Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
■«srasima»» 1®G5. január 33U ESJSAKMAGYARORSKAG in 3 Népfronttal a nemzeti összefogásért Beszélgetés dr. Tóth Istvánnal, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottságának titkárával ■„A népfrontmozgalom a nemzeti összefogásnak, társadalmunk növekvő, erősödő szocialista egységének kifejezője és serkentője” — mondotta tavaly a népfront-kongresszuson Kádár János, és az azóta eltelt idő alatt népfrontmozgalmunk • valóban rengeteget tett az egész magyar társadalom nemzeti egységének erősítéséért, egybe- forrasztásáért. A szocializmus építése össznemzeti feladatainak megoldásában, a párt és az állami szervek munkáján kívül a társadalom segítő készsége is döntően esik latba, és ennek, felkeltésében a népfront oroszlánrészt vállalt. Most, ú;j esztendő küszöbén nem árt számot vetni a mór megtörténtekkel és azzal, aminek történnie kell. Nemcsak országosan, hanem megyénkben is. Erről kértünk felvilágosítást dr. Tóth Istvántól. a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottságának titkárától. *— A márciusi népfront- választások óta milyen tapasztalatokkal gazdagodott a mozgalom? Mi valósult meg és mi nem az elmúlt esztendőben? —' A bizottságok munkája sokat javult. Ez persze összefügg a népfront III. kongresz- szusának útmutatásával. Hatékonyan közreműködtek bizottságaink a párt és a kormány határozatainak végrehajtásában, sikerült mozgósítaniuk az embereket a feladatok elvégzésére, a pártszervek is többször igényelték a tanácsokkal együtt ezt a segítséget, mint korábban. Főleg a mezőgazdasági munkák élő- relendítésében. a felnőttoktatás problémájának megoldásában és a községfejlésztés- ben segédkeztünk eredményesen. A lakosság körében sikerült a társadalmi munkát ösztönözni. A javuló tendencia ellenére el kell persze azt is mondanunk, hogy községi népfrontbizottságaink mintegy 25—30 százalékánál még mindig nem elég rendszeres a munka, és ezen a jövőben segítenünk kell. — Ha már a jövőhöz érkeztünk, mik az új esztendő legfőbb tennivalói? — Fő feladatunk segíteni a párt múlt év december 10-i határozatának végrehajtását, vagyis a népgazdaság ezévi tervének sikeréért munkálkodni. Ez persze a mi esetünkben elsősorban azt jelenti, hogy a mozgalomnak az eddiginél jobban be kell töltenie politikai feladatait. A megyei népfrontvezetők decemberben megtartott értekezlete már . ezt igyekezett előkészíteni. Az a tapasztalatunk, hogy a többi társadalmi szervhez hasonlóan, a népfront sem jutott még el a lakosság minden rétegéhez. Márpedig ezt éppen a párt- határozat, az új gazdasági terv végrehajtása ' sürgeti. Meg kell mozgatnunk, különösen falun azokat, akik még keveset érdeklődnek a közügyek iránt. — Hogyan? — Rétegtalálkozókat tervezünk, meghívjuk azokat és elsősorban azokat, akik még nem jöttek el ilyenekre. Aktuális, főleg őket érdeklő kérdéseket vitatunk meg. Elsősorban a falusi értelmiséggel kívánunk többet foglalkozni, mint eddig, aztán a képzőművészekkel, az orvosokkal. A pedagógusokkal és a műszaki emberekkel már eredményes, kapcsolatot tartunk fenn, hasonlót szeretnénk kiépíteni a fentebb felsoroltakkal is. Az utóbbiaknál is van probléma, mert például sokan közülük nem tartanak kapcsolatot egyesületükkel, a MTESZ-szel. Ezen segíteni kell. — Miről lenne szó a rc- tegtalálkozókon ? Elsősorban az adott réteg Számolnak velük! Úzdon jártam a minap. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának ez évi programjára voltam kíváncsi. Nem véletlenül érdekelt az északi iparváros eme nem hivatalos szervének munkája, elgondolásai. Korábban ugyanis volt egy országos értekezlet, ahol elég sok helyi jellegű témáról hallottam. Most a kíváncsiskodó ember érdeklődésével azt firtattam: vajon fuíja-e a fiatal műszakiak és közgazdászok ötleteiből, erejéből arra, hogy egy esztendő elmúltával is számos okos, hasznos feladat megoldását tűzze napirendre. Avagy alábbhagyott az akkori dicséretes lendület, ten- uivágyás. Belelapoztam hát a tanács 1065. évi programjába, s szinte pillanatok alatt kitűnt: az idei tervek, hasonlóan a korábbiakhoz, több olyan tételt tartalmaznak, amelyek mindenképpen hozzájárulnak a nagy kohászati üzem mindennapi munkájának eredményesebbé tételéhez, cgy-cgy adott feladat megoldásához, üzemrész, vagy gyáregység gazdaságosabb termeléséhez. Szinte minden témánál kí- érződik, s ez igen örvendetes dolog, egyfajta közgazda- sági szemlélet. Kitűnik belőle, hogy fiatal műszaki értelmiségünk gondolkodásában cs telteiben egyaránt túljutott a mennyiségi szemléleten. Nemcsak a tonnákat, a folyómétereket cs az ezer darabokat nézik, hanem állandóan azt figyelik, mibe kerülnek a gyárnak és a népgazdaságnak ezek a tonnák, folyóméterek és ezer dar»kok. Vagy milyenek a minőségi, a hasznossági és egyéb paraméterei ezeknek a termékeknek. Gondoljunk csak arra, hogy egy ilyen gyárban, városban mrlv sokat jelenthet a társadalmi tervező csoport léte. Hiszen tervező kapacitásból elég szűkösen állnak Ozdon. Az FMKT tehát helyesen cselekedett, amikor úgy határozott, hogy 1965- ben is megszervezi a társadalmi tervező csoportot, s megfelelő alkotó légkört teremt munkájához. Ugyancsak az idei tervek között találkoztam azzal is, hogy feldolgozzák a gyár újítási feladattervét, és ebből mintegy kivonatos rész gyanánt külön kidolgozzák az FMKT tennivalóit. Megszervezik az idős és fiatal műszakiak tanácskozását, találkozását,, a testvér üzemek tapasztalatcsere látogatását, a Szakma ifjú mestere mozgalom előadás sorozatait és a helyi védnökségeket. Tételesen sorolhatnám még azokat az elgondolásokat, ainelveket papírra vetettek a fiatal műszakiak és közgazdászok. Hogy mégsem ezt teszem, annak elsősorban az a magyarázata.: nem az Ozdon levő Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa által elkészített program propagálása. a célom, hanem az, hogy a. felvillantott képekkel bizonyítsam c szerv életrevaló. mindenképpen hasznos munkálkodását, fáradozását. Nem mindegy, miképp teljesítjük a terveket, amikor takarékoskodnunk kell az eleven és a holt munkával énpen a jól értelmezett gazdaságossági szemlélet kialakítása végett. S ebben a munkában semmiképpen sem nélkülözhetjük azt az erőt, amelyet a felnövekvő, műszaki és közgazdasági ismeretekkel rendelkező ifjú nemzedék képvisel. Az Ózdi Kohászati üzemekben számolnak ezzel! Minden valószínűség szerint ez is hozzá iárntt abhoz, hogy náluk az FMKT léte a teremtő erőt jelenti. — paulovits —* aktuális problémáiról. Falun