Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-26 / 72. szám

ÉSZAKMAGYARÖRSZAG Péntek, 1965. márdcs SS Filmklub, amelyik már bizonyított A FIATALOK minden hét­főn este az 5-ösben gyülekez­nek. A kollégiumi épület nagy előadója mögött van a tanyá­juk. Micsoda meghitt, kelle­mes tanya ez! Mondják, hogy a környezet nagy hatással lehet a művelődni vágyó, al­kotni akaró emberre. A Ne­hézipari Műszaki Egyetem filmklubjának két helyisége megfelel az alkotás támasz­totta követelményeknek. Két­szeresen is. Az egyik szobá­ban 16 milliméteres film hívó, mellette ötletes szárító látható. Odébb másoló-beren­dezés és vágó-asztal. A polco­kon kész filmek, „dobozba” rakott miniatűr alkotások sorakoznak. Valóságos film- laboratóriumi hangulat. . A másik szobában áll a vetítő- vászon. A szoba falai tapétá- zottak, itt erősítő hangszóró berendezések láthatók. S a fa­lon kedves-ügyetlen elrende­zésben sztár-fotók. A filmklub tagjai minden hétfőn este 8-kor találkoznak. Még egyszer sem maradt el az összejövetel. Szívós mun­kájuknak, eddig felmutatható eredményeiknek többek kö­zött ez a következetesség a titka. Legutóbb, amikor ná­luk jártunk, mint illedel­mes verebek a sürgönydró­ton, úgy ültek egymás mel­lett a fiuk, lányok és nagy. fi­gyelemmel hallgatták egyik társuk „könyvének” előter­jesztését. Osvay Miklós Egye­dül című filmjelenetén vitat­koztak. Töviről hegyire szét­szedve, összerakva beszélték meg a kis etűd problematiká­ját. S végül megszületett a kollektíva döntése: a forgató- könyv jelenlegi formája sze­rint nem valósítható meg, —- Mindig ilyen szigorúak vagytok egymáshoz? — kérde­zem Epri Bélát, a filmklub „veteránját”. " — Szűkös anyagi eszközök­kel rendelkezünk, így tízszer is meg kell gondolnunk, mely tok hűen tükrözik az egyete- téma forgatásához foghatunk misták életét. Ezek sorában hozzá. — Az idén milyen témákat fogadtatok el? — Tatár Miklós A festő cí­mű munkája nagyon izgal­mas. Hosszas vita után ezt elfogadtuk. Ennek a kis tör­ténetnek az a lényege, hogy a valóság, az élet kizárásával a művész nem juthat messzi­re. A másik kis forgatókönyv címe: Etűd. Ezt én írtam. Eb­ben jó ritmusú hangulatké­az érdekesebbek közé tarto­zik a tanév végi, most meg­honosodó szokásokat rögzítő filmriport. Nagyon érdekes volt látni az egyik forgatócso­port cinemavérité megoldású filmjét, amelyekben a szer­zők megvallatják a fiatalo­kat: milyen az életük a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Nyers, őszinte vé­leményeket kaptak az ifjú filmesek, mint annak idején Rendezetlen valóság című ri­portfilmjében Rényi Tamás. Az idén az Eötvös Lóránd Tu­pet szeretnék adni a fiatalok- dományegyetem rendezi meg FeSszaisadulási fiimepsét; a műegyetemen A, miskolci Nehézipari. Mű­szaki Egyetem hazánk felsza­badulásának huszadik évfor­dulója alkalmából, április 3- án reggel 8 órai kezdettel emlékünnepséget rendez az egyetem aulájában. ról. KÖZBEN szó esik arról is, hogy amíg a filmklub e vita­lehetőségig eljutott, mily nagy utat kellett a fiataloknak megtenniük. A filmkör 1959- ben alakult. Akkor még a kölcsönkért 16 milliméteres felvevőgépen és a lelkesedésen kívül egyebük nem volt. Hulladék anyagból elkészítet­ték a hívót. Kértek a gond­noktól néhány használhatat­lannak látszó rozsdás vas­anyagot. Ez képezte a hívó tartóoszlopait. A szárítót egy kimustrált fehér szekrénybe építették be. Ebben fut kör­be az előhívott negatív, mi­közben fentről meleg levegőt fúj be egy saját kezűleg bar­kácsolt kalorifer. A másolót régi vetítőből alakították ki, a vetítöszobát sajátkezűiig tapétázták. Minden elmozdí­tott, vagy felrakott szög az ő munkájuk eredménye. így a szorgalom révén lehetővé vált a rendszeres forgatás. Ma már mintegy húsz 5—10 perces film áll dobozban, ezek között díjnyertes is akad. Egri Bé­lának bájos humorral telített vizsgahangulatot és az ezzel járó víziókat szellemesen tá­laló filmje az egyetemek és főiskolák kisfilm vetélkedőjén első díjat nyert Néhány egye­temi híradó is lepergett előt­tünk. A fiatalok életéről szóló jó hangulatú kis ripor­Fenyő László emlékezete Húsz éve ölték meg. Azóta inkább csali felsorolásokban él és abban a válogatott ver­seit tartalmazó kötetben, amely 1959-ben jelent meg EJitéJL címen. Pedig „a 30-as években minden írói csoport elismerte rangját: tllyés Gyu­la éppúgy megbecsüléssel írt róla, mint az urbánsok. fo­lyóirata, a Szép Szó, de a csoportokon kívül álló Babits is rokonszenwel méltatta; Schöpflin Aladár pedig Jó­zsef Attila elé helyezte iroda­lomtörténetében. Általában a kor irodalmi köztudatában egy ideig, legalább a Medve­tánc megjelenéséig ő követ­kezett Szabó Lőrinc, Illyés G.yula, Erdélyi József és Sár­közi György után” — így em­lékezik vissza Fenyő László egykori költői rangjára a kortárs Komlós Aladár. Halk bánatok, őszi esők, magány, megalázások, a kávéházi élet költője volt. A huszas évek elején éppúgy idillre szomja­san indul, mint generációjá­nak többi tagja, de nala is beárnyékolja ez óhajt a hábo­rús és ellenforradalmi ter­rorral teljes valóság (az erdő így válik „bitófák és idillek anyjá”-vá). „Múlni csak a mú­ló napokkal, élve porladó” emberként. — ez a sors várt rá: elugró vágyaid, visszarántja körbeioporgó lábod. Ez a képlete egész költésze­tének, mely monoton vari­ációk sora, erre a témára. Nem politikus költő, nincse­nek nagy érzelmi hullámzá­sai, csak annyi, amennyi egy kávéházi asztalnál, ha el nem mondhatja, hát versben lob­ban el. Mint kordokumentum két­ségtelenül igaz, sivársága, ko­ra nagyvárosi kispolgári élet­érzésének, tehetetlenségének bemutatása. De ad-e annál többet ma, művészi élményt is ez a költészet? Kétségtele­nül ad — Fenyő László ran­gos művész. A kortól kapott semmi helyébe a szó, a vers értékét állította. Megformá­lása, képei, a kidolgozás ér­tékes. Az állandó, egyhangú téma a jó megfigyelő számá­ra változatos képek hasonló összegyűjtője lett. Nem az a maradandó, amit mond, ha­nem ahogy mondja. Termé­szetesen különbözik ez az ön­célú művészet formájától: itt az őszinte tartalom szül olyan formát, mely túléli azt­Kabdebó Lóránt Taps a magiban Szokatlan dolog történt csütörtökön, március Z3-én délelőtt a miskolci Kossuth moziban: taps csattant a kiséröfilm vetítése után. A műsoron szereplő francia íümvlgjáték előtt vetítették ugyanis Kiss József nagy figyelmet keltő, A templom című rövidfilmjét. A mintegy tíz-tlzenkét perces alkotás kiránduló fiatal lányok szépség­re fogékony szemén keresztül mutatja be a búcsúszentlászlól temp­lom művészi értékű szobrait, díszeit, egyéb képzőművészeti értékeit, s éles kontraszként. merész vágásokkal állítja szembe az idősebb korosztály képviselőit, az imát mormoló, vakon a semmibe révedő öregeket. Két világ találkozik ebben a sajátos, nagyrészt a. eine- öiavérité eszközével készült filmalkotásban, amely anélkül, hogy egyetlen sző is elhangzanék benne, eljut a nézők szivéhez, de tu­datához, értelméhez Is. A film sajátos íormanyelve megértésre ta­lált. Ezt bizonyította a spontán taps. az egyetemek és főiskolák amatőr filmeseinek versenyét. Erre három filmet neveztek be a miskolci fiatalok. Egri Béla Etüd-jét, az egyik hall­gató Vége című munkáját és a kollektíva Ez van című cinema verité filmjét. A klubtagok filmes tevé­kenységét filmviták és eszté­tikai, irodalmi előadások egé­szítik ki. Minden filmes meg­mozdulást a klub tagjai bo­nyolítanak le, ankétokat szer­veznek, ősbemutatókat propo­nálnak, bejárnak az SZMT Művelődési Ház új magyar filmjeinek ősbemutatójára. A filmmúzeumból filmeket kér­nek le, és néha maguk is je­lentkeznek „egész estét be­töltő” saját anyagaik bemuta­tásával. Csupa lelkes fiatal: Egri Bé­la, Bartha Attila, Kovács István, Kovács Gábor, Bak Béla és. a többiek mindent közösen csinálnak. Mindenki ért mindenhez, mert úgy vé­lik, hogy csak így oldhatják meg a filmkészítéssel kapcso­latos, nagyon is komplex fel­adatokat. Hallottunk róla, hogy film­klub alakult Miskolcon. Ez örömmel tölt el bennünket, mert régi kívánságot szolgál. Ügy tudjuk, a klub gépen, nyersanyagon és lelkesedésen kívül nem rendelkezik más­sal. Nem lett volna-e célsze­rűbb a már meglevő eszkö­zökkel és lehetőségekkel ren­delkező egyetemi filmklub­ra ráépíteni az érdemesnek látszó miskolci vállalkozást? Miskolc közelebb, került vol­na ezáltal is, egyeteméhez, a filmhez kedvet érzők pedig már kitaposott úton hódol­hattak volna amatőr szenve­délyüknek. DE ADDIG is. amíg e gon­dolat valakiben realizálható­ságra lel, egy másik javaslatot pendítenénk meg: nem lenne rossz gondolat a miskolci egye­temisták filmklubjának leg­jobban sikerült alkotásait bemutatni, mondjuk az SZMT székház klubjában a nagykö­zönségnek is. Párkány László Moxtemémy A városi tanács végrehajtó bizottsága felkéri a, város la­kóit, üzemeit, vállalatait, in­tézményeit, hogy lakóházaikat, ilietve a középületeket hazánk felszabadulásának 20. évfordu­lója tiszteletére lobogózzák fel. A zászlődísz április 1—6-ig köszöntse az ünnepet, Szombaton film-6sbemutatő. Miskolcon: A tizedes meg a többiek A Szakszervezetek Borsod me­gyei Művelődési Háza, magyar film-ősbemutató sorozatának kö­vetkező előadása március 27-én, szombaton este lesz«, Délután hat órakor bemutatják A tizedes meg a többiek című új magyar filmet, amelyet csali néhány hét múlva vetítenek az ország közönsége előtt. A bemutatón részt vesz Ke­leti Márton, a film rendezője, Do- bozy Imre, a film írója, valamint Sinkovics Imre, az egyik fősze­replő. A filmvígjáték bemutatását követően, a. már kialakult szoká­soknak megfelelően, nyolc órai kezdettel ankétet tartanak a szak- szervezeti székház földszinti klub­termében, amelyen a filmalkotók megvitatják müvüket a miskolci közönséggel. Jegyzeiek ,iuiuiiiiimJiiiuiimiiiiimiiiumuuiiumiiiiiuiimiimilllllIllliliiilllll|l|l||llU||||||||ll|||li|l|||l|!| Az érem másik oldala A szénnel megpakolt „surrantős” a járdához kanya­rodik. A „pilóta” nyugtalanul pillant a. bal hátsó ke­rékre, s zord arccal lép le a vezetőfülkéből. Előbb az összelapult gumira, majd a mayasságós égre vet egy nőü­gyön is kifejező pillantást. — No, még ez is! — Ez is? Volt valami más baj is? — Volt? Von.' A Széchenyi utcába kell vinnem a szenet! — És ez olyan nagy baj? — Amikor ide, a Kazinczy, a Szemere, meg a. Baj- csy-Zsilinszky utcába kell menni, valamennyiünk hate borsódzik. — De hát miért? — A legtöbb udvarra nem lehet beállni. Ahová be lehet, oda meg nem tanácsos. Bejárót nem építettek. A járdaszegély tönkreteszi a gumit. Aztán kínlődhatom vele. — Egy deszka-alkalmatosság is megfelelne. — Meg. Ha volna. A legtöbb házban nem, gondos­kodnak róla. — Akkor nem tudnak mást tenni, mint leereszteni a járdaszélre. — Azt nem szabad. — Mit csinálhatnak? — Meg kell tárni, amíg a lakó behordja, vagy be­kor datja. a. szenet. Ha nem várom meg, s leengedem, megbüntetnek, ha megvárom, ráfizetek. Ugyanis o jövő hónapban már teljesítménybérben dolgozunk. — Hátha a lakók megértőbbek lesznek. — Nagy részük megértő. De némelyikük olyan kö­vetelésekkel. lép elő, hogy ha. megtenném, bajt okoznék. Van, aki például azt kívánja, hogy a viraggruppon ke­resztül hajtsak, pincéjéhez. — Nem teszi? — Nem. Akkor meg lehordanak mindenfélének. Na­ponta Erényéből 18—19 kocsival viszünk szenet a lakos­sághoz. Sok emberrel van dolgunk egy nap alatt. Na­gyon sok mindent le kell nyelnünk. Igaz, köztünk is akad, aki vét, most is felfüggesztettek egy „pilótát”. Megkárosította, a lakókat. Mi magunk se tűrjük az ilye­neket, lejáratnak bennünket. Mi szeretjük ezt a szakmát. Jól esik látni, ha a lakó örül, amint megérkezik a szén. Mi is emberek vagyunk, rosszul esik, lm durván fogad­nak., ha olyat követelnek, amit nem tehetünk meg. — Mit lehetne tenni? — Nagyon egyszerű a dolog. Egy picikével több em­berséget várunk... Hej! — sóhajt bánatosan, s kezében csörömpölni kezd az emelő. (Csorba) Á Borsodi Szemle 1965. évi 1. számának tartalmából A napokban jelent meg a IX. évfolyamába lépett Bor­sodi Szemle 1965, évi 1. szá­ma. A folyóirat új számának élén rövid, emelkedett hangú megemlékezést olv ashatu nk felszabadulásunk huszadik, év­fordulójáról, illetve a két sza­bad évtizedről. Ehhez kap­csolódik a lapszám új rovata is, melynek címe: Szabad éle­tünk történetéhez. Elsőként tudósítást olvashatunk, benne a megye monográfiájának előkészületeiről, s Kun László tollából tanulmányt a Miskol­ci Nemzeti Bizottságról. Két érdekes fénykép (egy a mű­egyetemről, egy pedig a mező­kövesdi járási könyvtárról) és- vészet-irodálom rovatban ta­g Lenin Kohászati Művek üzemszociológiai munkájáról szóló tudósítás található még e rovatban. Napjaink, kérdé­sei két nagyobb tanulmányban kaptak helyet. Máté Iván a megyei népfrontmunkáról, Hegyi Imre a háztáji gazda­ság népgazdasági jelentőségé­ről ír. A Megyénk életéből rovat­ban Sárospatakot Hegyi Jó­zsef, a mezőkövesdi járás tele­pül ésegészségügyi helyzetét Berky Lajos mutatja be. Nagy érdeklődésre tarthat számot Novák István vitairata a mis­kolci egyetem „humán” jel­legének: kérdéseiről. A Mú­láljuk Ruttkay György Kira­katművészet című cikkét, va­lamint Benedek Miklós táj­színházi problémákat tárgyaló írását, továbbá Balogh Géza fotoit, valamint Mazsaroff Miklós grafikáit. A folyóirat, hagyományainak, megfelelően, több érdeken tanulmányt tesz közzé, ame­lyek múltunk jobb megisme­rését segítik. Ebben a rovat­ban olvashatjuk Bakos Jó­zsefnek a sárospataki Erdélyi- ünnepségen elhangzott elő­adását Erdélyi János sárospa­taki tevékenységéről, Boros Adam Herman Ottó nyomában, című írását, Sáfrán Györgyi publikálásában Herman Ottó levelezésének több darabját. Ugyanebbe.n a rovatban ta­lálható a Szemle egyik leg­nagyobb figyelemre számot tartó írása: Vér Andornak, a miskolci származású írónak készülő önéletrajzi regényéből egy hosszabb részlet, amely­ben Bajcsy-Zsilinszky Endrére és a „Szabadságira emléke­zik. A továbbialtban Borsodi tükör címszó alatt tudósítás olvasható a tanácsaink mun­kájáról jelentkező tudomá­nyos igényekről, a. megyei pártbizottságnak a nőtanács- csal, illetve a nők helyzeté­vel foglalkozó tanácskozásá­ról. továbbá az iskolai félév eredményeiről. Tudományos életünk több új jelenségéről jegyzeteket, kulturális éle­tünkről krónikát olvashatunk, végül tartalmas könyv- és folyóiratrecenziók egészítik ki a Borsodi Szemle új szá­mát, amelynek címoldalát ez alkalommal, felszabadulásunk huszadik évfordulója tisztele­tére, a budapesti Szabadság szobor fényképe díszíti. A Magyar Rádió és Televízió miskolci stúdiójának műsora la 188 méteres liullámhoesi.cí' í8—19 óráig» Borsodi hangosújság. Napirenden . Üveggyár! látogatás Falust asszonyok. Matyóföldi népdalok.. Az élet védelmében ,. Kulturális krónika. A hétvége megyei sportműsor Táncoló hangjegyé * . Születé&Mapi mjámdéh egyet mutatni, ügy majd rá­döbbenek. És ekkor csodálatos dolog történt. A kiszolgáló nagyon szép, ízléses, csíkos dobozt vett le a polcról, majd, kinyi­totta, és férfiing alakjában ott hevert előttem a. Pádua.. Az első csalódást a máso­dik akkor követte, amidőn ezt a remek ruhadarabot mos­nom kellett. A szennyeződést nem akarja magából, kienged­ni, pedig én pontról pontra betartom az előírásokat.. Most, a negyedik mosás után pedig már valósággal ámulatba, ejt az ing, mert gallérján az ap­ró, színes gombóckák arról árulkodnak, hogy férjem za­kója kék, felöltője zöld. sá.lja pedig szürke. A színösszeál­lítás igen hangulatos, már csak egy-két pasztellszín hi­ányzik, de nem hiszem., hogy életem párja ezt. így igényel­né. Az történt, ugyanis, hogy a. felbolyhozódott ingnya.k összeharácsolja a. vele közvet­lenül érintkező textiliákból a kis. apró szálakat, és olykép­pen pamacsba egyesülve, re­mek kompozíció születik. Most már csak az az egy vigasztal, hogy ha a. 168 fo­rintos inget nyugdíjba is te­szem, a gyönyörű doboz még mindig megmaradt — Bencsik — mat a kiszolgáló előtt. Hogy­ne, hogy kinevessen! Így az­tán csak annyit mondtam: — Köszönöm, nem kérek Pádu- át — mint aki jól végezte dolgát, kifordultam az üzlet­ből és a. következő bolt felé vettem az irányt. Itt már egyszerűen Pádn­ál kértem, mire az elárusító megkérdezte, hogy milyen színben. Tétováztam, mert ha sárgát, vagy négerbarnát ké­rek, és kisül, hogy csak hal­ványlilában, vagy zöld,ben gyártják, milyen felsülés lesz ez? No. de hirtelen feltalál­tam magam, és megkérdez­tem, hogy milyen színben a legszebb. — Fehérben — mondta. •— Hát akkor kérek fehéret. Izgalmam múlóban volt, és lelki szemeimmel már láttam a Páduát alaktalanul és min­den alak összességében, ami­kor egy újabb, váratlan tá­madás ért. Azt kérdezték ugyanis, hogy milyen számot óhajtok? Szent Kleofás! — sóhajtot­tam keservesen. Mellbőséget. avagy derékbőséget kell meg­adnom? Éreztem, hogy ismét csak csellel mászhatok ki a csávából. — Hirtelen nem is tudom — szóltam —, tessék nekem Igen nagy gond szakadt rám férjuram közelgő szüle­tésnapja miatt. Nem tudtam, milyen ajándékkal. lepjem meg, hiszen ötlettáram kará­csonykor teljesen kimerült. Sétáltam, járkáltam, rót­tam az utcát, és árgus szem­mel figyeltem a. kirakatokat. Szerettem volna valami szé­pet, valami rendkívülit ven­ni. Mély töprengésem köze­pette tévedtem be az egyik üzletbe, ahol. tanácsot kértem egy kedves, fiatal elárusító­nőtől. Végtelen közvetlenség­gel válaszolt: — Tessék venni Páduát! — Mii? — kérdeztem bi­zonytalanul. ö viszont egy­szerűen, tömören, megfelleb­bezhetetlenül kijelentette: ■— Páduát! Még bizonytalanabb lettem, ugyanis nem tudtam, ml az a Pádua. Egyben szemrehá­nyást is tettem magamnak, amiért még soha nem vettem szegény férjemnek ebből a csodálatos micsodából. Más talán már el is nyúzta, a sa­játját, és én... megfosztot­tam, életem párját ettől az örömtől. No, de most itt az alkalom, bizony, veszek nelSl! Vég lg száguldott agyamon a gondolat, hogy nem árulom el a divatban megmutatkozó nagyfokú tájékozatlansága-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents