Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-06 / 55. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Szombat, 1365. március & A Húsz S ipMraka a sátoraMfislyi járásban A Hazafias Népfront sátor­aljaújhelyi városi bizottsága legutóbbi elnökségi ülésén tárgyalta, meg az elmúlt évi eredményeket. Az ülésen meg­jelent Szakács Albert, a vá­rosi pártbizottság titkára és dr. Németh Pál, a városi ta­nács elnöke is. Beszámolójá­ban Fülöp László, a népfront városi titkára megemlékezett róla, hogy Sátoraljaújhely dolgozói az elmúlt évben I millió forint értékű társadal­mi munkál végeztek el. Egy lakosra 61 forint értékű mun­ka jutott. Ennek szervezésé­ből kivette részét a népfront is. A népfrontbizottság tagjai beszélgettek a tanácstagokkal, és értékelték munkájukat. Ugyancsak beszélgettek a vá­ros cigány lakosságával, se­gítséget nyújtottak nekik, hogy clhelyezkedjenek és fi­gyelemmel kísérik, hogyan illeszkednek be a termelő munkába. .Jó a kapcsolata a népfrontnak a városi ta­Megkezdödött az idei építési kölcsön akció náccsal, kölcsönösen részt vesznek egymás értekezletein is­ántha Ferenc nagy­sikerű riportregénye a folytatásos rádió­játék után új mü- formába költözött, a milliós tömegekhez jutó film adott „szállást” a kitűnő té­mának. Most, hogy a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának Mű­velődési Házában ősbemuta­tóként. lepergettéit a Fabry Zoltán által rendezett új ma­gyar filmet, nem esztétikai­elemző útra invitáljuk az ol­vasót, inkább gondolatszilánk­jaink rendezésére, a film­élmény és a valóság néhány fontos, azonos jegyének hasz­nos vizsgálgatására. A regény témája széles kör­ben ismert, „sláger-regény- nek” is mondjuk Sántha Fe­renc alkotását, ezúttal nemes értelemben használjuk a szót, az érdeklődés méreteire, a re­gény politikai-esztétikai meg­ítélésének egyértelműségére vonatkoztathatjuk a „sláger” jelzőt. Miért nagy ez a re­gény, miért korszakos az anyagából felépült film? Mert teljes mélységében kutatja, boncolgatja az egyén és a túsadalom bonyolult viszo­nyát, nem sematizál, nem lakkoz, de ugyanakkor tá­vol tartja magát a szélsősé­ges, pesszimizmusba torkolló ítélkezésektől. A regény és a film arra tö­rekszik, hogy egy nagyon bonyolult kérdésre adjon vá­laszt. Mind a két műforma annak bemutatására vállalko­zik: miként ereződik 4 irány­ba négy hajdani család élete a felszabadulás után, miként történhet meg, hogy barát a barátra lőjön, s mi még ször­nyűbb: osztályostárs az osz­tályostársnak gyilkosává vál­jék. Négy hajdani cselédember felszabadulás utáni sorsfordu­lóiról szól a regény is. a film is. A vázolt emberi sorsok kibomlása közben a fegyve­rek dörrenéséig tágulnak az indulatok. Ennek megfogal­mazásában a mi életünk rop­pant bonyolultsága is kör­vonalazást kap. így tehát a regény és különösen a film eszmeisége néhány közérdekű tanulságot sugalmaz. Hétköznapjainkra kivetítve ezt a tanulságot: embertár­saink cselekedeteinek megíté­lésénél. gazdasági ügyeink számadásánál nem szabad a leegyszerűsítés veszélyt hor­Már exportra is lennel az Orosházi Üveggyár Az Országos Takarékpénz­tár az elmúlt évben csaknem 1,4 milliárd forint építési hi­telt adott ki, s kölcsön se­gítségével épült új lakásokba több mint 24 000 család köl­tözött be. ' Ebben az évben a tavalyi­hoz hasonló összeg áll ren­delkezésre a lakosság társas­ház és családiház építkezé­seinek a támogatására. Az hűlőszaiagra. idei építési hitelakció, a köl­csönök engedélyezése már megkezdődött. Az OTP fel­hívja a figyelmet arra, hogy az idén építkezni akarók köl­csönkérelmüket lehetőleg még az építési idény kezdete előtt juttassák el a takarék- pénztári fiókokhoz, mert a kérelmeket a beérkezés sor­rendjében intézik. Az Orosházi Üveggyár szén megváltoztatja a alföldi mezőváros képét, kormány annak idején 531 millió forintot szavazott meg az üveggyár létesítésére. 1961. május 1-én volt az első ka­pavágás, azután a fiatalok so­kasága lepte el az építkezést. Határidő elolt, 1963. novem­ber 7-én kezdte meg üzem­szerű termelését a magyar üvegipar legkorszerűbb gyára. Fehérvárcsurgóról hozzák a fehér homokot, a dolomitot Pilisvörösvár szolgáltatja. A gyártáshoz nélkülözhetetlen szódát a baráti országokból: Romániából, Bulgáriából és az NDK-ból importálják. A jelentős energiát igénylő üzem fűtőanyagát az Alföld új ipara, az olaj- és a föld­gázbányászat adja. Száztíz ezer tonna a gyár évi termelési terve. A korábbi években több tíz millió kon- zervüveget kellett behoznunk, ma viszont a hazai gyárak fe­dezik a szükségletet, sőt, lehe­tőség van exportra is. Automata emeli az üvegeket egé­régi A óra és indulataink do7.ó módszerével élni egyi­künknek sem. Egyik ismerősünk, amikor kipattant az. Önodi-ügy, azon nyomban azt mondta: „No, ugye, lopnak, sikkasztanak a vezetők. Mi lesz így az or­szágból?” Ismerősünk így mondta: a vezetők. Vagyis: nem egyes vezetők. Ez az általánosítás bántó és sértő a többségükben becsületes veze­tőkre. A minap panaszkodott egy barátunk: X. Y. új bútort vásárolt, most kocsira gyűjt. Hát nem tipikus kispolgár ex a jóember, kérdezem. — Hát nem — válaszoltunk neki —, mire dühbe gurult, s már higgadt vitára sem futotta erejéből. Egy „félre állított” ember keserűségében ivásra adta fe­jét. Néhány féldeci' után min­dig elmondta barátainak: „Kerékpárral jártam a falva­kat. Szerveztem a falusi párt­szervezeteket. ötvenhatban felre állítottak. Azt mondtak: van mar utánpótlás. Nekem a világ már semmi jót nem tartogat.” Az egyik nagy bányatele­pülés igazgatója lelkendezve mesélte: „Nálunk minden második ember tanul, a kul- túrszomj soha nem látott magasságra csapott.” Később belátogattunk a falu művelő­dési otthonába, ahol szakkö­ri foglalkozásokat jelzett az útmutató, csak éppen nem volt senki a szakköri szobák­ban. Az. iskolában a felnőtt- oktatásra 4—5 tanuló jött el, a többi bevetette magát a szomszédos kiskocsma „sűrű­jébe”. Y an egy ismerősünk, aki mindig az egyik városi munkásszál­lás szép berendezé­sével. kényelmével dicsekszik külföldiek, s bel­földiek előtt egyaránt. De ar­ról sohasem szól, hogy ha­vonta rendőrségi ügyet „csi­nál” valamelyik „szarka”, hol egy pár csizma tűnik el, hol egy ing, máskor 100—200 forint. A felsorolt esetek alkalma­sait némi tanulság leszűrésé­re. parányi összegezésre. A világot (különösen a mi vilá­gunkat) nem szabad leegysze­rűsíteni, fehérre-feketére, jó- ra-rosszra felosztani az embe­rek táborát. Minden szélsőség szimplifikáláson alapszik. Az élet bonyolultsága sokoldalú megközelítést kíván, a mi történelmi helyzetünkből fa­kadó nemzeti érzékenysé­günk helyes ítélőképességet követel mind társadalmi, mind egyéni vonatkozásban. Hitében megfogyatkozó em­bertársaink sorainkba történő visszavezetése azon áll. vagy bukik, hogy fel tudjuk-e tár­ni kellő mélységben azokat a bonyolultságokat, amelyek életüket kísérik, és jellem­zik. Tudunk-e árnyalni, tu­dunk-e differenciálni, meg tudunk-e szabadulni a klisé­ítélkezésektől. a rosszízű, sok bajt okozó summázásoktól. Egy egész nép irányításá­hoz, vezetéséhez nem szerez­hetett évtizedekkel ezelőtt kellő gyakorlatot a magyar munkásosztály. De amint mondani szokták: volt kellő ösztönös ráér zése. s lendülete a dolgok intézéséhez. Aztán jöttek a buktatók, a torzulá­sok. majd a kritikátlanság, s az ellenforradalom, ezt kö­vetően a konszolidáció, s a 60-as évek kissé merev. ..szak­ember'’ káderszemlélete, ké­sőbb bizonyos nehézségek a mezőgazdaságban, helyenként az iparban. Ezek a jelentke­zési formák tömegükben is elégségesek ahhoz, hogy az érzékenyebb egyének, a sér­tett emberek eltávolodjanak a szocializmus ügyétől. A szocializmus építésé­ben nincs (s nem is lehet) „praxisunk”. Amit a nemzeti sa­játosság csorbítása nélkül megtanulhatunk, azt őszintén és becsülettel meg­tanuljuk idősebb testvérünk­től, a Szovjetuniótól, a népi demokratikus országoktól. Ám a magyar élet bonyolult­ságait nekünk kell jószán­dékkal és nagy önismerettel feloldanunk. Igaz, hogy a társadalom néha-néha leme­revedő sémái gyakran köz­rejátszanak abban, hogy négy egykori szegényember egymás ellen forduljon, s végletes módon eltávolodjék egymástól. De az is igaz, hogy műi tünk batyuja, mely individualizmusunktól terhes, még két évtized múltával is lehúz. Szerencsétlen öröksé­günket szinte mind a mai napig beinvesztáljuk új tala­jú társadalmunkba, mai éle­tünkbe. Ez a „kettős kötött­ség” megcsalja ítéleteinket. A fekete-fehér „elmélet” is ennek terméke, az alapos ön­vizsgálat hiánya, a realitások­kal való pontos és szükség- szerű számolás hiánya, kis­polgári mentalitást tételez fel. Akik a ..fehér úton” indul­nak el, lakkozott „valóságot” találnak. Az emberi panasz, kívánság, a kritika itt nem kaphat fórumot. Viszont akik a „fekete úton” járnak, meg­sötétítik a valóságot, morbid légkört kavarnak maguk kö­rül, apátiába süllyesztik azo­kat is, akik egyébként nem hajlamosak erre. Akiknek minden jó, nem mondanak igazat, akiknek minden rossz, szintén nem mondanak iga­zat. Ez a paradoxon mind­két indíték azonos forrására utal: a valóság tagadására. Indulataink, gondolataink támadtak Sántha Ferenc re­gényének olvasása közben, a kitűnő „film-adaptáció” meg­tekintése közben. Indulataink okozója, gondolataink eredő­je: láttuk a teljességre való törekvést, láttuk korunk (ko­rántsem hibátlan) hősét, az Igazgató-Jóskát, láttuk annak megnyilvánulását is, hogy ha valaki jól ismeri a mi eszméinket, semmiféle kitérő nem szoríthatja le a helyes útról. „Hányszor kell még iga­zamnak lenni. hogy akkor higgyék szavamat. amikor mondom?” — kiált fel kese­rűen Igazgató-Jóska, a film főhőse. A felkiáltás gyakori lehetőségeit kell el­űznünk azzal, hogy egyéni és társadal­mi szinten mind ke­vesebbet tévedünk. S ahhoz, hogy mind kevesebbet té­vedjünk, fel kell adni csal­hatatlannak vélt ítélkezésein­ket. fekete-fehér „elméletün­ket”, klisé-módszereinket. A gyönyörű siker. mely megvan bennünk (hogy a köl­tő szavaival éljünk), ezt ne keresztezze sok oktalan téve­dés. s az ember megismeré­sének hiánya Párkány László Népi iüBskök Kazincbarcikán Dr. Vagi Eva, a miskolci járásbíróság elnöke ismertet­te legutóbb, a kazincbarcikai tanács ülésén a város népi ül­nökeinek munkáját. Megálla­pította, hogy a népi ülnökök nagy segítséget nyújtottak a járásbíróságnak. Jól válasz­tották ki 1963 nyarán azt a 25 népi ülnököt, akik közül 11 a Borsodi Hőerőműtől, 9 a BVK-tól és a Berentei Ve­gyiművektől. 4 a központi szénosztályozótól, 2 a szak­maközi bizottságtól és 1—1 az építőipari, valamint a vá­rosgazdálkodási hivataltól ke­rült. a bíróságra. A népi ülnököket rendsze­resen oktatják feladatukra még akkor is. ha behívásukra csak ritkán kerül sor. Noha ez a 25 ülnök jól dolgozott, mégis hiba. hogy közülük a ■ TIT által szervezett népi ül- 1 nöki akadémiára mindössze ketten jelentkeztek. A másik hiba, hogy eddig még nem számoltak be működésükről választóiknak, pedig erre a fennálló rendelkezéseit köte­lezik őket. Az új büntető eljárási jog felhatalamazza az ülnököket, hogy a bírósági tanács elnö­kének hatáskörébe vágó egyes tennivalókat magúk lássanak el. A kazincbarcikai ülnökök közül tavaly Bakó S&ndorné beruházási előadó végzett ilyen munkát, és jó munká­in eredményeképpen az idén is megbízták ennek ellátásá­val. Fontos feladat húrul az ű'nökókre a fiatalkorúak ügyeinek tárgyalása során. Harcikén Berte Gyulátlé tár- ■■o--.li rendszeresen ilyen ügye­ket. Ez a munka alapos kö”­'lyezettanulmányt. igényel, és Bartáné ezt lelkiismeretesen teljesítette. Bili! feipfepeszlésí versenyre hívta ki a megye járásait Az edelényi .járás 62 közsé­gének tanácsi és népfront ve­zetőit, valamint a legjobb társadalmi munkásokat hív­ta össze ankétra a járási ta­nács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront járási bizottsága. A népfront-mun­ka soronievő kérdései és a községfejlesztés eddigi tapasz­talatainak megvitatása szere­pelt a napirenden. Az anké- ton részt vett Tóth István elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára is. A népfront feladataival kapcsolatban H. Szabó Béla a nemzetközi békcagitációs munkáról tartott értékes elő­adást. Körtvélyi Kálmán, a Hazafias Népfront járási tit­kára pedig a népfront járási terveit ismertette. A járás 20 esztendővel ez­előtti elmaradottságát, nyo­morát elevenítette fel azután a községfejlesztésről szóló elő­adásában dr. Vöd,illa Barna, a járási tanács titkára. A 62 községből csak négy volt vil­lamosítva, négyben volt kis művelődési ház, csupán há­rom községben volt néhány méteres járda, bekötő utat pedig csak abba a hat köz­ségbe építettek, ahol állandó lakója volt a főúri kastély­nak. Csaknem 50 millió községfejíesztésre A felszabadulás óta eltelt húsz esztendő alatt óriási utat tett meg Borsod egykor legel­maradottabb járása. A vil­lany mindenütt ég, ötven köz­ségben van korszerű orvosi rendelő, a járás 49 falujában járdák húzódnak az utcák szélén, s 41 helységnek van művelődési otthona. Csupán az elmúlt 10 évben csaknem 50 millió Ft-ot fordítottak köz- ségfejlesztésre. Ebből a helyi- - leg biztosított, anyagok értéke meghaladta a két és fél milli­ót, a lakosság társadalmi munkája pedig a 14 millió forintot. A falusi lakosság összefogá­sának erejére, a társadalmi munkára különösen az utóbbi néhány esztendőben számít­hatnak a falvak szépítésénél, fejlesztésénél. Az elmúlt esz­tendő tervei még úgy készül­tek, hogy egy és negyed mil­lió forint lesz a járásban a társadalmi munka értéke. Az év végére négy és háromne­gyed millió lett belőle. így egyetlen év alatt csaknem 11 millió forint értékű község­fejlesztési munkára került sor a 62 községben. Nyomár, Martonyi és Hangács Az egy lakosra jutó társa­dalmi munka értéke 6Í) forint volt a járásban. A versenyt, a három vándorzászlót Nyo­már, Martonyi és Hangács la­kossága nyerte el. Ezekben a községekben 274, 179 és 140 forint volt az egy lakosra ju­tó társadalmi munka. De Perkupa, Abod, Borsodszirák is magasan a száz forint fe­lett járt. Szuhogy, Szuhakál- ló, Hídvégardó, Balajt, Lád- besenyő, Tömör, Aggtelek és Imola pedig a járási átlagot szárnyalta túl. Az idén, amint ez az an­kétnek is célja volt, az a terv, hogy valamennyi községben egyenletesebben haladjanak a községfejlesztési munkák. A bőségesen rendelkezésre álló jó tapasztalatokat érdemes megszívlelni azokban a köz­ségekben is, ahol eddig ke­vésbé támaszkodtak a lakos­ság összefogásának erejére. Mi valósul meg az idén? A járás 1965. évi községfej­lesztési terve 11 millió 799 szer forint. Két millió 899 szer forint értékű munkát vállalt ebből a lakosság. És i mivel a községfejlesztési tér- ; ceket úgy készítették, hogy i figyelembe vették a lakosság kéréseit, igényeit, ennél is- i mét sokkal nagyobb társadat- i mi munkavállalásra számít- i hatnak. Hiszen szinte terven ! felül vállalták, hogy a felsza- j badulás 20. évfordulójának < tiszteletére a járás minden 1 kis községében parkot létesi- . tenek, fákat ültetnek, mégpe- < dig annyit, hogy minden la- 1 kosra legalább három kis fa­csemete jusson a járásban. A 62 község ez évi „szépít- ' kezési” terveiben különben többek között 17 kilométer út ' és 24 kilométer járda építése, \ Tornanádaskán egy ivóvíztá- ' roló, számos pedagóguslakás, orvosi rendelő, autóbuszvá­rók, hidak, művelődési ottho­nok építése szerepel. A kis falusi könyvtárak fejlesztésé- ! re is jut 66 ezer forint, 30 ez­ret pedig társadalmi ösztön- . díjak létesítésére fordítanak. A 20. évforduló tiszteletére Az ankét résztvevői sok hasznos észrevételt, tanácsot mondtak el a községfejlesz­tési munkák szervezésével, kivitelezésével kapcsolatban. Sok községben máris hozzá­láttak az idei fejlesztési fel­adatok megvalósításához. Ha­zánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére min­denütt túl akarják szárnyalni a terveket. Ezt segíti az a lelke­sen elfogadott, a járási ta­nács és a Hazafias Népfront járási bizottsága által kezde­ményezett versenyfelhívás is, amit megyénk járásaihoz in­téztek. Az edelényi járás köz­ségei a verseny során vállal­ják, hogy 105 százalékra tel­jesítik a községfejlesztési ter­veket, az egy lakosra jutó társadalmi munkában pedig elérik, illetve túlszárnyalják a 65 forintot (p. s.)

Next

/
Thumbnails
Contents