még sokan élnek, akiket nem látunk semmilyen összejövetelen. Uj arcokat is szeretnénk látni a népfront és a tanács összejövetelein. Ugyanakkor foglalkozni kívánunk a munkásokkal otthonukban. Hogyan élnek az üzemen kívül? A békeakciókba szeretnénk őket bevonni, a pálya- választásban segítenénk nekik. A szakszervezet feladata, hogy az üzemekben foglalkozzék velük, mi az otthonukban keressük fel őket. Gondolunk itt az otthonlevő feleségekre, és itt már a nőtanáccsal karöltve dolgoznánk. A feladat nem is kevés. A párt decemberi határozatának megfelelően, az új népgazdasági terv végrehajtására nemcsak az üzemben, hanem azon kívül is mozgósítani kell mindenkit. A mezőgazdaságban a termelékenység növelését kell segítenünk, az „egy talpalatnyi föld se maradjon megmű- veletlentíl” jelszó gyakorlati érvényesülését, azt, hogy ne legyenek elhagyatottak a legelők és a rétek, hiszen a takarmány biztosítása nagy problémát okoz. — Végezetül még egy kérdés. Láttuk az első félévi munkatervet. Mi abban a leglényegesebb? — Beszélhetünk a leszerelési hónap megszervezéséről. Ezt áprilisra, vagy májusra tervezzük. Szólhatunk a megyei könyvbarát akcióról, amelynek során fel akarjuk mérni könyvtáraink ' helyzetét, és azt is, mennyi könyvet olvas megyénk egy-egy lakosa. Móst fogjuk megtudni új kezdeményezésünk, a népfront akadémia eredményeit. Több helyen működnek ezek aktíváink számára, most majd meglátjuk, milyen eredménnyel, Legfontosabb két feladatunkat a végére hagytam. Egyrészt állandóan foglalkozunk a tanácstagok munkájával. Elvégre mi jelöltük őket. Már működik az a meggyei akcióbizottságunk, amelynek tagjai beszélgettek a tanácstagok egy részével. A tapasztalatokról jelentést készítettünk, ezt a megyei ta- fnács is megvitatja. Lassan elÍ érkezünk a tanácsi időszak félidejéhez, meg kell nézni, ahogyan dolgoznak jelöltjeink. J Másik jelentős munkánk a * felnőttoktatás segítése. Itt 1 kettős feladat hárul ránk. ; Egyrészt a tanácsi tervet kell * segítenünk, másrészt fel kell ^kutatnunk, kik azok a bizott- *sági tagjaink, főleg falun, 1 akiket be kell vonnunk az ^oktatásba. Örömmel mondhasd tóm, munkánk eredménnyel Jjárt már eddig is. Az encsi Ijárásban például községi bi- Jzottsági tagjaink közül 200 5jár már az általános iskoládba. a miskolci járásban mint- .egy 300 községi és járási bizottsági tagunk hallgatója a .különböző szintű iskoláknak. — Munkánk tehát lesz bő- 'ven, most. már csak az az óhajunk, hogy ezt ne csak mi ^határozzuk el itt a központ- j.ban. hanem segítsenek ameg- >-valósításban aktíváink is. ^Hisszük, hogy ez sein marad *el. Máié Iván Ifjúmunkás tanácskozás Miskolcon J A Kommunista Ifjúsági Szövetség Borsod megyei Bizott- Jsága február 7-én, vasárnap * délelőtt ]0 órakor megye! if- Jjúniunkás tanácskozást rendez í Miskolcon, a városi párlbizott- Jság székhazában. A tanácskozáson a borsodi •ipari üzemek, bányák és építkezések ifjúmunkás küldöttei 'vesznek részt, és megvitatják az 1965. évi feladatokat a népgazdaság! tervek teljesítésével * kapcsolatosan. Sor kerti! az el- Jműlt cv során meghirdetett *cvi brigádversenyek, valamint Ja kongresszusi munkaverseny íérlékclésérc és a győztesek jj-mcgjutalmazására. Munhamorál és szemérem Vitatkozunk egy új magyar film ösbemu- ' tatója után, s arról esik szó, hogy az egyik főszereplő munkalendülete, nagy-nagy nekirugaszkodása miért hal el rövid idő elmúltával. Azt mondja a rendező: Az én figurám tettrekész ember, most végezte a műegyetemet, de környezete annyira lefékezi lendületét, hogy maga is apátiába, szemlélődésbe, semmittevésbe süllyed. Nem érdektelen megfigyelni, milyen zátonyokon szenved hajótörést az alkotói akarat. A figurámnál ezek nem mások, mint a szemérem, a szégyenkezés, a félelem attól, hogy a többiek a nagy nekirugaszkodás következtében „strébernek” nevezik. A film az film, cselekménye bármennyire is közel áll az élet hasonló jelenségeihez, fikciónak gondolhatjuk a kiragadott illusztrációt. Ám maga az élet tucatjával szolgáltatja a hitelesebbnél hitelesebb példákat. Hónapokkal ezelőtt egyik järsjsi művelődési házunkban szemügyre vettük a népművelési tervet. A programpontok realizálói között ismétlödésszerűen egy név ötlött szemünkbe. Megtudtuk: a név tulajdonosa ,egy tanárnő, aki szívesen vállal érdekközösséget a község szellemi éleiével. Kérdőjeles mondattal érdeklődtünk az iránt: és a többiek? E mondatocskától a többiek megsértődtek, s gyanúsan kezdték szemlélni ■ a „fehér holló” őszinte serénykedését. Nem hiányoztak később a jelzők sem, míg végül egy okos tanácskozáson a község vezetői rávilágítottak a lényegre; irigykedésből fakadó semmittevéssel nem megyünk semmire. Csak közös, együttes munkával lehet előrehaladni. Ismerek egyetemünkön egy lelkes, rajongó fiatalembert, akit a népi kollégiumok szigora, becsületteremtő légköre nevelt. Ez a fiatalember állhatatosan szervez, kérdőíveket szerkeszt, járja a párttagok táborát, s mint végrehajtó bizottsági tag, többedmagávai erősebb aktivizálódásra, az oktatási reform- terv mielőbbi megvalósítására, a kommunista mérnökképzés feltételeinek megteremtésére sarkallja az oktatói gárdát. Sok szép eredmény mutatkozik munkája nyomán, de vannak cinikusok is, akik a háta mögött összenevetnek. A szokásos jelzők itt sem maradnak el. Nem ritka az effajta kérdés sem: „S mondd, mit kapsz te ezért?’’ A kérdezők, mondanunk sem kell, a legkisebb energiakifejtésért is tartják a zsebüket. A mi soraink között az elmúlt évek so- ** rán kitermelődött egy „nyugi-réteg”, s ez a csoport, a munkamorál kérdéseiben némely helyen hangadó és irányadó. Ahol nem eléggé éber a közösség lelki ismerete, ott az említett réteg képére formálódik az új, a nagy tervekkel, tettvággyal érkező, alkotni vágyó ember is. Az egyik iskolában a fiatal tanítók sürgették az iskola körüli rendetlenség megszüntetését, az épület csinosítását. „Nem kell semmit elsietni, kartársak, a türelmetlenkedés rossz munkához vezet!” — mondta az iskolaigazgató. Egy mérnök ismerősünk szülőfaluja iránti szeretetből társadalmi munkában vállalt tervezést. Kollégái felháborodtak, mondván: „A lelkesedés korszaka lejárt. Tartsd a markod, barátom, mert különben minket is lejáratsz!” Ismerősünk titokban mégis megcsinálta a tervezést — társadalmi munkában. A „nyugi-emberektől” való tartás sok ember kezdeményező készségét elbátortalanítja. Így nem ritka a magányos szigetek kialakulása, a „magányos farkasok” születése, akik hitük és „nyughatatlan” természetük szerint, folyton-folyvást küzdenek, mert az élet célja a küzdés maga, ahogy ezt Madáchtól megtanulták. , Valljuk be őszintén, .nem könnyű ezeknek az embereknek a sorsa. Itt nemcsak a nagy tettel: embereire, az újítókra, a találmányok megalkotóira gondolunk. Hanem a mindennapi, az „átlag” emberekre, akik szerény képességeik maximumát sem képesek minden esetben ügyeink mellé párosítani, mert a „nyugi-emberek” lefogják kezüket. Nem ritka a vádaskodás: „valami akar lenni az ipse, azért hajt". Őszintén szólva, megértjük azokat az embereket.’ akik ilyen légkörben. félve a nyelveléstől, az alaptalan lefogástól, lefékeznek. Egy pillanatig sem tagädhaljuk. hogy- vannak még szép számmal önmutogató, mindenütt sürgölődő karrieristák. akik a cél érdekében képesek is valamit felmutatni. A derékhad viszont szerényen. a hivatás, a munka iránti megbecsülésből szeretne egy kicsivel lobban dolgozni, egy kicsivel többet teremteni. A „stréber” jelzőt sem vállalja mindenki, hiszen nem valami kellemes asszociáció tapad a fogalomhoz. Aki jobban húz. azt „strébernek” nevezik. Ez a magatartás pedig nem más, mint a kispolgári, munkaerkol.es megfogalmazása. A kisszerű emberek gyülekezetének manőveréről van szó. arról a szándékról. amelynek nyomán magukhoz akarnák rántani minden kezdeményezőt, minden többet akarót. A kispolgárság életeszménye a forradal- mák elcsitulása után a „nyugiság”, az önérdekek kiterebélyesedése. a kis munka — nagy pénz elméletének nyílt megváltása. Ahol a közösség érdekei elhomályosulnak, ahol a pártszervezetek, a társadalmi szervek nem szereznek érvényt az alkotó munka becsületének, ott a tenniakarók táborában fellép a szemérem, a meghirdetett forradalmi jelszavak elvesztik eredét! csengésüket, szélesre tárulkozik a zseb, ellenérték után nyúl a kéz. Pedig olyan sok tettrekész ember él közöttünk. Régiek és újak. Mert tulajdonképpen ezt a íettrekészségét a mi megítélésünk szerint alig-alig gátolta a nagyra felfújt, sokszor felemlegetett generációs probléma. Inkább az: az öregek között is volt és van ügvünk nemértője, mi több — rossz munkás, a fiatalok között is szép számmal akad ..nyugi-ember”, sőt; tehetségtelén szakember. A kisszerűek tábora mindig érdekszövetségen alapul. A társadalmi munkamorál, az okos sugalmazású munkaerkölcs, sok-sok ember együttes példamutatása változtathat csak a helyzeten. S annak a tételnek alapos ismerete, vérréválásá: naggyá lenni csak szorgalommal, nagy értékek létrehozásával leltet. Meg kell teremteni a szabad versengés 1 * lehetőségét (nem az évtizeddel ezelőtti, nem éppen jó emlékű .munkaverseny szervezésére gondolunk), biztosítva ehhez a morális feltételeket. A „nyugi-emberek” tábora ezáltal szétoszlik; megszűnik a tenni akarókat érő gáncsoskodás, összenevetés, s a kis munka — nagy pénz teljesen antiszociális elmélete. Párkány László A tiszai fűz hasznosítása A Tisza területén vadon termő fűz vesszőjéből készülnek a különböző fonott tárgyak a tokaji Fűzkitermelő és Kosárfonó Háziipari Szövetkezetben. Szépen kivitelezett termékeik között fonott bútorok, piaci- és díszkosarak, demizson-fonatok szerepelnék. A szövetkezet készítményei egyaránt eljutnál: a hazai és a külföldi piacokra. . Volorn Magda és Lengyel Jolán fonott keríiszckel készít.
