Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

SCefil» S3S3. március ?■ bszakmagyasobszAg Társadalmi vcdetees a mezei pockok eilen Tömegesen elszaporodott és jelentős népgazdasági kárt okoz a mezei pocok. A veszé­lyes kártevő eilen az ország egész területére társadalmi védekezést rendelt el a Föld­művelésügyi Minisztérium. A rendelet értelmében a megyei tanács mezőgazdasági osztálya megtette a szükséges intézkedéseket az irtásra és a védekezésre vonatkozóan. A mezőgazdasági és erdőgazda­sági termelő üzemekben, egyénileg termelők területén, a fertőzött erdőszegélyeken, a termények tárolását végző üzemek, raktárak körül levő, nem lakott területeken, vala­mint az utak, vasutak, csa­tornák és töltések füves, cser­jés, fásított részein a védeke­zést;, az időjárástól függően, március 5-töi 31-ig kell vég­rehajtani, a száj- és köröm­fájás által fertőzött közsé­gekben pedig április 10-ig. A Földművelésügyi Minisz­térium növényvédelmi szol­gálata cinkfoszfid hatóanyag- tartalmú, Arvalin pocokirtó szert bocsát díjtalanul a já­rási mezőgazdasági osztályok rendelkezésére. Az irtást vég­ző munkacsapatokat a köz­ségi tanácsok szervezik meg. Ezt az igen fontos munkát úgy szervezik meg, hogy az lehetőleg 1—2 nap, de leg­följebb 6 nap alatt befeje­ződjön, hogy a munkaerő igénybevétele ne okozzon fennakadást más szervek te­vékenységében. Részletesen kidolgozták a- pocokirtással kapcsolatos óvórendszabályokat is. A mezei pocok megyénk­ben is hatalmas károkat okozott eddig is. További el­szaporodása súlyos bajokhoz vezethet. Tekintse mindenki kötelességének az ide vonat­kozó rendelkezések betartá­sát, s nyújtson segítséget a veszedelmes kártevők ártal­matlanná tételéhez. Egy akarattal - egy nyelven! G&ndffiatst’k es, Diósgyőri Gépgyár ssaksserteseíi bismtíság&t váiati-xtá kiiiéSttkSaigyüiéséről A kötelességet Is meg kell osztani A z encsi járás egyik termelőszövetkezeté­ben történt, hogy néhány ezret megta­karítottak a terve­zett munkaegységből. Ez ter­mészetesen növelte a munka­egység értékét, ami sem a tagságnak, sem a közös gaz­daságnak nem vált kárára. Nemcsak a zsebekbe kerülő pénz növekedett, hanem több jutott a közös alapra is, amely a jövendő év eredmé­nyes gazdálkodásának egyik záloga. A tagság egy része, ahelyett, hogy Örült volna, így vélekedett: „Azért kellett megtakarítani, hogy az iro- dásoknak legyen mit szétosz­taniuk maguk között?!” A megdöbbent vezetőség „kézzel-lábbal” igyekezett megmagyarázni, mit jelent a munkaegység megtakarítás, hogy ebből az egész gazdaság­nak haszna származik. De még ma sem tudják biztosan: teljesen kihúzták-e a tüskét, minden ember a va­lót. Pedig a tagság jól ismeri a vezetőséget, hiszen évek óta együtt dolgoznak. A bizal­matlanság mégis, pillanatok alatt, felütötte fejét. Ugyanebben a termelőszö­vetkezetben másik furcsa dolog is megtörtént. Az aszály megtépázta a búzát, az em­berek elkedvetlenedtek. Vala­melyikük „kiszámította”, hogy húsz forintot sem ér majd egy munkaegység. „Nem ér­demes dolgozni” — mondta. A többiek hallgattak rá. S amikor eljött a krumpliszedés ideje, hiába beszélt az elnök. 1' A Lenin Kohászati Művek fiataljai sokoldalúan akarják segíteni a felszabadulási mun­kaverseny sikerét és ezen be­lül a gyár ez évi feladatainak maradéktalan megvalósítását. A termelő munka javítása Végett, egyebek között, célul tűzték ki, hogy az ifjúsági brigádok számát (jelenleg száznegyvenkilenc működik) ott ahol a feltételek biztosí­tottak, tovább növelik. A ta­karékos gazdálkodás segítésé­re felújítják az ezerszemű őrsöket, az eddiginél is szé­lesebb körben szorgalmazzák a vas- és színesfém gyűjtést, a gyártmányok minőségének Javítására mind több munka­helyen törekednek az önmeó- zás megvalósítására. Az „Ott segítsünk, ahol a legnagyobb szükség van a fiatalok tettre­Piésg'yőri Mutálok a felszabadulási versenyben készségére” elve alapján véd­nökséget vállalnak a Borsodi Ércelőkészítőmű építése fö­lött azzal a céllal, hogy a borsodi nagyolvasztók szem­pontjából fontos üzem a le­hetőség szerint határidő előtt elkészüljön. Ezenkívül ugyan­csak védnökségükkel kíván­ják támogatni a különböző gyárrészlegek fontosabb beru­házási, felújítási, műszaki fej­lesztési feladatait, a termelé­kenység, a gazdaságosság fo­kozására irányuló célkitűzé­seit. A nagyolvasztóműnél többek között például a koksz­felhasználás, az acélműnél a fémbetét csökkentés, a minő­ség javítását szorgalmazzák. A hengermű gvárrészleRnél az _új blokk- és bugasor telje­sítő képességének jobb ki­használására törekednek. Az Mesterséges raepfewtayilssel fill m\ 400 ezer sziváráps pisztráng Hazánk egyik legkorsze- kalmas hal a melegebb vizű ’ übb pisztráng keltetője a Lil- tavakban 2—3 kilogrammos bifüred melletti Garadna súlyt is elér. Az anyahalak- völgyben működik. A jól fel- bál kifejt, borsószem nagy­szereit kelletőházból és 17 lei- ságú ikrákat keltető edényak- aebb tóból álló gazdaságban be helyezik, és mesterségesen mesterséges megterméhenyí- megtermékenyítik. A lárvák léssel szaporítják a. hegyi pa- 36 nap alatt kelnek ki, és lakok és hidegvízű tavak utána egy hónapig szikzar.s- '».tánpótlásái, a. sebes cs szí- kőjükből táplálkoznak. F.s- várványos pisztrángokat. A után a szivárványon piszt- telepcn december közepétől ránglvadékokat, vízáramlásos mintegy ISO ezer sebespiszl- vályúkba helyezik. A szívdr- rángot keltettek ki. Az iva- ványos pisztráng /.vési ideje délcok a gondos felügyelet március közepéig tart. Eddig következtében szépen fejlőd- az időig a gazdaság dolgozói nek. több mint 400 ezer ivadékot A szivárványos pisztrángok keltetnek ki. A sebes- és a Ipási ideje csak most, érke- szivárványos pisztrángból a zett el, és a hét elején meg- tdfvaszi és a koranyári hóna- kezdték az anyahalaic fejeséi, polcban mintegy félmilliót hc- fe az észak-amerikai lazac- lycznek el a Bükk. a Mátra., féle ésivósabb, ti kévésbe a Börzsöny, a Pilis és a tiszta vizekhez í-s alkalmaz- zempléni hegyek gyors fo­ltodé, jobban fejlődő és tér- patakjaiba, valamint a Pisztráng. A kiváló húsú, josvafoi es mas tajak hidc- sporthorgászatra is igen al- gebb vizű tavaiba. öntödékben a gazdaságosabb műanyagformázás szélesebb körű elterjesztésén fáradoz­nak. A védnökség-vállalások sikeres teljesítésére és más sürgős. időszerű feladatok megvalósítására, mint a kiké­szítés, a. termékek kiszállítá­sának meggyorsítására, előze­tes számítás szerint, mintegy hatvanezer óra társadalmi munkát fordítanak. a brigád vezetők, nem akadt vállalkozó. „Magas a norma, reggeltől esti« sem lehet egy munkaegységet teljesíteni. Meg úgysem ér majd semmit az egység — legyintgettek —. szedjék csak az irodások, ha annyira biztatnak!” S szé­gyenszemre a 495 tag közül csak a tizenhárom irodai dol­gozó ment hi kora hajnalban a határba, hogy ne vesszen kárba az eddigi munka. Kimentek ugyan a tagok is a határba, de bizony csak „kíváncsiskodni”. S a tizen­három irodás, becsületükre legyen mondva, másfél „nor­mát” teljesített hat óra alatt! Ezt látva, később már a tagság is szedte a burgo­nyát, hiszen a fő kifogás, e magas norma megdőlt. Ebben azonban nem volt sok köszö­net. Az utánuk jövő distiller még 400 mázsával „gyarapí­totta” a burgonyatermést. Hadd jegyezzük meg. hogy ez a termelőszövetkezet az idén több mint negyven rinttal zárt! lo­IJj színek, új minták 1966-ra A Pamutnyomóipari Vállalat egyik üzemében, a Goldberger Textilművck 2-cs számú telepén 30 iparművész tervezi az 1966-oe texíilminíákal. indkét esetben korai volt tehát a bizal­matlanság, s elha­markodott a rossz vélemény. Azonban, sajnos, nemcsak ebben a ter­melőszövetkezetben fordul elő ilyesmi. Más helyeken a tagok csépléskor az átlagos­nál több prémiumot követel­tek. Indokolatlan volt: A ve­zetőség nem hagyta jóvá: Az eredmény: néhány napig a ve­zetőségi tagok álltak a gép mellé, mert a tagság nem volt hajlandó csépelni; Az elmúlt évben Pálházán megtörtént, hogy a községi tanács dolgozói arattak le a tagság helyett. De sorolhat­nánk tovább is, akad még ilyen, vagy hasonló eset jócs­kán. Sajnos, ezek a példák mind azt mutatják, hogy nem elég megingathatatlan a tagság bi­zalma azokban az emberek­ben, akiket éppen ők helyez­tek vezető funkcióba: Ha va­lamelyik termelőszövetkezet gyenge eredménnyel zár, igen sokszor előfordul, hogy a tag­ság nem veszi figyelembe az objektív, kézzel fogható in­dokokat. Nem számolnak a mostoha időjárással, a rossz talajadottságokkal, szinte mindenért a vezetőséget okolják. Nem helyesen mér­legelik a vezető emberek le­hetőségeit, nem képzelik ma­gukat az ő helyükbe, csak ítélnek. S bizony, sokszor fe­lelőtlenül! A vezetőséget a tagság ma­ga választja. S a megválasz­tás egyben a bizalom előlege­zését is jelenti. Ennek a biza­lomnak az első bajra nem szabad meginognia. A terme­lőszövetkezet elnöke, vagv agronómusa nem egyedül dönt. a tsz-vezetés kollektív, s ha az egész vezetőség jó­nak, helyesnek ítél meg vala­mit, bizonyára nem a. tagság kárára teszi azt. S ha mégis úgy érezné bármelyik tag, hogy valami hiba van, ott a legfelsőbb fórum, a közgyű­lés, ahol mindenki elmond­hatja véleményét, javaslatát, vagy bírálatát. Jog és kötelesség. E kettő mind a vezetőségre, mind a tagságra vonatkozik. De nem lehet igazságtalanul (a veze­tőknek csak kötelességük, a tagoknak csak joguk van ala­pon) elosztani. Mindkettőt mindkettőjüknek vállalni kell! Természetesen a vezetőség kötelessége szerteágazó, sok­rétű. Mindenütt egyformán nem tudhat helytállni. Az összes munkáknál minden ve­zető nem lehet jelen, hiszen akkor száz felé kellene sza­kadnia. Vannak olyan kisebb dolgok, amelyek vau '-'fii; megoldhatók. Ezekkel nem kell rájuk várni, hanem cse­lekedni kell! S ez az önálló­ság. bizony, gyakran hiányzik a tagságból, amely olykor nemtörődömséggel, a felelős­ség alól való kibúvással is párosul. „majd ha mondják, megteszem” szemlé­let nem való a mi szocialista mezőgaz­daságunkba. De saj­nos. még megvan. S nem egv esetben előfordul, hogy emi­att a vezetőség bosszúsan ki­fakad. különösen sürgős, szor­gos munkák idején, amit ter­mészetesen azonnal felírnak „számlájukra”. Pedig ilyen­kor megértőbbnek, emberibb­nek kell lennie a tagságnak, segíteni, s nem gátolni a ve­zetőség munkáját, összefogni, együtt, egymásért tenni. E gondolatnak kell vezérelnie mind a tagságot, mind a ve­zetőséget, nífcrt csak így vál­hatnak termelőszövetkezete­ink tervszerűen dolgozó, fc1- lódőképes, egyre erősebb és iobbat. többet termelő gaz­daságokká.­Juhász JtKfit A L-sett. Köztudott, hogy azok a szocialista brigádok, amelyek agy-egy gyáregységben össze- sovácsolódtak, solcszor meg­oldhatatlannak Látszó felada­tokat gyűrtek le. S ez nem­csak magasfokú szakértelmet, 1 igényes munkát követel, ha- 1 nem olyan gondolkodást, 1 amely az egyéni érdekeken 1 túl szem előtt tartja a közös- 1 ség, a gyár és a. népgazdaság igényeit is. Sokoldalúan foglalkozott a ; beszámoló az újítással kap- [ csolatos kérdésekkel, azokkal a gondokkal, amelyek manap­ság is akadályozzák az újító- mozgalom fejlődését, terebé- lyesedését, majd a túlórázta­tásról, a társadalmi munkás­védelmi őrökről, a munkafe­gyelem sokrétű és fontos kér­déseiről, a kulturális és szo­ciális témákról ejtett szót. A beszámolót élénk vita kö­vette. S az, amiről esetleg nem esett szó a szakszervezeti bizottság által előterjesztett anyagban, helyet kapott a vi­tában. Jól esett hallani .azo­kat az őszinte, s tárgyilagos kritikusság jellemezte hozzá­szólásokat. amelyek, témájuk változatosságától eltekintve, szinte kivétel nélkül azt tar­talmazzák, hogy a jövőben egy akarattal, egy nyelven be­szélve küzdjön a magyar ipar­ban oly rangos hírnevet ki­harcoló Diósgyőri Gépgyár a megnövekedett feladatok meg­oldásáért. Ezen kívül termé­szetesen szó esett a dolgozó­kat érintő szociális, kommu­nális és gazdasági kérdésekről is. Gácsi Miklós, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója va­lóságos programbeszédet mon­dott, mi mindent kell megva­lósítani meglehetősen rövid idő alatt a Dósgyőri Gépgyár műszaki, adminisztratív és szakmunkás kollektívájának. Kovács István elvtárs, a ko­hó- és gépipari miniszter első helyettese pedig alátámasz­totta, hogy a gépgyár kollek­tívája. képes is e feladatok megoldására, s egyben még több segítséget ígéri.. Varga Zoltán elvtárs, a városi párt- bizottság titkára olyan termé­szetű kérdésekkel foglalko­zott hozzászólása során, ame­lyek nemcsak az üzem terme­lésével, hanem egy-egy kollek­tíva életével is összefügg­nek. Somosvári László elv­társ. az E-gyáregység kül­dötte munkafegyelmi kérdé­sekkel, Koncz Imre elcttárs, a szociális létesítmények kor­szerűsítésével, Képes István elvtárs pedig a rmmkásellá­| A vila lezárása | sor a jelölésekre, illetve a szavazásra, Panlovits Ágoston Aki figyelmesen hallgatta Venczel Vilmos elvtárs elő­adását, a röviden vázolt leül­és belpolitikai „eseménynap­tár után” részletesen megis­merkedhetett azzal, ami az egyesítés óta a Diósgyőri Gép­gyárban történt. E helyzet­képben szó esett róla, milyen körülmények között látott munkához az egyesítés után a sza'kszervezeti bizottság, s hogyan halad a gazdasági munka az üzemekben. A be­számoló természetesen a sta­tisztika tükrében mutatta be a két évi termelést, s ebből kitűnt, hogy 1963-ban a Di­ósgyőri Gépgyár mindössze 94,5 százalékban teljesítette befejezett termelési tervét, a teljes termelési követelmé­nyeknek pedig 96,2 százalék­ban tett eleget. 1964-ben sem történt lényeges változás, hi­szen a gépgyár ekkor is terv- lemaradásokkal küszködött. Teljes termelési tervüket ugyanis mindössze 97.2 száza­lékra teljesítették, igaz, hogy ekkor már az exportfelada­toknak 108,3 százalékban tet­tek eleget. A későbbiek során a beszámolóban Venczel elv­társ részletesen elemezte azo­kat az összetevőket, amelyek­ből az imént felsoroltak kiala­kultak. Szólott a belső szer­vezetlenségről és azokról az objektív nehézségekről is. amelyek mind-mind részesei annak, hogy a Diósgyőri Gép­gyár két év óta nem teljesíti tervfeladatát.' A későbbiekben számo­ló a szocialista munkaver­seny néhány gépgyári „sajá­tosságaival”, s annak kedve­ző hatásával foglalkozott Itt már nemcsEik a számszerű­ség tükrében, hanem e bri­gádok tudatformáló és helyes szemléletet kialakító tevékeny­ségéről is nagyon sok szó | „A hzakszervez.elc.k_ j feladata, hogy minden téren segítsék a munkásosztály ha­talmának szilárdítását és a dolgozók jogainak biztosítá­sát” — olvasom a SZOT XX. kongresszusának határozatá­ból e mondatot azon a meg­hívón, amelyet a Diósgyőri Gépgyár küldöttei kaplak. S ha most így, utólag visz- szagondolok a több mint fél­napos tanácskozásra, az az érzésem, hogy a részvevők nemcsak elolvasták az imént említett szöveget, hanem an­nak tükrében vizsgálták . a nagy gépgyár számos politi­kai, gazdasági, szociális és kulturális kérdéseit — mi­közben felvillantották a hol­nap várható képét. Ez a törekvés már a be­számolón is végighúzódott. Jóllehet a harminc oldalnyi szöveg kissé többet foglalko­zott a két esztendei esemé­nyekkel, mint azokkal a fel­adatokkal. amelyeknek megol­dására éppen most kell felké­szülnie a gépgyár tízezres kollektívájának. Viszont a tartalmas, eleven, a gyár éle­tét és munkáját mindenkép­pen sokrétűen és nagyon hig­gadtan, tárgyilagosan mérle­gelő vitában már többnyire s következő idők tennivalóiról esett a legtöbb szó. Visszatérve a beszámolóra: nem könnyű egy kilencven perces előadmányban össze­hozni azt, ami az effajta nagy üzemekben történik álcái csak egy-két hónap alatt, hál még két évi időszakban. Még­is, azt kell mondani, hogy aj a kollektíva, amely papírrr vetette a gépgyári szakszerve­zeti bizottság beszámolóját többnyire helyesen és szak­szerűen mérlegelte a. témákat jelentőségüknek megfelelőer ■ foglalkozott egy-egy kérdéssel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents