Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Vasárnap, 1968. január 10, ESEAKMAGTARORSZAG 9 Divatos sapka Az idei télen igen divatos az ilyen turbán formájú sapka. Újdonság a szövet-szőrme kombináció. íme, egy szép, ötvöstűvel díszített modell. Disznótoros ételreceptek FINOM SVABHURKA: 1 kg sertéshúst, soványát és kö­véret, vesét, nyelvet és szalonna- bőrkét puhára főzünk, s összevag- claljuk. 25 dkg májat nyersen le­darálunk, majd szitán áttörünk, böval, töröttborssal. szegfűszeggel, majoránnával ízesítjük és kevés abál-level adunk hozzá. Jól össze­keverjük. meRgyúrjuk és a bélbe töltjük, szélét fogvájóval fogjuk Össze. Az abál-léhcz tegyünk hideg vizet, tegyük bele a hurkát és ad­dig főzzük lassú forróssal, amíg a hurka a lé tetejére feljön. A- for­ró léből kivéve hidegvízbe tesszük. Füstölve sokáig eltartható és igen finom, M A jpAstEtoiu : kS sertésmájat, */t kC tokasza­lonnát, V« kg hasapecsenyét kevés vízben puhára főzünk, ‘a májat csak később adjuk hozzá. Ha pu­hára főtt, ledaráljuk, egy áztatott zsemlét, két apróra vágott kemény­tojást. fél citrom levét, borsot, sót, zsírban fonnyoszíott kevés vörös­hagymát ip adunk hozzá. Formá­ban, hideg helyre tesszük. Fogyasz­tása előtt a formát kissé megme- Jegítjük, s a pástétom a kívánt formában kiborítható. SZALÁMI: 8 kg sertéshúsból és 2 kg marha Ezinhúsból készítsük. A húsokat apró kockára vágjuk és deszkára kiterítve 2 napig szikkadni hagy­juk. A húsdarálón ledarálva adunk hozzá 25 dkg sót, 4 dkg fekete, 1 dkg fehérborsot, 3 dkg salétrom- sót, 3 dkg péppé zúzott fokhagy­mát és 2 dl valódi, konyakot. Szo­rosan, vastag marhabélbe töltjük, végig bespárgázzuk, 2 napig fel­akasztva szikkadni hagyjuk és hi­deg füstön megfüstöljük. Hideg, szellős helyen sokáig eltartható. Fényűzés, vagy szükséglet? A mikor az egyik fodrászüzletben várakoztam, arra fi- nyeltem fel, hogy mellettem szapora szóval magyaráz a fodrásznőnek egy idős asszony: — Tudja lelkem, már nagyon nem bírtam azt a pár szál hajamat, ahogy rendetlenül, szállongott az arcom körül, A kendő alól is egyre kibukott... Hát készülök én ide már vagy egy esztendeje. Tudja, ritkán merek a fodrászhoz járni. Kinevetnek a. fiatalok, Egy ideig elgondolkozva nézte a tükörképet, aztán meg­szólalt újra: — Nem akarok ám én divatozni... így mentegetődzött. És Láthatóan megkönnyebbült, ami­kor a fodrásznő mosolyogva megnyugtatta: — Rendesebb Így. higgye cl nekem. Valóban akadnak még olyanok, akik gúnyolják a fod­rászhoz járó falusi asszonyokat. Ezt mondják: — Ugyan, kinek akar tetszeni?... A fiatalok már másképpen gondolkodnak, ök igenis tet­szeni akarnak, s igenis újmódi frizurával akarnak tetszeni! Nagyon helyes. Tudomásul kell vennünk, hogy — igaz, igaz, szép volt a fényesre kefélt hajfonat, végén a rózsaszínű se­lyempántlikával, — dohát ez már „kiment, a divatból". Amellett, — már nem is célszerű. Amikor tehát a tizenöt éves lányunk azzal állít elénk, hogy ö bizony daueroltatni szeretné a haját, — egyezzünk bele. Ez nem fényűzés, nem is divatozás, hanem azt jelenti, hogy a kislány mindig rendes, jólfésült lesz, ha ügyes, ma­ga is megcsinálja szépen a haját, s nem halljuk panaszait, ha' miért kell neki elmaradnia, barátnőitől. .. Persze, arra semmi szükség, hogy a fiatalok festessék a hajukat, vagy annyira kurtára, nyír ássák, hogy össze­téveszthetjük őket valamelyik sihedér fiúval! És az sem he­lyes, ha egy mama, nagymama, vagy keresztanya a három- négy éves apróság gyenge, vékony szálú haját tartóshullám­mal rongálja. Ez még a nevelés szempontjából, is óriási hiba: mert, ha a. gyerek zsenge korában mindent megkap, olyasmit is, ami­re semmi szüksége nincs, — miféle követelésetekéi áll majd elő később? Különösen városban gyakori, hogy a lányok a fodrász- szál mosatnak hajat, Ebben már nincs semmi, kivetnivaló! Az otthoni vízmelegítés, széjjelség, s főleg a gyerek sivalko- dása, kényeskedése elkerülhető, — s ha jól kalkulálunk, a fodrásznál fizetendő négy-öl forint (amiben még a fésülés és hajszárítás költsége is benne foglaltatik) nem nagy ösz- szeg, azért. Időt takarítunk vele, a haj pedig tiszta és ren­des lesz. Mértéktartás mindennek az alapja — még a hajviselet­nek is! Ä gyermekek öröme paliétfocÄM.-v-v '«-Üstyu/ Szövet, vászon, vagy karton ma­radékból készíthetünk színes, han­gulatos falvédőt, párnát, asztalte­rítőt. A mintái » kívánt méretben rajzol­juk fel csomagolópapírra. A tisz­tán kivasalt anyagot a rajz szerint kivágjuk, ráférceijük az alapra, amely lehetőleg egyszínű legyen. Ezután apró öltésekkel rávarrjuk az előre Icfércclt anyagot. Ha falra akasztjuk a kézimunkát, tanácsos előszűr könnyű anyaggal bélelni. Ha selyemanyagot használunk, csak akkor vágjuk ki, ha előzőleg vékony papírrá felragasztottuk. Az így előre preparált selyem nem foszlik és varrni is könnyebb. Elő­nye, hogy mint falra akasztott me- sekönyy, a gyermek ismeretanya­gát gazdagítja, s ugyanakkor szó­rakoztató is. Az ilyen disz a gyer­mekek öröme lehet. Tabletta n y e 1 ő k Ki szakszeivezeti tag? MIU I ÁN megyénkben e kér­dés körül egyeseknél némi ho­mály van, ezért a tisztánlátás végett részükre ezúton hozzuk nyilvánosságra egészen eredeti, (még ki sem volt fordítva) spe­ciális ismérveinket. 1. Aki meg vem lépett be a szakszervezetbe (mivel ingado­zik és várja, hogy meggyőzzék) az még nem szakszervezeti tag. Nem tarthat teljes joggal igényt, szakszervezeti tagságá­nak elismerésére, akinek ugyan van tagkönyve, de nincs bé­lyeg benne: vagy nagyon rit­kán fizet elő egyre úgy hébe- hóba (inkább hóban), kará­csonyfáit, amikor az szb-n osztják az ajándékcsomagot. 3. Nem nevezheti magát nyu­godt lelkiismerettel szakszer­vezeti tagnak az az illető sem, aki a szakszervezeti taggyűlés­nek se hírét., se hamvát nem hallotta, és a bizalmit összeté­veszti a középkori in.kvizitor- ral. Amikor fizetéskor feléje A körzeti orvos rendelőjé­ben zsúfolt a várószoba. In- tjekcióra várók soron kívül jutnak be, — Ha már itt vagyok, tes­sék felírni gyógyszert is 1 mondják az orvosnak. — Elfogyott? — kérdi az orvos, s már írja is a recep­tet, mert arra nincs sem mód­ja, sem ideje, hogy ellenőriz­ze. Ezrekre tehető azoknak a száma, akik körülbelül úgy hordják haza a gyógyszert, ttüntha egész hónapra való fűszerszükségletüket vásárol- nák. Otthon azután a „szerze­ményt” egy fiókba i-akják, s ktrajár” a család. Igen sokan szednek ideg- csillapítókat. Emellett nagyon sokan vesznek be egyideiűleg esteiként altatót is. Gyakran csak hallják valamelyik új gyógyszer nevét és már men­nek is a körzeti orvoshoz fel­iratai. Úgy kóstolgatják, mint valami újfajta édességet. A felügyelet nélkül szedett gyógyszer mellékhatásai kiszá­míthatatlanok. Az orvosság elpusztítja ugyan a kórokozó­ját annak a betegségnek, amely ellen rendelték, ellen­ben új betegséget is okozhat. Ezért kell komolyan venni azt az előírást, hogy bizonyos gyógyszerek szedése előtt, vagy közben különböző laboratóri­umi vizsgálatok szükségesek. Pl.: vérsejtszámlálás, vérsüly- lyedés, vérnyomás mérés stb. Sajnos a gyógyszerfogyasz­tók statisztikája kedvezőtlenül alakul. Száz ember közül 27 szed rendszeresen altatót, al­kalomszerűen 49. Egyféle nyugtatót „fogyaszt” 61 sze­mély, többfélét 20. Az altató­tól reggel kabultun ébrednek, ezért gyorsan bekapnak né­hány koffein tablettát. Mun­kahelyükön 2-—3 dupla követ­kezik, s aztán nem tudják, mitől olyan ingerlékenyek, ide­gesek, mi okozza kínzó fejfá­jásukat. Jöhet ismét a nyug­tató, fejfájáscsillapító, este pedig az altató. A körforgás eredményezi a tömegével igé­nyelt recepteket és rövidíti — az életet. A gyógyszerek felelőtlen gyüjtögetői elsősorban önma­guknak, de a köznek is kái't okoznak. Gyakran már azt is elfelejtik, hogy a tartalékolt orvosságot milyen panaszok el­len kapták. Felesleges lom lesz az orvosság, kidobják, vagy elégetik. Pedig érdemes lenne megnézni a csomagoláson fel­tüntetett eredeti árai.. S a gyógyszerek selejtezői meg­döbbennének, milyen összeget pocsékolnak el. Az orvos elfoglalt, — a gyógyszer nálunk olcsó. S es­zel sokan visszaélnek. közeledik, omigyen ordít, fel: „Már megint azzal a nyava­lyás bélyeggel kínoz!" 4. Nem ismerheti., cl szakszer­vezeti tagságának teljes érté­kű mivoltát az az igen tisztelt cím sem, aki ennek mibenlétét fennhangon hangoztatni csak egyedi esetekben kegyeskedik. Például gyors segélyre van szüksége, OMB előleget, üdü­lési beutalói: kér és plusz még egy szénutalványért veri az asztalt az szb-n stb. Aki belépett ős hibájából hosszt), évek múltán sem fűzi semmi kapcsolat a szakszerve­zethez, a munkaversenyt meg becses személye részére egye­nesen méltatlannak, tartja és még elfelejtett kilépni: az ilyen illető sem tekintendő szakszer­vezeti tagnak. * GONDOS eligazításunkat szí­ves figyelmébe ajánljuk az il­letékeseiméi! azzal a megjegy­zéssel, hogy akinek nem inge, ne húzza magára. Reggeli vonal hidasnémeti— Szerencs közűit Mii lehetett kapni tavaly Miskolcon? Kapható volt a főutcán. Sötétkapu előtt egy nagy bül dös pofon egy fiatalembertől hölgyeknek soron kívül. Úgy hírlik ö is kap valamit. ' * És jó lenne, ha kapna az i valamit, aki csak hébe-hób takarítja le a portól a járdá' mert tudomásunk szerint- a po és a víz összekeveredésébe származik a miskolci latyak. •l* Kapható volt esős napokol első osztályú, príma minőségi latyak a főutcái járdákról, fa a kabátra, harisnyára, szol nyára, nyakra, fülre stb. * Ezek voltak tavaly kapható reméljük az új esztendőbe^ nem bővelkedünk belőlük. Valahol délben Az íróasztalok mögött bók lászó, szundikáló embere Csak egy dolgozik rettent szorgalommal. — Hát ebbe ml ütőit ma| — kérdi a főnök. — Ne zavard, maszekok válaszolja a helyettes. S nyugodtan, mint akik jcj végezték dolgukat, elhagyja a helyiséget. Odakint a haranl gőzé is elverte a delet. D| idebent mikor fogják? — Hé! Húzódjanak beljebb, cn is fel akarok szállni. A kocsi belseje félig üres. Nem nálunk történt Vendég érkezett valamelyik szállodába. Bevezetik a szoba® jába. — Miért ilyen vékony ez fal? — csodálkozik a vendéi — hiszen majdnem át lehej látni rajta. — De kérem — világosítják fel — ez nem fal, hanem aj ablak. Szöveg: Boda István Rajz: Longauer Imre Az igényidért igényes A mikor a függöny szétmegy (rossz volt a minősége) a szín egy műhelyt ábrázol, naturalista díszletekkel, a munkát a szereplők csak imi­tálják (akad néhány ilyen .,színházunk” megyénkben). Szereplők: Selejt Benő és Mi­nőség Elek. * — Selejt kartárs? — Mi van? — Nem akarok szőrszálhaso­gató lenni, és hogy finoman fejezzem ki magam, ez a mun­ka, amit maga itt csinál: po­csék, — Elmegy ez, szakikám. — Dehogy megy el, hiszen rossz a minősége! — Ne legyen már ilyen hák- lis, a nap se süt, minden nap, és a borils napok is elmennek. — hátiam én már magát is napfényes időben káromkod­ni, — Mikor? — Amikor megtudta, hogy kimaradt az órabér emelésből. hlézze, maga engem ne mo­' ’ lesztáljon a minőség miatt. Menjen az OFOTÉRT- hoz és kérjen egy pápaszemet, vagy inkább egy mikroszkó­pot, aztán vizsgálja meg a sa­ját orrát, látni fogja, hogy mi­lyen pocsék, mert mindenbe beleüti. Kicsoda maga itt? Pont. olyan me.lós, mint én. Szakikám, nem kell annyira igényesnek lenni. Odafent Úgysem tudják meg, hogy maga ilyen iparkodó.-r- Engedjen meg egy kér­dést Olvas maga újságotz Korkép — Olvasok, — Emlékszik ezekre a so­rokra? idézem: „1965-ben bizo­nyos mértekig mérsékelni kell a termelés fejlesztésének üte­mét azért, hogy a gazdasági munka hatásfokát, minőségét, megjavíthassuk, ■mert ma már ez a leglényegesebb kérdés." — Befejezte? — Be! — Akkor ne tartson fel. Fél keltő van, megyek fürödni, mire a munkaidőnek vége, ket­tőre kész akarok lenni. Érti, hogy egyem azt a minőségi pofáját. • \/Mozik a szín, A szét- “ ment függöny fent van és drámánk hőse, Selejt Benő egy üzletben vásárol. * — Kérek egy kalapot, egy nadrágot, — Tessek a kalap és a nad­rág. — Hé, mi ez! A kalapnak nincs karimája, a nadrág meg csak félszárú. — A lisztéit vevő bizonyár nem tudja, hogy a. gyár határ idő előtt, globálisan teljesített tervkötelezettségét. Ebben hónapban terven felül mé kétezer félszárú és négyeze karima nélküli kalapot ke szilének. — Hát ez pofátlanság. Fci háborító! Maguk vein olvasna újságot. Nem tudják, hog 1965-ben bizonyos mértékbe mérsékelni kell a termelés fe; Iesetésénél■: ütemét azért, hog a gazdasági munka hatásfoka m i n őségé t viegjaví 1 hassuk! Ez ma a leglényegesebb ké: des. Minden szinten javilai kell a gazdasági munkál! (Nagy dühösen kihordja m< pót az üzletből) l/Mozik a szin, Srlejl ’ Benő újra a mühelybl van. és ismét Minőség Elel.'kd folytat párbeszéd viadalt. — Selejt kartars! — Mi van már megint? — Nem gondolja, hogy meg rendelőnk a maga munkájú nak. minőségét silánysága m alt meg fogja kifogásolni? meglehet, még át sem veszi. — Már megint kezdi? El megy ez szakikám, nem kef annyira igényesnek lenni! A függöny felhördülve gyor •' san legördül, mielőtt t nézők felrohannának, hog megruházzák ezt a rossz „szi\ nészl.’1

Next

/
Thumbnails
Contents