Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-03 / 28. szám
4 BSZAKMAGYARoaSZAO Szerda, 1965. február S. Orvosa tévedett Amikor Wilhelm Schmidt megtudta orvosától, hogy legfeljebb még hat hónapig fog élni, elhatározta, hogy hátralevő idejét az élvezeteknek szenteli. Mivel pénze nem volt, apró lopásokból szerzett. A kegyes bíróság, tudva, hogy utolsó napjait éli, több ízben is felmentette. Schmidt végül nagystílű műveletre határozta el magát: ki- tosztott egy üzletet. Ez- ■úttal 14 évi börtönre ítélték. A hat hónap, amit az orvosa Jósolt neki, a börtönben már régen eltelt. Alomul ázás New Yorkban Willis Hawkins, amerikai hadügyi államtitkár a következő szavakkal ecsetelte elképzeléseit az utasszállító repülés jövőjéről: „A repülőtérre érkezve, az utas belép majd egy kis fülkébe, és poggyászai mellett helyet foglal egy kényelmes karosszékben. Ezt követően nyomban elalszik, s a repülőgép személyzete alvó állapotban felszállítja a gépre, ahol minimális helyet foglal el, alva teszi meg az utat, úticéljához megérkezve, pedig pihenten, frissen ébred.” Xnyok, tiszta parasztházak, Nyilas-hegy, a Nádas-oldal, a kumba, gimnáziumba járnak. J állampolgár fogyassza el Második napja fájlalja torkát, mandulája megduzzadt, tüzes, az ember akarva-akuratlanul javasol, tanácsot ad, szóval segíteni akar. — Spártai jellem nem rohangál az első tüsszentésre patikába — mondtam, hogy érezze: betegségét én semmi esetre sem tartom komolynak. — A kenyér se megy le a torkomon — sóhajtozott barátom, és halálra szántan nézett a semmibe. — Az még nem veszélyes — nyugtatom. — Nemcsak kenyérrel él az ember... „ — Hagyd már az idézgeléseket — nyögött fel; reszkető kezével megsimogatta azt a helyet, ahol a mandulája égett. Megettem helyette a kenyeret. Mert a teljes értékű 4 * „ i... Balázsolás I Á Lakáskultúra 2. számát böngészve azt a kenyér mennyiséget, amennyivel reá számítottak. Megettem helyette is, mert a barátság szent dolog, nem igaz? Ejsza.ka felhívott telefonon. Csak suttogott. Már a tea se csúszik le — ezt vettem ki nyöször- ....................................................: géséböl. — Tea? öntsd ki a fenébe. Angol vagy te, vagy orosz, hogy a tea után nyöszörögsz? — De szörnyen fáj. Már lélegezni is csak ritkán tudok .. Megijedtem. Szó, ami szó. a kenyeret és a teát nélkülözheti az ember napokon, heteken, sőt hónapokon át. De a levegő, az nagyon fontos. Azzal a spártaiak sem kuko- ricáztak, mindenkinek kijutott belőle bőségesen, még a hadjáratok idején is. — Orvos! — jelentettem ki határozottan. — Itt más nem segíthet. Legfeljebb nem ülsz azon a részeden két napig. . — Hogy érted ezt? — nyöszörgőit. — Az injekcióra gondoltam ... Még pontosabban injekciós tűre... Nehéz jajdul&s. Bizomiára sóhajtott. — Egy spártai jellem orvoshoz...? — próbált tréfálkozni. — Hü... ühüm — haraptam el a gondolatom, mely már majdnem szavakká formálódott. — Akkor balázsol- tasd meg magad ... Az nem fáj. A pap odatartja a gyertyát, azt a meqqörbít.ettet, a villaágút. én még gyerekkoromból emlékszem erre, és a bacilusok usgyi, úgy ott hagynak, mint ördög a szenteltvizet. — Hiszen épp ez tette be az ajtót — panaszolta rekedtes hangon. — A nyavalya állna bele a sok jótanácsba ... Gondoltam, nem ári megelőzni a bajt... Siposné javasolta. — Mikor tetted? — Tegnapelőtt... Ott fázhatott meg a torkom; szörnyű hideg van a templomban ... Felkacagtam. — Te szerencsétlen, hamar cselekedtél. Hiszen ma van Balázs napja —, s lecsaptam a hallgatót. Reggel másfél órával később jött be a hivatalba. Sétál, s fájlalja a. torkát. Mondom neki, hogy üljön le, úgy mégis könnyebb. Int, hogy köszöni, de nem ül le. — Valamivel könnyebb — súgta. — Repetáztál a balázsolásból? Megfenyegetett, s egész nap rótta a köröket. Az ebédet a talpaiéban állva ette meg ... De megette, csak éppen a kenyér héját hagyta meg. De azt különben se nagyon szerette. (baráth) EMLÉKKÖNYV Horthy ék MtonsóHS táborából Lapozgatom a Lakáskultúrának, a Belkereskedelmi Minisztérium lakberendezési bizottsága kiadványának szép, tetszetős kiállítású második számát. A néhány hónappal korábban megjelent első szám igen hamar elfogyott, s ez arra utal, hogy még mindig igen kevés nálunk a korszerű lakás berendezésére vonatkozó tanácsadás, az emberek pedig kíváncsiak, keresik a módját, miként tudnák kisméretű lakásaikat otthonosabbá, célszerűbbé, és nem utolsósorban esztétikusabbá tenni. Az első szám igyekezett ezt az egészséges érdeklődést jól kielégíteni. A második számot éppen ezért már nagyarányú érdek-m lődés előzte meg. A kiadvány® igen tetszetős kivitelű. Sok-J színű képnyomatai gondos® szerkesztésről tanúskodnak. ® Közleményei érdekesek, bár® Az „önkiszolgálástól” a lak-» berendezési áruházakig címűj írás kezdő gondolata napja-» inkban még nem teljesen® helytálló. Ugyanis a bútor-» ellátás korántsem olyan jól• megoldott, mint azt a cikk9 feltételezi. Igen hasznos ta-® rácsokat ad a Nagyobb lesz aj kislakás is című írás. amely® fényképekkel és rajzzal segít® kisméretű lakásunk korszerű J berendezésében. A Tárgy afa-° Ion című értekezés jelentős• tanulmánynak tekinthető, és® szintén igen sok fényképpel J illusztráltan lesz még köz-J érthetőbb. A terítés, az ágy-% nemű, az ülőbútor kiválasz-» tása, a berendezéshez illő® üvegdíszek megválogassa ésj a lakásban történő elhelyezé-J se, a kályha, illetve radiátor® melletti meghitt zugok kíala-o kítása sem könnyű. Ezekhez® is igen sok segítő tanácsot J kapunk a kiadvány különbö-® ző írásaiból. Külföldi lav-a szemle, a szekrények belsejé-% nek gazdaságosabb kihaszná-J ' 'sár a vonatkozó néhány ta-J •s, a parádi üveggyár, va-a Eredeti fénykép a szovjet katonák által épített iiszai fahidról — Összegyűjtik a felszabadulás előtti és utáni évek emlékeit Tokajban lamint a herendi porcelán- gyár termékeiről szóló tájékoztatás és lakberendezési rejlvénypályázat egészíti ki a második szám tartalmát. Egészében a második szám jobbnak mutatkozik az elsőnél, kevesebb benne a belkereskedelmi eladási ajánlat-íz, jobban érződik az általános lakberendezési tanácsadás szándéka a bútorok és egyéb cikkek származásától függetlenül. A kisméretű lakásokra is több gondot fordít. Nem tartanánk helytelennek, ha a jövőben esetleg több tanácsot adhatna a kiadvány a barkácsoló hajlamú lakástulajdonosoknak apróbb, a kereskedelmi forgalomban nem, vagy ritkán megvásárolható berendezési tárgyak készítéséhez. S egy kritikai megjegyzés: a jobb lakásberendezést propagáló kiadványban ne szerepeltessünk két helyen is (5. és 16 oldal) egyébként ízléses asztali lámpát az íróasztal jobb oldalán, mert így. aki az asztal mellett dolgozik, ha csak nem balkezes véletlenül, előz önmagának. A szép kiállítású füzetet érdemes sokszor böngészgetni, lapozgatni, nemcsak az új lakástulajdonosoknak, akik most rendezik be otthonukat, hanem mindenkinek, aki a korszerű, kultúrált lakást szereti. Tokaj községben érdekes és izgalmas munkát vállaltak a múzeum baráti kör tagjai. Elhatározták. hogy a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére összegyűjtik a vidékükön még fellelhető munkás- és parasztmozgalmi emlékeket. A nagy munkában több mint ötven tanár.1 háziasszony. tisztviselő, iparos és szőlősgazda vesz részt, akik a felszabadulás előtti és utáni évekből már mintegy 200 tárgyat: eredeti jegyzőkönyveket, börtönből írt leveleket, fényképeket, plakátokat, röplapokat és a földosztás során használt mérőeszközöket gyűjtöttek össze. Ezek között számos értékes lelet is szerepel. Ilyen, többek között, a zalaegerszegi internáló táborról 1921-ben készített kép, amelyet az ott raboskodó Dancza Lajos diósgyőri munkás festett és Enye- di Lajos politikai fogolynak ajándékozott. A Tokajban élő Enyedi-család a csomagoló papírra festett képet és az internáló táborból származó emlékkönyvet a múzeum baráti körnek ajánlotta, fel. A 15 centiméter átmérőjű füzet vörös fedővásznára bilincset rajzoltak, és a lapokra mintegy húsz politikai fogoly írt emlékezést. így például Brez- nay Ferenc, akit a budapesti Kén utcából internáltak, az alábbi sorokat jegyezte fel: „Az erős lelkű embert a szenvedések edzik, ha majd demokrácia lesz, találd meg boldogságodat...” Igen érdekes az a levelezőlap is, amelyet Lefler György tokaji lakos 1939-ben a budapesti to- loncházból küldött családjának. A politikai fogoly, Lefler György, a levelezőlapra vékony tollvonásokkal egy rács mögött szenvedő munkást rajzolt. A cellát hatalmas szál rendőr őrizte, mellette pedig egy anya állt egy karon ülő és egy, ruhájába kapaszkodó gyermekkel. A rajz alatt felirat; Boldog újévet. Ezenkívül a múzeum baráti kör tagjainak sikerült több olyan emléktárgyat is összegyűjteni- ük, amelyek közvetlenül a felszabadulásból, vagy az azt követő évekből maradtak fenn. így például megtalálták a községi földosztásról szóló jegyzőkönyvet, a debreceni ideiglenes magyar kormány első felhívását tartalmazó plakátot, a községi parasztpárt szervezetének tevékenységét megörökítő írásokat. a szovjet katonák által épített ideiglenes tiszai fa- hídról készült eredeti fényképet és a faluban 1944. december T9-én kiadott első iparengedélyt, amelyben a szovjet katonai parancsnok hozzájárul, hogy Tepper Andor borbélymester üzletet nyisson. A baráti kör tagjai az értékes anyagot átadják a miskolci Herman Ottó Múzeumnak. a helytörténeti emlékeket pedig a felszabadulás 20. évfordulóján kiállításon mutatják be a tokaji művelődési otthonban. A Bükkben október közepe táján esett le a hó. Azóta fehérben állnak a magas fák, a meghajlott bokrok, és a földön süppedős takaró őrzi a nyomokat. És akkor, az első hóhulláskor költözött a fehér fák közé az a különös csend is, amit csak a tél tud megteremteni. Mert ez a csend nem úgy keletkezik, hogy valahol megszűnik a zaj, a mozgás, ezt a csendet valóban meg kell teremteni, sok-sok összetevőből kell megalkotni. A Bükk téli csendje. Különös, szép alkotás. Még fokozható is. Most, ahogyan a nagyerejű, lánctalpas hóeke simította úton ballagunk mozdulatlan fák, piros bogyójú galagonya bokrok, áttetsző ködfátylak között, most is csend van. A Bükk sajátos, élő csendje. É!ő. mert például a fehér hóból kipirpsló bogvókra nem a mere- vültség jellemző, hanem éppen a piros- lás. A ködre sem a mindent-eltakarás, hanem a gomolygás. A fákra sem az a jellemző, hogy kemények, hidegek, hanem az, hogy havat tartanak ágaikon. A földön a hó érintetlen, vagy éppen egy surranó róka nyomait rögzítette, a leveeő tiszta, könnyű, a ha- sáhfák egymáshoz simultak, takaró alá bűitek. Igen. él ez a csend, amelv most körül vesz bennünket. De Kiss Gvula kékmezői erdész szerint ennél nagvobb csend is van. Hóig Pzintéji a BfikVhen. Naevszemű. csendes, szélmentes hóbnl- lásban. magas, karcsú fák között. Ilyenkor a vadak is sokkal nyugodtab- bak. pihennek. Jó darabot megtettünk már, amikor Cbm) messziről halk, egyenletes zúgás omlik felénk. Az utat készítő lánctalpas hangja. Míg oda érünk, bőven van idő a beszélgetésre. Vezetőnk szerint a vadak nem panaszkodhatnak a télre. Nincsenek gémberisztő hidegek, túlságosan nagy hó sincs és az etetőket, sózókat mindig feltöltve találják. Az erdő vadjai a vadőrök, az erdészek szerint egészségben, jó erőben telelnek. Fával tele gépkocsi kapaszkodik a. szemközti emelkedőre, majd óvatosan ereszkedik lefelé. Csakhamar mellénk ér. A vezető kiint az ablakon, és elsiet a súlyos teherrel. Az előbb hallott zúgás egyre erősödik. A lánctalpas, hatalmas gép egyenletes pöfögéssel pihen a fák között. Az út mentén, egy helyen eltisztították a havat. A terület közepén tűz ég. A lánctalpas személyzetó; egy erdész, meg néhány erdei munkás tartja szalonnáiét a lobogó lángok közé. A tűz kö'úi] hátizsákok, pufajkák, meleg kesztyűk. A zsákokból termos% kandikál ki és jóféle hazai illata árad. Kölcsönös kináleatás. néhány dicsérő szó az fgen tisztességesen viselkedő időjárásra (de azért elhangzik a „no még nem ette meg a farkas a telet!” óvatos figyelmeztetés), aztán indulnak tovább. A következő hajlatban nagy a sürgésforgás. Hat-nyolc ember dolgozik a gépkocsi körül. Fát raknak. A hasábokról lapáttal hányják le a havat. Ha az autó megtelik, a kitaposott úton háttal indul visszafelé. Csuszkái, hintázik, zökken egyet-egyet, majd a kitérőben megfordul és elindul terhével. Bizony, nem kezdő gépkocsizóknak való hely. Nem is azok ülnek a volánnál. A munkások elindulnak a szalonnasütő tisztásra. A két forduló között van egy kis idő a pihenésre. Meg még szalonna is akad. Vezetőnk „birodalma” hatalmas: 1000 hold. Nehéz volna bejárni. Hatalmas. kidőlt fa mellé érünk. Hosszan elnyúlva, hóval takarva fekszik a cserjék között. A szél csavarta ki. Az erdő nem mindig ilyen szíves vendéglátó, mint most... K ödgomolyagok lopakodnak a fák között. Mind merészebbek. Előbb csak a hajlatokat, árkokat takarják el. majd el- tusd’áV, fe'cUli^'r a fák éles kontúrjait, később a bokrokat is beburkolják szürkeségükkel. Közeled- tünkre szétlibbennek, utat engednek, de mögöttünk újra öss~ )ruln°^. A piros boevók eltűntek, a magas fák büszkén kinyújtott tenyerén sem látni már a havat. Esteledik. Hirtelen jött, sietősen. De az út, a havas út szinte Világít. Meglepően hosszan, végig a fahSr fái- alatt. Priska Tibor Ábodon sem állt meg m élet j Mi íiiiriénÉ 17W~hen? — A IS éves menyasszonyok % Kei évtized tükrében % A megye szemgyönyörködtető vidékeinek egyike: a kies Bódva vuígye. Omladozó várfalak, fehéren ragyogó tornyok, tiszta paraszti lázak, örökösen munkálkodó nép. A letűnt idők emlékeivel lépten- nyomon találkozhatunk. Ede- lényből a Bódva folyót átlépve érdemes Abod irányába elcserkészni. ötszáznegyven lelket számlál ez a kis község. Történelmi nevezetessége Árpád-kori temploma. A román építőművészet jellegzetes és becses emléke ez. Kisméretű, egyszerű, négyszög alaprajzú templom, majdnem úgy néz ki, mint egy parasztház. Nyáron alig látszik ki a fák koronái közül. Ablakai megőrizték az eredeti román formát. A római művészet alapelemeit használták fel annak idején az építészek szabadon, minden kötöttség nélkül, új formákkal és díszítő motívumokkal gazdagítva. A tetőn kis huszártorony, alatta az ajtó nyílása késői gót stílusú. Falain XIV—XV. századbeli festményeket találtak. Abod nagyon régi település. 1710-ben lakossága mind egy szálig elpusztult a pestis- járványban. Egykori írás így emlékezik meg erről: „... Hét sírt ástak egyszerre az abodi temetőben. A meszesi paphoz a temetésre hívó küldönc azzal jött vissza, hogy őkegyelme is haldoklik. Az anyák sikoltva dobták el karjaikból a szövés gyerekeket, ha észrevették a halálos kórt. A gnermek ráhúzta halott szülőjére a ház ajtaját és ott hagyta. Némelyik ember a kertben, a szilvafa alatt dőlt el. Aki még élt, bezárkózott a házba. De ók sem menekültek.” Sok szomorúságot látott a Nyilas-hegy, a Nádas-oldal, a Polánka-tető, a Lóger-bérc. Verejtékező jobbágyok dolgoztak itt, mint mindenütt a Bódva völgyében, ők építették e völgy várait, templomait. Ez a völgy annyira zárt, hogy a kultúra hosszú emberöltőkön át csak cammogó léptekkel tudta megközelíteni. 1945-től sok minden megváltozott a kanyargó Bódva mentén. Abodon is. A község 1964. december 12-én ünnepelte felszabadulásának 20. évfordulóiát. Ben- cze István párttitkár volt az ünnepi szónok. Dr. Vodila Barnáné gimnáziumi tanár Edelényből jött át diákjaival, hogy egy szén estet rendezzenek. József Attiláról beszélgettek. Vajon mit lehetett összefoglalni két évtized eredményeinek illusztrálására? Úgy mondják, hogy a házak 75 százalékát felújították, és újakat építettek hozzá. Van jó útja, minden házban rádió, televízió is kilenc, most fogtak hozzá, hogy társadalmi munkában könyvtárt, tűzoltószertárt, buszmegállót építsenek. Reggel és este autóbusz hordja az utasokat Ede- lénybe, az állomásra. A egy- tantermes iskola élén Ádám Csaba igazgató-tanító áll.. Nemrég került ide, sokat várnak tőle, hogy a falu kulturális életét felvirágoztassa. Gyula Gáborné hat gyermekes édesanya, tanító néni, a községi tanács állandó bizottságában a kulturális ügyeket intézi igaz szívvel, szeretettel. A falu népe is nagyot lépett előre műveltségben. Ti- J zenkilencen iratkoztak be az idén a dolgozók általános is- kólájába. A fiatalok techni- kumba, gimnáziumba járnak. ^ Zaeraj László, a tanács vb- -:r elnöke, szintén fiatal ember. X a mezőgazdasági technikum ij. másodéves hallgatója. 4 S ha már a fiataloknál tar- ^ tunk, meg kell említenünk, * hogy itt nem ritkák a 14 éves menyasszonyok, a 15—16 esz- X tendős feleségek. Korán férj- ^ hez mennek az abodi lányok. X természetesen orvosi és taná- J esi engedéllyel. »I És mivel foglalkoznak a J község lakói? A férfiak az X edelényj bányába járnak, az Jj asszonyok a földeken dolgoz- X nak. Erős asszonyok élnek itt. jj akik közül jónéhányan szép * kort is megélnek. De a férfi- *j ak sem maradnak el mögöt- * tűk. A közséa melletti tenván X él Ivancsó József, aki ápri- * lisban üli meg születésének X 100. évfordulóját. Ha ügyes- * bajos dolga akad, nem rest n begyalogolni a tanácsra ma Jj sem. Egyébként a tanácson « azzal büszkélkedtek, hogy ta- x valv 135 forint értékű társa- £ dalmi munkát «teljesítettek X lakosonként. Zsemko János * KISZ-titkárral az élen a fiata- x lók, valamint az idősek. Len- 3 gyei István, Drótos József, x Lengyel Istvánná, Bence Ist- X vánné és a többiek járdát jj építettek, nem voltak restek X sohasem fáradni a közösért. * Egyszóval minden fellendülő- X ben van. az élet pezseg, az ^ emberek boldogulnak. Amikor * ott jártunk, bálra készülődtek, jj A lányokon tűsarkú cinő lesz. a fiúkon hajtóka nélküli pan- X talló, az abodi boltíves pin- jj cékből kikerül a borocska is. X Ilyen hát az élet itt, Abo- Jj dón, húsz év után. X ti i a
