Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-05 / 30. szám
JP&aiek, 1965. február 5. ÉSZAKMAGYAROBSKAG HÜSZ éve a nó'kozgaloimbafí A eiterás asszony Dél van. A tűz lángolva, lo- asszonyok. Mindig jöttek, öröbogva ég. A tűzhely ajtaját picit nyitva felejtették. A huncut szikra-lányok fürgén pattognak kifelé, majd a kő- i'c hullva elalszanak. Fő az ebéd. Az asztalon konyhai j.csendélet”: kupacban krumplihéj, néhány fonnyadt zöldséglevél. kelkáposzta lapu, mellettük konyhakés. A heverőn feketehajú asz- szony ül. ölében furcsa hangszer, hosszú, téglalapalakú doboz-féle. Ujjai fürgén futnak a kifeszített húrokon. Ci- íerázik. Észre sem veszi a hi- vavtlan, váratlan látogatót. S amikor halk jónapotomra szinte felriad a muzsikából* pirosra gyúlt arccal, szégyenlős, zavart mosollyal mentegetőzik: — Csak éppen egy pillanatra ültem le, eszembe jutott egy régi-régi dallam. Jaj, hogy szalad ez a ház — s máris kötényébe sepri az asztalon levő zöldséghulladékot, s kisiet vele az udvarra. Amikor visszajő, folytatja, miközben leteríti az asztalt. Férjem dolgozik', a gyerekek még iskolában vannak, ilyenkor van egy kis szabad időm. mert délután megyek a tanyára. Lázár Pálné, a mezőkövesdi Kossuth Termelőszövetkezet tagja. Négy éve tejkezelő. Munkáját mindig pontosan, lelkiismeretesen látja el. Az elmúlt évben Mezőkövesden többen kaptak Kiváló tsz-tag kitüntetést. Lázár Pálné is köztük volt. A termelőszövetkezetben megbecsülik. Az asszonyok nagyon szeretik. Talán ez az oka, hogy a szorgos munkák idején 6 is megy a többiekkel krumplit kapálni, répát egyelni, kukoricát tömi. Mert ahogy mondja, csak asszonykörben érzi igazán jól magát — Hát bizony, ott lehet jókat nevetni, tréfát űzni, vidám nótákat dalolni. Lassan húsz éve már, hogy nőmozgalmi munkára adtam a fejem. Hogy miért? Mert szeretem magam körül a vidámságot* mert magamon érzem, hogy a munkán, a családon kívül is kell minden asszonymest A termelőszövetkezet megalakulása után Lázár Pálné csakhamar megszervezte a tsz nőbizottságot, amelynek azóta is ő az elnöke. Ezenkívül a járási nőtanács vezetőségének és végrehajtó bizottságának is tagja. — Nem jelent ez túl sok elfoglaltságot? És mit szól ehhez a férjuram? — Hát bizony, eleinte sokat lázongott. Gyakran mondogatta: Te Bori, nem jó neked itthon? Folyton csak szaladgálnod kell? Itt a két gyerek, meg én, velünk törődj, ne a nőmozgalommal! Aztán beleszokott. Látta, hogy kötéllel sem lehet engem itthon tartani. Persze, elláttam én mindig a családot, de szabad időmben csak elmentem a politikai tanfolyamokra, a műsoros estekre. Most már nem is szól érte. Sőt, a múltkorában kétnapos továbbképzés volt, s az uram estére, mire hazajöttem, meleg étellel várt! — Ez már valóban a férfiúi megértés legmagasabb jele! S azóta is előfordult, hogy segít? — faggattam tovább. — Most. eiterát készít nekem — válaszol büszkén Lá- zárné —, mert kultúrcsopor- tunk is van nekünk, s én vagyok a citerás. Egyszer mondtam az asszonyoknak; nak egy baráti kör, ahol el- mi mindig csak itthon ülünk* mondhatja gondjait, örömeit, jó lenne szétnézni egy kicsit Ezért kezdtem hozzá annak a környéken. Alakítsunk egy idején a nőmozgalom szerve- kultúrcsoportot, szedjünk ösz- zéséhez. S talán az adta hoz- sze jó műsort, aztán majd zá a legnagyobb erőt, hogy megyünk szerepelni. Nem kel- Sosem kellett összetett kézzel lett nekik kétszer mondani, könyörögnöm; gyertek már el* Hamar összegyűltek a régi * Átszervezik a vízrajzi észlelő hálózatot A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató intézetben megkezdték a vízrajzi észlelőhálózat átalakításának, korszerűsítésének előkészítését. Először az új alaphálózat tervét dolgozzák ki. Az alaphálózat állomásai olyan sűrűn fogják majd át az ország területét, hogy mérési adataik pontos képet adjanak egy-egy vízgyűjtő terület egész, vízgazdálkodásáról. A korszerűsítés után az észlelések kiterjednek majd valamennyi olyan hidrológiai és hidrometeorológiai tényezőre, amelynek mindenkori pontos ismeretére szükség van a komplex vízgazdálkodóshoz. Az UNESCO kezdeményezésére most indult tízéves nemzetközi hidrológiai program keretében a Duna mellett Dunaremetén és Nagymaroson, a Fejér megyei Galya-pa- takon, a rakacai víztárolónál és még néhány más helyen üzembe helyezik az új állomásokat. falét a iifianvagok alkalmazásáról Csütörtökön reggel ankétra gyűltek össze a Technika Házában műanyag-vegyészek, műanyag-gyártók, feldolgozók és felhasználók, hogy megtárgyalják a műanyagok alkalmazásával kapcsolatos időszerű kérdéseket. Amint megnyitójában dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese hangsúlyozta, a műanyagipar nemcsak világszerte, hanem nálunk is rohamos gyorsasággal fejlődik. Amíg egész ipari termelésünk fejlődése 1950- tő] 1963-ig 3,3 szeres, műanyagtermelésünk 14,3 szeres volt, a felhasznált műanyagok mennyisége ugyanezen idő alatt az 1950. évinek 18,8 szeresére nőtt Ennek el- .telepének bővítését ia} nóták, dalok. Verseket mi magunk írtunk a faluról, a termelőszövetkezeti életről. Nekem meg eszembe jutott a citera. Tizenhárom éves, kis summás lány voltam, amikor divatos volt felénk a citerá- zás. Sokszor elnéztem, hogy csinálják, aztán egyszer elloptam a szomszédból, s magam is elcsodálkoztam, milyen könnyen kipengettem a dallamokat. Aztán jött a háború, a család, elfelejtettem a citerát. Csak most jutott eszembe. Fűhöz-fához szaladgált Lá- zárné citeráért, de senkinek nem volt már a környéken. Aztán a férje segített. Előkereste a padláson apja régi ci- teráját, felhúrozta, s meglepte vele feleségét. Most pedig a tsz-tagokkal közösen készítenek egyet, hadd teljék az asszonyoknak öröme benne. — A borjúgondozók tehénszarvból még' verőt is készítettek nekem — mondja Lá- zárné kedves, dicsekvő hangon. A Kossuth-tsz kultúrcso- portja már megtartotta a premiert. A pártvezetőség választó taggyűlésén léptek fel először, aztán a borsodivánkai szociális otthonban. Mindenütt nagy sikert arattak. Most bővítik műsorukat, mert a közgyűlésre készülnek. ahol először lépnek fel az egész tagság, tehát a férjek, a sógorok, a komák kritikus szeme előtt. Ott pedig nem akarnak szégyent vallani! — Nem fáradt még el? — kérdezem. — Nincs szándékába még nyugdíjba menni? — Dehogy megyek — válaszol azonnal —, míg élek, mindig dolgozni akarok a tsz- ben is, a nőtanácsban is. Különben sem vagyok még öreg — húzza egyenesre derekát a fiatalos, ötvenéves asszony, s búcsúzóul eljátssza és elének- H a legújabb „közös” szerzeményt: „A mezőkövesdi Kossuth Tsz menyecskéje vagyok én, — Ki él nálam vidámabban a föld kerekén __” S mi mást lehet ehhez hozzáfűzni, mint azt: legyen, — legyenek ezután is ilyen vidámak* erősek, szorgalmasak. Juhász Judit Láncszemek lenére műanyagkultúránk színvonala még most sem kielégítő. A fejlett ipari országok minden egyes lakosa évente körülbelül 20 kilogramm műanyagot használ, mi pedig még csak 3,7 kilogrammnál tartottunk. Bejelentette a miniszterhelyettes, hogy folyamatban vannak az előkészületek a Borsodi Vegyikombinát PVC- termelésének megötszörözésé- re és a harmadik ötéves tervben meghonosítják a nagynyomású polietiléngyártást a Tiszai Vegyikombinátban. Tervbevették a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat budapesti és debreceni Növekszik a modern bútorok aránya A Belkereskedelmi Minisztérium lakberendezési bizottsága kedden a Magyar Sajtó Házában tájékoztatót tartott. Nádai György* a bizottság elnöke, elmondotta, hogy a lakberendezési áruházak áruellátása, választéka ma már szinte teljesnek mondható. Az idén 2—3 százalékkal több az az ízlik, de nagyebb választékot kérünk Kóstolókon vixsgáxik a mirelit Tizenkét esztendővel ezelőtt volt a mirelit készítmények „premierje”. Az egyetlen hűtőház kísérleti termékeiből a főváros néhány üzletébe jutott kóstoló. A háziasszonyok azóta megszokták, sőt megszerették, s egy-egy gyors akkoriban még csak jóformán ebédet, vacsorát el sem tuízlik a mirelit kóstoló a selyemréti holt vásárlóinak* nagy önkiszolgáló dunk képzelni a mirelit készítmények nélkül. Nem is szólva róla, hogy a tél kellős közepén tavaszi-nyári ízeket, vitaminokat varázsolnak asztalunkra. A mirelit készítmények elterjedését mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a „premier” idején még csak 12 mélyhűtő-szekrény volt a kiskereskedelmi bolthálózatban, ma viszont már 1440 ilyen, mínusz 10 fokot teremtő szekrényben tárolják az ország nyolc hűtő üzemének készítményeit, Ezer tonnás hűtőterével az idén már a kilencedik, Baján épülő mirelit üzem is a háziasszonyok szolgálatába áll. Mindez arról jutott eszünkbe, hogy a miskolci élelmiszer boltokban mirelit kóstolókat rendez az Országos Hűtőipari Vállalat, amelynek egyik, kitűnő mirelit készítményeket szállító hütőháza. Miskolc határában dolgozik. A kóstolók kitűnően sikerültek, s bizonyára a további, Miskolcon és a megye városaiban, nagyobb községeiben sorra kerülő hasonló „vizsgáknak” is sikerük lesz. A mirelit készítményeket vásárló háziasszonyok száma bizonyára növekedni fog. s ennek arra kell serkentenie a rendezőket- pz i<r*nveknek megfelelően növeljék a választékot A bemutatókon ugyanis vagv harminc féle mirelit készítmény (húsok, nv.í (féleségek, zöldségek, gyümölcsök) szerepelnek Vajon mikor tesz ilyen választék az üzletekben is? A kóstolgató háziasszonyok olyan apró kívánságait is teljesíted lehetne, hogy a zöldborsó mellé tegyenek egy kis zöldpetrezselymet is. (P- s.) (Foto: Sx, Gy4 bútor kerül forgalomba, igényeknek megfelelően, eddigi 50 százalékról 70 százalékra emelkedik a modern bútorok aránya. A kereskedelem csak olyan bútorokat kér és vesz át az ipartól, amit a lakosság igényel. Az iparral egyetértésben ig.yekc.2nek egy-egy bútorfajtából nagyobb választékot biztosítani. A keresletnek megfelelően például többféle könyvespolcot, állványt hoznak forgalomba. Arra törekednek, hogy a modern kisbútorok minél többféle célra legyenek alkalmasak. Közölte az előadó, hogy tizenhat újfajta kárpitozott bútor között az első negyedévben — egyelőre közvélemény- kutatás céljából — forgalomba kerül a kényelmes televíziós fotel. Békés életünk -■ gyerniekszemmel Érdekes rajz- és festészeti pályázatot hirdetett meg az Országos Béketanács a fenti címmel a felszabadulás évfordulójára. A pályázat célja, hogy a rendező szerv lehetőséget teremtsen a békevágy, a háború gyűlöletének kifejezésére. Adjanak számot a gyermekek róla, milyennek látják a felszabadulás utáni Magyarország boldog, békés életét. A fiatalok szabadon választhatják témájukat úgy, hogy a rajzokból a békevágy, a szülőföld, a haza iránti szeretet tükröződjék. 6—18 éves korig pályázhatnak, és műveiket legkésőbb február 10-ig küldjék meg az Országos Béketanácshoz, Budapest, V., Belgrád rakpart 24. alá. A zsűri által jónak tartott müvekből márciusban kiállítást rendeznek az Országos Béketanács helyiségeiben, és ott osztják ki a nyertesek között a pályadíjakat Az első díj egy öthetes nyaralás a Szovjetunióban, Az ÖKÜ energiaszolgáltató gyárrészlegének 142 KISZ-tag- ja pedig ilyen védnökséget vállalt a 10. kazán építése fölött. — Vége a műszaknak, menjünk a kazánhoz! — hányszor hangzott már el ez a mondat, Egyáltalán nem parancsként. Sőt! Valahogy olyan hangnemben, ahogyan szórakozni hívják egymást a fiatalok: ..aki akar, jön. Nem kötelező”, fis mennek. Nyolcvanén, százan, mikor hányán érnek rá. Pedig nem szórakozásról, hanem nagyon is felelősségteljes munkáról van szó. De mennek. Rendezik a kazán környékét, s közben gondolkodnak: mire lehetne még felhasználni a fölösleges anyagokat. És észreveszik azt is, hol van még balesetveszélyes hely, s karzatokat, állványokat építenek. Az FMKT- tagok már három pódiumot is készítettek. Vagy itt vannak közöttük a műszer- és automatika-üzem fiataljai. A kazán műszerezését egy kooperáló vállalat sem vállalta el. Ök megcsinálták. Két tapasztalt szakember, Fábián József és Réti" Imre irányította munkájukat. Csupán decemberben 4 ezer órát dolgozlak a kazán műszerezésén, gyakran több órával megtoldva műszakukat. Február közepén már próbaüzemelni fog az új kazán. — Nagyon értékes ez a közvetlen építő munka. De hasonló értékű az is, amit a fiatalok a sokféle ügyintézésben segítettek — jegyezte meg Köteles György, az üzemi KlSZ-bizott- ságon. És ehhez tudni kell, hogy a védnökséget vállaló ki- szesek kapcsolatot teremtettek sok kooperáló vállalat KISZ- bizottságával. S a kapcsolat erős, hasznos. Láncszemek. [ ^ek^ókap- csok. Nélkülözhetetlenek. Sokszor észre sem vesszük a láncszemeket. Csak ha hiányoznak. De hat tegyünk érte, hogy egy munkahelyről se hiányozzanak. Kuttkav Anna — —I gnergiaszol[ A kohászát | gáltató gyárrészlegében az idős, tapasztalt műszakiak töprengeni kezdtek. — Nem lehet, hogy ne tudjunk előre haladni ebben a dologiján. — Évek óta húzódik ez a kazán-ügy. Valamit tenni kell. Talán éppen így gondolkodott Horváth Károly gyárrészlegvezető és Venczel Gottfried, a gőz-üzem vezetője. Csúzda Arzén mérnök, TMK- irányító pedig így szólt: — Gondoltam egyet. Forduljunk a fiatalokhoz. Meg kellene próbálni... — és már kereste is Szoboszlai Józsefet, az energiaszolgáltató gyárrészleg KISZ-szervezetének közös vezetőségi titkárát. — No, itt az alkalom — mondta Szobás -1 ai nak. — Ha a fiatalok segíteni akarnak, most tudnak. Most megmutathatja a KISZ ... Nem kellett értekezlet, jegyzőkönyv, határozat. A salgótarjáni testvér-gyár KlSZ-bizott- ságán hamarosan csengett a telefon. — Halló! Ózd kéri a KISZ- titkárt! — Halló! Tóth elvtárs? Ttt az ózdi kohászat KlSZ-bizott- ságáról beszélünk. Segítséget akarunk kérni tőletek. Arról van szó * *. Határidő? December 10-re kellene ... A salgótarjáni fiatalok sem csináltak „adminisztrációs ügyet” a kérésből. A KISZ irányításával az FMKT tagjai és a hozzáértő szocialista brigád- tagok elkészítették a láncszemeket. Műszak után. És december 10-re! — Még nem is tudtuk megköszönni segítségüket — rös- tellkedik most Szoboszlai József. — De hát annyi dolgunk volt. A salgótarjáni fiúk biztosan megértik ezt... Igen, biztosan megértik, mert tudják, mit jelent a védnökség. Mit jelent, mennyi időt vesz igénybe, ha igazán szíwel-lélekkel törődnek vele. , ,, , nem hiáA láncszemeit nyozhatnak. Lehet a nevük más is, de ha valami pótolhatatlan összekötők:) pocs egy gépben, egy berendezésben, vagy akár egy gyár munkáskollektivájában, azt mondjuk: láncszem. A láncszemek a múlt év őszén gondot okoztak az Ózdi Kohászati Üzemekben. A szó konkrét értelmében vett láncszemek. Az épülő 10. kazán salakszállító művéhez kellettek volna. — Eh, bagatell dolog. Apróság. babra munka, nem kifizetődő. Válaszoljuk azt, hogy nincs rá kapacitásunk... Sok vállalatnál gondolkozhattak így, mert az ÓKÜ hiába fordult az ország jó néhány gyárához, hogy vállalja el a láncszemek készítését — mindenünnen elutasító választ kapott. Pedig a láncszemek nagyon kellettek volna. Ezek nélkül nem működik a salakszállító, salakszállító nélkül nem épülhet fel az új kazán, amelyet pedig mar több év óta igényelt az ózdi kohászat. Ha ugyanis nincs új kazán, nem kapnak több gőzt a turbinák. S ezt a „láncszemet” is tovább folytathatjuk; ha nem kapnak több gőzt a turbinák, nem is fejleszthetnek az eddigieknél több áramot. Ha nem kapnak az üzemek, a gépek több áramot, nem növekedhet úgy a termelés, ahogy a tervek előírják. Ha nem épül fel az új kazán, amely a hengerművek hajtásához is ad energiát, hogyan növekedjék jelentősen a hengerművek termelése? Sőt, még tovább: a kazán megcsapolt gőzével jobbá tehetik a fűtést. Tehát az új kazán stabilizálhatja az egész vállalat gőzellátását. De ha hiányoznak a láncszemek? Az „apró, bagatell’’ kis részecskék?
