Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-25 / 71. szám

fist fiSZAKMAGYARORSZAC? $ A traktoros Megkezdi niíMiIiáfáí a vegyipari vízügyi szolgálat Ä Nehézipari Minisztérium irányítása alá tartozó vegy­ipar elsőként fogott hozzá, hogy a kormány és az orszá­gos vízügyi főigazgatóság rendelkezéseinek megfelelően megszüntesse a vegyipari üze­mek víz- és levegőszennyezé­sét. Az elmúlt évek néhány szer­vezeti és beruházási intézke­dése után a nehézipari minisz­ter rendeletére most a Szer- vesvegyipari Kutató Intézet­ben megalakult és április 1-én megkezdi munkáját a vegyipari vízügyi szolgálat. A. szolgálat az Országos Vízügyi Főigazgatósággal, valamint az illetékes tanácsi szervekkel együtt ellenőrzi, megtartják-e .az üzemek a víz- és levegő- szennyezés meggátlására irá­nyuló intézkedéseket. További fontos feladata, hogy felkutas­sa a különböző vegyi iparágak területén levő víz- és levegő- szennyező gócokat, javasla­tokat dolgozzon lei megszün­tetésükre, s addig is, amíg a szennyezés teljesen megszün­tethető, tanácsot adjon csök­kentésükre. Elei 510 munkacsapat rasenyez a szeclalisla elmeri Az Özdi Kohászati Üzemek- I kentették a betétanyag, az ön­ben a felszabadulás 20. évfor­dulójára kezdeményezett mun­kaverseny egyre szélesedik, lendületesebbé válik. A fel­ajánlások teljesítéséért, több, jobb, olcsóbb termékért az egyéni dolgozókon kívül a gyár több mint 700 munka­brigádja vesz részt a vetélke­désben, s nagyobb részük, mintegy 500 munkacsapat a szocialista cím megszerzését tűzte ki célul. A vetélkedés eddigi szakaszában máris szá­mos biztató eredmény szüle­tett. A nagyolvasztómű dol­gozói például az év elején keletkezett elmaradásukat márciusban nemcsak pótol­ták, hanem szerdáig esedékes előirányzatukat 500 tonna nyersvassal meg is tetézték, így a többlettermelésre tett felajánlásuk fele részének máris eleget tettek. A marti­nászok az év elejétől mosta­náig esedékes terv jelentős túlteljesítésén kívül kereken egy százalékkal javították az acél minőségét, s jobb időki­használással növelték a ke­mencék teljesítményét is. A hengerészek is javuló mun­káról adhatnak számot. Már­ciusban már jelentősen csök­Tíz év alatt száz százalékos fejlődés # ­mm®, m . • tecs felhasználást, s a ne­gyedév végére várhatóan pótolják az első két hónapban előállt hiányt. Készáru ter­melésben, valamint öntecs hengerlésben jelentős előnyre tettek szert:. Eddigi munkájuk során az ózdi kohászok máris jelentős haladást értek el felajánlá­suk egyik legfontosabbjánál, a termelékenység fokozásánál. Nyers adatok szerint az egy dolgozóra jutó napi termelési értékét a vállalt 883 helyett 894 forintra teljesítették. Van elegendő, megfelelő minőségű vetőmag Helyes lesi ne újból felmérni er, takarmány Sáp szükségletet! Repülőgéppel Borsod foiyói fölött A megárad« folyók«« nem tör­tént lényeges változás — közölték szerdán, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóságon. A Sajó mentén továbbra is első fokú ár- vízvédelmi készültséget tartanak és a Bodrog se kényszerítette az őröket, hogy másodfokról a har­madfokra váltsanak. A tegnap érdekessége, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság repülőgépe megyénkbe látogatott és a szakemberek a magasból is ellenőrizték: rendben van-e min­den a borsodi folyókon. Az fiszakmagyarországi Fűrészek Vállalat ládi üzemé­ben 10 év alatt száz százalékkal nőtt a termelés. A válla­lat jelentősen növeli exportját, főleg Svájcba és Francia^ országba. Képünkön: Kása Pál igazgató a készáru helyes tárolását ellenőrzi. (MTI foto, Bírgés Árpád felv.) r asszony Újtelepről — A mi célunk is az, hogy helyes vezényléssel biztosít­suk a rakodási dolgozók mun­kaidejének helyes kihaszná­lását — írja Zsiga Lajos. — Ezt. a célt szolgálja az az in­tézkedésünk is, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek részére csaknem egy éve húsz kisegí­tő dolgozót adtunk. Több vál­lalattal, például a Kohászati Alapanyagellátó, a Borsodi Mélyépítő, a Talajerőgazdál­kodási. a Vas-Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalattal meg­állapodásunk van a dolgozók foglalkoztatására... Az egyes vezényléseknél előfordult hi­bákról tárgyaltunk. Meg kell azonban jegyezni, hogy a dol­gozókat napi kétszeri vezény­léssel irányítjuk a kirakó helyekre, így időhöz és vo­nathoz vagyunk kötve. Ezért fordulhatnak elő gazdaságta­lan vezénylések, amelyeket kikerülni olykor nem áll mó­dunkban. Ezek csökkentésé­ért, s a bércsalások meg­akadályozásáért a közelmúlt­ban valamennyi érdekelt be­vonásával megbeszélést tar­tottunk ... A kocsirongálá­sok megszüntetésére, a ko­csik tisztításának biztosítá­sára. illetve a piszkos kocsik továbbításának megakadályo­zására bérezési és adminiszt­ratív vonalon is újabb intéz­kedéseket tettünk. A diósgyő­ri átürítő problémája több éves, sajnos, generális meg­oldást a Diósgyőr környéki szénbányák helyzetének ren­dezetlensége miatt még nem találtunk. A bakancs és a té­lisapka ellátást a rakodó- munkások részére a MÁV ruházati utasítása nem enge­délyezi. ezért erről nem tu­dunk gondoskodni. Befejezé­sül újból leszögezzük, hogy a cikkel, annak segítő szándé­kával. nemkülönben Boncsér László felszólalásának indíté­kával a magunk részéről tel­jes mértékben egyetértünk, és egyrészt a szükséges szerve­zési. másrészt az ezzel kap­csolatban felmerült, helyte­len nézetek megfelelő me­derbe tereléséhez szükséges felvilágosító intézkedéseket megtettük — fejezte be vála­szát Zsiga Lajos, a MÁV Miskolci Igazgatóságának he­lyettes vezetője. <jo negyedórája oeszeigeiunK már Alberttelep újonnan épü­lő, máris több száz lakót számláló Újtelepének gond­jairól, útról, vízről, járdáról, üzletről, amikor megemlíti: 45 óta párttag. Fiatal lány- kora óta. Nyolc éve pártveze­tőségi tag, és a múlt év óta az új lakótelep pártszerveze­tének titkára. A szülői mun­kaközösség elnökének tisztjé­ről egy hónappal ezelőtt mondott le, de természetesen az iskoláktól, a szülői mun­kaközösségtől nem szakadt el. Két gyerek anyja, az albert- telepi művelődési otthon bü­féjében dolgozik. Most mint tanácstaggal beszélgetünk, a tiszta, nagy gonddal rende­zett lakásban, ebédfőzés köz­ben. Nem, még csak nem is lob­banékony. mozdulatait, hang­ját nem feszíti az energia, az örökös tenni-akarás. Czippel .Tenőné csendes, szerény, so­kat mosolygó asszony. Bá­nyász-feleség. Nyugodtan hall­gat meg mindenkit, nyugod­tan mondja el ő maga is a véleményét. A mozdulatain nem látszó, de benne rejlő, szinte már elképesztő energia, hihetetlen tennitudás a hét­köznapok munkájában szüli az eredményeket. Nem han­goskodva, nem nagy körítés­sel, hanem valahogy így: — Nekünk az asszonyok ál­talában már csak akkor szól­nak, amikor elvégeztek va­lamit. Hogy tudjunk róla, nézzük meg. A községi tanács vezetői mondják ezt a telep asszo­nyairól, akiknek egyik veze­tője Czippelné. Igv hozták rendbe például az iskola po­litechnikai műhelyének par­kettjét, így díszítették, csino­sították az egész iskolát, így szervezik meg az útépítéshez a társadalmi munkát. Az út, Nagy gondja a telep lakóinak. A télen, a hatalmas, fagyott göröngyökön a szenet sem tudták házhoz szállítani, csak az utca széléig. Onnan kosárral vitték tovább. Üz­letet is azért nem építenek ide: hiányzik az út, nem tud­nák az árut szállítani. A la­kók sokat segítenek társadal­mi munkában. A vízvezeték­nek is ők ástak ki 500 méter árkot. És az asszonyok a szer­vezésben, a munkában min­dig élen járnak. És mennyit vállal Czippelné! — Hogy bírja? Nem nehéz? — Nehéz? — mosolyog. — Néha elfáradok én is... Mi­kor a szülői munkaközösségi funkciómtól kellett megvál­nom, az asszonyok sajnálkoz­tak. Miért nem maradsz itt? Bírod te ezt — mondták. Talán az ilyen apróságok adják az erőt a munkához. Meg persze az, hogy a telep többi asszonya mindenkor kész mellé állni és belevágni valamely új feladatba. — Mit szeretne leghama­rabb megvalósítva látni? — Mindenekelőtt egy fod­rászüzletet! Képzelje el, ja­nuár elsejétől nincs fodrász-: üzlet! Pedig Alberttelep, Szu- hakálló, Mucsony asszonyai, lányai is csinosak akarnak lenni. És a férjek, a legények ugyancsak szívesebben néz­nek a jól ápolt, szép frizurá­id nőkre, mint a gondozatla­nokra. De mit tegyünk? Nem járhatunk mindig Miskolcra fodrászhoz! Elhiszi, hogy ne­künk, nőknek ez ugyanolyan nagy gond, és ugyanolyan fontos, mint az út':’ El, persze, hogy el. Csak sokkal nehezebb „ügy” lehet az útnál, a vízvezetéknél, hi­szen ebben még a telep asz- szonyai sem tudtak eddig eredményt elérni. (pt) Évről évre visszatérő fel­adat a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál, hogy időben gondoskodjék a ter­melőszövetkezetek tavaszi vetőmagszükségletéről. Azon­ban ez korántsem azt jelenti, hogy mindig, s minden auto­matikusan, szinte önmagától megy. Hiszen az igények ki­elégítését érthetően befolyá­solják az előző évi termés- eredmények. S ezt figyelem­be véve, ez évben sem volt könnyű feladat időben gon­doskodni a termelőszövetke­zetek igényeinek kielégítésé­ről. Mint a vállalat szakem­berei, vezetői mondják, az elmúlt hónapokban és hetek­ben elsősorban a tavaszárpa vetőmag biztosítása okozott gondot. A tavalyi gyenge ár­patermés következtében a kí­vántnál gyengébb volt a ter­més minősége is. így na­gyobb figyelmet, több mun­kát igényelt a többszöri sze­lektálás, válogatás, előcsiráz- tatás. Nem volt ba| a szállítással A nagyobb gondot igénylő feladatok ellenére is minden termelőszövetkezetben, min­den járásban időben eljuttat­ták a szükséges vetőmag mennyiséget, befejezték a szállításokat. S ez nemcsak az árpára, hanem más ter­ményféleségre, a hibridkuko­ricára, a napraforgóra is vo­natkozik! Problémát egy-eg'y helyen, például az encsi já­rásban, csupán az okozott, hogy a járás szakemberei nem elég gondosan mérték fel a szükségleteket, többet igényeltek és szállítottak le, mint kellett volna. Ez, hiszen nem dúskálunk vetőmagban és a szállítás sem olcsó dolog, arra figyelmeztet, hogy a jö­vőben alaposabb számolga­tásra, összegezésre van szük­ség. Már csak a takarékosság szempontjából is. Eljutott a vetőmag azokba a községekbe, termelőszövet­kezetekbe is, amelyek a ko­rábbi hetekben zárt körzet­nek számítottak. E helyekre a vállalat gépkocsijai vitték a terményt, a község határá­nál lerakták, s innen a ter­melőszövetkezet gondosko­dott beszállításáról, raktáro­zásáról. így mindenütt ké­szen várja a mag, hogy ami­kor az idő engedi, jól előké­szíteti; talajba kerüljön. A vetőmag biztosításával, szállításával párhuzamosan megkötötte a vállalat a ter­melőszövetkezetekkel a ter­melési, illetve a felvásárlási szerződéseket. Megyénk kö­zös gazdaságai eddig több mint Ötezer vagon kenyérga­bona értékesítésére kötöttek szerződést! Tíz százalékkal több takariuánytáp Az elmúlt évek gyakorlatá­nak bizonyos negatív tapasz­talatai alapján ez évben a szakemberek és az igen he­lyesen megalakított takar­mányozási bizottságok több gondot fordítanak az igen megkedvelt takarmánytápok gazdaságosabb felhasználá­sára. Előfordul!; ugyanis, hogy több közös gazdaságban, mert nem volt elegendő ta­karmánytáp, év közben, hiz­'ás közben áttértek a ha­gyományos takarmányok al­kalmazására. Ez természete­sen jelentős károkat okozott, hiszen a „csere” következté­ben megállt az állatállomány fejlődése. Éppen ezért helyes és szükséges volt az ésszerű­ség és a gazdaságosság jegyé­ben helyesen elosztani a ren­delkezésre álló takarmánytá­pot:. Bár bizonyos objektív akadályok következtében s vállalat nem minden terüle­ten tudja kielégítem az igé­nyeket, különösebb hiányról nem beszélhetünk. S ez év­ben is több mint tíz százalék­kal nö megyénkben a takar­mánytáp termelése. Mindezek ellenére történhetnek és tör­ténnek is ésszerűtlenségek. A sátoraljaújhelyi járás­ban előfordult, hogy az egyik közös gazdaságban, ahol 400 darab sertés számára biztosí­tottak tápot, 200 darabbal nö­velték a sertésállományt, s a plusz 200 darabot is táp-ete­tésre fogták. Ez természete­sen azt jelenti, hogy egy idő után, ha a részükre szállít" tó takarmánytáp elfogj', " az egész állománynál át kell tér­ni a korábbi, hagyományos takarmányozásra. Ez ' pedig mindenként csakis kárt je­lenthet a termelőszövetkezet­nek is. Az iljren példák alap­ján olyan következtetésre ju­tott a Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat vezetősé­ge, hogy a takarmányozási bizottságok, a járások szak­embereinek közreműködésé­vel minél előbb újra felül kell vizsgálni az igényeket, a takarmánj'táp felhasználást, s a következőkben 'ügyelni rá, hogy minden közös gazdaság , tartsa magát a megállapodá- [ sokhoz. S ez elsősorban a tér- | melőszövetkezetek vezetőin, ! állattenyésztőin múlik. Barcsa Sándor l A MÁV illetékese válaszolt: Boncsér Lászlónak igaza van — Az Északmagj'arország február 11 -i számában meg­jelent „Piszkálódik Boncsér László?” című cikkel kap­csolatban közöljük, hogy az abban foglaltakat kivizsgál­tuk. Megállapítottuk, hogy az elhangzott kritika helj'es volt, az a hibák felszámolá­sát célozta... így kezdődik az a válasz, amelyet Zsiga Lajos, a MÁV Miskolci Igazgatóságának helyettes vezetője írt az em­lített cikkel kapcsolatban szerkesztőségünknek. A vá­lasz a továbbiakban ismerte­ti azokat az intézkedéseket, amelyeket a MÁV tett az új­ságcikkben említett hibák megszüntetésére. de nem bántam meg. Láttam Lipcsét, Drezdát... l^assau megtelik a vontató. Magasra kell már dobálni a köveket. A cigaretta is cson­kig égett. Búcsúzik Zima Já­nos. Várja a munka, a trak­tor. — Még csak annyit — lép vissza —, hogy a gépi mun­ka alapja a karbantartás. Csak az lesz igazán jó trak­toros, áld ezt. soha sem felej­ti el. Az itteni gárda, tizen- ketten vagyunk, jórészt az én kezem alatt inaskodott. Bu­bik Józsi. Zsíros Lajos és a többiek mind mellettem vol­tak segédvezetők. Ök is megtanulták ezt. az alaptételt. Egyikünk se indul el regge­lente piszkosan, sárosán. M ég beszélne, de most már tényleg menni kell. Az emberek fentülneka kőrakáson, amelyből póznaként meredeznek ld a lapátok. A vezetőre várnak. Zima János fürgén ugrik nyeregbe, aztán egy mozdulat, egy kapcsolás, s a megpakolt MTZ elindul. .Inline?. Eurliá ■ vetkezethez. Akkor vették ezt ; az MTZ-t. Azóta együtt va- • gyünk. Jó gép, nincs pana­szom rá. Igaz, új korában kicsit makacskodott, nehezen tört he. Elrepedt a henger­fej, napokig javították. Akkor egy kicsit megharagudtam rá. De aztán megszelídült. Most már olyan hűséges, hogy a téli gépjavítás alatt mindössze fél napi munka volt; rajta. Azt is magam csi­náltam. Különben egész té­len ment. Követ szállítottunk, trágyát hordtunk eddig. Most már jönnek a tavaszi mun­kák, jobban be lesz fogva ő is, én is. — Szeretem a gépeket. Köztük nőttem fel. Nem is volt balesetem soha. Még egyetlen tyúk sem „köszön­heti” nekem a halálát.! —- Az óvatosságra a verse­nyek alatt szoktam rá. Siló­zásban 1016 holdon országos első voltam. Szántóversenyek­ről is sok-sok oklevelem van. — 1958-ban még Németor­szágba is elküldték jutalom­üdülésre. Két hétig voltam ott. Igaz, nehezen mentem el, A íiVontatőzás'’ alatt tét­lenségre kényszerített emberek szaporán ug­rálnak le a kocsiról. Egymás után szedik fe lapátjaikat, s máris sűrűn, nagyokat koppanva hullanak a köveit a vontatóba. Közben a traktor egyet- kettőt; zökkenve még megáll. A vezető leszáll. Kezében gyufa villan. Jólesően szip­pant egyet. Aztán megnyúj- tőztatja elfáradt tagjait. — Jó ez a gép — mondja szinte kérdezés nélkül —, a legjobb valamennyi közül — s tekintetével megsimogatja az elcsendesült MTZ-t. — Az elmúlt tizenhat év alatt sok gépet megnyergel- tem már. Ültem Hofieren, Utason, kis Zetoron, de egyik sem volt ilyen strapabíró, erős, megbízható, mint ez a kis piros — becézgeti Zima János a traktort. — Az állami gazdaságban kezdtem, aztán a Mérai Gép­állomásra kerültem — meséli pályafutását. — Ott csaknem kilenc évig dolgoztam. Két éve jöttem át a termelőszö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents