Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-09 / 7. szám

Szombat, 1965. január 9. aaaa——■ ESZAKMAGYARORSZAÖ A negyedik órláikompresüzor Megyénk űj üzemében, a Ti­szai Vegyikombinátban a Ro­mániából érkező jó minőségű földgáz bontásával igen ma­gas hatóanyagú, 34 százalékos nitrogéntartalmú ammonsalét- rom műtrágyát állítanak elő. A próbatermelés eddigi szaka­szában a bonyolult gépek és berendezések a várakozásnak megfelelően működtek, s így az új esztendő első napjától a TVK műtrágyagyára már a szovjet tervdokumentációban előírt teljesítménnyel dolgozik. Ez azt jelenti, hogy naponta mintegy 600—700 ionná mű­trágyát készítenek, és szállíta­nak az ország különböző tá­jaira, elsősorban a tiszántúli termelőszövetkezetekbe és ál­lami gazdaságokba. Az új vegyipari üzemben a termelési próbákat márciusban fejezik be, de a szovjet szak­értők közül többen továbbra is Tiszaszederkényben maradnak. A korszerű üzem 200 000 lég- köbméteres ammóniákgyárát ugyanis az idén tovább fejlesz­tik és a csarnokban megkezdik a negyedik óriáskompresszor szerelését. A 280 tonna súlyú, óránként 16 000 köbméter gázt sűrítő berendezés nagyobb ré­sze már megérkezett a Szov­jetunióból, s az építők a közeli hetekben hozzáfognak a hatal­mas vasbeton gépalap elkészí­téséhez. Az új kompresszor 1966-ban kezdi meg üzemelé­sét, és azzal évente 20 000 ton­na ammónia többlettermelést érnek el. Az új gyárból a ter­vek szerint év végéig mintegy 180 000 tonna 34 százalékos nitrogén tartalmú műtrágyát adnak a mezőgazdaság megse­gítésére. A tizenkétezer éves háziállat nyomában Babilóniában kezdődött — Borsodban is kifizetődik A HADITERV TÉL ELLEM Ütemtervek és épületek Téliesített munkahelyek Az ember mintegy 12 ezer esztendővel ezelőtt szelídítette magához az első vadjubokat. Az igénytelen állat húsa és te­je,volt egyik legkitűnőbb táp­láléka. s bundája, akárcsak napjainkban, minden évszak­ban, megvédte a juhtenyésztő­ket az időjárás viszontagságai ellen. A juh gyapját ruházko­dás céljaira Babilóniában és Ninivében használták először, s a régi Egyiptomban, valamint az ókori Görögországban már elterjedt volt a fonás, a szövés. Hogy mennyire hasznos jószág, azt mi sem bizonyítja jobban^ mint az: a világon ma már több mint egymilliárd juhot tart számon a statisztika. Negyedmillió felett Két miniatűr irodahelyiség­ben, a Gyapjúíorgalmi Válla­lat miskolci kirendeltségén ke­restünk választ arra, hogyan vúll megyénkben a 12 ezer éves háziállat tenyésztése. De maradjunk csak egy pil­lanatra a két kis iroda dolgo­zóinál. Ritkán találni őket a zsúfolt íróasztalok mellett A félműszakos takarítónővel együtt kilenc főnyi gárda (mintegy tíz éve nem volt itt létszámemelés), ma már csalr- ,lem százmilliós „forgalmat” bonyolít le évente, s ezt a sok- i’ét.Tx, nagy munkát csak úgy tudják ellátni, ha kinn, a te­repen”, a megye több száz ju- A,S7'?tában töltik idejük nagy részét. A statisztika szerint JUa már több mint negyedmil- i »Sazdái” itt megyénk­?etl- ?k a szaktanácsadók, az átvevők, a minősítők, az ellen­őrök, az exportörök, s nem egy esetben még magánügyeikben is ide fordulnak a megye ju­hászai, . ,------wfiigrr Ú j teebialigiát dolgoztak ki Az ipari kemencékben hasz­nálatos, a korábban külföldről drágán beszerzett, nagy hő­mérsékletnek tartósan kitett hőhasznosító elemek, az úgy­nevezett rekuperátorok hazai gyártását a Lenin Kohászati Művek szakemberei néhány éve megoldották. így mos1 már nemcsak a hazai igénye­ket tudják kielégíteni, hanem exportra is készítenek a kü­lönleges összetételű, a külföldi • yártmányokkal azonos érté­kű berendezésekből. A kemen­cék gazdaságosabb tüzelését illetve a fűtőenereia tökélete- rehb kihasználását lehetővé tevő gyártmány iránt mind na­gyobb az érdeklődés. Viszont cl .^.iósgyőri acélöntődében, a? euchg alkalmazott technológiá- • ’ a gyártás növelésére mái nyílt lehetőség. Ezért e kutatói, illetve az acél­öntődé szakemberei új tech­nológiát dolgoztak ki. A síké resen lezárult kísérletek utár f..h?1Í0"názásnS eljárást-veze- an-hriá Ennek lénvege, hogy a; enyrointát hőre szilárdul' Ä^äval kevert homokré léggel von kik be. Az ilver 1T;,b.n.n készült öntvény fe ® tls*M marad, a homol leoeieg róla. íny feleslegess- Valik az öntvénytjsztftás szí likozist előidéző munkája í lényegesen lerövidül az ' gnt yeny gyártási ideje. Béres József elvtárs, a ki- : rendeltség vezetője, aki most kimutatásaiban lapozgat, gyap- júátvételkor munkaruhát ölt, s napnyugtára alig lehet ráis­merni a portól. De itt már ilyen a munkarend. Ha Pest­ről „ellenőrzésre” érkezik eiz igazgató, ő is munkaruhát vesz elő, s odaáll minősíteni. Tizenegy vagonnal több gyapjú Az elmúlt esztendő sok vál­tozást hozott a borsodi juhá­szotokban. Nemcsak a hegyi legelőket kitűnően hasznosító juhállomány számszerű növe­kedése, hanem a legtöbb he­lyen a hozott haszon is kielé­gítő volt. A Gyapjúforgalmi Vállalat 1963-ban 61 és fél, az elmúlt esztendőben viszont már 72 és félvagon gyapjút vá­sárolt fel a megyében. A sá­toraljaújhelyi Uj Erő Terme­lőszövetkezet például 47 má­zsa gyapjúért kilogrammon­ként 56 forint 70 filléres át­lagárat ért el. A domaházi Dó­zsa Tsz 61 forint 20 filléres, a vilyvitányi Ezüstkalász Ter­melőszövetkezet 60.45 forintos kilónkénti árat kapott a jól kezelt gyapjúért. Egy-egv juh gyapja tehát 250 forintnál is több hasznot hajtott .a terme­lőszövetkezeteknek. És ehhez jön még a szaporulatból, illet­ve a hizlalásból és a tejből származó bevétel, 1965-ben nég érdemesebb lesz juhot tar- ani, mert a gyapjú felvásár- ási ára kilónként 7 forinttal ett magasabb. A bárány, mint exportcikk Hazánkban csak egyes vidé- ceken kedvelt étel a birkapap- •ikás, a báránysült. Sokak ide­genkedését az okozza elsősor­ban, hogy kevesen ismerik el- tészí lésének „konyhati tkait”. Annál nagyobb évről-évre cülföld érdeklődése a magyar lEágójuhok iránt. Megyénkben az idén kere­ken 84 ezer juh cserélt gazdát. A Gyapjúforgalmi Vállalat ki­mutatásai szerint ebből 33 ezer colt a tenyész- és a haszonjuh. [Ebből 14 ezer más megyék állományának feljavítására is jutott) A megye exportja minden eddigi esztendőnél nagyobb volt Főleg a görögök, a fran- ciák és az olaszok 11 900 bor­sodi tejes — azaz húsvéti bá­rányt, 21 220 pecsenyebárányt és négyezer hízott ürüt fo­gyasztottak el az elmúlt évben. Hogy lesz-e elegendő „után­pótlás”? A nagyüzemi juhászotokban már ott bégetnek az első téli báránykák, s március végéig, a becslések szerint mintegy 120—130 ezer kisbárányra szá­mítanak. fp. s.) —" , , szagú fala- < A habarcs kat sokfelé 1 hó lepi. Az időjárás hűvös. : Bár az építőmunkások azt < mondják: soha jobb telet de < rosszabbat se! őszintén megvallva cuda- rabb időre számított a Borsod . megyei Építőipari Vállalat ve- : zetősége, amikor papírra ve­tették azokat az intézkedése­ket, tennivalókat, amelyekkel hadat üzentek a télnek. így aztán a téliesítést nem­csak a jól átgondolt és immár többségében megvalósított in­tézkedések segítették, hanem az aránylag kedvező időjárás is az építők oldalára állt. A közelmúlt hónapokban kettős feladat megoldásával gyürkőztek a vállalat dolgozói. Mert nemcsak a téli munkák zavartalanságát kellett meg­alapozniuk, hanem az évi ter­melési tervet is teljesíteniük kellett. S ez utóbbi, ha lehet mondani, legalább olyan fon­tos volt, mint a téli programok megvalósítása. És amint Vincze Géza igaz­gató elvtár szavait hallga­tom, a „fin.sben” nagyszerűen erősítettek. — Ősszel még nem mertem volna azt mondani, hogy túl­teljesítjük évi tervünket. Sok bajunk volt akkortájt. Doku­mentációk hiányoztak, techno­lógiai bizonytalanságok voltak, létszámunk szűkösnek bizo­nyult. Alaposan átgondoltunk azonban mindent, s munkához láttunk. És most. az évvégi számvetésnél kitűnt: huszon­nyolc lakással többet adtunk át, a termelékenységet pedig 10.8 százalékkal növeltük egy esztendő alatt. És a télre is felkészültünk. Jólrora fénymásolatokat te­rít ki az asztalra, és Hannos Károly főmérnökkel szinte pil­lanatok alatt felvázolják azt a „haditervet”, amelyet a tél el­len készítettel:. Mert ez csakugyan valóságos „harcászati dokumentum”. Éppoly pontosan és egyértel­műen meg van határozva, ki­nek, mikor, mit kell tennie, akárcsak egy hadműveleti tervben. Igaz, itt nem zászló­aljak és ezredéi: nevei sora­koznak. hanem építésvezetősé­geké. A támadás eszközei pe­dig nagy teljesítményű kazá­nok, Express Heattingok, dob­kályhák, nádpallók, fóliák, vat­taruhák és jól fűtött melege­dők. — Téli intézkedéseinket két részre oszthatjuk — magya­rázza Harmos Károly. — Az egyikbe a műszaki feltételek, s tehát, a téliesítés technikai ré- < sze sorolható, a másikba pe- í dig a szociális és 'a munkás- ‘ ellátási teendők. _____________ 1 A két ütemtervben a megye valamennyi építke- i zése szerepel. A különböző i „házi jelek” pontos képet fes­tenek róla, mi az, amit már megvalósítottak, és hol vannak tartozásaik. Szinte minden olyan munkahely rajta van a térképen, amelyen a téli hó­napokban dolgozni akarnak. Mostanság mintegy 2800 em- : bér építi a lakóházakat és egyéb létesítményeket. Fagy- szabadságra jóformán senkit sem küldtek. Igaz, januárban csaknem 300 épitőmunkás sze­repelt a fagyszabadságolási tervben, de a jó időjárás, és az alapos téli intézkedési ter­vek megvalósítása ... — Ha februárban nem jön közbe valami kellemetlenség, az első negyedévben esedékes 38 milliós tervünket lényege­sen túlteljesítjük — mondja az igazgató elvtárs. Ezekben a napokban 800 la­kás van tető alatt, illette télie- sítve. Az imént említett 2800 ember ezeken a munkahelye­ken dolgozik. Jól haladnak, hiszen ha éjszakára le is hül az idő, nappal azért felenged. Ilyenkor a habarcs sem der­med meg, s a fóliával, meg gyékénnyel szigetelt munka- . helyeken aránylag ideálisak a körülmények. Bezzeg, tavaly ilyenkor... — Jobban is állhatnánk a [ téli felkészüléssel, de a sok . technológiai bizonytalanság kissé visszavetette a munkát. A nyáron még úgy' volt, hogy a Sajószentpéteren épülő 205 lakásnál, a Famen hoff utcai bérházaknál és a Szentpéteri- kapui nagy építkezéseknél gáz­• szilikát blokkokat használunk. És a végén kohósalak lett be­lőle. Közben értékes hetek. ; hónapok teltek el, szerencsére . az LKM kisegített bennünket • — mondták a vállalat vezetői. él -ll,„ említett A korábban íakóhá­i zakón kívül az aggteleki tu­■ ristaházat, a műszaki egyetem • főépületét, az edelényi kórhá­■ zat és a MÁV rendelőt is té­■ liesítették. • Nyolc gőzkazán, 27 Express ■ Heatting, mintegy 150 darab ■ gázfűtésű dobkályha, rengeteg ■ kokszkosár, körülbelül kilenc ezer- négyzetméter nádpalló, 12 • ezer négyzetméter folia és sok­■ sok vattaruha, melegedő, jól s fűtött öltöző és szálló bizto­sítja a téli munka feltételeit is védi az építők egészségét, 3öl, vannak olyan létesítmé­nyek is. ahol beszerelték a rözponti fűtést, és a félkész épületeket rákapcsolták a nagy teljesítményű kazánokra. Az ilyen munkahelyeken valósá­gos szoba-hőmérséklet van, s jóformán minden munka el­végezhető akkor is. ha oda- künn 0 fok alatt van a hő­mérséklet. Terveik szerint a közeli na­pokban a selyemréti és Szent- péteri-kapui építkezésen is megkezdik a fűtést. Igen ám, csakhogy a gázellátás ott még gondot okoz. Ha a Miskolci Gázmű egy kicsit „besegít”, mint ezt már többször is meg­tette, aligha lesz baj. Emlékszem, évtizedekkel ez­előtt még úgy beszéltek a kő­műves szakmáról, meg az épít­kezésekről, mint szezonmun­káról. Ha kisüt a Nap, dolgoz­hatnál:, ha elborul, meg jön a tél, a hó és a fagy, megáll a malteros kanál a. levegőben. Csonttá dermed minden, s csak a tavaszi rügyfakasztó napsu­garak engesztelik meg az élet­telen dermedtséget. Most másképp van Az építőiparban, más ipar­ágakhoz hasonlóim, megoldot­ták az emberek napa- részének téli foglalkoztatását. Évről- évre elkészülnek a téli „hadi- tervek”, amelyeket éppen azok hajtják végre, akiknek mun­káját és munkakörülményeit ezek a programok biztosítják. Az idén is így volt. Az épí­tésvezetőségek jelentőségének megfelelően foglalkoztak a té- liesítéssel. Csakugyan úgy ké­szültek a hidegebb hónapokra, ahogy mindenki készül oda­haza: teli kamrával, jól záró ajtókkal, ablakokkal és széltől védett helyiségekkel. Ügy, ahogy a nyár végén tartott ankétünkön Ígérték. Ugv, ahogy az adottságok, a lehetőségek engedték. "»ff I t:SS? tett" egy kicsit — annak csak örülhetünk. Mi is, meg azok is, akik így hamarabb kapnak lakást, kultúrotthont, iskolát, egyszóval új épületeket Mert az építkezéseken télen sem szünetel a munka! Paulovits Ágoston végzett munka 80—90 százalé­káért munkaegységet, 10—20 százalékáért a kapásfélesé­gek mennyiségének megfelelő terményt kapnak a tsz-tagok. S hogy az állattenyésztésben, vagy a gépeken dolgozók s» „károsodjanak”, önköltségi áron kapnak kukoricát, takar­mányféleséget S van jóné- hány olyan község is, ahol munkaegységre dolgoznak, és a tervezetten felüli termés 50 százaléka azoké, akik meg­dolgoztál: érte. Természetesen a jövedelem- elosztás formáját, milyensé­gét a különböző üzemágak sajátosságai is differenciálják. A kertészetben dolgozók álta­lában pénzben kapják meg a tervezetten felül termelt érték arányos, az év elején közösen megállapított és a tervben is rögzített részét. Az állatte­nyésztés dolgozói viszont egy- részt természetben, másrészt pénzben jutnak plusz jövede­lemhez, ha jobb munkával többet produkáltak. A jöve­delemelosztás rossz formája, tartalma tehát ingadozva próbál igazodni egy-egy ter­melőszövetkezet sajátosságai­hoz, a szokásokhoz, adottsá­gokhoz. És ez helyesnek te­kinthető, ha nem ütközik az alapszabályban előírtakkal, ha mindénekfölött a többterme- lést, a tagság munkakedvé­nek növelését szolgálja. S fel­tétlenül az igazodás, az iga­zítás a helyesebb, mint az olyan megkötések, amelyek esetleg kedvetlenséget ered- ménveznek, károsan befolyá­solják a zavartalan, precíz munkát. Barcsa S&nder tF_átgt<rtjak$ Ä jövedelem eloszlásának formái és problémái termelőszövetkezeteinkben Jő néhány évvel ezelőtt a termelőszövetkezeti vezetők egyik tanfolyamán, a jövede­lemelosztás témájának vitatá­sa közben felszólalt a héti Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke. Hozzá kell tenni, ak­koriban néhány szakember, vezető bizony eléggé mereven ragaszkodott a termelőszö­vetkezeti jövedelemelosztás egységes voltához, olyan for­mában, hogy csakis munka­egység alapján szerezhessen jövedelmet a tsz-tagság, és a jövedelem, ha lehet, csaknem teljes egészében pénz formájá­ban jusson e! a dolgozókhoz. Nos, a héti tsz elnöke kije­lentette: mi másként csinál­juk. A tagság jó része úgy kí­vánta, hogy bizonyos növény­féleségeket résziben műveljünk meg. Én magam, meg a veze­tőség úgy látta jónak, ha be­leegyezünk. Ez esetben nem szegjük a tagság munkaked­vét, másrészt aki munkaegy­ségre dolgozik, például az ál­lattenyésztésben, az jobban jár. A munkaegység értéke magasabb lesz, mintha min­denki egység alapján dolgoz­na. És biztosak, vagyunk ben­ne, hogy két-fiárom év múl­va nem lesz olyan tsz-tag, aki ne a munkaegységet becsül­né többre. Meg kell mondani, e módszer miatt volt kellemet­lenségük akkoriban a hétiek­nek. És ma? ... Ma Hét a környék, az ózdi járás legjobb közös gazdasága és valóban a munkaegység­nek, a pénznek van becsüle­te. Természetesen, mint ösz­tönző módszert, ők is helve- sen alkalmazzák a terven fe­lüli premizálást. Más helyen viszont a tagság és a vezető­ség megbeszélése alapján s a jövedelemelosztás sokrétű­ségére, hanem bizonyos ideig meg is követeli azt. A váro­soktól távoleső, kimondottan mezőgazdasági községekben, vagy a lejtős területeken, ahol sokkal több munkával _ ter­mei he tők meg a különböző nö­vény- és élelmiszerféleségek, mint a sík vidéken, még nap­jainkban is sokkal nagyobb becsülete van például a ter­ménynek, a terménnyel teli kamarának, mint a pénznek. S az ilyen helyeken megyénk­ben is igényli a tagság, hogy a jövedelem elosztásának for­mája megfelelően arányosítsa a természetbeni és pénzbeni részesedést. A már fejlettebb, valóban nagyüzemi eszközökkel terme­lő közösségekben viszont egy­re nagyobb a pénz, sok helyen a készpénzfizetési mód be­csülete. S az elmúlt évek ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy a fejlődés, a termésho­zamok növelése, a tsz-tagság és a^ népgazdaság érdekei egyaránt megkövetelik a szük­séges és helyes differenciált­ságot. Bizonyos merev elgon­dolások. elsietett sematizálá- sok nem a fejlődést segítik. Ellenkezőleg, szinte minden esetben nagy károkat, ellen­ieteket okoznak. Erre bősége­sen akad példa megyénkben is. Hadd említsünk meg csak egyet a sok közüls Ez is természetes, hiszen ha a munka, az anyagi javak megtermelése az élet egyik uagy pólusa, a másik pólus a jövedelem, a megtermelt anya­gi javak felhasználása. S min- den más estik ezen belül, il­letve ettől függően képzelhető ek Az is igaz viszont, hogy a jövedelem elosztásánál: for­mái, módjai napjainkban sok­rétűbbek, mint a termelés módszerei, és ahány közös gazdaság, szinte annyi elkép­zelés, valamint gyakorlat ta­pasztalható. Megvan ugyan, és mindenütt egységesen, a fő kiindulási pont: az alapsza­bály és a munkaegység, mint teljesítményszámláló mérce, azonban ezen túl, ezt kiegé­szítőén helyeként igen nagyok az eltérések, a különbségek. Korábban is, napjainkban is vita tárgyát képezte: melyik n hfelyes jövedelemelosztási forma. S e vita nem szűnik meg még jó ideig. Nem, mert a termelőszövetkezet, mint jellegzetes gazdálkodási for­ma, egyrészt a tulajdonviszo­nyok, az emberek egymáshoz való viszonya, másrészt a kü­lönböző községek, tájegységek, területek különböző adottsá­gai, sajátosságai következté­ben nemcsak lehetőséget nvűit L A végzett munka, az évről évre több áru bizonyítja, hogy megyénk közös gazdaságai nem csupán elsőrendű felada­tuknak tekintik a termésho­zamok, az állattenyésztés ho­zamainak növelését, hanem egyre inkább értenek is a nagyüzemi gazdálkodási for­mában rejlő korlátlan lehető­ségek kihasználásához. Ez ter­mészetesen, többek között, an­nak is köszönhető, hogy egy­részt évről évre jobbak (a sa­ját és az állami hozzájárulás­sal történő beruházások kö­vetkeztében) a nagyüzemi ter­melés technikai feltételei, több a megfelelő gazdasági épület, ’jobb a munka gépesítése, »másrészt egyre több a hozzá- >ériő szakember. » Bárki tapasztalhatja, aki ►gyakran látogatja a falut, ter­Jmelőszövetkezeteinket, hogy ► a beszélgetések témája is ’mindenütt elsősorban ez, a »termelés növekedésének, a ’fejlődés lehetőségeinek bon- »colgatása. Ez érthető és ter- ►mészetes dolog, hiszen a több, >a jobb elképzelhetetlen a szi­lárdabb anyagi alap, a több- | termelés nélkül. A termelés ► problémáival párhuzamosan ’ugyancsak mindenütt beszéd­téma, főleg a tagság körében. ► a várható jövedelem, a jöve­delem elosztásának módjai, ► formái.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents