartottak az el­múlt esztendőbén. Ezeken nagy érdeklődéssel kísért, leg­többször vetítéssel illusztrált előadások hangzottak el, igen változatos témákról. Néhányat említsünk meg csak: megbe­szélést tartottak Miskolc köz­lekedési problémáiról, színes kénekkel szemléletessé tett előadást hallottak az érdeklő­dő klubtagok Sopronról, s más tájakról. lira itta és Midőn Akik részvevői voltak, szí­vesen emlékeznek vissZh az Autóklub szervezésében tett körutazásokra, s külföldi • tú­rákra. Áprilisban Csehszlová­kiában jártak, máiusban a ti- hanyi országos antóstalálkozón vettek részt a miskolciak. Jú­niusban gazdag programmal, s háromnapos tengerparti Mi lesz a régi fogadóból? Kopott, szegényes külsejű, emeletes ház búslakodik Forró központjában. Befalazott ab- lakszemeivel vakon mereng maga elé. mintha a múlt messzeségeibe vesző, igen, igen régi időkön töprengene. Vagy a jövőn? Mert tisztes kort élt meg a hajdani hires fogadó, de a fa­lu nem búcsúzik tőle. Ki akarja mozdítani értelmetlen tespedéséböl, a maga képére akarja formálni, a ma igényei­ből fakadó követelményeknek megfelelően. Egy vendég? öáudor cár A vastag falú, bolthajtásos szobáit sok mindenről tudná­nak regélni. Hány ember meg­fordulhatott itt, áthaladva a Hernád völgyén, a „népeit or­szágúján”, hiszen a Lengyel- ország felé vezető történelmi i.magna via” ebben a völgy­ijén kanyargóit. Tőzscrek, bor­kereskedők, szekeresek, mind elidőzhettek ebben a fogadó­ban. Jöhettek ide pihenni azok a kereskedők, akik Szikszóról a. tímár-, a szűcs-, a csizma­dia mesterségek termékeit szál­lították tovább, s azok is, akik a híres, 136 literes, faabroncsos gönci hordókban szekerezték a tokaji borokat. Amikor Pest és Eperjes között megindult, a postakocsi gyorsjárat, a forrói vendéglő istállójában abrakol- ták, pihentették a váltólova­kat. Itt cserélték a megizzadt paripákat, frissebbekkel, hadd röpítsék a sietős utasokat messzi céljuk felé. É's itt, ebben a fogadóban láttak vendégül 1815-ben a Na­póleon ellen szervezett szent­szövetség egyik tejét, Sándor orosz cárt is. Teriuényrakíár A „népek országúján” azonban elcsendesedett a *or" galom, a postakocsikat gyor­sabb.' kényelmesebb járművek szorították maguk mögé, a re­formkor után, a Hernád völ­gyének addig virágzó kisipari ágai hanyatlásnak indultak. A fogadóban megcsappantak a vendégek, kiadatlanok marad­tak a szobák, a személyzet, a cselédség tétlenül téblábolt. A fogadó, pusztult Aztán egyszer észrevétlenül -árva maradtak a kapuk. Az Idő ránehezedett a falakra, Id­eáit megsüppesztétte, földbe Jjj-ómta az épületet, a falat itt- ett lekaparta, és az. egészet szürkés, kopottas színnel má­zolta be. Mi már ilyennek is­mertük meg. Most terményraktár. A tsz használja. Igyon I ÖRKÖN aludtejet! A gazdag * történelmű völgy évek óta újra pezsdül. Encsen felépült a járás első gimná­ziuma, nemrégiben készült el a gönci gimnázium épületének terve. A szép vidékek néme­lyikén hétvégi üdülőtelepeket létesítenek, kirándulók, turis­ták sereglenek. Es a „magna via” is újra élénkül. Ahol a régi kalmárok, sze­keresek, vándorok karavánjai haladtak, most egyre több a külföldi rendszámú gépkocsi. A nyári napokban százával, ezrével haladnak át a völgyön külországi turisták. Érthető és helyén való, hogy a mind na­gyobb forgalmú utak mentén, az arra illetékes emberek' a községek csinosítására, szépí­tésére is egyre nagyobb gondot fordítanak. Forrón a búslakodó, szürke terményraktár ugyancsak rég­óta bántja már a falu lakói­nak szemét, szeretnék szebb­nek, hasznosabbnak látni. A község vezetői ki is dolgozták egy tervei: mi legyen a régi fogadóval? A tervek szerint, a földszinten egy nemzetközi autócsárdát létesítenének. Az, épület előtt kitűnő parkírozó helyet lehetne építeni, a csár­dában pedig üdítő italokat., kávét és — aludttejet is áru­sítanának. így mégis lehetne Forrón aludttejet inni. A csár­da- mellett férfi-női fodrászat, meg egy zöldséges bolt szere­pel a tervben. A község la­kóinak mindkettőre igen nagy szükségük lennel Létesítené­nek — még mindig a föld­szinten — cgy-két helyiségből álló könyvtárai is. így a mű­velődési otthon könyvekkel teli helyisége felszabadulna, szakköri foglalkozások számá­ra. Az emeleten a forróink kéí-három pedagógus _ lakást szeretnének kialakítani, még­hozzá szakosított nagy tudású tanítók részére, hogv ürmö­dön gyermekeik felkészültsé­gét is segítsék. Kollégium ? Legújabban még egy gondo­lat vetődött fel a'•fogadóval kapcsolatban: eszerint az encsi gimnázium kollégiumát kellene itt berendezni. Ezt a gondolatot azonban sem a fa­lu, sem n gimnázium néni fo­gadta túlzott lelkesedéssel. Ml lesz a régi fogadóból? Még csak elképzelések szület­tek meg. de tény. minden­képpen szebb, méltóbb külsőt és tartalmat káp. Méltóbbat a faluhoz i$, a fogadóhoz is. Friska Tibor üdüléssel felejthetetlenné tett romániai körutazásra indultak a csoport tagjai. Harminc gépkocsi jutott cl utasaival tavaly nyáron Becs­be. Az ötnapos túra az orszá­gos tagszervezési versenyben elért jó eredmény jutalma volt. nemzetőr nuíWálkozó Mislfo'con — Szép terveink vannak 1965-re is — mondta Baum­gartner László. — Április 4- én rendezzük meg negyedszer a hagyományos Béké-hnrátság emlékturát. Ezúttal Kassára látogatunk majd el. s megte- kinriük a többi nevezetesség mellett a Technikai Múzeu­mét, Most kezdik szervezni a klub fennállása óta legjelen­tősebbnek Ígérkező eseményt: az autósok nemzetközi találko­zóját Miskolcon. A tervek sze­rint június 24—28-ig rendezik meg a találkozót — Miskolc várossá nyilvánításának 600. évfordulóján. —•' Milyen programot állí­tottak össze az idesereglő kül­földieknek? — Szerint üiMc érdot-p^ z<; változatos, eseményekben és természeti szénségek merúáto- vntásában gazdag n nro«ram. F.lknlnijzoliuk •rrnd Árpi nlrrt Lillafüredre, a Bükk-fennsí­kon lovasparádét mutattunk be tiszteletükre. Megtekinthe­tik Aggtelek és Jósvafő. vala­mint Sárospatak nevezetessé­geit. Tokajban megkóstolhat­ják a híres borokat — ezt az utóbbi kirándulást "rmon ezért autóbusszal bonyolítjuk majd le... Tapolcán a barlangfürdőbe, strandra, csónakázni viszik a külföldi autósokat. Az ava.si kilátóban coctail-partit, s bú­csúzóul egy' táncestet is szer­veznek. Gondoljuk, nem unat­koznak majd a vendégek. Egyébként az áprilisi iúrnn kí­vül számos országba szervez még utat a klub. A szocialista országokba, valamint Ausztriá­ba tervezett túrákra már most gyűjtik a jelentkezéseket. (Gyárfás) A pályaválasztás néhány pro; « . ... és kiadvány lá­50K cikk tott már napvi­lágot a pályaválasztásokról. Az évnek ez az időszaka ennek a nagy fontosságú eseménynek a jegyében zajlik az iskolában és szülői házban, gyárban és KISZ-bizottságokon egyaránt. Nem kampánymunka ez, ha­nem a start előtti utolsó tájé­kozódás és tájékoztatás a vár­ható akadályok nagyságáról, útkeresés és útmutatás, nielv biztosabban célba vezet. Tellát nemcsak a fiatalok problémá­ja ez. Az egyénnek és a kö­zösségnek egyaránt fontos, hogy társadalmunk minden eaves tagja megtalálja- azt a helyet, amolv képességeinek és egyéb adottságainak legin­kább megfelel. Csak az alapo­san átgondolt, a reális alapú­kon nyugvó pályaválasztás ké­pes kielégíteni pv indiilö fíq- tálember törekvéseit, és bizto­sítani szellemi és testi adottsá­gainak akadálytalan kibonta­kozását. Az a pályaválasztás, amely nélkülözi az alapos megfonto­lást, amely nem veszi kellően figyelembe a fiatal testi és szellemi adottságait, a fenn­álló gazdasági és társadalmi helyzetet, valamint az. előre látható és várható változáso­kat. az ipar, kereskedelem, tu­domány stb. terén, zátonyra futhat. Egy elhibázott pálya- választás következményeit tö­kéletesen helyrehozni csak igen ritkán lehet. Hol kell hát kezdeni? Mit kell tenni, hogy elkerüljük ezekét az egyén és a társa­dalom számára egyaránt ká­ros következményeket ? Min­denek előtt: a pályaválasztás­sal nem akkor kell foglalkoz­ni, amikor a gyermek az ál­talános iskola 8. osztályába jár. Az iskolai politechnikai foglalkozások, az osztályfő­nök: órák, a gyárlátogatások, az otthoni szülői elbeszélgeté­sek, mind-mind azzal a kimort- dott, Vagy ki nem mondott, cél­lal történjenek, hogy megis­mertessük a fiatalokkal az is­kolán kívüli életet, íelébresz- szük bennük a vágyat egyik, vagy másik munka iránt. Mindezek közül a szülök mun­káját csupa nagy betűvel kel­lene írni. Mert a tanár, az osztályfőnök ideje és lehetősé­ge nagyon is korlátozott, E feladat tehát zömmel a szü­lőkre hárul. Előrelátó gondos­kodással nekik kell megfelelő útra terelni gyermekük érdek­lődését. Ha eddig nem foglal­koztak ezzel olyan elmélyül­tem ahogyan a tét ezt megkö­veteli, elkésve bár, de még' mindig lehet és kell is pótolni az elmulasztottak'»!, mert a tét igen nagy. Mielőtt, azon­ban erről a munkáról bármit is szólnánk, el kell mondani — ki tudja hányadszor — az ember nem a diplománál kez­dődik. Szükséges erről beszélni, mert. az utóbbi években egyre inkább kialakulóban van az a szemlélet, hogy rendes em­ber középiskolába adja a gyer­mekét. A „ha nem tanulsz, csak ipari tanulónak mehetsz” szemléletből nemcsak az ipari tanuló iskolák lebecsülése csendül ki, hanem valóban nagyon sokan azt hiszik, hogy a szakmát tanuló fiataloknak nem sokat kell tanulni. Mintha a szakmunkás bizonyítvány csak úgy, tanulás nélkül hul­lana az. ölükbe. Nagyon sok szülő, akinek gvermeke 2-es, esetleg 3-as, -1-cs osztályzattal Végezte az általános iskolát, el volt keseredve, mert tudás­ban kellően meg nem alapozott gyermeke a technikumi teh'é- teli vizsgák rostáján átesett. Mivel a technikumba nem jut­hatott be, bármilyen iskolába hajlandó volt. gyermekét be­íratni a várható érettségi bi­zonyítvány reményében. A> iparitanuló iskolákról, a szak­mai tanulásról azonban halla­ni sem akart. A gimnáziumok soha nem látott létszámra duz­zadtak. Ugyanakkor az ipái nem kap szakmunkás után­pótlást. A szakmától való Ide­genkedés azonban nemcsak 6 téren, de eleinte még a szak­középiskolánál is meglátszott Pedig érettségit is ad. A szü­lők számára tehát csuk a tech­nikum, esetleg a gimnázium létezett. Csupán az utóbbi év­ben kezdenek megbarátkozni a szakközépiskolával. A szakközépiskolák hihe­tetlen sok pénzébe kerülnek az ■M»w.uiiuuiiwi»iiimuuiia..iiamiiiuiuimiUUiillHillimilllllilUlillllllllllllllllllllllllllllllllll|l|ilUllllllllHllllllllliy I. A megbízatás — A maga ügyességétől függ a vasárnapi mérkőzé­sünk sikere — fogta hangját sultogóra a Főnök, jóllehet ,csak a bennfentesek voltak körülöttük. — Fürkéssze ki íelállási rendszerüket, a stra­tégiát és a taktikát. Kémlelje ki az erőnléti állapotot. Ta- pogatódzék a vezetők hangu­lata, a szurkolók tempera­mentuma felől. Szerezzen adatokat- a játékosok pilla­natnyi formájáról, technikai tudásáról, mozgékonyságáról, sportpályafutásuk kiemelkedő fegyvertényeiről. Ne feled­kezzék meg a pálya pontos méreteiről, talajáról, az ot­tani levegő abszolút és relatív páratartalmáról. Informálód­jék a szélsők indulási sebes­ségéről, a csatárok lövőkész­ségéről, trükk jelről, a védők keménységéről, a kapus ru­galmasságáról ,.. — Nem lesz ez egy kicsit sok? — kérdezte elszontyo­lodva a sport-kém. , — Mindent tudnunk kell! A legapróbb részletek is sors- döntőek lehetnek! — emelte fel ellentmondást nem tűrő hangját a Főnök. — Igazítsuk össze óráinkat. Magánál mennyi van? — Fél négy •— Rendben. Nálam három­negyed öt,. Még tart az ed- gé.sük, most mindent ki szá­ma tol hal. Tessék, fogja ezt a szatyrot. — Mi van benne? — Három postagalamb. Egy közönséges, két ajánlott. Va­lamint három üres fogpaszta- tubus, és preparált-papír. Amit csak megtud, azonnal felírja vegytintával, beteszi a tubusba, ráköti egy galamb lábára ... — Kérem, én rossz levél­író vagyok. Én nagyon félek, hogy észreveszik, amikor ezeket a madarakat málhaz- gatom ... • — Aggodalomra nincs ok! Ha bántódása esnék, egyesü­letünk majd gondoskodik hozzátartozóiról. Induljon. Sok sikert! A kém kezetfogott a Fő­nökkel, a vezetőségi tagok­kal, és gondterhelt léptekkel ldosont a szobából. 2, Váratlan esemény Teltek-múlták a percek .. A sportklub vezetői már egymás körmét rágták ide­gességükben. Csak a Főnök nem mutatott semmi nyugta­lanságot.. Ö bízott emberé­ben ... Halk kopogtatás az ablak­üvegen ... Mindnyájan oda­rohantak . . . egy posta ga­lamb ... megfogták, leoldot­ták lábáról a tubust, kivették a papírt... aztán elképedve néztek «©'másra. ^Azonnal küläjtnelc eau kis teherautót e Rozmaring út 117, alá. Feltűnés nélkül. Sporttársi üdvözlettel: A kém” Ez állt a papíron. — Haladéktalanul csele­kednünk kell! — tért magá­hoz elsőnek a Főnök. Felemelte a kagylót, tárcsá­zott. Teherlaxit hívott. 3. Tökéletes megoldás államnak. Fejlesztésük üteme tehát, lassú. Létszámuk meg nem éri el a technikumokét* tehát, a felvehető tanulok lét­szánra erősen korlátozott. Ezen felül pedig, tanulmányi szem­pontból úgynevezett nehéz is­kolatípus, mert 4 év alatt hu­mán tárgyakat, gimnáziumi, a műszaki tantárgyakat pedig közel technikumi szinten kell a tanulóknak elsajátítaniok. A 2—3-as osztályzattal indulók ezt nem bírják. Sok esetben azonban még a 4-esek is csak éppen hogy átcsúsznak. A fel­vételi vizsga eddig is erős. volt, a jövőben pedig feltehe­tően még erősebb lesz. Ide te­hát csak azok a tanulók kerül­hetnek be, akik képesek egy magasszintü szakmai képzés elsajátítására. azokkal, akik nem nyertek felvételt Mi lesz Újabb félóra telt el, ször­nyű izgalom közepette. Végül nehéz léptei: dobogtak fel a lépcsőháziján. Egyre köze­lebb. Nyílott az ajtó. A kü­szöbön boldog mosollyal a kém jelent meg. Kezében nylonzacskó. Mögötte két szállítóm unkás viaszos vá­szonnal letakart hosszú, szé­les tárgyat cipelt. — Mi történt? — sietett megbízottja elé a Főnök. — Mire kiértem, az. edzés­nek már vége volt így hát elhoztam az egész cuccot. Szombat este majd visszalo­pom. Addig tanulmányozhat­ják. A pályát Is, az ellenfél játékosait, is. A nylonzacskóból műanyag korongokat szórt ki az. író­asztalra. Lerántotta a viaszos vásznat, mögül e zöldre fes­tett nagy tábla tűnt elő. A gombfoei egyesület ve­zetői boldogan hajolták a zsákmány fölé. Kürti András sem technikumba, sem szak- középiskolába? Szinte hallom* hogy a szülök kórusban kiált­ják: „Mennek gimnáziumba’^ Igenám, csakhogy a gimnázi­umok létszámát ebben az év- ben csökkentik, ezenfelül oda is csak 4—5-ös oszlály- zalúakat vesznek fel. Sok szülő szinte kétségbe esik, ha arra gondol, hogy ©'érméké­nek szakmát kell tanulnia. Ds valóban olyan kétségbeejtő ál­lapot. ez? Nézzük meg, mit nyújt például a gimnázium az olt végzett tanulóknak. Azoknak, akik lelkiismereti kérdést csináltak a tanulás-t ból, akik egy távolabbi cél ér- . dekében’ kiváló, vagy jeles érettségi bizonyítványt szerez­tek: sokat, talán mindent. Aki elhivatottságot erez egy ma- gasabbfokú képzettség meg­szerzésére, annak az első lé­péseket a gimnáziumban kell megtennie. De, áld gimnázi­umba járt, az mind ilyen? Természetesen nem. Mi lesz te­hát azokkal, akik tanulmányé eredményük, szociális helyze-, tűk, rátermettségük — tehát olyan tényezők, amit előre le­hetett volna látni — nem te­szik lehetővé az egyetemi, fő­iskolai felvételt? Ezeknek bi­zony a szülői elfogultság, a minden áron való érettségire törekvés — tehát a reális kö­rülmények figyelmen kívül ha­gyása — rögös utat nyit meg.' A közepes, vagy enne! gyengébb érettségi bizonyít­vánnyal rendelkezők éppen olyan világmegváltó tervekkel hagyják el az iskolát, mint a kiválóak. De az egyetemi fel­i-ételt meg sem kísérlik, mert addig már eljutottak, hogy ezt nem nekik találták ki. Az államnak kell valamit tenni. Azonkívül, hogy ismét lehetőséget ad. hogy ezek a fi­atalok szakmát tanuljanak, az állam sem tud sokkal többet tenni. azok a velük egy­Közben korú fiatalok, akik szakmatanulássá! kezdték, már több éve önálló keresettel ren­delkeznek és esti tagozaton az érettségit is megszerezték, ha kedvet éreztek a tanuláshoz. Életük tehát ktegyensűlvoiíot- tabb, céljuk határozottabb. Ez . az út mindenki elért nyitva áll. Ha a pályaválasz­tást nem a szülői elfogultság, a mindenáron való érettségi bizonyít vány .szerzés vezeti, ha­nem az az adottságok és lehe­tőségek reális értékelésén alapszik, amely az egyén és a közösség érdekét egyaránt figyelembe veszi, minden fia­tal megtalálhatja a neki legin­kább megfelelő pályát. Juhász Lajos. Diósgyőri Gépgyár oktatási előadó

Next

/
Thumbnails
Contents